Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-26 / 21. szám
10 ELETMOD Nyugdíjasok 1994» Tanuár 26., Szerda Ha kedd, akkor klubnap Miskolc (ÉM - GyK) - Hívogató a zongora- szó. Már a csöndes kis mellékutcára befordulva hallatszanak a felcsendülő régi, andalító dallamok. Percenként nyílik az ajtó, egyre-másra érkeznek az idősebb hölgyek, s persze, az urak is. Ki egyedül, ki élete párjával, ám nem az utóbbi a jellemző. Érkeznek nyugdíjasok a szomszéd utcából, s a város másik végéből is. Ha kedd, akkor az nálunk a klubnap! — mondja kissé átformálva az ismerős szlogent valaki a Kassai utcai Barátság névre hallgató nyugdíjasklubban. Még nincs 5 óra, a program kezdetéig legalább harminc perc van hátra, ám a klubszobában már majdcsak telt ház van. Látszik hogy összeszokott, egymást már évek óta ismerő és tisztelő, kedvelő emberek járnak ide. Vannak kialakult kis társaságok. A klub egyik sarkában lévő asztalnál a bridzselók és az őket körbeálló kibicek néha alig vesznek tudomást a külvilágról. Másutt vagy tízen körbeülik a hosszú asztalt, s körbejár a gyűrű: egymás után mindenki elmondja, mi is történt az elmúlt pár nap alatt. Mert olyan hosszú tud ám lenni az a hét, ami két találkozás között eltelik... Többen körbeállják a zongorát, s a hófehér hajú Vasadiné Keve Mártika „néni” (aki az életkoráról csak annyit árul el, hogy elmúlt 26 éves) úgy játszik a billentyűkön, hogy öröm hallgatni. Büszkén meséli el a pianínó történetét, amelynek megvételében jeles szerepe volt. Az apróhirdetés évekkel ezelőtt jelent meg az újságban: „Használt pianínót vennénk, mérsékelt áron i- idős emberek örömére.” Akadt vidéki ajánlat, Mártika néni utazott, alkudott, szervezett, s az üzlet végül is létrejött. A mai napig elismeréssel adóznak érte társai. Az 1985-től működő klubban - amelynek a legutóbbi nyilvántartás szerint - 85 tagja van, hetente a tagságnak mintegy a fele találkozik. Tóth Árpád, a tisztségében nemrég megújított klubelnök szerint többségükben magányosak az ide járó nyugdíjasok. Vannak akik évtizedek óta özvegyek, elváltak, gyermekeik már felnőttek. Egyedül maradtak, nem leltek társra, akivel megoszthatnák a magány óráit. A négy fal között, bezártan élni egyikük sem akar. Hallván a klub hírét, többen azért járnak ide, hogy a kéthetente megtartott érdekes és hasznos programokon részt vehessenek, hogy élményeket szerezzenek, s hogy rokon- lelkekre találva megoszthassák velük az egyedüllét óráit. A többség életkora 60-70 év között van, de persze, nem ritka a klubtagok között, aki immár a nyolcadik X felé ballag... Életük aktív éveiben a különböző helyeken dolgoztak, vagy éppen háziasszonyként aggódtak a családért, a gyermekeik jövőjéért, s tettek meg mindent a következő generáció útrabocsátásáért. Jár a klubba évek óta nyugdíjas óvónő, orvos, tanárember és egykori munkaügyis. Van a közösségben olyan ember, aki megjárta a Don-ka- nyart, mások meg itthon rettegték át a legutóbbi világégést. Felcsendülnek a régi, kedves dallamok Fotó: Farkas Maya Vannak, akik szeretik a vidám együttlétet, mások meg csöndes szemlélői a klubéletnek. _ Elvonulnak a többiektől pár lépésnyire, gub- ' basztanak egyedül, átböngészik az lóságot, kézimunkáznak. De mégis tartoznak valahová, valakikhez. Ha hetek óta nincs hír a Barátság Klub valamelyik tagjáról, keresik, tudakozódnak utána, ha kell, segítenek valamiben. Nagy úr az összetartozás. Szinte a klubest végszavára érkezik meg egy pár: Matildka és Pál (maradjon a családnevük inkognitóban) ebben a közösségben találtak egymásra. Ma még külön élnek, de a sorsuk valahogy már közös. Mint mondják: „Most, a naplemente előtt szeretnénk még átélni néhány szép évet - együtt...” Szakaszd le a napot! Az ember boldogságra termett, hisz és kételkedik Brackó István Az élvhajhász rómaiak sok mindent hagytak ránk, de „ércnél maradandóbb” hagyatékuk latin közmondásaiknak máig idézett gyűjteménye. Van egy páratlanságában érdekes, értékes kétszavas szállóigéjük: car- pe diem! Magyarítása többértelmű. Jelenti azt, hogy szakaszd le a napot, használd ki a pillanatot. De értelmezhető úgy is, s témánk szempontjából ez a legkézenfekvőbb: minden napnak szedd le a virágát, éld és élvezd a percet, amely megadatott. Horatius bölcsessége egyetemleges. Kortalan. Naptári évtől, emberi kortól független. Születünk, élünk, meghalunk. Imádkozunk, vagy káromkodunk, vetünk, vagy csak aratunk, sírva vigadunk, valamire készülünk és kikészülünk, szeretnénk kibújni a bőrünkből. Az ember boldogságra termett, de, mint szú a fában, bennünk rág a kétség. Betegség, rossz házasság, öregség, magány... Hosszú a lista. Példabeszédek Ismertem a miskolci villamoskalauzt, aki a város bombázásakor leugrott a szerelvényről és átölelt egy fát. Úgy szorította, mint frissen feleségül vett asszonyát a nászéjszakán. Körötte mindenki meghalt, ő csak megsebesült. Felgyógyult, szolgálatba állt, gyermekei születtek. Ha nincs az a fa, soha sem lett volna nagyapa. Tisztes kort élt meg, valahol a Tüzér utcában lakott. Sírt, amikor azt a bizonyos, életmentő fát kivágták. Kiszáradt, már nem hajtott levelet, rontotta a városképet. Ó túlélte a fát. S megélte, hogy népes családja körében öregedjen meg, s megtapasztalja azt a világot, amelyben nincs háború és kalauz a villamoson Békésen, nyugodtan távozott ebből a világról. A minap, a rádió egyik éjszakai műsorában a 68 éves telefonáló panaszolta föl a vendégként meghívott szakorvosnak, hogy potenciája már nem a régi, s a műtét óta csak libidója van, erekciója nincs... Ezt magyarán is meg lehetne fogalmazni, de a tudós azt mondta, hogy francba a franciák kifinomult erotikájával, a spanyolok hevességével és az olaszok gúnárságával... A magyar férfiak többsége úgy száll a sírba, hogy még nemzőképes. Ő tudja, tapasztalt öregeink is mondják. A takta- szadai népmondák gyűjteményében olvasható, hogy a legény, aki idős korában is kujonkodott, egy vödör vizet cipelt el, karba font kézzel, de gatya nélkül... Más történet, hogy két, korengedményes munkakörben dolgozó ismerősöm nem sokkal a nyugdíjazás után meghalt. Az egyik kohász volt, a másik rendőr. Amíg dolgoztak, semmilyen'nyavatuzsálemi kort ért meg. Micsoda különbség?! Mozart fiatalon, szegénységben pusztult el. A halál után, de még az életben, adhat-e reményt a halhatatlanság? S ki tudja, hogy mi hoz a jövendő? Ki élt teljesebb életet? Hosszan kell élni, vagy gyorsan és tartalmasán? Talán fölösleges a vagy... Nincs recept, nincs szabály. A gerontológus inkább az öregedés biológiai folyamataival foglalkozik, mint a lelki folyamatokkal. Amerikában világhírnévre tett szert a „Szürke farkasok” klubja. Ennek tagjai olyan idős polgárok, akik fittyet hányva az évek múlására igyekeznek jól érezni magukat. Abból indulnak ki, hogy az emberi szervezet 120 évre terveztetett. Egészséges életmóddal, jó kedéllyel igyekeznek kitölteni ezt a nem mindig elérhető kort. Carpe diem! Mit ér? Meddig él? Az idős elefánt, érezvén a vég közeledtét, kiválik a csordából, s elvonul. Meghalni. Az agyarászok tudják, hogy hol található az elefánttemető. A régi japán rituálé szerint a már hasznavehetetlen öreg felballagott a hegyre, s nem tért vissza többé. Az eszkimó nyugdíjas (ha van ilyen egyáltalán), nekivág a hóme- zónek. Mivel már hasznavehetetlen a közös munkában, önként vállalva szabadítja meg a családot egy felesleges halpusztítótól, s éhségként kínálja föl magát annak a jegesmedvének, amely aztán fia, unokája zsákmánya lehet. Ilyen az élet. Ez a rend, az erkölcs. És a miénk? A falusi asszony gyermeke városi kórházban születik. Az öreget nem engedik otthon meghalni. Mit ér, mennyit ér az urbánus civilizáció? Az ország népessége évente húszezerrel fogy. Sokan és korán halnak, a szaporodási ráta alacsony. A mostani újszülötteknél a várható élettartam a férfiaknál 67, a nőknél 73 év. Alig van ország, ahol ne lenne jobb ennél a statisztika. Az okok közül sokat emlegethetnénk föl. A pici Magyarországon évente (a monarchiára visszanyúló időkig) évente 4r-5 ezren vetnek véget életüknek önkezükkel. A balesetben elhunytak száma ötezerre rúg, de ennek csak felét, harmadát teszi ki az országúti közlekedés. A listát a szívbetegek vezetik, a daganatos kórosokkal együtt. Nem élünk egészségesen, a kor adta lehetőségeket fölhasználva. Sok a cigi, a pia, a zsíros pörkölt. És sok a stressz. Á felesleges, oktalan izgalom, amely miatt nemcsak a betegkártyát számláló orvos, hanem a sírköves is többet keres. Ne fizessünk fölöslegesen! Ha minden nap megtenni éltető virágát, akkor később kell kivenni a sublótból a koszorúra szánt összeget. A Biblia sége az ékessége az atyák." Rajz: Szőke Eszter lyájuk nem volt. Vajon mi penderítette őket a másvilágra, egyik napról a másikra, oktalanul?Élhettek volna még, mennyi édes élmény várt volna még rújuk? Mit vesztettek? Mit mulasztottak? Nekik is szól a biblikus idézet a Prédikátor könyvéből: „Azért úgy látom, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az ő dolgaiban, mivelhogy ez az ő része a világban, mert ki hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi lesz ő utána.” Szépen és jól A „földi siralomvölgy” az egyetlen, s teljes élet. Ha van valami más, az csak másfajta lehet. Nemcsak hit kérdése ez. Ezt az életet itt kell megélnünk, a születéstől a halálig ránkszabott időszakban. Mostanában sokat panaszkodunk, s vélt, vagy valós anyagi gondjaink közepette sem élünk olyan szépen, mint amilyen jól. Ellentmondásosnak tűnhet az állítás. Aki bízik az örök feltámadásban, a reinkarnációban (a lélekvándorlásban), annak könnyebb dolga van, hiszen földi pályájának megtiltása csak átmeneti állapot. Mert lesz, vagy volt valami. Talán jobb, talán rosszabb, de nincs vége... Ez gyönyörű, de egyben iszonytató is. Örkény István Rózsakiállítása haldoklókat szólaltatott meg. Aki olvasta, annak kár, aki nem ismeri, annak nem merek idézni. Az ember készül, de sohasem készülhet fel a megmásíthatat- lanra. Petőfit 25 éves korában érte a halálos szúrás. József Attilán, Lati- novitson is legszebb férfikorban döccent át a vonatkerék. Rimbaud csak 19 éves koráig írt verset, aztán meghalt, mint költő. Goethe, Arany János öregkori poémái a világirodalom remekei. Görgey, Kossuth maírja: „A véneknek ékes unokák, és férfiaknak Ha hívják, elmegy citerázni Magyar Ferenc Miskolcon lakik, az Augusztus 20. utca 18. szám alatt. Szép, vallomásos leveléből idézünk. „Szeretem a dalt, a nótázást. Ez még a szülőfalumban, Korlát községben ivódott belém. Este, ku- koricafosztáskor, vagy a fonóban énekelgettünk, táncoltunk citera- szóra... Nyugdíjazásom előtt vagy tíz évvel az aggteleki barátomtól szereztem egy hangszert. A fiának vette, de neki nem kellett, ott porosodott a padláson. Én nagyon megörültem neki. Gyakoroltam, tanulgattam. Később, akkor már nem dolgoztam, az MKV nyugdíjasok klubjának vezetője citerásokat keresett és én is jelentkeztem. Összejött egy zenekar, minden csütörtökön játszottunk, s később mindenféle rendezvényre hívtak bennünket. Felemelő érzés az embereknek örömet szerezni, s együtt énekeim, szórakozni. A dal nemcsak gyönyörködtet, ha- •pem gyógyít is. Öt évig maradt együtt a zenekar, de ahogy telt az idő és öregedtünk, hol az egyik lett beteg, hol a, másik. így szétment a kis csapat. Én 74 éves vagyok, hála az Istennek jól bírom magam. Még most is előveszem a citerát, s megszólaltatom a magam szórakoztatására. Szívesen megosztanám másokkal is nótázó kedvemet. Ha hívnak, s ha van rá lehetőség, készséggel elmegyek bárhová, természetesen a hangszeremmel együtt.” A gyerekkorból hozta a dal szeretetét, s most, 74 évesen előveszi néha a citerát Magyar Ferenc Fotó: Fojtán László Ezt írta az újság (Szemelvények a Miskolcon megjelenő Szabad Magyarország 1945 januári számából.) Felhívom Miskolc thj. Város területén lakó önkéntes vöröskeresztes ápolónőket és házi betegápolási tanfolyamot végzetteket, hogy január 18-án, csütörtökön a Városháza kistanácstermében jelentkezzenek. Aki a jelentkezést elmulasztja, büntetendő cselekményt követ el. Dr. Gálfíy Imre s.k. polgármester. * Felhívom a Kun Lajos gyár összes alkalmazottait, hogy munkára azonnal jelentkezzenek. Munkaidő reggel 8 órától délután 4 óráig. * A vasúti közlekedés Miskolc és Füzesabony között megindult. Ez lehetővé teszi, hogy a miskolci piacra az élelmiszerek felhozatala fokozott mértékben meginduljon. Felhívom az élelmiszerkereskedelemmel foglalkozókat, hogy vidéki összeköttetésük kihasználásával minél nagyobb mértékben vegyék igénybe a vasút adta szállítási lehetőséget, hogy a napi piac forgalma megélénküljön és a lakosság ellátása meg- könnyebbedjen. * A Soltész Nagy Kálmán-utcai állami gépipari középiskolában a tanítás december 28-tól folyik, a még távollévő tanulók sürgősen jelentkezzenek. * Keresem férjemet, P.H.-t, aki a di- ósgyőrvasgyári munkásszázadban a Poczogó barakban volt. Aki tud róla, értesítse a Zsidószövetséget. Széchenyi u. 22. Japán (is) öregszik Tokio (MTI) - Japán lakossága öregszik, méghozzá olyan mértékben, hogy 2025-ben a 65 éven felüliek aránya a legmagasabb lesz a világon - ezt a becslést a Nihon egyetem népesedés-kutatással foglalkozó egyik munkatársa közölte, aki szerint 2025-ben a lakosság 23,7 százaléka lesz 65 évnél idősebb. Ezzel Japán megelőzi Olaszországot, amely 22,3 százalékkal a második helyet foglalja majd el. Harmadik a sorban Finnország lesz (22,2 százalék), Belgium és Dánia előtt (21,7 százalék). Az Egyesült Államok aránylag fiatal ország marad, mert a 65 évnél idősebbek aránya „csak” 18,5 százalék lesz 2025-ben. Japánban a születéskor várható átlagos élettartam rohamosan növekszik: az országban már 7 év óta a világon a legmagasabb ez a mutató: a férfiaknál 76,09 év és a nőknél 82.22 esztendő. 2010-ben a becslések szerint ez a várható életkor 78, illetve 86 évre emelkedik. A lakosság öregedésével egyidejűleg a születések száma csökken. 1993-ban 1 millió 185 ezer volt a születések száma, s ez a legalacsonyabb a H. világháború vége óta. 2025-ben 2,29 millió idős betegről és 3.22 millió szenilis aggastyánról kell gondoskodni. Ez a szám háromszorosa lesz az 1990-es hasonló adatnak. A lakosság öregedésének problémája sok gyakorlati kérdést vet fel - hangoztatta a kutató. így például meg kell hosszabbítani azt az időt, amely alatt a gyalogosok áthaladhatnak a gyalogátkelőhelyeken. Külön jellel kell ellátni azokat a járműveket, amelyeket 90 évnél idősebb személyek vezetnek. Mindenekelőtt azonban meg kell sokszorozni a szociális intézmények számát és segíteni kell azokat, akik lakásukban gondozzák a magatehetetlen idős embereket. Sajtos felfújt 125 gramm reszelt fehér kenyeret, ugyanennyi reszelt parmezán sajtot, 60 dkg friss margarint, kevés sót, borsot egy mozsárban összetö-’ rünk, és egy kevert tojáshoz hozzáadjuk, s finomra elkeverjük. Ebből aztán dió nagyságú gombócokat formálunk, tojás és zsemlemorzsában meghempergetjük, forró zsírban vagy olajban világosbarnára sütjük. Forrón tálaljuk. Az oldalt összeállította: Gyárfás Katalin
