Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-05 / 3. szám

8 ÉSZAKIM AGYARORSZÁG Kultúra 1994-----------APROPÓ-----------­V érszívóstop Csörnök Mariann Néhány amerikai szenátor megfenyegette az elektromos játékokat gyártó ipart: törvé­nyi szabályozást vezetnek be, ha nem haj­landók maguk osztályozni a videojátéko­kat. Az osztályozás pedig arra lesz jó, hogy segítsenek a szülőknek eldönteni, melyik já­ték való gyerekeknek és melyik nem. Hogy mi háborította fel ennyire a szenátust? Olyan játékok, mint a „Halálos ütközet” vagy az „Éjszakai csapda”. A leírás szerint az előbbiben marcona harcosok megölik egymást, majd kitépik az ellenfél szívét, le­vágják fejét és összetörik gerincét. Az utób­biban pedig apácákat üldöznek fekete álar­cos gyilkosok, akik utána vért szívnak a megölt nővérek nyakából... En még soha nem láttam ilyen rémisztő játékokat. Láttam viszont nintendót-haté­ves kissrác kapta karácsonyra. Ebben a vi­dám pontszerző játékban Mariónak rá kell ugrania a gombaember fejére, fel kell rúg­nia a teknőcöt, hogy egyéb továbbjutási for­mulákat ne is említsek. Azután ott van a kedvenc - ez idáig csak reklámból ismert, és nem is elektronikus - szívmelengetően csontvázas társasjáték, a kísértetkastély, vagy a J.I. Joe legénység, ami fáradságot nem kímélve robbantja fel és lövi szét a kob­rák bázisát és agyvelejét. Egyébként, ha már az agy velőről esett szó: biztosan sokan vitába szállnának velem ar­ról, mennyi erőszakot visel el maga körül egy egészséges gyermek - hiszen tudjuk, a Híradó és állítólag a Piroska és a farkas is csak erről szól. Arról viszont nem lennék hajlandó vitázni, mert tény: ha sokat ját­szunk a videojátékokkal, bizony ködbe bo­rul az agyunk. Persze lehet, néhány felnőtt­nél már úgyis mindegy, a gyerekeknél azon­ban még mindig van remény. Főleg most, hogy legalább már Amerikában tilos előt­tük a vérszívás. Nurejev követői Budapest, Miskolc (MTI) - Nemzetközi ba­lettverseny színhelye lesz Budapest január 6- tól 12-ig. A rendezvény fővédnöke Margit her­cegnő, II. Erzsébet brit uralkodó húga, díszel­nöke pedig Göncz Árpád köztársasági elnök. A versenyen, amelyet a nemrégiben elhunyt Rudolf Nurejev, századunk egyik legnagyobb táncművésze emlékére rendeznek, 23 ország 60 fiatal táncosa - köztük 21 magyar -, méretteti meg tehetségét. A bíráló bizottság elnöki tisztét Carla Fracci, a Milano-Scala művésze tölti be. A döntőnek és a díjkiosztó gálaestnek január 11-én és 12-én, este 7 órától, a Magyar Állami Operaház ad otthont. A versenyre benevezett Alexej Beszmertnüj, a Miskolci Nemzeti Színház balettkarának tagja is. A nemzetközi balettverseny győztesei janu­ár 16-án este 7 órától a Miskolci Nemzeti Szín­házban adnak gálaműsort.-------------TÉKA-------------­L egújabb Távlatok Miskolc (ÉM - E.M.) - A Távlatok című világ­nézeti, lelkiségi, kulturális folyóirat 1993. évi utolsó száma ismét érdekes témákkal jelentke­zett. Teijedelme majdnem 200 oldal, tematikus összeállítása a „Keresztény nevelés - keresz­tény szenvedés” címet viseli. Nemeshegyi Péter a karácsony titkát elemzi, különös teret szentelve népénekeink karácso­nyi teológiájának. Nemeskürty István „A ve- zeklés mint a haza szolgálata” címmel Árpád- házi Szent Margitról írt sok újdonságot is tar­talmazó összefoglaló tanulmányt. Korzenszky Richárd az egyházi iskolákról szól, számos, az egyházzal kapcsolatos, új törvényt boncolgat (például a volt egyházi ingatlanokról, az újrain­duló egyházi iskolákról stb.), s az azokkal kap­csolatos indulatokat is ismerteti. Dobos László pécsi tanár keresztény szemmel nézi a szexuá­lis nevelés lényegét. Ferencz Antal „Az orvosi etika perszonalista megközelítése” címmel írt tanulmányt. Ehhez (is) kapcsolódva Elmer Ist­ván inteijút készített Polcz Alaine pszicholó­gussal, a hazai halálkutatás egyik legismertebb személyiségével. Az inteijú hosszasan kitér az eutanázia kérdésére is. Ipacs Katalin és Szabó Ferenc Federico Felliniről közöl emlékezést, míg a miskolci Huszti Vilmos egyetemi docens Oláh Miklósról írt tanulmányt, bemutatva Oláh nem kis hatását a magyar szellemi fejlő­désre. Fentiek voltak - számomra - a legérdekesebb írások. De mindezeken kívül számos hitélettel, evangelizációval, hitoktatással, egyházzal kap­csolatos cikket lehet olvasni. Szimfonikus happening Rigoletto-duett: Szűcs Márta és Anatolij Fokanov Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - Az előzetes jóslatok tökéletesen beváltak, január 3-án este fél nyolckor ki lehetett volna tenni a Miskolci Nemzeti Színház aj­tajára a „Megtelt”-táblát. „Mindent a közönségért” jelszóval a zenészek udvariasan megvárták, amíg a tisz­telt publikum elfoglalja az ő helyét, ezért némi időbeli csúszással kezdő­dött a program, bécsi mintára a Kék Duna keringővei. Az újévi koncertek egyik sajátossá­ga, hogy ilyenkor egy kicsit előrébb húzódik a zenekar, a fúvósok is do­bogóra kerülnek, kicsit felemelked­ve a „földszintről”. Ez a hangzáson azonnal érződött is, a megszokottnál jóval markánsabban szólalt meg a Miskolci Szimfonikus Zenekar. En­nek csak az az egyetlen apró hátrá­nya volt, hogy a rézfúvósokat is az átlagosnál sokkal jobban lehetett hallani, az imitt-amott felbukkanó hangcsuklások, intonálási zavarok egyértelműekké váltak. A közönség azonban hálás természet, ők most ide azért jöttek, hogy jól érezzék ma­gukat, vastapssal köszönték meg a nyitó produkciót. A keringő után magyarosch-blokk következett a verbunk jegyében, mert a műsornak szerkezete van. Természetesen ebben a blokkban a magyarosch-jelző csak Brahms V. magyar táncára értendő, aki bár ki­válóan ismerte és alkalmazta a ma­gyar cigányzenészek által teremtett „népi” zenét és a verbunkost, azért ő is beleesett a Liszt Ferenc által elkö­vetett hibába, hogy ezt a két műfajt azonosította a magyar nép zenéjé­vel. Ugyanez a Kodály Zoltán által alkotott Intermezzo-ra a Háiy Já­nosból és Erkel Ferenc Palotására a Hunyadi Lászlóból nem érvényes, mert ők tökéletesen tudták, ez a mű­faj nem keverendő semmi mással, ez bizony csak verbunkos. A zenekar karnagya, Kovács László már a Kék Duma keringőnél is bizonyította, ké­pes azonosulni a muzsikával, de - remélem, nem érti félre - a verbun­kos blokk alatt megmutatta, hogy mulat egy békebeli, egyenes tartású magyar dzsentri. A könnyedebb hangulat után egy éles kanyar vezetett át az opera vi­lágába. Érre az estére a Magyar Ál­lami Operaház két szólistáját, Szűcs Mártát (szoprán) és Anatolij Foka- novot (bariton) nyerte meg a zene­kar. Szűcs Márta Verdi Traviata cí­mű operájából Violetta-, Puccini Gi­anni Schicchi-jéból Lametta áriáját énekelte. Verdi lehetett akármilyen nagy hódolója a női nemnek, alkotás közben nemigen volt erre tekintet­tel, mert igencsak megdolgoztatja a gyengébbik nem hangképző szer­veit. Puccini ezzel szemben úgy bánik a női hanggal, mint a hímes tojással. Szűcs Márta mindkét végletet mély átéléssel adta elő, bár szemében mintha a megkönnyebbültség jelent volna meg, amikor Lametta áriáját énekelte. Anatolij Fokanov a Pezsgő-ária ele­jén egy kicsjt mintha elfogódott lett volna, ami annak tudható be, hogy a zenekar és a szólista a kezdetek-kez- detén nem a tökéletes összhang je­gyében muzsikált. Escamillo áriájá­ban azonban Fokanov megmutatta, hogy tud egyszerre vészjóslóan erő­szakos és markánsan férfias lenni. Az előadás első részének végén Szűcs Márta és Anatolij Fokanov duettet adott elő Verdi Rigoletto cí­mű operájából, amelynek keretében ismét bebizonyosodott, hogy a Mes­ter sokkal keményebb feladatot állít a női énekesek elé. A második rész elején önmagát a Miskolci Szimfonikus Zenekar nagy barátjának valló műsorvezető, Ko­vács P. József hosszasan fejtegette, hogy szerencsés dolog egy művet a nyitánnyal kezdeni (legalábbis sok­kal szerencsésebb, mint a fináléval ­ez sem sokkal rosszabb poén). En­nek illusztrálására fel is csendült a Költő és paraszt-nyitány, ami - kis túlzással - nem volt egyéb, mint a gordonkaszólam vezetőjének, Iván Klárának a jutalomjátéka, így a majdnem mindig csak kísérőszerep­re kárhoztatott hangszer kezelője is megcsillogtathatta a cselló kissé mé­labús líráját. Innentől kezdve - előre bocsánat a kifejezésért - egy hatalmas bulivá alakult a hangverseny. Balogh Sán­dor, a Fesztiválzenekar szólistája, a ragtime avatott művelője a zenekar kérésére nagyzenekarra hangsze­relt néhány Scott Joplin-alkotást. Gál Károly, a zenekar koncertmes­tere a konferanszié kérésére rövid bemutatót tartott abból, mi a kü­lönbség egy klasszikus háromne­gyed és a ragtime háromnegyed rit­mikája között. A Miskolci Szimfonikus Zenekar ezt követően megszűnt áhítatosnak len­ni, kezdetét vette az újévi happe­ning, a rézfúvósok magukra talál­tak, az ütósök végre egy kicsit kitom­bolhatták magukat. Ez a „Miskolci Jamboree” félelmetes lehetőséget kínált a zenészeknek, amivel jóné- hányan éltek is. A nagybőgős Ke­resztfalvi Gizella úgy „csavarodott rá” a hangszerre, hogy játéktechni­káját akár Pege Áladár is tanulmá­nyozhatta volna. A ragtime-jelzőt nehezen lehetett volna minden darabra ráhúzni, hi­szen a klasszikus ragtime-on kívül megszólalt egy kis blues, egy kis ha­misítatlan amerikai esztrádzene, egy kis dzsesszes gospel, egy, a Casablancába illő zenei betét és a Stille Nacht amerikanizált változa­ta. Egy ilyen összeállítás ráadást kö­vetel, ezért a zenekar kíséretében Kovács László ellejtett egy kis cha- cha-chát, a latin zene szellemében a fúvósoktól a kellő pillanatban fel­csendült a gyomorból szóló Hu!-kó- rus, általánossá vált a derültség színpadon és nézőtéren egyaránt. Ráadás ráadásaként - a keretes szerkesztés szabályai szerint-Stra- uss-művek csendültek fel, és hogy a közönség se maradjon ki a játék­ból, Kovács László „levezényelte” a közönségnek a Radetzky induló tapsrendjét. Ezek voltak azok a percek, amikor őszintén csodáltam a zenekart, hogy a mélyen tisztelt publikum ütemes tapsának ellenére végig ritmusban tudtak maradni. Greta Garbo „remete éveiről” New York (MTI) - Greta Garbo, aki visszavonultan élt New Yorkban 50 éven át, megengedte egyik barátjá­nak, hogy magnóra vegye telefonbe­szélgetéseiket. Ezek új megvilágí­tásba helyezik a nagy svéd színész­nő életét, aki 1941-ben, karrierje csúcspontján elhagyta Hollywoodot. A Vanity Fair című magazin febru­árban megjelenő száma kivonatokat közöl egy könyvből, amelyet Barry Paris írt Garbo elveszett évei cím­mel. Garbo állítólagos megjegyzése: „egyedül akarok maradni”, évtizede­ken át anyagot szolgáltatott rádió és televízió történeteknek. Ezek sze­rint a filmsztár naponta csak egy­szer hagyta el lakását, hogy sétáljon Manhattan utcáin. Bár gyakran fel­ismerték, elutasított minden közele­dést. Fekete fehér televízióján filme­ket nézett, amelyeket általában „szemétnek” nevezett. Most először lehet bepillantani Garbo „remete életébe”. Sok telefonbeszélgetést folytatott ugyanis Sam Green műke­reskedővel, akit 1970-ben ismert meg, s akivel 15 éven át jó barátság­ban élt. Green figyelmeztette Garbót, hogy minden telefonbeszélgetését mag­nóra veszi, mert üzleti ügyeit ottho­nából intézi, és szüksége van a mag­nószalagokra. így Garbóval folyta­tott beszélgetései is magnóra kerül­tek. A színésznő nem emelt kifogást és Green mostanáig nem közölte, miről szólt az a 100 órányi telefonbe­szélgetés, amelyet a színésznővel folytatott. Barry Paris életrajzi művéből az ol­vasó megtudhatja, hogy Garbo igen­is foglalkozott gyakorlati ügyekkel, így például gondot fordított 7 szobás lakásának berendezésére, vagy megbízta Greent, vásároljon neki egy pár cipót, nehogy az áruházban felismerjék, ha személyesen vásá­rolna. Egyik telefonbeszélgetés során Gar­bo panaszkodott az öregedésről és el­mondta, hogyan változnak meg arc­vonásai. Elismerte, hogy plasztikai beavatkozás segítene, de, mint mon­dotta, „mire elhatároznám maga­mat, ráncaim olyan mélyek lesznek, hogy fél arcomat le kellene operál­ni”. 1985-ben a Globe című bulvárlap azt közölte, hogy Green feleségül akar­ja venni az akkor 80 éves Garbót, aki 35 évvel idősebb volt nála. A cikk megjelenése után Green biztosította a filmsztárt, hogy semmi köze a tör­ténethez. Garbo azonban szakított vele és élete utolsó öt évében többé nem beszélt vele. 1990 húsvét vasár­napján halt meg. Marica grófnő — kissé megkésve Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nemze­ti Színházban január 2-án Laczó András betegsége miatt elmaradt Marica grófnő előadást február 5-én, szombaton délután 3 órától láthatja a közönség. A megváltott jegyek ér­vényesek. Az elmúlt időszakban a színháznál sokan érdeklődtek a művész úr álla­pota iránt, aki az operett egyik bon- vivánja. (Á másik szereposztásban ez a „feladat” Leblanc Győzőé). A színház igazgatósága köszöni a kö­zönség megértését, figyelmét és megnyugtatja az érdeklődőket: La­czó András már jól érzi magát, né­hány nap múlva újra láthatjuk a színpadon. Tanuár 5», Szerda Latabár Kálmán és a nyugdíjasok Mályi (ÉM) - A mályi nyugdíjas­klub január 5-én, szerdán délután fél öttől tartja ez évi első összejöve­telét. A program filmvetítés lesz. A tagok láthatják az Egy bolond szá­zat csinál című filmet, Latabár Kál­mán főszereplésével. A csend képei Miskolc (ÉM) - „Szilágyi Lenke biz­tos ízléssel kerüli ki azt a rettenetes csapdát, amelyet az úgynevezett múvészfotó állított magának. A na­iv és felszínes szimbólumok és alle­góriák patetikus konyhafilozófiáját. Ä melankólia és a csend képei ezek...” - írta Miltényi Tibor Szilá­gyi Lenke képeiről. A fotóművésznek január 7-én, pén­teken délután öt órakor nyílik kiál­lítása ,a Miskolci Fotógalériában. A tárlatot Forgács Zsuzsanna író nyit­ja meg. ________ R. S. 9. Stúdiója Budapest (MTI) - A színházművé­szet iránt érdeklődő tizenéveseket és húszon túliakat egyaránt várj a az R. S. 9 Stúdiószínház saját „művész­képzőjébe”. A foglalkozásokat Lá­bán Katalin rendező irányítja- Szín­padi mozgást, beszédtechnikát, szí­nészmesterséget oktatnak a tano­dában. Jelentkezni január 12-én, szerdán és 19-én, hétfőn délután 5 órától le­het a VII. kerületi Rumbach Sebes­tyén utca 9. szám alatt működő füg­getlen, alternatív színházban. Továbbtanulóknak Nagykálló (ÉM) - A nagykállói Ko­rányi Frigyes Gimnázium felvételit hirdet 5 éves magyar-német két- tannyelvű tagozatára. A felvételi időpontja: január 21-22. Az iskola készségfelmérő felvételit tart január 22-én a dráma-tagozatos osztályba és a sportosztályba jelentkezők ré­szére. Jelentkezés: a gimnázium igazgató­jához írt levélben 1994. január 20-ig. (Lipták Lajos, 4320 Nagykálló, Ko­rányi Frigyes út 23.) Görög műkincsek Athén (MTI) - Mintegy ötven ókori műkincset szolgáltatott vissza Gö­rögországnak egy New York-i művé­szeti galéria. A mükénéi korszakból származó arany ékszereket és pe­cséteket még a harmincas években rabolták el a Peloponnészosz-félszi- get északi részén. Ä jelentés szerint a galéria azután döntött a műtárgyak visszaszolgál­tatása mellett, hogy görög archeoló­gusok egy csoportja bebizonyította: azok valóban a mükénéi kultúra egyik lelőhelyéről származnak. Tavaly májusban Görögország már eljárást kezdeményezett az intéz­mény ellen azzal a céllal, hogy meg­akadályozza az eredetileg egy euró­pai műgyűjtőtől vásárolt kincsek eladását. Közjáték Vichyben Budapest (MTI) — Arthur Miller: Közjáték Vichyben című drámáját mutatják be az új esztendő első fővá­rosi színházi premierjén. A kortárs amerikai szerző művét január 7-én, pénteken játsszák először a Pesti Színházban. Von Berg herceget: Gálffi László, Le- duc doktort Tordy Géza, a festő Le- beau-t Rudolf Péter alakítja. Keresztfalvi Gizella, a „nagy bőgős" Fotók: Dobos Klára

Next

/
Oldalképek
Tartalom