Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-24 / 19. szám
4 ÉSZAKrMagyarország Levelezés 1994» Tanuár 24», Hétfő „Hol sírjaink domborulnak... ” Január első napjaiban az avasi műemléki temetőbe kellett mennem, hogy - mint városát szerető lokálpatrióta - egy sírt alkalmassá tegyek a benne nyugvó kiemelkedő személyiségre való emlékezésre. Utam a Latabár kripta felé vezetett, de a látottakon szinte földbe gyökerezett a lábam. A kilátó felé vezető út mindkét oldalán több mint negyven gránit és műkő síremlék, értékes márvány és gránit virágváza hevert nagy összevisszaságban, a hozzájuk tartozó sírok pedig feldúlva. Megdöbbenésemből felocsúdva megpróbáltam indokokat keresni e hihetetlen pusztításra. Persze, hogy nem sikerült, annál inkább kérdések, ellenérvek fogalmazódtak meg bennem. Vajon milyen sikerélményt jelenthet e gyönyörű műemléki temető feldúlása? Hiszen még a törökvész idején is a magyar és a török katonák csak halálukig voltak ellenségek, majd tömegsírokba kerülve mindkét oldalról megadták (egymásnak) a végtisztességet. Igaz, nem szükséges félezer éves eseményekre emlékezni, elég, ha csak az első és a második világháború katonáira, s polgári áldozataira gondolunk. Amikor megszülettünk, megcéloztuk a halált is, hiszen elóbb-utóbb mindannyian visszakerülünk az anyaföldbe, s valósággá válik az egyházak tanítása: „Porból lettünk, porrá leszünk.” A közeli hozzátartozók elvesztése nagyon fájdalmas esemény életünkben. A legtöbben úgy fejezzük ki az elhunyt iránti szerete- tünket és hálánkat, hogy - anyagi lehetőségeinkhez mérten - maradandó síremléket állítunk. Sajnos az utóbbi időben mind gyakoribb a sírgyalázás, ami bosszúállásból is táplálkozhat, de leginkább az alkohol hatására történik. A műemléki temetőben okozott kár többmilliós nagyságrendű. Felvetődik a kérdés: milyen vélemény álakul ki rólunk, miskolciakról az idelátogató idegenekben? De akár bennünk is, hogy ilyen nálunk a köz- és vagyonbiztonság. Egy kultúr államban a halottat nem tekintik az élők ellenségének! Ez ügyben az illetékeseknek sürgősen tenniük kell valamit! T.L. Miskolc A vizsla pótkölykei A fotó láttán az idősebb generáció is bizonyára csak a fejét csóválja: Ilyet még nem láttam, nem pipáltam! Pedig valóság, a hűséges magyar vizsla kegyeibe fogadta a magára maradt két kismalacot. Azt hiszem, szakavatott állattenyésztőknek is felkelti a figyelmét e nem mindennapi jelenség az egyik sajóke- resztúri lakos portáján. - írja Kovács László, Sajókereszfúroól. Fotó: a szerző Választási előzetes Úgy gondolom, hogy az ezredforduló küszöbén Európában mindenkinek joga van az emberhez méltó élethez. A mindenkori megválasztott (!) kormánynak pedig e jog és lehetőség biztosítása alapvetően kötelessége kell(-ene), hogy legyen. Ellenkező esetben alkalmatlanságról, vagy engedetlenségről beszélhetünk (és ezek jogi következményeiről), mert egy nép nem lehet engedetlen (!) — miután a demokrácia játék- szabályai szerint is Ó a többség - csak egy kormány, mely fittyet hányva az ígéreteinek (melyek az éter hullámain elszállva akár egy kék madár a feledés homályába vesznek, hogy emlékként se jelenhessenek meg soha többé) és a többség akaratának, önfejűén megy a maga útján. Meneszteni is csak egy kormányt lehet, nemzetet soha. Minden egyéb más, csak részletkérdés lehet. KLetz László Miskolc BODNÁR ILDIKÓ ROVATA A gázpalackok visszavásárlásáról Miskolc (ÉM) - Köztudott, hogy az ország nagyon sok településén bevezették a földgázt. Ez így is van rendjén! Tudvalévő az is, hogy az érintett háztartásokban feleslegessé vált a PB-palack, így azokat szívesen értékesítenék tulajdonosaik, ám erre kevés cseretelepen van lehetőség. Jómagam is több helyen érdeklődtem, míg végül is az egyik telepen azt a tájékoztatást kaptam, hogy ha egy éven belül vásároltam a palackot és erről számlám van, 3500 forintot kaphatok vissza. Holott, ha jól vagyok informálva, a palack eladási ára 5300 forint. Még rosszabbul járok, ha nincs számlám, mert csak a valós érték töredékét fizetik meg. Én a ’60-as években szereztem a palackot, s nyilván nincs róla számlám. Vagy arra gondolnak az illetékesek, hogy akkor még olcsón hozzá lehetett jutni? Fura szemlélet, amit egy hasonlattal szeretnék alátámasztani. Például, ha mondjuk ez idő tájt vettem egy lakást 100 ezerért, most csak 80 ezerért adhatnám el. Ezenkívül a palack nem olyan tárgy, ami romlik, s idővel tönkremegy — írja Oszonics Györgyné alsóvadászi olvasónk *. Derdák Zoltán, a miskolci cseretelep vezetője a következőkről tájékoztatta lapunkat. A megyében négy helyen, Miskolcon, Szikszón, Ózdon és Edelényben váltják pénzre a palackokat. Pontosabban visz- szavásárlási szerződést kötnek az ügyféllel, aki kb. 10 nap elteltével postán kapja meg a hajdúszoboszlói regionális igazgatóságtól az esedékes összeget. Aki számlával rendelkezik 1 évnél nem régebbi vétel esetén a 11,5 kg-os PB-palackért 4250 forintra, 2 éven belüli vásárlás esetén 3750 forintra, 3 éven belül 3250 forintra, 4 éven belül 3000 forintra, míg 5 éven belüli, számlával igazolt vásárlás esetén 2750 forintra számíthat. 5 éven túl, illetve számla nélkül viszont már csak 2500 forintot térítenek meg. Az újonnan vásárolt palack ára jelenleg 5030 forint. S hogy miért az árkülönbözet? A palackokat ötévenként a horti töltőüzemben teljesen felújítják (átmossák, szelepeit kicserélik, átfestik, nyomáspróbázzák, stb.), melynek költségeit a különbözeiből fedezik. Jó tudni azt is, hogy csak személyigazolvány felmutatásával kötnek szerződést az említett városokban, kivédendő a sajnos napjainkban meglehetősen gyakori lopásokból eredő eladásokat. Egy személy számlával bármennyit, míg anélkül mindössze kettőt válthat vissza. Megkésett köszönet az utalványokért Kellemes meglepetés ért bennünket, alsózsolcai szülőket a karácsony előtti napokban. Gyermekeink, akik az I. számú óvodába járnák egy-egy borítékot kaptak, amelyben 1000 forint értékű vásárlási utalvány volt. Fazekas József, a Sajó-Hús ügyvezető igazgatója kedveskedett a kisgyermekes családoknak ezzel a nemes gesztussal. A cég rendezvényekkel, vagy éppen azok támogatásával már máskor is örömet szerzett az apróságoknak. Decemberben például egy falusi disznótorral lepte meg őket, bennünket pedig - rajtuk keresztül - a már említett utalvánnyal, amely az ünnepekre bizony igen jól jött. Ezúton szeretnék a szülők nevében - igaz jócskán megkésve - köszönetét mondani Fazekas Józsefnek és feleségének a szívmelengetó ajándékért, a gyermekeinket körülvevő szeretetért. Daróczi László Alsózsolca Saját zeneiskolával büszkélkedhetnek Elöljáróban leszögezem: szinte biztosra vehető, hogy hazánkban ilyen kis lélekszámú (1780) településen hasonlóra még nem került sor, mint lakó-és szülőhelyemen, Dédestapol- csányban, ahol az 1983/84-es tanévben 18 gyermek kezdte meg a zongoratanulást a kazincbarcikai Kodály Zoltán Állami Zeneiskola dé- destapolcsányi kihelyezett tagozatán. A zongora mellett furulyán, rézfuvósokon, hegedűn és fuvoláin is játszhatnak a helybeli valamint a környező községbeli (Tardona, Má- lyinka, Nagybarca, Bánhorváti és Nekézseny) gyermekek. Az 1993/94-es tanévben 174 zeneiskolai növendék gyarapíija elméleti és gyakorlati tudását 7 jól felkészült zenetanár segítségével. A község történelmének jelentős dátuma 1994. január elseje. Ettől a naptól kezdve önállóan működik a dédestapolcsányi Lajos Árpád Zeneiskola. Miután az elmúlt évben a régi iskola épületét felújítottuk, immáron hat tanteremben folyik az oktatás megfelelő körülmények között. A zeneiskola jelenleg 4 zongorával, 5 fuvolával, 1 tubával ás 4 trombitával rendelkezik, valamint a tanulókból és a vezető tanárból verbuválódott fúvós zenekarral, amely már nagyon sokszor szórakoztatta a környező települések lakóit különböző ünnepségeken és rendezvényeken. Mind a korábbi tanácsi apparátus, mind a mostani önkormányzat komoly erkölcsi és anyagi támogatást nyújtott a zeneiskolai tagozat beindításához, s továbbfejlesztéséhez, amit a község lakóinak többsége is megértéssel fogadott. A tagozat, majd az önálló zeneiskola létrejöttében elévülhetetlen érdemei vannak a helybeli református lelkész úrnak, Szűcs Endrének és feleségének, Farkas Zsuzsa zongoratanárnőnek, Porkoláb Albertnek a volt megyei tanács elnökhelyettesének, a Spáth házaspárnak (zenetanárok) és a község volt és jelenlegi vezetőinek. A zeneiskola két korábbi tanulója, Lovas Zsuzsa és Kiss Virág megyei versenyeken több ízben nagyon jó eredményeket ért el. Eddig a volt növendékek közül már hárman választották a zenei pályát. A szülők és a tanulók nevében szeretnék mindazoknak köszönetét mondani, akik e nemes munkában tevékenykedtek és tevékenykednek és kívánom, hogy a továbbiakban is hasonló szakértelemmel és elhivatottsággal szolgálják ezt a nagyon szép és eredményekben gazdag pedagógiai munkát. Dr. Kiss Miklós Dédestápolcsány Kipufogók, tengelyek esküdt ellenségei Gödrök, tócsák nehezítik az átjárást Fotó: Fojtán László Miskolc (ÉM) - Még az átélt izgalmak hatása alatt érkezett szerkesztőségünkbe január 19-én, szerda délelőtt L. Gy. miskolci olvasónk, aki felháborodva adta elő a vele történteket: - A Vasudvarhoz akartam behajtani a Bigatton cukrászda felől gépkocsimmal, amikor az egyik kátyún túljutva megdöbbenve tapasztaltam, az autóm kipufogója leszakadt a szinte járhatatlan útviszonyoknak köszönhetően. Az esővel, sárral borított gödrök tömkelegén baj nélkül átjutni, szinte lehetetlen, ki tudja hányán jártak már hozzám hasonlóan. De sajnos nemcsak itt, hanem a város számos poniján számíthatunk kipufogó- és tengelytörő átjárókra, útszakaszokra. Ügy tűnik, nincs e területeknek gazdája! Nos, a számlát én mégis benyújtom, akár a városüzemeltetésnek, akár a városgondnokságnak. Hiszen a tisztelt illetékesek sem fogják vissza magukat, ha tiltott helyen parkolásról vagy egyéb apró vétségekről van szó. Bírságolnak, könyörtelenül. Apropó: az ezekből befolyt összegből miért nem fulja aszfaltozott utakra, parkírozókra, a közterületek rendbe tételére? Németországban - ahol jó ideig dolgoztam - az a szokás, hogy az adófizető polgárokat rendszeresen tájékoztatja a város vezetése a sajtón keresztül arról, hogy az adókból és egyéb bevételekből mikor, mire, mennyit költöttek, költenek. Nálunk minderről igen kevés szó esik, csak azt halljuk nincs pénz semmire. Bérletsztori Miskolc (ÉM) - Majdnem megfizettem a tanulópénzt, ezért szeretném, hogy történetemből legalább mások okuljanak - kezdi panaszát Gávai Éva igrici olvasónk. Januárban is, annak rendje és módja szerint megváltottam MKV-bér- letemet, amelyet az 1-es buszjárat vonalán használok. A igazolvány azonosító számát a korábbiaknál?: megfelelően feltüntettem a szelvényen, ám az 1-es jelzést lehagytam, mert nem találtam azt a rubrikát, ami az előző bérleteken szerepelt. Ez lett majdnem a „vesztem”, mert jött az ellenőr, s számonkérte mulasztásomat. Hogy jóhiszeműen vétettem, cseppet sem érdekelte, ellenben könyörtelenül közölte: választhatok a 200 forintos helyszíni bírság és a 600 forintos csekk között. Nem hagyott nyugodni a dolog, s már másnap (január 18-án) bementem a jegyeÜenőri csoporthoz, ahol szerencsére több megértésre találtam. Elengedték a bírságot, aminek nagyon megörültem. S hogy most mégis itt vagyok, azaz panaszkodom? Nos azért teszem, hogy legalább én - ha már az MKV-pénztá- rosa elmulasztotta - figyelmeztessem utazótársaimat a bérletszelvény újszerű kitöltésére - fejezi be mondandóját olvasón!?. Kétes ráfizetés Már nagyon dühít a MÓL Rt. siráma. Mint olvasom az ÉM-ben, a MÓL napjainkban 8,50-9 forintnak megfelelő devizáért veszi a gázt a volt Szovjetunió tagállamaitól, de csak 7-8 forint közötti árat kérhet a lakossági fogyasztóktól egy köbméterért. Ezt kívánom az alábbiakkal megcáfolni: Miskolcon 1 köbméter gáz ára 34,2 MJ szorozva 0265-ös egységárral és a fogyasztott köbméterekkel, ami egyenlő 9 forinttal. Ehhez jön még a 10 százalékos áfa, így a végösszeg 9,90 forint. Ha elfogadnánk a MÓL variációját, akkor ók kb. 100 százalékos áremelést képzelnének el, amely esetben Miskolcon 1 köbméter gáz közel 20 forintba kerülne. Ez a cégnek bizonyára nagyon jól jönne, ám a lakosságnak igen rosszul. Ugyanakkor hivatkoznak arra, hogy Ausztriában 4,50-4,70 schil- linget fizet a lakosság 1 köbméterért. Hagyjuk már abba egyszer és mindenkorra a nyugati árakra való hivatkozást akkor, amikor azokat soha sem vetik össze a nyugati bérekkel. Ausztriában az átlag bérek 30-50 000 schilling körül vannak, de jócskán akadnak 100-200 ezres maximumok is. De ugyanilyenek az arányok más nyugati államokban is. Majd ha nálunk is a fenti átlagnak megfelelő, azaz 240-400 ezer forintos átlagbérek lesznek, akkor de csakis akkor vessék majd össze a fizetendő forint értékekkel. De mindaddig, amíg az átlagnyugdíjak 10 ezer körül mozognak, e hivatkozás csupán irritáló lehet. Dr. Kováts Imre Miskolc „Fogadjunk” Alig néhány hete, hogy felemelték a televízió előfizetési díját és máris megjelent a képernyőn egy újabb költséges játék, amely elfogadható lenne egy jóléti társadalomban - de hol vagyunk mi még a jóléttől, amikor már lassan létünk is megkérdőjelezhető!? Ebben a fogadásos játékban tudást nem igénylő semmiért kemény pénzt lehet nyerni, akár 200-400 ezer forintot is. Bizonyára szponzorok finanszírozzák a vetélkedőt, ámde a kisördög még sem hagy nyugodni, méghozzá a jócskán megemelt előfizetési díj okán. De hiszen még komoly műsorokra sincs pénz! - győzködöm a bennem bújkálót. A kulisszák mögé azonban nem látok, így hát mással érvelek tovább. Miért ingerük ilyen játékokkal és bagóért kapott óriási nyereményekkel azt az egyre nagyobb réteget, amelyik nélkülöz, nem tudja kifizetni az áramszámlát, a napközi, óvodai ellátást és még sorolhatnám. Mert ha valaki szellemi fölényével vagy fizikai erejével szerez értékes jutalmat, az inkább tiszteletre, mint irigylésre méltó. A legtöbben felnéznek az ilyen emberre, mert többet tud, mert különb... A „Fogad- junk”-ban azonban azért is nyerhet busás jutalmat valaki, mert jól megbecsülte, hogy mennyi idő alatt cserél ruhát két bárgyú manöken az „igazmondó kedvencben”. Somossy Katalin
