Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-22 / 18. szám
mmmmn ÉM-interjú ÉM-riport Műhely Gyulai Gábor: Csillag Anna és Csillag Gizella Hosszú évek után is Meggyőződésem, hogy tartott ízes szavakkal minket ki tudnám választani a türelem, a szolidaritás Eközben arra gondoltam, ha a tanítványaimat, (egymás segítése) nem lett volna a Kazinczy által még ha sötétben beszélgetnénk, és az áldozatos munka lehet szorgalmazott nyelvújítás, most akkor is. Szavaikból, a nemzet boldogulásásnak útja. minden szavukat érteném gondolataikból.. II. oldat III. oldal VII. oldal í> 'ifekiälL IfV&?Pitiké > aj'ifrftí H «! Séta a fényben Fotó: Nagy Gábor Séta a fényben Fotó: Nagy Gábor A hét embere Kovács Lászlóné a „lottógép” szakértője Feczkó JÁNOS Ha a szerencsejátékkal kapcsolatban kapásból kellene egy női nevet mondanunk, többségünknek nagy valószínűséggel Fortuna istenasszony ugrana be. Őt azonban - sajna - nem áll módunkban meginterjúvolni. Találtunk viszont egy hölgyet, aki, ha nem is istenség, egyeseknek feltétlenül a szerencse asszonya. Nem mást tisztelhetünk ugyanis Kovács Lászlóimban, mint a miskolci sétáló utca „Nagy totó- zójának”, a 130-as kirendeltségnek a munkatársát. Beszélgetésünk apropóját az az üzletükben hétfőtől beindított rendszer adta, mely „fiatal kora” dacára máris nagyban hozzájárult a Szerencsejáték Részvénytársaság jó hírének továbböregbíté- séhez. Igen, eltalálták: a gépesített totó-lottóról van szó. Ilyen rövid időn belül is könnyű volt megszokni az új módit - lelkesedik -, hiszen rengeteg, elsősorban a fogadóknak szóló előnye mellett a mi munkánkat is nagyban tehermentesíti. Szó, mi szó, valóban elmés kis szerkezet ez - tapasztalhattuk meg magunk is egy próbajátékon. Annyira elmés azért mégsem lehet egy masina, hogy háttérbe szoríthassa hús-vér kezelőjét, adjuk tehát át a szót az öreg totósok kedvenc Katikájának.- Már-már szinte tradíció családunkban, hogy Fortunának adunk hálát a mindennapi betevő falatért. Legalábbis nőágon. Édesanyám ugyanis szintén a totó-lottó szakmában dolgozott. Ennek azonban még sincs túl sok köze az én életem ilyetén alakulásához. De hogy az elején kezdjem: a Kilián Gimnázium matek-fizika tagozatán érettségiztem, és az akkoriban még virágzását élő Lenin Kohászati Művekhez mentem dolgozni. Operátorként kezdtem, és az akkori számítógépes technika fejlettségének megfelelően azok lyukkártyáit készítettük. Később a hangzatos nevű, de meglehetősen unalmas kontrolli állásba kerültem át, és a kész lapocskákat ellenőriztem. Ekkoriban ismerkedtem meg későbbi fékemmel is. Ó egy emelettel feljebb, de rokonterületen, a számítástechnikán dolgozott. Hamar kontrolláltam (stílszerűen), ó a nekem való férfi, s röpke három év után menyegzőre hívtuk a rokonságot. Laci fiam megszületése volt az egyik nagy sorsforduló az életemben: mivel korábban két műszakba jártunk dolgozni, az a veszély fenyegetett, hogy vagy a gyerek marad időnként teljesen magára, vagy - ha váltva „műszakolunk” - mi nem látjuk egymást a párommal. S bár egyesek szerint ez utóbbi a hosszú, békés házasság titka, a családi tanács úgy határozott, más állást kell keresnem. A kényszerlépés nem várt sikert hozott - akkor kerültem jelenlegi helyemre. Az első hónapok a szerencsével való ismerkedés jegyében teltek, meg kellett tanulnom minden munkafázist. Próbaidőm lejártakor egy tesztet tettek elém, töltsem ki. Arra már nem emlékszem, tizenhárom plusz egy kérdés szerepelt- e rajta, mindenesetre én nyertem... '82-ben újabb kisfiúnk született. Zoltánnal is együtt szerettem volna tölteni a három év GYES-t, de korábban vissza kellett jönnöm - egyik kolléganőm ment el forróváltásban szülési szabadságra. Hogy mióta dolgozom itt? Úristen, februárban már tizenötödik éve lesz! Hogy rohan az idő! Talán azért is hittem jóval kevesebbnek, mert nagyon jól megvagyunk így négyesben, s azon ritka szerencsések közé sorolhatom magam, akik örömmel járnak be dolgozni. És nem csupán a másfél évtized alatt pompásan összekovácsolódott kollektíva miatt, egyszerűen imádok az emberekkel foglalkozni, legyen hozzátartozó, barát vagy éppen ügyfél. Szabadidő? Na, látja, abból van a legkevesebb. Azt viszont szigorúan a családdal töltöm. Ezekben a zordabb hónapokban leginkább féljem krimijeit böngészgetem, esetleg kézimunkázom. De amúgy istenigazából csak a szabadban tudok fellélegezni. A szó mindkét értelmében... Időnként szinte elementárisán vágyom a friss levegőre, a mozgásra, s legfőképpen a csendre. Mit mondhatnék még? Segítsen ki egy kérdéssel!- Ezer örömmel. Ön lottózik? — Magától értetődik. Én lottózom, a féljem meg totózik. Persze nem túl nagy tétekkel játszunk, de rendszeresen, minden héten kitöltögetjük a magunk kis szelvényeit. Nyerni viszont nemigen szoktunk. Legnagyobb sikerünk egy hármas, illetve néhány tízes találat volt. Mit hoz a holnap? Brackó István Vajákos időket élünk, s a jósoknak, jövendőmondóknak legalább akkora keletjük és népszerűségük van, mint a természetgyógyászoknak. A beteg nem hisz az orvosnak, a választó kételkedik köpönyeget, illetve üléshelyet változtató képviselőjében, a férj gyanakszik az asszonyra, ha az a családi pótlékot hozó postást borral kínálja. A nyugdíjas panaszkodik, a tinédzser utálja a diszkót, a disznó nem szereti a böllért, a gólyától retteg a béka, a békától fél a kétgyermekes családanya. Megsokasodtak az 1994-re vonatkozó prognózisok. Bölcs és balgatag eleink példáin sem okosodtunk. Minden lehet, s minden lehetséges és lehetetlen az ellenkezőjére fordulhat. Bábuk vagyunk a mindenség tenyerén, sorsfordító szándékaink korlátozottak. Ez nem sok, de nem is kevés. Emberöltőnyi léptékkel mérünk, s a hónap végén a napokat számláljuk. Maradjunk a földön, karnyújtásnyi távolságban egymástól, a megélhető holnaptól, az embertől emberig tartó mérhetetlen közelségben és messzeségben. A filozófia helyett, a naprakész, vagy a naponta változó politika lett a legfőbb tantárgy. Mi, jobb sorsra érdemes nebulók tudjuk a feladatot, csak nem mindig értjük a leckét. Egy kusza kor más-más kézírással rótt sillabuszát tanulmányozzuk, néha az égre, néha a köldökünkre nézve. Fohászkodunk, káromkodunk, hívők és hitetlenek vagyunk, s mivel kétélű a kés: sebzünk és sebeztetünk. De félre a képes beszéddel, s maradjunk a tényéknél. A jövőről van szó. Mit hoz a holnapi Számolgat és mérlegel koldus és király. A kívánságlista nem teljes. A jó hír hozója a mennybe megy, aki rosszat mond, annak selyemzsinór jár. Nem a médiákról lesz szó. Az amerikai elnök sikerutat tett Európában, Magyarország választásra készül. Létünk a tét. Torgyán a keleti tőkével akarja felvirágoztatni Magyarországot, föltéve, ha hatalomra jut. Orbán Viktor (akit a jeles és perelt gazdasági, közíró tigrisnek nevezett) nagykoaliciós terveket pengetett meg, de róla elvbarátai is azt mondták, hogy nagyformátumú politikus, ám nem tévedhetetlen. Kuncze Gábor új gazdaság- politikát akar, de kivel... A renegáttá lett fideszes triumvirátussal? O is tudja, hogy az ország mozgástere kicsi, s fogyatkozik a potenciális partnerek tábora is. Kulin Ferenc, az MDF frissen kinevezett frakcióvezetője kijelentette, hogy a szabaddemokratákkal nem közösködnek. S tett még egy megjegyzést, ami ellentmondani látszik a választási etikai kódexnek: mindent megteszünk azért, hogy a szocialisták ne jussanak hatalomra. Ez úgy is értelmezhető, hogy a legnagyobb koalíciós párt valami új programmal rukkol ki, ami lemossa a többi ígérvényt, de úgy is, hogy kormoljuk a másikat, csak azért, hogy mi fehérebbnek látszunk. A keresztények erősítették pozíciójukat, s nem mondtak le arról, hogy egy olyan tányérba kerülnek, amelyben a mérleg nyelve lehetnek, s minisztereket, vezető kormánytisztviselőket adnak. A kisgazdák sok szavazatra számíthatnak, de nem feledhetik a Nagy Tamás vezette, markáns Agrárszövetséget, a Pozsgay dirigálta MDSZ-t, a Király Zoltán nevével jelzett, civakodó szociáldemokratákat, a Palotás mögött álló vállalkozókat, a Csurkát támogató sokszínű tömeget... Nincs még lefu tva ez a meccs. Akik ringbe szállnak, azok számára a hatalom a tét. De többről van szó. Nem a bársonyszékről, a külföldi utazásról, a szolgálati gépkocsiról, a televíziós szereplésről, az ünnepélyes szalagvágásról... A mérce: Magyarország, a honhoz és a korhoz méltó országiás. Ezért, s ennek tudatában járul majd az urnák elé a polgár. Annak reményében, hogy jobb lesz, könnyebb lesz, s boldogabb lesz a demokratikus rendszer második négyéves ciklusa. Ez az év úgy kezdődött, hogy leértékelték a forintot, sjó néhány, közfogyasztási cikk árát fölemelték. A Boross Péter vezette régi-új korm ány hamarosan közzéteszi (gyaníthatóan tiszavirág-életű) programját. A gazdaságkutatók jóslatai az múlt év utolsó napján jelentek meg az újságokban. Eszerin az 1994-es infláció 22-28 százalékos lesz, a pénzügyminisztérium 16-22 százalékos rátát jósol. A lakosság helyzetének változását két közvélemény- kutató cég, továbbá a Budapest Bank a korábbinál is differenciáltabbnak véti, azaz fokozódnak a különbségek, a PM lassú javulást ígér. Az Európához való közeledést illetően az első három megkérdezett szkeptikus (lényeges változás nem történik, illetve a távolság marad), a PM optimista... Végezetül egy friss, francia jövendölés: Magyarországon az 1994-es esztendő a gazdasági növekedés éve lesz, a GDP (nemzeti össztermék) 3-4 százalékkal lesz több, de a munkanélküliségi ráta a jelenlegit méghaladja. Ez az üzenet felemásságában is jó hír. A franciák között jó néhány megbízható jövőlátó akadt. Gondoljunk csak Nostradamusra. x.
