Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-21 / 17. szám

4 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Megyei Körkép 1994» Január 21», Péntek-------------JEGYZET------------­Influenza M. Szabó Zsuzsa Az influenza - mint azt azok tudják, akik átestek rajta-rendkívül kínos betegség. Itt fáj, ott fáj, a kezünk, a lábunk, a fejünk, s jön hozzá a magas láz. Aminek hatására - mert melegükben például levetkőznek-so­kan megfáznak, náthásak lesznek. Tudo­mányosabban: a vírustól legyengült szer­vezet képtelen ellenállni néhány másfajta vírusnak, baktériumnak. Ezért aztán so­kan összetévesztik a náthát az influenzá­val, azt hiszik, hogy a kettő ugyanaz, ho­lott a „megfázás” csak kellemetlen kísérő je­lenség. A fentiekből következik, hogy az enyhe te­leken, amikor ónos eső hull és bocik, víru­sok tapadnak a levegőben lebegő víz- és por­szemcsékre, a felső légúti fertőzések meg­szaporodnak. Sokan azt hiszik, hogy influ­enzások (nem ismerik a valódi tüneteket), és kétségbe esnek. Ez vezérli őket, amikor veszik a telefont és felhívják valamelyik szerkesztőséget, például a miénket. Az ügyeletes ilyenkor teszi a dolgát, továbbít­ja a kérdést a tisztiorvosnak (régen a KÖ- JÁL-nak), akikijelenti: nincsjárvány, csak influenza-szerű megbetegedéseket észlel­nek a háziorvosok. De biztos ami biztos, ne menjünk nagy tömegbe, használjunk pa­pírzsebkendőt, gyakran mossunk kezet és a többi... Siet a többi hírközlő szerv is: a rádió, a té­vé, a lapok sorozatban jelentetik meg a szakemberek közleményét arról, hogy nincs járvány. Az emberek pedig háborognak: JEz nekik nem járvány, amikor kidőlt az egész család?" Minden hiába, a közlemé­nyek ugyanis továbbra is váltig állítják, nincs influenzajárvány. Aztán jön, lát és győz. Ezt a korosztályt és azt dönti le - beteg a fél ország. Érdekes, mert a folyamat úgy zajlik, mintha a jár­ványt az azt tagadó közlemények idéznék elő. Nézem a lapokat. írják, írjuk: nincs influ­enzajárvány. A rituálé ismeretében fogad­ni mernék, hogy lesz! Drágább a hétvégi piac Miskolc (ÉM - GyK) - AM rendszeresen Mjár a piacra, s van ideje végigmustrálni a stando­kon és a termelőknél az árakat, tapasztalatból tudja: nem érdemes a hét végére halasztani a bevásárlást. Akkorra ugyanis felszökkennek az árak. Mint ahogy arra is a sokéves gyakor­latból jöttek rá a háziasszonyok, hogy alkudni - már ahol egyáltalán lehet - a nap második felében érdemes. Csütörtökön a délelőtti piaci körsétánk alkal­mával azt láttuk, hogy a hideg idő beálltával a korábbihoz viszonyítva nemcsak a forgalom lett élénkebb, hanem növekedtek az árak is. Tegnap talán egyedül a tojást vásárolhattuk meg nagyjából a múlt hetihez hasonló áron. Bőséges volt belőle a kínálat is, így aztán a legtöbb helyen 6,80-8 forintot kértek érte. Ke­vés volt a gomba, s azt is drágán - kilóját 180-200 forintért - mérték. AM egy Ms vita­minra áhítozott, tegnap a hegyes paprika da­rabját 30-39, a töltenivalóét 5Ó forintért ve­hette meg. A kaliforniai paprika kilóját 450 fo­rintért kínálták. A paradicsomból is csak egy­két darabot mérettek le a vevők, hiszen kilója 200 forint a legtöbb kereskedőnél. A saláta fe­jenként 45, a hónapos retek csomója 35-38, a Mgyóuborkáért 240 forintot is elkérnek. A burgonya általában 26 forintba kerül mosta­nában, de a szebbjét 30 forintra tartják. A fok­hagyma kilója 200, a vöröshagymáé 44 forint. A levesbe való zöldségek közül a sárgarépa M- lóját 40, a petrezselyemgyökeret 60 forintért láttuk. Lehet, hogy mára már ezekért is töb­bet kémek? A karalábét 40, a zellert 60 forin­tos áron mérik. Drága a karfiol, hiszen 180 fo­rintba kerül egy ldlónyi. A lencsét 130, a babot 150 forintért vehetjük meg a legtöbb helyen. A hétvégére növekednek az árak Fotó: Farkas Maya A magyar demokrácia működik Mérlegelő beszélgetés Tóth Imre László képviselővel Nagy ZoltAn Bizonyára több az előnye annak a képviselőnek, aM együtt él válasz­tóival kerületében, mint a távol la­kónak. A kötődés még erősebb, ha ott is született, odakötik a rokoni szálak, ott volt Msdiák. Ezért kez­dődött ez a beszélgetés a parlamen­ti ciMus végén a „gyökereMől”, a tájhoz való kötődésről Tóth Imre Lászlóval, a dél-borsodi 12. számú választókerület országgyűlési kép­viselőjével. • Politikusi pályám előtti éveim is e tájhoz, Dél-Borsodhoz, a Sajó men­téhez kötnek. Sajószögeden szület­tem, egész rokonságom ezen a kör­nyéken él. Minden egyes gyökérszál ideköt. Bárhogy alakult a pályám ez idáig, nem mentem el innen, jólle­het, volt néhány csábítás. A ’80-as évek közepétől is itt laktam, amikor az egri főiskolán, majd a debreceni egyetemen tanítottam. Négy éven keresztül jártam el a városból, aho­vá házasságkötésünk után költöz­tünk Sajószögedről. Amikor pedig a politikusi pályára léptem, értelem­szerűen ahhoz a tájhoz kötöttem sorsomat, amelyet a legjobban is­merek. Ha most újra képviselő le­szek a választók bizalmából, akkor is ezeket a településeket szeretném szolgálni. Hosszabb távra tervezem politikusi pályámat, akkor is, ha történetesen nem leszek képviselő, én e tájért akarok dolgozni, amelyik a legközelebb van a szívemhez. A családi indíttatás a népi gyöke­rekhez közelálló mentalitást adott nekem. Őseimben egy cseléd-zsellér vonal és egy, a Ms gazdaságát épít­gető gazdálkodói vonal egyaránt je­len volt. Ilyen szellemiség nyomán kerültem én iskoláim révén a ma­gyar művelődéssel, közelebbről a népi mozgalommal kapcsolatba. Szabó Zoltán, Kovács Imre, Bibó István az eszményképeim. Munkás­ságuk segítette, hogy rátaláljak a modem népi gondolat talaján való politizálásra. □ Képviselő lett. A ciklus végén ho­gyan vonja meg a négy év mérlegét? • Tulajdonképpen elég világosan látszott az adottságokból, hogy mi­lyen cselekvési lehetőségem nyílik politikusként. Meghatározó itt egy, még mindig 100 százalékban állami tulajdonban lévő nagyipar, több nagy cég, melyekhez mintegy tíze­zer munkahely kötődik. Ezek adják A képviselő Fotó: Fekete Béla a térség stabilitását, rosszabb eset­ben, a válságát. Világos volt, hogy mindenképpen ezzel kell a legbeha­tóbban foglalkoznom. EzenMvül a másik fontos teendő volt a Tiszaúj- városon kívüli dél-borsodi települé­sek elmaradott infrastruktúrájá­nak fejlesztése. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy az MDF-es képvise­lő-csoportunk - tíz ember—mindent megtegyen a megye érdekében. Kö­zös fellépéseinknek köszönhető, hogy az én választókerületemben is egyre több új út épült, mindenütt egészséges ivóvizet szállítanak a ve­zetékek, a telefonnal való ellátás so­ha nem látott mértékben javult. Több településen lendületesen in­dult meg a vezetékes gázhálózat M- építése. A tulajdonosi váltás, a kárpótlás fo­lyamatainak a segítését tartottam még megkülönböztetett feladatom­nak. Hozzáteszem ehhez, hogy ezen a környéken kevesebb önálló vállal­kozás indult, mint a megye más ré­szein, vagyis az állami ipar itt még biztos egzisztenciát jelent ma is. □ A képviselő munkájának terepei a választókerület, a megye, a parla­ment. Hogyan sikerült a megfelelő munkamegosztást biztosítani? • Megtisztelő számomra, hogy dol­gozhatom az MDF parlamenti frak­ciójának elnökségében, valamint a kulturális bizottságban. Nem köny- nyű feladatok. Elég ha arra utalok, hogy frakcióelnökségi tagságom idején az MDF-nek szembe kellett néznie a Csurka-problémával, amit ’93 június elején sikerült megolda­ni. Szembe kellett nézni azzal a M­hívással, amit a miniszterelnök úr halála jelentett. A magyar demok­rácia próbaköve, működőképességé­nek a bizonyítéka, hogy az MDF Or­szágos Elnöksége, Választmánya, parlamenti frakciója Antall József halála után Mlenc nappal már új kormányfőt, belügyminisztert, frak­cióvezetőt jelölt. Azt hiszem, az el­lenzéknek is el kell ismernie, és mindenkinek, aM politikával foglal­kozik, hogy ezt a helyzetet, a ma­gyar demoMácia működésének pró­bakövét, ez a csapat meg tudta olda­ni. Ezek nem okoztak olyan zavaro­kat, ahogyan sokan várták. A ma­gyar demoMácia működik. □ Örökös képviselői dilemma, hogy mennyit foglalkozhat országos ügyekkel, és mennyire lehet jelen a választók között. • Országgyűlési képviselőségem mellett elvállaltam a TVK felügyelő bizottságának elnöM posztját. Azért, hogy közvetlenül tapasztal­jam, éljem meg a térség életét meg­határozó nagyüzem mindennapos gondját. Tudatában vagyok annak, hogy a TVK-ban foglalkoztatott öt és félezemyi ember, családjaikkal együtt 20-25 ezer állampolgár éle­tére van hatással. □ Mint politikus, mint humán mű­veltségű értelmiségi, miként látja a sajtó helyzetét? • Sajtóügyekkel természetesen he­lyi és megyei szinten naponta kap­csolatba kerülök. Egyetlen képvise­lő számára sem lehet közömbös, mi­lyen vélemények tüMözódnek róla és társairól a sajtóban. Nézetem szerint, a megyei tömegkommuni­kációs eszközök, főképpen az Észak-Magyarország, a Miskolci Rádió, a Regionális Televízió Debre­cenből sugárzott adásai mértékadó- ak, a Megyensúlyozottság felé való törekvés tapasztalható mindhárom médiánál. A lapok versenyében egy olyan mér­tékadó orgánum, mint az Észak- Magyarország többféle vélemény­nek is helyt ad, ez természetesen kötelessége. Ennek egyre inkább eleget tesz, te­hát nyugodtan nevezhető mértéka­dó lapnak. Itt, helyben, Tiszaújvá- rosban viszont nem tartom szeren­csésnek, hogy azonos szerkesztősé­gek állítják elő az önkormányzati lapot és a közszolgálati tévéműsort. Ez nem kedvez sem a versenynek, sem a Megyensúlyozottságnak. Egy privatizáció bonyodalmai Amikor még nem privatizálták a Mezőgépet... Ilusztráció: ÉM-archív Miskolc (ÉM) - Rendhagyó tájékozta­tót tartottak a napokban a Vasas Szakszervezeti Szövetség Borsod- Abaúj-Zemplén megyei szervezeté­nek közreműködésével. A MMG Kft., (a volt Mezőgép Vállalat) szakszer­vezeti bizottsága és üzemi tanácsa úgy döntött, gondjaik megoldására a nyilvánossághoz is fordulnak. A dol­gozók és választott képviselőik egy privatizáció eseményeit tárták elénk. Elmondták elkeseredettek, mert nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretnék. A tulajdonos (aM ragaszkodott in- kognitójához) ezzel szemben állítja: ő nem akart mást, mint felvirágoz­tatni a céget. Nem szerezhettek tu­domást például a valós adósságállo­mányról. Megítélése szerint a kft. jelenlegi dolgozói a privatizációt megelőzően éveMg „ingyen” vették föl a bérüket, s most hátba támad­ják őt. Azért morgolódnak, mert - igaz vaskézzel - meg akarja szün­tetni az áldatlan állapotokat.- A korábbi vezetők és a munkása­im - jelentette M a tulajdonos - nem akarják tudomásul venni, hogy én véget vetek a semmittevésnek. Hiába is követelőznek, én megala­pozatlanul nem fizetek M semmit. Mint tulajdonosnak, törvényadta jogom van rá, hogy önálló elképzelé­seim szerint irányítsam a saját vál­lalatom. Az eladósodott és a tulajdo­nos szerint a csőd szóién tántorgó vállalatot az elmúlt esztendő nya­rán vásárolták meg és alaMtották át. A Mezőgépből a privatizációs ke- resztség révén Miskolci Mechanikai Gépgyártó Korlátolt Felelősségű Társaság lett. Az érdekvédelmi szervezetek álláspontja szerint: va­lóban voltak adósságai a cégnek, de véleményük szerint a nehézségeken ésszerű gazdálkodással, racionális piaci munkával úrrá lehettek volna.- Igaz, tényleg rendbe kellett hozni az épületeket - mondja a tulajdonos -, Mtakarítani a portát, de ezért ne én szégyenkezzek! Miért nem azok­nak ég az arcuk, akik olyan körül­mények között képesek dolgozni, hogy oda talán a patkány se ment volna már be szívesen! Ahogy teltek a hetek, a hónapok, a munkavállalók szempontjából mind hátrányosabb események történtek a MMG-ben. A tulajdonos utasítá­sára túlórát rendeltek el. Az üzemi létszámot az elmúlt évek hanyagsá­gai miatt irányították egyéb mun­kák elvégzésére.- A saját tulajdonomban én vagyok a törvény - jelenti M a tulajdonos. - A gyárat én mentettem meg a töké­letes csődtől és összeomlástól. Én határozom meg, mit és milyen lét­számmal termelek, hogy ne csak fi­zessek, hanem profitáljak is. Nem a farok csóválja a kutyát, hanem ép­pen fordítva. Ilyen előzmények után jutott el MMG Kft. január közepéig. Ekkor a társaság egyszerre sok emberével közölte, hogy fegyelmi okokból illet­ve közös megegyezés alapján meg­szüntetik a munkaviszonyukat. Nem korábban, csak ekkor határoz­tak úgy az érintettek, hogy a sajtó­hoz fordulnak. A már előzőleg elbocsátottak és a szintén utcára került szakszerveze­ti titkár után ők is a Munkaügyi Bí­rósághoz fordultak. Kétségbeeset­ten tapasztalják, hogy igazuknak, törvényben biztosított jogaiknak - Justitia agyonterheltsége miatt — esetleg csak évek múltán szerezhet­nek érvényt. — A foglalkoztatásra tett ígéreteim nem köteleznek semmire, mert en­gem is becsaptak - mondja a tulaj­donos. - A végMelégítést pedig azoktól követeljék, akik tönMe tet­ték ezt a vállalatot. Még előfordul­hat, hogy én kérem rajtuk számon a veszteséget. Nem én, ók fognak fi­zetni! A városi képviselő fogadóórája Miskolc (ÉM) - Dr. Pirkó József, Miskolc 11. számú választókerüle­tének önkormányzati képviselője fogadóórát tart január 25-én, ked­den a Budai József 4. szám alatti Családsegítő Központban. Az Apá­czai Csere János utca, a Benke, a Bezerédi, az Aulich, a Balogh Ádám, a Bottyán J., a Budai J. utca, a Csabai kapu, a Lévay, a Kós Ká­roly utca, a Soltész Nagy Kálmán utca 134-től az utca végéig tartó te­rület lakói délután 4 órától kereshe­tik fel a képviselőt. Lábbal, avagy dezodorral Miskolc (ÉM) - A hercegnő nem darabol embert. Viszont havat lapá­tol és szerepet játszik. Támadói pe­dig igencsak pórul járnának, mert Medveczky Hona meg tudja védeni magát. Hogyan? Ez is kiderül a Pandúr januári számából. A csinos rendőrnők viszont a dezodorra es­küsznek. Miért? Erre a kérdésre is a havonta megjelenő bűnügyi ma­gazin ad választ. A népszerű újság ezúttal is nagy terjedelemben foglalkozik az utóbbi hetek legjelentősebb bűnügyeivel, a legdöbbenetesebb tragédiákkal. A lap munkatársai megpróbáltak utá­najárni, mi is történt a Dohány ut­cai zsinagógában azon a hétvégén, amikor a műkincsrablók közel M- lencmilliárdos zsákmánnyal távoz­tak. Miért zuhant le Tiszaújváros- ban az a mentőhelikopter, amely­nek roncsai között öt ember - köz­tük két csecsemő - lelte halálát és miért darabolta fel az áldozatát a pécsi gyilkos? A vodka pénzt hoz, különösen ha 18 ezer üveg lopott italról van szó. A milliós miskolci ékszerrablás tette­sei ehhez képest csak „aprópénzben utaztak”. A legeredetibb bűnmegelőzési taná­csokkal ezúttal is Nagy Bandó And­rás szolgál. A népszerű humorista — aM nemrég a New York-i marato­nin indult versenyzőként - elárulja milyen talpbetétet érdemes hordani az amerikai metropolisban és ho­gyan kell viselkednie a gyanútlan magyar turistának, ha bűnözőkkel vagy rendőrökkel hozza össze sorsa az óceán túloldalán. A teszt, a horoszkóp, a grafológia és a rejtvények mellett egy pályázati felhívás is található az újságban. Ez összefügg azzal, hogy a kiadó Pan­dúr Könyvek címmel egy sorozat megjelentetését tervezi. (Énnek el­ső darabja „Fejezetek a rendőrség történetéből” címmel február elején kerül M a nyomdából.) Magyar Kultúra Napja Sátoraljaújhely (ÉM) - A Sátoral­jaújhelyi Városvédő és Szépítő Egyesület, a Kazinczy Ferenc Tár­saság valamint a Lavotta János Ze­neiskola közös rendezésében tart­ják meg január 21-én pénteken 15 órakor a sátoraljaújhelyi városháza dísztermében a Magyar Kultúra Napja városi megemlékezését. Fe­hér József múzeumigazgató meg­nyitója és a himnusz elhangzása után Laczkó Károly, Sátoraljaúj­hely alpolgármestere mond köszön­tőt, majd az Újhelyi Trió játszik La­votta verbunkosokat. Egy rendőr halála Miskolc (ÉM) - Szolgálatteljesítés közben érte a tragikusan végződő baleset Végső Józsefet, a 26 eszten­dős rendőr zászlóst, aM a Miskolci Rendőrkapitányság Közrendvédel­mi Osztály Or és Járőrszolgálati Alosztály Lovas Csoportjának tagja volt. Január 5-én, a délelőtti órák­ban a miskolci Sárga Csikó vendég­lő közelében járórözött, amikor ele­sett, s ennek következtében olyan súlyos fejsérülést szenvedett, hogy tíz napra rá, január 15-én elhunyt. Végső József 1986-tól 1990-ig a HM-nél szolgált tiszthelyettesként. 1990. május 1-én helyezkedett el a Miskolci Rendőrkapitányságon, elő­ször járőr, majd járőr gépjárműve­zető lett. Munkája elismeréséül ez év január 1-én a városi kapitány so­ron Mvül előléptette rendőr zászlós­sá. A fiatal rendőrt tegnap Msérték utolsó útjára a miskolci Városi Köz­temetőben, ahol katonai tiszteleta­dás mellett Cservák János őrnagy, közrendvédelmi osztályvezető bú­csúztatta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom