Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-15 / 12. szám
6 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994* Január 15., Szombat-----------APROPÓ ----------Ö nhit Dobos Klára / Úgy látom, nem készült belőlem! - mondta annak idején halálos sértődötten az ifjú álig-sztnész, mert nem tudtam kapásból, hogy hol született... Aztán találkoztam a grafikusművésszel, aki ugyan nem mondott ilyet, de beszélgetés közben „elegánsan” a szép míves asztalon gyújtotta meg gyufáját, letörölhetetlen karcot hagyva a fán... És találkoztam a kiállításának megnyitója előtt már rendesen részeg huszonéves művésszel is... Nem szeretnék általánosítani, de ezek az „allűrök” gyakran jellemzőek a fiatal művészekre. Aztán persze ha igazán nagyok lesznek, „kinövik”. A balettművész Nureyev is lázadó fiatal volt, többször sikerült eljutnia iskoláiban a kirúgatás határáig. Am tehetsége miatt tanárai valahogy mindig eltussolták ügyeit. A minap vetített portréfilmben szépen beszélt erről ő is, meg az a rengeteg ember is, aki „felfedezte”. (Más dolog, de egy híres embernek - pláne halála után - hirtelen nagyon sok jóakarója és felfedezője lesz. Szinte már sok a jóból...) Szóval Nureyev- ből nagy művész lett. Olyannyira, hogy most - halála után egy évvel - az Operaházban emlékversenyt rendeztek a tiszteletére, 19 ország negyven fiatal táncosának részvételével. (A résztvevők egyébként vasárnap a Miskolci Nemzeti Színházban is bemutatkoznak.) A Nureyev-balettversenyről készült tévé- műsorbanláthattukaztis, amikor azegyik fiatalembertől megkérdezte a riporter, mit gondol, miben kellene még fejlődnie. A táncos hosszas gondolkodás után azt a diplomatikus választ adta, hogy tulajdonképpen technikailag mindig lehet fejlődni. Am ebből a válaszból úgy tűnt, hogy nem neki. Viszont szerencsére méghozzátette:„úgy hiszem, elsősorban emberileg kellene jobbá válnám...”---------TELEVÍZIÓ---------C saládi kor Horpácsi Sándor Miskolc (ÉM) - Hiszen mindannyian boldogságra vágyunk. Az ifjú párok - házasság előtt, a házasság elején - még úgy ragozzák az igét, hogy „boldoggá teszlek”, s később a másikat vádolják a boldogtalanságért. A szerelem, a házasság is harc, amelyben két akarat, két önzés csap össze, s ha ezt nem tudatosítják, nem tudják kulturáltan összehangolni, közös akarattá ötvözni, akkor jön a válás. A legnagyobb kockázatot akkor vállaljuk, amikor sorsunkat hozzákötjük egy másik emberéhez. Erről állandóan meg nem szűnően kommunikálni kellene, mindent meg és kibeszélni, hogy legalább megértsük, mit akar, mit érez a másik. Ha több lenne a tűrőképesség, az intelligencia (intellego = felfogni, megérteni), nagyobb lenne az érzelmi kultúra, minden bizonnyal kevesebb lenne a válás is nálunk, kevesebb megkeseredett ember, idegroncs élne köztünk. Az olaszok mindenből „drámát csinálnak”, levezetik az érzelmi feszültséget, s utána megnyugszanak, az angolszászok, skandinávok szakemberhez: pszichológushoz mennek, szembenéznek a problémával, meg akarják oldani. Mi valahol középúton vagyunk: mindent a szőnyeg alá söprűnk, s amikor már nem bírják a feszültséget, robbantunk, válunk. Ez nem csupán a házasságra érvényes. A Családi kör legutóbbi műsora is csupán variáció volt a témára. Győrfly László értelmiségi házaspárjára minden elmondható, csak az nem, hogy értelmes. Pedig a népművelőtől, a pedagógustól éppen azt várná a közösség, hogy tudják a megoldóképletet, a saját sorsukat racionálisan intézik. Tetézi a bajt - sajátosan új, mai motívum -, hogy az elvált apuka munkanélküli, s így nem csupán érzelmileg, de anyagilag is többszörösen kiszolgáltatott. Kapna új nő után - ez is pedagógus -, de szereti a kislányát is. Az új néni pedagógiai analfabéta, szólni sem tud egy tízéves kislányhoz (hogy fog az osztályhoz?). Szerencsésnek mondhatja magát hősünk, hogy egy ilyen nő szakít vele. Ám, ami ez után jön, az a Családi körtől más megszokott, erőszakolt happy end. Szerzőnk visszatereli apukát az odahagyott 9saládi asztalhoz, s itt magára hagyja a nézőt, így lesz az egészből megint tanmese, amit a szakemberbácsi Kelemen Endrével meg is magyaráz nekünk. Merthogy mi, buta nézők különben nem értenénk meg. Az élet persze megy tovább. A fiatalok (továbbra is rosszul) házasodnak, küszködnek magukkal, egymással, a hétköznapokkal, az élettel, gyerek is jön, s nevelődik föl (mert a gyerekek mindig kinövik a szüleiket, pedagógusaikat), a mókuskerék pörög tovább. A következő Családi körig? A sírig? Egy-két vonallal — a lényeget Urbán Tibor Szikszón élő festőművész és a nemzetközi díj A lépcsőfeljáró „magángalériájában" Fotó: Dobos Klára Csörnök Mariann Szikszó (ÉM) - „Kedves Urban Úr! Örömmel értesítem, hogy a Kárpátok Eurorégió grafikus jelképére kiírt E ' lyázaton az ön által beküldött pá- imunka nyerte meg a fődíjat." alatt még ot, teljesen hivatalos sor a tennivalókról, aláírás, dátum és kész. Persze kár is lenne a díjátadás előtt túl nagy feneket kerítem a dolognak, ám mégis - ez az embléma ezután nemcsak a Kárpátok Eurorégió szervezetével lesz azonos, de mindig ott lesz mögötte az alkotó, Urbán Fibor is. Már régóta terveztük a .hivatalos” találkozót, így az emblémapályázat fódíjának elnyerése remek alkalmat teremtett, hogy szikszói otthonában felkereshessük a festőt. A kívülről tucatház belül váratlan meleg fénynyel ölel körül. Urbán Tibor régi - petróleumlámpás estéket idéző - székkel kínál, az asztalra csak háznál készíthető, asszonyi türelemmel sodrott apró sós kiflik kerülnek - de nem lehet melléjük telepedni. Körben mindenütt Urbán-képek, szorosan egymás mellett, ám mégsem nyomasztó zsúfoltságban. Ha követni próbáljuk őket, a lépcsőfeljáró „magángalériáján” át egészen a gyerekszobáig elvezetnek. □ Találhatunk egyáltalán Urbán- képeket az Urbán-lakáson kívül is? 9 Igen, van például a VUdAK-cso- portnál, kint Németországban, nemrégiben a Herman Ottó Múzeum kért tőlem képet és magángyúj- tóknél is található néhány. Persze nem kopogtatnak nap mint nap nálam a vásárlók, de nem is adnám oda bármelyik képemet. Kell, hogy meglegyen nálam egy olyan mag, amelyik világosan mutatja, melyik időszakban mi a legjellemzőbb rám, mi foglalkoztat a leginkább. □ Tárgyai azt sugallják, igen fontos az ön számára a múlt. 9 Nagyon erős bennem a vonzódás a régi idők iránt. És nem azért, mert ma divat az „ócskaságokkal* foglalkozni, hanem mert egyfajta tisztaságot jelent számomra. Léhen születtem, és ha a mi házunkban nem is, nagyapáméknál még megtaláltam és magamba szívtam egy másfajta élet színeit, ízeit. Náluk még volt szent sarok, és ez a gipsz- pieta ott állt, mindennap láttam. Valódi értéke kevés, ám számomra a személyes kötődés miatt sokat jelent. De itt van a többi, amit sikerült összegyűjtenem - mondja, és egy majd évszázados szekrény iátejéről robusztus Krisztust emel le. — Ez például már értékesebb, mert fából van. Az a nagyobb szobrocska pedig megvan 150 éves. A dolgozó- szobámban a karosláda régi emlék, az is léhi. Nagyapáméknak is volt ilyen, sőt még szebb, de őt is „kirabolták”, mint szipte mindenkit: fillérekért, modem bóvlikért vitték el faluról az akkor már nem használt, így gazdáik által értéktelennek tekintett tárgyakat. Mára alig maradt valami, de még mindig találni szép tárgyakat. És nemcsak a tárgyak, hanem az egész szellemisége is fontos. Nagyapám Olaszországban harcolt az első világháborúban. Megszenvedte. Ám ahogy ó beszélt a háborúról, az nem a brutalitásról szólt. Mesévé szelídült, pedig az igazságot mondta. Mindenkinek kell egy meghatározó pont, egy hely az életében, ahol valami történik vele. Megfogja és megváltoztatja. És ha az esemény, a hely később át is értékelődik, mégis hat. Nekem ilyen volt a gyerekkorom. Annak a színeit örökítem meg a képeimen, annak az ízét, hangulatát próbálom újrateremteni a köréin gyűjtött tárgyakkal. Én ily módon foglakozom a vidékkel, és bár sokszor úgy érzem, máshol van a dolgok nyílja, a lényeg, azért talán ez is valami. A fődíj-nyertes embléma Q Olyan ez, mintha 34 éve ellenére azt mondaná: igazi élet csak régen volt, és ma nem létezhet a múlt látható jelenvalósága nélkül. 9 Engedjen meg egy közhelyet: alapok nélkül nincsen ház. És had’ mondjam el egy tavalyi élményemet. A német Képzőművészek Szövetsége meghívta a VUdAK-csopor- tot a „Das Quadrat” kiállításra, végül ötünk munkáját fogadták el, így jutottam el a kiállítás egyik helyszínére, Regensburgba. Hát az egy gyönyörű város! Ott érezhető, hogy fontos számukra az, ami szép volt és ami értékes, megőrzik és vele élnek. Én nem mondom, hogy itthon nincsenek olyan helyek, ahol ugyanígy él még a népiség, de mi nem tartjuk számon, nem tartjuk ennyire fontosnak. És azt is mondják: a ma tárgyai a holnap értékei. Régebben a mesteremberek által létrehozott eszközök mívesek és hasznosak voltak, magukban hordozták a kor tisztaságát. De ma? Végignézek egy kirakaton, és elrémülök, mennyi tárgy van. Ki képes most és ki lesz képes majd kiválasztani közülük az értékeset? Azt hiszem, ez már a képző- és iparművészek feladata és felelőssége. □ Furcsa, hogy éppen ön mondja ezt, mikor mindennapi, mondhatni kenyérkereső munkája során többek között éppen ezeket a tárgyakat népszerűsíti. • Valóban, hiszen reklámgrafikus vagyok, emblémákat tervezek, okleveleket, régebben hirdetéseket rajzoltam. De itt máshol van a kapu, a- mit ki kell nyitni. A papír, a festék az igazán lényeges, így minden nap velük dolgozhatom. És valamiből meg kell élni. De azért a reklámmunka nem kényszerűség, csak velejáró. És végülis itt és most élünk. □ Mindezek után beszéljünk végre a Kárpátok Eurorégió nemzetközi pályázatáról. Miért indult el a versenyen? 9 Mert érdekelt. Nem szeretem a bonyolult emblémákat. Vonzó a tisztaság, a céltudatosság - egy-két vonallal megragadni a lényeget. A pályázati felhívásba persze bele lehet írni, hogy „tükrözze a barátságot”, de egy jelkép soha nem így tükröz, attól lesz fontos, hogy csakis a használójára jellemző, és az tölti meg tartalommal. Éppen ezért, mikor megkaptam a felhívást, már akkor tudtam, a betűkkel kell valamit kezdenem, azokat kell átalakítanom grafikai jellé, mert már minden mást agyoncsépeltek, túlbonyolítottak. □ Háromszázan pályáztak és ez legalább ötször annyi pályamunkát jelent. A meghirdetett öt díj közül csak hármat adtak ki. Öné a fődíj, az ön keze munkája jellemzi ezentúl a szervezetet, ott lesz minden rendezvényükön, levelükön. Hol áll ez az eredmény eddig elért sikerei ranglistáján? • Ezen igazából még nem is gondolkodtam. De azt hiszem, a képek fontosabbak. Azokban több minden jelenik meg belőlem, több van abból, ami körülöttem zajlik. Ez az embléma is ott van mellettük, hiszen végül is mindegyiknek én vagyok a „gondozója”. Ez időszakos dolog, a képekben viszont ott van a folyamatosság, a rendszeresség, a mindig jelenvalóság. Azok foglalkoztatnak, velük kapcsolatban keresem az információt. Ez a díj viszont jólesik. És jólesik a folyamatosságban egy kis szünet. Emese álma — országos vetélkedő Hogy minél többet tudjunk a magyarság őstörténetéről Budapest (ISB - D.Á.) - „Méltánytalanul keveset tudunk őstörténetünkről” hangzott el a Honismereti Szövetség pénteki sajtótájékoztatóján. Pedig erkölcsi megújulásunkhoz feltétlenül szükség volna az igazi patrióta nemzeti tudatra. Kicsit ennek feloldására is Emese álma címmel országos vetélkedőt hirdetett meg a szövetség és a Tankerületi Oktatásügyi Központ. A versenyre minden korosztályban váiják a nevezőket. A felnőttek egyénileg, a diákok pedig csapatban mérik össze tudásukat. Mint Kanyar József, a Honismereti Szövetség országos elnöke elmondta: már eddig 504 középiskolás csapat jelezte indulását, de a nevezési határidőt január 30-ig meghosszabbították. Határon túli iskolák jelentkezését is váiják a Honismereti Szövetség címére: 1250 Budapest, Pf. 23. Az eddig nevezett általános iskolák számát ugyan pontosan nem tudták megmondani, de - mint hallottuk - a középiskolához hasonlóra lehet számítani. A diákok háromfős csapatokkal indulhatnak, s a 10-14 évesek négy lépcső után 1995 áprilisában jutnak el az ópusztaszeri országos döntőig. A középiskolások vetélkedője három éven át tart. Az 1994-es témakör: a magyarság őstörténetének és a honfoglalás korának kultúrája, mítoszai, legendái, hagyományai. Az idei megyei selejtezőkre március 19-én kerül sor, az országos döntő pedig április 22-én lesz. A szervezők már elkészítették a segédanyagokat: az ajánló bibliográfiát, illetve azt a szöveggyűjteményt, amely a Honismereti Szövetség folyóiratának különszámaként jelent meg. A zsűri - mint hallottuk - ügyelni fog arra, hogy ne a tudományos elméleteket versenyeztesse, hanem arra lesz kíváncsi: ki mennyire ismeri azokat. A díjazott csapatok táborozáson vehetnek részt. Tankönyv-kiállítás Miskolc, Sárospatak (ÉM) — Miből tanítsunk? - teszik fel a kérdést a pedagógusok, a választ pedig azzal próbálja megadni a Borsod-Aba- új-Zemplén Megyei Pedagógiai és Közművelődési Mézet, hogy január 19-én Miskolcon az Andrássy u. 96. szám alatti épületükben, másnap pedig a sárospataki Árpád Vezér Gimnáziumban tankönyv-kiállítást és -vásárt rendeznek. Miskolcon délelőtt 10-től este 6 óráig tekinthetők meg az Apáczai, a Calibra, az Echo, a Mozaik Kiadó, a Nemzeti Tankönyvkiadó, az Antik Atlasz Térképbolt, az Oxford Uni- versiti Press és a Pre-Szt Bt. kiadványai. Délután 2 órától az idei tankönyvrendelésről tartanak megbeszélést. A rendezvény vendégei: Vigh István, az MKM Országos Köznevelési Tanács Titkárságának főosztályvezető-helyettese, dr. Dan- ka Attila, a Nemzeti Tankönyvkiadó kereskedelmi igazgatóhelyettese és Aranyosi József, az Észak-Piért vezérigazgatója. A sárospataki kiállításon ugyancsak délután 2 órakor kezdődik a tájékoztató. Az ottani vendégek: Durst Győző, az MKM Országos Köznevelési Tanács titkárságának főtanácsosa, Fábián Teréz, a Nemzeti Tankönyvkiadó főszerkesztőhelyettese és Aranyosi József, az Észak-Piért vezérigazgatója. Mandorla-est Miskolc (ÉM) - A Mandorla Közművelődési Egyesület szervezésében január 16-án, vasárnap délután 5 órától A köztünk élő tural-madár címmel tart előadást a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár nagytermében Dúcz László turulkutató. Gyermekrajzok Izsófalva (ÉM) - A Ki vesz meg egy elhasznált földgolyót? címmel meghirdetett gyermekrajzpályázat ünnepélyes eredményhirdetését és díjátadását január 17-én, hétfőn délután két órától tartják az Izsó Miklós Művelődési Házban. (A zsűri elnöke Feledy Gyula grafikusművész.) Ekkor nyitja meg Gavallér István, az Észak-Magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója a legjobb pályamunkákból rendezett kiállítást, amely január 3Í-ig tekinthető meg. Konstruktív álmok Szerencs (ÉM) - Konstruktív álmok címmel Kletz László festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás tegnap délután a Rákóczi-vár kisgalé- riájában. Az alkotó 1972-től állít ki, s az eltelt több mint két évtized alatt számos tárlaton szerepelt. 1976-ban megalapította a Diósgyőri Képzőművészeti Stúdiót, melynek azóta is vezetője. „A művész fontos képességet birtokol: átérzi és képes átadni a személyes hit erejét, ami ebben a világban nem elhanyagolható tényező - olvashatjuk a meghívóban. - Képeinek többségén a jelképek és terek egy visszafogott, de feszültségektől nem mentes, leginkább az ikonok zárt rendszerét idéző képvilágot sejtetnek. Az ábrázoltak - épületek, ember-alakok egyaránt - tömbszerűek, a geometrikus formák - a konstruktivizmus hagyományainak megfelelően - a hangsúlyos rendszerelvűség mozdulatlanságát jelölik s ezen a tereket kitöltő tiszta színek sem oldanak. A kiállítás címe (Konstruktív álmok) csapda. Az ábrázolt világ nem álomszerű, éppen a statikussága, nem-ol- dott, nem-lebegő volta miatt fiagyon is valóságos.” Politikai humor Budapest (MTI) - A kabarénak nem lehet befogni a száját címmel Politikai Humorfesztivált rendez a Magyar Egérút Körök és a Magyar Egérút Alapítvány a Rádiókabaré 25. születésnapja alkalmából - erről Marton Frigyes, a kuratórium elnöke tájékoztatta az MTI-t. A műsorsorozat első előadása a születésnapon, március 7-én lesz. Marton Frigyes elmondta: nyűt pályázatot hirdetnek Két választás Magyarországon címmel III/III fel- vonásos szatirikus művek írására. Az ismert írókból, esztétákból, rendezőkből, humoristákból és újságírókból álló zsűri által legjobbnak ítélt darabot az 1994/95-ös évadban bemutatja a Komédium színház.
