Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-13 / 10. szám
10 SZABADIDŐ Idegenvezető 1994« Tanuár 13., Csütörtök Nem térkép e táj: Erdőbénye sp*. A műemlékjellegű copfstílusú református templom A Budaházi-Fekete kúria A régi kádárok egyike: Soltész János Elhagyott kőbánya és bányató Kossuth Lajos szobra a bényei főutcán Hajdú Imre Az első emlékem, amelyik Bényéhez fűz, itt Tokaj-Hegyaljan, tulajdonképpen eretnek dolognak számit. De hát olyan ez, mint a lopott csók. Szóval, nem kellemetlen. Nos, én arra emlékszem Erdőbényével kapcsolatban elsőként, hogy nagyon kiváló, saját palackozású vörösbort ittam néhai, igen kedves tanárkollégámnál, Kuti Béla bácsinál. Eretnek dolog ilyesmiről még beszélni is (nemhogy még cselekedni!), hiszen Magyarország első számú zárt borvidéken kék szőlőt telepíteni főbenjáró bűn. Ettől függetlenül nagyon finom volt az a bor, s hogy e tá| alkalmas lenne - ha lehetne! - világhírű vörösbor termesztésére is azt bizonyítja: sok neves mai bortermelőnél stikában, házi használatra, rejtekhelyekre eltelepített kék szőlő is terem, s ad jő minőségű nedűt. Visszatérve Erdőbényéhez, mostani látogatásomkor nem a bort kerestem, nem azt akartam felfedezni. Hiszen az még azok előtt is ismert - de legalább is a híre akik nem jártak itt a Peres, a_ Verő-Mály, Zsabás, Bama-Mály, Öszvér, Mulatóhegy, Várhegy övezte hajdani mezővárosban. Ezeknek a hegyoldalaknak a legtöbbike ma is olyan nemes nedűt aa, hogy Fényes Elek 1851. évi leírásából átvehetem teljes lelki nyugalommal a megállapítást: „Erdőbénye szoléi igen híres és nemes hegyal|ai borral kedveskednek." Engem most elsősorban az általam csak hírből ismert fürdő érdekelt, amiről a szóbanforgó Elek mester azt állította: „Az országszerte híres erdóbényei gyógyfürdővíz egy arany érez után ásott mély bányában fakadt; a város végén szinte egy hasznos fürdőház vagyon.” Hasonlókat állít az 1867-ben megjelentetett nagyon reprezentatív To- kaj-hegyaljai Album is, hiszen egyebek között a következőket úja: „A várostól délre alig félórányira egy vadregényes völgy lombos árnyában ásványos fürdő is van, melynek vize egy elhagyott arany- s ezüstbányábóljön, s annak fő alkatrésze a vasgálicz. Molnár úr elemzése szerint 10.000 részben összesen 0,75531 szilárd rész. Ugyanezen fürdőben a szőlő-gyógymód is alkalmazásba van hozva. A fürdővölgy magassága a tenger felett 689 bécsi láb.” A vadregényes völgy kifejezés tényleg nem túlzás. Mi is megcsodáljuk, miközben kocsink fut a honvédségi üdülő felé, ahová az igazgatótól, Bakos Mihály alezredes úrtól kaptunk meghívást. Tőle egyébként nagyon sok információhoz is jutottunk e néhai fürdő történetével kapcsolatban. Néhai, mert ma már nincs, de erről majd később. Valóban arany- és ezüstbánya volt itt hajdanán, Szirmay Ödön birtokán. Ez a bánya később elvizese- dett, s tulajdonképpen erre a 8-10 fokos bányavízre épült rá a későbbi fürdókultúra. Eleinte a környékbeliek gödröket ástak, melegítették a meglehetősen hideg vizet, mígnem 1823-ban Szirmay egy fürdőházat építtetett. Élt e tájt Sárospatakon egy Gross Lipót nevű orvos, ő írta le először e víz „gyógyhatását”. Mivel az orvosi hivatása mellett gazdálkodó is volt, bort is termelt, amit ugye el kell adni, ebben a szakvéleményében az anyagi érdekeltség is erősen dominált. Magyarán, olyan propaganda, akarom mondani, szakvélemény kellett, ami vonzza ide a vendégeket messzeföldről is. Nos, ez a vonzerő, a bényei víz nőgyógyászati, különösen meddőség elleni hatásának kihangsúlyozása volt. Jöttek is a vendégek mindenfelől. A meddő asszonyokat ebben a timsós- vízben (porcelán és réz fürdőkádakban) fürdették, a férjet pedig ez idő alatt aszúborral doppingolták. Ezt követően, az eredmény sem maradt el. Szóval, lett gyerek. A rossznyelvek szerint, ebbe a belevaló fürdőlegények is besegítettek. így volt-e, nem-e, ne firtassuk. Az tény, gyönyörű fürdótelep épült ki ebben a völgyben (virágkorát az 1900-as évek elején és a két háború között élte), épületei a László-tanyai üdülőhöz hasonló stílusban épültek. A második világháború után - jó magyar módra -, ami mozdítható volt, innen is mindent széthordták az erre élő népek. Később, az államosítás után a megyei tanács mezőFőutca részlet a Szirmay kastéllyal és a műemlék katolikus templommal Fotók: Farkas Maya gazdasági osztálya kezelésébe került, traktoros iskola lett, legvégül műtrágyaraktár. A következményeket el lehet képzelni. A műtrágyától a faszerkezetek teljesen tönkrementek. 1966-ban lett a honvédségé a terület, majd a polgári védelemé, s hét éve újra a honvédségé. Azóta itt, a poraiból újra feltámadva egy gyönyörű üdülőkomplexum alakult ki. De „gyógyfürdő” nélkül! A vízről azóta ugyanis bebizonyosodott, hogy nem gyógyvíz, az a kevés gyógyító hatása, ami timsós jellegéből adódik, ma már korszerűbb gyógyszerekkel eredményesebben pótolható. Az üdülő a honvédség aktív és nyugdíjas állományának pihenését szolgálja elsősorban. Azért mondom, hogy elsősorban, mert néhány éve üdülőként is üzemel, vagyis: civil vendégeket is fogad. Mi, Bakos Mihály úrral végigjártuk az üdülőt. Mit mondjak? Csodálatos. A völgyről, amelyben fekszik, csak szuper- latívuszokban lehet szólni, de maguk a létesítmények is, minden igényt kielégítenek. Gyönyörű park, játékterem, teljes ellátás, rótUipálya, szauna, szolárium, kiépített sétautak, könyvtár, szabadtéri medence (nem timsós vízzel!), teniszpálya. Nem sorolom tovább. Illetve még annyit, hogy nincs két egyforma szobája az üdülőnek. Azt hiszem, nem árulok el titkot, az elmúlt nyáron e nyugodt helyen üdült feleségével Göncz Árpád köz- v társasági elnök is. Ez az üdülő csak egy dolog, amiért Erdőbényét érdemes felkeresni. A hajdani mezőváros jó borával és sok építészeti, történelmi, természetföldrajzi látnivalójával várja a vendégeket. A látnivalók sorából kiemelkedik a műemlék római katolikus templom. A középkori eredetű templom tornyának tagozatai még őriznek gótikus részeket. A tornyot eklektikus sisak koronázza, sarkain obelisz- kekkel. A templom hajója három szakaszos, csehsüvegboltozattal fedett. Szép a copf szószéke, a faragott keretezésű oltárképei, a három kosáríven nyugvó orgona karzata. Ugyancsak műemlék az úgynevezett Budaházi-Fekete-kúria is, amelyben a helyi szakszövetkezet irodái találhatók. Kora barokk épület ez a XVII. századból, későbbi bővítésekkel és átalakításokkal. Ismerve sok magyarországi műemlék állapotát, örömmel mondhaijuk, ez a kastély nem került ebek harmin- cadjára, jó állapotú, gondozott, miként a kúriát körülvevő park is az. Bénye másik kastélya a Kossuth utcán található Szirmay-kastély, ami ma református szeretetotthon. Késő barokk épület, a XVIII. század második feléből. Á Podmaniczky-csalá- dé volt, a homlokzatát az ő idejükben nyerte el, később a Szirmay-, majd a Ferenczy-család birtokolta. A kastély fiókos dongaboltozatos helyiségekből áll, s több helyen vannak csehsüvegboltozatok. Az épület alatt, illetve hozzácsatlakozva nagyméretű pincék találhatók. A műemlék jellegű református templom ugyancsak a Kossuth utcában 1786-ban épült copf stílusban. A templomhajóm félkörös zá- ródású. A hajó páros hevederek közötti csehsüvegboltozatokkal fedett. A karzat falazott, boltozott, a tornyot tartó tagozott pillérekre támaszkodik. A templom belső berendezése egységes, szószéke koronás, copf. A nyilvántartott műemlékek mellett sok apró látnivaló hívja fel magára a figyelmet bényei sétánk során. Ezek sajátos atmoszférát, hangulatot adnak az ősi településnek. Nagyon szép régi házak, homlokzatok, kémények, kerítések vonzzák a tekintetet. No és a barátságos emberek! Ók nemcsak vonzzák, hanem megállásra, beszélgetésre is késztetik az embert. Mi például csak úgy találomra álltunk meg tereferélni a háza kapujában álldogáló Soltész János idős kádármesterrel. S menynyi érdekességet, információt tudtunk meg tőle néhány perc alatt! Például, amikor ő volt tanuló, 1946- ban, még 18 kádármester dolgozott Bényén, akiknél száz inas tanulta a szakmát. Ma? Mindössze hárman űzik iparszerűen ezt a mesterséget, a kádárszakma „őshazájában”. Egy érdekes oszlopra (szoborra?) külön is felhívnám a Bényére látogatók figyelmét. Ez az úgynevezett koleraoszlop, amely a település fölött, a szőlők között vezető földút mentén áll. Az 1831-es nagy kolera- járvány emlékére állították eme felirattal: ,A coléra gyász emlékére, melly 1831-k esztiben júl: 6-tól 12-k sep.rig e=Bénye várossából 203 halandókat tett áldozattyává.” Az Erdőbénye körüli táj egyébként minden irányban vadregényes. Macskalyuk, Aranyosi völgy és sorolhatnám a fában, vadban, természeti szépségekben gazdag határrészeket. Télen-nyáron felejthetetlen látvány, felejthetetlen élmény errefelé bóklászni. De aki esetleg nem hiszi, járjon utána! Ha bárki mást tapasztal, mint amit leírtam, megkövetem. A honvédségi üdülőben - a hajdani fürdőlelep területén - ma már civil vendégek is üdülhetnek, pihenhetnek
