Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-12 / 9. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994» Január 12., Szerda-----------APROPÓ----------A z utolsó OersotOasó Fecske Csaba Szükség van-e a költészetre, van-e igény a versre'?-kérdezték egy irodalmi esten nemrégiben. Sajnos nincsen, mondtam én akkor, s bizonyára mondanám most is, ám többen vitatkoztak velem a több tucatra rúgó hallgatóság előtt. A jelenlevők létszáma ugye azt kellene hogy jelentse, az embereket igenis érdekli a költészet, a vers. Talán igazuk volt a velem vitatkozóknak, lehetséges hogy tévedtem, hogy túl sötéten látom a dolgokat, s tulajdonképpen szeretném is, ha nem nekem lenne igazam. Sajnos, mindegyre azt tapasztalom, hogy az emberek alig olvasnak verset, másfél évtizedes olvasótáboros gyakorlati tapasztalatom, hogy a fiatalok - felsőtagozatos általános iskolások, középiskolások - kevés kivételtől eltekintve rühellik a verseket. Valahogy óvodás - és kisiskolás koruk után kinőnek a versből, elhidegülnek a költészettől. Miért történik így, igazán nem tudnám megmondani, de alighanem az oktatás fogyatékosságai szerepet játszanak ebben az életkori sajátosságokból fakadó „természetes okokon” kívül. Akárcsak kis cipőjük, kezdi szorítani őket az addig szeretett vers, hát eldobják, vagy szerencsésebb esetben emlékezetük múzeumába száműzik, ahol élettelenül porosodik. Felnőttként aztán fabatkát sem adnak a versért, nem még pénzt mondjuk verseskönyvért. Tisztelet a kivételnek. Az újságban, mint a tócsát kerülik ki gondosan a verset, ugyan kinek van ideje manapság verset olvasni, hangzik a mentegetőzés, de már mentegetőzésre se nagyon van szükség. Egyébként sem az időről van szó. Mert idő van. Hogyne volna. Az emberek inkább memoárt, tényirodalmat olvasnak, az igényesebbek (?), műveltebbek (?) regényt és novellát is, a versolvasó ritka, mint a fehér holló. A költészet iránti fogékonyság kevesek sajátja, talán kevesebbeké, mint a zenei érzék. „Mi kevesek, mi boldog kevesek!” - mondja Shakespeare V. Henrikje az azincourt-i csata előtt megfogyatkozott seregének, s mondhatnánk mi is megfogyatkozott, bár sohasem nagy számú versolvasók. A költészet intim műfaj, aligha igényli, sőt nem is tűri, a tömegeket. Nem mindegy, ki olvas egy költőt. Rangadó műfaj is a vers, nem a költőjének ad rangot, hanem az olvasójának. Kevesek ügye tehát a költészet, mindazonáltal vallom, amit Lator László mondott egyszer: bízom benne, hogy a költészet sohasem fog kimenni a divatból. Úgy legyen! Mert költészet nélkül ugyan lehet élni, de aligha érdemes. Bízom abban, hogy nem lesz utolsó versolvasó, mert az egyszersmind az utolsó embert jelentené. Ezeréves iskolák Budapest (ÉM) - Az „1000 éves a magyarországi iskola” alapítvány a millennium megünneplésének előkészítése érdekében 1994-re új pályázatot hirdet az alábbi témákban. 1. A neveléstörténet forrásainak feltárása, feldolgozása; országos és megyei iskolatörténeti adattárak szervezése, kiépítése. 2. A neveléstörténet tárgyi emlékeinek felkutatása, feldolgozása; országos jelentőségű iskolatörténeti gyűjtemények, kiállítások szakmai előkészítése, szervezése. 3. A magyar iskola nemzetközi kapcsolatainak, illetve nemzetközi hatásának történeti jellegű feltárása, feldolgozása. Az erre szolgáló adatlapon pályázhatnak egyének, csoportok vagy intézmények a tervezett munka részletes ismertetésével, a költségvetés, illetve támogatási igény részletes taglalásával. Előnyben részesíti az alapítvány azokat a pályázókat, akik saját erőforrásaik kiegészítéséhez kémek segítséget, továbbá akik igazolni tudják, hogy feltárási, kutatási, feldolgozási munkájukhoz, különösen az elért eredmények megvalósításához intézményi, önkormányzati és egyéb segítséget kapnak. (Például: kiadás, kiállítás stb.) A pályázók kérésére a kuratórium szakmai konzultációs lehetőséget nyújt. A pályázat benyújtásának határideje: január 31. Az alapítvány kuratóriuma június 30-ig dönt a támogatások odaítéléséről. A pályázattal kapcsolatos további tájékoztatást és a pályázati adatlapot az „1000 éves a magyarországi iskola” alapítvány titkárságán (1055 Budapest, V. Honvéd u. 19. A/4. - telefonon: 153-0600/1544, illetve telefaxon: 112- 6862) lehet kérni; a pályázatot is erre a címre kell eljuttatni. Kottavadászok kincsesbányája A II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár zeneműtára egy kicsit olyan, mint állam az államban. Nem elsősorban azért, mert a zeneműtárba vagy külön be kell iratkozni, vagy csak napi látogatójeggyel lehet belépni, hanem természeténél fogva azért, mert egy viszonylag szűk réteg látogat|a. Ez a szűk réteg is azonban legalább 150 állandó kölcsönzőt jelent, többségük zeneiskolás, akik félelmetes kottaigényeiket kielégítendő zarándokolnak el a könyvtárba. Aki azonban nem a kottákra kíváncsi, csak egyszerűen zenét óhajt hallgatni, az a több ezer lemez mellett már 460 CD-ből is válogathat. Fotó: Dobos Klára A szimfonikusok három arca Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - A zenetörténeti feljegyzések szerint Beethoven egyetlen más művének komponálásával sem gyötrődött annyit, mint a Fide- lioval. Az eredetileg „Leonora vagy a hitvesi szerelem” címet viselő opera harmadik, végleges változata 1814-ben készült el. Természetesen a Mester minden alkalommal átdolgozta az opera nyitányát. Szándéka szerint az op. 72-es III. Leonóra nyitány nem a dráma cselekményét, hanem a történések érzelmi, indulati mozgatórugóit tálja fel, a harc elszántságát, a fájdalom mélységét és a szabadulás boldogságát. Beethoven nyitánnyal indítani egy koncertet körülbelül egyet jelent a közönség azonnali meghódításával. A Miskolci Szimfonikus Zenekar hétfői koncertje méltán kecsegtetett az évad egyik közönségsikerévei, mégis egy idő után tétovaság lebegett a színpad felől. A zenészek mintha magukra hagyatottan játszottak volna, nem igazán érződött, hogy a német karmester, Rainer Koch mit akar velünk közölni. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a drámai feszültséget fokozó dinamikai ellenpontok helyett szinte romantikus elégia lengte be a nézőteret. A bizonytalanság érzetét csak fokozta, hogy néhol a vonósok „szét-. mentek”, a kürtösök nem teljesen tisztán játszottak. A nyitány utolsó harmadára azonban összeszedte magát a zenekar és akadtak olyan pillanatok, amikor a közönség végre megérezhette Beethoven utánozhatatlan zsenialitását. A drámai csúcspontot jelentő, a szabadság ígéretét majd magát a szabadulást elhozó trombitaszóló igazi telitalálat volt. Ha létezik igazi közönségdarab, akkor az op. 15-ös Schubert-Liszt Wanderer-fantázia az. Franz Schubert 1816-ban alkotta meg „Der Wanderer” című dalát. Ez a'mű inspirálta hat évvel később a C-dúr Wanderer-fantázia nevet viselő zongoradarab megírására. A Wanderer-fantázia több szempontból is figyelmet érdemlő alkotás. Egyrészt szakít a hagyományos felfogással, és a szabad szerkezetű fantáziát ebben a darabban egy kötöttebb, négytételes zongoraszonáta formájában kezeli. A tételek önmagukban különállóak, mégis egymásra épülők, egymást kiegészítők. Másrészt ezzel a darabbal Schubert létrehozta a zongoristák fenyegető rémét. A Wanderer-fantázia olyan hihetetlen virtuozitást és koncentrációt igényel az előadótól, hogy a mai napig csak nagyon kevesen vállalkoznak a mű megszólaltatására. Liszt Ferenc ezen zongoraművészek közé tartozhatott, mert olyannyira megtetszett neki a Wanderer-fantázia, hogy áthangszerelte nagyzenekarra. Aki ismeri az eredeti művet és a Liszt által átdolgozott változatot, az tudhatja, hogy nagy romantikus zeneszerzőnk erőteljesen a zongorista pártjára áll, rengeteg felelősséget vesz le a szofista válláról és hárít át a zenekarra. Ebből pedig az adódik, hogy a zenekari zenészek szíve nem repes az örömtől, amikor ezt a művet kell előadniuk. Valahol Liszt is érezhette ezt, és „kárpótlásul” a brácsára és a gordonkára is bíz szó- fisztikus feladatokat. Ettől függetlenül kicsit érezhető volt az, hogy a zenekar kötelességtudatból játszik. Mindez nem nagyon érdekelte Sze- lecsényi Norbert zongoraművészt, aki felszabadultan lubickolt. Ez a felszabadultság és a talán kissé erős tempó okozhatta, hogy a szólista néhol „maszatolt”, és egy-két a kottában eredetileg nem szereplő vendéghang is megszólalt. A darab hallgatása közben végig az volt az érzésem, hogy a zenekar, a szólista és a karmester nem igazán találják egymást. A zenészek még próbáltak valahogy közelebb kerülni a szólistához, de Szelecsényi Norbert teljesen bezárkózott a maga külön kis öntörvényű világába, ahová senki sem férkőzhetett be. A Wanderer- fantázia ezen apró kis mellékzön- gék ellenére szinte ütött, érezhető volt, hogy Schubert jókedvében komponálta művét. A harmadik tétel végén megszólaló szinte fojtogató feszültséget keltő kromatikus akkordmenet, az ezt feloldó, az alaphangnemet előkészítő hirtelen kivilágosodó kérdésként nyitva hagyott zárlat és az erre válaszoló negyedik tétel eleji fuga olyan hangulatot teremtett, amiért feltétlenül érdemes volt ellátogatni a koncertre. A szünet jótékonyan hatott a zenészekre és a közönségre egyaránt, mert Mendelssohn op. 56-os III. „Skót” szimfóniája egy rossz érzéseitől, kellemetlen benyomásaitól megszabadult zenekart varázsolt a színpadra. Ehhez Mendelssohn igazán hálás alanynak bizonyult, aki a Skót szimfóniában is tanúbizonyságát adta a zenészek iránti barátságának. Felix Mendelssohn is azon komponisták közé tartozott, akiknek az volt a szerencséjük, hogy az ő idejükben még nem létezett a mozgófilm és hallatlan kép- és látványteremtő képességeiket nem kellett feláldozniuk a mindenható filmcézárok oltárán. A négy tétel négy, egymástól eltérő karakterű szimfonikus dal, négy különböző táj, hangulat. Aki még soha nem járt Skóciában, az is el tudja képzelni, hogy ott, a nagy szigeten a sziklák olyan szürkésfehérek, az ég olyan kék, a fű olyan zöld, amilyen csak és kizárólag Skóciában lehet, amely azon ritka földi területek egyike, amely árasztja magából a nyugalmat. Mendelssohn Skóciája végtelenül idillikus, az emberek barátságosak és mosolyognak, az ódon kastélyok gondoskodóan körülölelnek Mendelssohn zenéje lágyan szomorkás és harsogóan derűs mindvégig távol maradva a modoros túlzások csapdájától. Csak a színház akusztikája „óv” meg attól, hogy ez a mű is teljesen elárasszon minket. A zenekar ebben a rövidnek tűnő műben kárpótolja magát, beletörődik abba, hogy Rainer Koch csak levezényfi a művet, de nem nagyon törődik a zenészekkel. A miskolci szimfonikusok káprázatos utolsó félórával búcsúznak a közönségtől. „A kabinet oktatásügyből megbukott” Szabaddemokraták sajtótájékoztatója a felsőoktatásról Budapest (MTI) - A szabaddemokraták, ha kormányra kerülnek, kiterjesztenék a felsőoktatásban és a postgraduáfis képzésben résztvevők körét, tulajdonhoz juttatják a felső- oktatási intézményeket, a hallgatók számára pedig különleges hitelt kínálnának ahhoz, hogy megteremthessék tanulmányaik folytatásának anyagi feltételeit. Mindezt kedden, Budapesten az SZDSZ által szervezett sajtóbeszélgetésen hangsúlyozta a párt két vezető oktatáspolitikusa, Horn Gábor és Bretter Zoltán. Elmondták azt is: a felsőoktatási programot - a többi részprogramhoz hasonlóan - az SZDSZ január 28. és 30. között ülésező küldöttgyűlése emeli majd választási program rangjára. A továbbiakban elhangzott: a felsőoktatás korszerűsítését a szabaddemokraták többlépcsős, hosszú folyamatnak tartják, ezért annak ellenére sem kívánják a jelenlegi törvényi szabályozás gyökeres megváltoztatását, hogy a nyáron elfogadott felsőoktatási törvénnyel szemben számos kifogást is megfogalmaztak. Az SZDSZ - mint liberális párt - még kormányzati pozícióban sem tartaná kívánatosnak, hogy az állam közvetlen szerepet vállaljon a felső- oktatásban. Ez azonban az SZDSZ szerint sem jelentheti azt, hogy az állam kivonuljon ennek a szférának a finanszírozásából. A közvetlen állami szerepvállalás csökkentése, továbbá az egyetemek és főiskolák önállóságának növelése érdekében az SZDSZ az intézmények tulajdonába adná az általuk használt épületeket, telkeket és egyéb vagyont. Ezek működtetését közalapítványi formában képzelik a szabaddemokraták. A közalapítvány kuratóriumába helyet kaphatnának a gazdasági szféra és az önkormányzatok képviselői, s ezzel egyszersmind megteremtődnének feltételei annak, hogy ezek is bekapcsolódhassanak a felsőoktatás anyagi finan- szírozásába Az SZDSZ különleges hitelkonstrukciót kíván bevezetni annak érdekében, hogy anyagi megfontolások senkit ne akadályozzanak a tanulásban. Az úgynevezett hallgatói hitel hosszú lejáratú és kedvezményes kamatozású kölcsön lenne, a törlesztést csak a tanulmányok befejezése után 5 évvel kellene megkezdeni. Ez a rendszer körülbelül 10-15 év alatt, tehát mire valóban „bejáratódna” eljutna oda, hogy tehermentesítené az államkasszát. A társadalmi változások, a piacgazdaságra való áttérés szükségessé teszi, hogy a jelenleginél többen kapcsolódjanak be a felsőoktatásba - állítják a szabaddemokraták. Ennek érdekében, ha kormányra kerülnek előkészítő programokat, egyebek között úgynevezett nulladik évfolyamokat indítanának a középiskolát végzetteknek, nem utolsósorban azért, hogy a kurzusok révén az ifjúsági munkanélküliséget is csökkentsék. Horn Gábor kitért a jelenlegi kormány oktatáspolitikájának bírálatára is: ez a kabinet oktatásügyből megbukott - jelentette ki. Megállapítását azzal indokolta, hogy a jelenlegi kormánynak nincs hosszú távú oktatási koncepciója, magatartása önkormányzat-ellenes és egyebek között az oktatás finanszírozásának problémáját sem tudta megoldani. Német filmhét Miskolc (ÉM) - Német filmhét lesz a Kossuth Filmszmház Hevesi Filmklubjában a B.-A.-Z. Megyei Német Centrum szervezésében. Az előadások délután öt órakor kezdődnek. A program: január 13-án C. Klages második ébredése; január 21-én A szerencse mérlege; január 25-én Palermo vagy Wolfsburg; január 26-án Maria Mafibran halála. Csepűrágó ünnep Budapest (MTI) - A Magyar Színész Kamara egész napos színészünnepet szervez a budai Várban, május utolsó vasárnapjára. A kamara várja a magyar nyelven játszó színtársulatok jelentkezését és számít a zenészek, a táncosok, az artisták, a bohócok, valamint a képzőművészek részvételére is a „csepűrágók karneválján”. Thália papjai, a tervek szerint, május 29- én „foglalják el” a budai Várat, és reggeltől estig szórakoztatják a közönséget. Eszperantó hírek Korea, Budapest (ÉM) - Eddig eszperantó kongresszusokat szinte csak Európában rendeztek, ám ebben az évben Koreában lesz a legtöbb eszperantista rendezvény, így a 79. Világkongresszus, az 50. Nemzetközi Ifjúsági Kongresszus, a 29. Eszperantista Tanárok Nemzetközi Szövetségének konferenciája. S mivel ezeken sok európai eszperantista nem tud majd részt venni, nekik „kárpótlásul” júliusban Budapesten megrendezik az Európai Eszperantó Fesztivált, mely egyrészt kulturális esemény, másrészt európai eszperantó fórum, ezen belül konferenciát rendeznek a kisebbségek nyelvhasználatáról és szó lesz a turizmusról, a nyelvoktatásról is. Fekete-fehérben Kazincbarcika (ÉM) - „Nem szívesen mozdulok ki otthonról fényképezőgép nélkül. Szeretem az embereket és a szépet. Egy adott pillanat megörökítésénél arra törekszem, ami a legszebb vizuális élményt nyújtja. Kazincbarcikai amatőr fotós vagyok, hazai és nemzetközi pályázatokon rendszeresen veszek részt, több első és egyéb díjjal rendelkezem. Szenvedélyesen fotózom megyénk műemlékeit és népszokásait, melyből számos kép került publikálásra különböző kiadványokban. Csak fekete-fehérre dolgozom, többnyire épületeket fényképezek, ezeken belül is inkább műemlékeket.” így vall magáról Veres András, akinek január 13-án, csütörtökön délután négy órakor nyűik kiállítása a Kazincbarcikai Kisgalé- riában. A tárlatot Kárpáti László a Herman Ottó Múzeum művészettörténésze nyilja meg. Veres András: A pince előtt „Téli” egyetem Debrecen (MTI) - Immár negyedik alkalommal rendezik meg Debrecenben az ország legnagyobb nyári egyetemének téli kurzusát, amelynek 68 résztvevője van az idén. A 13 országot képviselő hallgatók csaknem fele hazánkban dolgozik, s munkájához fontos a magyar nyelv ismerete. A hétfőn elkezdődött két hétig tartó kurzusra ezúttal német nyelvterületről érkeztek a legtöbben. A hallgatók - nyelvtudósuktól függően - hét csoportban, napi nyolc órán keresztül tanulják a magyar nyelvet a Debreceni Nyári Egyetem oktatói által kifejlesztett Hungarolingua oktatócsomag felhasználásával.
