Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-03 / 1. szám
14 ÉSZAKtMagyarország Nagyvilágból 1994. Január 3., Hétfő Clinton újévi beszéde Washington (MTI) - Bili Clinton amerikai elnök szombati rádióbeszédében hangsúlyozta, hogy a tavaly elért eredmények ellenére további kemény munkára van szükség az összes állampolgár biztonságának és jólétének a megteremtéséhez. Köszöntve az amerikai népet az új esztendő alkalmából, az elnök aláhúzta, hogy megelégedettséggel és derűlátással tölti el a gazdaság remek teljesítménye, a deficit csökkenése, a kamatlábak és az infláció alacsony szintje. Utalt az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Szerződés és a GATT-megállapodás sikeres aláírására is. A belpolitikai eredmények közül kiemelte az egyetemi ösztöndíjrendszer megreformálását (a nemzeti szolgálat bevezetését) és a fegyvervásárlások ellenőrzését előíró Brady-törvényt. Az idei feladatok sorában említette a mélyreható egészségügyi reform kongresszusi elfogadását, a bűnözéssel szembeni hadjárat fokozását, az iskolák színvonalának az emelését, a szakmai képzés korszerűsítését, új munkahelyek teremtését és a szociális hálózat átalakítását. Újra összetűzések Németországban Bonn (MTI) - Németországban tömegverekedések, összecsapások és balesetek kísérték az újév köszöntését, s ezekben öt ember életét vesztette és több mint ötvenen megsebesültek. A Reuter szerint a legsúlyosabb összecsapás Brémában tört ki, ahol mintegy 500 anarchista tüntető útakadályokat emelt, majd rátámadt a kivezényelt rendőrökre. A verekedésben 22 rendőr sérült meg, s végül csak vízágyúk bevetésével sikerült feloszlatni a tüntetőket. A Hamburg közelében lévő Moisburgban 50 újfasiszta és 30 török bevándorló tűzött össze egy szórakozóhely előtt, itt öt skinhead és két rendőr sebesült meg. A felrobbanó petárdák is több áldozatot követeltek: Bad Heilbrunnban egy férfi meghalt, amikor a kezében felrobbant egy petárda, s Brandenburg tartományban 15, Berlinben pedig legalább 25 ember sebesült meg a kisebb robbanásokban. A további négy ember tettle- gességbe fajuló családi veszekedés, illetve lakástűz következtében vesztette életét. Új orosz repülőgépek Moszkva (MTI) - Befejeződött Oroszországban az AN-74-es típusú, számos paraméterében egyedülálló, vegyes használatú repülőgép tesztelése, s a gép sorozatgyártása még az idén megkezdődik a szibériai Omszkban. A repülőgép tíz tonna teherrel mindössze 500 méteres kifutópályát igényel, amelynek minősége iránt viszont „igénytelen”. Kavicsos, homokkal borított, illetve havas kifutópályáról is képes felemelkedni. A meglehetősen meredek emelkedési szög - 45 fok - lehetővé teszi, hogy erdős és hegyes terepen is használják az új gépet. A repülőgép nagy hatótávolsága és terhelhetősége folytán széles alkalmazási lehetőséget kínál a távoli északon, illetve a lakatlan vidékeken, ahol nincsenek kellően kiépített repülőterek. Az AN-74-est a „Poljot” egyesülés gyártja majd. Az Omszkban működő gyárban készült az első sugárhajtóműves utasszállító gép, a TU-104-es, amelynek utolsó példánya 33 éve hagyta el a gyár repülőterét. Az államközösségi tévé szombaton bemutatta az ugyancsak kiszolgált kétfedelű AN-2-esek lehetséges utódját, a Szuhoj iroda által tervezett T-411-es repülőgépet, amelynek kifejlesztését azért határozták el, mivel egyre nehezebbé vált az Ukrajnában készült AN-2-esek alkatrészutánpótlása. A mezőgazdasági, sport és.térképészeti célokra használt lomha masinák utódja lényegesen mozgékonyabb. Elkeseredett összecsapások Moszkva (MTI) - Elkeseredett harcok folytak az új esztendő első napjaiban az Azerbajdzsánba ékelt, örmény többségű Karabahban. Újévkor az örmény csapatok 15 harckocsi támogatásával támadást indítottak a magát függetlenné nyilvánított terület déli részén, egy víztározó térségében. Az azerbajdzsán erők állták az ostromot, azonban a halálos áldozatokat követelő harcok vasárnap is folytatódtak. Az Interfax hírügynökség az azerbajdzsán védelmi minisztériumra hivatkozva azt jelentette, hogy a terület északi részén is voltak összecsapások. Az örmények vasárnap hajnalban heves tüzérségi tűz alá vettek több karabahi azerbajdzsán települést, illetve Azerbajdzsán területén lévő falvakat ágyúztak. Az azeri erők a harcokban kilőttek két örmény páncélozott harcjárművet és egy önjáró löveget. A vasárnapi harcok áldozatairól pontos adatok egyelőre nem ismertek. Korábbi, bakui jelentések szerint az újévi összecsapásokban több mint hatvanan vesztették életüket, és egy tucat ember megsebesült. Ilyen esztendő volt az 1993-as Párizs (MTI) - Ha visszatekintünk 1993-ra, az első látásra egyfajta „szörnyűséges esztendőre” emlékeztet. A bűnözés, a kábítószerfogyasztás, az AIDS mértéke egyre csak nagyobb lett, Európában a munkanélküliség is új csúcsokat döntött, nőtt a nukleáris fegyverek elterjedésének veszélye, Oroszországban alakot öltött a fasizmus, a boszniai háború mellett Angolában, Közép- Ázsiában, Algériában is harcok dúltak - s még mindig lehetne mit sorolni. Ugyanakkor a dél-afrikai de Klerk-Mandela megegyezés, a khmerek megbékélése, Rabin és Arafat kézfogása, illetve a Szentszék és Izrael kapcsolatainak normalizálódása arra emlékeztet, hogy egyetlen antagonizmus sem tart az örökkévalóságig - írja a Le Monde szombati számában André Fontaine. A világszerte ismert történész, újságíró terjedelmes cikkben vonta meg az elmúlt esztendő nemzetközi eseményeinek mérlegét. Fontaine szerint mindezen történések közül kétségtelenül a szeptemberi izraeli-palesztin megállapodás volt a legváratlanabb, s egyben a legfontosabb. Persze előbb vagy utóbb ennek be kellett következnie: Arafa- tot előbb Moszkva, majd - az Öbölháborúban Irakot támogató magatartása miatt - a gazdag arab államok is „ejtették”, Izrael pedig mindinkább rádöbbent, hogy a megszállt területek lakóinak szemében ők mindenképpen megszállók maradnak, s azok ellenállását a megtorlás csak tovább szítja. Ugyanakkor a tárgyalófeleket még egy egész világ választja el attól, hogy megoldást találjanak az olyan kényes kérdésekre, mint például Jeruzsálem státusa - miközben figyelembe kell venni az iszlám szélsőségesek várható ellenállását is, akik a zsidó állam létezését is elutasítják. Mindenesetre Fontaine szerint az iszlám szélsőségesek mozgalmának előretörése - amely a lakosság reménytelenségéből táplálkozik - nem legyőzhetetlen: a példa erre Törökország és Pakisztán, ahol az elmúlt évben egy- egy nő került a kormányok élére. A francia szerző ezt követően nagyszabású tablót fest a Föld főbb körzeteinek fejlődéséről. Afrikáról szólva azt írja: ha nem lett volna a délafrikai kiegyezés (az ottani parlament jóváhagyta az új alkotmányt, amely végre azonos szavazati jogot ad a feketéknek és a fehéreknek), akkor e kontinens jövője kapcsán az ember hajlamos lenne a kétségbeesésre. Ezt a megállapodást viszont csak azért lehetett elérni, mert két megalkotója, de Klerk és Mandela bízott egymásban - s éppen ez a biA világpolitika 1993-ban korántsem volt olyan vidám mint azt a fotónkon látható politikusok mosolya sugallja. A NATO csúcson a német védelmi miniszter Rühe, az amerikai védelmi miniszter Aspin és Wörner a NATO főtitkára kevésbé mosolytkeltő dolgokról is tanácskoztak. Sok veszélyes góc volt 1993-ban Európában épp úgy, mint az egész világon. zalom hiányzott az Egyesült Államok balszerencsés végű Szomáliái akciója során. Az amerikai közvélemény - amelyet felkavartak a tv által közvetített képek a Szomáliái polgárháborúról - annak idején arra kényszerítette George Bush-t, hogy küldjön katonákat a harcolók szétválasztására. Most viszont a veszteségek miatt agben nincs semmi meglepő: Clinton mindenekelőtt annak köszönheti megválasztását, hogy elődje - az új világrend igézetében élve - túlontúl elhanyagolta azokat a problémákat, amelyekkel az amerikai köznép nap mint nap szembenézni kényszerül. Bár nem fenyeget új amerikai izola- cionizmus veszélye, Clintontól a lakosság mindenekelőtt az amerikai fellendülést, s végre a „szarvánál ragadni meg az észak-ír bikát” - de még mindig nem sikerült meggyőznie honfitársait államférfiúi rátermettségéről. A nyugat-európai államok közül azonban kétségtelenül Olaszország helyzete kelti a legnagyobb figyelmet: a korrupció ellen kezdett „tiszta kezek” akció valódi földrengést okozott, s két évvel a Szovjetunió kimúlása után Berlinguer örököseinek minden esélyük megvan arra, hogy ismét az olasz kormányban találják magukat - ott, ahonnan közel fél évszázaddal ezelőtt, a hidegháború kezdetén Togliattit kiszorították. Ez a visszatérés jóval rövidebb időt vett igénybe Litvániában és Lengyelországban, s 1994-ben Magyar- országnak is minden esélye megvan arra, hogy egy hasonló kalandba fog- jon-íija Fontaine. Ugyanakkor senki nem beszél a „szocializmus” visszatéréséről - ez már bebizonyította hatástalanságát. Végezetül Fontaine a Kelet két nagy óriásállamának, Oroszországnak és Kínának a helyzetét elemzi. Az előbbi kapcsán a szerző úgy látja: mivel a lakosság tömegei a jelek szerint nem hagyják bevonni magukat az erőszakos akciókba (sem az 1991-es, sem az 1993-as puccskísérlethez nem csatlakoztak), s a munkanélküliek száma egyelőre meglehetősen korlátozott, az olyan elszánt embereknek, mint Jelcin és Gajdar talán gódva a visszavonást sürgeti Clintontól. Fontaine egyébként úgy látja: elmúltak azok az idők, amikor Uncle Sam a világ bármely pontján beavatkozott, ha a „lábára léptek”. S ebAz amerikai elnök fotónkon ugyan a külügyminiszterrel látható, ám Clinton politikájában nagyobb szerepet kapnak országának belügyei társadalom újraépítését várja. Ennek a megváltozott helyzetnek jó példája a jugoszláviai válság ügyében tanúsított washingtoni magatartás: e probléma megoldását a Clinton-vezetés az Európai Unió feladatának tartja. Ez azonban eddig-hogy finoman fogalmazzunk - nem vált valóra - írja a szerző. Párizs és Bonn nemrégiben egy új béketervet terjesztett elő, de a három harcoló fél kezdeti, inkább pozitív reagálása után a remény gyorsan elszállt. A kéksisakosok és a különböző humanitárius szervezetek minden tőlük telhetőt megtesznek a helyszínen, de a nyugati közvélemény egyre kevésbé látja, miként lehetne orvosolni a jugoszláviai válságot. Márpedig innen csak egy lépés a téma iránti teljes érdektelenség kialakulása - főleg, hogy Európának amúgy is annyi megoldandó problémája van. Még nem sikerült kilábalni a recesszióból, a munkahelyteremtést célzó Delors-terv szkeptikus fogadtatásra talált, Németország még mindig fizeti - illetve a magas kamatlábak fenntartásával másokkal fizetteti - az újraegyesítés költségeit, amely ráadásul eddig nem hozta meg a keletnémeteknek az annyira várt, tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Ebből fakad Kohl kancellár pártjának visszaesése, idei valószínű választási veresége, illetve a németországi rasszista áramlatok kialakulása. Egyébként tavaly Európában - Norvégia és Spanyolország kivételével - mindenütt másutt is az a gyakorlat érvényesült, hogy a „szuverén nép” leváltotta a választók elé álló kormányokat. Ez volt a helyzet Franciaországban, ahol azután Balladur személyében meglepően ügyes, jól kommunikáló, s komoly stratégiai érzékkel rendelkező politikus került a kormány élére. Nagy-Britanniá- ban Major miniszterelnöknek kétségtelenül sikerült a parlamenttel ratifikáltatnia aMaastrichti Szerződést, beindítani egyfajta gazdasági van egy kis esélyük arra, hogy a kollektivizmus romjain piacgazdaságot hozzanak létre. Ugyanakkor azt is látni kell: ambícióik nem állnak meg itt, mind több jel mutat arra, hogy Moszkva szeretné helyreállítani heKohl kancellár egyre nehezebben birkózik országa belső és külső terheivel Fotók: Der Spiegel gemóniáját a balti államok kivételével a volt birodalom teljes területén. Kínában talán még ennél is kontrasztosabb a helyzet. Egyrészről ott van az infláció, a nyomor, a banditiz- mus, az első idők kapitalizmusának összes bűne; másrészről a marxizmusra hivatkozó diktatúra és a mind féktelenebb pénzkultusz paradox házassága. Fontaine szerint senki sem tudja, mi fog történni az ázsiai nagyhatalom területén Teng Hsziao-ping halála után, egyelőre azonban Kína tartja a növekedés világrekordját, a GDP 13 százalékos éves bővülésével. Az mindenképpen elmondható: Ázsia hatalmas energiatartalékokat mutat, szemben Európával, amely s^ját sorsában is kételkedik - úja André Fontaine a párizsi Le Monde-ban. Az egyik legveszélyesebb válsággóc Bosznia. Az érdekeltek Karadzic és Izetbegovic mutogatnak, magyaráznak, ám nem sok eredménnyel: a Balkánon változatlanul dörögnek a fegyverek.
