Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-11 / 8. szám
A SZELLEM VILAGA _____________Az Eszak-Magyarország keddi melléklete « 1994. Január 11. Sz ín-lap Fordított ABC Fehér Ildikó színművész és Hor- válh Péter író-rendező a próbán Fotók: Jármay György Miskolc (ÉM) - Horváth Péter ABC című vígjátéka - természetesen - egy ABC-ben játszódik. Minden olyan lesz, mint egy igazi boltban: a vevők vásárolnak, az eladók eladnak, az intrikusok intrikálnak, ismerősök találkoznak, szerelmek szövődnek... Szóval ezen a kis helyen minden megeshet, ami egyébként megtörténhet az emberrel az élet bármely területén. Ami viszont újdonságnak számít, hogy a Csarnok színpada egyelőre üres. Viszont a február 19-i premieren itt foglal helyet a közönség, s mint egy filmet, úgy nézhetjük majd végig az előadást. Épp csak mi forgunk, s köröttünk elevenedik meg a vígjáték. Tündérkirály Kecskemét, Miskolc (ÉM) - Két évvel ezelőtt láthatta a miskolci közönség a Mesél a bécsi erdő című előadást. Ezen a hétvégén pedig a kecskeméti színházban mutatják be, mégpedig miskolci vendégszereplővel. Váratlan betegség miatt Csapó Jánost, az egykori miskolci Tündérkirályt kérte fel ülés István, a színház igazgatója és az előadás rendezője a beugrásra. Színház-névadó Tatabánya (MTI) - Új intézmény- nevet kell megtanulniuk a tatabányaiaknak: a komáromi megyeszékhely legrégibb kulturális intézménye, a Népház ugyanis ez évtől kezdve a nagy magyar színésznő, Jászai Mari nevét viseli. A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. által épített, s 1917-ben átadott Népház 1989-ben tette hozzá a nevéhez a Játékszín kiegészítést, utalva arra, hogy ezentúl a színház és a művészetek háza lesz. Az elnevezés viszont nem tette egyértelművé művészeti funkcióját, s ezért vette fel a Népház-Játékszín a Jászai Mari Színház nevet. A név kiválasztásában az volt a fő szempont, hogy Jászai Mari, a magyar színművészet kiemelkedő e- gyénisége Komárom-Esztergom megye - közelebbről Ászár község - szülötte, s a magyar színházak közül még egyik sem viseli a nevét. Nem hivatásosak Balassagyarmat (ÉM) - Huszon- harmadik alkalommal rendezik meg Balassagyarmaton - január 20. és 23. között — a Madách Imre irodalmi és színjátszó napokat. A találkozóra ajánlás alapján pályázhattak a nem hivatásos (amatőr, alternatív, szabad, diák stb.) színtársulatok, versmondók és szólisták. Az országos seregszemlére benevezett a miskolci Pécsi Sándor Guruló Színház is. Az együttes Sean O’ Cassey Hajnali komédiájával készül a versenyre. A balassagyarmati bemutató előtt már a miskolci közönség is láthatta az előadást, a nyilvános főpróbát tegnap este tartották, a bemutató ma este 6 órakor kezdődik a Vasas Művelődési Központ színház- termében. Az előadás rendezője Szép László, a szereplők: Kriston Ákos (Malligen), Mogyorósi Edina (Angéla), Antal Anita (Mossi kisasz- szony) és Csiszár István (Halibut). Hamlet és a mi kérdéseink A főszereplő Szervét Tibor és a rendező Nagy Viktor (m.v.) a Hamlet rendelkező próbáján Miskolc (ÉM) - „Lenni, vagy nem lenni” - kérdezi Hamlet híres mono- lógjában. S most elszakadva a nagy sorskérdésektől, máris válaszolhatunk: igen, itt lesz Hamlet a Miskolci Nemzeti Színházban. A próbák már az elmúlt héten megkezdődtek, és több mint egy hónap van még addig, hogy a vendégrendező, Nagy Viktor és a színészek a kész előadással megpróbáljanak választ adni a Shakespeare által is felvetett örök kérdésekre.Most még a művészek kérdeznek, és feltette önmagának a kérdéseket Forgách András, az előadás vendégdramaturgja is. „Hamlet apját vajon miért hívják Hamletnek és Fortinbras apját miért Fortinbrasnak? Talán mert az apák sorsa ismétlődik a fiákban? Hamlet csak egy ifjabb Hamlet és Fortinbras csak egy ifjabb Fortinbras? Vagy fordítva van? S az apákat kell idősebb Hamletnek és idősebb Fortinbrasnak nevezni, mert a fiaik sorsa a nagyobb, a teljesebb? Azt jelenti ez a névazonosság, hogy a sorsunk elől nincs menekvés? Minden előre meg van írva? Ki tudja, meglehet. Hamlet nem mással, saját magával találkozik a szellem képében a helsingőri várfokon. Melyik kortalanul fiatal, vagy az az érett férfi, az a krisztusi korban lévő férfi, aki a darab végén teljes fegyverzetében lép elénk, és mindent elintéz, mondhatni könnyűszerrel - csak éppen belehal - amit elintéznie adatott? Ki az a Hamlet, aki minden értelmezésnek ellenáll? Mi az a változhatatlan lényeg, ami a felszín alatt bújik? Az értelmiségi, a művész, a politikus...? Aligha. James Joyce, az excentrikus író híres regényében, az Ulysses-ben a shakespeare-i névválasztást Shakespeare Hemnet nevű kedvenc és egyetlen fiának tragikusan korai halálára vezeti vissza. Talán nem is olyan bolondság, amit ez az excentrikus ír-angol beszél. Mert Shakespeare darabját a létezés egyszerisé- gének fájdalma járja át - ez a Hamlet, akinek gondolkodása, habitusa talán a legközelebb áll Shakespeare- éhez, ez a Hamlet talán csak azért született, hogy a szellem az ember számára elérhető legmagasabb pontról is kitapasztalhassa az elmúlást. Örökkévalóan.” A dramaturg rehabilitációja Mikita Gábor Miskolc (ÉM) - Pályájának tizedik évében két új szerepkörben is bemutatkozott Faragó Zsuzsa, a Miskolci Nemzeti Színház vezető dramaturgja: saját színházában pár mondat erejéig színpadra lép a Háromlevelű lóhere című előadásában, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban pedig szerzővé avatták - Kalifornia Blues című játékát a színház igazgatójának, Halasi Imrének a rendezésében mutatták be. A nagy gazdasági világválság idején játszódó mozgalmas, sok- szereplős melodráma a maratoni táncversenyek furcsa, ellentmondásos világát jeleníti meg. □ Tekinthetjük a zalaegerszegi bemutatót egy új drámaírói pálya kezdetének? • Valószínűleg ez az egyetlen, elsó és utolsó darabom. Soha nem volt ambícióm az írás. Kamaszkoromban Írtam néhány verset, naplóféleségeket, de azt is csak magamnak. Mérhetetlenül csodálkozom, hogy miért gondolják az emberek, hogy ha leírják a bennük tomboló világokat, az érzelmek végleteit, akkor az közérdekű? Miért nem elégszenek meg azzal, hogy nekik jólesett leírni? A főiskolán is csak kötelező feladatnak tekintettem a megírandó jeleneteket, darabokat. Egyszer rá is írtam egy Strindberg-novella drama- tizálására, hogy műfaja házi feladat. S dermedten ültem az órákon, amikor olyan szinten elemeztük az írásainkat, mintha egy Csehov, egy Dosztojevszkij, Mohere stb. vitatkoznának a műveikről. Úgy éreztem, hogy túldimenzionáljuk a dolgot, hiszen mi egy szakma alkalmazását tanuljuk, s nem vagyunk remekműveket gyártó zsenik. □ Most mégis megírta a Kalifornia Blues-t... • Azért vállaltam el, mert egyszer egy saját darabon keresztül is ki kellett próbálnom mindazt, amit arról gondolok, hogy hogyan is kell felépülnie, működnie egy dialógusnak, a darabnak. Ugyanakkor azt gondolom, hogy rettenetesen élő ez a téma. Sokszínű ezeknek a táncversenyek- nek a világa, ahogy a talmisága mellett megvan a maga derűje, optimizmusa, az együttlét kedélyessége, miközben mindenkinek az az érdeke, hogy a másik felforduljon. Itt megvan mindenkinek a maga igazsága, Faragó Zsuzsa, a Miskolci Nemzeti Színház vezető dramaturgja és én azt gondolom, hogy lejárt az ideje azoknak a drámáknak, amelyekben egy fő gonosz szívja a sok kiszolgáltatott ember vérét. Hiszen ahogyan nincsenek politikai alapigazságok, úgy nincsenek drámai alapigazságok sem. □ Dramaturgként mennyire erősödött azáltal, hogy az író bőrébe is bebújhatott? • Jobban megértem a drámaírót, aki őrjöng a próbán, mert nem úgy szólnak a mondatai, ahogy szeretné, de jobban gyanakszom is rá, amikor megideologizál egy félmegoldást, mert átéltem, milyen az, amikor az ember eljut egy pontig és ott ellazsálja a dolgot. Keményebb tudok lenni az íróval szemben, aki anyatigrisként védi a szövegét, s azt hiszi, hogy az írás csak önkívületi állapot, s nem akar tudomást venni a mesterségbeli kérdésekről. Sokan azt gondolják, hogyha lelki tolulásuk van és azt kiírják magukból, akkor ők már írók, ezért jó részükkel nem is lehet együttdolgozni. □ Egy-egy új dráma színpadra segítésén, az írókkal való küzdelmen kívül mi még a dramaturg feladata? • Hihetetlenül sok mindenhez kell érteni. Egy jó dramaturg a legprimitívebb részletekig mindent tud a színházáról a színpad méreteitől a fodrásztár színvonaláig. Nem ártana fantasztikus filológiai műveltséggel rendelkezni, hogy pl. egy Shakespeare-darab adott mondatát mikor hogyan értelmezték, játszották. Kapásból kellene fordítani, helyesen kiejteni a latin, francia, angol, német szövegeket. Minden színdarabnak el kellene készítenie a helyiértékű változatát. Megrögzötten hiszem, még ha az irodalomnak hűségesküt fogadottak nem is értenek velem ebben egyet, hogy a szöveg meglehetősen mobil a színházban, és minden színház köteles a ssgát pillanatához, a saját színészeihez, sej át nézőihez idomítani a szövegeket, mert csak úgy hat. Lényegében folyamatos hatásmérés, amit csinálunk, és univerzális zseniknek kellene lennünk, úgy hogy senki se vegye észre, mert zseninek ott a színész és a rendező. □ Ennek a szemléletnek köszönhető, hogy alig tudunk valamit a dramaturg munkájáról, s hogy a szakmán belül is ellentmondásos a megítélésük? • A dramaturg német találmány, a német színházakban ő a tótumfak- tum, a legfontosabb ember az igazgató mellett. Nálunk az ötvenes években a szocialista realizmus rektora lett, az volt a legfőbb feladata, hogy őrizze a lángot. Miután levetette a politikai funkcióját, elvesztette a magabiztosságát, és dramaturgként csendes, gátlásos bölcsészek tétováztak a színházakban. A hetvenes évek forradalma sem hozott változást, csupán irodalmi segédmunkásnak használták a szakmát. Most mintha valami mozdulna, kezd kialakulni egy energikusabb gárda. De egy új rendező nemzedéknek is ki kell alakulnia ahhoz, hogy egy fel- szabadultabb munkakapcsolat létrejöjjön. □ Azt hiszem, hogy a szakma játékos rehabilitációjának tekinthetjük színpadra lépését a miskolci Háromlevelű lóhere című előadásban, ahol önmagát, Faragó Zsuzsát játszva, a mindenkori dramaturgot jeleníti meg. • Azért mentem bele, mert én is annak tekintem. Más szerepet nem vállaltam volna el, de ezt fontosnak tartottam. Amikor az eredeti szöveg helyett az hangzik el, hogy „Jegyezd meg, hogy a Faragó azt mondja, hogy a darab sosincs kész!” - az az én rehabilitációm... Volt néhány este Fhíp Gabriella Miskolc (EM) - Színésznőtől igazán nem illik a korát kérdezni. De maga is mondja, és egyébként a lexikon is írja, hogy Komáromy Éva január 31-én ünnepli 55. születésnapját. Nyugodtan letagadhatna néhány évet, de ezzel mit sem törődik: ez embernek vállalnia kell önmagát.- Be kellett volna ugranom Tangolita szerepébe, de nem vállaltam - emlékszik vissza a három évvel ezelőtti történetre. - Pedig biztattak, hogy még nyugodtan eljátszhatom, mégsem fogadtam el ezt a lehetőséget, mert nem csak a külső számít, az évek múlásával belül is megváltozik az ember. Bölcsebb, komolyabb, higgadtabb lesz, már nem ugyanolyan lelkesedéssel, ámulattal fogadja a színpadon a bonviván bókjait, mint ifjú korában... Pedig az eltelt évtizedek alatt Komáromy Éva az színpadi udvarlás elfogadásában is nagy gyakorlatra tehetett szert, hiszen férfiak tucatjai (és nem tucatférfiak) tették neki a szépet. Ó volt Maya, Sybill, Szemérmetes Erzsók, Dulci- nea, Mrs. Molly a Hello, Dollyban, Eszter a Képzelt riportban, Julietta a Luxemburg grófjában, Eliza a My fair Ladyben, Lenke a Marcia grófnőben, Stázi kontesz az 1970-es Csárdáskirálynőben, majd jó húsz évvel később művészi jutalmául eljátszhatta Cecília hercegnő, az egykori Csárdáskirálynő szerepét. De az idei operettbemutatóban - ki tudja miért - nem kapott szerepet. Játszik ugyan a Paravánokban, és Horváth Péter új darabjában, az ABC-ben ó lesz Si- mike, a csemegepultos. Örül ezeknek a szerepeknek is, de a zenés műfaj mégiscsak más... -Jó dolognak tartom, ha az ember több műfajban is kipróbálhatja önmagát. Annak idején magam is nagyon örültem, amikor prózai szerepeket kaptam. De én mindig is zenés színésznő voltam, erre készültem, ezért tanultam énekelni, táncolni. A musicalekben, az operettekben éreztem igazán otthon magam. És az volt az igazi csoda, amikor operát énekelhettem. A közelgő születésnap jó alkalom a/számvetésre, a mérlegkészítésre. Komáromy Éva is feltette önmagának a kérdést, hogy jól gazdálkodott- e a talentumaival.- Mostanában elkezdtem írogatni, persze csak az asztalfióknak, és ezekben a visszaemlékezésekben többek között arra keresem a választ, hogy hol hibázhattam. Mert valamit biztos elrontottam. Talán az volt a baj, hogy nem tudtam tartani a számat. Mindig megmondtam, ha valamivel nem értettem egyet. Soha nem tartoztam egyik érdekközösséghez sem. Nem mentem a rendezők után, nem ajánlgattam magam. Most meg itt állok, és nem nagyon értem, hogy mi is történt. Gondolni sem merek arra, hogy harminckét év után ebben az évadban talán egyszer sem lépek fel arra a gyönyörűen felújított színpadra, ahol életem legnagyobb sikereit arattam. Lehet, hogy annak idején el kellett volna fogadnom a meghívásokat. De akkor sem mentem, amikor Németországba hívtak. Azt hittem, itt kell maradnom, ebben a városban, ahol érzem a közönség szeretetét... A közönség szeretetében most sincs hiány. Lépten nyomon megállítják az utcán, messziről köszöntik az emberek. Színházi munkája mellett is sokfelé hívják. Verses-zenés műsorával kisebb közösségekben, klubokban lép fel, szabad napjaikon a Premier Színházzal járják a vidéket. És nem csak a játék öröme miatt. Mert a pénz sem utolsó szempont, a megélhetéshez bizony nem elég a színházi fizetés.- Hagyjuk ezt - mondja csendesen. - Ez a pálya egyébként is nagyon kegyetlen. Tudomásul kell venni, hogy mindenki pótolható. De legalább volt néhány este... „Volt néhány este...” - énekli csillogó szemmel a dalt, mert Komáromy Éva mégiscsak zenés színésznő. Cecília szerepében Kulcsár Imre partnereként Fotó: Dobos Klára
