Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-06 / 285. szám

4 ÉSZAKtMagyarország Levelezés 1993, December 6., Hétfő Munkaközi szünet A minap jegy nélkül utaztam a miskolci 37-es buszon. Mondhatnám azt is, potyáztam, de nem mondom, mert nem ez volt a szándékom. Pelen­kát vásárolni indultam 10 hónapos kislányom­nak és mint mindig, ha valahová sietek, most is az utolsó pillanatban sikerült elindulnom. Még otthon a zsebembe készítettem az 50 forintot, az oda-visszautazásra szóló buszjegy árát. Az Avas-déli buszvégállomáson a jegyárusító hölgy helyett egy tábla fogadott az ablakban: .Munkaközi szünet 8.30-8.50.” Megértem, hogy a hölgynek szüksége van reggelire, mert én is szoktam enni reggelenként. Azt is elisme­rem, hogy az ablakban másik tábla is állt, ame­lyen a nyitvatartás mellett feltüntették a mun­kaközi szünet idejét. De töredelmesen beval­lom, soha nem volt időm ezt a táblát böngészni és az ott toporgók számából arra következtet­tem, hogy nem vagyok ezzel egyedül. A 37-es busz 8.45-kor indult, s mivel az időm percre ki volt számolva, felszálltam rá, zsebemben az 50 forinttal, számítva az - esetleg felszálló - ellen­őrjóindulatára. Szerencsém volt, nem szállt fel. Szeretném azonban tudni, nem lenne ettől jobb megoldás egy jegyárusító automata felszerelé­se? A villanyrendőrnél nincs munkaközi szü­net, ráadásul ketten vannak szolgálatban, mé­gis két automata áll az utazók rendelkezésére. Talán az Avas-déli buszvégállomás is kiérde­melne egyet a forgalmát tekintve. Hasznát ven­nénk, nemcsak a munkaközi szünet idején, ha­nem minden hónap elején is, amikor hosszú so­rok kígyóznak bérletért. (Név és cím a szerkesztőségben) * A jegyautomata ötletét mi is jónak tartjuk, de addig is célszerű élni azzal a lehetőséggel, amit az MKV valamennyi járatán biztosított. Igaz a sofőrtől megvásárolható jegy 35 forintba kerül, de még mindig biztonságosabb mint a zsebbe ké­szített 25 forint. - szerk. megj. Mutatós szolgáltatás •árlépésre a színháztól tetszetősKuísÖve! várja a telefonálni szándékozókat a me­gyeszékhely újabb nyilvános távbeszélő­ié Fotók: Fojtán László — Szerkesztői üzenetek — B. József, Miskolc: Nem érdemes elkapkodnia a számlák benyújtását az APEH megyei igazga­tóságához, mert a törvény szerint 1994. decem­ber 31-ig változatlan feltételekkel történik az áfa-visszaigénylés. Különösen akkor, ha még újabb kiadások várhatóak a gázbekötés során. Megeshet ugyanis, hogy a később felmerülő költségek áfa tartalma alapján már nem lesz jo­gosult visszaigénylésre. * K. Z. Miskolc (Andor utca): A szabálytalan par­kolással kapcsolatos panaszukat kivizsgálásra továbbítottuk mind a közlekedési felügyelet­nek, mind a közterület-felügyeletnek. * „Válás”jeligére: A házastársak közös vagyoná­nak megosztása háromféle módon lehetséges: az életközösségük fennállása alatt a bíróság nem peres eljárásban hozott végzésével; az élet­közösségmegszakadása után a házastársak bé­kés megállapodásával; peres úton a bíróság ha­tározatával. Jogsegélyszolgálat Ma, december 6-án, hétfő délután 4-6 óra kö­zött jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a Sajtóház I. emeletén, lapunk levelezési rovatá­nak irodájában. Tanácsokat és felvilágosítást ad dr. Demeter Lajos ügyvéd. Egy vidéki hívás margójára November 21-én, 12 óra tájban ész­leltük, hogy a telefonvonalunk meg­hibásodott, amit 14 óra körül szom­szédunk készülékén be is jelentet­tünk a 03-nak. A hibafelvevő hölgy közölte, hogy majd megnézik, ám mint érdeklődésemre elmondta, ha nem a központban van a hiba, akkor csak másnap, azaz hétfőn számítha­tok a javításra. Már este 8 óra felé járt az idő, amikor az eddigi zúgás helyett tárcsahangot hallottunk a készülékben, ami alapján arra kö­vetkeztettünk, sikerült elhárítani a hibát. Örültünk neki nagyon, mert vidékre szerettünk volna telefonál­ni. Sokáig, egymás után többször is csörgettük a 01-et, mire a vonal túl­só végén végre felemelték a kagylót, ám először csupán a bejelentkező hölgy harsány hahotázását hallhat­tuk. Majd minden’ köszönés és be­mutatkozás nélkül közölte: bejelen­tő. Magamban elkönyveltem a szigo­rú reagálást és kértem a vidéki hí­vást. Körülbelül fél óra múlva tele­fonunk folyamatosan - a megszokot­tól eltérően - csörögni kezdett. Ek­kor egy másik hölgy jelentkezett, s arra kért bennünket, tegyük le a kagylót, mert az „interesek” nem tudnak bennünket felhívni foglalt vonalunk miatt. Furcsállottuk a dol­got, hiszen nem beszélgettünk sen­kivel, a készüléket sem tettük félre, ikertestvérünk pedig nincs. Rögtön utána ismételt csengés, a vonalban a nemrég még oly vidám hölgy, már közel sem olyan hangulatban. Kap­csolás helyett nekem esett, hogy mi­ért nem teszem le a kagylót, ha egy­szer hívást jegyeztetek. Szívesen tá­jékoztattam volna a fent leírtakról, de egyszerűen nem hagyott szóhoz jutni, csak ismételgetve önmagát, mindenáron azzal gyanúsított, hogy igenis, a kagyló nem volt letéve. Ek­kor emeltebb hangon közöltem vele, hogy téved és inkább szíveskedjen a nevét vagy a (hívó)számát elárulni. Ezt azonban elengedte a füle mel­lett, de végre kapcsolta a kért állo­mást, miközben tovább fújta a ma­gáét. Hát kérem, ilyen telefondíjak mel­lett az ember elvárná, hogy a pénzé­ért szolgáltatást, s ne letolást kap­jon. Arról nem is beszélve, hogy az előfizető nem tudja ellenőrizni a számlák helyességét, miután a MATÁV műszakilag nem áll azon a szinten, hogy a másik fél is kontrol­lálhasson. Sz.Z. Miskolc Tanmese az egyoldalú szerződésről Szürke, egyhangú életünk langyos­vizű nyugalmát megunva beléptünk a csodálatos MITAX-társasjátékba. Az „előleg befizetése nélküli, kamat­mentes részletfizetéses vásárlás” nevű társasjáték szabálya szerint rögtön befizettünk 1267 forint csat­lakozási díjat. Csak ezután közölte velünk a játékvezető, hogy a csoport, ahová beléptünk, már két hónapja működik, így egyből háromhavi részletet fizettünk (ami 12 százalék kezelési költséget tartalmaz) a még meg nem kapott árukért. De rögtön meg is vigasztaltak min­ket, hogy csak hálásak lehetünk a régi csoportba való osztásért, mert így nagyobb az esélyünk a havonta ismétlődő liciten. Ajátéknak ugyan­is ez a legizgalmasabb része. A részt­vevők versenyre kelhetnek egymás­sal, ki tud egyösszegben a legtöbb részletet befizetni az elnyerni kívánt áruért. A győztes két héten belül bir­tokolhatja, amire vágyik. De akik­nek nincs elég pénzük a licitre, azok­nak sem kell csüggedniük, mert kö­zülük havonta ketten sorsolás útján juthatnak az áruhoz. Itt jön a mi szerencsénk, a mi kivált­ságunk. Hála és köszönet ezért a ke­gyért a nagy és csodálatos MITAX- nak! Ez a csoport ugyanis már fá­radt, pénzforrásai kimerültek, így abszolút eséllyel indulhatunk a lici­ten. Kiforgattuk tehát az összes fió­kot és nagy reményekkel, boldogan indultunk hcitálni. Igaz, hogy ott­hon egy fillérünk se maradt, igaz, hogy ennyi pénzzel már egyszerűb­ben is hozzájuthatnánk a termékek­hez, de ha már belekezdtünk, csinál­juk végig. Legalább életünkben egy­szer átéljük a gazdagok játékát, a számunkra csak filmekből ismert li­cit hangulatát. És végre a miénk lesz! Egész biztosan a miénk, hisz' ez tiszta matematika. Csakhogy! Jött a második MITAX-meglepetés! Nem csak mi voltunk új tagok. Vol­tak nálunk újabbak, sőt még újab­bak, MITAX-ék gondoskodtak tehát róla, hogy mégse apadjanak ki a cso­port pénzforrásai. így szépen le is főztek minket a liciten. Szomorúak voltunk ugyan, de nem adtuk fel. Egy hónap múlva újra megpróbál­tuk. És végre megnyertük! Igaz, hogy a három kiválasztott termék­ből csak egy van raktáron, az sem pont az a típus, amit rendeltünk. De semmi baj, befizettük a különböze- tet is, édesanyám úgyis örül, ha ná­la ebédelünk. Azt meg igazán nem kell tudnia, hogy otthon nincs mit ennünk. De még mindig nem teljes a diadal, csak egy csatát nyertünk, nem a háborút. Ugyanis mi három árura fizettünk be és pillanatnyilag ebből csak egy van otthon. De MITAX biztat, vigasztal, lelkesít. Csak két hét! Esetleg három. És en­nek már nyolc hete... De az elmúlt heteket sem töltöttük tétlenül. Érdeklődtünk telefonon, személyesen, türelmesen és indula­tosan, míg végre kaptunk egy újabb fantasztikus esélyt. Mivel a MITAX- szállítás akadozik, engedélyt kap­tunk, hogy felkutassuk a városban az óhajtott CD-játszót. Azt ígérték, ha találunk egy megfelelő készülé­ket, másnap megvásároljáknekünk. Találtunk. Nagyszerű! Igaz, hogy ez is drágább az eredetinél, de holnap végre a miénk lesz! És mégsem! Ez a játék tele van meglepetésekkel. Mint minden fontos részlet, az is csak utólag derült ki, hogy a kataló­gusukban nem szereplő cikkek árá­ra 3 százalék hasznot számítanak. Ezt és a két CD-játszó árkülönböze­tét a részletfizetés ellenére azonnal, egyösszegben be kell fizetnünk. Jo­gos, egyet is értettünk, csak betelt a pohár. Rájöttünk, hogy nem mindig szeretjük a meglepetéseket. Szédü­lünk, elég, ki akarunk szállni. Ter­mészetesen ezt is lehet, csak a 12 százalék kezelési költséget és a csat­lakozási díjat nem áll módjukban visszafizetni. Meggyőztek, maradunk, várunk. Hiszen nincs is semmi baj, mert MITAX biztat, vigasztal, lelkesít. Mi nyugodtak is lennénk, csak értük aggódunk. Mi annyi mindent kibír­tunk és kifizettünk már. De ők arra panaszkodnak, hogy a csőd szélén állnak. De hát hogy lehet ez? Miért? Mi lesz most? Mi betartottuk a játék- szabályokat, de te mit adsz, MITAX? Ivanovné Zelen Marianna és Bánhalmi Péter, Miskolc, Vologda u. Gázórából a TIGÁZ-nál nincs hiány Az ÉM november 24-i számában a „Telefonok” címmel megjelent írás szolgáltatási tevékenységünket ki­fogásoló lakossági észrevételt adott közre, mellyel kapcsolatban az aláb­bi tájékoztatást adom. Üzemigazgatóságunk november el­ső három hetében összesen 4659 be­kapcsolást végzett. Az év hátralévő részében további 5000 család várja a gázóra felszerelését. A bekapcsolá­sokat, a nyomáspróbát, illetve új te­lepülések esetében az elosztóvezeté­kek üzembe helyezését követően, a bejelentési igények sorrendjében vé­gezzük. Szerelőink fáradtságot nem ismerve napi 12-14 órát dolgoznak, hogy az igényeket mielőbb kielégít­hessük. Lelkiismeretes munkájuk­nak köszönhető, hogy az elmúlt év­hez képest csökkent a bekapcsolá­sok átfútási ideje. 1992-ben két he­tet kellett várni a gázórára, míg most 8-10 nap alatt felszerelésre ke­rülnek a mérőműszerek.Téves az az információ, hogy nincs elegendő gázóra. Egész évben folyamatos volt a mérőellátás, sőt jelenleg eladásra is van lehetőségünk. A fűtési idény kezdetétől a gázkészülékek javítási igénye is megszaporodott. Naponta 200 meghibásodást kell szakembe­reinknek megszüntetniük, illetve kijavítaniuk. Sajnálatos tény, hogy az elosztóvezetékek átadása a kivi­telező helytelen szemlélete miatt többségében a fűtési idény kezdeté­re esik. Üzemigazgatóságunknál a munka ütemezése, a szerelési kapa­citás biztosítása éves szinten törté­nik. A kivitelezők határidőcsúszása a szolgáltató egységünknél jelentke­zik, melynek megoldása jelentős többletmunkát és esetenként az elő­re ütemezett bekapcsolási tervünk csúszását, ennek következtében a lakosság elégedetlenségét eredmé­nyezi. Miskolci szerviz üzemünkre is nagy feladat hárul, hiszen a me­gyeszékhelyen kívül a környező te­lepülések (Szikszó, Sajóecseg, Sajó- senye, Sajópálfala, Mályi, Nyék, Kistokaj, stb.) bekapcsolásán is dol­goznak. A gázszolgáltatás veszélyes üzem. Az élet- és vagyonbiztonság megkö­veteli, hogy csak szakképzett, gáz­szerelésre jogosult emberek végez­hetnek gázszerelést, így a gázóra fel­szerelését sem adhatjuk ki arra jo­gosulatlanoknak. Átérezzük a föld­gázra várók nehéz helyzetét, hiszen sok helyen egyéb fűtési módra már nincs lehetőségük, de a beruházások befejezésének elcsúszása miatt üzemigazgatóságunknál olyan munkacsúcs jelentkezett, melyet munkatársaink erőfeszítésének el­lenében sem tudjuk rövidebb idő alatt elvégezni. Munkánk eredmé­nyes végzéséhez a lakosság türelmét és megértését kérjük. Molnár Attila üzemigazgató TIGÁZ Mezőkövesdi utasoknak Hivatkozással az 1993. november 15-i számban megjelent „Megszün­tették az 1-es járatot” című cikkre a következőkben tájékoztatjuk a levé­lírókat: A forgalomszervezési intézkedés végrehajtását megelőzően Mezőkö­vesd „1” helyi vonalán áprilisban, majd az önkormányzati hivatal be­vonásával és ellenőrzésével szep­temberben utasfelmérést végez­tünk. Megállapítottuk, hogy a jára­tok kihasználtsága minimális, az azokat „pótló” helyközi autóbuszok szabad férőhelyein a helyi viszony­latban utazni szándékozók elszállít­hatok. Tekintettel arra, hogy a veszteséges helyi közlekedés költségeinek kom­penzálására anyagi lehetőségei a városi önkormányzatnak sem vol­tak, így közös állásfoglalást követő­en került sor az intézkedésre. Tájé­koztatjuk t. utasainkat, hogy az or­szág valamennyi településén a me­netrend szolgál információval a já­ratok indulási idejéről, nem az, hogy járatindulás előtt hol tartózkodik a jármű. Aki a menetrendi indulási időpontig beálló járművet nem vár­ja meg, az valószínűleg nem is autó­busszal kívánja úticélját elérni. A helyi tarifával végzett közlekedés já­ratainak megszüntetése gazdasági kényszerhelyzet, üres járatok ho­sszú távú fenntartására — finanszí­rozási gondok miatt - sajnos a továb­biakban sem lesz lehetőségünk. Fukker Bertalan vezérigazgatóhelyettes Borsod Voltul Rt. Huszonegy év után Nagy-nagy megelégedéssel és jóleső érzéssel közlöm, hogy 100 éves pos­tánk felszámolása után 21 évre köz­ségünkben újra van postai szolgál­tatás. Léh lakói nem szívesen emlé­keznek 1972. március 1-jére, arra a gyászos napra, amikor véglegesen bezárt hivatalunk. Több mint két év­tizeden keresztül, ha csomagot vagy egyéb küldeményeket adtunk föl vagy vettünk át, legalább három ki­lométert kellett gyalogolnunk a leg­közelebbi postahivatalig. De ez már szerencsére a múlté! A megszünte­tés okairól most nem kívánok szólni, bár a huszonegy évvel ezelőtti fele­lőtlen - a lakosság érdekeit sértő - döntést lenne kinek felhánytorgat- ni. A lényeg mégiscsak az, hogy hosszú évek huzavonája után nii, idősebbek is megérhettük a szolgáltatás ismé­telt beindítását. A községi önkor­mányzat egy jó állapotban lévő könyvtárból alakította ki a postai szabályoknak megfelelő helyiséget, melyet a Miskolci Postaigazgatóság műszakilag átvett. Úgy érzem, ezért a kimagasló teljesítményért mind az önkormányzatnak, mind a postai­gazgatóságnak köszönettel tarto­zunk. Rusznyák József ___________________ Léh S zabad az út... ... de csakis azoknak, akiknek zöldet mutat a lámpa a miskol­ci Szenfpáli és Horváth Lajos ut­cák kereszteződésében. A nem­régiben kihelyezett villanyren­dőrökre bizony nagy szükség van egy ilyen forgalmas helyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom