Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-07 / 286. szám

4 A Itt-Hon 1993. December 14., Keqd Életmód-reformklub Dr. Biczó Erzsébet Szikszó - Napjainkban a természet­gyógyászat hazánkban is reneszánszát éli. Ennek egyik oka, hogy az egész­séges életmódhoz nagyon sok termé­szetgyógyászati eljárás segítséget nyújt. Egészségük érdekében az em­bereknek ezekkel meg kellene ismer­kedniük. A szikszói életmód-reform klub vendége az elmúlt héten dr. Tö­rök Szilveszter professzor úr volt. Nagysikerű előadásán szó volt a he­lyes táplálkozásról, szervezetünk mé­regtelenítéséről, a böjt ismételt felfe­dezéséről és jelentőségéről. Az előadás előtt mód nyűt arra, hogy a professzor úr rendelésén a köröm- diagnosztika^s a Voll-féle elektro-aku- punktúra segítségével képet kapjunk szervezetünk állapotáról is. Az érdeklődők havonta a klub keretei között segítséget kaphatnak ahhoz, ho­gyan reformálják meg valóban az élet­módjukat. Szeretnénk még több ismert előadót is megnyerni, és Szikszóra meghívni. A klub foglalkozásait a szik­szói művelődési házban tartjuk. Min­den szikszói és környékbeli érdeklődőt szeretettel várunk. A következő össze­jövetelt január 6-án délután fél hatra rendezzük. (A szerző klubvezető) Idősek napja Kiskinizs (ÉM) - A 350 lakosú Kis- kinizsen december 18-án 13 órai kez­dettel a helyi önkormányzat vezetése vendégül látja a község idős embere­it. Ezen a településen már hagyomá­nya van az idősekkel való megkülön­böztetett bánásmódnak. December 3- án az önkormányzat Mikulás-csomag­gal kedveskedett az öregeknek is. Orosz Illés polgármester tájékoztatá­sa szerint a december 18-i rendezvé­nyen az ebéd mellé az önkormányzat még 2500 forintot is ad a 79 idős em­bernek. Tavaly ilyenkor egyenként ké­tezer forint jutott nekik. Most a kis- kinizsi művelődési házban megtartan­dó eseményen a helyi általános isko­lások is műsorral kedveskednek a fa­lu idős embereinek. Szocialisták Halmajon Halmaj (ÉM) - A Magyar Szocialista Párt Abaúji Szervezete lakossági fóru­mon találkozott december 2-án a Hal- maji Közösségi Házban. Az érdeklődők ez alkalommal találkozhattak Tompa Sándor országgyűlési képviselővel, dr. Szabó Györggyel, a megyei közgyűlés elnökével és Fedor Vilmossal, az MSZP megyei elnökével. ___________________________________ K assai színészek Abaújszántón Havel-mű a mezőgazdsági szakközépiskola színpadán Kardos Sándor Abaújszántó (ÉM) - Az Aba- újszántói Mezőgazdasági Szak- középiskolában évek óta nagy hagyománya van a színházi ne­velésnek, annak ellenére, hogy viszonylag távol esik a nagyvá­rosoktól, de így is rendszeres kapcsolatuk van a miskolci, nyíregyházi és kassai színhá­zakkal. Újabban filmklub is működik az intézetben. Szőr László tanár, a klub vezetője el­mondja:- A filmklubunk 1992 novem­berétől működik. Hetente ve­títünk filmeket, amiket Buda­pestről hozunk, mert az a cé­lunk, hogy a legújabb alkotáso­kat ismerjék meg a tagok. A vi­déki hátrányos helyzetet ezzel is szeretnénk csökkenteni és így próbálunk esélyegyenlősé­get biztosítani az itt élőknek. Legutóbb Koltai Róbert: Sose halunk meg című filmje volt a műsoron, most pedig Havel: Audiencia című művét mutat­ják be a kassai színészek. Ter­mészetesen munkánkhoz pén­zügyi fedezetre is szükségünk van. A pénzt több forrásból biz­tosítjuk. Ez éven nyertük el a Narancs Alapítvány 40 ezer fo­rintos támogatását, amelyet pontosan az esélyegyenlőség biztosításáért kaptunk, ugyan­akkor helyi magánvállalkozók is támogatnak, mint például most Plaszkó László vállalko­zó. A klubunk neve Narancs Filmklub. Vaclav Havel az Audiencia cí­mű darabját 1985-ben írta. Ez az egyik legjobb darabja, ma a cseh és szlovák középiskolák tananyagában szerepel ez a mű. Eredeti, valóságos élmény alapján született, amikor a szerző sörgyári munkásként dolgozott egy ideig. A mű egy­szerűen arról szól, hogy hogyan éli meg ezt a helyzetet az oda- kényszerített értelmiségi és az ott dolgozó sörgyári munkás. Az Audiencia kezdetben kalóz­kazettákon terjedt, a csehszlo­vákiai rendszerváltás óta játsz- szák nyilvánosan. A Kassai Thália Színház két művésze adta elő a darabot. László Géza alakította a sör­gyári munkást, a Sörmestert. Ez a figura sokszínű és össze­tett, számtalan antipatikus vo­nása mellett is szánalomra méltó. László Géza több mint 20 éve tagja a Tháliának, a fi­gura megformálása átgondolt és megtervezett volt, az apró részleteket is kimunkálta. For­gács András a sörgyárban dol­gozó értelmiségit, Vanyek Fer- dinándot formázta meg. For­gács András új színész a Thá- liánál. Megnyerő játékának kö­szönhető, hogy a mű csattanó­ja viharos sikert aratott. Homonnay Sándorné, az isko­la irodalomtanára a következő­ket mondja:-A belső szabadság, független­ség fenségét, az emberi tartás és méltóság megőrzését a sörös­pohár mellett még a primitív ember is megirigyeli. Igazi ér­tékét felfogni nem tudja, mint ahogy azt sem, hogy mennyi­re kisemmizett és külsőleg megalázott lehet az értelmisé­gi az antidemokratikus rend­szerben, vagy általában a ha­szonelvű társadalomban. Á darabot a kassai társulat be­mutatta már: Miskolcon a Föl­des Gimnáziumban, Budapes­ten több főiskolán; következő előadásaik színhelye: Szerencs, Szikszó, Miskolc Égészségügyi Szakközépiskola, Miskolc Ava- si Gimnázium. Az élő színház amatőr követei Sokszor alig fűtött termekben, öltöző nélküli helyeken Szikszó (ÉM - HMÉ) - A mis­kolci székhelyű Pécsi Sándor Guruló Színház célul tűzte, hogy „házhoz viszi” a színhá­zat. így tovább folytatód­hat napjainkban az a reform­korra visszanyúló kezdeménye­zés, melyet „Déryné-munká- nak” emleget a színháztörténe­lem. Az egyesület az 1896-ban ala­kult diósgyőri Jószerencse Dal- és Önképzőkör örökösének te­kinti magát. Gárdonyi lámpá­saként viszi tovább az amatőr színjátszás kultúráját, szere- tetét. Örömet szerezve ezzel sokszáz embernek. Az előadá­sokkal segíteni kívánják a kis költségvetéssel működő önkor­mányzatok művelődési munká­ját, hiszen „nagy” produkciókat azok nem mindig tudnak meg­fizetni. Fellépésükkel színvona­las programot és bevételi lehe­tőséget nyújtanak a kis műve­lődési házak számára. Fölvál­lalták a gyermekek színházi nevelését. Általános iskolások k.ötélező olvasmányait vitték. színre, segítve ezzel a pedagó­gusokat és nem utolsó sorban színházi élményt teremteni a felnövekvő generáció számára. Tavaly Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig és Molnár Fe­renc: Pál utcai fiúk című mű­vével járták a megyét. Jelenleg előkészületben van az Óz, a nagy varázsló és Millne Mici­mackója. A felnőtteknek az idén Molnár: Doktor úr című kisoperettjét játsszák. Előké­születben Szigligeti Ede Liliom- fija van. A negyvenfős társulat tagjai fiatal amatőr színjátszók, középiskolások, egyetemisták, fiatal dolgozók. Ősszel és tavasszal hirdetnek felvételt az érdeklődő és tehet­séges fiatalok részére. Heten­ként ötször próbálnak, ebből egy napot a beszédtechnika és színészmesterség fortélyainak tanulására szentelnek. Az egyesület művészeti vezetője Szép László, aki Rózsahegyi Kálmánnál tanulta ezt a szép mesterséget, majd rendezői ké­pesítést szerzett. Hetvenegy éve ellenére még mindig fiata­los frissességgel és lelkesedés­sel neveli a színészpalántákat. 1950-től 154 gyerekét vették föl a Színművészeti Főisko­lára. A „gyerekek” ebben az évben régiónkban többek között Szik­szón, Vizsolyban, Hidasnéme­tiben, Korláton, Encsen, For­rón, Aszalón léptek föl. Sokszor alig fűtött termekben, öltöző nélküli helyeken, kis színpado­kon, de mindig telt ház előtt. És mi az, ami a nehézségek el­lenére mégis tovább viszi a csa­patot? Szép László egyik élményével lehet talán a legszemléleteseb­ben válaszolni rá. Kánóban, egy pici faluban tájoltak egy­szer. Az előadás végén egy öreg né­ni ment oda a gyerekekhez. Ko­sarában maga sütötte pogácsá­val, melyhez egy üveg bor is ke­rült. Könnyes szemmel köszön­te meg az estét, mivel ő életé­ben először aznap este látott élő színházi előadást. 1993. December 14., Kedd ItT'Hon A 5 Tudósítások — hazai tájakról ., • É "W4 , J?'.*»,'*, » . ''c k’v .--A. -4-. Az őrház még itt áll, de semmire sem vigyáz Fotó: P.T. Priska Tibor Nem valami barátságosan fo­gad a Hói--völgye. Igaz, itt a kezdeténél, a hollóstetői elága­zásnál még egyáltalán nem völgy, inkább amolyan meggon­dolásra késztető nyiladék, ho­vá leginkább télutón van ked­ve az embernek bóklászásra, hóvirágot keresgélve. De most épphogy elcsendesedett a Nyit- nikék kiabálója, kár is még ez­zel foglalkozni. Gondozatlan ez az út, de még mennyire az! Évtizedekkel eze­lőtt vígan közlekedhettek itt személykocsik, most viszont lé­pésben, óvatosan araszolha­tunk, félő, nem is túl messzire. Pedig jó lenne eljutni legalább az egykori huta aprócska teme­tőjéig, hol százéves sírok jelzik a hajdani települést, az ott mű­ködő üveghuta lakóinak helyét. Azt a temetőt ma már csak a nagyra nőtt, csendes fenyők vi­gyázzák, méltóságteljesen, nyu­godtan, ahogyan csak az ilyen hatalmas fenyők képesek. Hogy miért kellene legalább odáig el­jutni? Csak! Megnézni, ott van-e még, kicsit elmerengeni a látottakon. Jó lenne eljutni az oszlai erdészházhoz is, me­lyet nyolcvanegyben rendeztek be tájházzá. A környező, bük­ki falukból gyűjtögették akkor össze a megőrzésre való, népi emlékeket, mindazokat, me­lyek jelzik, miként, hogyan él­tek nem is oly rég errefelé az emberek Autóbuszokkal érkez­tünk akkor az avatásra, mely igen vidám ünnepségként zaj­lott, fonott kaláccsal, citeraze- nekarral, kórussal meg ilyesmi­vel. Később ellenben - vagy már akkor is?- sorompók is ál­lítódtak az útra keresztbe, föl­tehetően a Digép, az egykori Agyúgyár fegyvereinek kipró­bálása, célba lövései miatt. A lövések idején tényleg kár lett volna ott téblábolni, gombát ke­resgélni, tájházat nézegetni. Állj! Dehogyis a sorompóőr mondja ezt! Hanem maga a ko­csi. Azáltal, hogy koppanással jelzi: valamihez hozzáért az al­ja. Annak ellenére, hogy lépés­ben óvakodunk lefele, figyelve közben a sűrű bozótost, vagy a ritkásabbá váló gyertyánost, hátha látunk valamit. Láthat­nánk, ha éppen erre járna és láttatná magát például vad­macska, ha itt lenne bajszos sármány, az avarban tokáivá találhatnánk zebracsigát, már­mint a házát, meg láthatnánk süniket, más időben szala­mandrát. Most egyelőre faszén­égetőket látunk egy nyiladék­ban, a boksa is füstöl, a lakó­kocsitól ellenben oly dühvei ront felénk két foxi, hogy még az ablakot is fölhúzzuk. Ézek a foxik föltehetően már napok óta unatkoznak, hát alig várják, hogy ide érkezzen valaki és széttépjék, szétcincálják. De hát ez a dolguk. Mindenestre odább állunk. Nem is messzire, csupán az egykori sorompóig. Az őrbódé, inkább házikó ugyan most is a vártán áll, de bévül már senki. A sorompó is megvan még, de kitárva, fölte­hetően sohsem becsukva. Me­hetünk tovább. Azaz, mehet­nénk, de meggondoljuk. Hatal­mas tócsák, ragacsos sár az úton, ez már nem személyko­csinak való. Várakozunk. Lent­ről, messziről erős motorzúgás dörömböl, oly erősen, mintha harckocsik érkeznének. Köze­ledik, erősödik, majd a kanyar­ból kibukkan egy hatalmas te­herautó, úgyannyira megrakva vastag bükkfával, hogy csak ámulunk: miként tud ez itt fel­jönni! Fiatal srác ül a volánnál, könnyedén, mondhatni elegán­san hozza a rakományt, mely a sártengeren is átbilleg, min­denkerék meghajtásos rendsze­rével nem ismer akadályt. Mi ellenben igen. Nem jutunk már el a huta nyomaihoz, nem sóhajtunk együtt az őriző fe­nyőkkel, a tájházat sem látjuk kívülről sem. Mégis Cserépfa­lu irányából kellett volna indul­nunk, bevágnunk ebbe az amúgy csodás, szép völgybe, mely talán az országnak a leg­hosszabb völgye. Onnan talán elérhettünk volna a mészége­tőkhöz is, arra a helyre, ahol valaha Tóth Józsi bácsi - már évtizedekkel előbb is idős, bár nagyon erős erdei ember - éget­te a meszet és szívesen beszélt az uhuról. Ott lakott az uhu fö­lötte, a meredély hegy legtete­jén egy barlangban. Józsi bácsi fiatalabb korában felmászott oda, hogy nyulat szerezzen a bagolytól, hiszen úgy tudta, hogy ez a ragadozó nappal nem lát. A nyulat meg is találta a barlangban, már lehajolt érte, amikor valahonnan rácsapott az uhu. Józsi bácsi vastag bőr­mellényt viselt, de mint mond­ta, a mellényt is, meg kicsit a saját hátának bőrét is letépte a hatalmas ragadozó madár kar­ma. Saját zsákmányát semelyik ál­lat nem adja át senkinek és nappal ide, vagy oda, ez a ba­goly nagyon is jól látta mi tör­ténik és nekitámadt a betola­kodónak, el is üldözte... Az el­beszélés után mi nehányan szintén felmásztunk a házfal- meredélyen uhut nézni, de még csak félúton jártunk amikor lentről Józsi bácsi kiáltott: A bagó már elment! Észrevett bennünket igen korán, a nap­pal ellenére. A barlangot azért megnéztük, melynek fönt likas a teteje. Hát ennyi. Most ellenben visszaballagunk az őrháztól, abban bízva, hogy nyáron, vagy az igazi fagyott télen több szerencsénk lesz. A foxik rohannak felénk, kárör­vendő csaholással kisérnek ki a területükről. Öregek napja Boldogkőváralja (ÉM) - Jól sikerült öregek napját rendezett november 25- én a boldogkővár aljai községi önkor­mányzat vezetése. Ä település idős la­kóit ebéddel vendégelték meg, majd ezt követően a Boldogkóváraljai Álta­lános Iskola diákjai színvonalas ünne­pi műsorral kedveskedtek a község sok időt megélt embereinek. Vezetékes ivóvíz Gibárton Gibárt (ÉM) - Újabb infrastrukturá­lis fejlesztés ünnepi átadására kerül sor Encsen, a polgármesteri hivatal nagytermében december 14-én délu­tán 2 órai kezdettel. Ekkor adják át hivatalosan Gibárton a vezetékes ivó- vízhálózatot. Az eseményen a tervek szerint jelen lesz dr. Rajkai Zsolt vízügyi államtitkár is. Sütés-főzés Sertéskaraj bundában A kicsontozott karajszeleteket kiver­jük és megsózzuk. Ezután beleforgat­juk lisztbe, és félretesszük. A hús bun­dájához két tojást elkeverünk 15 dkg liszttel, néhány szem lereszelt burgo­nyával, egy fej apróra vágott vörös- hagymával.Hozzáadunk sót, borsot, pi­rospaprikát és két gerezd nagyon ap­róra vágott fokhagymát. Ébbe a masszába mártjuk bele a meglisztezett hússzeleteket, és forró olajban pirosra sütjük. Rizs illik hozzá. Almás metélt tészta A metélt tésztát sós vízben kifőzzük, majd lecsurgatjuk róla a vizet. Fonó vajon megforgatjuk, és kivajazott, zsemlemorzsával meghintett jénai edénybe beteszünk egy réteget. Erre reszelt almát helyezünk, amit fahéjas cukorral hintünk meg. Ha van otthon, darált mandulát is teszünk rá. Ezt a rétegezést megismételjük. Legfelülre tészta kerüljön.A tetejére vajat mor­zsolunk, tehetünk rá szeletbe vágott almadarabokat is, és sütőben negyed órát sütjük. Zöldséges csirke A csirkemellet apró csíkokra vágjuk, sózzuk, kicsit megborsozzuk és na­gyobb edényben kevés olajon hirtelen átsütjük. Hozzáadunk vékonyan fel­szeletelt gombát, apróra vágott sár­garépát, fehérrépát, borsót és apróra vágott paprikát.Egy Maggi-kockát te­szünk hozzá, egy kevés vízzel felen­gedve. A végén ízlés szerint szója­szósszal ízesítjük. Jól összefőzzük, amíg a zöldségek is, és a hús is meg­puhul. Rizs illik hozzá.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom