Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-21 / 298. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1993.------------APROPO-----------E tái értelmiség Filip Gabriella / Oh, be sajnálom, hogy csak kevesen, a szakszervezett pedagógusok Olvashatják a Moldova György íróval készült - vélhetően -legfrissebb interjút. A Pedagógusok Szak- szervezete kétheti lapjának december 16-i számában bukkantami A kormány és a. rendszer értelmiségellenes című írásra. Tehát: ,A kormány és a rendszer értelmiségellenes. Nem bízik senkiben, ez az alapállása. Az értelmiségben különösen nem, hiszen az ellenzéki mozgalmak kimondottan értelmiségi indíttatásúak. Nem járnak messze az igazságtól, amikor azt föltételezik, hogy az értelmiség szemben áll velük, és ez nagyon sok dologban látszik. A hatalmon lévők le szokták törni az önálló politikai véleményt minden rétegben, és ezt csinálja ez a rendszer is.” Ezzel persze lehet vitatkozni, felháborodni, esetleg tiltakozni. Az viszont majdnem bizonyos, hogy igazi értelmiségi fel nem szó- lamlik ebben az ügyben - sem. Legfeljebb az elvi értelmiségiek. Hogy kik ők, ezt is a Moldova-interjúból tudom. A biztonság kedvéért idézem az írót:,,... ők járnak el az értelmiség nevében, ők bitorolják ezt a fogalmat, őket hiszi a világ értelmiséginek, nekik vannak kulcsaik a világhoz, a bölcsek köve természetesen már réges rég a. birtokukban van... Többnyire ők írnak az újságokba leveleket, ők beszélnek a gyűléseken, ők tartoznak a politikai pártokba, ők a párt katonák, és abból élnek, hogy a hangjukat hallatják, és betöltik az országot...” Egyébként az elvi értelmiségiek csoportján belül léteznek elvi pedagógusok is, akik Moldova szerint az iskolán belül is igen magas rangban vannak. Tőlük semmi jót nem várhatnak az igazi pedagógusok. Pedig oktatásügyben is tapasztalhatóak olyan ellentmondások, melyeket látva nem hallgathatnak a pedagógusok. (Nyilván az igaziakról van szó, kik remélhetően nem válnak elviekké, ha hallatják hangjukat.) Az iskolai helyzet érzékeltetésére egy példát is mond az író: „Olyan ez, mint amikor egy családban az apa részeges, az anya szobáz- tat, a lányok kurvák, és a srác, hogy a szomszéd rosszat ne gondoljon róluk, elkezdi tö- rölgetni a poharakat.” Sajnos, az nem derül ki az interjúból, hogy ebben a kis történetben ki kicsoda. Pedig legalább a lányok erkölcse miatt szükség lenne valamiféle elvi - és nem elvi értelmiségi - eligazításra.----------TELEVÍZIÓ----------K uklay Antal portréja A létezés magasabb szintjén Miskolc (ÉM - HS) - Pilinszky János versei nem könnyen adják meg magukat,. Kuklay Antal, a körömi pap könyvet írt róla. Kuklay Antalról pedig portréfilm készült, melyet A létezés magasabb szintjén címmel vetítettek a televízióban. Tanulságos, lenyűgöző olvasmány Kuklay Antal A kráter peremén című könyve. Nem csupán azért, mert a költő barátja, hanem mert pap írta. Olyan ember, aki hivatalból, belülről ismeri azt a katolicizmust, ami Pilinszkynek meghatározó élménye volt. < A szenvedés történetnek ezernyi variációja van, de mind közt a legbotrányosabb a XX. századé: a holocaust és a gulag. Pilinszky az előbbit, Kuklay az utóbbit ismerte meg, az 1956 utáni magyar börtönt. Ez utóbbinak a történetét csak mostanában táiják fel, hiszen tabu volt, hallgatni kellett róla. Mint ahogyan arról a rettenetes pusztításról is, amelyet az egyházi értékekben, kincsekben műveltek az elmúlt évtizedek. Kuklay Antal egyik paptársával (Boros Bélával) készített interjúm során tudtam meg néhány éve, hogy a megszüntetett szerzetesrendek értékeit egyszerűen kiszórták a szemétre - már amit nem semmisítettek meg —, s összegyűjtésük a szó szoros értelmében véve leletmentés volt. Félig- meddig titokban, bujkálva, mertahatalom nem nézte jó szemmel. Mert nekünk nem volt elég a tatár, a török, a háborúk, legalább akkora kárt tettek az egymást váltó ideológiák is. Mintha bizony a történelmet le lehetne tagadni, meg nem történtté lehetne tenni. Nagyon rokonszenves Kuklay Antal történelemszemlélete, amely szerint volt már korszaka a Szabadságnak, kísérlet az Egyenlőség megvalósítására, de megfeledkeztünk a Testvériségről. Pedig ez lenne a kereszténység lényege, s ha megvalósulna, ha nem is aranykorban élnénk, de elviselhetőbb lenne a lét, tovább tarthatna a karácsony is. Kiváló együttes kiváló fotói Juhász Miklós: Téli erdő Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Idén tizenkilenc művészeti csoport képviselője vehette át Büdapesten a Magyar Művelődési Intézet igazgatójától a Kiváló Együttes címet, kilencen pedig a nívó-díjat. Fotós alkotóközösségek nem szerepelnek túl gyakran a listán, ám a Diósgyőri Vasas Fotóművészeti Kör immár harmadik alkalommal kapta meg a Kiváló Együttes címet.- Nagyon régi hagyományunk van, az együttes 1941-ben alakult - meséli Juhász Miklós fotóművész, aki immár harminc éve vezeti a kört. - S rengeteg az eredményünk is. Kollektív versenyeken ritkán fordul elő, hogy ne hoznánk el az első díjat. A MAFOSZ-szalonon, ami ma a legnagyobb verseny a fotókörök között, egymás után négyszer nyertünk... Számos külföldi eredményük is van, idén például szerepeltek alkotásaik skóciai, szingapúri, belgiumi, dániai, francia, spanyol tárlatokon. Többek között. Még ezt is örömmel újságolja a fotóművész, de aztán lassan csak a panaszé lesz a főszerep.- Tulajdonképpen már nagyon régen történt meg, hogy egy évben üyen kevés versenyen vegyünk részt. Mindössze 17 nemzetközi és 8 hazai lehetőségünk volt. Tavaly még 31 nemzetközi és 8 hazai pályázatra küldtünk képeket. Viszont tavaly még 800 forint volt a postaköltség, most meg a duplája. De talán kevesebb kiállítást is rendeznek, hiszen ahhoz is pénz, és rengeteg utánajárás kell... A legnagyobb szomorúságom azonban mégsem ez, hanem hogy nincs lehetőség az utánpótlásnevelésre. Hiszen fenntartónk, a Bartók Béla Művelődési Ház egy szobát biztosít számunkra, amiben mindössze egy szék és rengeteg fotó van. A szakköri tagok sem fémek el, sokszor a portán hagyják munkáikat, melyeket otthon a pincében, fürdőszobában, vagy ahol éppen tudják, készítenek el. A művelődési ház helyet adna egy laborhoz, de pénzt nem tud.biztosítani a szükséges felszerelésekhez. Én már írtam egy csomó pályázatot, persze mindenütt elutasítottak, mondván, hogy beruházásra nem lehet pénzt igényelni. Pedig ötvenezer forintból kijönne. Kiállításokhoz adnának, arra viszont helyünk nincs... így zárul is egy ördögi kör a sok közül. De utánpótlás mégiscsak lehetne, hiszen Juhász Miidós az egyetemen minden évben vezet alapfokú tanfolyamot. Csakhogy az ottani ,.hallgatói” közül sokan nem Miskolcon kamatoztatják a megszerzett tudást, hanem hazaviszik, az ország más városaiba. És van még egy dolog, amiért fél a fotóművész, hogy nem nagyon lesz utánpótlás: ezek a kis automata gépek igénytelenné teszik az embereket. Csak az a fontos, hogy a kép éles legyen, hogy színes legyen, rajta legyen a család. Keveseknek jut eszébe, hogy fekete-fehérre lefényképezzen valami jelentéktelen” érdekeset. Pedig a művészetben fekete-fehér kép még kétezer év múlva is lesz.-Hiszen egészen más ábrázolási forma, más érzelmeket lehet kifejezni velük. Szakköri műhelymunka? Hát persze, kiránduláson vagy utazás közben a vonaton. Esetleg ha máshol előadást tart, akkor értesíti róla a szakkör tagjait, akik elmennek, meghallgatják. Hiszen abban a kis szobában még a körbeülésnek is akadálya van. Arra a „direkt” kérdésre, hogy magukat tartja-e az ország legjobb együttesének, azt válaszolja, ez vitathatatlan, és még csak nem is tyúklépéssel. Egy darabig senki nem fogja túlszárnyalni a Vasast. Aztán mentegetőzik, hiszen nem szeretne nagyképűnek tűnni, de mondja, itt van objektív mércének a kiállítások listája, s neki pedig van rálátása, tapasztalata. Ilyen eredményekkel biztosan lenne „valaki”, aki befogadná őket. Ám a Diósgyőri Vasasnak van a Budapesti Fotóldub után a legnagyobb hagyománya. Ezért nem szeretnének máshová elmenni, nevet változtatni.- Nem, nem adtam föl, csak úgy néz ki, mintha fel kellene adni. De a vége lehet, az lesz, hogy saját kezünkkel felhúzzuk azt a falat a laborhoz... Szervezett képző- és iparművészek Nagy József Miskolc (ÉM) - Hetven meghívót postázott el három megyébe a Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének Észak-Magyarországi Területi Szervezete, hogy megvitathassa tagjai jelenlétében a szervezet működéséről, feladatairól, külföldi kapcsolatainak alakulásáról, az ön- kormányzatokkal és társintézményekkel való együttműködésről készült beszámolót. Az értekezletre, amelyet Miskolcon tartottak a Csabai kapui Alkotóházban, a meghívottak többsége el is jött, mert hallatni akarta a szövetség és a területi szervezet jelenéről, jövőjéről kialakított véleményét. A részletekről a nógrádi, a Heves megyei titkárok adtak számot, míg a területi szervezet és Borsod-Abaúj-Zemplén megye beszámolójával Szanyi Péter szobrászművész, a szervezet művészeti titkára állt a tagság elé. Ót kérdeztük az értekezlet után, aki elmondta, hogy a szövetség néhány éve gyakorlatilag a fennmaradásáért küzd a szó szoros értelmében, és nagyon nehéz visszaszorítani a személyes ambíciókra épülő belső, illetve külső bomlasztást. Ez utóbbi olykor politikai színezetet is kap, jóllehet a szövetség sokszor deklarálta már, hogy nem tartja magát szocialista képződménynek, hiszen ilyen szervezet, mint az övék, a háború előtt, sőt a múlt század végén is létezett, maguk is onnan származtatják a gyökereiket. □ Mi volt az értekezlet, résztvevőinek, a. megjelent művészeknek a véleménye erről, a még mindig napirenden lévő kérdésről.? • Egyöntetűen úgy vélekedtek - és nekem módomban áll ismerni a többiek, az éppen távollévők véleményét is -, hogy a szövetségre, erre a szervezetre szükség van. Persze az említett árnyékok mellett és ennek következtében talán lejáratódhatott a szövetség eszméje, sőt talán maga az elnevezés is. Amikor meghatároztuk magunkat, úgy éreztük feladatunk működésbe hozni, működésben tartani a szervezetet. Más kérdés, hogy ennek hangsúlyozottan erős pénzügyi vonatkozásai is vannak, illetve pontosabban lennének. Ha a művészetet odadobják a piacra, akkor az igazi kultúra kívánt szintjei nem jelennek meg. Törvények hiányoznak ahhoz, hogy jól működhessen a mecenatúra, a kiállítások, a megbízatások rendszere. Ezek hiányát nagyon megérzi a művészeti élet, és itt most hangsúlyozottan jelenik meg a szövetség felelőssége. • Lassan két éve már, hogy meghívtuk a sajtót, az önkormányzatok képviselőit, mert úgy éreztük amikor minden mozgásban volt, addig nem tudtuk magunkat igazán jól meghatározni, és ebből fakadóan nem is akartunk megjelenni. Ez persze nem azt jelentette, hogy nem dolgoztunk, mert úgy találtuk, a mi egyesülésünk érdemes a továbbélésre. A mostani értekezleten elmondtuk, mire tudunk vállalkozni a tagság érdekében, hogy a rendelkezésre álló összegmorzsákkal hogyan gazdálkodtunk, miből élünk és ennek alapján kristályosodott ki a vélemény, a folytatás szükségessége. □ Szó volt a külföldi kapcsolatokról is. A korábbi, elintézményesült keleti vizitek, cserék most a. nyugati irányultságot mutatnak? • Azok a barátságok, amelyek valamikor létrejöttek, nem szűntek meg, ám nem olyan tartalmúak, mint régen voltak. A most éppen itt tartózkodó lengyel, katowicei küldöttség művészeti programja is érzékelteti, ezek a kapcsolatok az elszenvedett átmeneti hivatalos mellőzöttségük ellenére élnek, megmaradtak. Újabban a holland, illetve görög képző- és iparművészek őszinte érdeklődésével gazdagodtunk, a kölcsönös megmutatkozás kilátásainak lehetőségével. □ Kicsit közelebbre tekintve, milyen a szövetség, a területi szervezet kapcsolata az önkormányzatokkal? • Röviden fogalmazva egyoldalú és esetleges, ilyennek ítélte a tagság is, hiszen hiányoznak belőle mindazok az elemek, amelyek a kölcsönös együttműködést, s ezen belül a művészi munkát a folyamatosság rangjára emelhetnék, fontossá tehetnék az önkormányzatok, vagy azok vezetőinek szemében. Enélkül az egész támogatási rendszer hiányos és beteg. Be kellene látni, hogy a művészeti és a kulturális tevékenységet nem szabad a könyöradományokra építeni. Még mindig pénzről, illetve annak hiányáról. Czinke Ferenc felolvasta, milyen sokfelé fordultunk támogatásért és hozzá olvasta a szinte jellemzőnek mondható válaszokat is. □ Az udvarias kitérést, vagy az elutasítást. • Ennyire nem reménytelen a helyzet, mert aki ma nem tud adni, nem állítja, ha helyzete jobbra fordul, akkor sem segít. Talán jövőre, talán azután, addig díjakra, elismerésekre áldoznak. Szeretnénk kiadni az Észak-Magyarország művészeti területi térképét és ehhez szerettünk volna támogatást szerezni, de kellő „biztatást” nem kaptunk hozzá. Díjazott művészek Budapest (MTI) - A Szerzői Jogvédő Hivatal irodalmi díjait és zenei előadóművészi jutalmait az elmúlt hétvégén adták át a Fészek Művészklubban. A megelőző évi és az idei Ünnepi Könyvhét között megjelent kiemelkedő alkotásokat immár kilencedik alkalommal jutalmazták az „Év könyve’-díjjal. Vers kategóriában Juhász Ferenc Krisztus levétele a keresztről; kis- prózá kategóriában Ferdinandy György A francia vőlegény; regény kategóriában Temesi Ferenc Híd; kritika kategóriában Dávidházi Péter Hunyt mesterünk - Arany János kritikai öröksége, valamint Göröm- bei András Napjaink kisebbségi magyar irodalma; szociográfia és publicisztika kategóriában Szépfalusi István Lássátok, halljátok egymást!; gyermek és ifjúsági irodalom kategóriában Tótfalusi István Irodalmi alakok lexikona; műfordítás kategóriában Körtvélyessy Klára részesült az elismerésben Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége című könyvének fordításáért. A 25 tagú bíráló bizottság, amelynek tagjait a Szerzői Jogvédő Hivatal, a Magyar írószövetség, valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium delegálta, dráma kategóriában idén nem adott ki jutalmat. A kiemelkedő teljesítményű alkotók részére, további nagyobb formátumú művek létrehozásához anyagi segítséget nyújtó Artisjus Irodalmi díjat Baka ístván és Vasadi Péter költő kapta. > Az Artisjus Zenei Alapítványa kortárs magyar zeneművek terjesztéséért a következő előadóművészeket részesítette jutalomban: Antal Mátyás, Gál Tamás, Gémesi Géza, Kovács László, Petró János, Serei Zsolt, Sugár Miklós és Tihanyi László karmestert; Gellért Zoltán és Lovrek Károly karnagyot; Baranyai László, Eckhardt Gábor, Király Csaba, Körmendi Klára és Prunyi Ilona zongoraművészt; Perényi Eszter és Hajdú Ildikó hegedűművészt; Déri György gordonkaművészt; Szeverényi Ilona és Vékony Ildikó cimbalomművészeket; Horváth László klarinétművészt; Lakatos György fagottmú- vészt; Faragó Laura, Szentendrei Klára, Maria Teresa Uribe és To- kody ílona énekművészt. Az együttesek közül: a Magyar Barokk Trió; a Bartók Béla Zeneművészeti Szak- középiskola zenekara és karmesterük, Szabó Tibor; a Fricsay Richard Rézfúvós Quintett és vezetőjük, Szabó László. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hegedű tanszakos hallgatói közül: Várhegyi Andrea, Meleg Károly és Somogyi Péter. Egyéb közreműködők közül: Horváth István hangmérnök, Lázár, Eszter szerkesztő és Bauer Imréné zeneműbolti eladó. December 21., Kedd Közös ünnep Bükkszentlászló (ÉM) - A „mindenki karácsonyfája” alá váiják a község lakóit december 22-én, szerdán délután 4 órától a bükkszent- lászlói Közösségi Házban. Pedagógusoknak Miskolc (ÉM) - A Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Pedagógiai és Köz- művelődési Intézet gondozásában megjelent a dr. Szebenyi Péter által szerkesztett Hogyan készítsünk helyi tantervet című kiadvány. A kötet három, a témával foglalkozó neves hazai kutató - Mátrai Zsuzsa, Sza- kály Márta, Szebenyi Péter - tanulmányai mellett, a vezetésükkel készített konkrét iskolai, társadalom- tudományi és természettudományi tanterveket tartalmaz. így gyakorlati útmutatásul szolgál - iskolatípustól függetlenül - valamennyi magyar iskola tantestületének az új oktatási törvény értelmében készítendő helyi tantervekhez. Magyar-észt szótár Szombathely (MTI) - Megjelent az első magyar-észt szótár, amelyet a szombathelyi Savaria University Press Kiadó adott közre. A kiadót fél éve hozták létre azzal a szándékkal, hogy segítsék az egyetemmé válást sürgető intézmény tudományos, is- meretteijesztő munkáját. A szótár hétezer szócikket és észt nyelvtani összefoglalót tartalmaz. Használóit igeragozási táblázat is segíti a munkában.
