Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-20 / 297. szám

8 ESZAK'Magyarország Kultúra 1993. December 20.« Hétfő APROPO Imi Fecske Csaba Ez a szó valahogy mindig olyan fátumsze- rű volt számomra, talán azért is, mert a fe­születeken olvasható INRI felirat anag­rammája. Bizony, aki ír, az az anyag (anyanyelv) és a befogadó (ízlés) keresztjé­re van feszítve. Annak az ebből származó sebeket, a külső és a belső tőrdöfések fájdal­mait férfiasán el kell viselnie. Aki nem azzal a léha szándékkal vesz ke­zébe tollat, hogy a hátát vakarja meg vele, annak számolnia kell azzal, hogy előbb- utóbb, de inkább előbb támadások fogják érni, ütések jobbról, balról, elölről, hátul­ról, ha esetleg mégis elölről, akkor övön alul, hogy jön majd a szurkapiszka, a mocs- kolódás. El ne feledjem, néha dicséret is. Egyetértő levél, lelkendező telefon. Amit va­lahogy sokkal jobban el bír viselni az em­ber fia, olyankor mintha hájjal kenegetnék. Még azt is meg tudja bocsátani, ha aláva­ló módon szembe dicsérik. Számítottam rá én is, hogyne számítottam volna, hogy alkalmasint beleköpnek a leve-» sembe. Nem újkeletű felfedezés: a sajátunk­tól vannak elütő vélemények is, néha talán csak azok vannak. Jól teszi hát az ember, ha nem kinyilatkoztat, hanem kételkedve, gyötrődve fogalmazza meg, mert szubjek­tív, mindenkor elfogult véleményét a lehető legmeggyőzőbben, legélvezetesebben. Úgy gondolom, nem elég igazat, de szépen is kell Egyébiránt a szubjektivitáson át vezet az út áz igazság felé. Ha van ilyen igazság. Én a stílusról beszélek, ami szív és ész. Érzelem és értelem szerencsés arányú elegye. Ki va­gyunk szolgáltatva, és ezzel tisztában is va­gyunk. De még így is történik olyan, ami bántja az embert. Ha például egészen mást olvasnak ki az írásból, mint ami benne van, ha fatálisán félreértik, sokszor csak azért, mert félre is akarják érteni... De aki szeretett, megbecsült szerszámként veszi kezébe a tollat, az egyetlen betűt sem írhat le felelőtlenül, még kevésbé indulat­ból, egy vesszőt nem tehet ki méregtől daga­dó fejjel, habzó szájjal. Csak higgadtan, szépen. El-eltűnődve, fontolgatva. Felelős­séggel. Nem babra megy! A fenyőfa alá Halmainé Fehér Margit Karácsonytájt rendre fellángolnak a játékhábo­rúk. A kereskedőcégek bőven terített, uniformi­zált termékeivel szemben rendületlenül voksol­nak a pszichológusok, pedagógusok: mindhiá­ba. A piac törvényei erősebbek, mindig az a ter­mék fogy, és pontosan ugyanannyi; amelyre és amennyire kereslet van. És most megérkezett a legújabb: a Teenage Mu­tant Ninja Turtle. Hatását tekintve feltehetően veszélyesebb, mint a militáris ösztönöket kivál­tó elődei, mert azokkal szemben némi fantázi­át és kreativitást is igényel a használata. Egy­szerű szobateknőc vagyok. - hirdeti magáról, de rögtön fel is kínálja az „igazi átváltozás, igazi mutáció” lehetőségeit is. Megtudom: ha egyes testrészeit csavarom, hajlítom, kinyitom, kihú­zom; nyerhetek bátor harcost. Nekem is kell, hogy legyen legalább egy belőlük, közlik hatá­rozottan a hirdetők, és azt is megtudom, ked­vezményt adnak ahhoz, hogy megszerezzem magamnak vagy gyermekeimnek; „a legrosz- szabb, leggonoszabb ellenséget, a banditák ve­zérét, a harcművész mesterből elszánt patkán­nyá változót, a ravasz kutyából gonoszul üvöl­tő farkasember’-mutánst. Összesen tíz típus­nevük közé beemelték a reneszánsz mesteri­nek: Michelangelónak és Donatellonak nevét is, kiknek az áruk ezután már a többi figurával együtt egységesen 2499 forint. Az árucikk ke­lendő. Már milliókat adtak el belőlük Ameriká­ban és az egész világon. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a gyermeki lé­lek belelátó képességét. Mit lát bele az idegen kultúrákból ránk uszított, korlátolt szörnyek világába? A megfoghatatlan félelmet, magányt, kiszolgáltatottságot, s a belőlük következő ag­resszivitást... Jótékonysági hangverseny Budapest (MTI) - Jótékonysági koncertet ren­dez január 1-jén a Kiszolgáltatottak Alapít­vány a Művészetért a Zeneakadémián. A hang­verseny bevételét a rászoruló zenészek támoga­tására és ösztöndíjazásra fordítják. A műsor­ban többek között Handel, Ravel, Liszt és Beet­hoven művek szerepelnek. Közreműködik Rán­tó Dezső, Klukon Edit, Failoni Donatella, Szentpéteri Csilla és a Magyar Szimfonikus Ze­nekar, a Sonora Hungarica Kamarazenekar, a Budapesti Kórus. A meghasadt ólomszív „/vionaa, mir er dz eier, no nincs szererer, nogy rei iuo|0 oioozm magát.." Ezt (is) énekelték a mindszenti templomban az elmúlt hét­végén a miskolci Katolikus Gimnázium diákjai, mikor nyílt napju­kon társaiknak és vendégeiknek előadták Oscar Wilde boldog her­cegének az önfeláldozó szeretetről szóló csodálatos történetét. A boldog szoborról, „aki," mindenét odaadja a szegényeknek, s a kisfecskéről, aki életét adja a szoborért... Fölök: Dobos Klára Huszonöt év alatt 7461 írás Sárospatak (ÉM) - Ez év nyarán volt negyedszázada, hogy Sárospa­tak visszanyerte az 1886-ban meg­vont városi jogállását. A jeles évforduló megünneplésének eseményeihez kapcsolódóan a Váro­si Könyvtár kiadásában megjelent egy rendkívül gazdag cikkbibliográ­fia. Ez időrendben közli azokat az írásokat, tanulmányokat, amelyek 1988-1993 között az országos, me­gyei és helyi napilapokban, hetila­pokban, folyóiratokban Sárospatak­kal foglalkoznak. A szerkesztő Halász Magdolna könyvtárigazgató és munkatársa, Tapa András könyvtáros öt éven át 116 sajtótermékből gyűjtötte rend­szeresen a.város múltjával, jelenével foglalkozó írásokat. Összesen 530 szerző, újságíró tollából 1936 sáros­pataki vonatkozású tanulmány, ri­port, jegyzet, tudósítás jelent meg ez alatt az idő alatt. A kötetben való tá­jékozódást, eligazodást a tételszám­ra utaló, gondosan összeállított szer­zői név- és tárgymutató könnyíti meg a kutatók és a Sárospatak iránt érdeklődők számára. A Városi Könyvtár cikkbibliográfiai kiadványsorozatának ez már a har­madik kötete. Az előző két kötet ha­sonló módszerrel feldolgozott tétele­it is figyelembe véve, az elmúlt 25 esztendő alatt összesen 7461 külön­böző témájú írás jelent meg Sárospa­tak múltjáról, történelmi, művelő­déstörténeti jelentőségéről és az utóbbi negyedszázadban elért gaz­dasági, kulturális fejlődéséről. A szerzők között olyan jeles közéleti személyiségek, írók, tudósok, művé­szek vannak, mint például Benda Kálmán, Béres Ferenc, Czine Mi­hály, Deme László, Fekete Gyula, Lázár István, Mészöly Dezső, Pomo- gáts Béla, Újszászy Kálmán, R. Vár- konyi Ágnes, Vitányi Iván. Comenius, Budapest (ÉM) - Granicz-Barth Katalin 1992. március 15-én létre­hozta svájci adományokból a Barth- Alapítványt, melynek céljai között szerepelt a B.-A.-Z. megyei Zalkod község időskorú, rászoruló lakosság segítése, a ,Faluház” létrehozása, működtetése és fenntartása közösen Zalkod Község Önkormányzatával, a község helytörténeti emlékeinek, hagyományainak megőrzése és ápo­lása, falumúzeum és helyi levéltár létesítése hagyományőrző tevékeny­ség támogatása útján. Még az év au­gusztus 20-án átadták használatra' a zalkodi „Faluházat”, mely elsősor­ban a falu idős emberei napi jutá­nyos étkezéséhez járul hozzá, s túl ezen felveszi a harcot az elmagányo­sodás ellen. Ám ezt úgy tudták meg­tenni, hogy sokan támogatták az alapítványt, így 1992 szeptemberé­ben Sárospatakon a Rákóczi-múze- umban rendeztek jótékonysági kiál­lítást: Otto Spalinger, svájci grafi­kus mutatta be műveit a várban „Ember az emberért - változatok Comeniusra” címmel. A kiállításon eladott lithográfiák összbevételét Spalinger úr teljes egészében fela­jánlotta a Barth-Alapítványnak. .és egy lova Spalinger Otto, svájci grafikus 1935- ben egy északsvájci kis faluban, Marhalenben született. Közel ahhoz a középkori városkához, Schaffhau- sen-hez, ahol ma él, dolgozik és ahol képeit is készíti, színékbe foglalja mindazt, amit a mindennapi élet elénk tár. Szomszédságukban egy festőművész lakott, aki beavatta a kisfiút a művészet titkaiba, s aki mellett órákat tölthetett rajzolgat­va, festegetve. A grafikus mesterség elsajátítását Eugen Uhl mellett Schafíhausenben kezdte, majd tanulmányait Zürich­ben a Képzőművészeti Főiskolán folytatta és 1955-ben ott is zárta le. Mély tisztelettel és hálával emléke­zik ma is kedves tanárára, Walter Roshardt-ra. Tőle tanulta meg a lel­kiismeretes munka szigorú követel­ménye mellett, szemet, fület és szí­vet kitárni az élet szépségei és cso­dái befogadására; a művészettörté­net, az irodalom és a zene felemelő, megtisztító erején keresztül szenve­délyes napi harcot folytatni egy em­berséges mivoltért, a rohanás, a nyugtalanság, nihilizmus, korrup­ció, vagy természetmérgezés ellen. Egy hosszú, európai tanulmánykör- út után, Spalinger Otto Schaffhau- senben telepedett le, ahol 1956janu­ár elsején megnyitotta saját Atelier- át. Ismertté váltak vidám plakátjai, ismertté a színei és formái harmoni­kus homogenitása, az általa készí­tett prospektusok finom eleganciája és nem utolsósorban a művész meg­bízhatósága. Közben meg-megszakítva schafíha- useni munkálkodását, külföldi ta- nulmányutakra járt. Vonzotta egész Európa, de főként a déli vidék: Olaszország, Spanyolország, Dél- Franciaországban a Provence, Görö­gországban Kréta - és újra és újra Párizs..., ahol talán a legszebb és egyben legmeghatóbb fényképfelvé­teleit készítette. Most ismét nyílt egy kiállítás Otto Spalinger alkotásaiból, Budapesten a Gellért Hotelben. Mint a meghívón olvashatjuk: „Képeim évek hosszú során át karácsonyi üdvözletként készültek, melyeket néhány sor jókí­vánság kíséretében eljuttattam ba­rátaimhoz, kedves ismerőseimhez, megbízható ügyfeleimhez. Vallom ugyanis, a magúnk készítette aján­dék erőteljesebben segíti az emberek közti kapcsolat ápolását. A technika, a politikai ellentétek korszaka, melyben élünk, sok ember lelkére dermesztő hatással van. Képeimet mindez ellen az emberte­len áramlat ellen készítem - ha csu­pán apró jeladásként is - ugyanúgy, mint ahogy részt vállalok abban az ember az emberért való segítő mun­kába, melynek érdekében Granicz- Barth Katalin ezévben létrehozta a kis bodrogzugi falucskában, Zalko- don, a Barth Alapítványt.” Á Buda­pesten kiállított képeit is ugyanúgy az alapítvány javára ajánlotta fel. Ä kiállítás kizárólag jótékony célt kí­ván szolgálni. Spalinger Úr pénzért még soha életében nem adott oda egyetlen rajzét, egyetlen lithográfi- áját sem. Ez is munkái igazi ember- közeliségét bizonyítja. Az emberkö­zelsége hozta el őt Magyarországra is. Részt vállalt abban az ember az emberért való segítő munkában, melynek érdekében Granicz-Barth Katalin létrehozta az alapítvány. S közben tisztelettel és hálával emlé­kezik a nagy pedagógusra, Johan- Amos Comeniusra, hiszen megható­an szép „Orbis Pictus” könyve szö­vegtáblái köré csoportosítja képeit, mint változatokat a tudós által 400 évvel ezelőtt „lefestett” világra. Selmeczi-est Budapest, Miskolc (MTI, ÉM) - Selmeczi György, a kolozsvári szüle­tésű, 1975 óta Magyarországon élő zeneszerző - a Miskolci Nyári Szín­ház művészeti vezetője - szerzői est­jét tartják december 21-én, kedden a Merlin Színházban., A műsorban fellép az Ars Nova Énekegyüttes, Bátort Éva, Csengery Adrienne, Kincses Margit, Selmeczi János, Tönköly József és az Éder-kvartett. Az est során a közönség megismer­heti Selmeczi György eddig még nem játszott két művét, a Fehér László, valamint a IV. vonósnégyes című darabokat is többek között. Az est második részében a szerző az el- múlt 15 év színházi dalaiból ad elő. Baráti karácsony Kesznyéten (ÉM) - A tiszaújvárosi Énekszó Baráti Kör ad karácsonyi hangversenyt december 22-én, szer­dán este 7 órától a kesznyéteni refor­mátus templomban. Világkép(ek) Miskolc (ÉM) - Ronyecz István ,koncepció-művész” Világ kép ala Maseráti című képzőművészeti kiál­lításának műsoros megnyitóját de­cember 22-én este 6 órakor tartják a Kós-házban. Historizmus kora Budapest (MTI) - A historizmus művészete Magyarországon címmel művészettörténeti különlegességet jelentetett meg a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Művészettörténeti Kutató Intézete. A kötetben Zádor Anna Kossuth-dí- jas művészettörténész szerkesztésé­ben - 17 művészettörténész - mu­tatja be a historizmus korának épí­tészetét, szobrászatét; festészetét, grafikáját, könyvművészeti és az iparművészeti emlékeit. A kötetet 54 színes és 334 fekete-fehér kép il­lusztrálja. Zádor Anna vezetésével több mint tíz évvel ezelőtt kezdtek hozzá a tanulmány összeállításá­hoz. A kötetet a Corvina Kiadó ter­vezte megjelentetni, de anyagi ne­hézségei miatt erről lemondott, és a kéziratot átadta a Művészettörténe­ti Kutató Intézetnek. Az intézet a Művelődési és Közoktatási Minisz­térium támogatásával vállalkozott a millennium közelgő centenáriuma alkalmából is aktuális könyv kiadá­sára, amely végül is a Pytheas Kia­dó gondozásában jelent meg. Az MTA Művészettörténeti Kutató Intézete és a kötet szerzői a könyvet -90. születésnapja alkalmából-Zá­dor Annának ajánlották tiszteletük és szeretetük jeléül. Tekintet díjak Budapest (MTI) - Juhász Ferenc költő és Süpek Ottó kapta meg az idei Tekintet-díjat. Hat éve azok szá­mára alapították ezt a díjat, akik az adott esztendőben kiemelkedő mű­vet publikáltak a Tekintet című fo­lyóirat hasábjain. Juhász Ferenc verseiért, Süpek Ottó tanulmányai­ért részesült a lap díjában. Áz elmúlt években többek között Sumonyi Zol­tán, Bor Ambrus és Donáth László vehette át a folyóirat elismerését­Zoopedagógia Szeged (MTI) - A zoopedagógia és a zooiskola lehetőségei a nevelésben címmel rendeztek tanácskozást az elmúlt szombaton a Szegedi Vadas­parkban. Az eszmecserén mintegy 50 hazai és külföldi szakember cse­rélt véleményt arról, hogyan szolgál­hatják a vadasparkok az iskolás ko­rú, valamint a felnőtt látogatók kör­nyezeti nevelését. A Szegedi Vadaspark nem állatkert a szó hagyományos értelmében. Az állatok a parkban szabadon, termé­szetes környezetükhöz hasonlóan élnek. A látogatók nem ketrecbe zárt állatokkal találkoznak, hanem lehe­tőségük van megismerni természe­tes életmódjukat, szokásaikat. A szakemberek ezzel is elő kívánják segíteni, hogy az ember és az állat- a természet - kapcsolata pozitív irányba változzon - hangzott el a ta­nácskozáson. A Szegedi Vadaspark a régió zoois- kolája szeretne lenni. Az ott dolgo­zók rendszeres kapcsolatot tartanak a pedagógusokkal, fogadják az isko­lákat, sőt a parkban szakköri cso­portok vesznek részt az állatok gon­dozásában, megfigyelhetik viselke­dési szokásaikat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom