Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-18 / 296. szám

6 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1993» December 18., Szombat------------APROPÓ-----------­A primadonna Filip Gabriella / írhattam volna többes számban is, hiszen a Miskolci Nemzeti Színházban három pri­madonna van. A Marica grófnő nagyope­rett címszerepét is felváltva játsszák. Az egyik este Pirisi Editnek, a másikon Seres Ildikónak, a harmadikon Nagy Ibolyának tapsolunk. A sorrendnek sincs jelentősége, hiszen minden este az „a”primadonna, aki éppen a színpadon van. A csütörtök este Nagy Ibolyáé volt. Miatta gyúltak ki a fények. Érte dobogott minden férfi szíve. Őt irigyelték az lányok-asszo- nyok. Ó volt Marica grófnő. Ahogy a nagy- könyvben megíratott: édes és szeszélyes, szépséges, szenvedélyes... Naná, hogy neki tette a szépet a kissé ütődött Hochstappel Móric, neki húzta a nótát Csipcsák, az ál­cigány, csak beléje Szerelmesedhetett olyan mélységesen és végzetesen - ahogyan csak az operettekben szokás - a fess bonviván. Persze hogy tudtuk, mi lesz a történet vége. Mégis szájtátva figyeltük, mint a kisgyer­mek a százszor hallott mesét. Előre tudtuk: meglátni és megszeretni, némi bonyoda­lom, egy kis félreértés, aztán jöhet a nagy szenvedélyes egymásra borulás, finálé és kész. Mindenki boldog, a közönség ünnepel. Helyreállt az operett-világrend. De a csü­törtöki bemutató legszebb pillanata csak ezután következett. S láthatóan a prima­donnát is meglepte a váratlan fordulat. Nem, nem ittak pezsgőt a cipellőjéből, nem fogták ki a kocsijából a lovakat... Ez ma­napság.már nem szokás. Mert a primadon­na-szerep csak a. színpadon érvényes. Egyébként ők is ugyanúgy élnek, mint a leg­több ember. Villamossal utaznak, gyerme­ket nevelnek, néha bosszankodnak a ku­darcok miatt és persze örülnek a sikernek. Mint ahogy Nagy Ibolya is, amikor az elő­adás után megkapta a Film Színház Mu­zsika Alapítvány Déryné-díját. Mi még a primadonnának tapsoltunk, de aki figyelt, észrevehette, Marica grófnő hir­telenjében Nagy Ibolyává változott. Mit sem törődött mára bonvivánnal, s a szoká­sosnál is egy kicsit mélyebben meghajolt. Ha csak egy pillanatra is, de találkozott a tekintete az egyik zenésszel. így osztódott meg az öröm a férj és feleség között... MOZI Senki földje Álomkép a Senki földjéről (ÉM-BG) -1944 eleje egy nyugat-magyaror­szági kisvárosban, ahol a kamaszodó kislány naplót ír - látszólag kiegyensúlyozott, polgári családban. Látszólag, mert egyre inkább kide­rül, a külvilág szinte tudomást sem vesz a léte­zéséről, a háború és a zsidóság tudata okozta fé­lelem mindenkit bezár, a család tagjai is önma­guk világába merülnek. A kisváros kis utcáin többnyire nem történik semmi, az emberek mozdulatlanok, csak néha tűnik el egy-egy szomszéd, ismerős, valamikori barát, hogy később csak kósza hírek érkezzenek róluk valahonnan Lengyelországból. A kislány, mintha egy üvegharangon keresztül szemlélné a többieket, nem hiszi el, hogy a világ eljut hoz­zá, még azt sem hiszi el, hogy a katonák gyere­keket bántanának. Egyetlen menedéke, hogy beleálmodja magát kedvenc olvasmányába, Dickens Copperfield Dávidjába. A kisfiú lesz az egyetlen, akinek szüksége van a lányra. A történelem azonban nem vesz tudomást a kis­lány kívülállni-vágyásáról, felvarratja vele a sárga csillagot, összepakoltatja a bőröndjét és elindítja az állomás felé. Az író-rendező Jeles András nem árulja el, hogy Anna Frank magyar sorstársa vissza is érke­zett-e Magyarországra. A záró képsorokban ar­chív filmszalagon rögzített arctalan tömeg vo­nul a sínek között, mászik fel a vagonokba. A rendező azonban nem éri be ennyivel. Nagyítót rak az objektív elé, a hatalmas tömeg elmosó­dott tagjai világosan megkülönböztethető em­berekké válnak, hogy ne tudjunk menekülni a tömegek iránt érzett két másodperc alatt múló sablon-sajnálatába. Többszázmilliós békesség Miskolc (ÉM - DK) - Egy gimnázium, mottóval. Scientia unit in fide, vagyis a tudomány egyesítő hitben... A miskol­ci jezsuita gimnázium jövő szeptem­berben elkezdi működését. Még nem készült el teljesen az avasi épület, de már azt is tudják, hogy az iskola néva­dója Fényri Gvula, a XIX. században született világhírű magyar jezsuita csil­lagász lesz. Az ő eszményét tükrözi a mottó is. Mert nem a tudás, hanem a tudomány egyesít. A magános tudás elkülönít, a tudomány közösséget te­remt. A Fényi Gimnázium a tudomány­ra, a tudás közösségére akar nevelni a keresztény hitben, mert ebben látja az emberi igazság, a béke és boldogság lehetőségét. A jezsuita rend tagjai tartományfő­nökükkel, P. Nemesszeghy Ervinnel a hét közepén Miskolcon jártak. Itt volt Dr. Horváth Tibor, aki Torontó­ban tanított és a gimnázium igazga­tója lesz, P. Csókay Károly, aki plé­bános lesz itt, illetve P. Szabó József, ó majd a hitoktatást végzi. Megbe­szélésükön jelen volt Mándy. Zoltán, a mostani plébános, neki tulajdon-1 képpen „csak” a templom és gimná­zium felépítése volt a feladata. A tartományfőnök elmondta, hogy nyolcosztályos katolikus fiúgimná­ziumot indítanak, ’94 szeptemberé­ben két párhuzamos évfolyam, mintegy hetven gyermek kezdi meg a tanulást. Minden rákövetkező is­kolaévben a gimnázium egy évfo­lyammal, két osztállyal bővül, így mikor elérik a „csúcsot”, 540 fiatal jár majd az iskolába. A tanítás prog­ramjában kiemelt szerepet kúp a hitoktatás, valamint a matematika, a számítástechnika, az angol és né­met nyelv tanítása. Van ugyan már egy katolikus gimnázium a város­A jezsuita atyák az építkezésen ban, de ez egyáltalán nem sok, or­szágosan pedig az egyházi iskolák aránya még mindig nem éri el a há­rom százalékot. Két katolikus isko­la egymás mellett megfér. Bíznak benne, hogy mindig lesz „négyosz­tálynyi” olyan szülő, aki szeretné, ha gyermeke az iskolában is katolikus szellemben nevelkedne. A Földesről sem mondtak még le teljesén, de ahogy Mándy atya megjegyezte, az avasi jezsuita gimnázium egy kicsit talán azért is épült, hogy „laváltsa” a Földest. A békesség kedvéért. így ha valaki megkérdezné, mennyit is ér az egyháznak a békesség, hát most azt válaszolhatnák: 350 milli­ót... A jezsuitáknak anno persze volt több gimnáziumuk, így Pécsett, Ka­locsán, Szatmáron. Több mint négy­száz éves jezsuita tradíciója van a je­zsuita nevelésnek és tanításnak. Az újjáalakulás után viszont a miskolci az első és az egyetlen. Sokáig gondol­kodtak rajta, vállalják-e a vezetését. Hiszen a nyugati tendencia inkább az, hogy a jezsuiták átadják az isko­Fotó: Dobos Klára Iákat, s más problémák megoldásá­ra törekszenek. Elhagyott gyerekek gondozásával, az igazságtalanságok megszüntetésével foglalkoznak. Am itt Magyarországon különösen fon­tos a tanítás, hiszen a „kimaradt” időszakot pótolni kell. Természete­sen fontosnak tartják a magasfokú értelmi, szellemi nevelést, azoknak a képességeknek a kifejlesztését, melyeket Isten adott, de nagy hang­súlyt helyeznek az emberségre, ar­ra, hogy minél többet foglalkozza­nak a gyerekekkel, hogy azok majd boldogabb gyermekkorra emlékez­hessenek vissza. Keretet szeretné­nek adni a személyiség kibontakozá­sához...Gondolkodtak, igen, ám nem azon, hogy jezsuita munka-e a taní­tás, hanem a kérdés az volt, a rend a viszonylag kis létszám mellett meije-e vállalni az iskola vezetését. Szerencsére vannak novieiusaik, így elláthatják a már eddig elvállalt fel­adataikat, a lelkigyakorlatos házak vezetését, a kárpátaljai, kanadai magyarokkal való foglalkozást. A ház él, csak gyengélkedik Fotók: Fojtán Lászó Gyöngyösi Gábor Miskolc (ÉM) - Ez a kissé klinikai ízűre sikeredett megfogalmazása egy állapotnak ne riasszon meg és ne ejtsen kétségbe senkit. Még azokat se, akik úgy gondolják, szépítem a dolgot, ha a művelődési házak mai állapotáról elmélkedve nem halál­ról, haldoklásról, hanem életről be­szélek. A helyzet ugyanis minden ilyen sommás kijelentésnél sokkal bonyolultabb. Még annál is, aho­gyan hajdanában, még ellenzéki ko­rában egyik művelődési szakértőnk, kultúrpolitíkusunk, esztétánk (sose tudom, hogy nevezzem őket) fogal­mazott, amikor ezekben az intézmé­nyekben a sztálinizmus utolsó fenn­maradt bástyáit látta. Mondanom sem kell, hogy egyik va­riáns sem igaz. A művelődési ház se nem fennmaradt bástya, se felleg­vár, sem nem haldoklik. Helyeseb­ben éppen annyi variáns létezik, ahány ház, ahány vezető, úgy hogy sokkal inkább illik a mai helyzetre nagyon régi közmondásunk, amely szerint „silány ház, annyi szokás”, mint akármilyen véderóműként fel­fogni és kezelni ezeket a mindenkép­pen tiszteletre méltó munkát végző házakat. Különösen nem illene őket politikailag valamilyen skatulyába sorolni, hiszen tudjuk - mostanában tapasztalhattuk eleget, hogy a poli­tikusoknak nincs szükségük műve­lődési házakra - legfeljebb gyűlés céljára, a művelődési házaknak pe­dig politikusokra, mert azok még rossszabb hírbe keverhetnék őket, mint amilyen van nekik. Vagy - s ez még rosszabb - valamilyen úton mó­don a művház és a politikus mégis­csak szoros, sőt szétbonthatatlan kapcsolatba kerül, s az első kényte­len a második, vagy valamelyik ro­kona, hozzátartozója érdekében üze­melni. Mert bizony, már ilyen is van szép számmal, s a jelentősebb bevé­telt biztosító tevékenységek mögött, (ilyen-olyan vásár, bálásruha-akció stb.) nem egyszer már ilyen viszo­nyok bújnak meg. A ház, amelyről most szólunk, vi­szont nem ilyen, mert nem is alkal­mas ilyen feladatok ellátására. Az úgynevezett régi Vasas, a mai Bar­tók ugyanis még 1938-ban épült, téglajegyekből, s kizárólag abból a célból, hogy a vasgyári művelődés otthona legyen. Közben átélt már egy világégést, egy-két-három rend­szerváltást, ezeken belül a viszo­nyok teljes megváltozását, s jófor­mán csak helyet nem változtatott so­ha, illetve még azt is, amennyiben 'Balett a Bartókban bővült valamelyest az utóbbi évtize- dekben.Végeredményben ezekről a kérdésekről beszélgetünk Kovács Lajos igazgatóval Papp László jelen­létében, akinek alkotócsoportját, az 50 éves Diósgyőri Vasas Képzőmű­vészeti Kört épp ezekben a napok­ban fogadták vissza. Helyesebben a csoport, amely jó ideje tevékenyke­dik itt, megtarthatta helyét, terme­it, amelyeket eddig is használt, mert másként alakultak a dolgok. Ez a körülmény, hogy időnként vál­toznak, így vagy úgy alakulnak a dolgok, különben maga az igazga­tás, amely mint említettük annyifé­le, ahány ház. Ennek a Bartók Bélá­ról elnevezettnek éppen a nagysága az átka, s a szűkössége működésé­nek legfőbb akadálya. Amint Kovács Az igazgató Lajos igazgató csak úgy kapásból so­rolja, működik benne vagy nyolc ba­lettcsoport, néptánc iskola, három csoport dzsesszbalett, konditoma - erőfejlesztő, meg kiegészítő csoport, vagy 4-600 fő, itt próbál a Szinvavöl- gyi néptáncegyüttes - vagy 40 fővel, s ugyanannyi létszámú ifjúsági és gyermek táncossal, 35-40 fős ének­karral, itt dolgoznak a 25-30 fős képzőművészeti kör tagjai, a 10-15 fős fotóműhely, a fúvószenekar, a gyermekkönyvtár, és itt működik a környék egyetlen olvasószobája is. A különböző művészeti, művelődési öntevékenykedőket, akik itt talál­tak otthonra, még sorolhatnánk - hiszen egy takaros kis színpaddal, színházteremmel is rendelkeznek - de minek? A főgondjuk - amint Ko­vács Lajos precíz számadatokkal is megtűzdelt érveléséből kitetszik - úgysem csak a szűkösség, hanem, hogy egy szóba tömörítsük, a költ­ségvetés, s ezen belül is bizonyos ed­dig létező, de fokozatosan zsugorodó támogatások elmaradása. A legérzé­kenyebben ezek közül a szakszerve­zetit hiányolják. Ezt a hajdan az egész működtetéshez elegendő összeget ma már nem kapják meg, helyette 15 milliós költségvetésük­höz 7 milliós állami segítséget, vala­mint Miskolc város polgármesteri hivatalának, és közgyűlésének elég­gé fel nem becsülhető támogatását kapják. A többit valahogy kigazdál­kodjak. A város támogatása különben azért fontos, mert a művház végered­ményben városi művelődési, kultu­rális feladatokat lát el, amit úgy kell érteni, hogy kapui nyitva állnak mindenki előtt, akik vonzódnak a művházban folyó tevékenységek bármelyikéhez. E lehetőségek nél­kül szegényesebbek, összehason­líthatatlanul sivárabbak, halová­nyabbak lennének a város művelő­dési életének megkopott színei. Kü­lönben az igazgató bízik abban, hogy a mostani gyengélkedés állapotából hamarosan ismét egészséges önma­gára talál a miskolci művelődésnek ez a nagy hagyományokkal rendel­kező hírneves hajléka. Művész-értekezlet Miskolc (ÉM) - A Magyar Képző­művészek és Iparművészek Szövet­sége Észak-Magyarországi Területi Szervezete ma, szombaton délelőtt 11 órától a Csabai kapui Alkotóház­ban tartja 1993. évi területi értekez­letét. A rendezvényen először Szanyi Péter, á szervezet művészeti titkára tart beszámolót a közösség művé­szeti munkájáról, feladatairól, kül­földi kapcsolatairól, az önkormány­zatokkal és a testvérintézmények­kel való együttműködésről. A me­gyei titkárok beszámolója után dr. Dobrik István, a Miskolci Galéria igazgatója a Magyar Alkotóművé­szeti Alapítvánnyal kapcsolatos kér­désekről beszél. A rendezvényre meghívták Gerzson Pált, a szövet­ség elnökét is. Móricz-napok Prügy í ÉM) - A prügyi Móricz Zsig- mond Általános Iskola 1994. febru­ár 25-26-án immár negyedszer ren­dezi meg a Móricz-napokat, amelyen a következő kategóriákban mérhe­tik össze tudásukat az általános is­kolások: színjátszás, prózamondás, bábjáték, néptánc, népi hangszerek, illusztrációs rajz. Jelentkezni a Mó­ricz Zsigmond Általános Iskola cí­mén lehet: 3925 Prügy, Kinizsi út 2. Telefon: Prügy 8. Óvodások a tv-ben Miskolc (ÉM) - A diósgyőri refor­mátus óvoda gyermekeinek alakítá­sában betlehemes játékot mutat be a tévé december 19-én, vasárnap délután 4 óra 20 perctől a „Szívemet Hozzád emelem” című adásban. Ez a betlehemes bemutató friss szöve­geivel, kedves énekeivel és a korhű öltözetekkel otthonainkba hozza a karácsonyi eseményt. Vasárnap dél­előtt 10 órakor a Táncsics téri temp­lomban mondanak az óvodások ad­venti és karácsonyi köszöntést. Ünnepvárás Nyékládháza (ÉM) - Adventi hangversenyre várják az érdeklődő­ket december 19-én, vasámapNyék- ládházán. A Reményi Ede kamara- zenekar koncertjét délután három órától a római katolikus templom­ban tartják. Alkotóköri tárlat Sajószentpéter (ÉM) - A Paál László sajószentpéteri képzőművé­szeti kör tagjainak alkotásaiból ren­deznek kiállítást a Petőfi Sándor Művelődési Központban. A tárlatot ma, szombaton délután fél ötkor Miklós Árpád országgyűlési képvi­selő nyitja meg. Idősek ünnepe Halmai (ÉM) - A közelgő karácsony alkalmából december 20-án, hétfőn délután 2 órától rendezik meg Hal- majon az idősek napját. A szerény ajándék és vendéglátás ráadása­ként a Miskolci Nemzeti Színház művészei szórakoztatják a meghí­vottakat. Erdélyország Miskolc (ÉM) - A Mandorla Köz- művelődési Egyesület december 19- én, vasárnap délután öt órától tart­ja évadzáró estjét, amikor Erdélyor- szág - Tündérország címmel egész estés diavetítést szerveznek Erdélyt járó fotósok meghívásával a II. Rá­kóczi Ferenc Megyei Könyvtár nagy­termében. Egyetemi dedikálás Miskolc (ÉM)-AMiskolci Egyetem galériájában rendezett karácsonyi vásár keretében december 20-án, hétfőn délután 3 órától Dobos Mari­anne és Kabdebó Lóránt dedikálja könyveit. Pattantyús-nap Sajószentpéter (ÉM) - Megkon- dult reggel a harang, jelezvén, hogy különleges napnak néznek elébe a sajószentpéteri Pattantyús Ábra­hám Géza Szakmunkásképző és Speciális Szakiskola tanulói, taná­rai: az egész napot az iskola névadó­ja emlékének szentelik. A délelőtt az alsó évfolyamok kulturális, sport és helyismereti vetélkedőivel telt, dél­után szalagavató volt Pattantyús születésének 108. évfordulóján.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom