Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-14 / 292. szám
4 Z Itt-Hon 1993. December 14., Kedd Karácsonyi hangverseny Sárospatak (ÉM) - A Művelődés Háza kamarakórusának karácsonyi hangversenyét december 19-én este 6 órai kezdettel tartják a Vártemplomban. Vezényel: Csehi Ferenc. Orgonán közreműködnek: Kis-Pál Gabriella, Pé- celi István, Zolcsák Miklósné Műsor: 1. J.S. Bach: é-moll preludium és fuga BWV.533. Előadja: Kis-Pál Gabriella 2. A kamarakórus műsora: a/ J.S. Bach: „Wachet! betet!” -kantáta BWV.70 Nr.7. Choral: „Freu dich sehr, o meine Seele...” b/ J.S. Bach: Karácsonyi oratórium BWV.248.Nr.5. Choral: „Wie soll ich dich empfangen...” c/ W.A.Mozart: Ave verum Corpus KV.618 ÚJ Ismeretlen szerző: Dona nabis pa- cem - kánon orgonakísérettel, e/ Liszt Ferenc: Ave Maria Orgonán kísér: Péceli István 3. J.S. Bach: F-dúr Pastorale BWV.590. Előadja: Kis-Pál Gabriella 4. Charles. Gounod: D-dúr Missa brevis (Kyrie, Gloria, Sanctus, 0 saluta- ris hostia, Agnus Dei) Orgonán kísér: Péceli István 5. Adolph Hesse: d-moll fantázia orgonára 4 kézre. Előadják: Zolcsák Miklósné és Péceli István 6. Karácsonyi kórusok: al Demény Dezső (Kerényi György szövege): Aranyszárnyú angyal - karácsonyi „noel” b/ Bárdos Lajos (Dienes Valéria): Karácsonyi bölcsődal c/ Farkas Ferenc (Vargha Károly): Áldott éj - angol karácsonyi dallam 7. Gárdonyi Zoltán: Karácsonyi bölcsődal - orgonára. Előadja: Péceli István 8. Harmat Artur (Sik Sándor ford.): 150.zsoltár. Orgonán közreműködik: Péceli István Mádi harangozási szokások Kardos Sándor Mád (ÉM) - A harangozás történetének kezdete a régmúltba nyúlik vissza, pontos időpontot nem tudunk megállapítani, de azt tudjuk, hogy Rómában már 605-ben harangszóval jelezték az istentisztelet kezdetét. A modern hírközlés megjelenése és tömegessé válása előtt a harangozás fontos szerepet töltött be ebben a vonatkozásban, így kialakult egy megfelelő jelrendszer a közösségeken belül. A település lakói értették ezeket a jeleket: félreverték a harangokat ha, tűz volt vagy vész közeledett, erős hanghatással, valamennyi harang zúgatásá- val próbálták szétoszlatni a veszélyes jégesőt hozó felhőket, más-más jeleket használtak a különböző eseményekre. Bár most a mádi református templom harangjairól kívánunk szólni, hozzá tartozik ennek a településnek a hangulatához az is, hogy a katolikus templom toronyórája még néhány évvel ezelőtt, nemcsak pontosan mutatta az időt, hanem jelezte is harangütéssel. Minden negyedórában a kisha- rang megcsendült. Az első negyedórában egyszer, a második negyedórában, tehát félkor kétszer, majd háromszor és négyszer. A kisharang négy csendülése a teljes órát jelezte, s ezután méltóságteljes zúgással annyiszor kondult meg a nagyharang, amennyi volt az elmúlt órák száma. A mádi református egyház harangozási szokásairól Zergi Gábor lelkipásztorral beszélgetünk. Megtudjuk tőle, hogy a harangozási szokások országonként, vidékenként, de még közösségenként is változnak. Évszázados hagyomány az, hogy a harangokra felírták azt a latin verset, amely magyar nyelven a következőképpen hangzik: „Hívom az élőket Siratom a holtakat Megtöröm a villámokat.” Ebben az idézetben a harangozás valamennyi funkciója pontosan, szépen, tömören megtalálható - mondja Zergi Gábor. A mádi református egyháznál kialakult szokásokat a vasárnapiakkal kezdjük. Vasárnap két alkalommal, délelőtt és délután istentiszteletre hívja a híveket a harang. Délelőtt az első harangozás fél tízkor kezdődik a nagyharanggal, ezután fél óra múlva a kisharang szólal meg és a harmadik harangozás mind a két haranggal történik fél tizenegytől háromnegyed tizenegyig. Ugyanígy történik ez délután is, csak negyedóránkénti időközökben. Külön szertartása van annak, amikor halottnak harangoznak. Itt azt is jelzik, hogy milyen korú és nemű az elhunyt. Érre szolgál a csendítés. Ez nem más, mint az, hogy a legelső harangozást egyszer, kétszer vagy háromszor megszakítják rövid néhány másodperces szünettel és ezután következik a negyedórás harangszó. A halottnak a harangozás mindennap háromszor ismétlődik meg a temetésig, de a csendítés csak a legelső alkalommal történik. A temetési szertartáshoz gyű- lőt harangoznak a nagyharanggal és szertartás után pedig vivőt mindkét haranggal. Ma már ezek rövidebb ideig tartanak, de valamikor, amikor még háztól temettek, a gyűlő addig szólt, amíg a parókiától a pap a házhoz nem ért, a vivő pedig addig, amíg a menet a háztól a sírig ért. A harangozó az eseményeket a templomtoronyból tudta nyomon követni. Napjainkban a mádi református egyháznak két harangja van, de a presbitérium készül egy harmadik vásárlására is. A harangok történetében régi írások alapján Zergi Gábor kalauzol el bennünket. A nagyharang felirata a következő: „Az élőket hívom az Isten házába A holtat kísérem gyászhanggal sírjába Imádjad hát ember míg élsz Istenedet, Hogy megnyerd az égben várt üdvösségedet.” Változatos ennek a harangnak a története - tudjuk meg. Többször érte baleset, majd átöntöt- ték, a mai, végleges formáját harmadszori átöntéssel 1879- ben kapta meg. 1880-tól három harangja volt a templomnak. 1917-ben a két kisebbiket elvitték háborús célra, ezek helyett készítettek újakat 1924-ben és 1939-ben. Az 1939-ben felszenteltet 1942-ben ismét elvitték. A mai kisharang az 1924-ben felszentelt harang. Természetesen közadományozásból készültek, s az érdekesség az, hogy az 1924-ben az első adakozó egy Mádról elszármazott, Amerikában élő római katolikus atyafi, aki 100 dollárt küldött erre a célra. A kisharang felirata egy a Lukács evangéliumából való idézet: „Dicsőség a magasságos meny- nyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” A mádi református templomban mindig szólnak a harangok, mert azok nem mennek el Rómába. r— ...■ ( Kcffemes Q^orácson^i c(Jnnepeket es Cßekes, Cßofcfog ^Jjesztcndót kívánunk míncíen kétíves ügyiünknek. A. (Perifia <ßt. dolgozói. (Veriífa (ßt. Qzámitástcefmíkai, irodatechnikai Qzaküzfet Sátoraljaúfieíy, <J)ózsa Gy. u. I. *2(41) 321-845 | > Ingatlanrendezési H Földmérési és Ingatlanrendezési Betéti Társaság t3Ce(íe«tted “ZCivtáctoMtqC I 1 VÍKKCfie&et id Nikéid, ‘Stxtd&p fy^edyteKctSt éZoá*ucK& hUhcUk tKegnzKcCetcmátteÁ. /4 ‘Ttlpfvyiqät “St. cUlfoyi* 3e&t 'fotdadáp Sátóé/foukié, (faftert&út tt. S. //4. (4/J 323-362
