Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-14 / 292. szám

A SZELLEM VILAGA Az EszaK'Magyarország keddi melléklete • 1993. DECEMBER 14. Szín-lap Pesti barátkozás Budapest (ÉM) - A Borsod-Abaúj- Zemplén Megyeiek Budapesti Bará­ti Körének meghívására december 6-án a fővárosba utazott a Miskolci Nemzeti Színház küldöttsége. A Ba­ráti Kör összejövetelén Hegyi Árpád Jutocsa, a színház igazgatója beszélt az intézményben folyó munkáról, a társulat eddigi eredményeiről és ter­veiről, majd a miskolci színészek képviselétében Molnár Anna, Hor­váth Zsuzsa és Kulcsár Imre rövid műsorral köszöntötte a közönséget. Déryné-bérlet Miskolc (ÉM) - Margitai Ági beteg­sége miatt elmaradt a Kurázsi ma­ma december 5-i előadása. Ennek pótlásaként a Déryné-bérlet tulajdo­nosai december 20-án, hétfőn este 7 órától láthatják a drámát. Alternatív kamélia Gödöllő (ÉM) - A gödöllői Művelő­dési Központban december 2. és 12. között rendezték meg a VI. országos stúdió és alternatív színházi találko­zót. A rendezvényre meghívást ka­pott a Miskolci Nemzeti Színház is. December 7-én a Zsótér Sándor által rendezett Hölgy, kaméliák nélkül cí­mű előadást láthatta a gödöllői kö­zönség. A találkozón a Merlin Szín­ház Gogol: Pétervár meséi, a székes- fehérvári Vörösmarty Színház és a Nyitott Színház A Karamazov test­vérek, a veszprémi Petőfi Színház Jean Genet: A cselédek, a kaposvári Csiky Gergely Színház Georg Büch­ner: Woyzeck, a debreceni Csokonai Színház Darvasi László: Vizsgálat a rózsák ügyében, a gyergyószentmik- lósi Figura Stúdió Castellano de Castellani: Játék a tékozló fiúról és a kolozsvári Állami Magyar Színház Albert Camus: A félreértés című drámájával szerepelt. ___________ N ureyev és Alexej Budapest, Miskolc (ÉM) - A tánc istene - így nevezték tisztelői az idén elhunyt világhírű balettművészt, Rudolf Nureyevet. A baskíriai születésű fiatalember a leningrádi Kirov Színház balettisko­lájában tanult, majd a társulat veze­tő szólistája lett. A Kirov Balett óri­ási sikerű párizsi turnéja végén 1961. június 17-én elhagyta társula­tát és hazáját. Nureyev szólistaként és Dame Margot Fonteyn - a legna­gyobb angol balerina - partnereként világhírre tett szert. Utoljára éppen a budapesti Operaházban lépett színpadra. Ennek emlékére rende­zik meg 1994. január 6. és 12. között a Rudolf Nureyevről elnevezett nemzetközi balettversenyt. A nagy­szabású verseny fővédnöke Margit hercegnő, a brit uralkodó húga, aki személyesen is támogatta Nureye­vet; díszelnöke Göncz Árpád köztár­sasági elnök, ki a Cristoforo balett kapcsán ismerkedett meg a művész- szél; az örökös házigazda pedig Ro­sa Nureyeva. A nemzetközi ver­senyre a világ minden tájáról több mint hatvan ifjú balettművész je­lentkezett, közöttük Alexej Beszt- mertnüj, a Miskolci Nemzeti Szín­ház balettkarának tagja. Az ifjú művész ebben az évadban szerző­dött a miskolci társulathoz. Bekukkant a rádió Miskolc (ÉM) - Több hónapos elő­készület után december 16-án, csü­törtökön éjjel 11 órától új sorozat in­dul a Petőfi rádióban. A Bekukkan­tó felvállaltan elkerüli a politikát, a szűkebb családok életébe próbál »bekukkantani”. Az ötórás élő műsor első adásában megismerhetjük a kő­bányai Emberbarát Alapítvány munkáját, megszólalnak a debrece­ni Társkereső klub tagjai, valamint az egyik legkisebb lélekszámú falu, Dötk lakói, és bemutatkozik a Mis­kolci Nemzeti Színház. Aznap este éppen a Marica grófnőt mutatják be színházunkban, így ehhez kapcso­lódva részleteket hallhatunk az ope­rettből, megszólalnak az előadás szereplői, és bemutatkozik néhány - »érdekesnek” számító művésze is. Egy színész három énje Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - „A színészben két személy lakozik. Az egyik hívás­kor feláll az öltözőasztaltól és ját­szani megy a színpadra. A másik ott marad a tükörben" - olvashat­juk Földi László színművész egyik ,;tűnődésében". Ha folytatjuk az altala felvetett gondolatot, akkor azt kell mondanunk, hogy benne legalább négy személy lakik, de három mindenképpen: a színész, az író és a vadász. □Az elmúlt évad szerepei, a Júlia és a hadnagya, a Woyzeck ezreddobosa -a csupa erőt, lázadást, vad indula­tokat sugárzó szerepek - után megle­hetősen furcsa, hogy most operettbe­mutatóra készül... 9 Azt hiszem, ez itt igazgatói straté­gia, hogy szélesíteni kívánják a sze­repköröket. Véleményem szerint ez nagyon helyes törekvés. Bár szá­momra valóban egy kicsit idegen vi­lág az operett. De azt is hozzá kell tennem, hogy ezt a műfajt én nem egészen úgy képzelem, ahogy a köz­tudatban él. Elrontották ezt a képet. Az operett nem azt jelenti, hogy az csak felszínes, színészi értékeket nélkülöző lehet. Színészi oldalról megközelítve a kérdést: ugyanolyan lélektani alapossággal kell kidolgoz­ni a helyzeteket, mint bármilyen más színmű esetében. Persze ezek a helyzetek nem túl bonyolultak, de akkor sem szabad lemondani a hite­lesség igényéről. Én azt szeretem, ha a színész önmagát adja, bármi­lyen groteszk kiadásban is. Ezt pró­bálom megvalósítani ebben a sze­repben is. Egy pillanatra sem aka­rom megúszni azt, hogy ez én va­gyok. Saját érzéseimből, az eddigi életemben megélt kudarcaimból, si­kereimből, visszautasításaimból, te­hát önmagámból akarom előállíta­ni. Csak az őszinteségnek van értel­me, csak azt hiszik el az emberek. A színpadon sem szabad hazudni, sem egy királydrámában, sem egy ope­rettben... □ Nem idegesíti ez a világ? Soha nem érzi úgy, hogy oda kellene csap­ni, amikor a történet szerint ostoba nőcskéknek ostoba ficsúrok udvarol- gatnak, az élet valódi konfliktusai helyett álproblémákkal fontoskod­nak? 9 Borzasztóan idegesített - addig a napig, amíg nem kezdtem el próbál­ni ezt a darabot. De attól kezdve ez az érzés megszűnt. Bár lehet, hogy később visszatér. Azt hiszem, ennek az operettnek az alapanyaga is na­gyon jó. A rendező személye szintén megnyugtató. Jól ismerem Schlan­Földi László színművész ger Andrást, tudom, hogy nem kli­sékben gondolkodik. A színészek megválasztása pedig garancia arra, hogy igazi, hús-vér figurák jelennek majd meg a színpadon. Egyébként lehet, hogy mások is meglepődnek majd, hogy operettben játszom, hi­szen tavaly valóban egyfajta erősza­kos, a rosszat képviselő figuraként mutatkoztam be Miskolcon. □ Nem ritkaság, hogy a művészek több műfajban is képesek kifejezni önmagukat. De az írásainak minden líraisága ellenére az az érzésem, hogy tele van energiával, nem elegen­dő a színpad mindahhoz a monda­nivalóhoz, ami kikívánkozik önből... 9 Ebben lehet valami. Amikor írni kezdtem, ez valóban fölös energiáim levezetésére szolgált. Valószínűleg akkoriban kevesebbet dolgoztam, és volt valami olyan gondolatom, amit a színpadon nem tudtam kimonda­ni. De ez később szenvedélyemmé vált. Viszont nagyon sokat kapott a színészi énem az írástól. Azt hiszem, kölcsönösen hatott egymásra ez a két dolog. Az másnak köszönhetően elkezdtem másképpen látni a világot, az élet apró részleteit is észrevettem, mé­lyebben át tudtam élni a különböző helyzeteket. Az írás hozta magával, hogy önállóbban dolgozom, mint előtte. A novellaírás részletességé­vel kitalálom, hogy ki is lehet az az ember, akit el kell játszanom. A szö­vegkönyvem utolsó oldala csupa kérdőjel. Felírom a kérdéseimet, és a próbaidőszak alatt ezekre meg kell találnom a válaszokat. □ A színészléthez hozzátartozik az állandó utazás. Szabadka, Újvidék, Nyíregyháza után egy évvel ezelőtt Miskolcra érkezett. De hol van iga­zán otthon? 9 Patetikus leszek, de én az erdőben vagyok otthon. A városban - mind­egy, hogy hol vagyok - rosszul ér­zem magam. A beton ingoványos alattam. Ha otthon vagyok, amikor csak akarok megyek a hegyekbe. Azt hiszem, mindent a szüleimnek és a vadászatnak köszönhetek... □A legtöbb embernek a vadászatról kegyetlen dolgok jutnak eszébe... 9 A vadászatról hamis kép alakult ki az emberekben. Ennek sokféle oka van. Messze vinne, ha most megpróbálnánk elemezgetni, hogy mi torzította el ezt a képet. A vadá­szok a legszelídebb emberek, a leg­inkább állat- és természetszeretők. Viszont tízezer vadászból jó ha ezer az igazi vadász. A többiek csak fegy­veres emberek, akik érzéketlenül lö- völdözgetnek. □ Hogy lett vadász? • így születtem. Zöld kalappal, fá­cántolla]! Mert nem lehet vadásszá válni. Csak az lesz azzá, aki így szü­letik. Valahol az ösztönök világában keresendő ennek is a gyökere. Van erről egy elméletem is. Hajdan volt két alapösztön: az önfenntartás és a fajfenntartás. Önfenntartás - táp­lálkozás-vadászat. Fajfenntartás - szeretkezés - utódnemzés. De ma mér nem azért, vagy nem csak azért szeretkezik az ember, mert a fajt folytatni akaija, hanem passzióból csinálja a dolgot; És nem azért vadá­szom, mert éhes vagyok. Nem a vég­cél vezérel, hanem az ösztön, ami ön­magam örömszerzésének kielégíté­sére szolgál... De akárhogy csűrjük- csavaijuk, ha kimegyek az erdőbe, boldog vagyok. Nyílt Fórum a magyar drámáért Mikita Gábor Zalaegerszeg (ÉM) - A magyar dráma és a magyar színház kapcso­lata sosem volt felhőtlen. íróink és a színházcsinálók viszonyát sokkal in­kább az értetlenség, az idegenkedés jellemezte, mintsem az együttmun- kálkodás vagy a közös gondolkodás. Ezért felbecsülhetetlen jelentőségű az 1985-ben útjára indított Nyílt Fó­rum, a drámaírók és a színházi szakemberek találkozója, ahol évről évre közös munkára gyűlnek össze a magyar dráma ügyéért tenni aka­rók. Igaz, korszakos jelentőségű, nagy drámák nem árasztották el színpadjainkat, ám nagyon jól érzé­kelhetőek a pozitív változások: a fó­rumnak (is) köszönhetően megnőtt az érdeklődés az új magyar művek iránt, s egyre nagyobb és állandó te­ret kapnak egy új írói nemzedék da­rabjai. Bízzunk benne, hogy a zalaegersze­gi Hevesi Sándor Színházban meg­rendezett 9. fórum is jelentős válto­zások elindítója lesz: az idei rendez­vény egyik fő témája ugyanis a ma­gyar színház legproblematikusabb területe, a gyermekszínjátszás és a gyerekdarabok helyzetének vizsgá­lata volt. Négy gyerekeknek szánt darab ke­rült nagyító alá, amelyek közül a legnagyobb elismerést és a Nyílt Fó­rum Shakespeare Vilmoskörte-díját Szilágyi Andor Leánder és Lenszi­rom című mesejátéka szerezte meg. Benedek Elek Csudafa című meséjé­ből meglepően sokrétű színpadi já­ték született, melynek talán legfőbb erénye a groteszk hangokat finom archaizálással ötvöző erős drámai nyelv, amelyet a költői ihletettség és a bravúros nyelvi játékosság hozott létre. A mesejáték szolnoki előadá­sával Fodor Tamás rendező példát mutatott, hogyan lehet a gyerekek fantáziájára építő, gondolkodtató gyermek színházat teremteni - ami ráadásul a felnőtt nézők számára is igazi színházi élmény lehet. A házi­gazdák által bemutatott Szabó Mag- da-adaptáció, a Sziget-kék bemuta­tója viszont magán viselte a műfaj minden hibáját, s arra figyelmezte­tett, hogy hova vezethet, ha művészi igényesség helyett a színházi üzem szempontjai dominálnak. Ez utóbbi­ak miatt nem kerülhetett még szín­padra Ráköss Péter mesemusicalj e a helyenként bohózatba hajló Mumus, amely már több szmházban is meg­fordult, de csak a próbatábláig jutott el, mivel nálunk a gyerekelóadások- nál az az elsődleges szempont, hogy minél kevesebből kihozható legyen. S vámunk kell még a Táltos János bemutatójára is, ez a különleges da­rab ugyanis a magyar színpadok számára túlságosan sűrű szövetű. Gabnai Katalin ugyanis Erős János történetén keresztül a magyar alsó­mitológia újrateremtésére vállalko­zott: a népi hiedelmek ránk maradt, ma már alig érthető darabjaiból, ősi rítusokból, ráolvasásokból, babo­nákból, varázserejú mondókákból szőtte darabját, ami végleges, töké­letes formájában drámatörténeti je­lentőségű lehet. A rendezvény házi színpadán a fó­rum másik témaköréhez kapcsolódó drámák múhelybemutatójára ke­rült sor. Méhes Károly és az eddig prózaíró­ként ismert Németh Gábor klasszi­kus művek kifordítására vállalko­zott: Méhes a Godot-ra várva para­frázisát írta meg a félreértésen ala­puló kabarétréfák stílusát idéző Go- dot, te árva című művében, míg Né­meth Gábor a Leerben a Lear király alapötletét helyezte mai kömyezet- be.E két mű színi megvalósulását egyelőre csak a résztvevők láthat­ták, a Radnóti Színház közönsége elé kerül viszont a tavaly Miskolcon játszott Júlia és hadnagya szerzőjé­nek, Németh Ákosnak az új darab­ja, az Anita. Papírtiqrisek Földi László A színész-büfében várakozva, unalmas perceimet tengetve gyakran szemlélgetem, a mi, sokak által irigyelt közösségünket. A civilek azt hiszik, virágsziromból isszuk a nektárt és feslett nőkkel hentergünk... De hát így néz ki egy élveteg társaság? Munkába szürkült melósok vagyunk... Ket­rec mögött unottan nyújtózó ragadozók. Ko­pott szőrüket nyalogató papírtigrisek. Ha csattan az ostor tüzkarikát ugrunk, utána vicsorogva sunyítunk a dobogón, és egymás horgasinába marunk. Ez a színes cirkusz minden csillogását a szóbeszéd visszfényé­től kapja. Jól is van ez így. Hadd higgyék, mi ambrózián élünk, csak istenítsenek. Ha meglátnák a bonvivánt krumplis zsákot ci­pelni, a primadonnát cipőt pucolni - egy­szerre elszállna a varázslat. Este hétkor a reflektorok hiába izzanának fel pattogva, többé senki sem hinné el bonvivánunknak, hogy rettenthetetlen hős. (Más kérdés, hogy ehhez úgy meg kellene fizetni bonvivánun- kát, hogy ne legyen kénytelen krumpliért sorban állniJEzek után olybá tűnhet, saj- náltatom magunkat... Dehogyis. Végezzük a dolgunkat, hol jól, hol rosszabbul. Mint mindenki, aki akar valamit. Panaszko­dunk, dicsekszünk. Mert mi is gyarlók va­gyunk, mint mindenki. Mert emberek vagyunk. Marica grófnők Miskolc (ÉM - FG) - Nem tévedés, a Miskolci Nemzeti Színházban több Marica grófiló van. így Kálmán Imre népszerű nagyoperettjének is több premierje lesz. A címszerepben december 16-án, csütörtökön este (bérletszünetben) Nagy Ibolyát láthatjuk, másnap a Bemutató-bérlet tulajdonosai Seres Ildikónak tapsolhatnak, de­cember 29-én pedig Pirisi Edit mutatkozik be Marica grófnőként. Különösebben ajánlanunk nem kell a bemuta­tót, hiszen - minden fanyalgás ellenére - sze­retjük az operettet. És „nehéz bármit is írni egy operettről” - vélekedik Schlanger András, az előadás rendezője. „Egy mai magyar művet fel lehet fedezni — akár íróstól — és jó sztorikat me­sélni arról, micsoda harcok árán született meg az új darab. Egy klasszikust lehet értelmezni, modernizálni, ki lehet fejteni a rendezői kon­cepciót, és okosakat mondani arról, hogy miért aktuális a darab. De egy operett! Hisz az ope­retteket mindenki ismeri! Még a történetük is egyforma!” Ennek ellenére vagy éppen ezért, nem is olyan egyszerű operettet rendezni. Meg­felelni a műfaj sajátosságainak: könnyednek lenni, és nem könnyűnek, mesésnek, és nem mesének, édesnek és nem sziruposnak, a hihe­tetlen fordulatok dacára is hitelesnek... A miskolci előadás három primadonnájának - felváltva - két vendégművész Leblanc Győző és Laczó András teszi a szépet. A szubrett szere­pén ugyancsak ketten osztoznak: Várkonyi Szilvia és Tilless Éva. Lenke színésznő az egyik este Orosz Anna, a másikon Túróczi Éva, ugyancsak „megkettózve” Quintus Konrád és Kuna Károly alakítja Berényit. A további sze­repekben Földi Lászlót, Dézsy Szabó Gábort, Máhr Ágit, Varga Gyulát, Somló Istvánt Szege­di Dezsőt és Honti Györgyöt láthatjuk. Seres Ildikó és Leblanc Győző a próbán Fotó: Jármay György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom