Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-14 / 292. szám
8 ÉSZAK^Magyarország Kultúra 1993, December 14*, Kedd------------APROPÓ-----------Á tok Bánhegyi Gábor Abban a korban volt szerencsém cseperedni, amikor Magyarországon még készültek gyerekfilmek, így frissiben láthattam először a, Keménykalap és krumpliorr című alkotást. Még emlékszem, mennyire ellenszenves figura volt Bagaméri, aki „mérgezett” fagyival akarta etetni a gyerekeket, mindenbe beleütötte az orrát és kárörven- dően kacagtam, amikor azt hajtogatta az arcátlanja, hogy „meg vagyok átkozva”! Hála a tévé ismétlő kedvének (meg a gyerekfilmkészítés megszűnésének) Bagaméri időről-időre - a zseniális néhai Alfonzó alakításában - feltűnik a képernyőn. Ma már tudom, hogy Bagaméri az a fajta szerencsétlen pára, akit a sors magánnyal vert meg, holott tele van szeretettel, és éppen a túlzott mindenáron valahová tartozni vágyása teszi olyan csetlő-botló, szánandó figurává, aki joggal érezheti a sorozatos kudarcok után, hogy meg van átkozva. Ilyen Bagaméri lehet lassanként Miskolcon a Bartók-terem. Szegény helyiség csak kelleti magát, kinyitja a kapuit, hogy tessék- tessék bízvást, fellépnek itt a klasszikus zene avatott tudorai. Szeptemberben kezdődött a miskolci szimfonikusok „Bemutatjuk egymásnak, mit tudunk” címet viselő fantasztikus hangulatú örömzenélésével. Akkor sajnos csak kevesen élvezhettük, de a bi- zodalom megvolt, legközelebb majd közelharcot folytatunk az ülőhelyekért. De nem folytattunk, mert a Reményi Ede Kamara- zenekar sem vonzott táblás házat, pedig ha előre tudják... December 12-én pedig szinte arcpirítóan kevesen voltak kíváncsiak a tanárképző zenekarára. Ha a Bartók-terem beszélni tudna, alighanem már többször elsóhajtotta volna, hogy „meg vagyok átkozva!” Bagaméri addig sóhajtozott, amíg a gyerekfilmek logikája szerint megszűnt az átok. De mint már említettem, manapság nem készülnek gyerekfilmek... Nemzetpolitikai szemle Miskolc (ÉM - GYG) - Bemutatkozott a Magyar Élet című folyóirat Miskolcon. Szerkesztői a Miskolci Bölcsész Egyesület meghívásának tettek eleget. A Magyar Élet című folyóirat nemzetpolitikával foglalkozik, e fogalmat nyíltan megvallva használja, borító lapjára is kiírta, s abban reménykedik, hogy éppen a folyóirat tevékenysége folytán is, eljön az az idő, amikor nem lesz sem pejoratív, sem hátrányos, sem szégyellni- való, ha Magyarországon a magyar életről, a magyar politikáról, a magyar nemzetről fognak beszélni, annak javára, s érdekében fognak az emberek dolgozni, tenni, cselekedni. A folyóiratról annyit kell tudni, hogy az 1989- ben létrejött Deák Ferenc Alapítvány adja ki, bevallottan az MDF népi nemzeti platformjához tartozó körökhöz áll közel, s mint ilyen, egyáltalán nem tekinti magát sem függetlennek, sem elkötelezetlennek, hanem éppen a magyar nemzet, a magyar nép érdekei szolgálójának, a magyar kultúra és irodalom iránt elkötelezett folyóiratnak, anélkül, hogy szűkebb politikai keresztmetszetekben gondolkodó pártok kiszolgálójává válna. A folyóirat első két, összevont száma különben a szárszói találkozó idején került először az olvasók kezébe, Kónya Katalin által tervezett szerény fekete-fehér köntösben, valamennyire a Kós Károlyéra emlékeztető betűtípussal szedve, amolyan antológia szerű szövegválogatással. A Magyar Életnek mind ez idáig négy száma jelent meg, ezt a négyet mutatták be a Miskolci Bölcsész Egyesület székhelyén is, előrevetítve azokat a terveket, amelyek a folyóirat szerkesztőit, foglalkoztatják. A folyóirat szerkesztői, Bertha Zoltán, Berecz József, ifj, Fekete Gyula, Serfőző Simon, Tallós Emil mellett bemutatkozott Miskolcon Beke György főszerkesztő is, aki január elsejétől veszi át a folyóirat irányítását a megbetegedett Medvigy Endre helyett. Pompás Gedeon Debrecen (MTI) - A szerző jelenlétében mutatta be az elmúlt héten pénteken este a debreceni Csokonai Színház társulata Sütő András Pompás Gedeon című vidám játékát. „Tamási Áron népi játékainak nyomdokain haladva Sütő András ebben a művében az emberi arcú hatalomért emeli fel a szavát. ...az ember és a hatalom, a jellem és a hatalom vizsgálata áll a Pompás Gedeon fókuszában” - írja a darabról Görömbei András irodalomtörténész, az erdélyi író Debrecenben élő monográfusa. Bűnbe ne ejtsen a „sátány” Fotó: Dobos Klára Dobos Klára Miskolc (ÉM) -Táncházban... Idáig mindig csak táncházban találkoztam Kallós Zoltánnal. Első alkalommal. mintegy tíz évvel ezelőtt a Budapesti Táncháztalálkozón hallottam énekelni. Erezhető áhítattal telt meg a csarnok, amint amúgy népiesen szállt a hír szájról szájra, igen, itt lesz ő is... Persze személye ma is szinte jelkép, de mostanában azért szerencsére többet hallunk róla. - Most kaptam meg a Magyar Művészétért díjat - újságolja a Vian-klub táncházának mar „felforrt" légkörében: a zene-kavarta tánc porában, a tánc-szülte izzadság- cseppektől fülledt levegőben. Hogy ne kelljen egymást túlkiabálni, elszakadunk a tánctól, a zene azonban - persze valamivel halkabban -, de elkísér a másik terembe. A díj papíiját mutatja Zoli bácsi - itt mindenki így hívja, többen jártak is nála, s hogy eljött Miskolcra, az egy sepsiszentgyörgyi itt tanuló fiatalembernek köszönhető-mely szerint az ünnepélyes átadás december 18- án a Nemzeti Színházban díszünnepség keretében lesz, a díj alapítója Gubcsi Lajos, a kuratórium elnöke pedig Sára Sándor. De nem ezért jött, sőt ezt véletlenül tudta meg. A Muzsikás együttes hívására érkezett Pestre, s lépett fel velük. QMtís anyaországi elismerésben volt már része? • Megkaptam az Életfa-díjat, illetve ’73-ban a Balladák könyvéért nívódíjat. □ Nem tervezik a Balladák könyvének újabb kiadását? • De igen. Majd a hetvenedik születésnapomra, bővített kiadásban. Hiszen az anyag óriási. Persze az első megjelenéséhez is nagy szerencse kellett. Szabó T. Attila, aki szerkesztette a kötetet, szülőfalumban, Válaszúton végzett nyelvészeti kutatásokat, s addig nálunk lakott. Ó volt a „név” a kiadáshoz. □ Most már kevésbé van szüksége „névre”, sorra jelennek meg kazettái, lemezei... • Azért ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. A Hungarotonnál például úgy tűnik, nagy maffiával találkozik az ember. Martin György hatvanadik születésnapjára szerettem volna kiadni egy lemezt, három évvel ezelőtt le is adtam az anyagot, azóta is ülnek rajta. Pedig akkor még András- falvy Bertalan volt a művelődési miniszter, vele jó barátságban voltunk, sokat jártunk együtt gyűjteni, de az ő szava sem használt. Igen, vannak új lemezeim, ám azokat én magam adom ki. Csináltam egy alapítványt, melynek célja az erdélyi és moldvai magyarság hagyományos szellemi és anyagi kultúrájának feltárása és terjesztése, népművészeti táborok szervezése, táncházak, hagyomány- őrző néptánccsoportok szakmai és anyagi támogatása, nemzetközi konferenciák szervezése. Van magyarországi számlaszámúnk is, ha lehet, elmondom: Nemzeti Hitel Bank - Válaszút Alapítvány - Kallós Archívum 222-20938-7007. Kallós Zoltán túncsodrásban □ Hány lemezt jelentetett már meg? • Megjelent az Uram, irgalmazz né- künk (moldvai magyar szentes énekek és imádságok), a Gyere haza, édes fiam (moldvai magyar énekes és hangszeres népzene) illetve édesanyám emlékének szentelve falujából, a mezőségi Feketelakról származó dallamok. Vannak már 30-32 éves felvételeim, ezeket mindenképpen rendbe kellene tenni, különben megsemmisülnek. Már kihalt zené- lési formákat sikerült megörökítenem, és van olyan moldvai falu, ahol most, a szemünk előtt, egyik napról a másikra történik meg a nyelvváltás, mint Szabófalván. Az ott készült felvételek így már sajnos csak dokumentumok. A negyedik kazetta a héten jön ki, Karácsonykor éjféltájban címmel. □ Ön beleszületett a legszebb magyar népi hagyományok „közepébe". Mióta foglalkozik gyűjtéssel ? • Igen, benne éltem. Nagyon sok táncház volt nálunk, szinte minden vasárnap, nyáron pedig a szombat estéken is. Amikor harangoztak, leállt a tánc, és mindenki ment a templomba. Gyűjteni én még fonográffal kezdtem, ötven évvel ezelőtt, 14 éves koromban. Jelenleg az MTA népzenei tárban gyűjtésemből mintegy 25-30 ezer dallam van. Lassacskán átküldözgettem vagy én „csempésztem” át a hanganyagot, nem mertem otthon tartani. Igazából négy gyűjtőterületem volt: a moldvai és a gyimesi csángók, az észak-mezőségi falvak és a Borsa- völgye. Ősszel Moldvában Domokos Máriával latin és magyar gregorián énekeket vettünk fel. Gyönyörű anyag, szeretnénk kiadni Nyugat felé is, CD-n. Arra biztosan nem fizetünk rá. * Közben visszamegyünk a terembe, hogy a táncosoknak pihenésképpen egy dalt tanítson Zoli bácsi. Am előbb elmondja a népzenekutató, hogy mindenkinek van anyanyelve, fontos, hogy legyen zenei anyanyelve is. Mert a kettő összefügg. S csak akkor marad fenn a magyarság, ha népi emlékeiről sem feledkezik meg. □ Komolyan mondta, hogy csak addig leszünk magyarok... • ...igen, csak addig leszünk, magyarok, amíg lesz népzenénk, hiszen anélkül a gyökereinket is elveszítjük. Ez már sokakkal meg is történt. Nem véletlenül mentek el Erdélyből is annyian. Engem egyszer behívatott a Securitate, s megkérdezték, hogy szerintem miért mennek el? Azt válaszoltam, biztosan megvan rá az okuk... Persze volt, aki tényleg nem maradhatott. De aki megkapott itt mindent, azt nem nagyon értem, miért ment el. Itt könnyű ma- gyarkodni... Erdélyben sokszor lekiabálják az embert: beszélj románul, mert román kenyeret eszel! De Magyarországon is tudok eseteket, hogy itt is szidják a határon túli magyarokat. Pedig ülnének csak a tövisbe ők. □ Ön most Kolozsvárott él. Azért - természetesen kutatásain kívül - van még kötődése Válaszúihoz? • 1950-ben édesapámat elítélték, mert sokat vetett, s a házunkat elkobozták. Most sem akarták visszaadni, de pereskedés során végül újra a miénk lett, négy hektár földdel együtt. Szeretnénk ott létrehozni egy kultúrcentrumot, táborokat, táncházakat rendezni, iskolát kialakítani a szórvány magyarságnak, sőt berendezni egy múzeumot is. □ Olyan furcsa, hogy akár Erdélyben, de másutt is a népdalok szöveg- és a dallamvilága sokszor úgymond fedi egymást, szinte bármilyen dallamra bármilyen szöveget lehet énekelni. Ez már-már improvizáció. Nem zavaró, hogy igazából nem is lehet tudni, melyik az eredeti? • Nem. Égészen külön él a dallam, mint egy keret, és külön a szöveg. Ragadnak össze a szövegek, egyiket lehet énekelni a másik után. Mindenki azt énekli el, amelyiket éppen „érzi”, fontosnak tartja. Arégi stílusban ez nem kötött. Előfordult, hogy a gyűjtésem során másnap már más balladát énekelt az asszony ugyanarra a dallamra. A magyar népzene nagyon változatos. Az élet minden mozzanatára találunk példát bennük, nem titkol sem örömöt, sem bánatot. Hiába mondják, hogy ósdi, elavult, nem igaz. Hangzásban és szövegben egyaránt érzelmeket ébreszt az emberben. Mozart és a hosszúnevű zenekar Miskolc (ÉM - BG) - A tudósító nehéz helyzetben van, amikor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Miskolci Tanárképző Intézete Szimfonikus Zenekarának vasárnap esti Mozart-hangversenyéről kell írnia. Egy olyan zenekarról, amely elsősorban nem azért létezik, hogy rendszeres színpadi megjelenést biztosít son a tagok számára, hanem azért, hogy a leendő hangszeres tanárok egy bizonyos szintig elmélyedjenek a zenekari mesterségben is. A színpadra kerülés pedig egy működő zenekar életében előbb-utóbb óhatatlanul el kell következzen, még akkor is, ha a zenészek némelyike nem szereti túlzottan a nyilvános szereplést. A Bartók-terem előtti folyosón a zenészek bemelegítése valami hatalmas, mindent elsöprő lendületet ígért. Ez a lelkesedés azonban Mozart A-dúr zongoraversenyének bevezető tuttija után kissé alábbhagyott, mintha érződött volna, hogy Erdélyi László zongoraművész és a zenekar még nem találta meg a közös nevezőt, a szólisztikus és a zenekari részek nem ugyanarról a felsza- badultságról szóltak. A második tétel elején szinte megfogható volt az a pillanat, amikor mintegy varázsütésre eltűntek ezek a különbségek, a zenekar végre oda tudott figyelni arra, hogy magába fogadja a zongorát, Mozart lírája szinte tökéletes összhangot teremtett. Azért csak szinte, mert motoszkál a halvány gyanú, hogy a Mester nem kifejezetten erre a túl világos hangszínű, kicsit csilingelő zongorára komponálta volna a lassú tételt. Ugyanez a csilingelés volt viszont a legnagyobb erénye a záró tétel szinte kamaszos optimizmusának. A D-dúr hegedűverseny elején ugyanaz játszódott le, mint az első darabban, a zenekar és Tóth Tamás hegedűművész egy darabig csak kerülgették egymást. Mozart azonban kegyelmet nem ismerőén a második tételben összeboronálja a „versengő feleket”, akik ezek után remek muzsikálással hálálják meg a Mester gesztusát. A szólisztikus részek egészen briliáns, virtuóz pillanatokkal ajándékozza meg Tóth Tamást, de azért érződik, hogy nem a hegedű volt az a hangszer, amely leginkább közel állt Mozart szívéhez. A szünet után a hangnem maradt, csak a műfaj változott. A D-dúr (Prágai) szimfónia tudatosította azt a tényt, hogy Wolfgang Amadeus pár évtizeddel korábban járt a cseh fővárosban, ezért sem láthattuk ugyanazt a Prágát mindketten. Mozart Prágája sokkal levegősebb, tágasabb, nyüzsgóbb, színesebb. Neki az volt a szerencséje, hogy még nem láthatott panelházakat, rikító reklámokat, tömött autóbuszokat, forgalmi dugókat. Az viszont a mai napig igaz, hogy a prágai polgárok nem csak Mozart idejében voltak kedvesek és barátkozók. A klasszicizmus nagy zenei „fecsegője” csak addig beszél, amíg van mondanivalója. Nincsenek felesleges túlmagyarázások, teijedelmes zárlatelőkészítések, szinte alig vesszük észre, hogy véget ért a hangverseny. Kovács László szokásához híven végig rendkívül mérsékelten, szinte észrevétlenül dirigálta a zenekart, talán csak a Prágai szimfónia alatt lettek a mozdulatai szélesebbek, erőteljesebbek. A leendő zenetanárok és/vagy zenekari tagok együttese becsülettel teljesítette vállalását. A kisebb intonálási, belépési és egyéb bizonytalanságokról ezúttal pedig szó se essék. Othello Sárospatak (ÉM) — A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház mutatja be Shakespeare Othelloját Sárospatakon a Művelődés Házában december 15-én, szerdán este hét órától. Úrasztali edények Szikszó-Budapest (ÉM) - Úrasztali edények címmel a szikszói református templom kincseiből nyílik kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum Kupolatermében december 15-én, szerdán délután három órától. A kiállítást - melyet Dr. Benda Kálmán akadémikus nyit meg - a Magyar Nemzeti Múzeum és a Szikszói Református Egyházközség SZÍRT Alapítványa rendezi. Galerie Blitz Budapest (MTI) - Neves hazai mesterek - elsősorban a XX. századi magyar piktűra alkotóinak - műveit tekinthetik meg az érdeklődők a MOM Művelődési Házában rendezett kiállításon. A Galerie Blitz árverés előtti tárlatán többi között Szi- nyei Merse Pál, Glatz Oszkár, Aba Novák Vilmos, Scheiber Hugó képek láthatók. A két és félszáz festmény kikiáltási ára széles skálán mozog: a 10 ezertől kezdődően félmillió forintig. A Galerie Blitz téli bemutatójának szenzációja egy Csontváiy- kép. Csontváry ezen festménye ez ideig ismeretlen volt a művészettörténet előtt is. Az 1890-es évek első felében készült műalkotás egy piros ruhás gyereket ábrázol. Egy magán- gyűjteményből több Csontváry-mú- nek hitt alkotás közül csak erről bizonyosodott be, hogy a művész festette. Az alkotás hitelesítését a pécsi Csontváry Múzeum, illetőleg a Magyar Nemzeti Galéria szakemberei végezték el. A piros ruhás gyermek címet is végül a művészettörténészek adták a műnek, a kép témája alapján. A festményt első ízben nézheti meg a nagyközönség. A kiállítás december 16-áig tart nyitva, míg az árverést egy nappal később 17-én, pénteken tartják a Csörsz utcában. Holtak falva Edelény (ÉM) - A Holtak falva című fűmet vetítik az Edelényi Városi Könyvtár nagyolvasójában ma, kedden este fél hattól. A film a Horthy Miklós által kitelepített, ma már romfalu Derenk életét mutatja be. XIX. századi képek Budapest (MTI) - A Szépművészeti Múzeum XEX. századi európai rangú gyűjteményének - festmények, szobrok, kisplasztikák-legjelentősebb darabjait együttesen még nem láthatta a nagyközönség. A már megszépült földszinti termekben immáron végleges otthonra találtak az előző század művészetét reprezentáló alkotások. A Schickedanz Albert tervei alapján a századfordulón készült hatalmas épületegyüttes felújítása éppen azért történik szakaszokban, hogy az intézmény folyamatosan nyitva tarthasson. Cifka Brigitta, a kiállítás rendezője elmondta: a tárlat megtervezésekor figyelemmel voltak az architektúra értékeinek - az önálló terek, az impozáns térkapcsolatok, a változó bel' méretek és a teljes szépségében helyreállított díszítések - érvényesülésére is. A több mint ezer négyzetméteres új gyűjteményi részben végül is mintegy kétszáz műtárgy kapott helyet. Válogatást láthatnak az érdeklődők a francia kollekció alkotásaiból, a romantikától a századfordulóig. Kiállították többi között Delacroix, Corot, Courbet, Manet, Cézanne, Gau- gain festményeit, valamint Rodin kisplasztikáit. Valaha a nagy méretű Pergamoni oltár másolatát őrző csarnokban tekinthetők meg az osztrák és német művészek munkái. A gazdag bécsi biedermayer anyagot Wegmayr, Gauermann, Pettenko- fen, Krafft munkái képviselik. Most látható először Carl Teheodor von Piloty: Néró Róma üszkein című, 30 négyzetméteres festménye. A mű gróf Pálffy János megrendelésére készült. A vászonból több négyzetméternyit kivágtak a II. világháború alatt. A restaurátorok régi fény- képfelvételek alapján újrafestették, pótolták a hiányzó részeket. Az utolsó két teremben az európai tájfestészet néhány remekét, illetőleg a századot mintegy lezáró művészeti alkotásokat tettek közszemlére.
