Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-09 / 288. szám

8 ÉSZAKtMagyarország Kultúra 1993. December 9., Csütörtök r———APROPÓ----------­Nagymesterek Filip Gabriella ___Szegény Kazinczy mester! Mennyit fárado­zott anyanyelvűnkért. Újabb és újabb sza­vakat talált ki az idegen kifejezések helyett, toldalékokkal szöszmötölt, hogy minél szebben, árnyaltabban fejezhessük ki gon­dolatainkat. Mert azt természetesen feltéte­lezte: mielőtt megszólalunk, előbb gondol­kodunk. D e ki foglalkozik ma már az idegen szavak . használatával! Csak mondjuk, hogy fixál, transzformál, redukál, sőt még fokozzuk is, amúgy magyarosan, hogy lefixál, áttransz­formál, leredukál. Persze erre anyanyelven is képesek vagyunk. Lecsökkentünk, mint­ha csökkenteni fel is lehetne, és az egysze­rűség kedvéért ilyeneket mondunk, hogy tök jó, vagy ennek ellentéteként tök sz.., de ezt nem merem leírni - esetleg finomítva: ciki. Ciki például az is, hogy folyton változik a szavak jelentésé!“Küszködünk a megszólí­tásokkal, súlyos nyelvbotlás, ha áz úr he­lyett elvtársat mondunk, vagy tanácsot az önkormányzatra. Viszont a frakció megszé­pült, pedig néhány éve még üldözendő volt. Úgy tanultuk, hogy a kommunista pártban nincs helye a frakciónak. Most pedig tiszte­lettel köszöntjük a frakcióvezető urakat. Csak nehogy azt higgyék, hogy gúnyoló­dom: komolyan gondolom a tiszteletet, az urak helyett meg ugyan mit írhatnék?! Viszont Kazinczy Ferenc neve után mégis­csak furcsán hatna az úr. Nyelvművelő munkájával mindenképpen kiérdemelte a mester titulust. Mester, de nem nagymester. Nem azért mert erről mindjárt arra gondol­nánk, hogy aki nagymester az nem mindig járhat egyenes úton, siker reményében haj­landó kicsit ügyeskedni, ravaszkodni is. A nagymester igenis kitüntető cím. A meste­rek, almesterek és nagymesterek a Johan- nita Lovagrend magyarországi tagozatá­ban keresendők. Pontosabban mindez még csak javaslat. Azt szeretnék a rendtagok, ha megfelelő magyar szavakat találnának a német titulusok -Herrenmeister, Kommen­deleiter , Subkommendeleiter - helyett, ezért felhívásban kérték a szakembereket: segítsenek. Ha sikerül a magyarosítás, a lovagok lesz­nek az első nagymesterek - nyelvünkben is.-------------TÉKA-------------­K azinczy Pannonhalmán Miskolc (ÉM - HS) - Z. Szabó László emléke előtt tiszteleg a győri Kazinczy Gimnázium a Busa Margit szerkesztette karcsú kis könyvvel, amelyben Kazinczy pannonhalmi utazásáról írott útinaplóját, s az e körül támadt irodalmi perpatvart, levelezést adják közre. A maga nemében tanulságos, s a mai olvasónak kicsit meghökkentő írás. Ma, amikor a legtávo­labbi földrész is megjárható (repülővel) egy na­pon belül nem tudjuk mosolygás nélkül olvas­ni, hogy másfélszáz éve (1830) a hajóút Pesttől Gönyűig másfél napig tartott, valóságos kaland volt a füstöt, gőzt okádó gőzhajón. De nem mosolygunk magán Kazinczyn, aki minden útjáról irodalmi episztolákban számolt be. Ezeket a leveleket kiadták, sőt recenzálták, jóbarátok és kritikusok hevesen megvitattak mint irodalmi eseményt. Ma, amikor az iroda­lom ázsiója és presztízse csökken, amikor az írók sem olvassák egymást, elmerenghetünk, nosztalgiázhatunk ezen az archaikus álla­poton. Mit adott a tévé, a szobánkba betüremkedett (mozgó) képi világ a maga friss szenzációival, izgalmaival a komótos mozgású gőzhajókhoz, lóvontatott szekérhez képest. Szenzáció-e egy távolról (Széphalom akkor még távol volt Pan­nonhalmától) érkezett barát, tudunk-e úgy lel­kesedni, rajongani, mint Guzmics Izidor és a de­rék fráterek, hónapokig levelezési témát adva az irodalmi életnek? A kérdés (ál)naiv, s benne a felelet is. Azóta minden devalválódott, megkopott, s nem csupán a technika miatt. De, aki állt már Ka­zinczy széphalmi sírja előtt, nézett föl Pannon­halma fenséges épületkolosszusára, azaz ráér­zett a betemetődött múlt értékeire, az megérti a filológus Busa Margitot, aki féltő szeretettel búvárkodik levéltárakban, bibliotékákban. Nyelvünk, kultúránk, nemzeti identitásunk egyik sarokköve Kazinczy, Németh László meg­fogalmazásában az irodalom telefonközpontja, aki leveleivel a folyóiratok, a napi sajtó, kultu­rális infrastruktúra nélkül teremtett irodalmi életet. Mindenre figyelt, mint ahogyan őt is figyelték a kortársak. Lelkesen, s olykor féltékenyen, ki­csinyeskedve is, ahogy ebből a kiskönyvből is ki­derül. Jézus a fekete színházban Miskolc (ÉM - DK) - Bábszínházi Betlehemet láthatott először négy évvel ezelőtt a közönség a „Cso­damalomban”. Tavaly is műsoron volt még a darab, de Korzsényi Ti­bor, a bábszínház vezetője úgy gon­dolta idén karácsonyra már csak kellene egy ilyen jellegű új bemú- tató. • Régi vágyam volt egy bibliai téma feldolgozása - meséli. - Ismerve a Bibliát és annak szövevényességét, kézenfekvő volt Jézus történetét vá­lasztani. Igazán á feldolgozás lehe­tőségére figyelve, 'mintegy. fél éve kezdtem olvasni az Újszövetséget. Féltem, és kicsit még most is féléje tőle, mert végtelenül kényes téma. □ És ráadásül, ha egy teljes 'evangé­liumot rhegpróbál visszaadni, még hosszú'js.:. - fy >, • Igep. áz angyali üdvözlettől a fel­támadásig; tényleg nagyon hosszú, és.ráadásul nagyon sok szereplője van. (Rengeteget gondolkodtam, hogy mit lehet elhagyni, és mi az a lényeg, aíninek feltétlenül benne kell leniue. De egyáltalán nem biz­tos, hogy jól válásztottaipl, hiszen minden embernek más és más a fon­tos belőle. Igyekeztem - már amennyire lehet- a vallási dolgokat lehántátó róla, úgymond ökumeni­kussá tépni, és csak Jézusra illetve a történetre koncentrálni; Végül is egy 45 pefc^sinü született, pedig há­rom napon át is bent lehetne ülni» Remélem, - hogy szeretni fogják a sgjerokek.de megkockáztatjuk eljut­hatni a felnőttekhez, idősebb embe­rekhez js.) ■ 13 A bábok nem éppen szokványosak, A rengeteg lehetőség közül miért vá­lasztott egy szinte egészen újat? .< .... / .... , ....... . ■ .... B ábjézus és Bábmária - illetve a bábszínész Fotók: Dobos Klára • Az már a legelején teljesen biztos volt, hogy fekete színházat csiná» ' lünk, így lesz a tér időtlen és hely­színtelen, s így lesznek hihetóek a csodák. Alig lesz díszlet, csak a jászol, a bet­lehemi csillag, háttérvetítéssel az angyal árnyéka, majd a kereszt szi­luettje. Bamáné Juhász Ildikó báb- és látványtervezővel sokat beszél­gettünk, s így lassan elkészültek a bábtervek, kitaláltuk, hogy síkfigu­rákat öltöztetünk anyagba. Ilyen ta­lán még nem riagyon volt. A történé1' tekpt narrátor meséli el, de olykor a szereplők is megszólalnak. S az egé­szet hangulati élemként Bach zené- i je festi alá, műveinek szimfonikus nagyzenekari átirata. Mondhat­nám, hogy a zene a díszlet. Ez már nem is bábjáték, hanem inkább em­ber nélküli totális színház. Ú Arról nem gondolkodott, hogy jobb lenne esetleg egy húsvéti bemutató? • De igen, sok vitám is volt ezzel kapcsolatban. Szememre vetették, hogy a karácsony mégiscsak a szere­tet ünnepe, és ajánlották, hogy in­kább a születésből csináljak egy szép előadást. De én ezt repertoár-darab­nak szántam, nem pedig aktualitás­nak. És sokkal nagyobb hangsúlyt fektettem a tanításokra, arra áz örömre, hogy megszületett, hogy itt van. j (A Jézus, az ember fia című előadás bemutatója december 11-én, szom­baton délután négy órától lesz a Cso­damalom Bábszínházban - Kossuth u. 11.) Mozart zenéjéhez nem kell ok Miskolc (ÉM - BG) - Ha illik meg­emlékezni, ha nem, valahogy olyan furcsa, ha valakire a halálának év­fordulóján emlékeznek, sokkal jobb érzéssel tölt el, ha születésnapot ün­nepelünk, még akkor is, ha tudjuk, áz ünnepelt már több mint két év­százada nincs az élők sorában. Mo­zart egyébként sem az a zeneszer­ző, akihez okot kell találni, hogy mű­vei megjelennek a koncertpódiumo­kon. A televízió már vasárnap este lerótta kegyeletét a salzburgi csoda­gyerek előtt a Rántó Dezső által elő­adott c-moll fantáziával és c-moll zongoraszonátával. December 7-én a Miskolci Nemzeti Színházban a Mesterbérlet sorozat Mozart-estje szintén a c-moll jegyé­ben indult. A műsor első részébeh a Magyar Állami Hangversenyzene­kar Lukács Ervin vezénylésével és Franki Péter zongoraművész közre­működésével a c-moll zongoraver­senyt (K.V.491.) adta elő. Mozart az első tétel bevezető részében tökéle­tesen alkalmazkodik a hangnem alaphangulatához, baljós félhomály uralkodik, de mielőtt ez az érzés nyo­masztóvá válna, megszólal a zongo­ra. Innentől kezdve fokozatosan fel­enged a feszültség, Franki Péter já­téka közli velünk, a mester száműz­te a mélabút. Az örök fiatalokra jel­lemző harsogással száll harcba a ze­nekarral. Az ősz hqjü zongoramű­vész a szemünk láttára fiatalodik percek alatt legalább harminc évet, szinte elénk varázsolja a bohém Mo­zartot, cinkosan kimosolyog a kö­zönségre, nincs itt semmi baj, a tisz­telt publikum nyugodtan engedje el magát, dőljön hátra. A megnyugtatás folytatódik a máso­dik lassú tételben. Mozart is híve volt annak az örök igazságnak, mi­szerint az igazi művész nem azon méretik le, hogy adott idő alatt hány hangot képes megszólaltatni, ha­nem hogy képes-e arra a varázsra, hogy a hangok között rejlő történe­tet tolmácsolja a hallgatóinak. Franki Péter eléri azt, hogy már nem figyelünk a hangokra, enged­jük, hogy a dallam minden kontroll nélkül szótáradon bennünk,, a hangszerek, a zenészek maguk is szinte anyagtalanokká, hangokká változnak. A befejező tétel ismét a szertelen Mozarté, aki a kissé szo­katlan variációs formát választotta a mű befejezésének Előbújik az örök kamasz, aki szemtelenül felesel a zenekarral, nem tűri, hogy másé legyen az utolsó szó, de ez a vita so­ha nem megy túl a sértegetés ha­tárán, A Requiem egészen másfajta él­ményt kínál ä befogadónak. Ä beve­zető, szinte altató rész után hátbor­zongató sikollyal töri szét a ránk te­rülő üvegharangot a Dies irae. Csak ekkor tudatosul igazán, hogy a zené­szóriás utolsó művét hallgatjuk, aki közelgő elmúlásának tudatában komponálta utolsó darabját, ver­senyt futva az idővel. A versenyfu­tást azonban elvesztette, a befejezés már csak a hátrahagyott utasításai nyomán készült el. Innentől kezdve ez a hangulat vonul végig a Requie- men, a zenekar, a Magyar Állami Énekkar és az énekművészek - Ve- rebics Ibolya, Lukin Márta, Gulyás Dénes, Kováts Kolos - gyászolókká válnak. Mozart ebben a műben is alárendel­te magát a művészetnek, a Dies irae segélykérésén kívül nem enged az önsajnálat szentimentalizmusba hajló túlzásainak, néha fogait összeszorítva de fegyelmezetten bú­csúzik el az élettől. Éneklők és mítoszteremtők Miskolc (ÉM - DK) - „Vigyázzunk, hogy tó ne haljanak az éneklő népek, a mítoszalkotó népek, a képíró asszonyok és a faragó emberek...” Ezt a Juhász Ferenc-idézetet véste fába egy „faragó ember”, s a tábla látható az Élő népművészet című ki­állításon. A tárlatot ma délután három órakor a Herman Ottó Múzeum papszeri épületében Fügedi Márta néprajz- kutató nyitja meg. Mint a kiállítás rendezésekor elmondta, a cím, a ki­csit ellentétes jelzős szerkezet arra utal, hogy a kézműveshagyományok vagy a paraszti világ díszített tár­gyai továbbélnek, alkalmazhatók a mai életben. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Népművészeti Egyesület által készí­tett tárgyak támaszkodnak a hagyo­mányos, az autentikus népire, de mégiscsak ma készültek, és ma használható tárgyak. Ennek bizonyításán túl a másik cél az volt, hogy a Szabadművelődési Alapítvány és a Mecénás Alaptól ka­pott támogatással létrehozzanak egy olyan kollekciót, amellyel így, egy az egyben szerepelhetnek kiállí­tásokon, s az ilyen lehetőségek előtt nem kell hirtelen az alkotóktól összeszedni a munkákat. Ez az Rönkbútorok között anyag egyben marad. Textileket, fa­faragásokat, csipkét, háncsmunká­kat, vesszőfonást, hangszereket lát­hatnak az érdeklődők a tárlaton, il­letve elhozták ide is azt a rönkbú­tort, amelynek már nagy sikere volt a BNV-n, az ipari vásáron is. A ki­állításhoz kapcsolódva, jövő héten kedden és szerdán délelőtt 10 órától délután négy óráig mesterségbemu­tatók lesznek, ahová elsősorban a gyerekeket, csoportokat váiják. Építészetről Miskolc (ÉM) - Makovecz Imre tart előadást Organikus építészet, orga­nikus gondolkodás címmel decem­ber 10-én, pénteken délután öt órá­tól a Tudomány és Technika Házá­ban. A rendezvényt a Mandorla Köz- művelődési Égyesület szervezi, az Északker Rt. Üzletház támogatja. Muzsikusok fóruma Miskolc (ÉM) - A Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola Miskolci Ta­nárképző Intézete Szimfonikus Ze­nekarának hangversenye lesz de­cember 12-én, vasárnap este hét órá­tól a Bartók-teremben. A műsorban Mozart A-dúr zongoraversenye, D- dúr hegedűversenye és D-dúr (Prá­gai) szimfóniája szerepel. Közremű­ködik Erdélyi László zongoramű­vész és Tóth Tamás hegedűművész. Vezényel: Kovács László Liszt-díjas művész. A hangverseny a Magyar Zenei Előadóművészek Társasága és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskola Miskolci Tanárképző Intézete rendezésében, a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium támogatásá­val jön létre. A belépés díjtalan. Kórusok napja Miskolc (ÉM) - A B.-A.-Z. Megyei Öntevékeny Zenei Egyesület illetve a megyei Pedagógiai és Közművelő­dési Intézet december 10-én délután két órától a Magyar Kórusok Napja tiszteletére a Minorita templomban (Hősök tere) hangversenyt rendez. A műsor résztvevői: Herman Ottó Ál­talános Iskola kórusa, Miskolc (or­gonán közreműködik Murvainé Bodnár Ildikó, vezényel Sevemyák- né Csicsovsztó Ilona); Ádám Jenő Általános Iskola kórusa, Kazincbar­cika (vezényel Selényi Gyuláné); Szemere Bertalan Középiskola kó­rusa, Miskolc (Orgonán közreműkö­dik Kelemen Imre, vezényel Bisz- terszky Andrásné); Edelényi Férfi­kórus (vezényel Vaszilkó Ferenc); Bükk Művelődési és Vendéglátó Ház leánykara, Ózd (vezényel Frits Sándomé); Avasi Gimnázium leány­kara, Miskolc (orgonán közreműkö­dik Tomcsik Katalin, vezényel Szu- hánsztó Tamás); Mindszenty Ének- együttes, Miskolc (vezényel Gergely Péter Pál); Diósgyőri Vasas Vegyes­kar, Miskolc (vezényel Pogonyi Lászlóné, Juhász Tibor); Tokaj Vá­rosi Vegyeskar (vezényel Pásztor Istvánná); A Művelődés Háza kama­rakórus, Sárospatak (orgonán köz­reműködik Péceli István, vezényel Csehi Ferenc; Szent Ferenc kórus, Miskolc (vezényel Weither Teréz); Kossuth Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola kórusa, Miskolc (vezényel Kormány Attila). Köszöntőt mond Kovács Istvánné, a megyei Pedagógiai és Közművelődé­si Intézet munkatársa, közreműkö­dik Quintus Konrád színművész. Egyházzene Miskolc (ÉM) - Szent Cecília tisz­teletére és emlékére az elmúlt va­sárnap rendezték meg hagyomá­nyos egyházzenei áhítatukat a mis­kolci templomok kórusai a Minorita templomban. Az összejövetelen a Szent Anna-templom Credo énekka­ra, a Mindszenti templom, a martin­telepi Jézus Szíve-templom, a se­lyemréti Szent István-templom és a Minorita templom Szent Ferenc kó­rusa mutatta be színvonalas műso­rát. Az egyházzenei áhítatot követő szentmisén az énekkarok közöse0 énekelték a liturgiát. A szentbeszéd keretében Tóth Alajos minorita rendfőnök megemlékezett a miskol­ci egyházzenei élet felvirágoztatásá­ban oly nagy érdemeket szerző pa­pokról: P. Szendrey Bonaventűrá- ról, Moldován Jánosról és Simon Sándorról. Nyílt nap Miskolc (ÉM) - A Baross Gábor Közlekedési és Postaforgalmi Szak- középiskola (Rácz Ádám u. 54—56.) december 13-án, hétfőn tartja nyílt napját, amelyre várják az érdeklődő szülőket, pedagógusokat és a nyol­cadikosokat. Részletes tájékoztatást adnak az iskola szakjairól, képzési rendszeréről, felvételi rendszeréről, a követelményekről, az iskola életé­ről. Bemutatják a számítógépterme­ket, tanműhelyeket, szaktanteme­ket, a szimulációs alapú számítógé­pes vasúti oktató rendszerüket. A nyílt nap délelőtt 9 órakor kezdő­dik és délig tart.

Next

/
Oldalképek
Tartalom