Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-15 / 267. szám
4 ÉSZAIOMagyarország Levelezés 1993, November 15», Hétfő Kábelzűr az Avason Az Avason lakom, a Bokányi Dezső u. 5. szám alatt. Lakóházunk tv-antenna rendszerét a Gelka Kft. üzemelteti és tartja rendben, már amikor hajlandóak is erre. Örülnöm kellene, hogy végre hozzánk is bekapcsolták a HBO- adását, de mégsem teszem. A kísérleti adások szeptember elején kezdődtek meg. Ekkor felborult minden, a tv-csatomák világvevővé váltak, mindent fognak, csak azt nem, amit kellene. Jeleztem a szolgáltatónak, hogy baj van a kábelrendszerrel, mert a TV-2, a miskolci csatorna és a HBO-adások keverednek. A csatornák közel vannak egymáshoz és így tisztán egyiket sem lehet fogni. A műholdas adások képminősége is nagyon rossz. Szeptembertől ígérik a felszámolás alatt levő Gelka Kft. dolgozói és vezetője, hogy kijönnek és megjavítják a rendszert, ám azóta sem történt semmi. Én viszont az antennadíjat egész évre kifizettem, s ugyancsak leróttam a HBO- adásért és a postának a televízió előfizetésért járó költségeket. Havi 980 forintért cserébe pedig nézem a fekete csíkos, nyüzsgő képernyőt. A telefonálásba és az ígérgetésekbe belefáradtam. Ha én tisztességesen fizetek egy szolgáltatásért, akkor elvárom, hogy az az kifogástalan legyen. Becker Józsefhé Miskolc Gyalogtúra az iskoláért „25 km gyalogtúra a 25 éves iskoláért” - ezt a felajánlást a miskolci 10. Számú Általános Iskola cserkészei tették a közelmúltban, melyhez 30 gyerek és hét tanár csatlakozott. A Búza térről busszal indultunk Hollóstetőig, onnan pedig gyalog mentünk tovább Felsőtár- kányig. Síkosabb terepen kb. 25 km-t tettünk meg, majd szerpentinen kapaszkodtunk egyre feljebb és szemsugarunk is egyre többet fogott be a lenyűgözően szép, pompázó őszi erdő és a hegyek tartományából. Embert próbára tevő emelkedőn bukdácsolva, csúszkálva a bokáig érő avarban, hátunkon az egyre nehezedő hátizsákokkal, értük el Ódor-várat. Innen már jórészt lefelé baktattunk a Felsőtárkányban lévő szállásig, ahol gulyáslevessel és túrós csuszával fogadtak bennünket. Reggel nagy meglepetésünkre a Mosoly Gyermekközösség vezetője, Kovács Béláné és egy kollégánk várt a busszal, s buktával és almával kínálták a társaságot. A szombati nap könnyű és kellemes volt, mivel Egerszalókon megnéztük a vulkáni utóműködés eredményeként feltörő kénes vizet a hegyoldalon lévő sókiválásokkal, Feldebrón az altemplomáról híressé vált katolikus templomot, a kisnánai várat, a bélháromkuti apátságot és a monostor alapjait. Utunk utolsó állomása Szilvásvárad volt. Sokszor láthattuk a község házai felé emelkedő, köralakú, hófehér épületet, a református templomot. Körüljárván az építményt, a fehér falakról visszaverődő őszi fény a nedves, sárga lombokon csillant, a völgyre ereszkedő pára - mint valami úszó cigarettafüst - az élménydús nap elmúlását jelezte. Köszönetét mondunk Jankó Károlyné tanítónőnek, aki e két tartalmas, programokban bővelkedő napot számunkra megszervezte. Várhegyi Vilmosné tanár A fák az égig nőnek? A miskolci Martin Károly utcából érkezett a panasz, miszerint a fák gallyai úpy megnőttek, hogy az oszlopokon lévő izzók fénye elvész takarásulcban. Nyáron három vezeték is elszakadt a terebélyes lombok, ágak súlya alatt. Bizony régóta fűrészre szorulnak. Fotó: Fojtán László Bodnár Ildikó rovata Megszüntették az 1-es járatot Új korszak köszöntött a még bejáró dolgozókra, diákokra Mezőkövesden. A helyi és helyközi buszjáratokat üzemeltető Borsod Volán arra való hivatkozással, hogy az önkormányzat nem támogatja a helyi járatot, az időtlen idők óta a vasútállomás és a Dózsa György út között közlekedő 1-es autóbuszt november 8-ával megszüntette. A Borsod Volán helyi képviselője szerint a járat nincs kihasználva és emiatt a vállalat a további üzemeltetést vállalni nem tudja. Tény és való, hogy az 1-es az utóbbi időben - a munkanélküliek számának megnövekedésével és a potenciálisan még munkahellyel rendelkező dolgozók csökkenő számával arányosan - kevesebb utast szállított. Elképzelhető tehát, hogy ez az utaslétszám nem meríti ki a tömegközlekedés kritériumát. Néhány évvel ezelőtt minden vonathoz volt helyi járat, később már csak néhány ki- tüntetett vonathoz járt, igaz voltak helyközi buszok, amelyek az érdeklődő utasokat a városba beszállították, de a menetrendek nemigen vették figyelembe a bejáró dolgozók és diákok valós igényeit. Emiatt lassan leszoktatták az utazóközönséget a helyi, sőt egyáltalán a buszjáratok igénybevételéről. A buszok a vonatok beérkezésekor nem a táblákkal kétségtelenül esztétikusán kijelölt megállóban álltak, hanem az állomástól távol parkoltak, így a járatlan utasok, látván, nincs busz, kénytelenek voltak gyalog elindulni és az 5-10 perc múlva beálló busz már csak a helyi tömeg- közlekedés íratlan szabályait ismerő (vagy kitartóbb?) utasokat fuvarozhatta az áhított otthon, vagy más úticél felé. Ily módon az utasok 80 százaléka általában nem a buszt vette igénybe. Egy városnak mondott helységben el nem ítélhető módon visszalépésnek tekinthető az, hogy egy lakossági szolgáltatást ellátó tevékenységet gazdasági okokra hivatkozva megszüntetnek. Az az érzése az embernek, hogy a volán és az önkormányzat között kialakult financiális ellentét (vagy érdektelenség) a bejáró dolgozókat és diákokat hozza olyan helyzetbe, ami körülményeiket aránytalanul súlyosbítja. Jogosnak tűnik a kérdést felvetni az önkormányzatnak és a Borsod Volánnak: Mezőkövesd város költségvetése vagy pedig a vállalat nem búja el egy autóbuszjárat üzemeltetését, illetve annak támogatását? Vagy ez is a „kisügyek” közé tartozik?... Igaz, már régen kitalálták a biciklit és a kocogás is az egészséges időtöltések közé tartozik, de nyolc óra munka és az egyre rövidebb vonat- szerelvények miatt az utóbbi időben csak állóhellyel rendelkező vonatokon történő utazás után kinek van még energiája kilométereket gyalogolni? Javasoljuk az illetékeseknek - egyszer próbálják ki! Cséke Zoltán Bárdos Zoltán Mezőkövesd Europa felé a kilátás kilátástalan Földrészünkön egyre jobban dívik a túlélési felkészülés, az ez irányú tábor és verseny. Igaz, rendkívül drága, ezért kis hazánkban - ha kormányunk nem volna ilyen humánus - csak nagyon kevesen vehetnének részt benne. Eleink felismerték, hogy az öreg kontinensen feltétlenül felkészülten kell (?) megjelennünk és programjukat is ekképpen állították össze. Rendszerváltásunk után tehát megindult az oly népszerű túlélési program - magyar módra. Az első próbatétel a rabok özönvíz- szerű ránk zúdítása volt. Na, ezt éld túl, magyar! (Ha már megválasztottál !) Akik túlélték, azoknak jött a következő gát. Megszüntették a munkahelyeket, maradt a segély, majd a nélkülözés, nyomorúság, az elkeseredés. Munka, pénz az nincs, viszont van éhezés, fázás, sötétség és adósság. Na, ezt éld túl, magyar! Eltörölték a halálbüntetést, mondván szegény, szerencsétlen gyilkosoknak kell adni még egy lehetőséget. Vagy többet? (Azóta páran meg is kapták és hála jogalkotóinknak - éltek is vele. így nyugodtan elmondhatják- éltünk és ebbe más is belehalt már.) Tehát romlott a közbiztonság is. Mit romlott? A színvonala - akár egy öngyilkos - lezuhant. Az alvilág - amelyet még nem sikerült visszazámi igyekezett bebizonyítani, hogy félelmünk nem volt alaptalan. Végül is, mit tehettek ezek az „ártatlan bá- ránykák” a nagy szabadságban? Hát amihez értettek: erőszakoskodtak, loptak, raboltak, valamint gyilkoltak. (Persze nem azokat, kik szabadon engedték őket.) A rendőrség pedig - köszöni szépen - megvolt. Mi meg rettegtünk (a tovább, vagy átképzés „csomagtervében” ez is benne foglaltatott), de aztán - feltaláló nemzet lévén - feltaláltuk magunkat, meg az önvédelem különféle lehetőségeit. Kezdtük túlélni - átvészelni - a kiképzést, de váratlanul jött a rendelet hosszú méla lesben, tele szigorítással és hozzá nem értéssel. (Úgy, mint rendesen!) Például a 8 cm-es vágóéi határ késeknél, ami azért gyilkoláshoz egy „szakembernek” untig elég. Az ijesztgetés az alvilágot csöppet sem rendítette meg. Sőt, kifejezetten hálára kötelezte őket. így legalább az áldozat kényre, kedvre kiszolgáltatva, már védekezni sem tud. Bár hiszi (vagy legalábbis reméli), hogy a jog - elvileg! - érte vám, de azért úgy gondolja, a fájdalmakat, szenvedéseket és a velejáró bajokat viselje az, aki a rendeletet kitalálta. Én viszont egyáltalán nem találom szigorúnak, mert sok minden nincs tiltva benne (még a számszeríj sem, aminek használatát feltalálásának korában is pápai átok kísérte), így például a nagy történelmi múlttal rendelkező cséphadaró, kasza és vasvilla. Aztán ott van még a kalapács, balta, kapa, ásó, mely utóbbi rendkívül praktikus célszerszám. Előbb ölni, majd a tetemet elásni lehet vele. Beszélhetnénk még az oly szép hagyományokkal rendelkező szőlőkaróról is. Istenem, hány embert vertek vele a- gyon. Szolid, emberszerető, de a pia hatására begőzölő idült (és még nem kidűlt) alkoholisták. Tényleg, általam igen tisztelt és becsült - sajnos rosszul választott-kormányom, azt a fránya alkoholt miért nem tiltják be? Mert - bár a gyilkosságok tekintélyes százaléka emiatt következik be - az állam (miközben nekem lassan felkopik az állam) ebből is óriási hasznot húz?!! Jut még eszembe, az sem utolsó gyilkolási mód, hogy az ember életét lehetetlenné teszik, aztán majd megöli Ó önmagát. Mint ahogyan már nagyon sokan meg is tették. Na, ezt éld túl, magyar! És ha mégis sikerült az utolsó órát átvészelni - akkor megúsztuk Remélem, nem a következő dresszírozá- sig, mert ma még a kilátás a kilátás- talanságé. Kletz László Nyílt levél az ÉMÁSZ Rt. vezetőihez Bezerédi Antal és dr. Perjési Zoltán Igazgató Urakhoz Levelem megírására az áram díj emelésével kapcsolatban a Miskolci Rádióban október 11-én elhangzott és az ÉM-ben október 21-én megjelent nyilatkozatuk késztetett. Ha valaki feljelentést tesz az Önök dolgozója vagy nyugdíjasa ellen túlzott fogyasztásért, ahelyett, hogy kivizsgálnák az ügyet, megrágalmazzák a szomszédját: ő volt a feljelentő. Amikor tisztázni szerettem volna a dolgot, amely anyagi és erkölcsi kárt okozott nekem - nem is keveset -, Bezerédi Úr két ajánlott levelem ellenére sem volt hajlandó fogadni és felelősségre vonni felelőtlen beosztottjait. Szeptember 6-án írt levelében azzal utasított el, lezártnak tekinti az ügyet, annak ellenére, hogy én közöltem: az ellenőrzés elmaradt, csak a mérőórát cserélték le. S hogy miért tettek éppen így? Válaszuk: mert 10 000 kW-nál az óra lenullázza saját magát és újraindul. Nem vagyok közgazdász, sem villamosmérnök, de egy kicsit megtanultam én is számolni. Fűtés, világítás, hűtő, fóliasátor, stb -1 óra fogyasztás - szerény kimutatásom szerint: 3 kW/ó 1 napi, 72 kW/hó, 2160 kW 5 hó, fűtés 10800 kW - ez csak a víkendház, még ehhez jönnek a lakás berendezései, amelyek nappali árammal működnek. A fent említett fogyasztást vajon milyen tarifával számolták el? (Név és cím a szerkesztőségben) * Fenti levél tartalmát ismertettük Bezerédi Antallal, az ÉMÁSZ Rt. vezérigazgatójával, aki dokumentumokkal támasztotta alá, hogy a panaszos feltételezései alaptalanok. A levélíró személye - bár itt a nevét és lakcímét nem jelöli meg - ismert, és a vele folytatott levelezések másolatai bizonyítják, hogy minden kérdésére kimerítő választ kapott. A vezérigazgató legutóbb, 1993. IX. 6-án a panaszosnak küldött válaszában nem „elutasította”, hanem tájékoztatta őt, hogy a szóban forgó szabálytalan áramvételezés miatti telefonbejelentésből nem derül ki a bejelentő személye, tehát a panaszost sem rágalmazhatta meg senki. A feltételezett szabálytalanság egyébként a kivizsgálás során nem igazolódott, s erről minden érintett fél tájékoztatást kapott. A vezérigazgató abban a reményben írta meg válaszlevelét, hogy a kellő alapossággal végrehajtott kivizsgálás eredménye a panaszost megnyugtatja. Mindezek után nem talál magyarázatot arra, hogy milyen formában kíván még további elégtételt. Zárt kapuk — halottak napján Hogy milyen visszásságok történnek a miskolci temetőkben - írtak róla máskor is, mások is, én is. Ok a folytatásra sajnos ismét adódott. A Mindszenti temetőt rendszerint délután, szürkületkor záiják, vagy amikor éppenséggel akaiják. De hogy halottak napján 17 óra körül a kerítésen keresztül kelljen eltávoznia a szeretteik sírjánál gyertyával emlékezőknek, az mégiscsak arcpi- rító gyalázat és érthetetlen, miként a vízcsapok lezárása is. Mindenesetre akik e napon 5 óra után érkeztek, virágjaikkal, mécseseikkel kezük- bqp elkódoroghattak a bekulcsolt kapuk láttán... ha kerítésen bemászni való kedvük nem akadt. S ha már e temetőről szólok megemlítem, hogy a szeméttárolók dugig telve és a sírkertekben is töménytelen a szemét, a hulladék Nádassy József Miskolc Szépek szépe Október 31-én 11 órától a Szépek szépe című mesej átékot mutatták be a Miskolci Nemzeti Színház művészei a Rónai Sándor Művelődési Házban. A kisunokámmal pár perccel az előadás előtt érkeztünk a helyszínre, s akkorra már minden j egy elkelt. Már távozni készültünk - ki- sunokám könnyei kíséretében -, amikor megjelent az ügyelő, aki szíves szóval, kedvesen beinvitált bennünket az előadásra. A hölgy figyelmességét, emberségét ezúton is nagyon köszönjük. A mesejáték egyébként igen tanulságos és szórakoztató volt, mindketten nagyon élveztük. Hazafelé sétálva jutott az eszembe, hogy sokan azért bosz- szankodnak, milyen brutális jelenetekkel tűzdelt műsorokat néznek a televízió jóvoltából gyermekeik. Pedig lenne szórakoztatásukra más lehetőség is, mint például egy-egy ní- vósabb színházi előadás. S ezért mi nagymamák, nagypapák sokat tehetnénk. S ha éppen nincs ráérő nagyszülő, úgy bizonyára unokáink baráti körében akadna olyan helyettes nagymama, nagypapa, aki öt-hat gyermeket elvinne egy-egy darabra. Rajta hát nagyszülők! K I.-né Miskolc Válasz cikkünkre Miskolc (ÉM - PT) - Ébresztési ügyek című, november 2-án megjelent jegyzetünkre a Pátria-TV Szalon ügyvezetője reagált. Közli, hogy náluk lehetett, lehet is kapni az említett rádiót. Mint írja: „ A kifogásolt áthangolást sem kell elvégeztetted, mert eredetileg a készülékek az itt használatos URH sávval vannak ellátva. A Zsamai piaccal szemben pedig mi a készülékeket garanciával árusítjuk.” (Az idézet betű szerint való.) Az említett jegyzet szerzőjeként az alábbiakat tartom szükségesnek közölni. 1. Október 22-én, 11 és 12 óra között jártam a Szalonban. 2. Elfeledtem leírni (Ébresztő!), hogy kifejezetten hálózatról működő rádióról volt szó. Elemeseket mindenütt árusítottak, a Bükk Áruházban el is beszélgettünk erről, szívesen fogadtak, mint lehetséges vásárlót, ugyanígy az Rádió Villamosságiban, ahol mellesleg pár órával előtte fogyott el a hálózatos, meg a Centrumhoz közeli Elektron boltokban is igen szép rádiókat mutattak. 3. A Zsamai piaccal szemben nem találtam árusító helyet. Tökéletesen igaz viszont, hogy ezen a piacon nem ad- nak garanciát semmire. Épül a postahivatal Lukács János miskolci olvasónk nem először ír a hejőcsabai postahivatal bezárása okán. Ezúttal többek között a következőket: ígérik, nyílik az új posta, már a telek is rendelkezésre áll, de ki tudja, mikor adják át valójában. Méltán türelmetlenek a hejőcsabaiak, hiszen a közelben nincs hasonló intézmény, s így órákba telik, mire postai ügyeiket lerendezik. S ráadásul a távoli hivatal csak 10 órakor nyit. A Csaba ABC mögötti területen már épül az új postahivatal - tudtuk meg a Postaigazgatóság vezetőjétől, Kertész Istvántól. A tervek szerint ez évben már tető alá kerül, s várhatóan a jövő év első felében készül el véglegesen. Addig is az érintettek szíves türelmét és megértését kérik.
