Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)

1993-11-15 / 267. szám

4 ÉSZAIOMagyarország Levelezés 1993, November 15», Hétfő Kábelzűr az Avason Az Avason lakom, a Bokányi Dezső u. 5. szám alatt. Lakóházunk tv-antenna rendszerét a Gelka Kft. üzemelteti és tartja rendben, már amikor hajlandóak is erre. Örülnöm kellene, hogy végre hozzánk is bekapcsolták a HBO- adását, de mégsem teszem. A kísérleti adások szeptember elején kezdődtek meg. Ekkor felborult minden, a tv-csatomák vi­lágvevővé váltak, mindent fognak, csak azt nem, amit kellene. Jeleztem a szolgáltatónak, hogy baj van a kábelrendszerrel, mert a TV-2, a miskolci csatorna és a HBO-adások kevered­nek. A csatornák közel vannak egymáshoz és így tisztán egyiket sem lehet fogni. A műholdas adások képminősége is nagyon rossz. Szeptembertől ígérik a felszámolás alatt levő Gelka Kft. dolgozói és vezetője, hogy kijönnek és megjavítják a rendszert, ám azóta sem tör­tént semmi. Én viszont az antennadíjat egész évre kifizettem, s ugyancsak leróttam a HBO- adásért és a postának a televízió előfizetésért járó költségeket. Havi 980 forintért cserébe pe­dig nézem a fekete csíkos, nyüzsgő képernyőt. A telefonálásba és az ígérgetésekbe belefárad­tam. Ha én tisztességesen fizetek egy szolgálta­tásért, akkor elvárom, hogy az az kifogástalan legyen. Becker Józsefhé Miskolc Gyalogtúra az iskoláért „25 km gyalogtúra a 25 éves iskoláért” - ezt a felajánlást a miskolci 10. Számú Általános Is­kola cserkészei tették a közelmúltban, melyhez 30 gyerek és hét tanár csatlakozott. A Búza térről busszal indultunk Hollóstetőig, onnan pedig gyalog mentünk tovább Felsőtár- kányig. Síkosabb terepen kb. 25 km-t tettünk meg, majd szerpentinen kapaszkodtunk egyre feljebb és szemsugarunk is egyre többet fogott be a lenyűgözően szép, pompázó őszi erdő és a hegyek tartományából. Embert próbára tevő emelkedőn bukdácsolva, csúszkálva a bokáig érő avarban, hátunkon az egyre nehezedő háti­zsákokkal, értük el Ódor-várat. Innen már jó­részt lefelé baktattunk a Felsőtárkányban lévő szállásig, ahol gulyáslevessel és túrós csuszával fogadtak bennünket. Reggel nagy meglepeté­sünkre a Mosoly Gyermekközösség vezetője, Kovács Béláné és egy kollégánk várt a busszal, s buktával és almával kínálták a társaságot. A szombati nap könnyű és kellemes volt, mivel Egerszalókon megnéztük a vulkáni utóműkö­dés eredményeként feltörő kénes vizet a hegyol­dalon lévő sókiválásokkal, Feldebrón az al­templomáról híressé vált katolikus templomot, a kisnánai várat, a bélháromkuti apátságot és a monostor alapjait. Utunk utolsó állomása Szilvásvárad volt. Sokszor láthattuk a község házai felé emelkedő, köralakú, hófehér épüle­tet, a református templomot. Körüljárván az építményt, a fehér falakról visszaverődő őszi fény a nedves, sárga lombokon csillant, a völgy­re ereszkedő pára - mint valami úszó cigaret­tafüst - az élménydús nap elmúlását jelezte. Köszönetét mondunk Jankó Károlyné tanítónő­nek, aki e két tartalmas, programokban bővel­kedő napot számunkra megszervezte. Várhegyi Vilmosné tanár A fák az égig nőnek? A miskolci Martin Károly utcából érkezett a panasz, miszerint a fák gallyai úpy megnőttek, hogy az oszlopokon lévő iz­zók fénye elvész takarásulcban. Nyáron három vezeték is elszakadt a terebélyes lombok, ágak súlya alatt. Bizony régóta fűrészre szorulnak. Fotó: Fojtán László Bodnár Ildikó rovata Megszüntették az 1-es járatot Új korszak köszöntött a még bejáró dolgozókra, diákokra Mezőköves­den. A helyi és helyközi buszjárato­kat üzemeltető Borsod Volán arra való hivatkozással, hogy az önkor­mányzat nem támogatja a helyi já­ratot, az időtlen idők óta a vasútál­lomás és a Dózsa György út között közlekedő 1-es autóbuszt november 8-ával megszüntette. A Borsod Vo­lán helyi képviselője szerint a járat nincs kihasználva és emiatt a válla­lat a további üzemeltetést vállalni nem tudja. Tény és való, hogy az 1-es az utóbbi időben - a munkanélküliek számá­nak megnövekedésével és a potenci­álisan még munkahellyel rendelke­ző dolgozók csökkenő számával ará­nyosan - kevesebb utast szállított. Elképzelhető tehát, hogy ez az utas­létszám nem meríti ki a tömegközle­kedés kritériumát. Néhány évvel ezelőtt minden vonathoz volt helyi járat, később már csak néhány ki- tüntetett vonathoz járt, igaz voltak helyközi buszok, amelyek az érdek­lődő utasokat a városba beszállítot­ták, de a menetrendek nemigen vet­ték figyelembe a bejáró dolgozók és diákok valós igényeit. Emiatt lassan leszoktatták az utazóközönséget a helyi, sőt egyáltalán a buszjáratok igénybevételéről. A buszok a vonatok beérkezésekor nem a táblákkal kétségtelenül esz­tétikusán kijelölt megállóban álltak, hanem az állomástól távol parkol­tak, így a járatlan utasok, látván, nincs busz, kénytelenek voltak gya­log elindulni és az 5-10 perc múlva beálló busz már csak a helyi tömeg- közlekedés íratlan szabályait isme­rő (vagy kitartóbb?) utasokat fuva­rozhatta az áhított otthon, vagy más úticél felé. Ily módon az utasok 80 százaléka általában nem a buszt vette igénybe. Egy városnak mondott helységben el nem ítélhető módon visszalépés­nek tekinthető az, hogy egy lakossá­gi szolgáltatást ellátó tevékenységet gazdasági okokra hivatkozva meg­szüntetnek. Az az érzése az ember­nek, hogy a volán és az önkormány­zat között kialakult financiális el­lentét (vagy érdektelenség) a bejáró dolgozókat és diákokat hozza olyan helyzetbe, ami körülményeiket aránytalanul súlyosbítja. Jogosnak tűnik a kérdést felvetni az önkor­mányzatnak és a Borsod Volánnak: Mezőkövesd város költségvetése vagy pedig a vállalat nem búja el egy autóbuszjárat üzemeltetését, illetve annak támogatását? Vagy ez is a „kisügyek” közé tartozik?... Igaz, már régen kitalálták a biciklit és a kocogás is az egészséges időtöl­tések közé tartozik, de nyolc óra munka és az egyre rövidebb vonat- szerelvények miatt az utóbbi időben csak állóhellyel rendelkező vonato­kon történő utazás után kinek van még energiája kilométereket gyalo­golni? Javasoljuk az illetékeseknek - egy­szer próbálják ki! Cséke Zoltán Bárdos Zoltán Mezőkövesd Europa felé a kilátás kilátástalan Földrészünkön egyre jobban dívik a túlélési felkészülés, az ez irányú tá­bor és verseny. Igaz, rendkívül drá­ga, ezért kis hazánkban - ha kormá­nyunk nem volna ilyen humánus - csak nagyon kevesen vehetnének részt benne. Eleink felismerték, hogy az öreg kontinensen feltétlenül felkészülten kell (?) megjelennünk és programjukat is ekképpen állítot­ták össze. Rendszerváltásunk után tehát megindult az oly népszerű túlélési program - magyar módra. Az első próbatétel a rabok özönvíz- szerű ránk zúdítása volt. Na, ezt éld túl, magyar! (Ha már megválasztot­tál !) Akik túlélték, azoknak jött a kö­vetkező gát. Megszüntették a mun­kahelyeket, maradt a segély, majd a nélkülözés, nyomorúság, az elkese­redés. Munka, pénz az nincs, viszont van éhezés, fázás, sötétség és adós­ság. Na, ezt éld túl, magyar! Eltöröl­ték a halálbüntetést, mondván sze­gény, szerencsétlen gyilkosoknak kell adni még egy lehetőséget. Vagy többet? (Azóta páran meg is kapták és hála jogalkotóinknak - éltek is ve­le. így nyugodtan elmondhatják- él­tünk és ebbe más is belehalt már.) Tehát romlott a közbiztonság is. Mit romlott? A színvonala - akár egy ön­gyilkos - lezuhant. Az alvilág - ame­lyet még nem sikerült visszazámi ­igyekezett bebizonyítani, hogy félel­münk nem volt alaptalan. Végül is, mit tehettek ezek az „ártatlan bá- ránykák” a nagy szabadságban? Hát amihez értettek: erőszakoskodtak, loptak, raboltak, valamint gyilkol­tak. (Persze nem azokat, kik szaba­don engedték őket.) A rendőrség pe­dig - köszöni szépen - megvolt. Mi meg rettegtünk (a tovább, vagy át­képzés „csomagtervében” ez is ben­ne foglaltatott), de aztán - feltaláló nemzet lévén - feltaláltuk magun­kat, meg az önvédelem különféle le­hetőségeit. Kezdtük túlélni - átvé­szelni - a kiképzést, de váratlanul jött a rendelet hosszú méla lesben, tele szigorítással és hozzá nem ér­téssel. (Úgy, mint rendesen!) Példá­ul a 8 cm-es vágóéi határ késeknél, ami azért gyilkoláshoz egy „szakem­bernek” untig elég. Az ijesztgetés az alvilágot csöppet sem rendítette meg. Sőt, kifejezetten hálára köte­lezte őket. így legalább az áldozat kényre, kedvre kiszolgáltatva, már védekezni sem tud. Bár hiszi (vagy legalábbis reméli), hogy a jog - elvi­leg! - érte vám, de azért úgy gondol­ja, a fájdalmakat, szenvedéseket és a velejáró bajokat viselje az, aki a rendeletet kitalálta. Én viszont egyáltalán nem találom szigorúnak, mert sok minden nincs tiltva benne (még a számszeríj sem, aminek használatát feltalálásának korában is pápai átok kísérte), így például a nagy történelmi múlttal rendelkező cséphadaró, kasza és vasvilla. Aztán ott van még a kalapács, balta, kapa, ásó, mely utóbbi rendkívül prakti­kus célszerszám. Előbb ölni, majd a tetemet elásni lehet vele. Beszélhet­nénk még az oly szép hagyományok­kal rendelkező szőlőkaróról is. Iste­nem, hány embert vertek vele a- gyon. Szolid, emberszerető, de a pia hatására begőzölő idült (és még nem kidűlt) alkoholisták. Tényleg, álta­lam igen tisztelt és becsült - sajnos rosszul választott-kormányom, azt a fránya alkoholt miért nem tiltják be? Mert - bár a gyilkosságok tekin­télyes százaléka emiatt következik be - az állam (miközben nekem las­san felkopik az állam) ebből is óriá­si hasznot húz?!! Jut még eszembe, az sem utolsó gyilkolási mód, hogy az ember életét lehetetlenné teszik, aztán majd megöli Ó önmagát. Mint ahogyan már nagyon sokan meg is tették. Na, ezt éld túl, magyar! És ha mégis sikerült az utolsó órát átvé­szelni - akkor megúsztuk Remé­lem, nem a következő dresszírozá- sig, mert ma még a kilátás a kilátás- talanságé. Kletz László Nyílt levél az ÉMÁSZ Rt. vezetőihez Bezerédi Antal és dr. Perjési Zoltán Igazgató Urakhoz Levelem megírására az áram díj emelésével kapcsolatban a Miskolci Rádióban október 11-én elhangzott és az ÉM-ben október 21-én megje­lent nyilatkozatuk késztetett. Ha valaki feljelentést tesz az Önök dolgozója vagy nyugdíjasa ellen túl­zott fogyasztásért, ahelyett, hogy ki­vizsgálnák az ügyet, megrágalmaz­zák a szomszédját: ő volt a feljelen­tő. Amikor tisztázni szerettem volna a dolgot, amely anyagi és erkölcsi kárt okozott nekem - nem is keveset -, Bezerédi Úr két ajánlott levelem ellenére sem volt hajlandó fogadni és felelősségre vonni felelőtlen beosz­tottjait. Szeptember 6-án írt levelé­ben azzal utasított el, lezártnak te­kinti az ügyet, annak ellenére, hogy én közöltem: az ellenőrzés elmaradt, csak a mérőórát cserélték le. S hogy miért tettek éppen így? Válaszuk: mert 10 000 kW-nál az óra lenulláz­za saját magát és újraindul. Nem va­gyok közgazdász, sem villamosmér­nök, de egy kicsit megtanultam én is számolni. Fűtés, világítás, hűtő, fó­liasátor, stb -1 óra fogyasztás - sze­rény kimutatásom szerint: 3 kW/ó 1 napi, 72 kW/hó, 2160 kW 5 hó, fűtés 10800 kW - ez csak a víkendház, még ehhez jönnek a lakás berende­zései, amelyek nappali árammal működnek. A fent említett fogyasz­tást vajon milyen tarifával számol­ták el? (Név és cím a szerkesztőségben) * Fenti levél tartalmát ismertettük Bezerédi Antallal, az ÉMÁSZ Rt. ve­zérigazgatójával, aki dokumentu­mokkal támasztotta alá, hogy a pa­naszos feltételezései alaptalanok. A levélíró személye - bár itt a nevét és lakcímét nem jelöli meg - ismert, és a vele folytatott levelezések másola­tai bizonyítják, hogy minden kérdé­sére kimerítő választ kapott. A ve­zérigazgató legutóbb, 1993. IX. 6-án a panaszosnak küldött válaszában nem „elutasította”, hanem tájékoz­tatta őt, hogy a szóban forgó szabály­talan áramvételezés miatti telefon­bejelentésből nem derül ki a bejelen­tő személye, tehát a panaszost sem rágalmazhatta meg senki. A feltéte­lezett szabálytalanság egyébként a kivizsgálás során nem igazolódott, s erről minden érintett fél tájékozta­tást kapott. A vezérigazgató abban a reményben írta meg válaszlevelét, hogy a kellő alapossággal végrehaj­tott kivizsgálás eredménye a pana­szost megnyugtatja. Mindezek után nem talál magyarázatot arra, hogy milyen formában kíván még további elégtételt. Zárt kapuk — halottak napján Hogy milyen visszásságok történ­nek a miskolci temetőkben - írtak róla máskor is, mások is, én is. Ok a folytatásra sajnos ismét adódott. A Mindszenti temetőt rendszerint délután, szürkületkor záiják, vagy amikor éppenséggel akaiják. De hogy halottak napján 17 óra körül a kerítésen keresztül kelljen eltávoz­nia a szeretteik sírjánál gyertyával emlékezőknek, az mégiscsak arcpi- rító gyalázat és érthetetlen, miként a vízcsapok lezárása is. Mindeneset­re akik e napon 5 óra után érkeztek, virágjaikkal, mécseseikkel kezük- bqp elkódoroghattak a bekulcsolt kapuk láttán... ha kerítésen be­mászni való kedvük nem akadt. S ha már e temetőről szólok megem­lítem, hogy a szeméttárolók dugig telve és a sírkertekben is töményte­len a szemét, a hulladék Nádassy József Miskolc Szépek szépe Október 31-én 11 órától a Szépek szépe című mesej átékot mutatták be a Miskolci Nemzeti Színház művé­szei a Rónai Sándor Művelődési Házban. A kisunokámmal pár perc­cel az előadás előtt érkeztünk a hely­színre, s akkorra már minden j egy elkelt. Már távozni készültünk - ki- sunokám könnyei kíséretében -, amikor megjelent az ügyelő, aki szí­ves szóval, kedvesen beinvitált ben­nünket az előadásra. A hölgy figyel­mességét, emberségét ezúton is na­gyon köszönjük. A mesejáték egyéb­ként igen tanulságos és szórakozta­tó volt, mindketten nagyon élvez­tük. Hazafelé sétálva jutott az eszembe, hogy sokan azért bosz- szankodnak, milyen brutális jelene­tekkel tűzdelt műsorokat néznek a televízió jóvoltából gyermekeik. Pe­dig lenne szórakoztatásukra más le­hetőség is, mint például egy-egy ní- vósabb színházi előadás. S ezért mi nagymamák, nagypapák sokat te­hetnénk. S ha éppen nincs ráérő nagyszülő, úgy bizonyára unokáink baráti körében akadna olyan helyet­tes nagymama, nagypapa, aki öt-hat gyermeket elvinne egy-egy darabra. Rajta hát nagyszülők! K I.-né Miskolc Válasz cikkünkre Miskolc (ÉM - PT) - Ébresztési ügyek című, november 2-án megje­lent jegyzetünkre a Pátria-TV Sza­lon ügyvezetője reagált. Közli, hogy náluk lehetett, lehet is kapni az em­lített rádiót. Mint írja: „ A kifogásolt áthangolást sem kell elvégeztetted, mert eredetileg a készülékek az itt használatos URH sávval vannak el­látva. A Zsamai piaccal szemben pe­dig mi a készülékeket garanciával árusítjuk.” (Az idézet betű szerint való.) Az említett jegyzet szerzőjeként az alábbiakat tartom szükségesnek kö­zölni. 1. Október 22-én, 11 és 12 óra között jártam a Szalonban. 2. Elfe­ledtem leírni (Ébresztő!), hogy kife­jezetten hálózatról működő rádióról volt szó. Elemeseket mindenütt áru­sítottak, a Bükk Áruházban el is be­szélgettünk erről, szívesen fogad­tak, mint lehetséges vásárlót, ugyanígy az Rádió Villamosságiban, ahol mellesleg pár órával előtte fo­gyott el a hálózatos, meg a Centrum­hoz közeli Elektron boltokban is igen szép rádiókat mutattak. 3. A Zsamai piaccal szemben nem talál­tam árusító helyet. Tökéletesen igaz viszont, hogy ezen a piacon nem ad- nak garanciát semmire. Épül a postahivatal Lukács János miskolci olvasónk nem először ír a hejőcsabai postahi­vatal bezárása okán. Ezúttal többek között a következőket: ígérik, nyílik az új posta, már a te­lek is rendelkezésre áll, de ki tudja, mikor adják át valójában. Méltán türelmetlenek a hejőcsabaiak, hi­szen a közelben nincs hasonló intéz­mény, s így órákba telik, mire postai ügyeiket lerendezik. S ráadásul a tá­voli hivatal csak 10 órakor nyit. A Csaba ABC mögötti területen már épül az új postahivatal - tudtuk meg a Postaigazgatóság vezetőjétől, Ker­tész Istvántól. A tervek szerint ez év­ben már tető alá kerül, s várhatóan a jövő év első felében készül el vég­legesen. Addig is az érintettek szíves türelmét és megértését kérik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom