Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)

1993-11-30 / 280. szám

4 ÉSZAK-Magyarország Megyei Körkép 1993. November 30., Kedd-----------JEGYZET----------­R andevú az unokával NyikesImre Első komolyabb találkozásom a techniká­val a szappanosdoboz-szerű rádiónk volt a konyhában, amelyen a háború után már tudtuk fogni a Kossuth és a Petőfi Rádió hí­reit. Alig volt korszerűbb készülék ez, mint az iskolában összetákolt detektoros rádi­ónk. Primitív, de igen hasznos tartozékai voltak ezek akkori életünknek. Hol is gon­doltunk volna az idő tájt arra, hogy 1993- ban színes tévékészüléken nézzük a műhol­don át érkező német, spanyol, holland, an­gol és egyéb nációjú tévéműsorokat, nem be­szélve a magyar adásokról, a videózás lehe­tőségéről?! Hol is gondoltunk volna akkor arra, hogy a technika néhány évtized múl­va lehetővé teszi számunkra: mint nagyszü­lő-jelöltek még unokánk megszületése előtt találkozhassunk Vele?! Pedig most ez tör­tént. Kíváncsian és megrendültén ülünk felesé­gemmel, középső fiunkkal, s gömbölyödő hasú, örömtől csillogó szemű menyünkkel a képernyő előtt, amelyen egyszerre csak ki­tárulkozik menyünk hasa, s megjelenik Ő, 26 hetesen, kis kezeit, lábait szaporán moz­gatva, aránytalanul nagyfejével bólogatva, szemével szinte minket nézve. Mintha any­ja szuggerálásával, közvetítésével felfogná, hogy milyen esemény főszereplője, hogy sztár lett a családban még mielőtt megszü­letett, még mielőtt felsírt volna. Visszainte­getünk Neki, akiről már tudjuk, hogy van, hogy létezik, csak azt nem, hogy fiúként, vagy kislányként készül-e a világra, kö­zénk. Természetesen gyerekjáték ma már ezt is előrejelezni, de a fiatalok ragaszkod­nak hozzá, hogy titok maradjon az utolsó percig... A videófelvétel lassan lepereg, megáll a kép. S mi ott ülünk már majdnem olyan boldogan, mintha ő is ott lenne a valóság­ban is közöttünk, hús-vér emberként, gőgi- csélve, vagy sírva, csendesen nézelődve, vagy jfürgén rugdalózva. A technika csodá­ja révén megadatott nekünk, hogy mi már akkoriáthassuk, amikor erről a találkozás­ról, képzelt, rövid jelbeszédünkről még egyoldalúan csak mi tudunk. Ámbár, Klá­rikánk szerint a kicsi is ért mindent, tud mindenről az ő gondolatátvitele segítségé­vel. Akár üzenhetünk is - mondja huncut mosollyal. S én már-már komolyan veszem, amikor eszembe jut: de hiszen azt se tudjuk még, milyen nemet képvisel Klárika hasá­ban a kis drága... Utazók Klubja Miskolc (ÉM) - November 30-án, kedden 17 órakor másodszor találkoznak a TIT megyei szervezete és az Észak-Magyarország Szer­kesztősége Utazók Klubja rendezvényének résztvevői a Kazinczy Klubban (Miskolc, Szé­chenyi utca 14, az első emeleten). A soron kö­vetkező diavetítéses témakör: Utazás az Észa­ki-középhegységben (Palócfóld és Heves megye idegenforgalmi értékei). A belépés díjtalan, az Utazók Klubja minden érdeklődőt szeretettel vár. A márciusban befejeződő „Utazás ka­rosszékben” előadássorozat résztvevői a végén vetélkedőn vehetnek részt, amelynek győztesei értékes dijakat nyerhetnek.- Csak ne legyen olyan magabiztos, ha egy kicsit belejavítok ebbe a fantom-kép­be, mindjárt előállíthatom! Rajz: MTI A gyermekrendelő túrós háta Miskolc (ÉM - DK) - A Donald ka­csa mese jutott eszembe a minap a Corvin 0.11. alatti 13-as 14-es gyer­mekrendelőben. Annak is az az epi­zódja, mikor szegény kacsa nem tud­ta elzárni a csapot, s a csöpögés za­jától bárhogy próbált, nem tudott elaludni... Na most, itt a rendelőben hat vödör­be csöpög a plafonról a víz, s így ti- zedmásodpercenként hasít az em­ber fülébe az egy idő után tényleg iszonytatóvá váló hang. Persze itt aludni senki nem akar. Dolgozni vi­szont annál inkább szeretne. Még­pedig gyermekeket gyógyítani, be­tegséget megelőzni. De a falon folyik le a víz, a pelenkázó asztalok „úsz­nak”, természetesen a székekre sem lehet ülni, s a „nagy” egész váróte­remből csak egy vékonyka csík jut a rendelésre várakozó szülőknek, gye­rekeknek. Szerencsére most nincs különösebb járvány, így nem olyan hosszú a sor... Igen, olvad. A hó már csak ilyen. Ha leesik, s nem fagy jön rá, hanem eny­hülés, vízzé lesz. S ha egy épületnek rossz a szigetelése, ez a hó-víz ilyen kellemetlenségeket okozhat. így volt ez már tavaly is. Pedig az ember azt hinné, hogy ilyen egyszerűnek tűnő problémát, mint a tetőszigete­lés, képes megoldani az ember, s nem zz ott dolgozók feladata, hogy betömködjék a lyukakat. A védőnők bejelentették a dolgot az épületet használó kórháznak, ám a műszaki vezető felvilágosította őket, hogy ez a közös ló túrós háta esete, hiszen az épület az önkormányzat tulajdona. Ok csak annyit tehetnek, hogy ki­mennek és áramtalanítják az épüle­tet, nehogy valakit áramütés éljen. Ezen túl még bejelenthetik az illeté­kes osztályon, ahol talán felkerül a váratlan meghibásodások listájára. De ez az idő egyébként sem túl ide­ális a szigetelési munkák szempont­jából... Kétszeres bűnös tehát a hó: nem elég, hogy okozza, de még nem is en­gedi elhárítani a bajt. A természet majd megoldja. Lassan vége az olva­dásnak, s ha nem esik újra az a frá­nya égi áldás, hát kibírják egy dara­big. A baj csak az, hogy még el sem kezdődött a tél... Győztes polgármester Mályi (ÉM) - Úgy tűnik, Mályi pol­gármestere, dr. Zelei Zoltán győzel­mével ér véget a községben immár harmadik esztendeje dúló politikai­hatalmi harc. Ezt látszik alátámasztani az eddig többségben lévő képviselőcsoport azon döntése, miszerint visszahív­ták alpolgármesteri székéből a ko­rábban általuk megválasztott Miko­la Tamást, sőt a pénzügyi ellenőrző bizottság elnöki tisztéből is leváltot­ták. Mint utóbb kiderült, e döntése­ket több tényező motiválta. így pél­dául mint elnök, az év folyamán egyetlen egyszer sem hívta össze bi­zottságát; képviselő-testületi ülé­sekre alig járt, tehát vajh' mi kevés rálátása volt a falu életére. Tehát - derül ki mindezekből - nem felelt meg a várakozásoknak. Információink szerint nimbuszát az sem emelte, amikor a testületet kép­viselte a bírósági tárgyaláson a pol­gármesterrel szemben - sikertele­nül. A munkaügyi pert elvesztették. Az új alpolgármester Hubert János lett. Ezek után remélhetőleg a két veze­tő között korrekt munkakapcsolat alakul majd ki, hiszen a hatalmi vil­longások közepette is látványosan fejlődött községnek (aszfaltozott utak, telefonhálózat, közvilágítás, satöbbi) ez alapérdeke. A Munkáspárt a választásokról Miskolc (ÉM)—A belpolitikai hely­zet alakulását - a napokban Miskol­con megtartott sajtótájékoztatón - Nyíró Sándor, a Munkáspárt alelnö- ke drámainak ítélte meg. Hangsú­lyozta: bizonyos társadalmi folya­matok az utóbbi időben szinte ellen­őrizhetetlenné váltak. Mint mondotta: - Nincs semmi biz­tató jele annak, hogy a gazdaság kulcskérdéseinek megoldására kon­centrálna a kormány és a törvényho­zás. Ugyanakkor - hangzott el - ide­ológiai töltetű, politikai félelemkel­tésre alkalmas törvények kikény­szerítésével az ország stabilitása ke­rül veszélybe. A Munkáspárt állásfoglalása sze­rint a választási kódex alapvető ér­telmének - mármint az esélyegyen­lőségnek - feltételei nem biztosítot­tak mindenki számára a nyilvános­ság előtt. Elhangzott a tájékoztatón: a Munkáspárt örömmel tekint arra a kezdeményezésre, amely az MSZOSZ-en belül a baloldali mun­kásplatform létrehozását jelenti. Amint arra Nyíró Sándor utalt: a szövetség több tagja és a különböző szakszervezeti aktivisták kezdemé­nyezték e platform létrehozását. E kezdeményezések rokonszenveznek a Munkáspárt törekvéseivel. Nyílt válasz egy nyílt levélre A felvonószerelők szerint az építők hanyagsága okozott kárt Miskolc (ÉM) - Lapunk november 18-i számában a miskolci ,,2-es szá­mú Posta építői” aláírással nyílt le­velet közöltünk, az abban írtakra válaszlevélben reagált a „Miskolc­lift” Felvonó Szerviz GM. „A 2. sz. Postahivatalban cégünk két éve szerelte fel igen magas esztéti­kai igényeket is kielégítő, mikroszá- mítógépes vezérlésű, rozsdamentes fülkével, rozsdamentes automata aj­tóval és szenzoros hívóval ellátott csúcstechnológiájú, hidraulikus te­herfelvonót. Miskolcon és a megyé­ben se előtte, se utána nem építettek be hasonló minőségű és csúcstechno­lógiájú felvonó berendezést. A felvonó berendezés működött egy fél évig, amikor elkezdődött az épít­kezés. Javasoltuk a Postaigazgató­ságnak, hogy lássa el fóliavédelem­mel a liftet, hiszen az építkezés so­rán a hidraulika a mikroprocesszor, a rozsdamentes ajtók is károsodhat­nak. A Postaigazgatóság megbízta az építőket, hogy tegyék meg a java­solt védőintézkedéseket, ez körülbe­lül 20 ezer forintba került volna, amely - azt hiszem - csekély ráfor­dítás a közel 6 millió forintos érték mellett. Ám ezt, a felszólítás ellené­re sem tették meg. A helyszínen fo­tókat készítettünk, melyek egyértel­műen bizonyítják az építők hanyag­ságát. A hidraulikán, a mikropro­cesszoron, a rozsdamentes fülkén és ajtókon vastagon volt a törmelék, a malter, a por és a cement. Az akná­ban lévő jeladókat leszaggatták, a 3. szinti szenzoros hívótablót betörték. A villamos 'vezérlőszekrényről kü­lönböző villamos alkatrészeket le­szereltek és elvittek. A hidraulika vezérlőtömb jeladó kábelét levágták és elvitték. A darabonként 250 ezer forint érté­kű rozsdamentes automata aknaaj­tók közepébe 1 méter magasan az építők vastagon belekarcolták az 1 méteres szintjelzést (háromszöget). A hidraulika tartály beöntönyílást lezáró csavaros dugóját elvitték, a hidraulikaolaj tele volt malterral, törmelékkel. A hidraulika rendszer­be bekerült lúgoshatású malter tönkretette a tömítéseket és a nyo­máskapcsolók áteresztő nyílásait, füvókáit. Mindkét vezetősín felső vé­géből levágtak egy-egy kb. 60 cm hosszú darabot, mert a zsalujuk nem fért el és az ácsok a helyszínnek megfelelően nem akarták átalakíta­ni. A levágott vezetősín egy darabját a helyszínen megtaláltuk, a rozsda- mentes fülkére volt rádobva. 1993. szeptember 29-én helyszíni bejárást tartottunk az érintettekkel, amelyen jelen voltak az építők és a Postaigazgatóság képviselői. A hely­színi bejárásról jegyzőkönyvet vett tünk fel, amelyben a fent felsorolt károkozást a kivitelező Raszter Ép. Kft. és a MTM Magas és Mélyépítő Kft. elismerte. Mi nem kényszerítettünk senkit, hogy javítási munkákat csak mi vé­gezhetjük el - mint ahogy azt az épí­tők levelükben írták - de a felszerelt hidraulikus felvonóra mi vállaltuk a garanciát, s ezért a helyreállítás is a mi feladatunk, ha a Postaigazgató­ság a berendezésre továbbiakban is garanciát akar. Azt hiszem, hogy mindenkinek ke­serű szájíze maradt az üggyel kap­csolatban, főként az építőknek, hi­szen ezt a kárt, amelyet felelőtlensé­gükkel okoztak a Miskolci Postai­gazgatóságnak, nekik kell megtérí­teniük.” Nem barkochba, nem játék... Miskolc (ÉM-K.L .)-A karácsonyi könyvpiac változatos és igazán rep­rezentatív kiadványai között is ér­deklődésre tarthat számot, már csak azért is, mert megyénk és városunk, Miskolc számos közismert személyi­sége is helyet kapott a BioGráf kia­dó által megjelentetett Magyar és Nemzetközi Ki kicsoda? kötetben. A nagyalakú, több mint ezer oldalas mű 12 500 személy adatait rögzíti. Közülük 7500 a magyar és 5200 a külföldi személyiség, akik érdeklő­désre tarthatnak számot. A kiad­ványt a szerkesztőség ez év szeptem­berében zárta le - így hát a legfris­sebb tudnivalókat tartalmazza. Megyénk és annak városai, közte Miskolc igen csak szép számmal képviseltetik magukat az illusztris névsorban. Felsorolásuk már csak azért is ne­héz lenne, mert névsoruk egy kisebb város telefpnelófizetóinek számával érne fel. így csupán szemelvény­ként, betűrendben, a Miskolcon élőkből tudunk szemlézést adni - természetesen a teljesség igénye nélkül. A „névsort” Bodonyi Csaba építész nyitja meg, és szerepel a felsorolás­ban Feledy Gyula grafikus, festőmű­vész, Furmann Imre, jogász, költő, országgyűlési képviselő, Kovács Fe­renc, bányamérnök, egyetemi tanár, akadémikus (több más miskolci egyetemi tanár mellett), Mazsaroff Miklós, festőművész, Szalay Lajos grafikus, Velkey László, orvos, kan­didátus, egyetemi tanár, Zambó Já­nos bányamérnök, nyug. egyetemi tanár, akadémikus, Zsidai József, kandidátus, könyvtári főigazgató. A kötetben felsoroltak bizonyítják1 Miskolcon és a megyében igencsak számos azoknak száma, akik szá­mottevők a szellemi életben. Bereczki Pistuka balladája Miskolc (ÉM - Nyl) - Annyi sok szép emléket őrzök az előfizetőink­kel tett őszi erdélyi körutakról, hogy felsorolni is nehéz lenne. A krónikás azonban nem térhet ki sorsa elől, s időnként választania, válaszolnia kell sutói, ami leginkább a szívébe markolt. Ilyen volt számomra a Gyilkos-tó­nál, amikor utasaink együtt énekel­ték a Székely Himnuszt, vagy ami­kor Baratt Imre a Gyulai havasok szerpentinjein mindannyiunk gyö­nyörűségére rég elfeledett betyárda­lokat énekelt. S ilyen volt a két ki­sírt szemű utastárs, Tóth Béláné és Madaras Ilonka, miskolci előfizető­ink története is. Tóth Béláné édesapja még a század- forduló előtt született Gyergyó- szentmiklóson, nyolc gyermekes székely családban. Miskolcon tanult ki masinisztának, s politikai nézetei miatt idő előtt főmozdonyvezetőként nyugdíjazták. Lánya szerint „szoci” volt, törvényhatósági bizottsági tag, majd Reisenger Ferenc és Rónai Sándor idejében városatya. Ilyetén minőségében neki köszönhette a Martintelep a villanyt, nevéhez fű­ződik a Gömöri-sorompó elkészülte, hogy csak két megvalósult álmát említsük. Nagy hazafi volt - olva­som Tóth Béláné levelében, hat gyermekét is e szellemben nevelte, köztük Parázs Józsefnét, Madaras Piroskát, aki öt hónapos korában lett a család állandó, teljes jogú tag­ja. S hogy kerül ide Bereczki Pistuka balladája? A tízszer négy verssza­kos történetet ők őrizték meg, men­tették át Magyarországra. Mint annyian sokan mások, Z. Tábo­ri Piroska is rigmusokba öntötte Er­dély sorsa feletti bánatát. így szüle­tett meg egy talán igaz történet a Háromszék völgyben élt ötéves kis­fiúról, Berecki Pistukáról, aki piros- fehér-zöld bojtos ostorával szembe­szállt a faluba érkező oláh katonák­kal, akik közül az egyik puskatussal úgy megütötte, hogy reggelre meg­halt. „ Öt é/es sem volt még, s boldog végtelen, Piros ajkán dalra-dal virult, S mit tudta ő. hoay szép Erdély felett. A szent szabadság úgy bealkonyull." - sír a ballada a hajdanán élt Berecki Pistukáról. Hát ilyen, talán naivitásnak tűnő, de szép, szívből fakadó emlékeket is őriz az újságíró utastársai által Er­délyről... Erdélyről, amelynekNagy- Romániához kapcsolása 75 éves év­fordulóját ünnepli a hivatalos Ro­mánia, sok-sok vitával, ellentmon­dásos megnyilvánulásokkal. De hát ehhez nekünk, utazóknak vajmi ke­vés a közünk. Hacsak annyi nem, hogy szívünkben megsiratjuk a Há­romszéki völgyben hősi halált halt kis Berecki Pistukát, s az ő gyönyö­rűséges Erdélyországát, Székely­földjét, Háromszéki völgyét... Találkozóra várják a nyugdíjasokat Miskolc (ÉM) - Fogadónapra vár­ják megyénk nyugdíjasait szerdán, december 1-jén reggel 8 órától Mis­kolcon, az Időskorúak Közösségi Há­zába. Á Nyugdíjasok Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Kamarája szerve­zésében ez alkalommal gazdag prog­ram, több hasznos találkozó lesz a Kassai utca 86. szám alatti székház­ban. Már reggeltől egy jogász, valamint egy társadalombiztosítási szakem­ber váija az érdeklődőket, s mind­ketten válaszolnák a nyugdíjasok kérdéseire, tájékoztatást adnak az idős embereket foglalkoztató problé­mákra. Érdemes ott lenni a Közösségi Ház­ban a délelőtti órákban, hiszen vár­hatóan találkozik a nyugdíjas szer­vezetek vezetőivel, valamint a jelen­lévő idősekkel T. Asztalos Ildikó, Miskolc város polgármestere is. A fogadónapon - a szokás szerint - ez alkalommal is lesz kedvezményes vásár, amely délután 4 óráig tart. A gyerekek csak néznek és nem értenek semmit Fotó: Dobos Klára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom