Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)

1993-11-23 / 274. szám

8 ES ZAK-M AGYARORSZÁG Kultúra 1993. November 23Kedd-----------APROPÓ-----------­A z oskotákruf Simon István Az tekintetes Karok és Rendek megalkotók az törvényt, melly az oskolák állapottyárul intézkedik, s kötelező az országnak minden rendű és rangú lakóira. Ennek segítségé­vel reményleni lehet, hogy oskoláink az mostani hotránkoztató helyzetükből ki fog­nak emeltetni. Már csak azért is, mert vágy­nak benne több üdvös indítványok. Re- méllyük, hogy ezek időjártával létre jöven- denek, ha tovább lelkesít, bennünket az köz­jóra való egyesülés szelleme Legfőbb lenne pedig az ifjak nevelésében az tudományok alapos tanítása. Olly ismere­tekkel való erősebbé tételük, mellyekkel fel vértezvén az gazdaságnak bármelly ágát választanák pályául, azon eredmény telje­sen működhessenek. Az pallérozott elméjű ifjak munkálkodásukkal előtérbe állíthat­nák, az kifejtendő polgári szabadság va­rázserejének érvényre jutását. Csakis ezál­tal lehet arra kilátás, hogy hazánkban olly vállalatok keletkezzenek, mellyek nélkülöz- hetővé teendik az külföld készítményeit, amellyekért évenkint annyi pénz vitetik ki az országbul. Az nemzet csak akkor lehet gazdag és hatalmas, ha ön magánál talál fel mindent, mivel szükségeit és kényelme­it fedezheti, s ezekben az külföldre nem szo­rul. Fiainkat és leányainkat illy szellemben kell nevelni az oskolákban, ezért van nekünk felettébb nagy szükségünk erre az törvény­re. Egyéb iránt is igen sok az javítani való: az elő ítéletek, kötelesség érzet hijjánya, rész­vétlenség, henye és kicsapongó élet, lélekis- meretlenség, tunyaság, hivalkodó és vétkes indulatok, irigység, bosszúra epekedés, et­cetera, amikat bajosan lehet kiirtani. Az közügyért buzgó férfiak kebelében azon óhajtás kezd szilárdulni, miszerint ha e vi­szályoktól szaggatott hazában az minden­fajta pártok fondorkodásai nem hátráltat­nák az nevelés ügyének emelkedését és az tanügy igazgatásának talpára állítását, az számtalan hasznot árasztana az ország né­pére.------------TÉKA------------­F orrásban (ÉM - H.S.) - Természetesen Ryszard Kapus- cinkí: A Birodalom című könyvének (IV) folyta­tását (Vorkuta - megfagyni a tűzben) olvastam el először a Forrás novemberi számában. Vor­kuta - a GULAG-része fogalommá „neme­sedett”, mint Buchenwald vagy Auschwitz. A világutazó lengyel író már a gorbacsovi időkben járt ott, amikor a rettenetes táborból elmentek az őrök. De nem maguk a bányászok, akik rab­ként vagy az éhség elől menekülve kerültek oda. A legmegdöbbentőbb nem is a 30-40 fokos fagy leírása, hanem a vorkutaiak válasza arra, hogy miért nem mennek el onnan? Hová? - kér­deznek vissza, hisz' a Birodalom, még Gorba­csov idején is egy nagy láger. Nagy írók levelezését olvasni mindig tanulsá­gos, s nem is, nem csupán az intimitások miatt. A szepsiszentgyörgyi fiatal író: Veress Dániel akkor olvassa lelkesen Németh Lászlót, amikor (az '50-es években) Erdélyben még tilos. Tabu. Ma már nem is értjük, hogy miért, hisz’ amint az éppen a Németh Lászlóval két évtizeden át kialakult levelezésből kiderült, az idős, beteg író igenelte a szocializmust. Megnemesíthető- nek, konszolidálhatónak, javíthatónak tartot­ta. Látta benne a Minőség lehetőségét. Talán éppen ez váltotta ki a gyanakvást, ellenséges­kedést? Hiszen, ha a szocialista eszem a leg­nagyszerűbb, a „létező szocializmus” minden vi­lágok legjobbika, akkor már a javítás puszta gondolata is szentség törés. Nos, Németh László megítélésében azóta más szempontok a mérvadóak. Sokkal izgalmasabbnak tűnik az a Bánk bán­értelmezés, amelyről Sándor Iván (Vég semmi­ség) írt könyvet. Orosz László és Balassa Péter recenzáíja a könyvet, kiemelve Bánk Bán má­nak szóló üzenetét. El kell olvasni a könyvet. Felvételizőknek Miskolc (ÉM) - A Munkásképviseleti Alapít­vány és az Esélyegyenlőség Alapítvány által szervezett ingyenes egyetemi előkészítő törté­nelem konzultációját november.24-én, szerdán délután 2-tól 4-ig a Miskolci Egyetem A/6-os épület (földszint 27. ajtó) 18-as előadójában tartják. Aki a konzultáción nem tud részt ven­ni, a feladatlapot az MSZP politikai centrumá­ban (Corvin u. 9. sz.) veheti át naponta reggel 8-tól délután 4-ig. Kurázsi mama és a játék Bertolt Brecht drámája a Miskolci Nemzeti Színházban „Elmúlt a tél. Süss fel, te nap! / Új fű borul a holtra már. / De aki még nincs föld alatt, / Kapcát cserél és talpra áll." Fotó: Dobos Klára Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Megpróbáljuk elját­szani Bertolt Brecht Kurázsi mama és gyermekei című drámáját - mondja az előadás elején a címsze­replő, Margitai Ági. Olyan ez a beje- lenetés, mintha felmentést adna a színészeknek és a közönségnek is. Csak megpróbálják eljátszani, az­tán vagy sikerül vagy nem. És egyébként is csak játszanak. A já­tékban pedig az a jó, hogy újrajátsz­ható. Ha valamit elvétünk, legköze­lebb kijavíthatjuk, sőt megváltoztat­hatjuk, esetleg kijátszhatjuk a sza­bályokat. Nagyszerű játék! - lelkendezhet­nénk látva a technika csodáját, amint lassan a mélybe ereszkedik a zenekar, és a forgószínpad egyik ré­sze jobbra indul, a másik meg balra. Csak ne látnánk azokat a szörnyű díszleteket! Selmeczi T. György a le­rombolt, szétlőtt házfalak között ott­felejtette az üresen tátongó képkere­tet, a sarokban egy elgurult labdát. Mert a háború már nem távoli harc- mezőkön folyik, már a lakott helye­ket is elérte a pusztulás. Mondhat­ják persze a szerepükből kilépő szí­nészek, hogy országút vagy katonai táborhely, ennek ellenére mindvé­gig az egyszer volt otthonok között bolyongunk. Pontosabban játszunk. „Játszunk szavainkkal és életünk­kel...” Időről időre figyelmeztetnek erre a játszó személyek. (Mindössze­sen tizennégy színész: Margitai Ági, Varjú Olga, Kuna Károly, Quintus Konrád, Orosz Anna, Földi László, Szervét Tibor, Molnár Anna, Benedek Gyula, Honti György, Kulcsár Imre, Posta Lajos, Somló István és Szegedi Dezső.) Mégpedig úgy utalnak a „minden minden lehet”- lehetőségre, hogy a főbb sze­repeket kivéve állandóan változnak a szerepkörök. A luteránus katoná­ból katolikus lesz, a barátból ellen­ség a győzőből legyőzött. A hadi hely­zettől függ, hogy mikor milyen jel­mezbe bújnak, „milyenre veszik a fi­gurát” a színészek. De még csak szerepet, jelmezt sem kell cserélni az alakoskodáshoz. Itt van például Yvett - Orosz Anna aki ha kell, testét áruba bocsátó lo- tyó, ha kell rátarti özvegy. De sem megvetni, sem sajnálni nem tudjuk igazán. Sírnánk is, nevetnénk is a tragikomikus figurán. Valahogy így vagyunk Földi László hol kenettel­jes, hol meg közönséges tábori pap­jával is. Bár sokkal inkább félelme­tes, mint megmosolyogtató, amikor a szenvedő Krisztus-arc mögött meglátjuk a benne lakozó gonoszt, vagy amikor magasabb rendűségére hivatkozva feladja a favágást, vi­szont megpróbálja kierőszakolni, ami az embernek, a férfinak jár. Ami pedig a legriasztóbb benne, hogy mindez tejesen hihető. Másféle kettősségről szól a két fiútestvér Eilif és Stüszi története. Tudjuk, így tanultuk ezt a dráma kapcsán az iskolában is, hogy min­den viszonylagos. Eilif háborús hős­tette békeidőben bún, ugyanígy Stü­szi becsületessége az ellenség sze­mében becstelenség. Bár ebben az előadásban'mintha nem lenne túl éles szembenállás a kétfajta igazság között. Ki tudja miért játszatja úgy Telihay Péter rendező Kuna Károllyal Eilif szerepét, mintha nem is annyira a virtus, a hősi harc, mint inkább a fér­fiak közelsége vonzotta volna a há­borúba az ifjút. A nagy harci tett után leginkább simogatásával, gyengéd vonzalmával tünteti ki a zsoldosvezér (Szegedi Dezső) Eilifet, ki láthatóan örömmel veszi a közele­dést. S amikor a második „nagy tett” után a vesztőhelyre viszik, olyan groteszk pózban jelenik meg előt­tünk, hogy már-már abszurdba csap át az előadás. Quintus Komád Stüszije jámborsá­gával, kedves együgyűségével belop­ja magát a szívünkbe. Az ő igazsága - minden viszonylagosság ellenére is - tiszteletre méltó. Valaki, aki áll­ja az adott szavát, aki nem adja fel, amit vállalt. Nem beszél erről, nem mond nagy szavakat, mégis elhisz- szük neki, hogy nincs benne semmi sandaság. Varjú Olga néma Kattrinja még ná­la is beszédesebb. A hangsúlyozott játék ellenére egyetlen pillanatra sem esik ki szerepéből. A nagy finá­lénál szinte rácsodálkozunk: hát mégis tud énekelni?! Stüszi és Katt- rin példája, értelmetlen halála is azt erősíti meg bennünk, hogy ebben a világban a tisztaság, a becsület, a jó­ság nem elég a túléléshez. Mert élni kell,, túlélni a borzalma­kat. Margitai Ági Kurázsi mamája pontosan tudja ezt. Pontosabban csak ezt tudja. Tiszteletre méltó, ahogyan újra és újra talpra áll, aho­gyan menti, ami még menthető. A legképtelenebb helyzetekben is fel­találja magát. A maga módján anya marad, nő, de elsősorban „Kurázsi”, a csatamezők hiénája - ahogyan a tábori pap nevezi. Nehéz szerep ez, és hálátlan. Úgy kell megnyernie bennünket, megértetnie a közönség­gel a maga igazát, hogy közben tud­ja: nem szabad meggyőznie bennün­ket. Margitai Ági képes erre a lehe­tetlen feladatra. Ha tehetné, játsza- ná ő másképp. Csak hát ez így van megírva. És ezért nem hibáztathat­juk Brechtet. Akárhogy is törhetjük a fejünket, ér- telmezgethetjük a példázatot, vi­tatkozhatunk a rendezésről, csak odajutunk, hogy a háborúban nincs jó megoldás. Itt mindenki csak vesz- tes lehet. És ez már nem játék. Tisztogatás Kelet-Európábán A kelet-európai országokat kifosztják kulturális javaikból Prága (MTI) - Közép-Európát a kommunizmus összeomlása óta ki­fosztják kulturális javaiból, a nyuga­ti szabadpiac joghézagai pedig még tovább ösztönzik e kulturális tiszto­gatást - ezt állapították meg egy múlt heti szakértői értekezleten, amelyet az Európa Tanács tartott Prágában. Évente sok tízezer értékes műkin­cset lopnak el templomokból és mú­zeumokból nyugati bűnszövetkeze­tek, gyújtók és - talán - árverési cé­gek felbérelte bűnözők. - 1990 óta évente 15-20 ezer műtárgyat loptak el és exportáltak Csehországból. To­vábbi 15-20 ezerre tehető az olyan műkincsek száma, amelyeket tulaj­donosaik csempésztek ki az export­engedélyezési szabályokat megke­rülve. Nemzeti örökségünknek évente vagy tíz százaléka vész így el- mondta Jaroslav Zavadsky őr­nagy, a cseh rendőrség műtárgy-osz­tályának vezetője.- Áz orosz ikonok ezrei Finnorszá­gon, Lengyelországon, valamint a fekete-tengeri kikötőkből Olaszor­szágon átjutnak ki. A vám nem mű­ködik, mert nem merjük leadni a vá­mőrségeknek még a nyilvántartott műtárgyak listáját sem, nehogy újabb ötleteket adjunk a tolvajok­nak - panaszolta Tatjana Nyikityi- na, orosz kulturális miniszterhe­lyettes.- Egy vámtiszt öt perc alatt többet kereshet, ha nem teljesíti kötelessé­gét, mint ha hónapokon át rendesen dolgozik - mondta Kaur Alttoa, az észt kulturális minisztérium mun­katársa. A korrupción kívül az is baj, hogy a keleti országokban hiányos a mű­kincsek nyilvántartása. A magán­gyűjteményeket aligha listázhatják hivatalosan mindaddig, amíg a ma­gánszemélyeket nem ösztönzik a be­jelentésre örökösödési adókedvez­ménnyel, őrzési és restaurálási tá­mogatással. Az ilyen reformok útja azonban hosszadalmas. A másik oldalon, Nyugat-Európá- ban szinte egyetlen országban sem számít bűncselekménynek illegáli­san exportált műtárgyakat impor­tálni. Nem bűncselekmény ez Nagy- Britanniában sem, igaz, ott legalább egyetlen további vásárló sem szerez tulajdonjogot, ha bebizonyosodik, hogy az eladási láncolatban valaki­nek nem volt tulajdoiyoga. Más nyu­gati országok polgári joga viszont ál­talában tulajdonszerzésnek ismeri el ajóhiszemű vásárlást, függetlenül a műtárgy eredetétől. A legtöbb közös piaci ország nem ra­tifikálta az 1970-es UNESCO-meg- állapodást az illegális műtárgy-ke­reskedelemről, mert úgy vélték, hogy a műtárgyak abban foglalt de­finíciója túl széles, és a kereskedők­től megkövetelt igazolások túl sok bürokráciát okoznának. Az EK he­lyébe lépett Európai Unió (EU) mos­tanában vezet be szabályokat az il­legálisan exportált műkincsek visszaszerzésére a tagállamok kö­zött, de ez nem vonatkozik más eu­rópai országokra. A prágai tanácskozáson jó néhány javaslatot dolgoztak ki a keleti kor­mányok számára: listázzák a mű­tárgyakat, erősítsék az őrzést, job­ban büntessék a műkincslopást és a csempészetet, bőkezűbben jutal­mazzák a vámosokat, tegyék adó­mentessé a műtárgyak belső, hazai forgalmát. De még ha valóság lesz is ezekből a tervekből, a parttalanul szabad nyugati piac vonzerejét soká­ig nehéz lesz leküzdeni. (A The Gu­ardian alapján.) Glamsbjergi csere Szikszó (ÉM) - Tegnap délelőtt együttműködési szerződést írt alá a glamsbjergi Sydvestfyns Efter Sko- le és a szikszói Szepsi Csombor Már­ton Gimnázium igazgatója. A szer­ződés az iskolák nemzetközi kapcso­latainak bővítéséről, a diákcserékről szól. Tavasszal 20 szikszói gimna­zista utazik Dániába, illetve 20 dán diák jön Szikszóra, hogy tanulja és gyakorolja az angol nyelvet, megis­merje a másik ország kultúráját, Mindkét szerződő fél fontosnak tart­ja a másság megértését és elfogadá­sát. A gimnazisták az iskolai foglal­kozásokon túl különböző munkahe­lyeken ismerkednek majd a dán il­letve a magyar munkastílussal. Mandorla-est Miskolc (ÉM) - A Mandorla Köz- művelődési Egyesület ma, kedden este 6 órától a Herman Ottó Múze­um nagytermében tartja legköze­lebbi összejövetelét. A Mandorla-es- ten most Révész László régész a Ka- rosi lelet - Honfoglaláskori öröksé­günk címmel tart diaképes előadást. Nyelvtanulóknak Miskolc (ÉM) - Az idegen nyelv ta­nulását az oktatási törvény a diákok számára kötelezővé teszi, de ennek személyi feltételei nem mindig biz­tosítottak, hiszen nincs elegendő nyelvtanár. Az International Lan­guage School (ILS) kidolgozott egy angol nyelvi képzési programot, mely kezdő szinttől a nyelvtanári képzésig tart, és amely a Brit Kom na tanárképző világpályázatán első díjat kapott. A nyelvtanári képzés pedagógiai asszisztensi képzéssel indul. A kép­zési idő 2x150 óra, 2x2 hét bentla­kással. A két kurzus közötti három­négy hónapos időszakban a pedagó­giai asszisztensjelöltek az őket kül­dő iskolában tanításra kötelezettek. Miskolcon decemberben indul az ILS első tanfolyama. A jelentkezés feltétele középfokú nyelvvizsga, vagy annak megfelelő angol nyelv­tudás. Érdeklődni a Karrina Bt.-nél lehet (Vörösmarty u. 28., teL: 46/323-727; 46/323-726.) Europe at school Budapest (ÉM) - Az Európa Ta­nács, az Európai Közösség valamint az Európa Parlament és az Európá- ért-Verseny Magyar Nemzeti Bi­zottsága az Európai Kulturális Alap patronálásával szervezett ,Europe at school” nemzetközi versenyen va; ló részvételre hívja a 6-21 éves korú ifjúságot. A versenyen minden olyan állam diákja részt vehet, amely tag­ja az Európai Közösségnek, és/vagy az Európa Tanácsnak. A verseny- munkákat első lépcsőben a Tanke­rületi Oktatásügyi Bizottságok érté­kelik. A felsőoktatási intézetek hallgatói a versenymunkáikat a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Közokta­tás Külügyi Koordinációs Irodájára (1055 Budapest, Szalay u. 10-14) juttassák el. Beküldési határidő: 1994. február 15. Az idén a következő témaköröket je­lölte ki a szervező bizottság: Művé­szeti feladat 6-10 éveseknek: Mu­tass be európai társaidnak egy ma­gyar népviseletet! 11-13 éveseknek Mutass be egy kiemelkedően szép magyar népművészeti alkotást! 14-17 éveseknek: Tervezz egy expo-plakátot, amelyen Magyarország műemlékeire, tájaira és annak jellegzetességeire hívod fel az európai ifjúság figyelmét! 18—21 éveseknek: Tervezz egy expo-plaká­tot, mely sajátos jegyeivel hívja fel Európa figyelmét Magyarország­ra! írásos feladatok témakörei 11-Ú éveseknek: Ismersz-e környezeted­ben valamely más országból mene­kült, vagy más nemzetiséghez, etni­kai kisebbséghez tartozó gyermeke­ket, írd le, hogy milyen kapcsolatban vagy velük, és mit tudsz róluk- 14-17 éveseknek: Hogyan, milyen eszközök igénybevételével létesíte­nél baráti kapcsolatot külföldi diák­társaddal, s miért, mely területen, témában tennéd ezt?; Keress és ne­vezz meg olyan nyersanyag-forráso­kat, amelyekben az európai orszá­gok egymást segíthetik vagy egy­másra vannak utalva. 18-21 éve­seknek: Mit és miért érdemes tanul­ni? - magyar fiatalok érvényesülési lehetőségei az egyesülő Európában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom