Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-22 / 273. szám
8 ÉSZAKIM AGYARORSZÁG Kultúra 1993, November 22-, Hétfő Irodalmi délután Miskolc (ÉM)-AMiskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetének Irodalmi délutánok című sorozatá- i nak j<éd'di; Összejövetele —betegség ' miatt - elm‘árád:;rKfen^erés Zoltán egy későbbi időpontban tartja meg a Nyugati irodalom szemléletváltozása című előadását. Oktatás és kultúra Tiszaújváros (ÉM) - Az oktatás, kultúra és a közművelődés helyzete és lehetőségei hazánkban címmel november 23-án, kedden délután 5 órától lakossági fórumot rendeznek a tiszaújvárosi Közösségi Házban. A fórum vendége dr. Jánosi György országgyűlési képviselő, az MSZP alel- nöke. Havel és Gandhi Újdelhi (MTI) - Václav Havel cseh köztársasági elnöknek ítélték oda ebben az évben a béke, a leszerelés és fejlődés előmozdításáért járó Indira Gandhi Nemzetközi Béke-díjat. A kereken egymillió schillinggel járó díjat az 1984-ben merénylet áldozatául esett miniszterelnökasszony emlékére adják ki 9 éve. Szinvavölgyi táncok Miskolc (ÉM) - Miskolc város legrégebbi alapítású tánccsoportja, a Szinvavölgyi együttes alapításától, 1946-tól kezdve gyűjtőhelye, bázisa volt a táncot kedvelő fiataloknak. Kitartó munkájuknak köszönhetően színvonalas műsorokkal örvendezették meg a közönséget, több száz emléktárgyat, díjat, oklevelet kaptak a különböző fesztiválokon, seregszemléken. Ezek közül is kiemelkedik a dijoni világfesztiválon kapott „bronzmedál”. A diósgyőri Bartók Béla Művelődési Házban dolgozó együttes november 24-én, szerdán este 6 órától a Vasas Művelődési Központ színháztermében lép fel. A gálaműsor első részében — többek között - vajdakaraará- si, somogyi, kalotaszegi, szatmári, mezőségi, sóvidéki táncokat láthatunk. A szünet után pedig az Ady- versekre írt ,A ló kérdez...” című eklektikus táncjátékot mutatják be a Szinvavölgyi táncegyüttes tagjaiAkadémiai könyvek Budapest (MTI) - Az Akadémiai Kiadó az elmúlt két hónapban hat új lexikont jelentetett meg, köztük a világviszonylatban is egyedülálló Környezetvédelmi Lexikont, amelynek kiadása iránt hat ország, hét könyv- műhelye érdeklődik - jelentette be Zöld Ferenc igazgató, a kiadó a téli újdonságokat bemutató sajtótájékoztatóján. Elhangzott az is, hogy a lexikonok sorából kiemelkedik a Magyar Nagylexikon, amelynek első kötete nemrég látott napvilágot. A teljes mű - 16 kötet - összesen mintegy 150-160 ezer címszót tartalma2 majd. Az első kötet A-tól Anc-ig terjed, 9000 címszó, 500 színes fotó és rajz, valamint 25 térkép található benne. Húsz év után jelent meg a kétkötetes Budapest Lexikon teljesen megújított változata, valamint a Világirodalmi Lexikon 15. - a T betűt felölelő - kötete. A világirodaimat feldolgozó sorozatból már csak két kötet van hátra, ezek várhatóan jövőre látnak napvilágot. Az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg a világ első Kártyalexikonja is- A könyvben - amely mintegy 2300 címszót tartalmaz - az egyesj'átékok története, a kártyák ikonográfiájára és előállítására vonatkozó tudnivalók is megtalálhatók. Az Akadémiai Kiadó megjelentette a The Times Atlasz sorozat második kötetét a Felfedezések-et. A nagyalakú térképekkel és metszetekkel gazdagon illusztrált könyvet kisebb életrajzi lexikon egészíti ki. Kérdőielhegyek a Lorántffy körül Miskolc (ÉM - BG) - Nem is olyan régen történt, hogy a megyei közgyűlés úgy határozott, a miskolci Tehetség- ondozó Szakkollégium a jövő évben ibővített létszámmal fog tovább működni. Ez konkrétan annyit jelent, hogy a jelenlegi 250 diák mellé még, 150 középiskolás költözik a volt BAEV munkásszálló épületébe. Adódott a kérdés, hogy honnan települjenek át a tizenévesek. Egyik változat arról szólt, hogy a „megszűnőben lévő Lorántffy Kollégium diákjai kerülnek a Selyemréfre". A polgár ezt olvasva bizonyára azt gondolja, hogy erről természetesen már jó ideje tudott az érintett intézmény vezetése, diáksága, elvégre novembert írunk, és egy üyen költözködésbe bizony nem lehet csak úgy hűbelebalázs-módra belevágni. Hát ha a polgár ezt gondolta, akkor nem jól gondolta, mert a lorántfiy- sok az újságból szereztek erről tudomást. Ez a kollégium egyébként is egy külön történet. A legendák szerint az elmúlt rendszerben az ÉÁÉV egy építkezésnél kicsit elszámította magát, és az adósság fejében a Lorántffy úti munkásszálló három épületéből egyet átadott a tanácsnak. Az épületet kipofozgatták, majd kinevezték középiskolai fiú- kollégiumnak. Szükség is volt rá, mert a jóslatok szerint demográfiai hullám készült elárasztani a megyét. A diákok beköltöztek, aztán teltek az évek, és kiderült, hogy a demográfiai hullám csak nem áraszt el semmit, sőt, annyira apad, hogy jelenleg a városban több száz szabad kollégiumi férőhely van. A baj viszont nem jár egyedül, az ÉAÉV megszűnt nyereséges vállalatnak lenni, megkezdődött a felszámolás. Munkások a szállóról javarészt kiköltöztek, a íütési rendszer költsége nyolcvanöt százalékban kollégiumot terheli, ami évi 3 millióval növeli a költségvetést. De hogy még ez se legyen elég, nyáron a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat is beszüntette a kollégiumi konyha üzemeltetését. A kollégium vezetői megpróbáltak egy melegítő konyhát kialakítani, ehhez azonban az ÉÁÉV nem járult hozzá. Helyette ajánlották, hogy a kollégium vásárolja meg az éttermet, a konyhát és a hozzá tartozó alagsort, összesen „potom” 34 millió forintért. A kollégium igazgatója, Szávó János készített egy javaslatot az illetékeseknek augusztus elején. Ebben a javaslatban két alternatíva szerepelt. Az egyik változat tartalmazta a kollégium megszüntetését, a 200 diák más kollégiumokba költöztetését, és húsz munkahely megszüntetését. Másik változat szerint alkuba kellett volna bocsátkozni az ÉÁEV-vel és részletfizetést kérni. Válasz nem érkezett, a tanév beindult, bonyolult szervezési manőverekkel elintézték a diákok étkeztetését is, tehát joggal érezték úgy a kollégium dolgozói, minden rendben van. Egészen november elejéig, amikor az újságból értesültek arról, hogy küszöbön a megszüntetés. Hosszú és kitartó telefonálgatásokkal az igazgató annyit tudott kideríteni, hogy a megye és a város között valóban folynak a tárgyalások. Azóta már Halász Rózsa, Miskolc alpolgármestere is meglátogatta az intézményt, ismerkedett a kollégiummal és érdeklődött a költségvetésről. Az érintett 184 diák szüleit ez nem teljesen nyugtatta meg, elvégre november közepe Van, és szeretnének valami biztosat tudni arról, hogy csemetéjük januártól hol fog lakni. Ezért két kérdést intéztek Asztalos Ildikóhoz, Miskolc város polgármesteréhez: „1. Milyen mélységig folynak a tárgyalások a két önkormányzat között a Lorántffy úti kollégium megszüntetéséről? 2. A tehetséggondozó kollégium problémáját miért a mi kollégiumunk és gyermekeink kárára akarják megoldani ?” A szülők képviselői reményeik szerint a következő közmeghallgatáson fogják megkapni a választ. W$wt§ .-I'.:-, •• .á \v •/ • • ' '■ S':.-; ;• "' Vii Miskolc (EM - DK) - Itt igazán nem a szó,számít, hanem a zene - mondta köszöntője végén Petrovics Emil. Debussy is mondott már valami olyasmit, hogy a zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér. Lehet, hogy az opera meg ott, ahol a prózai darabok véget érnek? A zene előtt - sőt Petrovics Emil előtt - azonban még felszólalt Surján László népjóléti miniszter is. O volt ugyanis az elmúlt szombaton este Miskolcon a megtartott operakórusok találkozójának fővédnöke. Azért vállalta el ezt a felkérést, mert az est bevétele egy alapítvány tőké. i. v ^ ~ : jét bővíti, amelyét a miskolci DO- REL KfLaz egészségügy támogatás céljából- hozott létfe. Hivatkozott Miskolc jó „operahírére”, a kultúra fontosságára, de elmondta, száz sebből vérzik az egészségügy, és nagyon fontos a támogatása. Az ünnepi műsorban fellépett - a szegediek kivételével - hazánk valamennyi operatársulatának énekkara. Részleteket hallhattunk többek között Bizet Carmen című operájából, a Varázsfuvolából, az Aidához Majoros István a Miskolci Nemzeti Színház balettkarának külön erre az alkalomra készített koreográfiát, táncoltak a hópelyhek szintén Majoros „kitalálásában”, az egyesített férfikar tolmácsolásában elhangzott a Trubadúr Katonakórusa, a győriek a Parasztbecsületből válogattak részleteket. Mivel a gála apropóját az Erkel-emlékév adta, a műsor elején a Hunyadi László-nyitányt hallhattuk, a végén pedig a Bánk bán zárójelenetét énekelték a kórusok. S mikor véget ért a zene, ismét Petrovics Emil szavai búcsúztatták a közönséget. Mégpedig valahogy úgy, hogy ebben a felújított, csodaszép színházban előbb-utóbb biztosan „elfér” egy önálló operatársulat... József Attila — dobbal és dudaszóval Gáláns operagála a színházban Miskolc (ÉM - FG) - Nincs abban semmi meglepő, hogy rendhagyó irodalomórát tartanak egy iskolában. És azon sem kellene már csodálkoznunk, hogy az előadók a határon túlról érkeznek hozzánk. De az sem lehet kérdés, hogy miért éppen József Attila versei alapján állította össze zenés irodalmi műsorát Dudás Péter, a kassai Thália Színház művésze és Kováts Marcell, az ugyancsak Kassán élő népzenész. Az viszont valóban újdonságnak számít, ahogyan a két művész megtalálta a közös pontokat a vers és a zene között. Dudás Péter több ismert, énekelt József Attila-verset gitárkísérettel ad elő, és ehhez jönnek a Kováts Marcell által megzenésített költemények. Dobbal, furulya- szóval és az igazán különlegességnek számító duda-szintetizátorral emelik ki a versben rejlő dallamot és lüktetést. De több ez, mint „egyszerű” kíséret. Időnként olyan érzése van a hallgatónak, mintha az értelem és az érzelem hol eltávolodna, hol meg egymásba kapaszkodna, úgy szól a vers és mellette—megerősítve vagy cáfolva a szavakat - jajgatnak, sírnak vagy épp' csak játszadoznak a hangszerek. Majd mikor „Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér”, és mikor már feltette önmagának a végső kérdéseket: „Tejfoggal kőbe mért haraptál? Mért siettél, ha elmaradtál? Miért nem éjszaka álmodtál? Végre mi kellett volna, mondd?... Szerettél? Magához ki fűzött? Bujdokoltál? Vájjon ki űzött?...” - tehát egyre közelebb jutva a szárszói vasúthoz, a muzsikából fájdalmas sikoly lesz. De a döbbenet után megkönnyebbülve, felszabadultan éneklik együtt a diákok és a művészek a Kertész leszek című dalt. Dudás Péter és Kováts Marcell, túl a századik rendhagyó irodalomórán, legutóbb a miskolci Kaffka Margit Általános Iskolában és a Karacs Teréz Kollégiumban mutatkozott be.----------------- APROPÓ ---------------Gratulálok Brackó István Az új, s a hamar népszerűvé lett televíziós műveltségi játék (Mindent vagy semmit!) az elmúlt héten mérföldkőhöz érkezett. Akadt egy versenyző, aki kilenc futamot nyert meg, s elvitte a fődíjat, egy tűzpiros autót. Gratulálok Szeri Árpádnak. Ez férfimunka volt, kolléga! A szekszárdi újságíró imponáló fölénnyel és magabiztosággal verte a mezőnyt. Verte? Rossz szó ez. A kamerák elé nem amatőrök álltak, próbajátékon vettek részt, s gyanítható, hogy intelligenciahányadosuk meghaladja az országos átlagot. Általános tapasztalat és tanulság az, hogy egy ilyen megmérettetés többnyire független a kortól, a nemtől, a diplomák számától, a hivatali beosztástól. Itt valami olyasmi mérettetik meg, ami mérhetetlen. Kell a műveltség, a gyors reakciókészség, s persze némi szerencse is. A varázstáblán nemcsak ajándékokat, hanem pontokat is lehetett szerezni. Aztán az sem volt mindegy, hogy a nyerő - vagy vesztő pozícióban ki és milyen témájú, milyen pénzértékű kérdést kér. Ez már taktika, stratégia. Blöffölni nem érdemes, a tévedés pedig a vereséggel tűnt egyenlőnek. Nem lehetett össze-vissza nyomogatni a gombot, mint például a... De hagyjuk a parlamentet. Itt élesben ment a dolog, rögtön kiderült, hogy a vállalkozó alkalmas-e feladatra vagy nem... Hangsúlyozom újólag, hogy ez csak játék volt. Csak ? Jó lenne a szabályokat, a küzdő-morált, a jókedvű és tisztességes/ versengés szellemét átmenteni az élet (az ELET) más területeire is, televízión belül és kívül egyaránt... Gratulálok, kolléga! Tetszett nekem, s roppant szimpatikus ötlet, vagy gesztus volt, hogy az első parolát attól az M. Nagy Józseftől kaptad, akiért annak idején egy egész ország szurkolt, s aki nem restellt azok után sem a kamerák elé lépni, hogy őt éppen egy 16 éves diáklány ütötte el a biztosnak látszó továbbjutástól és az autótól. Tízszázalékos szülinap Miskolc (ÉM) - Amikor belefogtak vállalkozásukba, rajtuk kívül senki nem bízott a sikerben. Talán még ellendrukkereik sem voltak, hiszen egy eleve kivitelezhetetlennek látszó tervnél fölösleges a „károgás”. Márpedig manapság (egy évvel ezelőtt talán méginkább így volt) kevés dolog látszott abszurdabbnak, mint könyveladásra vállalkozni. Hiszen a kiadványok drágák, az embereknek nincs pénzük, ha van akkor sem olvasnak... Mára azonban világosan látszik, nemcsak hogy lehet, de érdemes is könyvvel foglalkozni, legalábbis a Fénykor Bt.- nek a miskolci Belvárosi Könyvesboltban bejött. Kondás Vilmos, a családi vállalkozás egyik tulajdonosa mondta: többen fölhívták a figyelmüket, egy vállalkozás életében az első három év a döntő. Azonban ők nem úgy nézik, hogy még csak az elsőn vannak túl, hanem úgy, hogy az elsőn már sikeresen túljutottak. Sikerük titkának pedig azt tartják: náluk valóban a vevő a fontos. Egyetlen példányban is beszerzik a könyvet, ha keresik; az újdonságok azonnal megjelennek a polcokon; sajátos arculatukat pedig napjaink igényei alakították. Nyelvkönyvekből, szótárakból, menedzserkönyvekből, történelmi és reprezentatív kiadványokból, mesekönyvekből mindig bőséges a kínálat. A szakma megbecsülését pedig az mutatja, hogy az oxfordi nyelvkönyveknek ők a kizárólagos megyei teijesztöi. És amelyik iskola rendelt tőlük, az meg is kapta augusztus utolsó napjaiban a kért könyveket. Mindemellett nem feledkeznek meg a pénztárcáról sem. Eddig is gyakran láthattunk nálunk árengedményes táblákat. Egyéves születésnapjukon, november 23-án azonban különleges meglepetéssel kedveskednek azoknak, akiknek köszönhetik, hogy most van mit ünnepeim. Ezen a keddi napon minden vásárló minden könyvre 10 százalék engedményt kap. Tehát: boldog szülinapot vevők és eladók! Restaurátorok Budapest (MTI) - Restaurátorok műhelyeiből címmel kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban. A tárlaton nemcsak a tárgyak, hanem - fotókon - az a munkafolyamat is megtekinthető, amelyet a restaurátorok végeztek a dokumentumok megmentése, bemutathatósága érdekében. A kiállítás egyébként nyáron már látható volt a sárospataki Rákóczi Múzeumban, a nemzetközi restaurátor konferenciával egyidőben. Dudás Péter és Kováts Marcell a „kaffkások" között Fotók: Dobos Klára A pécsi kórus Mozart Varázsfuvoláiának fináléját adta elő. Szólót énekelt: Kuncz László.
