Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-20 / 272. szám
I ÉM-interjú _________________ . ..nem személyes becsvágy' hajt. hanem tenniakarás. Az a kétségbeejtő helyzet, amibe az ország került, amiben az emberek látják, hogy nem ezt akarták a rendszerváltástól. II. oldal ÉMjjgort _________________ A lényeg, hogy meggy őzzük: érdekünk közös, hiszen az esetek többségében magát az adóst nyomasztják leginkább a rendezetlen anyagiak, s a végén még ők lesznek hálásak. III. oldal Műhely_________ ' T izennégy éves volt, mikor első versét közölte az Észak-Magyamrszág, tizenöt évesen már országos lapokban publikált. Ám első kötete csak 31 éves korában jelent meg. VII. oldal Brackó István , >s-> > >' í-r■>«•»*. í. x^íí'lí »**■»*»***** ~ > ***»»» t -•■ •■ ■‘S'i'fH «> •(*»*. ^v.-t v **>»**:»»> »«>* , .-«*♦»< í AW«**#v ., <. - ■< Csendélet Fotó: Laczó József A hét embere Bodonyi Csaba építész Dobos Klára Kép a „Kurázsiból”, kép az élet- bői: a nagyszínpadon próba, percekkel elmúlt már egész, a rendező is tudja, hiszen többször figyelmeztették. Ám mégis kétségbeesetten igyekszik még megnyerni a jelenet egy-egy villanását. Viszont a munkások is egyre türelmetlenebbek. Ők az elvesztegetett perceket sajnálják... Lehet ezt így? Könnyen semmiképp. Látszik ez Bodonyi Csaba építészen is, mondja, fáradt egy kicsit, hiszen most talán a legtöbb probléma nála csapódik le. »Szinte egyedülálló, hogy a színházat a felújítás idejére nem zárták be. Tudtuk, hogy a próbák és az építkezés ideje bizonyos mértékig átfedik egymást. Ám azt gondoltuk, hogy az átfedés problémamentes lesz. De azért-bármennyire is próbál mindenki a végsőkig toleráns lenni - kiderült, hogy kölcsönösen zavaijuk egymást. A színjátszás intimitást igényel, az építkezés zajos sürgés-forgással jár. Olykor elkeseredtem, úgy éreztem, a színészek kissé elfelejtették, hogy értük történik az egész. Azért, hogy itt játszhassanak...” De kezdjük az elején! Miért is lett építész? Erre a kérdésre valami „nagy” választ várna az ember, ő azt mondja: nagyon szerette az ábrázoló geometriát. Aztán látott egy ácsszerkezetekről szóló kézikönyvet a kirakatban. S elkezdett épületeket rajzolgatni a maga kedvére... Előtte világhírű futballista, buszsofőr, atomfizikus, repülőgép-, vagy hajótervező lett volna szívesen. Na meg az irodalom is érdekelte. Építész lett... A falusi parasztházakat kedveli a legjobban, meg Frank L. Wright alkotásait, ő az organikusépítészet atyja. Miskolcon az ómassai öskohót, a Kós-házat szereti, s tiszteli az Avasi templomot. A tisztelet már rangot jelent. Meg - más témára váltva - alkalmazkodást. Ahogy a londoni St. James street épületei tisztelik egymást. Minden ház egyéniség, de mindegyik elfogad a másikból valamit. Ami bizony szemben áll a lakótelep-koncepcióval, ott egyik sem egyéniség, és egyik sem fogad el a másikból semmit... Az alkalmazkodó tisztelet a miskolci házakra nem nagyon jellemző. Pedig alapvető dolog, hogy a városban lévő épületek szoros együttműködésben képezzenek magasabb egységet. „Miskolcon sok egymástól teljesen független, egymással kapcsolatban nem lévő épülethalmaz van. Szétszórt, városiatlan, bár városi funkciókat ellátó épületek nem állnak össze városi funkciót ellátó épületegyüttessé. A Tudomány és Technika Házának tervezésekor éreztem ezt igazán. A Sportcsarnok, a könyvtár, a volt BÁÉV-székház, a pártház, SZOT-székház egy középület-sor, csomó egyedi épület, nem alkotnak egységet. Próbáltam beilleszteni a Tudomány és Technika Házát, de túl sok esélyem erre már nem volt.” Ybl-díjat kapott 1979-ben az edelényi Ifjúsági Ház és a miskolci Égészségiigyi Szakközép- iskola tervezéséért. Épületei zöme nem Miskolcon van. Most két temploma épül, Edelényben egy görög katolikus, Sajópetriben római katolikus. „Templomot tervezni szeretek, bár nagyon nehéz. Hiszen a liturgia nem változott annyit, mint az építészet. Kell valamiféle konzervativizmus a templomépítéshez. Nehezen fogadják el az emberek a modemet. A templomoknak az egyszerűségükben lenne az erejük. A gótikus katedrálisokban nincs szeretet, bár lenyűgöző épületek. Igen, az kérdés, hogy sugározhatnak-e az épületek szeretetet. Csak meg kell nézni a népi építészetet...” Mesteriskolát végzett 70-’72 között, akkor foglalkozott először színház-átépítéssel, színészlakások tervezésével. Van amit átmentett a húsz évvel előtti tervből, nevetve mondja, így válik konzervatív építésszé. De a programot altkor is a színház adta, meg most is. „Színészlakást vidéken először Miskolcon terveztünk, de közben már mindenhol máshol megvalósult... Az igény viszont nem szűnt meg. A kivitelezés '91-ben kezdődött, s elvben '94 végéig tart. Egy szempontból tényleg különleges lesz, hiszen a magyar gyakorlattól eltérően itt egy helyen lesz minden, ami a színházat alkotja. Hétszáz férőhelyes nagyszínház korszerű színpaddal, kamaraszínház 300 férőhellyel, kísérleti színház 120 férőhellyel, szabadtéri színpad 500 férőhellyel, emlékpark, színészmúzeum, díszletmuhely, raktár, szerelőcsarnok.” Mostanában szinte minden nap bent van. Egyébként is szívesen jár színházba, nagyon jónak tartotta a Cyrano-elöadást, előtte a Sirályt. De most kevésbé érdeklik a bemutatók. Sokkal inkább a külső és belső arculat. ,A hamutartóktól kezdve mindent én vásárolok. Belső építész nélkül szoktam dolgozni. Szerintem nincs belső építészet meg külső építészet... Hogy tetszik-e az embereknek? Mindig van egy befogadási időszak, amíg megszokják, megszeretik. Óvakodom örülni vagy elkeseredni a jó vagy rossz kritikákon, mert teljesen ellentétes véleményeket hall az ember.” Bár egy hét csúszással, de tegnap megtartották a díszbemutatót... „Büszkeség? Inkább féltékenységet érzek, mikor leválik rólam egy épület. Az edelényi Ifjúsági Háznál csodálkoztam rá először, hogy ami egykor csak rajz volt, azt használatba lehet venni. Olyan, mint mikor véget ér egy szerelem. Furcsa, hogy csak közönségként fogok ide kötődni. Persze ettől még nem kell tartanom, még nincs semmiféle vég, hiszen a felénél vagyunk a munkának...” Hol a sokat idézett Werbőczy-hármaskönyv, hol Arany János fülemüle-verse jut az eszembe, a manapság sokasodó perek kapcsán. Sírjak ? Nevessek ? Nemcsak csokorba szedett információimat osztom meg az olvasóval, hanem a Magyar Köztársaság nevében soha ki nem hirdetett ítéleteimet is. Nem szeretnék pert akasztani a nyakamba, ezért csak a már publikált történetekre hivatkozom. Tillárom, talárom... Volt például egy affér az újság és az ismert képviselőnő között egy fotómontázs miatt. A deréktól lefelé vizsgálódó bírósági ügyből a hölgy került ki győztesen és nyertesen. Röviden és velősen, versbeszedve: „Maczó Ági sokat kért. / a perben / egy jó popóért...” Elsőfokon megfeddték a Pénzügykutató Rt. igazgatóját is, aki korrupcióval vádolt meg néhány kormánytisztviselőt. Persze, ez a játszma még nincs lefutva -fellebbezés után lehet belőle akár pénzbírság is. A felperes a miniszterelnök volt. Hogy van ez? Lengyel László (ha másodfokon úgy ítélnek) Antall Józsefnek fizet, vagy a derék közgazdász az államkasszát gyarapítja ? Szegény Csépi Lajos is fut a. pénze után, amelyet Csur- ka István író, képviselő, akkor még az MDF álelnöke vett föl a Vagyonügynökségtől egy oktató-, nevelő film elké- szítésének ígéretével. Azóta átrendeződtek a dolgok, s biztos vagyok abban, hogy az ügyvédek vagyonokat keresnek ezen a fülemüle-peren. Ám nemcsak pénzről, hanem presztízsről is szó van abban az ügyben, amelyet lakáspanama címmel prolongáltak. A képlet még nem világos, de annyi bizonyos, hogy két miniszter feljelentett valakii (vagy valakiket), aki (vagy akik) nagy értékű ingatlanakat „közvetítettek” valakinek, vagy valakiknek... Ifó legálább olyan bonyolult fiskális feladat, mint a két | rivális (vagy egymással kokettáló?) párt székházeladási ; históriájának tisztázása. Már persze akkor, ha - Rejtő Jenő örökbecsű szavait idézve - tiszta vizet öntenek a ipnyílt kártyák közé... Az ember néha már belefárad a perpatvaros fonalak gombolyításába. Romlik a szem, a politikai reflektorok ellenfényében nehéz a tisztánlátás, sok a görcs, s hiányzik egy kard a csomó elvágásához, illetve megoldásához. Itt van például a televízió és a rádió. A műsor-kalitka olyan, amilyen. De hogy a két elnöki joggal felruházott aielnök felnyitotta a perek zsilipjét, s egymásnak eresztette a nem egy fészekalja madársereget, az biztos. A felszínen persze a munkajogi viták zajlanak majd. Bánó nyilván nem nyugszik meg, s precedensként Pálfy G.-re hivatkozik. Vagy Chrudinákra. A lapszemle és a kabaré letiltása is megér majd egy misét Justicia templomában. (A parlament szentélye erre nem adott lehetőséget.) De itt van desszertként Fri dérihúsz. Nem perel, csak vádol... Bejelentette, s lapjában közzétette, hogy januártól szünetelteti műsorát. Á Nahlik Gáborral folytatott levélváltás igazi csemege. Nézőnek, olvasónak, jogvégzett em - bernek egyaránt. Fridi nem hülye. Az egyik legismertebb ember ina Magyarországon. Utálják, szeretik, de nélküle szín telenebb lenne a képernyő. Gyanítom - ismét, csak Arany Jánosra hivatkozva - hogy neki fütyül a madár... S az esküdtszék, vannak vagy ötmillióan a képernyő előtt, biztosan mellette dönt majd. Ennyi madártól szárnyalni kezd a képzelet is. A história rengeteg pikáns, szárnyas történetről tud. Nem mindegyik végződött perrel, de a jogi tanulságot nem csak a talárosok vonhatják le. Léda románca a hattyúval a zeneszerzőt is megihlette. A tűzlopó Prometheus máját keselyű szaggatta. A fosos, szemtelen városi galamb a béke jelképe lett. A bagoly jelképezi a halált, s szimbóluma a bölcsességnek. A holló a posta címerállata, s hozza-viszi a levelet 17 forintért Miskolc és Szerencs között. A MÁV jelvénye a szárnyaskerék, s fene tudja, hogy ki állja majd a cechet a sztrájk miatt elröppent negyvenva- lahány milliós kárért. Szólni kellene még a dőre túzokról is, amely a homokba dugja a fejét ha veszélyt sejt, s persze nem hagyható ki a sorból a pökhendi kakas, amelyik azt hiszi, hogy kukorékolásával 6 kelti a Napot... Nagy az isten állatkertje. Megférünk benne. A kellem- kedő páva, a rút pulyka, a károgó varjú, a szem telen veréb, a tolvaj szarka, a más fészkébe tojó kakukk, a délceg gólya, s a széphangú, de össze-vissza fütyölgető fülemüle. Pikáns perek
