Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-18 / 270. szám
14 ÉSZAK-Magyarország...... ..................z Múltidézőben - Hirdetés zz z::_ 1993, November 18-, Csütörtök A természet lágy ölén Fecske Csaba Ülünk a hegy lábánál, szellővel birkózó fák alatt. A hegyről sziklák közt bukdácsolva szalad lefelé a tiszta vizű patakocska. Olyan idegnyugtató a csoborászás. Hallgatjuk a tóparti sás susogását, a szélborzolta víz halk neszezé- sét, a madárcsicsergést, a madárhangok közé szorult csöndet. Szinte kéjelegve élvezzük a fű és avar, s a halakkal átbökött víz összekeveredett illatát, no meg az imént felhajtott szögligeti kisüsti szaggal rokonságban álló illatát. Békésen fóffentve egyet-egyet emésztünk buddhista elmélyültséggel - imént végeztünk a szalonnasütéssel, csurgóit szánk szélén a zsír, her- segett fogaink alatt a hagyma és a paprika, pernye szállt ránk, csípte szemünket a nedves fán sínylődő tűz füstje, ami tudvalevőleg a szépre száll, ezek szerint mi mindnyájan szépek vagyunk, még én is. Zsírosak, maszatosak vagyunk tetőtől talpig, nem győzzük belsőnket forrásvízben hűtött sörökkel, fröccsökkel locsol- gatni, kizárólag az emésztést elősegítendő ugye, aminek következtében nótafoszlányok kezdenek kavarogni agyam felhevült üstjében. Még birkózunk a sült szalonna gyönyöröket nem nélkülöző átlényegítésével, boldogan bocsátjuk gyarló porhüvelyünket terepéül a kulináris metamorfózisnak, de már készülődünk az ebédhez, a gulyás-főzéshez. A gyengébbik nem tagjai a krumplit pucolják, a húst darabolják, s tisztítják meg az inaktól, zsíroktól, amely húsdarabkák aztán örömpirosan lubickolnak a forrásból mert vízben. Ez a víz olyan kemény az ásványi sóktól, szinte harapni lehet, némi túlzással vetekszik a bocsi sörrel. No, azért ez a kis túlzás elég nagy túlzás, az igazat megvallva. A férfinép a tűzhelyet készíti elő. - Milyen jó, hogy van gyufánk! - mondj a Zoltán. - Gondolj átok el, ha kovakővel kéne tüzet csiholni! Gábor kerített két ágast, amire majd a bográcsot tartó rúd kerül, de olyan kemény az esőt rég látott talaj, hogy nem bírjuk beleszórni a földbe. Buzgolkodásunk neszező, nyögdécselő csöndjét hirtelen autózúgás veri föl. A megriasztott hegyi út pora irritálja orrunkat. Középkorú, pocakos hyporeklám kászálódik ki a Ladából, mutatós, fiatal nővel. Feleség, szerető? Ki tudja. A nő életkorát és karosszériáját tekintve, az utóbbi lehet. Tőlünk egy köpésre telepednek le a csomagtartóból előkerülő kemping székekre. Összecsukható fémvázas kempingasztalra pakolják a holmit, amit magukkal hoztak. A turistagázon máris szörcsögve csepeg a kávé, illatával pettin- gelésszerűen fólajzva illetéktelen szaglószer- vünket. - Mit együnk drágám? - kérdezi a hyporeklám negédesen. Konzervdobozok zörgése hallik. A gázon pillanatok alatt fölmelegszik. Több idejük marad a pihenésre, a természet élvezetére. Ám mielőtt még teljesen belemerülnének a nyugalom élvezetébe, mielőtt szimbiózisba kerülnének az anyatermészettel, a pali üzembehelyezi a motorháztetőn felállított minivizort. Az asszonyka közben a rádió gombját tekergeti. Zene szól, édeskés melódiák lebegnek az erdő fölött. Még a szajkó is elhallgatott. Mindeközben én egy jókora kővel bevertem az ágast, az ujjamat pedig a számba kaptam, mielőtt a segítőkész autós úr gondosan bekötözte. Nekik ugyanis volt kötszerük, nem úgy, mint nekünk, felelőtlen alakoknak, akik csak úgy hűbelebalázs módjára minden nélkül nekirohannak az erdőnek, akik még helyi érzéstelení- tőnek is szilvóriumot használnak. Civilizált emberekhez méltatlan magatartás! Nem mondta ugyan a hyporeklám, de nyakamat a tőkére, hogy gondolta. Tiszta szerencse, hogy vannak még ilyen gondos, előrelátó kirándulók, akik megtervezik minden lépésüket, minden pillanatukat, akik, lám nem hagyják cserben vadember társaikat. Nyálcsordító illatú, óarany színben pompázó gulyásunk épp akkor kezd rotyogni, halvány hólyagokat köpve a vöröses zsírtükör alól, mikor a mi párunk bepakol az autóba, és sajnálkozó mosollyal elviharzik. Mire mi lenyalogatjuk szánk széléről a zsírt, és azon veszekszünk, ki mossa el a bográcsot, ők már otthon mondogatják egymásnak, milyen jó is volt, milyen szép is volt odakint. Csönd, jó levegő, feledhetetlen panoráma. Meg azok a lö- köttek, az a szeleburdi család! Csak tudnám, minek mennek az ilyenek a természetbe?! És egymáshoz bújnak az ágyban, mint J. A. szívében a tigris és a szelíd őz. Szemelvények megyénk múltjából Kövér Árpád Szüretek Hegyalján (1832, 1835) „Mint Hegyaljáról november 10-ról tudósíttattunk, a vékony szüretnek már ekkor ott is vége szakadt; a termés szerfelett szűk s aszú igen kevés vala. A november 6-ig szúrt mustból jóízű és színű, de csekélyebb erejű asztali borokat várhatni, az ezután szedettből pedig, mivel folyvást esőzött, aljasabbat. Borsod vidékén még gyérebb termés volt s munkáltatását sem érdemié meg; a must ára ottan 25-30 váltó fr. gönc- zi hordóját értve (azaz mintegy 180- 190 iczényit).” A tokajtáji hegyekről az idei termés ellen nem panaszkodnak, legalább a szőlőt tökéletesen érettnek mondják; s azoknak, kik késlekednek, aszújuk is készülne a tavalyinál minden bizonnyal jobb. Egy évű aszúboraink, mond a levelező, jók, de állandóságukat még most sem ígérheti. A sok esőzés az utakat mindenfelé megrontá.” Iskolaszentelés Monokon (1838) „Monok (Zemplény megyében). November 18-án egy boldogabb jövő reményével, mellyet a népnevelésben helyzünk, biztosítá helységünket. Fölszenteltetett ugyanis e napon a helységünk iskolája, mellyet gróf Andrássy György urasági kertjéből elszakított s e czélra kegyesen szánt legalkalmasabb téren, tartós anya- gokból...200 és több tanuló befogadására építtetett. Az épület, minthogy gyeppel födve s így padja fara- gottkővel boltozva van, a mellett, hogy tűzveszélytől örökre mentesítve van, nemcsak alul négy tágas, de felül is két kisebb, a tanító cselédje számára szánt szobában lakhatóvá válik; ugyanott felül két kamrával, fa- és egyéb tartóval van ellátva. Forró köszönetünknek még igen sok tárgya volna előszámítanndó, mert a mellet, hogy a tisztelt gróf a tanuló gyermekeket iskolai könyvekkel ellátni kegyeskedett, gazdag sege- delmezési mellett, csak egy év folya- matja alatt, egy költséges, Bécsben készült, réz kerekekkel ellátott s ne- ’ gyedeket is ütő toronyóra s cseréppel fedett faluház állíttatott...” Zempléni közélet (1841) „Nagy úr az a vármegye - haliám egy alföldi parasztiul, haza jővén akaratlanul eszembe jutott e pár szó, és én komolyabban kezdettem a tárgyrul gondolkodni, eszembe jutott municipalis állásunk, alkotvá- nyos rendszerünk, a megyék függetlensége és önkeblökbeni hatáskörük, ez 52-54 szabad köztársaság és e szókra fakadtam; - Boldog Isten, kell-é szebb állás, és több szabadság? De itt is, mint mindenütt, pártokra oszlott a megye, küzdés és súrlódás, az élet és éberség jelei vannak napirenden; az intelligentia talán egy megyében sincs jobban kifejtve, mint itt és mondhatni, hogy parlamentáris szónokok is vitatkozások töltik el megyei teremünket; és így kimondhatatlanul kár, hogy gyűlésünkben physikai erőt láttunk használtatni, mit mindenkor az ügye igaztalanságát érző hoz be. Egy van, mit szó nélkül nem mellőzhetek el. Uraim, szép dolog az elménczkedés, az ész e virága, de ne használjuk azt ott, hol a tárgyak fontossága, s a hely méltóságé ünnepélyes komolyságot kíván; hagyjuk az elmefitogtatáso- kat a vendéglőkben s magánykörökben. Ne vigyük a zöld asztal mellőli harczot a magány-életbe által, ne gyűlöljünk másokat csupán, mert ellenkező véleményűek; tisztelet mindenki meggyőződésének, csak az érdemel megvettetést, ki magányos érdekeiből, lelkét bármelly részének eladja.” Érdektelenség a megyei közgyűlésen (1846) „Miskolc november 26-án. Megyei évnegyedes közgyűlésünk 16-ától máig tartott, főkormányzónk folytonos elnöklete alatt. Közgyűlésünk még illy néptelen, annyi tanácskozás mellett olly kevés eredvényt mutató alig vala, s ez nekünk úgy tetszik, általányos panasz kezd lenni minden megyében; a tisztválasztási mozgalmak utórezgése elhullámzott már, személyes érdekek párttusája nem lép fel, a zöld asztal kényelmes színpadára; a közigazgatás lassú mentű gépezete mozgatását segítni száraz unalmas időtöltés azok előtt, akik hosszas vele foglalkozás által ahoz megszokás kedvével nem járulnak, és a politikai vélemények, a honboldogításra számított indítványok, közjogi és státusgazdászati nézetek, mellyeknek addig egyedüli szűk köre volt a szólásszabadságnak fenmaradt asyluma a megyei terem, most már új, tág mezőt nyertek a kormány szabadelvű engedéllyé által a nyilvánosság lapjaiban, s a mohón vett szabadságot talán itt is unalomig elhasználtuk már; illy körülmények közt mi csuda, ha ritkul a megyei termek eddigi közönsége, ha a hallgatóság, mellyre annyi méltó s méltatlan vádat szórt már mindenki, mert a fontolva haladás embere, s mert talán türelemfárasztó dictióit síri csendben végig nem hallgatták (pedig ez csak akkor leendett lehetséges, ha épen rajta elaludtak volna) erre feljogosítva érzi magát, - kevesedni kezd, hisz magnak is alig akad már egy pár sérelem, alig néhány terméketlen elvkérdés, melly fölött némi kis mulatságot nyújthatnának a szórakozás után epedő magyar publicistáknak, a sujtásos fényes öltönyök spektákelje sem varázsol már be senkit, alig ölt atillát s köt kardot mellé, mint az új táblabíró, aki új dignitásának e csörtető jelével peczkesen botorkálva a zöld asztal elejére tolakodik - hogy jobban észrevegyék; frakk és zsákba bújik most a magyar ember, talán hogy elmondhassa, mikép zsákja nem üres, hej pedig üres az most igen is nagyon, sem pénz benne, sem élet.” Tudósítás Miskolcról (1847) „Mit írjak neked, nyájas olvasó, hogy becses figyelmedet soraimhoz kössem vidékünk politikai életéről, midőn mint a nagy tenger a folyók árjait észrevétlenül s nyom nélkül hagyja elenyészni méhiben, úgy a hongyűlés minden figyelmet, minden érdekeket, melly eddig a provinciális élet jelenségeire oszlott fel - magához köt, magához szí; midőn olly kedves színek derengenek a honfiak már-már elhamvadt reményeire, hogy a kebel önkénytelen megdöbben, ha valóak-é azok? Ha mind azt, minek teljesedése ebbe olly édes örömmel tekintünk, vájjon megérdemlők-é? Mi, luk alig kivergődve nemzetiségünkért! békés küzdelmeinkből szeretetlenül szaka- dánk pártokra, gyűlölők egymást, s türelmetlenül üldözők, mert bár kör zös édesanyát szolgáltunk is mindnyájan - öltözetben különbözénk; mit írjak most figyelemlánczolót e lap hasábjaira, midőn az olvasó felejtve a vidék, felejtve a külföld rovatát csak az országgyűlés eseményeire függeszti tekintetét, és ott annyi van, mi örömet derít lelkére; háromszáz év után ismét magyar szó a fejedelem ajkairól a hű nemzethez, az ország új nádorának választása irányozva olly férfiúra, ki ha a magyar reményeiből palástot szőnének számára, az nagyszerű szépségében a szivámyáét haladná; és az alsó táblán ama nagy fejfiú, kivel jó kedvében áldá meg a magyart az ég, hogy halálos álmából életre költse fel, hogy gyakorlati tapintatával s a lángész századokra ható pillantatá- val megőrizze szirtekbe ütközéstől alkotványunk roncsolt hajóját; s kit már-már Cassandra szerepére kárhoztatott a magyar rút bűne - a há- ládatlanság. — Hallottam valamit, mintha né- mellyek egy dolgozóház alakítása körül is akarnának tenni lépéseket; bár tennének! Bizony, bizony nagy szükség volna reá; főutczáinkon borzasztó látvány nézni az élelmiszerek mellett éhező kolduscsoportokat fer- telmes rongyaikban, heverni nappal, éjjel, sár, hidegben és esőben az utczakövezeten menhely nélkül; bizony, bizony itt tenni kell valamit, s a dologház csekély tőkeerővel is megnyitható s a puszta élelmezésnél bármi hiányos rögtönzött alkalmazás mellett is czélszerűbb e részben legóhajthatóbb lenne! - Közszellem! Közegyetértés - bárcsak ez volna közöttünk s adna ha nem állandó de legalább némi vendégszerepeket is, úgy többre mehetnénk; - polgárközéposztályunk parlagon heverő erejét csak ez fejthetné ki kellőleg”. HIRDETÉS. BUDA PEST BEFEKTETÉSI JEGY A tények önmagukért beszélnek „...Tanulságos megnézni a tavaly indult három kötvényalap eddigi működését. A kezdeti 3-3,5 százalékos különbség a nettó eszközértékben mára 6,1-1 százalékra növekedett... nőttek a különbségek, szeptember közepére kirajzolódott, hogy... a Budapest előnyét egyikük sem veszélyezteti... Az év végére valószínűleg még nagyobbak lesznek a különbségek. ” (Napi Gazdaság) Befektetőink már több, mint 2 milliárd forint értékben vásároltak Budapest Befektetési Jegyet. Jól döntöttek, mert a Budapest Befektetési Jegy biztonságos, magas hozamot hitelre is jegyezhető, m garantál, csökkenti adóját, kárpótlási jegyért is kapható. Újra Kapható a Budapest Bank és a Polgári Bank Fiókjaiban '93 December 15-ig. Emlékmúzeum Washington (MTI) - A washingtoni Holocaust-emlékmúzeumot megnyitása óta naponta 4200 látogató kereste fel, sokkal többen, mint amennyire a múzeum igazgatósága számított. A hét hónappal ezelőtt megnyitott emléklétesítménybe naponta átlagosan 250 csoportos utal jeleznek előre: május végéig gyakorlatilag már nem tudnak több látogatást bejegyezni. Az egyéni látogatók belépőjegyei is egy hónapra előre elkelnek. Ä náci Németország áldozatainak emléket állító, a világhírű Smithsonian Intézet közelében felépített múzeum úgy próbál megbirkózni a problémával, hogy csökkenteni fogják a csoportos jegyfoglalást. 200 éves szerb iskola Battonya (MTI) - Szombaton rendezik meg a Battonyán működó szerb általános iskola alapításának kétszázadik évfordulóját köszöntő ünnepséget. A battonyai szerb kisebbség önálló (nyolcosztályos, részben osztott) általános iskolájának 35-40 diákja van, s a Csanádi kisvárosban hasonló román kisebbségi iskolát is fenntart az önkormányzat, illetve a magyar állam. Baranya és Lemberg Lemberg (MTI) - Együttműködési megállapodást írtak alá szerdán a nyugat-ukrajnai Lembergben Baranya megye és a házigazda Lemberg megye önkormányzatának vezetői. Ez az első alkalom, hogy a két ország képviselői megyei szintű együttműködésről kötöttek egyezményt. Pécs és Lemberg már évek óta szoros kapcsolatot tart fenn. Ezen kívül Szolnok megye és a határmenti körzetek részvételével is egyre szélesebb körű együttműködés folyik. A mostani, megyék közötti tárgyalásokat követően baranyai gazdasági szervezetek, magáncégek részvételével önálló gazdasági kiállítás is megnyílt. A baranyai küldöttség találkozott a Lembergi Magyarok Kulturális Szövetségének vezetőivel is.
