Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-09 / 262. szám
6 Z Itt-Hon 1993. November 9., Kedd Zempléni Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány J/MMho Zempléni Regionális Vállalkozói Központ MM B fim. \ 3980 Sátoraljaújhely, Rákóczi u.3. Mm. 1Tf.: 322-331,322-603; Fax: 322-919 m ® ^ Posta cím: 3981 Pf.: 8. VÁLLALKOZÓK, VÁLLALKOZNI SZÁNDÉKOZÓK! Újra indítjuk oktatási programjainkat 1. Vállalkozóképzés: a. ) üzleti elgondolásokat oktató tanfolyam (leendő vállalkozóknak) b. ) alapvető üzletbeindítási tanfolyam (kezdő vállalkozóknak) c. ) haladó vállalkozói tanfolyam ímár működő vállalkozóknak) d. ) vállalkozás vezetők tanfolyama (gazdasági társaságok ügyvezetőinek) e. ) mezőzgazdasági vállalkozók tanfolyama (munkanélkülieknek, mg. termelőknek) A tanfolyamok részvételi díja kedvezményes, a képzést a PHARE- program támogatja. 2. Idegennyelv-oktatás: 120 órás kezdő német és angol tanfolyam 120 órás haladó német tanfolyam Az oktatást az ALFA-SPIDI Kft.-vel közösen végezzük az Osztrák Gyáriparosok Szövetségének Nyelvintézete, a SPIDI minőségi elvárásai alapján. Kis- és középvállalkozások részére meghirdettük ESETI és TARTÓS Szaktanácsadási támogatás elnyerésére pályázatunkat (üzleti terv, marketing terv, termékterveztetés, minőségjavítási terv készítéséhez) Újra meghirdetjük MIKROHITEL- pályázatunkat. A hitel felső határértéke 500 EFt-ra nő, a többi feltétel változatlan. »37669/m* A SÁTORALJAÚJHELY és VIDÉKE ÁFÉSZ 1E 1 a d j a: a Sátoraljaújhely 37. főútvolnal bevezető szakaszánál, a Várhegyen 1992-ben épült élelmiszer-, és italboltját, mely lakás céljára is átalakítható. mmmm m mmmmm a mmmm ■ hmm b mmh a mmn a mmmm a mmgpm a bh a mmm a «mm »Bérbe adja: az épülethez tartozó 4.000 m^ alapterületű ingatlanát, mely benzinkút telepítésére is alkalmas. MMM a bbmm a mmmm a mmmm a MBM a mmmm a mmmm a mb a mmmm a HMM a mmmm »Eladja: Pálháza és Bodroghalom községben lévő régi húsbolt épületeit. Érdeklődni lehet: a (06) 41/321-309 telefonon. •3768I/1H* TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: ITT-HON (Észak-Maífvarország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. •27678/lOH• HIRDESSEN AZ ÉSZAK- MAGYARORSZÁG ZEMPLÉNI REGIONÁLIS MELLÉKLETÉBEN. SÁTORALJAÚJHELY, DÓZSA GYÖRGY U. 12. SZ. ALATTI IRODÁNKBAN VÁRJUK KEDVES ÜGYFELEINKET! A REGIONÁLIS MELLÉKLET HIRDETÉSI ÁRAI: 2/1 oldal 71.300.-Ft + ÁFA 2/2 oldal 35.650.-Ft + ÁFA 1/1 oldal 34.500.‘-Ft + ÁFA 1/2 oldal 17.250.-Ft + ÁFA 1/4 oldal 8.800.-Ft + ÁFA 1/8 oldal 4.400.-Ft + ÁFA ... Ingyenesen közöljük a névadók, ill. keresztelők híreit, a tördelési sémában megadott méretben. Továbbá felvesszük az Eszak-Magyarországban megjelentetni kívánt lakossági és közületi hirdetéseiket is! ;; •29174/m* J 1993. November 9., Kedd Itt-Hon Z 3 Tudósítások — hazai tájakról Az ablakból fákat, szép fenyőket látnak Keselyűhalmon Priska Tibor- Szeretek emberek között lenni, de a pihenést, a nyugodt családi életet csakis csendes helyen tudom elképzelni. Ezért költöztem ide, ezért maradtam itt nyugdíjas koromra is. Ha ennek a háznak bármely ablakán kinéznek, fákat, főként szép fenyőket látnak. Az ember önkéntelenül is az ablak felé fordul, és a látott kép bizonysága a fentieknek. Keselyűhalmon vagyunk, tanyán, ámbár ez a tanya nem egy-két házból áll, hanem többől, körülbelül 60 ember él itt. Ez a ház, melyben most melegszünk, behúzódva a mind sűrűbb eső elől, Lopócsik Károly, mezőgazdasági mérnök lakhelye, aki több, mezőgazdasági nagyüzemben is dolgozott, egyebek között a tanyát környező földeken is, megkedvelte ezt a tájat, itt maradt. Miről is esne leginkább szó, mint a mezőgazdaságról! Mely szerinte a nagyüzemek révén mindig húzó ágazata volt az országnak. A Pallavichieké, a Széchenyieké és valójában minden nagybirtok bizony húzóágazatként munkálkodott! Jó szervezeti felépítéssel és persze nem túlszervezettel, igen jó, a kornak megfelelő technikával. Nem lehet, hogy ilyen maradjon, amilyen most. Majd magára talál.- Mikori- Hogy-hogy mikor? Ha azt várjuk, hogy csak úgy magától, hát azt várhatjuk! Az örökös sopánkodás helyett csak kellene valami mást is tenni. Megvannak hozzá a hagyományaink, tapasztalataink is.- Másrészt milyen itt lakni? -Mondom, én kedvelem. Ezért vagyok itt. Néha be-bemegyek Csátra, hozok, ami kell. El-el- megyek barátokhoz, ismerősökhöz is, de igazából itt vagyok itthon... A Mezőcsát és Tiszakeszi közötti út szeli át ezt a kis települést, tanyaközpontot, az út túloldalán található az egykori kastély. Mármint annak romjai. Nem is igazi kastély volt ez fénykorában sem, inkább amolyan nagyobb, hatszobás gazdaház, bár igaz, mutatós tornyokkal. A század elején építették a Doboziak, akik vagy 2000 holdon gazdálkodtak, Vas Albert nevű bérlő irányításával. Mint mondják, jól szervezett gazdaság működött itt, megfelelő felszereléssel, kellő erőkkel. Amikor az a világ megszűnt, a tiszakeszi tsz-hez került, mely nem sokat tudott kezdeni a mind jobban leromló épülettel, szabadult volna tőle, de nem tudott. Mostanában átvette egy vállalkozó az egész tanyaközponttal, majd továbbadta egy debreceni áfésznek a közelben lévő kis házakkal együtt, melyben az egykori cselédek, majd állami gazdaságiak laknak. Ezeket a házikókat jelenlegi lakóik építették meg, nem valami nagyra, nem valami erősre, mindenestre lakni lehet bennük. Pár éve a romos kastélynak is volt olyan része, amelyben laktak.- Most már ott nem lakik senki - mondja az egyik kis házból előjövő idősebb asszony, akit a kutya vad csaholása kényszerített ki a kapuhoz. Nem nagyon örülnek itt az idegennek, ki tudja miben sánti- kálnak a „nadrágosok”, talán megint valami felszólítással érkeztek. Nem lehet abban semmi jó, ha valaki kocsival érkezik és nyakkendő is van rajta. (Este, messze innen olvasói találkozó a program, emiatt a nyakkendő.) A nénike a kutyát sem parancsolja hátra, inkább kilép a kapun kívülre, a bein- vitálás elmarad, a kapu előtt álldogálunk a _ zuhogó esőben.- És maguk? Úgy hallani, meg kell venniük a házat.- Ezt akaiják. Mármint, hogy vegyük meg, pedig mi építettük a két kezünkkel.- Mennyit kellene fizetniük?- Azt mondják, hogy ötszázezer forintot.- Nem jól értettem. Mennyit?- Ötszázezret!- Lehetséges, hogy félrehallották. Túl sok lenne.- Szerintünk is túlzás. A mezó- csáti polgármesteri hivatal nagyon jó hozzánk, ők segítenek, tanácsokat adnak. Ugyan hon• nan lenne már nekünk ennyi pénzünk? Hát mennyit kerestünk mi itt a földeken, amíg egyáltalán bírtunk dolgozni? Mit tudtunk félretenni? Miből? Hogy mi lesz velünk... Csak az Isten tudja! Mi meg csak találgatunk, hallgatjuk, hogy ki mit mond, honnan mi hírt hozott. Hát így... így vagyunk. Az eső keservesen szakad, a kutya továbbra is mérgesen csahol, nem hagyja abba, még akkor is hallani, amikor a kastély romjainál járunk. Jómagam pár évvel ezelőtt bóklásztam itt, akkor még jobb állapotú épületet nézegettem. Egy merész vállalkozó akkor csupán a romos épületet meg akarta venni, hogy majd rendbe teszi, és vagy öregek szociális otthonát rendez be benne, amolyan magáncégként, vagy esetleg vadászháznak, panziónak alakítja ki. A tiszakeszi gazdaságban is örültek az ötletnek, csak vigye, vigye a nyakukról az egészet, de valamiért mégsem sikeredett a terv. Akkor a privatizáció még nem volt napirenden. Sínen pedig egyáltalán nem. Bár ez a bizonyos sín még manapság sem épült ki annyira simára. Pedig csak jobb lett volna akkor menteni, még talán lehetett volna vele valamit kezdeni. A parkkal már akkor sem nagyon. Valaha itt szép park díszlett, még az ötvenes években is itt gyűltek össze a majálisokra, más ünnepségekre. Messze mögöttünk marad Ke- selyúhalom, de a délután még nem hajlik annyira sötétbe, hogy ne láthatnánk Hemád- kércs új, vagy alig pár éves házait. Egész utca sorjázik itt, olyan épületekkel, hogy bármelyikbe kétszer is beleférne az iménti tanya valamely háza. Nem jobbak itt a földek, bizonyos szempontból, a dombok miatt nehezebben is művelhe- tők és mégis! Fiatal agronómus mesélte nemrég: egyszer hívták ót ebbe a téeszbe, vállalja el a munkát, de körülnézett, töprengett és - nem vállalta. Nem látott valahogy lehetőséget az egészben. Most meg csodálkozik, hogy mégis jól fut a szekér. Miért? Csákány Béla, tsz-elnök nevetve széttárja a kezét. Mondja, hogy dolgoznak, dolgozgatnak és valahogy együtt van a nép. Ha nem is mindig úgy megy minden, mint szeretnék, azért csak-csak megyeget. Olvasói találkozónak nevezzük azokat az estéket, melyeken a falu lakói közül többen megtisztelik lapunkat jelenlétükkel, véleményükkel. Ilyen találkozón hallgatjuk egymást Her- nádkércsen. Nem lehet véletlen, hogy a református lelkész úr a jól kézben tartott nagygazdaság, az elnök dicséretével kezdi mondandóját. Az elnök a dicséretet kissé pironkodva elhárítja és gyorsan hozzáteszi: Mindenki végzi a maga dolgát. Ennyi az egész. Sokkal több mindent ehhez nem is igen lehetne hozzátenni. Fölrémlik ellenben ismét Keselyűhalom. Bizonyos, hogy ott van tennivaló, nem csupán a helybéliek számára. — HETI JEGYZET — Sározás nélkül Priska Tibor Továbbra is biztatjuk minden Kedves Olvasónkat: írjon az Itt-Honnak meg mindent, amit arra érdemesnek tart. A faluban, a városban történtekről, a vele megesett hol szívderítő, hol szomorú, bántó eseményekről. Küldjék el a levelet éppen ahhoz a szerkesztőségünkhöz, melynek mellékletében látni, olvasni szeretnék írásukat. Küldjék a szikszói, a sátoraljaújhelyi, a tiszaúj- városi, vagy a miskolci szerkesztőségbe. Örömmel olvassuk, kicsit mégha- tottan is például a reszkető kézre valló öreges betűkkel megírt, unokát névnapján, szülinapján köszöntő sorokat, vagy éppen a gyerek kerek, gyöngybetűs sorait nagyinak, apunak, anyunak vagy éppen egy barátnak. Igaz, nem valami sok ilyen levél érkezik, de azért csak-csak érkezik hirdetésképpen is. Úgy tűnik, elszoktunk, kicsit restelljük is az érzelmeket, de azért mégiscsak érkeznek az ilyen levelek, mintha kicsit szaporodnának . Szaporodnak sajnos más jellegű levelek is. A névtelen, vagy hamis névvel ellátott levelekről van szó, melyeknek szerzői haragosukat próbálják eláztatni. „Hallottam.” Mondja a szerző. „Igaz-e?” Kérdi a mondat után, melyben konkrét falu, rendszerint valamely vezető beosztásban lévő lakóját támad, rágalmaz, becsületsért. Ezekért a levelekért a világ minden bírósága elítélné a szerzőt is, a közlő lapot is, ha nem találná megalapozottnak. Márpedig a szóban forgó levelek egyáltalán nem azok. Nagyon is kilóg belőlük a lóláb. A hangnem meg... Hát igen, sajnos a hangnem hasonlatos a pár éve használthoz, a legnagyobb nyilvánosság előtt is hangoztatotthoz, ami bizony minden jóérzésü embert meghökkent. Természetesen nem minden ilyen hangvételű levél érkezik névtelenül hozzánk. Némelyek névre szólóak, pontosan behatároltak, nyíltan is vállalva a támadást, a másik megalázását, sértegetését. Hadd álljon itt: egyik fajta levél érkezése sem öröm. Abban bíztunk, most is bízunk, hogy a mi kis lapunkban, az Itt-Honban nem ír majd ilyet senki. Bízunk most is benne, hogy az itthon, a mi honunk, a mi közvetlen életterünk, szükebb hazánk magától is megálljt int az ilyen durva jelenségeknek. Bíztunk, bízunk, de kicsit naiv lélekkel. Kérjük Olvasóinkat: durva, sértő, vádaskodó leveleket ne küldjenek. Névteleneket különösen ne, mivel ezeket az Észak-Magyarország hagyományainak megfelelően: nem közöljük. Kérjük hát továbbra is Olvasóinkat, hogy küldjenek hozzánk mindenről levelet, mit arra érdemesnek vélnek. A sárdobálás nem ilyen. Az ilyen dobá- j lózásból sokfele fröcsög a sár, sokakat bepiszkít. Azt is, aki írja. A mi kis lapunk nem akar ehhez cinkos lenni.
