Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)

1993-11-09 / 262. szám

1993. November 9., Kedd 8 Z Itt-Hon I- ZEMPLÉNI PORTRÉ ~i Síbajnok és lapterjesztő-S Sátoraljaújhely (ÉM) - Eddigi életé­nek nagy részét a sport és a gyerekek­kel való foglalkozás tette ki. Bodnár Ferencné Sátoraljaújhelyen született, iskoláit is itt végezte el. A Közgazda- sági Szakközépiskola elvégzését kö­vetően a helyi OTP-fiókban dolgozott ügyintézőként. Nem sok ideig, hiszen miután 1974-ben férjhez ment, képe­sítés nélküli óvónőként helyezkedett el. Munka mellett elvégezte a Come- nius Tanítóképző óvónői szakát, dip­lomáját 1977-ben kapta meg. Rá egy évre megszületett a fia. Az óvodában dolgozott vezető-helyettesként, majd megbízták a körzeti óvodai felügyelői (később szaktanácsadói) munka vég­zésével. Miután megszűnt a szakta­nácsadói hálózat, munkanélkülivé vált. Az élet néha furcsa váltásokra készteti az embert, így ót is: ugyanis ez év októberének végétől lapkiadónk munkatársa lett. Az Újhelyben talál­ható Zempléni Regionális Szerkesztő­ségünk lapterjesztőjeként dolgozik. Jóllehet ez a munkakör elég messze esik az óvodai teendőktől, ám némi kö­tődése mégis van az újsághoz, illetve annak előállításához. Mégpedig azál­tal, hogy édesapja nyomdászként a Borsodi Nyomda sárospataki üzemé­nek vezetője volt. Mostani munkáját nagy figyelemmel, szorgalmasan vég­zi. Kérjük mostani és leendő előfize­tőinket, hogy bizalommal forduljanak hozzá. Persze, ő is fel fog keresni sok, a zempléni településeken élő embert az előfizetések ügyében. Mint fentebb jeleztük legfőbb kikap­csolódása a sport, ezen belül is a síe­lés. Annak idején az általános iskola felsőtagozatában testnevelés szakos osztályba járt, ahol elsajátította a sí­elés tudományát. Méghozzá nem is akárhogyan hiszen 1970-ben és ’71- ben országos síbajnok volt - egyéniben és összetettben is. Telente azóta is - ha csak teheti - felköti a sítalpakat. A bajnoki címek megszerzését követően még néhány évig űzte versenyszerűen ezt a szép téli sportot. Ezután már a gyerekeknek adta át megszerzett tu­dását: 1989-ben Hommonay Nándor­ral és dr. Boda F. Pállal az országban elsőként kezdték el az óvodások síok­tatását. Új templom a kis kápolna helyén Pálháza (ÉM) - A pálházi egy­házi közösség 1807-ben csatla­kozott Füzérradványhoz, mint leányegyház. A településen az ötvenes évek elejétől tartanak szentmisét, majd 1970-ben épí­tettek egy házat, melyet kápol­naként használtak. Az elmúlt évtizedekben, lélekszámút te­kintve jelentősen gyarapodott Pálháza, így a hozzávetőleg hatszáz római katolikus lakos már „kinőtte” a kiskápolnát. Mata András, füzérradványi plébános - aki Pálházán is el­látja a lelkiszolgálati teendőket - tavaly beszélt az érsek úrral, melynek eredményeképpen el­határozták, hogy új templomot építenek a hegyközi települé­sen. Az elgondolást hamarosan tettek is követték, hiszen ’92 októberében hozzáláttak az ala­pozáshoz. Ezt szinte teljes egé­szében a lakosság végezte, s így egymillió forint értékű munká­val járultak hozzá eddig az új templom építéshez. További 1 millió forint folyt be a helyiek adakozása révén. S ha már a pénznél tartunk a templom tel­jes bekerülési költsége körülbe­lül 20 millió forint lesz. Az ön- kormányzat is segített: 250 ezer forintot adott, melyet a ké­sőbbiekben még ugyanennyi­vel növel. Természetesen az egyház állja a költségek nagy részét, de további forrásként egy külföldi segélyszervezettől is kapnak pénzt. Ez év májusában kezdték a fa­lak felhúzását, szeptemberben pedig a tetőépítés munkálata­Az épülő pálházi templom it. Jelenleg a kivitelező Tokaj- bor Kft. szakemberei a palázást végzik. Az elképzelések szerint idén még befejezik a torony épí­tését is. A jövőben központi sze­repet betöltő templom terveit Orbán Tibor építészmérnök ké­Fotó: Farkas Maya szítette ingyen és térítésmen­tesen. A pálházi új templom vé­dőszéntje valószínűleg Szent Pál lesz. Amennyiben a továb­biakban is minden szükséges feltétel adott lesz, úgy jövő év végére elkészül az új templom. Gyerekek honi rajzasztala Babák a kirakatban. Rajzolta: Kováts Balázs, 6 éves, Jubileumi óvoda Sátoraljaújhely. AZ ÉSZAK MAGYARORSZÁG ZEMPLÉNI MELLÉKLETE • 1993- november 9. • I. év/. 27. szám Emlékmű Füzérradvány szívében Ahoi mindig frissek lesznek a virágok Az emlékmű csodálatos környezetben, a falu szívében található Fotó: Farkas Maya Füzérradvány (ÉM) - Körben csodálatos hegyek, a faluban zegzugos kicsike utcák, tiszta, gyáraktól nem fertőzött levegő - ezek Füzérradvány jellemzői. A valaha központi szerepet ját­szó településen élők szívében azonban szomorú emlékek is őrződnek. Mint sok más falu­ból, innen is el kellett menni a háborúba, itt is hiába vártak haza jó néhány embert a vilá­gégést követően. A hozzátarto­zókban, a falu lakóiban azon­ban emlékük mindörökké meg­marad. Ennek jeleként október 24-én felavatták azt az emlékművet, melynek tábláin az odaveszet­tek neveit olvashatják az arra járók. Az első és a második vi­lágháborúban elhunytak em­lékművének közepén látható szikla a bibliai kitartást és erőt jelképezi. Mellette két krómcsó, melyek közül a nagyobb (tete­jén egy megszakadt darabbal) a derékba tört életeket, a ki­sebb pedig a felnövekvő nem­zedéket jelöli. A helyi önkormányzat az el­múlt évben határozta el, hogy emléket állít a hősi halottak­nak. Az 1,1 millió forintba ke­rülő emlékezőhelyet teljes egé­szében önkormányzati pénzből valósították meg. Még a terve­ket is ők, illetve az önkormány­zati, testületi tanácsadók elkép­zelései alapján vetették papír­ra. A kivitelezéssel a sárospa­taki Kváder Kft.-t bízták meg. Az ünnepségen részt vett dr. Csuhaj V. Imre államtitkár, Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő, s természetesen Fü­zérradvány lakossága. Ökume­nikus istentisztelet keretében szentelték meg, illetve avatták fel a háborúban elesettek em­lékművét. Akkor és ott sok-sok koszorú, virág elhelyezésével rótták le az emberek kegyeletüket. Am az is biztosra vehető, hogy a kis táblák tövében a jövőben is mindig lesznek virágok. Tudósítások — hazai tájakról „Mindenki végzi a maga dolgát. Ennyi az egész.” (3. oldal) A TARTALOMBÓL Nálunk történt Hogy egy névazonosság milyen fur­csa szituációkat teremthet, kiderül írá­sunkból. Az már csak növeli az eset pikantériáját (talán inkább morbiditá­sát?), hogy a halottal a gyászolók ke­zet is foghattak... Egy szó mint száz: vígan fejeződött be a temetési szertar­tás, ami ugyebár elég furcsa dolog... (2. oldal) Sározás nélkül Rendesen szaporodnak postaládáink­ban a levelek. Ezek közt megtalálha­tók a reszkető kézzel írottak, de a név­telen, vagy hamis névvel ellátottak is. Bármilyenek is érkeznek, mi szíve­sen fogadjuk azokat, jóllehet ez utób­biakat - esetleges jövőbeni bírósági el­járások elkerülése végett - nem tud­juk a nagy nyilvánosság elé tárni. '(3. oldal) Egy mádi bortermelő vallomása Aki Hegyalján született és szőlő közt nevelkedett fel, nem tudja elhagyni a vidéket. Közéjük tartozik Sepsy István mádi szőlőtermelő is, aki írásunkban vall a hegyaljai szőlőtermelők jelenle­gi helyzetéről. (4. oldal) A diófelvásárlással nincs gond A mezőgazdasági termékek értékesí­tésével az utóbbi időben meglehetősen sok baj volt. Szerencsére azonban akad ritka kivétel is: ilyen az abaújszántói diófelvásárlás. (5. oldal) A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom