Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-09 / 262. szám
10 A SZELLEM VILÁGA Misztika 1993- November 9-, Kedd-----------JEGYZET----------O lvasóinkhoz M. Szabó Zsuzsa Sok bírálat éri azokat az újságokat, szerzőket, amelyek és akik arra adják a fejüket, hogy rejtélyes, misztikus dolgokkal foglalkozzanak. A vád az, hogy áltudományt népszerűsít az, aki érthetetlen jelenségek leírásához adja a nevét. Szerkesztőségünkön belül sem egyértelmű a havonta megjelenő, Misztika címet viselő rovat megítélése. Van, aki fúj miatta, más remekül szórakozik rajta. Ez utóbbi kollégák jelentik a hálás közönséget, hiszen ők azok, akik ezt az oldalt annak veszik, ami. A szerkesztő célja ugyanis nem az, hogy elkötelezze magát (és az újságot) a „mindent elhinni” elv mellett, hanem az, hogy szórakoztassa az Olvasót. Akinek a sok háborús, választásokkal kapcsolatos, nehézségeinkkel foglalkozó írás mellett talán jólesik egy kicsit kikapcsolódni, elmerengeni. Töprengeni azon, hogy vajon tényleg vannak földönkívüliek, vagy magunk vagyunk a világban? így fogadja hát az Olvasó is a rovatot: közös gondolkodásnak, játszadozásnak, nem többnek! MISZUKA-portré Fotó: Archív Lezuhant ufonauta Új-Mexikó (T.G. - ÉM) - 1947. júliusában az új-mexikói Roswell területén lezuhant ufó története az ufókutatás egyik legismertebb esete. Bár az Egyesült Államok kormánya nem ismerte el, hogy birtokában vannak a maradványai az idegen űrhajónak és annak halott személyzetének, a szemtanúk és más bizonyítékok (többek között fotó) támasztják alá a lezuhanás tényét. Grandy L. Barnett szemtanú:- Magdalénától délre láttam egy lezuhant ufót, idegen lényekkel. Nagy, fényes, korong alakú objektum volt. Úgy nézett ki, mintha rozsda- mentes acélból lenne... Négy idegen lény volt az űrhajó mellett, közülük kettő már nem élt, egy sérült volt, egy pedig sértetlen... Emberszerűek voltak, de nem emberek. Kör alakú fejük volt, nagy szemekkel és nem volt hajuk. A szemeik furcsán helyezkedtek el. Ok meglehetősen kicsik voltak, a fejük viszont nagy volt a testükhöz viszonyítva... Az idegeneknek csak négy ujjuk volt. Gerald Anderson koronatanú:- Az idegen egyenesen a szemembe nézett. Olyan volt, mintha gondolatokat közvetített volna felém. Éreztem, hogy ... mintha valaki más lett volna hatással rám. Kavargó indulatokat és félelmeket kezdtem érezni. Reménytelenséget, teljes kétségbeesést, és hihetetlen fé- lelelemérzést közvetítettek az idegen gondolatai. Az idegen az ötéves gyermekkel képes volt kommunikálni, a felnőttekkel viszont nem. Talán azért, mert Ö még nem volt olyan szellemi szinten mint a felnőttek...- Egy közülük mozgott, leült, rémültnek látszott... Olyan kopaszok voltak mint egy biliárdgolyó. Az arcuk kifejezéstelen volt, hangokat nem adtak. Óriási mandula alakú szemeik voltak, s olyan mereven néztek, mint a hal szemei. Nem volt se pupillájuk, sem szemhéjuk... Testhezálló egyenruhájuk volt, ami teljesen befedte a testet és nylon-szerű anyagból lehetett. Nagyon könnyűnek, kényelmesnek tűnt. Színe szürke volt és néhány ezüstszürke díszítésszerű dolog volt rajta. A díszítések hasonlóak voltak egy garbónyakhoz. (A portré az Ufó Universe írása alapján készült, fordította: Tarcali Gábor. A fénykép az első publikált fotó reprodukciója amit sikerült kicsempészni, és eredetije a Wright-Patterson légi bázis 18-as hangárjában készült.) Különös sebek az idegenektől Rajz: Tarcali Gábor Kiss László Mezőberény (ÉM) - Közeli találkozást átélt személyeknél gyakran előfordul, hogy több alkalommal megismétlődnek a találkozások, vagy a megszokottól eltérő események történnek. Szintén gyakori, hogy látható, vagy/és pszichés változások keletkeznek, melyek hosszabb-rövi- debb idő után általában elmúlnak. Ez történt egy mezőberényi ötvenéves asszonnyal is, akinél ez év január hó 24-én járt először a nem várt „vendég”. Férjével együtt a konyhában tartózkodott, mikor az előszobából egy mattfekete színű, 100-120 cm. nagyságú, tojás alakú hullámzó mozgást végző valami a konyhán keresztül a szobába haladt, és közben különleges erős szuszogó hangot adott. A felső kétharmada kékesszürkés színűvé vált és látható lett egy vibráló narancssárga függőleges csík is. A csík mellett észrevett egy „gyönyörű nőt”, mely őt nézte. Kellemes hatást érzett, de nem tudott szólni a férjének. Utána ment a szobába, de már nem talált senkit. Elmondta a férjének, aki nem hitte el. (Hasonlót látott egy nő Sátoraljaújhely mellett, Kőkapun 1990. december végén.) Á hétvége rendben eltelt, semmi különleges nem történt. Hétfőn korán fáradtnak érezte magát, ezért fél 7-kor lefeküdt, abban a szobában, ahol a férje tévét nézett. Arra figyelt fel, hogy egy női hang mondja: „Nyújtsd ki a kezed!” Kinyújtotta a jobb karját, majd kö- nyékhajlatban erős szúrást érzett. Ezután úgy érezte, hogy az udvarra kell kimennie. Úgy hálóingben, papucs nélkül kiment. Az udvaron állt egy tojás alakú kabinszerű objektum. A kabinban nem látott semmit, de érezte, hogy van mellette valaki. A következő, amire emlékszik az, hogy egy tágas, szürke színű világos helyiségben van, aminek a végén távol egy ajtó látható. A teremben embereket látott, jobb oldalon 10-13 éves, 10-15 gyereket, bal oldalon 8-10, 50 év körüli nőt. Mindenki A foltok a testen meztelen volt, akkorra már ő is. Nem emlékszik, hogy mikor vette le, vagy vették le a hálóingét. A nők között felismert egy helybéli asszonyt, akivel sokáig nézték egymást. Sajnos azóta sem tudja, ki volt az. (Hasonló eset történt egy Kiskunfélegyházi kislánnyal, aki több hasonló korú elvitt gyerek közül egy iskolatársát felismerte. Mindkettőjükön látható egy-egy jellegzetes megegyező helyen lévő seb.) A terem közepén végigment az ajtóig, de mire odaért, már nem látott semmit. Arra eszmélt, hogy fáj a hasa, és fekszik az ágyában hálóingben. Ekkor fél 10 volt és a félje még mindig a tévét nézte. Az egészről nem tudott semmit és nem hitte el. Erős szúrós szagot érzett. Éjszaka rosszul aludt, semmit sem álmodott. Reggel a has felső részén enyhe fájdalmat, nyomást érzett. Napközben otthon dolgozott, majd este ismét hamar lefeküdt. Az előző napi események megismétlődtek és ugyanúgy szerda este is. A három esti közeli találkozás után csütörtök és pénteken nagy vörös foltok jelentek meg a has felső és mellei alsó részén. Ezek a foltok nem fájtak, nem viszkettek, hideg-meleg vízre és tapintásra is érzéketlenek voltak. Mindkét kaiján a vénák fölött, valamint a könyök külső részén 4-4 szúrásból Származó seb volt, melyek az eset után három héttel is nyomásra égető érzést okoztak. Az orrán nehezen tudta a levegőt szívni, hangosan, kibírhatatlanul szuszogott, ami az egész családnak feltűnt. Elment a körzeti orvosához, de nem mert bemenni. Majd egy hét múlva - lánya bátorítására - elmondta a vele történteket, és megmutatta sebeit. A főorvos asszony még nem találkozott hasonló esettel, ilyen sebeket még nem látott. Elküldte bőrgyógyászati szakrendelésre, de a „kipállás- ra” felírt kenőcstől nagyon fájt a bőre, így azt nem használta. A sebeken a gyulladás tünetei közül csak a vörös szín látható, nem érzékeny, nem ég, nem váladékol. A különös utazások után egészségi állapota kedvezően változott. Munkabíróképessége jelentősen emelkedett, bármennyit dolgozik, este fáradtságot nem érez. Lábán a visszerek visszahúzódtak, bal fülére is ismét kifogástalanul hall. Két héttel később, február 11-én hajnalban fél 4-kor az asszony arra ébredt, hogy a félje hanyatt fekszik, a karját magasba nyújtja és a másik kezével a pizsama újját tartja felhúzva. Úgy nézett ki, mintha vérvételre, vagy injekcióra várna. Miután nem tudta felkelteni, visszanyomta a karját a paplan alá. Akkor éjszaka kivételesen ä férje aludt az asszony helyén. Közeli találkozás a nevezetes helyen Tarcali Gábor Debrecen (ÉM) - Izgalmas kalandban volt része Molnár Gábor hajdú- böszörményi festőművésznek a 35. sz. főút Debrecen és Hajdúböszörmény közötti szakaszán, a bodasző- lői mellékút leágazásának közelében. Molnár Gábor fiatal, Hajdúböszörményben élő és dolgozó festőművész. Eredeti foglalkozása: földrajztanár. Nyíregyházán tanult a Tanítóképző Főiskolán. Mielőtt a következő eset történt vele, az ufókkal kapcsolatos témákkal egyáltalán nem foglalkozott. Nem olvasott ilyen jellegű könyveket, újságcikkeket. Ázóta viszont gyökeresen megváltozott a szemlélete. „Most már feltétel nélkül hiszek bennük, és szeretném, ha újra elvin- nének” — nyilatkozott az eset után. Az eset 1990. december elején történt vele; a napra pontosan nem emlékszik. Csak a feleségének mondta el, ami vele akkor történt, de ő nem hitt neki. Mással nem közölte, mert nem akarta, hogy kinevessék, hiszen úgysem hitték volna el. A történet talán örökre titok fátyla alatt maradt volna, ha egy közelmúltbeli éjszakán barátjával, Tar- czy Péter újságíróval - aki a hajdú- böszörményi helyi lap, a Szabad Hajdú felelős szerkesztője - nem autóznak együtt hazafelé Nyíregyházáról. Beszélgettek az autóban és Tarczy Péter az ufók titokzatos témáját vetette fel. Mondta, hogy Őt nagyon érdekli ez a téma. Molnár Gábor eddig ezt nem tudta barátjáról. Talán azért nem is közölte addig Péterrel, ami vele történt. Most viszont úgy érezte, hogy el kell mondania. „Péter” - mondta Molnár Gábor: „Velem egy éve történt egy nagyon különös dolog. Nem nevetsz ki, ha elmondom Neked?!” Barátja természetesen érdeklődéssel és figyelemmel hallgatta. „Előtte történt néhány nappal, hogy a kislányomat életveszélyes állapotban vitték be a mentők Debrecenbe a klinikára. A feleségem vele volt, én pedig naponta többször bementem hozzájuk. Kislányom sorsa foglalkoztatott csak, időérzékemet teljesen elveszítettem, azt sem tudtam, hogy milyen nap van. Azon az estén is, mint mindig, késő estig bent maradtam velük a kórházban. Csali akkor indultam haza, amikor már a kórházi személyzet küldött. Ez kb. este 10 és 1/2 11 óra körül lehetett. Miután Józsát elhagytam és a „mélyvölgy” kezdetéhez értem, - nem tudom miért- a Trabantommal megálltam. A motort sem én állítottam le, az is magától leállt. Csak annyira emlékszem, hogy az út szélén velem szemben egy kicsi, zöld lény állt. Aránytalanul nagy szemei voltak. Hogy ezután mi történt velem? Nem tudom! Csak néhány emlékezetfoszlány maradt meg bennem. Halványan emlékszem arra, hogy egy sokablakos helyiségben vagyok, és valamin fekszem. Valószínűleg megvizsgáltak. Emlékszem arra, hogy ezek a zöld lények fólém hajoltak és engem néztek hatalmas, pupilla nélküli szemeikkel. Nem tudom, hogy mit csinálhattak velem, és azt sem tudom, mennyi időt tölthettem ott. Amikor magamhoz tértem, az autómban ültem. Az autóm az út közepén állt, kissé ferdén, Debrecen felé az elejével, pont fordítva, mint amikor megálltam vele. Nem tudom, hány óra lehetett. Beindítottam a kocsimat és hazamentem.” A 35. sz. főút egy szakasza, az un. „mélyvölgy” egy alföldi úton viszonylag ritka mélyedésen halad át. Hosz- sza ennek a szakasznak kb. 700 m. Az út menti terület dimbes-dombos, bokrokkal, cserjékkel benőtt. Tökéletesen alkalmas arra, hogy egy idegen civilizáció járműve feltűnés nélkül leszálljon, és ott tartózkodjon. Molnár Gábort ennek a völgynek a kezdeténél tartóztatták fel az idegenek. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy ez a pont kb. 1,5 km-re van attól a helytől, ahol az útellenőrök látták az ufót, és attól a ponttól is csak kb. 3,5 km-re, ahol a mentőautót követő fényes gömb leszállt. Kérdéseinkre, hogy talált-e a testén valamilyen elváltozást, külsérelmi nyomot Molnár Gábor „nem”-el válaszolt. Viszont elmondta, hogy addig soha nem fájt a tarkója, azóta pedig ez gyakran előfordul vele. Elmondta, hogy már háromszor álmodott ezekkel a kicsi, zöld lényekkel, és mindig ugyanazt. Ezeknek az álmoknak az érdekessége az, hogy nem közvetlenül ébredés után tudatosulnak benne, hanem később, festés közben jöttek elő az emlékképek róluk. Lehetséges az is, hogy ezek az emlékképek valójában nem is egy álom üzenetei, hanem egy megtörtént dologé. Az eset óta határozott stílusváltás következett be Gábor festészetében. Addig portrék és hagyományos tájképek festése jellemezte Őt. Azóta viszont a kozmikus tájábrázolás, az ember és élőlény nélküli sziklás, rideg, emberi szem számára idegen világok megjelenítése jellemzi.' Lehet, hogy ezek a képek tényleg igen súlyos mondanivalót hordoznak, amit felfoghatunk egy jóindulatú figyelmeztetésként is?! Hogy, állj! Hogy gondolkozzunk, mielőtt visszafordíthatatlanul kárt teszünk környezetünkben és elpusztítjuk önmagunkat! Sajnos jelenlegi valóságunk tényleg az, és ez a globális problémánk megoldásért kiált! Lehet, hogy az idegenek Molnár Gábort „eszközként” használják fel, és ő festményein keresztül tényleg egy idegen civilizáció, egy tőlünk sokkal fejlettebb, intelligensebb világ hozzánk intézett figyelmeztetését tolmácsolja felénk? A hasonló események tapasztalatait figyelembe véve, előfordulhat, hogy folytatása is lesz a történteknek. Gábor nagyon szeretné, ha ez így lenne! (Az írás szerzője a debreceni Hungarian Ufo Research Network - Magyar Ufokutató Hálózat vezetője) Levélváltás a gabonakörökről Miskolc (ÉM) - Mint arról korábban ír tunk, a híres, székesfehérvári gabonakörök megismétlésére szólították fel ufó-hívők az állítólag őket készítő fiatalembereket, akik ezt nem vállalták; Az ügy nyomán levélváltás alakult ki Tarcali Gábor ufó-kutató és Szenfágot- hai János professzor között. Ebből közlünk az alábbiakban részleteket. Szentágothai szerint Ha akarja tudni - bár nincsenek illúzióim az Önökféle obszkurantis- ták begyepesedett agya tekintetében - ennek okát, azt is elmondhatom. A két fiatal magyar a nemzetközi sajtóból értesült a gabonakörök keletkezési mechanizmusáról és ezt csak játékosan ismételték. Néni gondolhatták, hogy nálunk a félmú- velt publikum félrevezetettsége folytán a dolog majd ilyen szenzációvá dagad. Mi a TIT részéről csak védelmükre léptünk fel. A valóság az, hogy valamikor 1991 táján a nyugaton nagyon elterjedt TIME MAGAZINE című lap számos színes helikopterfelvétel mellett bemutatta, hogy a gabonakörök angol feltalálói - saját bemutatásul? szerint - hogyan csináltál? meg a gabonaköreiket előbb Angliában, majd Belgiumban és Észak-franciaor- szágban is. Céljuk az volt, hogy az ufó-hívőket nevetségessé tegyék. Ez sikerült is nekik a műveltebb Nyugaton, csak Magyarországon vannak ennek a kapitális ostobaságnak javíthatatlan hívei. (Más motívumú ufó-hívei a világnak persze vannak, de az ostobaság nemzetközi.) Tarcali válasza Örülünk, hogy válaszlevelével megtisztelt minket, főleg azok után, hogy a múlt év őszén Reviczky Kálmán Úrral (ICUFON, amerikai kutató hálózat igazgatója) közösen felajánlott nyilvános vitára való invitálásunkra Ön részéről reagálás nem érkezett. A „gabonakörök” eredetével kapcsolatban kitartunk állításunk mellett, hogy ezeket a jeleket nem emberek alkották. A két székesfehérvári fiatalembert azért kértük egy ismételt kör taposására, hogy a nagy szenzációt és vitát kiváltott állításuk valódiságát nyilvánosság előtt, minden kétséget kizáróan bemutassák. Szándékunk nem a lejáratás volt, hanem- egy szervezett bizonyítási akció, melynek sikere esetén igazolást nyert volna a körök földi eredete. Sajnálatos módon a két fiatalember elzárkózott az előkészített kísérlet végrehajtásától, melyet sokan - hívők és szkeptikusok egyaránt - vártak! Levelének hangneme mind a kutatókkal szemben, mind a másképp gondolkodókkal szemben sértő! Az abban leírtak a témakör hiányos is; meretére engednek következtetni Ön részéről. Tudomásunk szerint jelenleg nem ismert a gabonakörök illetve ábrák készítési technológiája. Dokumentált információink és fényképfelvételeink vannak arról, hogy ezt a jelenséget már a ’60-as évek közepén is tapasztalták, először Angliában (mellékelten küldök Önnekkét fényképet, melyek ismeretlen eredetű ábrákat mutatnak be Angliából), majd más országokban (USA, Kanada, Olaszország, Japán, Franciaország, Lengyelország, Németország, Ausztrália, Svédország), és még a Szovjetunióban is találkoztak ilyennel. Nehezen képzelhető el, hogy mindenütt „ufó-hívőket nevetségessé tevő szándékú” emberek akciójáról beszélhetünk. Levelében leírtaknak ellentmondani látszikraz a tény, hogy éppen abból az országból (Franciaország) érkeztek hazánkba kutatók júliusban két hétre a gabonaköröket tanulmányozni, ahol állítólag „bebizonyosodott” a földi eredet. Nem tartjuk helyesnek azt, hogy egy ilyen fontos kísérlet elvégzését Ön kifejezetten ellenzi, hiszen - és ezt Önnek, mint tudós embernek tudnia kell - a tudomány kísérletek nélkül nem lenne az, ami! Részünkről továbbra is kívánatosnak tartjuk, hogy erről a témáról nyilvános beszélgetésen fejtsük ki álláspontunkat. Ennek érdekében Önt szívesen látjuk bármelyik összejövetelünkön vendégünkként, illetve mi is bármikor, igénye szerint rendelkezésére állunk. Mi nem vitát szeretnénk, hanem egy olyan konstruktív kapcsolat kiépítésére törekszünk, ahol különböző világnézetű és tudásszintű emberek tudnak együtt dolgozni és kutatni, nem saját céljaik érdekében.
