Észak-Magyarország, 1993. október (49. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-26 / 250. szám

1993. Október 26. Izraeli miniszter Budapesten Budapest (MTI)-Dr. Balsai István igazságügy-miniszter meghívására vasárnap este - delegáció élén - Bu­dapestre érkezett David Libái, Izra­el igazságügy-minisztere. A két mi­niszter hétfőn délelőtt a szakmai tárgyalások után szándéknyilatko­zatot ír alá Magyarország és Izrael jogi területen való együttműködésé­ről. További hivatalos programjuk során a vendégek megtekintik az Országgyűlés munkáját, megbeszé­lést folytatnak dr. Solt Pállal, a Leg­felsőbb Bíróság elnökével, dr. Sala­mon Lászlóval, az Országgyűlés al­kotmányügyi bizottságának elnöké­vel és dr. Horváth Jenővel, az Orszá­gos Ügyvédi Kamara elnökével. Hatályba lép az igazságtéteíi törvény Budapest (MTI) - Október 30-án lép hatályba „Az 1956 októberi for­radalom és szabadságharc során el­követett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásról” szóló 1993. évi XC. törvény. A büntető jogsza­bályt a Magyar Közlöny október 22- én megjelent 152. száma tette közzé: a törvény a kihirdetéstől számított nyolcadik napon lép hatályba. Mint ismeretes, az Országgyűlés - az Al­kotmánybíróság október 12-én ho­zott határozatára figyelemmel - ok­tóber 19-ei ülésnapján fogadta el a törvényt. A rendelkezések értelmé­ben nem évülnek el az 1949. évi gen­fi egyezménynek a hadifoglyokkal való bánásmódra és a polgári lakos­ság háború idején való védelmére vonatkozó 130. és 147. cikkében sú­lyos jogsértésként meghatározott, az 1956 októberi forradalom és sza­badságharc során elkövetett hábo­rús és emberiség elleni bűntettek. A törvény különböző ideig tartó sza­badságvesztéssel rendeli büntetni többek között a szándékos emberö­lés, a kínzás vagy embertelen bánás­mód, valamint a hadifoglyok vagy védett személyek törvénytelen el­hurcolása, illetve túszok szedése bűncselekmények elkövetőit. FIDESZ-küldöttség Olaszországban Róma (MTI) - Bármennyire is rossz emlékek maradtak fenn az elmúlt negyven év termelőszövetkezeteiről, az újonnan kialakult magángazda­ságoknak mégiscsak tömörülniük kell az értékesítés szintjén és szövet­kezniük az érdekeik mentén - jelen­tette ki az MTI-nek Orbán Viktor, le­szűrve olasz üzleti körökkel Rómá­ban és Milánóban folytatott megbe­széléseinek egyik fő tapasztalatát. A FIDESZ elnöke gazdasági szakér­tőkből álló pártküldöttség élén járt Olaszországban, hogy a kormányza­ti szerepre készülve külföldi tőkét hajtson fel a magyar gazdaság növe­kedési pályára állításához. Mivel el­lenzéki pozícióból konkrét együtt­működést nem lehet kialakítani, a látogatás fő célja az volt - mondta Orbán Viktor -, hogy növelje az or­szág iránti szimpátiát és megismer­tesse azokat az elképzeléseket, ame­lyek „föltehetően a jelenlegi gazda­ságpolitikánál kedvezőbb lehetősé­geket kínálnak majd az olasz befek­tetőknek”. Für Lajos Izraelbe utazik Budapest (MTI) - Magyar-izraeli katonai együttműködési megállapo­dást ír alá - az előzetes tervek sze­rint - Izraelben a magyar honvédel­mi miniszter. Az MTI érdeklődésére Erdélyi Lajos, a Honvédelmi Minisz­térium szóvivője elmondta, hogy Für Eajos szerdán utazik ötnapos hiva­talos látogatásra Izraelbe. Meghívója Jichak Rabin miniszter- elnök, áld egyúttal a védelmi tárcát is irányítja. tgy a megbeszéléseken minden bi­zonnyal átfogóan is érintik a ma­gyar-izraeli kapcsolatokat. A terve­zett megállapodás részleteiről azon­ban a szóvivő előzetesen nem árult el részleteket. Für Lajos izraeli láto­gatása során a kétoldalú katonai kapcsolatok fejlesztéséről, bizton­ságpolitikái kérdésekről, valamint haditechnikai együttműködésről is tárgyalni fog. Információk szerint at ról is, hogy az izraeli hadiipar mi­lyen feltételekkel vállalná a Magyar Honvédség elavult MiG 21-es és MtG 23-as típusú vadászgépeinek miújítását. Kedd Hírek - Tudósítások ÉSZAK-Magyarország 3 Hányatott sorsú bányavagyon Feltehetően csak jövőre kezdenek az M-3-as építéséhez Az M-3-as építése üzleti alapon történhet Fotó: Fojtán László Múcsony (ÉM - U.J.) - A Borsod-Aba- új-Zemplén Megyei Közgyűlés Terü­letfejlesztési és Kommunális Bizottsá­ga tegnap az egykori bányásztelepü­lésen tartotta kihelyezett ülését. A ta­nácskozás helyszínének megválasz­tására az adott okot, jiogy a Bá­nyászlakta Települések Önkormány­zati Szövetsége ismételten kezdemé­nyezi a felhagyott bányák vagyoná­nak hasznosítását. A helyszínen a bi­zottság tagjai megtekinthették: ho­gyan állíthatók új célok szolgálatába a régi épületek, illetve miként pusztul le egy bezárt akna infrastruktúrája. A környék, amelynek határa Sajó- szentpétertől egészen az országha­tárig rajzolható korábban a bányá­szatból és a vegyiparból élt. A bányá­szat leépülése az elmúlt esztendők­ben rohamléptekkel haladt, ám a ki­eső munkahelyek pótlásáról eddig senki sem gondoskodott, s remény sincs a közeli fellendülésre. Egyelő­re üresen, kihasználatlanul ásítoz- nak az egykor virágzó bányák kül­színi épületei. Őrzésükről még csak- csak gondoskodnak, de az állagmeg­óvásra már nem jut. A bányászlakta települések szövet­sége 7 telephely és ugyancsak 7 kü­lönálló volt bányaingatlan megmen­tésén munkálkodik. Elképzelésük szerint a telephelyeket és az ingat­lanokat önkormányzati tulajdonba kellene adni. A települési önkor­mányzatok pedig ingyenesen to­vábbadnák azokat olyan vállalko­zóknak, akik hajlandóak eleget ten­ni bizonyos feltételeknek. Ezek sorá­ban mindenképpen az első, hogy munkahelyet teremtenének, kenye­ret adnának az utcára került embe­reknek. Az eszmecsere során Antal Ferenc putnoki polgármester, bi­zottsági tag azonban utalt rá, hogy a tulajdonosváltás nem feltétlenül ve­zet az ingatlan gyorsabb hasznosítá­sához. Szavainak alátámasztására a putnoki kastély ügyét említette meg. Korábban számos érdeklődő volt, de amint az épület az önkor­mányzat tulajdonába került, s csak bizonyos feltételekkel kapható meg, már szinte senki sem kíváncsisko­dik utána. A bizottság egyet értett az ülésre meghívott megyei közgyűlési elnök Szabó György javaslatával, amely szerint a régió országgyűlési képviselőinek bevonásával és a Re­gionális Fejlesztési Tanács mozgósí­tásával a kormánytól ismételten megpróbálnak preferenciákra vo­natkozó szabályozást kijárni a vál­ságba sodródott körzeteknek. Emel­lett hasznos lenne a hitelgaranciák állami átvállalása, esetleg ipari park létrehozása a volj bányásztele­püléseken. A bizottság egy másik napirendi pont keretében tárgyalt az autópá­lyák és egyes főközlekedési utak megépítéséről, korszerűsítéséről. E témáról most csak annyit, hogy az M-3-as építése a korábbi szándé­kokkal ellentétben ebben az évben még nem kezdődik meg. Most úgy néz ki, hogy jövőre is csak üzleti ala­pon, koncesszióban indul meg a munka, holott ebben az esetben is határozott és pozitív kormányzati lépésekre volna szükség. A vajdasági magyarok helyzetéről Fokozódik az etnikai tisztogatástól való félelem Budapest (MTI) - Csapody Miklós MDF-es országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Külügyi Bizottságá­nak tagja az 1956-os forradalom és szabadságharc megünneplése alkal­mából két napot töltött Belgrádban, ahol személyesen találkozott a vaj­dasági magyarok képviselőivel és képet alkothatott a volt Jugoszlávi­ában kialakult helyzetről. A tapasztalatairól hétfőn tartott saj­tótájékoztatóján kijelentette: belát­ható időn belül nincs esély sem a boszniai, sem pedig a volt jugoszlá­viai helyzet rendezésére. Az okok kö­zött említette az ENSZ békefenntar­tó erőket érő támadások miatti eset­leges európai és amerikai kontin­gens csökkentését, a segélyek eljut­tatásának ellehetetlenülését, a szer- bekkel szembenálló katonai ténye­zők gyengeségét, a szerb hadsereg mögött álló - megítélése szerint még két-három évre elegendő - gazdasá­gi és katonai erőt, valamint az em­bargó sorozatos megsértését. A Vajdasági Magyarok Demokrati­kus Közösségének '(•VMDK) vezetői­vel folytatott megbeszéléseiről be­számolva Csapody Miklós elmond­ta: a Vajdaságban fokozódik az etni­kai tisztogatástól való félelem, érez­hető az embargó és a szerb agresszió miatt a lakosság gazdasági ellehe­tetlenülése. A VMDK informális adatai szerint jelenleg 600 magyar család foglalkozik a kivándorlás gondolatával. Az MDF-es képviselő nem zárja ki a tömeges menekülés lehetőségét sem, de - mint mondta - ezt a vajdasági magyar vezetők sze­mélyes példával és politikai meggyő­zéssel igyekeznek megakadályozni. Ugyanakkor hazánk számol a töme­ges menekülthullámmal, de erre a nagyságrend miatt a kormányzat és a déli megyék csak részben tudnak felkészülni. A képviselő azonban többször hangsúlyozta: Magyaror­szág nem szeretné, ha a vajdasági magyarok tömegesen hagynák el hazájukat. Ennek érdekében ha­zánk - többek között a téli nehézsé­gek átvészelésére - adományok gyűjtését kezdte meg. A segélyakci­ót a Magyar Külügyminisztérium koordinálja. A képviselő rémhírnek nevezte azt a feltételezést, hogy a magyar hatóságok lassítanák az át­települni szándékozók ügyeinek in­tézését. A decemberre kiírt választá­sokon a rövid felkészülési idő ellen­ére a VMDK a magyarlakta terüle­teken győzelemre számít, és nem gondol a választások bojkottjára. Ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy országos szinten Milosevic tá­mogatói várhatóan biztos győzelmet aratnak. A behozott kávé fele csempészáru A legális cégek is megpróbálják kijátszani egymást Ratiiy Sándor Budapest (ISB) - Úgy tűnik, a fekete- kereslcedelem folyamatosan alkal­mazkodik a változó gazdasági hely­zethez. Míg két-három évvel ezelőtt az osztrák-magyar határon ingázók magánimportban hozták be az olcsó és gyenge minőségű kávét, addig napjainkban már gyorsan alakuló és megszűnő, de legális cégek játszók ki az adó- és vámelőírásokat. Gyakori eset például, hogy nagyobb értékű árut hoznak be,, mint amennyi a számlán szerepel. Éppen ezért a feke­tekereskedelmet ma már helytelen lenne az utcai ital- vagy cigarettaá­russal azonosítani. A hazai kávéforgalmazók általános becslése szerint a 28-30 ezer tonnás magyar piac 35-50 százalékát ural­ja a feketekereskedelem. Szigeti Pál szerint azonban nemcsak a rendőri vagy adóhatósági intézkedéssel le­hetne megszüntetni Magyarorszá­gon a kávé feketekereskedelmét. Az Eduscho Budapest Kft. ügyvezető igazgatója úgy véli, ha hazánk is kö­vetné az európai példát és a pörkölt kávét nem sújtaná 20 százalékos fo­gyasztási adóval, mindjárt meg­szűnne az a forrás, amelynek kiját­szása miatt érdemes a kávét illegá­lisan forgalmazni. Az Eduscho igaz­gatója rávilágít: mivel a nyers kávét nem terheli fogyasztási adó, olcsób­ban behozható az országba, mint a késztennék. A kávét itthon ugyan megpörkölik, de ezután is nyers ter­mékként adják és számlázzák to­vább. Ez pedig a legálisan bejegy­zett, de csaló forgalmazónak máris 20 százalékos jövedelmet ad. Hason­ló a helyzet akkor is, ha külföldön pörköltetik a kávét, igaz, ebben az esetben még a vám egy részét is el lehet csalni. Az Eduscho igazgatója ugyanakkor elismeri: a jövedéki törvény első ré­szének nyári bevezetése óta érezhe­tően megnövekedett forgalmuk, s így az Eduscho napjainkban a legá­lis kávépiac 25 százalékát mondhat­ja magáénak. S ez azt bizonyítja, hogy a jó és jól végrehajtott törvé­nyek is segíthetik a feketekereske­delem felszámolását. Napjaink kereskedelmi viszonyaira és piaci versenyére jellemző, hogy legális cégek is megpróbálják kiját­szani egymást. Az Eduschónak pél­dául egyik-napról a másikra 10 ton­náról gyakorlatilag a nullára esett vissza a Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei megrendelése. A cég azonban nem nézte tétlenül a térségben meg­határozó nagykereskedelmi vállalat lépését, és sok pénzért kiépítette a saját forgalmazó hálózatát. Az első tapasztalatok meglepőek: most ha­vonta 30 tonna kávét ad el az Edus­cho a megyében. Szigeti Pál szerint ugyan a konkrét helyzetben aligha lehet bármit is bizonyítani, de tény, hogy hazánkban több cég is jutalo- mutakat ad azoknak a megrendelő­inek, amelyek egy meghatározott mennyiségű árut átvesznek tőlük. Mivel azonban az Eduscho a vevő tisztességes kiszolgálását tartja a legfontosabbnak, nem alkalmazza ezt a módszert, s meglehet ennek látta kárát Borsodban. A kereskedelemben illegálisan forgó pénz nagyságát növeli az is, hogy az adóhivatal megállapítása szerint az eladók legalább 25 százaléka még ma sem ad nyugtát a vevőknek, s gyakorta manipulálnak a nagy- és kiskereskedők is a számlákkal. Egy­re nagyobb mértékű a legális keres­kedelem keretein belüli illegális te­vékenység is. A kereskedelmi szakértők állás­pontja szerint a nehezen felfedhető tevékenység révén legalább 10 mil­liárdos bevételt ől esik el a költségve­tés. Mindent összeszámolva tehát nem tűnhet soknak az a 100-500 milliárdos összeg, amely a szakértői becslések szerint a hazai láthatat­lan gazdaságban forog. S mivel a földalatti gazdaságból élők csak ke­vés adót fizetnek, könnyen kikövet­keztethető, mekkora eltitkolt jöve­delme származik az érdekelteknek a hivatalok becsapásából. Keserű emlékezés V. Szociográfia a magyar Ruhr-vidékről Gulyás Mihály S mire beköszöntött az új esztendő, már daru­kenő volt, amihez el kellett végeznie egy tanfo­lyamot, nehogy agyoncsapja az áram. A szemét nyitva tartotta, jól megfigyelte a „kosárban” látszólag kényelmesen ücsörgő darukormá­nyost. Két öntés között akár szunyókálhatott is, mert felberregő villanycsengó jelezte: a Martin- kemence hatalmas, tojásdad teste lassan meg­indult, s az üstnek ott kell lennie a kiöntó vályú alatt, mire megjelenik a vakító fehéren meg- csurranó acél. Es másfél év múlva már ő ült az öntőműhely együk daruján. Féléves daruvezetői tanfolyam, sikeres vizsga, testi-lelki adottság megvolt hozzá, bírta az alkalmasint 60-70 fokos hőséget is, és betéve tudta a kéz, jelbeszédét” - ez fontos tantárgya volt a tanfolyamnak: itt té­vedni egyetlen-egyszer sem szabad, nemcsak munkahelyét, személyes szabadságát, esetleg életét is elvesztette volna. Több, mint 10 méter magasságból a földtől, az öntőpadon álló embe­rek és közte ez a jelbeszéd jelentette az egyet­len kapcsolatot a fülsiketítő lármában. Maga mondta már jó évtizednyi gyakorlattal háta mögött: szélesre tárták a gyárkaput a be­özönlő, kapaunt parasztok előtt, akik nem is­merték azokat a lépcsőfokokat, amelyeket ő megjárt a darukormányosságig. Én 1950-ben jártam először nála. Nem sikerél­ményekkel traktált. A gyár akár Amerikában is megirigyelhető Velence nevű lakótelepén ak­koriban szerelték fel a fogyasztásmérő villanyó­rákat, az ingyen szenet is megvonták, s az álla­mosított telep lakásai után lakbért rótt ki a ta­nács. A gyűri pártpolitikusok „igazságosnak” tartották az intézkedést, mert - úgymond - a csepeli munkástestvéreknek se járnak ezek az ingyenszolgáltatások. Ok másképp képzelték el a demokráciát: nem elvesz a megszerzett jutta­tásokból, ellenkezőleg: tesz hozzájuk. Sógorom, a mester, telve volt keserűséggel. Bár „csak’á gyár által fenntartott ipariskolát vé­gezte el, olyan, közérthetően megfogalmazott matematikakönyvet adott, amelyben a négy számtani alapművelettől az integrálszámításig minden megvolt - abból készültem fel az érett­ségire, és azt ö betéve tudta. Panaszának ez le­hetett a végső summája: „Nincs becsülete a szaktudásnak”. Néném összeküszködött fod­rászműhelyét államosították, pontosabban: be kellett véle lépnie a szövetkezetbe, és állóeszkö­zeiért, szerszámaiért egy fityinget se fizettek. Beosztott átlagdolgozó lett saját üzletében, ahol keveset, keresett (pénztárost, takarítónőt kel­lett. tartaniuk, ráadásul fele keresetüket be kel­lett fizetniük a szövetkezet központjának, el­nök, könyvelő, adminisztratív „kisasszonyok”, eg)' rakás ingyenélő a nyakukon). Úgy jutott fi­zetésénél - feltehetőleg - magasabb jövedelem­hez, hogy otthon fogadta régi kuncsaftjait, de ezt „feketemunkának” nevezték, s üldözték. Csakhamar hátat is fordított a „díszes társa­ságnak”. Hadiüzem lévén-és nélkülözhetetlen szakem­ber - sógorom megmenekült a katonai szolgá­lat alól. A nyilasuralom már nem ismerte a „ki­vételezést”, de a német katonai parancsnokság nem engedte, hogy a fontos gyárat megbénítsák a mindenkire kötelező katonai szolgálattal, te­hát bevonultassák a legkiválóbb szakembere­ket. Szinte a gyár egész vezetősége átvészelte a legnehezebb időket is. Németellenességüket igyekeztek leplezni, de amikor a gyár leszerelé­sére parancsot kaptak, akcióba léptek, mentet­ték, amit csak lehetett, hozzáértő szakembere­ikkel olyan „átalakításokat” hajtottak végre a gépeken, amelyek miatt hasznalhatatlanokká lettek, értelmetlenné vált elhurcolásuk. December vége felé érték el a szovjetek Ózdot. Rögtön megparancsolták: a gyár minden veze­tője, dolgozója álljon munkába, segítse a szov­jet hadieszközök javítását. Előkerültek az eldu­gott alkatrészek, de csak a gőzerővel működte­tett transzmissziók hajtotta gépeken dolgoz­hattak. Minden erőt a gyár saját, széntüzelésű elektro­mos erőművének rendbehozására koncentrál­tak. Amíg nem jött meg az áram, leleményes emberek hosszú karokat szereltek néhány, lét> fontosságú esztergagépre és emberek hajtot­ták. Lassú, rettenetes nehéz munka volt, de el­készültek a lánctalpakat összekötő acél szöge- csek. Egy' szép napon a szovjet katonai parancs­nok megdöbbentő hírt kapott: a gyár „sztráj­kol”, a tankokat nem szerelik. Kiderült: egy il­legális kommunista csoport „kikiáltotta a pro­letárdiktatúrát”, a gyár vezetőit, mérnököket, üzemvezetőket összefogdosták és vörös karsza­lagos. fegyveres örök kíséretében kihajtották őket a felrobbantott vasúti Sajó-híd újjáépítésé­hez. A szovjet katonai parancsnok éktelen ha­ragra gerjedt. Katonai teherautók száguldottak a sokadrendű munkákra fogott vezetők kisza­badítására. Úgy hírlik, mire a tetthelyre értek, egyetlen fegyveres őrt nem talaltak-agyonlőt­tek volna őket. És újjávarázsolt tankok gördül­tek ki a gyár udvaráról, „lerobbant” teherautók indultak ki a frontra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom