Észak-Magyarország, 1993. október (49. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-06 / 233. szám
10 ÉLETMÓD Nyugdíjas 1993.------------JEGYZET-----------T úlélési gyakorlatok Salga Attila Aki üde, egészséges akar maradni, és ritkán kíván belenézni üres pénztárcájába, már csak mindennapi tornámban reménykedhet. Áltudomány osan bebizonyítottam, hogy e gyakorlatok rendszeres végzői addig élnek, míg meg nem halnak. Tehát fogjunk hozzá! Kapcsoljuk be a rádiót és a televíziót, helyezzük magunk elé az újságot. Forgassuk körbe a fejünket, és közben próbáljunk meg eligazodni, hogy melyik állami és pártvezető kinek mit mondott. Fejkörzés, egy, kettő... Tegyünk az asztalra egy darab sajtot, majd tegyük csípőre a kezünket. Törzsünket fordítsuk a sajt elé, és mondjuk:„eszem”, majd ellenkező irányba: „nem eszem”. Ezt addig ismételjük, míg a tegnapi margarinos kenyérre ráfanyalodunk. Tekintsünk a húsárakra! Miután hanyatt estünk, helyezzük magunkat kényelembe és biciklizzünk... be az Európa Házba. Ha valamilyen oknál fogva nem engednének be, biciklizzünk vissza. Ha ismét rátekintünk a húsárakra, a kopaszságunk megszűnik: égnek áll a hajunk. Helyezünk mindkét tenyerünkre egy-egy liter zacskós tejet, és emeljük a fejünk fölé. Utána duplázzuk meg a súlyt, és még erőteljesebben nyomjuk a plafon felé. Ha elsőre nem sikerül elérni, ez azt jelenti, hogy a plafonig még maradt néhány forint. Állítsuk a tévénket az adóra. (A gyengébbek kedvéért az APEH-adóra.) Útmutatásuk alapján számítsuk ki az államnak fizetendő tiszteletdíjat, amit azért adunk teljesen önkéntes alapon, mert hálásak vagyunk neki, hogy ennyire vigyáz az egészségünkre. Ha elsőre nem tudjuk kiszámítani, mennyit adjunk, vessünk két bukfencet, és békaügetésben járjuk körbe a szobát. Ha mégis kiszámítottuk, olvassuk el a végeredményt, utána fejre állunk. Demokratikus gyakorlat következik. Képzeljük el, hogy X párt vezetője vagyunk. Gáncsoljuk el Ypárt vezetőjét hátulról, közben húzzunk be neki elölről övön alul, majd kezdjük el a szabadfogású birkózást, de úgy, hogy előbb mi visszaütünk. Helyben futás következik. Ha földmozgást észlelünk, ne ijedjünk meg. Ez annak a jele, hogy hozzánk hasonlóan földönfutóvá vált néhány száz üzem, gyár és vállalat. Az egészséges életmód reményében ők is egyhelyben topognak. Akik önkezükkel akarnak véget vetni szegényes vacsorájuknak, azok már abbahagyhatják. Ha ólmot, cinket és daganatot érez a gyomrában, torna után ne fogyasz- szon vizet, mert ráfizet. Árrendszeri megbetegedés esetén a helyben futás addig ismét- lendő, míg meg nem érkezik dr. USA Dollár neves potenciál-javító nagyvállalkozó. A lakásárak határa: a csillagos ég Budapest (MTI) - Az utóbbi három évtizedben a lakásárak jóval gyorsabban emelkedtek, mint a banki betéti kamatok, vagy a fogyasztói'árak - derül ki abból a statisztikából, melyet az OTP Bróker Rt. készített az OTP által szabad forgalomban értékesített lakások árának és a takarékpénztár betéti kamatainak változásáról. A felmérés 1961-tól 1992-ig kíséri végig, mennyivel nőttek évente az OTP-lakások négyzetméterenkénti árai, illetve az OTP kínálta legmagasabb betéti kamat. Az összehasonlításból kiderül: míg a vizsgált három évtizedben a lakásárak 11-szeresükre nőttek, a betéti kamatok emelkedése mindösz- sze 5,5-szörös volt. A fogyasztói árak ez idő alatt a KSH adatai szerint 7,5-szeresükre emelkedtek. Az OTP-lakásárak lassú növekedése 1972-ben indult, a betéti kamataié ennél öt évvel később. A fogyasztói árak 1963 óta folyamatosan nőttek, 1978 óta gyorsuló mértékben. Az emelkedés mind a lakásáraknál, mind a betéti kamatoknál 1986-tól gyorsult fel. Az OTP-lakás- és a fogyasztói árak, illetve az OTP-betéti kamatok 1986 óta csaknem azonos mértékben, több mint háromszorosukra emelkedtek. A lakásáraknál és a betéti kamatoknál a leg- drasztikusabb évi emelkedést 1990 hozta: a lakásárak ebben az évben 52 százalékkal, a betéti kamatok 163 százalékkal nőttek. A fogyasztói árindex legnagyobb évi növekedésére - 35 százalékra - 1991-ben került sor. Vén fejjel filozófussá lesz az ember Száz évre teremtetett ez a furcsa szervezet Fogy az idő, összekeverednek a számok... De nem is mérni kell, hanem eltölteni: szépen, ember-mód' ra. Fotók: ÉM-repró Brackó István Amerikában él és virul a Szürke Farkasok Klubja. Ez az egyesület olyan idős, szürke hajú embereket tömörít, akik túlélési technikájukat nem restek megosztani a másikkal. Igyekeznek jól érezni magukat, filo- zófiájukat tapasztalatuk kútjából merítik. Arra hivatkoznak, hogy az ember szervezete 100-120 földi évre teremtetett, s a nyugdíj után még rengeteg termékeny, boldog esztendő lehet hátra. Ezen írás hősei nem tagjai a klubnak, nem is ismerik egymást. Ám történetüket összefűzi az élet makacs szeretete, s az a bölcs derű, amely mérsékli a testi nyavalyák fájdalmát, s egy kis bizsergető napfényt ad a hosszú tél előtt. Hallgassuk őket, melegedjünk tüzüknél! Kenguruk földjén Egy ausztráliai magyar 47 év távoliét után látogatott haza. Előbb nem jött, nem jöhetett. Egy komplett tánccsoportot hozott, az együttes fellépései szép sikert arattak. A tavalyi eseményről a honi közvélemény is értesülhetett, de bővebben az ausztrál sajtó tudósított. Nem is csoda. Kifogástalan magyarsággal fogalmazó vándorunk a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége központi vezetőjének ausztráliai helyettese, s újságíró is. Rendszeresen publikál, nevét és működését nemcsak a kenguruk földjén élő ötvenezer magyar ismeri. Nevét nem írom le, mert erre nem hatalmazott föl. Személyesen nem találkoztunk, de a közvetítők és a híradások révén ismerősömnek tudom. Hetvenöt éves, s kacska- ringós történet az övé. A háború alatt katona volt, s a Vörös Hadsereg előrenyomulása bihari szülőfalujába vetette vissza. Furcsa, végzetes véletlen ez. Mint hadnagy, megszervezte az ellenállást, önkénteseket is befogadott. Puskákkal a tankok ellen nem boldogulhattak, de nem ez okozta a vesztüket. Egy falubeli cimborája elárulta az oroszoknak az állások helyét... Sanyi ezt megtudta, s a spiont helyben kivégeztette. Mindenki tudott erről. A .felszabadítók” keresték, a helybeliek bújtatták. Menekülnie kellett. Rákerült a háborús bűnösök listájára. Akkor már Ausztriában járt. Otthonról üzenték, hogy túnj el Sanyi... Ausztrália lett a végső állomás. Hányódott erre-arra. Alkalmi vállalkozásokba fogott. S mivel nótázó, mulatós ember volt, összehozott egy dalárdát, aztán egy tánccsoportot. Gyötörte a honvágy, de nem szállhatott hajóra, repülőre. Édes-bús dalokat énekelt és tanított, összefogta az Arany János nyelvén beszélő kivándorlókat. Az .Ausztráliai Magyarság” című lap 1992. június havi számában ő jegyezte a vezércikket. „Negyvenhét éves nyugati emigráns életünk megaláztatásai, nyomorgá- sai és küzdelmei során sok mindent megtanultunk, sok mindent megértünk. Láttuk eszmék és kormányok uralomra jutását és bukását... Láttunk gazdasági kríziseket... Megtanultuk a demokrácia titkait... Annak minden előnyét és hátrányát megismertük... Ezért van az éppen, hogy innen jobban látjuk az otthoni vergődést és botorkálást a kitapo- satlan úton... A demokratikus együttélés egyik legfontosabb feltétele az őszinteség! Tudjuk, érezzük, hogy ennek hiánya képezi ma otthon a fölemelkedés legnagyobb akadályát!” Áztán, egy hónap múlva repülőre szálltak Melboume-ben, s Frankfurton át Ferihegyre értek, július második napján, délután. Az ifjú táncosok és énekesek először jártak itt. Sanyinak álom volt az egész. Megnézték a fővárost, fölléptek Szegeden, Debrecenben, Székesfehérvárott, Harkányban. Jártak Ópusztaszeren, Lillafüreden és Pannonhalmán... Az utólag írt emlékkönyv elragadtatott soraitól most tekintsünk el. Az előkészületeket felfokozott izgalmának dokumentuma a legérdekesebb. A majd ötven év után hazakészülő Sanyi újságban jelentetett meg egy praktikus közlemény: „Itt hozom a magyarországi út résztvevőinek a szíves tudomására, hogy szombaton a Holy Trinity Church Hall-ban külön próba lesz. Kérem a ruhatárt kezelő Hölgyeket, a táncosokat, hogy legyenek pontosan ott ezen a fontos próbán. Az időt nem lehet ruhapróbákkal elpazarolni. Azt sem lehet megengedni, hogy a csoport öltözete otthon (!) kifogás tárgya lehessen!” Nem fogja az idő A falusi tanító éppen húsz évvel ezelőtt ment nyugdíjba. Most 83 esztendős, a városban él. Odahagyta az iskolát, az azóta felnőtté cseperedett, nagyapává öregedett tanítványait. A fia orvos lett, a lánya zongorázni tanult, az illetményföld nem vonzotta... Boldogan telnek napjai az életidegen panellakásban, a nyüzsgő városban. Derűsen meséli, hogy ő, aki világ életében békés, nyugodt ember volt, vén fejjel úgy érzi, hogy időzített bombát hordoz a hóna alatt. Urbánusságának első évében raktá- rosi állást vállalt egy építőipari cégnél. Nem elsősorban a pénz miatt. Kellett a társaság, a „rám még szükség van” hovatartozás érzése. Tette a dolgát, de a vállalat tönkrement, s előbb az igazgatót, majd a fél kollektívát eresztették szélnek. Ót is elbocsátották. De ez volt a kisebb baj. Egy hét múlva leégett a raktár... Némi kihagyás után éjjeliőrnek szegődött egy élelmiszerben Utazó vállalkozáshoz. Vitte a rádiót, s termoszban a forró kávét. Kajáról nem kellett gondoskodnia, kutyát is adtak. Vígan telt az idő. Nyáron a csillagsátor alatt üldögélt, télen bedurrantott a kályhába, s a sors forgandóságán elmélkedett. Kibújt belőle néptanító ösztöne, s a kutyát minden kunszt- ra megtanította. Kedvére való volt ez az állapot, s az idők végezetéig eltarthatott volna, ha a kutya nem harapja meg az ügyvezető igazgatót... Az afférról nem készült jegyzőkönyv. Tény az, hogy a főnök és csapata éjszaka, engedély nélkül és illegálisan egy teherautónyi rakományt akart kivinni a telepről. Azt már a rendőrségi vizsgálat állapította meg, hogy a hiány fedezetét önlo- * pással akarta biztosítani a díszes társaság. Sem az öreg, sem a kutya nem volt beavatva az akcióba. A vezér börtönbe került, a tanult ebet az állatvédők vették gondozásba, a tanító úr pedig portás lett egy magánpanzióban... Ä nyughatatlan nyugdíjas még ama rendelkezés előtt vállalt állást a szobáztató intézményben, amely kimondja, hogy a prostitúció bocsánatos, s nem büntetendő. A tanító úr is megbukott, de neki nem kell pótvizsgát tenni. Tele vitalitással, új állás után néz. Csődgyanús cégek felbukkanását váija... Rajta nem fog ki az idő. Álmodozó energetikus Csendesen, kitüntetés nélkül, még a rendszerváltás előtt vonult nyugalomba. Ennek a történetnek semmi köze a politikához. Elégedett, álmodozó ember. Szakképzettségére nézve elektromérnök, habitusát tekintve filozófus. Energetikusként dolgozott egy nagyüzemnél. Sokra nem vitte, mert nem volt eléggé gyakorlatias. Véleménye szerint az ember iszonyú erőfeszítés árán állít elő energiát, s azt pazarló módon használja föl a rossz hatásfokkal működő eszközeiben. Ez a kor sorskérdése. Az alfa és az omega. A lét és a nemlét... A civilizált világ jórésze elpusztulna, ha egyik napról a másikra megszűnne a gáz-, villany- és hőszolgáltatás. Pedig a természet ingyenes forrásokat kínál. Süt a nap, fúj a szél, mozog a tenger, a különböző anyagú és tömegű tárgyak indukáló hatással vannak egymásra. Finom és érzékeny műszerek fölszívhatják, megőrizhetik az energiát. A földit is, s az égit is. Lehet ez vízimalom és napkollektor, ár-apály erőmű és kozmikus sugárzás. A villámot is be lehetne fogni... Csak eszköz kell hozzá. Kitapintható, hogy az ember kényelmét szolgáló berendezések egyre takarékosabbak lesznek. Egy jó televízió ma már nem fogyaszt többet, mint egy 40 wattos villanykörte. De ez is sok. Lehetne olcsóbban, szinte ingyen is. A front- áttörést az jelenti majd, ha megvalósul a vezeték nélküli energia-átvitel. Az autóba nem kell. benzin, a villamos áramszedő nélkül fut, a táskarádióba nem tesznek elemet. Nem lesz cső- és légvezeték. Nem jön a díjbeszedő, s boldogabbak lesznek az emberek. Mielőtt szánakozó mosolyra húzódna az olvasó szája, sietve közlöm, hogy emelkedik az áram ára. Az álmodozó energetikus olyan lakásban lakik, ahol a szokásos tarifáért forog a villanyóra és a vízóra is. Ő kitalálta, megálmodta, de nem valósította meg. Mulasztásait tetőzi - felesége véleménye szerint -, hogy egy szöget sem tud beverni a falba. . HUKOAKIA* VETERANS' ASSOCIATION MAű'íAÜ HARCOSOK RAJ TÁRM XÖZltesto ' Victonií Y***** MONmv M A V I EJT E 5!TÖ. Kim . t AwvtfRli.i Ríni N*,V»VKí. ' P.O.Sk* i'J, ' i"AiHifii;íí>jií^ Vscseri,MUSTRÁI i A. ISS2 Avi .vij^cmUí/ ■ tuwoEHt vtss?A,mn tiuanon: Ausztrália messze van, de onnan is jön üzenet Tisztelet az öregeknek Bükkaranyos (ÉM) - Október elsején, az idősek világnapja alkalmából egy megtisztelő ünnepséget rendezett Bükkaranyoson a polgármesteri hivatal. A meghívott idős emberek közül mintegy hatvanan jelentek meg, s először megtekintették azt a színvonalas műsort, amelyet a helybeli óvodások és az általános iskola kisdiákjai mutattak be számukra. A továbbiakban a polgármester asz- szony mondott ünnepi beszédet, elmondta hogyan próbálják meg egy kicsit szebbé, könnyebbé tenni a községben az idős emberek életét - még akkor is ha az ehhez szükséges anyagi források meglehetősen szűkösek. Erőt és egészséget is kívánt valamennyiünknek, s szavait bizony - társaimmal együtt - megha- tottan fogadtuk. Többen mondották el véleményüket, s elhangzottak még köszöntő és köszönő szavak. A bükkaranyosi öregeket ezután ebéden látták vendégül, melyen részt vett dr. Tóth László háziorvos és munkatársai, valamint családtagjai. Mindannyiunkat egy kis ajándékkal leptek meg az ünnepségen. Az esti órákba nyúló találkozón felelevenítettük hajdani emlékeinket, s eldaloltuk a régi nótákat is. B.L. nyugdíjas Bükkaranyos Október 6., Szerda Menekülés a magány elől Hogy ne fájjon a magpny Fotó: EM-archív Miskolc (ÉM - GyK) - Csak azok az esték ne jönnének olyan hamar! Ilyenkor, őszidő tájban már a délután is szomorkás. Vagy az eső sze- mereg, vagy hideg szél fúj odakint, az ember kedve is mindjárt borongós lesz. Aki fölött már jócskán eljárt az idő, hol a derekát fájtatja, hol meg csak ül a szobában, s visszaidézi azokat az éveket, amikor még csupa élet volt a ház. Bezzeg akkor teli volt a szoba gyermekzsivajjal, esténként meg körbeülték az asztalt, s vacsora közben alig győzte az anya kapkodni a fejét, hogy kire is figyeljen. A család szétszéledt. Először a lányok mentek féijhez, a fiúk alapítottak családot, s a sors elvitte őket a szomszéd faluba, vagy az ország másik végébe. Jó, ha az ünnepekre összegyűlnek, hiszen manapság az utazás is milyen drága. Ami nagyon fáj, amikor végleg elmegy az asszony élete párja, kivel jóban, rosszban együtt voltak, dolgoztak évtizedeken át kitartó konoksággal, amíg csak bírták erővel. Most meg évek óta bevetve a hajdani férj ágya, ott a botja az előszobában. Az özvegy a ruháit is gondosan megőrizte, időnként megsimítja ott a szekrény végén, s közben csak sóhajtozik. A hétvégeken - ha csak nem túl zord az idő - kisétál a temetőbe, s viszi a pár szál virágot, rendbe teszi a sírt. Ilyenkor mindig beszél hozzá, elmondja, mi is történt a napokban. A magányt már megszokta, de nem hagyja, hogy úrrá legyen rajta. Mindig tesz-vesz a ház körül, délelőtt elmegy az idősek napközijébe, s ott is a beszélgetés közben folytatja a megkezdett kézimunkát. Társaival számon tartják egymás születés- és névnapját, s együtt búcsúztatják, ha ismét elmegy közülük valaki... Sokan vannak, egyre többen körülöttünk, akiknek így telnek idős életük napjai. A naplemente időszakát talán néha emberi szóval, egy kis figyelmességgel megszépíthetjük számukra. Hiszen az idő kegyetlenül gyorsan halad, egy napon erre talán mi is rádöbbenünk.
