Észak-Magyarország, 1993. október (49. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-05 / 232. szám
10 A SZELLEM VILÁGA Előszó helyett... Az Észak-Magyar ország Szerkesztőségétől lehe- tőséget kaptunk arra, hogy a mai naptól kezdődően rendszeresen jelentkezzünk a Katedra hasábjain. Rovatunk címe: A tankerület hírei. E rovatban szeretnénk közzétenni azokat a híreket, tudósításokat, tájékoztató jellegű írásokat, amelyek számot tarthatnak az oktatási-nevelési intézmények vezetőinek és a pedagógus kollégáknak az érdeklődésére. Ilyen módon is igyekszünk hozzájárulni ahhoz, hogy az oktatásügyben dolgozó szakemberek időben kapják meg azokat az - általunk szükségesnek tartott - információkat, amelyek birtokában munkájukat eredményesebben végezhetik. Reméljük, hogy kezdeményezésünk kedvező fogadtatásra talál a kollégák körében. Örömmel vennénk, ha a most induló rovatunk tartalmával, stílusával, szerkesztési módjával, megjele- . nésének gyakoriságával összefüggő véleményüket velünk közölnék, s ezáltal is segítenék munkánkat. Dr. Mádai Gyula az Észak-Magyarországi Tankerületi Oktatásügyi Központ igazgatója A tankerület hírei- Korábban már hírt adtunk arról, hogy az Európa Tanács, az Európai Közösségek Bizottsága és az Európai Kulturális Alap patronálásá- val szervezett „Europe at School” nemzetközi versenyen Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyéből 192-en vettek részt. A legjobb pályamunkák alkotóit meghívták az Európai Győztesek Találkozójának rendezvényeire. Mi az egyik ilyen találkozón - Egerben - üdvözölhettük a különböző országokból érkezett győztes fiatalokat, akiknek módjukban állt megismerkedni a város nevezetességeivel, s ízelítőt kaphattak a magyaros vendégszeretetből is.- Az Oxford University Press 20 000 angol nyelvű könyvet ajánlott fel magyar iskoláknak ingyenesen, ajándékként. A felhívás közzétételében és a beérkező pályázatok elbírálásában | Oktatásügyi Központunk is közreműködött. Mindezek alapján a tankerületünkhöz tartozó intézmények közül 59 általános iskolát és 39 középfokú oktatási intézményt részesítettünk összesen 2476 kötetnyi könyvadományban.- A Művelődési és Közoktatási Minisztérium anyagi támogatást nyújtott a rászoruló tanulók tankönyvellátásához. Az iskoláktól beérkezett igények figyelembe vételével Borsod- Abaúj-Zemplén és Heves megyében 546 iskola tanulói részesültek - összesen 46 848 139.-Ft. összegű - támogatásban. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium ezáltal kíván lehetőséget biztosítani az iskolai könyvtárak számára többször felhasználható tankönyvek, szótárak, térképek beszerzésére. Felhívjuk az intézmények figyelmét arra, hogy a megvásárolt tankönyvek közül a tartós kötésúeket (értékes nyelvkönyv, szótár, stb.) az iskola könyvtárába, ■ a többi könyvet á nyilvántartó füzetbe - tehát nem a könyvtári leltárkönyvbe - kell bevételezni. E könyvek egy vagy több évre kölcsönözhetők.- Az Eszak-Magyarország folyó évi szeptember 4-i számában már adtunk hírt arról, hogy az Osztrák Szövetségi Oktatási és Művészeti Minisztérium 1993/94. évi téli pedagógus továbbképzési programjában magyar kollégák is részt vehetnek. A részvétel feltétele a társalgási szintű német nyelvtudás. Tekintettel arra, hogy a jelentkezés határideje október 12., még van lehetőség a jelentkezésre. Az érdeklődők Oktatásügyi Központunkban (Miskolc, Városház tér 1.) vehetik át a jelentkezési nyomtatványokat, de kérésre postán is elküldjük a tájékoztatást tartalmazó egységcsomagot. (Telefonszámunk: 356-800 vagy 322-011/240.)- A Művelődési és Közoktatási Minisztérium Testnevelési és Sport Önálló Osztálya - a Tankerületi Oktatásügyi Központok és a test- nevelési szaktanácsadók közreműködésével - szakmai felmérést végez valamennyi alsó- és középfokú oktatási intézményben. Ezzel kapcsolatosan a Minisztérium körlevélben tájékoztatta a települési önkormányzatok polgármestereit. Az általunk megbízott szakemberek október hó folyamán személyesen fogják felkeresni az iskoláikat. Kéijük az intézmények vezetőit, hogy nyújtsanak segítséget az „elemző lapnak” és mellékleteinek kitöltéséhez. Mezőcsát-Szentistván Mezőcsát (ÉM - FL) - Félreértés ne essék, nem mérkőzésről van szó. Nem viaskodásról, hanem együttműködésről. A Mezőcsáti Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola 250 tanulója október 11-től 15-ig a Szentistváni Szövetkezet tardi szőlészetébe megy szüretelni. Segítenek a kékfrankos betakarításában. Naponta utaznak oda-vissza autóbusszal, kap-, nak 100 forintot egy mázsa szőlő leszedéséért. Jól jön ez a kis pénz a mostani szűkös időkben a tanulóknak s méginkább a gimnáziumnak. Ugyanis a mezőcsáti gimnázium a szentistváni szövetkezet szakképzési alapjából már negyedik esztendeje kap támogatást. Évente 110-260 ezer forintnyi összeget. Katedra ..... 1993. Október 5-, Kedd • • Üzenet egykori iskolámnak A Csele utcai, a legújabb telepi iskola Hajdú Imre „Engedelmet kérek édes hajdani praéceptor uram, ha valamit alkalmatlankodtam ezen levél által. Csak nem felejthetem el azokat a jótéteményeket, amelyeket közlöttél velem, mikor hűséges tanítóm valál, csak nem felejthetem azokat a drága ajándékokat, amelyekkel dajkálkodtál velem, mint az édes anya az ő gyermekével. Alázatos szolgálja egyszersmind tanítványa Arany János Nagy-Szalontán” Igen, én is írhatnék - sőt kötelességem lenne írni! - ilyen egyszerű, őszinte, tiszta sorokat! Nekem is volt sok „Tudós Dévai Bálint praeceptor uram”. Adós vagyok,-igen, adós, sokak adósa! Arcok, emlékek soijáznak. A társaim és az én praeceptoraim, tanítóim: Csiszár Kati néni, Nagyréti Jolán, Csontos Lászlóné, Szikorszky Gyu- láné, Berecz Árpádné, Bánhegyi Bé- láné, Szalontai Józsefné, Berecz Árpád, Bánhegyi Béla, Bikszegi István, Láda Éndre, Imre Pál, Nagy Gyula, Jancsó Béla, Simon Emőné, Győri Sándor. Remélem, nem hagytam ki közülük senkit. S az emlékfolyam megállíthatatlan. Épületek villannak, „rövid tanyák”, fecskefészkek. A ház, a „bogárhátú otthon”, a nagy iskola ma is ott áll a Forgács utcában. Mellette meg az „új iskola”. A kisiskola odébb a Bornemissza és a Dráva utcák sarkán. A legújabb - ami nekünk, az én korosztályomnak egy kicsit már idegen - a Csele utcában. Mégis sok minden ide is vonz. Az „égi iskolába áthelyezettek” emlékparkja éppúgy, mint Szabó Jóska, aki megmaradt itt a régi tanárok közül utolsó mohikánnak. Kedves Olvasó! Mi ugyan félszavakból értjük egymást, de Önnek is tudnia kell: a Martintelepen járunk, Miskolc egyik falujában. Hol sohasem volt fény, csillogás, de ahol szürke házak, szürke utcák között egy- sorsú, meleg szívű emberek éltek. (Múlt időben mondom, mert már jó ideje nem élek ott, a mát ezért pontosan nem tudom minősíteni). Hadd nézzek hát inkább vissza a múltba! Annak a hatalmas vaskályhának a fényét még mindig magam előtt látom, melege süti bőröm, s én újra odabújok hozzá. Az ember gyerekként, felnőttként egyaránt melegségre vágyik. A vaskályha ott állt a Bornemissza utcai kisiskola égre nyíló termében, hol először tanította meg velünk Csiszár Kati néni: egy megérett a meggy, kettő csipkebokor vessző... Sztálin akkor már nem élt. S ebben a teremben írtam le először - amikor már ismertük a betűvetést - a „gyújtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded” jelmondat mellett Arany János nevét. A kisiskola ötödikes koromban újra otthonom lett, akkor viszont már Bánhegyi Béláné volt a magyar tanárom, aki az iskolai irodalmi önképzőkört s a könyvtárt is vezette. Az iskolai könyvtár egy szekrénybe belefért, s emlékszem rá, az egyik kölcsönzésnél megkérdezte a tanár néni Bollók Jánost, aki nálam három évvel volt idősebb és kiváló tanuló volt, hogy ki a kedvenc költője. Bollók Petőfi Sándort nevezte meg, majd visszakérdezett: - És a tanár néninek? - Nekem Arany János - válaszolta Bánhegyi tanárnő. Kis ötödikesként én ugyan nem mertem akkor, ott megszólalni, de belsőm azt kiabálta: - Nekem is Arany János. Akkor nem tudtam miért vonz ez a szelíd hangú, a magyar nyelvvel virtuózán, ugyanakkor alázattal bánó poéta. Ösztönösen vonzódtam hozzá akkor, ma már tudom elsősorban a „mértékismerete” miatt. „Földi ember kevéssel beéri /Vágyait ha kevesebbre méri”-írja a Vágy című versében. „Egyet tudok, ami emberi dologban,/Hogy sükere légyen, teheti legjobban: józan okos mérték” - olvasom a Buda halálában. Nem volt ebben a „mértékismeretben” ő kivételes képességű ember, még inkább nem tudatos és határozott. Amiben kivételes volt, hogy kellő méltósággal tudta tudomásul venni, elviselni: az ember sorsa, mozgástere egy szűk pályán determinált. „AImáim, is voltak, voltak... Óh, én ifjú álmaim! Rég eltűntek, szétfoszoltak, Mint köd a szél szárnyain. Az az ábránd - elenyészett; Az a légvár -füstgomoly; Az a remény, az az érzet, Az a világ - nincs sehol!” Visszatekintés a címe annak a versének, melyből idéztem eme sorokat. S mennyiben más a mi visszatekintésünk? Semmiben. Nem lett belőlünk Puskás Öcsi vagy Kocsis Sanyi (pedig de szerettük volna), nem lettünk Latinovits Zoltánok és Töró- csik Marik, se felfedezők, se Arany Jánosok. Sokfélét csinálunk, sokfelé, mondhatnám szerte a világban, sőt nem kevesen, már odaát egy égi országban. Nem igazán reflektor- fényben, nem egyértelműen sikertől övezve tettük, tesszük dolgunkat. „Jártam a jelenben, éltem a jövőben. Idegen város volt a jelennek perce, Ahol meg sem áll az utas átmenőén, Még körül sem néz, mert az ő célja messze. így a holnap mindig elrabolta mát, En nem mertem élni, mert élni akartam;” A névadó, Arany János Azért megvagyunk! Nem azt mondom, hogy jól (hisz össze sem tudom adni, hány munkanélküli iskolatárssal találkoztam a napokban is), de talán mégsem kell szégyenkeznünk. (A munkanélküliség miatt pláne nem nekünk!). Viseljük az életet „aranyi mértékkel”, a martintelepi alma materből hozott türelemmel és büszkeséggel. A nagyhíd túloldalára mi hazamegyünk ma is! Egyre kevesebben (erősen fogyunk); de akik élünk, mozgunk, ahogy tehetjük megyünk. Én legalábbis október 22-én - ha egészségem engedi - biztos, hogy újra ott leszek. Ott kell lennem! De nemcsak nekem, nektek is régi és mai martintelepi diákok. Egykori iskolánk végre nevet kap! Ugye most már sejtitek, sejtik, miért emlegettem, idézgettem oly sokszor Arany János nevét és sorait. Igen, október 22-től a martintelepi általános iskola felveszi az egyik legnagyobb magyar költő nevét. Az a poéta fogja ezután fémjelezni, aki többek között a legelesettebb embereknek is küldött reményt, küldött biztatást: Jünek az ég alatt már senkije sincsen, Ne féljen: felfogja ügyét a jó Isten.” Vár a MÉSZI Miskolc (ÉM) - A miskolci Mező- gazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző és Szakközépiskola október 6-án, valamint október 13- án kitálja kapuit. Délelőtt 10 órára vátják azokat a pályaválasztás előtt álló általános iskolai tanulókat, akik kertész és dísznövénykertész szakmák iránt érdeklődnek. A nyílt nap keretében a továbbtanulással kapcsolatos tudnivalók ismertetésén túl a résztvevők megtekintik a gyakorlóterületeket. Ott a pedagógusok és az iskola tanulói tájékoztatják őket az ott folyó munkákról, s igény szerint megízlelhetik a szakma egy-egy fogását, sót, az ilyenkor még betakarítás előtt álló termékeket is. A szervező intézmény ezúton kéri az általános iskolák vezetőit, hogy a fenti időpontokban tegyék lehetővé az érdeklődő tanulók megjelenését a Szentpéteri kapui gyakorlóterületükön. (Miskolc, Nógrádi S. u. 1.) Tiszta Földünkért! Miskolc (ÉM - FL) - Az ENSZ Környezetvédelmi Szervezete (UNEP) és a Cserkész Világszövetség felhívással fordult a lakossághoz. Megszólítva mindnyájunkat: „Segítenél szeptember 18-án megtisztítani a földet?” Ezt a felhívást „kürtölte” városszerte a miskolci 20. Számú Általános Iskola. Ajánlva, kérve a többi iskolák tanulóinak is: csatlakozzanak! Együtt, legalább egy napon próbálják meg tisztává, szebbé tenni környezetüket. Az időjárás a tervezettnapon ugyan nem kedvezett a 20-as tanulóinak, de szeptember 23- án, csütörtökön már igen. Több mint száz felsős - a városgondnokságtól kapott lapátokkal, gereblyékkel felszerelve - tette rendbe az iskola környékét. Arról nincsenek információink, hány szeméttárolónyi szemetet szállított el munkálkodásuk eredményeként. Hírünk csak arról van, hogy Gál Márta, az iskola diákönkormányzati vezetője tegnap iskola-, gyűlésen értékelte a tanulók munkáját. Az akciót, melynek eredményét - az eldobált papírzsebkendók, a műanyagszatyrok, a költözéskor a bejárati ajtó előtt „felejtett” kartondobozok... összegyűjtése révén - a környék lakói is észrevették. Az iskola vezetése elküldte a gyerekek munkájáról szóló „igazolást” a Cserkész Világszövetség budapesti központjába. Ez is fontos dolog. Fontosabb viszont, hogy az akció következtében talán mindnyájan kicsit jobban vigyázunk majd a későbbiekben környezetük tisztaságára. Hiszen tudnunk kell: Csak egyetlen Földünk van! Az iskolaigazgatók Dabas-Sáriban Dabas (MTI) — Nem csillapodik a helyi általános iskola egyházi működtetése miatt kirobbant vita Dabas-Sáriban. A legújabb fejlemény, hogy a megosztott tanintézet világnézetileg semleges részlegében tanuló diákok szüleinek egy része aláírásgyűjtési akciót indított a helyi plébános, Pásztor Győző elmozdítását kérve a váci püspöktől, többen ugyanis túlságosan szigorúnak ítélik Győző atyának azon módszereit, amelyekkel vallásuk gyakorlására buzdítja a hívőket. A katolikus iskolába járó gyerekek szüleinek döntő többsége viszont továbbra is ragaszkodik papjához, egyelőre azonban nem döntötték el, hogy indítsanak-e ellen-aláírásgyűjtési akciót. Tény viszont, hogy az elmérgesedő légkörben az egyházi iskola két tanára otthonának ablakait ismeretlen tettesek a minap kővel beverték. Az MTI megkérdezte az egy épületben működő két iskola igazgatóját milyen kiutat látnak az egyre nyomasztóbb légkör feloldására. Nagy Ferenc a felekezetileg semleges és Kilincsányi Tamás az egyházi iskola vezetője egyaránt kifejezte együttműködési készségét a másik féllel,' és mint hangsúlyozták, a viszálykodás helyett az egészséges verseny kialakítására törekszenek, a pedagógusok munkájának színvonala kell hogy eldöntse, melyik iskolának nagyobb a létjogosultsága. Kilincsányi Tamás egyúttal kifejtette: a mostani bizonytalan helyzet fenntartása csak tovább mélyítheti a lakosság körében az ellentéteket, ennek feloldására az önkormányzati testületnek mielőbb döntést kell hoznia az osztálytermek igazságosabb elosztásáról. Emlékezés az egykori tanárokra minden november 1-én. Emlékpark az iskolakertben. Fotók: Fojtán László, Farkas Maya A régi diákok visszajárnak. Az 1962-ben végzett nyolcadikos leányok 1991-ben találkoztak legutóbb.
