Észak-Magyarország, 1993. október (49. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-30 / 254. szám

IS ÉM-Iaéfwége Hallgatag félelmemben Nyílt levél Görömbölyi Lászlónak Kedves László! Biztos vagyok abban, hogy most nem kellene megszólalnom. És mégis! Úgy érzem, hogy tartozom Neked és nemzedékednek ezzel a vallomással. Még akkor is, ha nem. vársz kérdéseidre közvetlen vá­laszt. Miért is várnál? Publicisztikai kérdésekre nem szokás közvetle­nül reagálni. Bevallom, kicsit irigyellek. Hogy te abban az évben, hogy te azokban az években még egészen kicsi gyerek voltál. így hát bűntelen tudtál maradni. így hát sok mindent- mert ez nem intellektus kérdése - nem értesz, nem érthetsz. Nem érted, hogy miért éltünk mi olyan hallga­tag félelemben évtizedeken át. Nem érted, hogy miért nem világosítot­tak föl a történelemtanáraid, hogy 1956-ban forradalom volt és nem ellenforradalom. Nem érted az idősebb kolléga magatartását sem, aki ugyan soha nem írta le, hogy ellenforradalom, de Neked, nektek már nem magyarázta el (nem merte elmondani), hogy milyen erők és mi­ért mozdultak meg azon az őszön. Nem érted, hogy miért hagytak, hagytunk benneteket tudatlanságban, hogy miért keltettük - egész magatartásunkkal - azt az illúziót, hogy a rendszer javítható, csak re­formok kellenek. Verba volant... könnyű lesz kikeresned, hogy a miskolci pártbizottság (scripta manent) testületileg tiltakozott az ellen, hogy az 1956-os ese­mények népfelkelésnek minősíttessenek. Ennek a pártbizottságnak én is tagja voltam akkoron. A szavazáskor nem tartózkodtam, nem mondtam ellent. Senki nem tartózkodott, senki nem mondott ellent. Mindebből az következik, hogy egy homogén testületről volt szó? De­hogy! A testületben - ezt személyes tapasztalataim alapján állíthatom - az ostoba demagógoktól a legkitűnőbb, legliberálisabb elemekig vol­tak, voltunk jelen. Mindig Barrabást akartuk hóhérkézre adni, s min­dig Jézust feszítettük meg... Gyávák és megalkuvók voltunk? Igen! De miután az embernek csak egy élete van, s ebből az életből már eltelt negyven év... Mire várhat­tunk? Kire várhattunk? Keresi az ember a mentséget. Ha élek, még mindig többet használha­tok, mintha... Tanult szakmám a dramaturgia, László - meg tán érzé­kem is van hozzá. Mindig pontosan tudtam, hogy mikor mit kellene tennem és... És soha... De nézzünk egy szituációt. Színházi életemben háromévenként került sor a szerződésem megújítására. Négyszer éltem át az ezzel kapcsola­tos tortúrát. Persze csak lelki tortúráról van szó, mert a közeg kelle­mes, szinte barátságos. Mikor engem elővezetnek, már minden eldőlt; senki nem kíváncsi igazán a véleményemre. Egy dolgom van: meg kell köszönni a bizalmat. Mindazonáltal a játszmákat - bár a felettesek személye változik-rendre lejátsszák. Talán az utolsó alkalommal azt mondja valaki: „Most még meg tudtunk menteni... kiálltunk érted.” Na most kell az asztalt rájuk borítani - ez az első reflexem. És föltá­mad bennem a paraszti ősök vére is: Egy pártkurva ne védjen meg en­gem senkitől! Az eszemmel azonban tudom: a hatalom most érezteti, hogy egzisztenciálisan tőle függök. Hosszas szövegbe kezdek, mely al­kalmas a gondolatok leplezésére... A szöveget megunják, kibontanak egy üveg italt. Korábban keljetek föl - mondom magamban, mert 15 éves korom óta szereztem némi gyakorlatot az alkalmazkodásban. Tudod László az emberben erős az életösztön. Én is túl akartam élni. Nem hiszem, hogy érdemes volt. Csakhogy a pózokat se szerettem soha - a szép halált. Hogy: ide lőjetek! Egy kommunista igazgató rejtegetett éveken át - így végezhettem el a középiskolát. Az AVH folytonosan zaklatta, kérdezte áldott emlékű jótevőmet. Bár személy szerint semmi bűnöm nem volt, azt szorgal­mazták, hogy távolítsanak el az iskolából. A kommunista igazgatóm kiállt mellettem. Nem tudom, hogy mivel érvelt, hiszen családtagjaim közül hatan voltak börtönben, internálva és kitelepítve. És én soha nem tagadtam meg hozzátartozóimat. Fortélyos félelem! Persze, hogy ismered László ezeket a József Attila- i szavakat, de nem érezhetted, hogy mit jelentenek. Ismerősöm, egy postáskisasszony - napi áldozó és társaságban anyai pártfogóm - a Hortobágyra küldött leveleim rendre beszolgáltatta az AVH-nak. Át­csúsztathatta volna a küldeményeket, de félt... Vajon meggyónta bű­nét, az árulást? Biztosan, mert lelkiismeretes ember volt. És nyilván feloldozták, mondván: Adjuk meg a császárnak, ami a császáré... És ugyanakkor volt egy rendőr. Mikor együtt röplabdáztunk, még csak szakaszvezető. Mikor kultúrház igazgató lettem egy járási székhelyen, - akkor már ő ott a járási kapitány. Nem voltunk soha bensőbb barát­ságban, de mindent tudott rólam - s minden mozdulatával védett. Pe­dig ott volt mellette az - őt is ellenőrző - ÁVH-s tiszt. Államvédelmi Hatóság? Most, hogy annyi dokumentum, visszaemlé­kezés megjelent, azt lúszitek tudjátok, hogy ez mit jelentett. Nem tud­hatjátok László. De most elmesélek valamit. Nem azt, hogy Miskolc­ra érkezésem első hetében már jelentkeztek nálam az urak, nem is azt, hogy Nyíregyházán akárhányszor beültek a stúdióba, mikor szerkesz­tettem. Ez akkor szinte természetes volt. Azt akarom elmondani, hogy egyik fiatal kollégánkat egy - stratégiailag fontos, bár nem katonai - szervezet sajtófőnöknek szemelte ki. Miután a fiú nálunk volt pálya­kezdő - abban az épületben, ahol te is dolgozol most László - hozzánk is megérkeztek a káderesek. A bizottságban, mint ajelölt hajdani ro­vatvezetője vettem részt. Kölcsönös bemutatkozások, némi ital, s az oldottabb légkörben megerednek a nyelvek. - Mi már valahol találkoz­tunk? - Hát persze BM Akadémia 19... - Hát akkor te voltál ott a ... De hisz a férjem is... - Mondd csak a nevét? - Szóval az urad a mi iksz barátunk! Egy percen belül ki vagyok rekesztve; ők otthon vannak egy­más között - majd eldöntik a gyerek sorsát is... Kioldalgok. Rám itt nincs szükség. Tudod te László, hogy mi az a „belső kör’? Hát ez az, amit itt érintet­tem. Mert papírforma szerint lehettem én pártbizottsági tag, a belső körbe még csak be se tekinthettem. Egyszer gyorsan leváltottak vala­kit, akit én tiszteltem, szerettem. Hivatalból velem is közölték a dön­tést. Rákérdeztem! „Tudod, az ő szakterületén nem mentek igazán jól a dolgok” - ez volt a válasz. Vagyis: nem avattak be, pedig jogom lett volna mindent tudni. Miért nem borítottam föl az asztalt? Mert az apám már korábban föl­borította (börtön, kitelepítés), mert gyerekeim voltak, mert megma­gyaráztam magamnak, hogy így többet használhatok, mert hittem a tisztulásban. Mert túl akartam élni. Hogy jól tettem-e? Kedves László, az a BM. Akadémiás társaság most nálad jobb pénzt, s nálam sokkal jobb nyugdíjat húz. De nem vagyok elfogult. Az a fiatalember, aki elviselhetetlenül rossz kéziratokat tett ,le az asztalra, most a magyar sajtó-ügyek főkorifeusa. Ki a felelős? - kérdezed. Valamiért mindannyian felelősek vagyunk. Csak ezt be kellene vallani. De mi van? Lapítás, mindenki szeretné magát átmenteni. A többségnek ez sikerült is. Talán nem mindig azok­nak, akik az elmúlt 40 évben is teremtettek értékeket,.. Nem folytatom. Akár tetszik, akár nem - nektek kell folytatni! Szeretettel köszönt: Gyarmati Béla Az ÉM Í9ifer|úja Október 30., Szómból ——« Nincs titok a fegyver gyár körül Illésy Sándor Miskolc (ÉM) - Ha nincs szenzáció, úgy tűnik, kreálni kell egyet. Hogy ez esetleg négy és félszáz ember munkahelyét ve­szélyeztetheti, nem beszélve az üzleti hír­név rontásáról - nem számít... Amikor ez év második felében több mint két és fél éves agonizálás után a felszámo­lás alatt álló Diósgyőri Gépgyár egykori H-gyáregysége, hadiüzeme, hivatalos ne­vén, az Általános Gépgyár újból termelni kezdett - mindenki megnyugodott. Annál is inkább, mert az eladhatatlannak tűnő Digép egyik gyára vevőre talált, a kifize­tett vételár a cég többi önálló gyára szá­mára mentőövet jelentett (az összeget a hitelezői választmány döntése értelmé­ben visszaforgatták a termelésbe), és az sem elhanyagolható szempont, hogy 452 munkás foglalkoztatása biztossá vált. És ekkor egyik üzleti hetilapunk szenzá­ciót szimatolva, nem kevesebbet állított: ez az üzlet mégsem olyan tiszta, mint ami­lyennek látszik, vannak homályos ügyle­tek és különben is az oroszok sejtődnek a háttérben. Az, hogy korábban svéd kézbe került a Lehel, amerikaiba a Tungsram, a svájciaké lett a Szerencsi Csokoládé­gyár - nem érdekes. Am, hogy újból meg­jelentek az oroszok, ráadásul egy hadi­üzemben - az már igen... Lapunknak exkluzív interjút adott a gyár katonai igazgatója, Lovass Ernő és a tu­lajdonos, az Army-Coop Kft. jogi képvise­lője, Baloghné dr. Tompos Judith ügyvéd, akit megbízója felmentett az ügyvédi ti­toktartási kötelezettség alól. □ Kezdjük talán mindjárt, azzal: amikor ez év február 27-én a napilapok közül első­ként hírt adva az Észak-Magyarország megírta, hogy elkelt az Általános Gépgyár, azt is hozzátettük, hogy magyarországi be­fektetők - a szentendrei székhelyű Army- Coop Kft. - a vevők. Miképp és mikor ke­rültek a képbe a külföldiek? • A történet egy kicsit hosszabb, bár ter­mészetesen nem akarjuk megkerülni a kérdést. Onnan kezdenénk, hogy a ma­gyar állam teljes egészében eladásra kí­nálta külföldi és hazai befektetőknek egyaránt a Diósgyőri Gépgyárat, s ezzel egyúttal lemondott tulajdonjogáról is. A pályázati anyagban az eladással megbí­zott Reorg Részvénytársaság a cég techno­lógiai felépítéséről, eszközeiről, szerszá­mairól részletes adatokat szolgáltatott, nem titkolva azt sem, hogy mi készült itt, mennyi a kapacitása a gyárnak. Az Army- Coop Kft. akkor pályázott, amikor a Digé- pet harmadszor hirdették meg eladásra, ekkor jelentettük be vételi szándékunkat az Általános Gépgyárra, amely ez időtájt egy halott, piacképtelen gyár volt, jó ide­je szünetelt a termelés, bár az embereket nem bocsátották el, bízva egy későbbi jó üzletben. Gyártmányai pedig a Varsói Szerződés összeomlása és a fizetőképes kereslet hiánya miatt váltak eladhatat­lanná, s nem azért, mert korszerűtlenek voltak. A tárgyalások 1992 augusztusá­ban kezdődtek a Reorg és az Army-Coop között az Általános Gépgyárról... Cl Egy pillanat! Kit is takart annak idején az Army-Coop? » Két magánszemélyt, név szerint Dobos Györgyöt és Lovass Érnőt. Amikor az ela­dásról már folytak a tárgyalások - egyéb­ként az Army-Coop volt az egyetlen poten­ciális érdeklődő -, a vevők mindent meg­próbáltak megtenni annak érdekében, hogy az állam tulajdonában maradjon a gyár 25 százaléka... □ Paradoxnak tetszik, hiszen akkor a ha­szon negyede is az államot illetné... • Ettől függetlenül biztonságot jelentett volna. A megrendelésekben, a fizetések­ben. Az állami háttér biztos pont, ez vitat­hatatlan... Mindenesetre nem sikerült elérni a célt, a gyárban kizárólagos tulaj­donjogot szerzett az Army-Coop. □ Amikor ez megtörtént - ha jól emlék­szem -, bár magyar gazdasági társaság­nak aposztrofálták a kft.-t, de. hozzátették, abban többségi külföldi tulajdon van. Szó­val? Térjünk vissza az első kérdésre! • Jól emlékszik. Ez év április végén, ami­kor az adásvételi szerződés jó néhány fel­tétele tisztázódott, az angliai bejegyzésű Arigon Company Ltd. tárgyalásokat kez­dett az Army-Coop magyar tulajdonosai­val, amelynek végeredménye az lett, hogy a kft. üzletrészének 90 százalékát adásvé­teli szerződéssel megvásárolták... így az egymillió forintos törzstőkével alapított Ármy-Coop kft. kilenc tizede az Arigon Ltd. tulajdonába került. □ Most akkor azt kérdezem: kit takar az Arigon Ltd.? • Devizakülföldi, és emiatt Magyarorszá­gon nem bejegyzésre kötelezett céget. Ez a társaság egy magyarországi vállalko­zásban már jelen van, így vélhetően fi­gyelemmel kísérték az itthoni befekteté­si, privatizálási lehetőségeket. így jutot­tak el cégünkhöz. Egyébként az Árigon Ltd.-ben található jogi személy és számta­lan külföldi országból származó termé­szetes személy is. □ Oroszok is? ® Igen. □ Akkor most térjünk oda vissza, hogy mennyibe került az Általános Gépgyár? ® A vételár tulajdonképpen üzleti titok, de mivel nyilvánosságra került, már nem az többé. Tehát, áfával együtt 856 millió fo­rintba. □ Kifizették? • Természetesen igen. Augusztus 30-ig 700 millió forintot, az igazság persze az, 156 millió forint vételár hátralékunk még van, de az is tény, hogy a kifizetett 700 millió forint után a mai napig az áfát nem térítették vissza. □ Hitelből, vagy készpénzzel fizettek? ® Hitelből. □ Fedezet? • Többszörösen biztosított, sőt, túlbiztosí­tott garanciákat nyújtottunk. Az Army- Coop Kft. törzstőkéjét 700 millió forinttal megemelte, amelyet két részletben telje­sít. A törzstőke felét elkülönített zárolt számlán egy pénzintézetnél lekötöttük. A gyár teljes vagyonára részben jelzálogot, részben bankhitelt biztosító zálogjogot en­gedtünk. Biztosítékként engedményeztük a 156 millió forintos áfát a pénzintézet ja­vára, valamint az Army-Coop ez évi teljes árbevételét is. Úgy véljük, ez igen komoly garanciarendszer. DEz tehát világos. A következő kérdésem: mit akar az Army-Coop az Általános Gép­gyárral? • Célunk között szerepelt az eredeti pro­fil megtartása, vagyis a hadiipari termé­kek gyártása, hiszen a gépek, szerszámok, a magas szakmai kvalitású emberek erre alkalmasak. Szerződéses kötelezettséget vállaltunk a magyar honvédelmi érdek prioritása biztosítására. És emellett per­sze a polgári célú termelést is szeretnénk felfuttatni. Azt reméljük, hogy a magyar kormány biztonságpolitikai és honvédel­mi alapelveinek ismeretében a hadiipar egyik fő gyártóbázisává válhat a diósgyő­ri gyár, más, hasonló profilú cégekkel együttműködve. Emellett megfelelő ga­ranciákkal szeretnénk megkezdeni a ko­rábban a keleti piacokról beszerzett hadi- technikai termékek pótalkatrészeinek gyártását is. És persze a fejlesztésekről sem tettünk le, a minősítési, szabványo­sítási rendszerünket a NATO követelmé­nyeihez igazítjuk, mert csak ezáltal te­remtődhet meg az esély a NATO piacaira történő belépésre. □ Tessenek mondani: ki vezeti a céget? • A többségi külföldi tulajdonosnak az volt a kívánsága, hogy körükből kerüljön ki a vezérigazgató. Ez egy bizalmi állás. Alapvető feladat volt, hogy a gyárnak Bu­dapesten vezérképviselete nyíljon, itt in­tézik a kereskedelmi ügyleteket, a könyv- szakértést, s itt a székhelye az orosz nem­zetiségű vezérigazgatónak is, valamint a katonai igazgatónak. Miskolcon megm8' radt a gyár korábbi menedzsmentje, 8 munkaszervezete. QHadd kérdezzem meg: vajon miért orosz nemzetiségű vezérigazgatót választottak­• Több oka van. Egyrészt a gyár által a ko­rábbiakban előállított haditechnikai esz­közök piacát döntő részben a volt Szovjet unió jelentette, onnan származtak a t cencek, a gyártási technológiák, és rést ben a katonai szakértőket is onnan bizto sították. Másrészt a jól képzett és jól fize tett nyugati menedzserek nemigen töre­kednek: ilyen vállalkozás fellendítésére, talán majd ha ez igazán beindul. □ Ami sokakat érinthet: a hat hónap f°S' lalkoztatási kötelezettség, amelyet az adás­vételkor vállaltak, ez év végén lejár- . • Megnyugtathatunk mindenkit: a tulaj­donosoknak nincs szándékukban senkit sem elküldeni. Ha azonban mégis sor ke­rülne felmondásra, akkor a dolgozónak 8 Digép kollektív szerződése szerinti fel­mondási bért fizetünk. Hosszú távú terve­ink, céljaink vannak a gyárral, az Army- Coop nem azért vásárolta meg, hogy ez8*- tál kiiktasson egy konkurenciát - mm tette ezt nagyon sok külföldi befektet0 Magyarországon -, hiszen, mint mondot­tuk, egy halott gyárba fektettük a pénzt' A munkahelyek megtartását, fejlesztése­ket, beruházásokat akarunk, szeretném! itt, természetesen a későbbi biztos pr°b_ reményében. Szenzációt hajhászó, meg8' lapozatlan újságcikkek csak árthatna» nekünk, néhány üzleti partnerünk mm elbizonytalanodott és felfüggesztette m eddigi tárgyalásokat, és ezáltal veszélybe kerültek tervezett szerződéskötésein»' □ Itt akár be is fejezhetnénk a beszélgetést De van még kérdésem. Ez az ominózus üz­leti hetilap úgy értesült, hogy jelentékeny összegű állami támogatást szeretnénk igénybe venni munkahelyteremtésre, portfejlesztésre, gyártási előlegre, fejlesztés- re. • Ez egyszerűen nem igaz. A mai nap1» semmilyen pénzügyi támogatást, hite* i vagy gyártási előleget nem kértünk 6 nem kaptunk. Kizárólag munkahely-meS tartásra, illetve új munkahelyek tereim* sére nyújtottunk be pályázatot, de ezt sem bírálták el eddig. ,, □ Térjünk még visszp. a tulajdonlás sére. Említették: az Általános Gépgyár 1°° százalékban az Army-Coopé, ám a k° mányszóvivő az év elején mégis arról a szélt, hogy 10 százalék tulajdonrészt az 8 lám vissza kíván vásárolni. S ha már a tartunk, tisztázzuk azt is, igaz-e, hogy többségi tulajdonos jogait a Cégbíróság0' még nem vezették át? • Mint ahogy már említettük, a tárgy®1 sokon azon voltunk, hogy az államnál m. radjon a gyár tulajdonrészének 25, de nimum 10 százaléka. A kormány febr118^ ban hozott egy olyan határozatot, hogy üzletrész-tőke 10 százalékát visszava® rolják és utasították az Állami Vagy0 g, zelő Rt.-t, hogy vegye fel az új tulajdon8 sal a kapcsolatot anélkül, hogy erre hat időt szabtak volna. Az adásvételkor egy8 j. ként javasoltuk: csökkentsék a vételm ^ 10 százalékkal, s akkor máris résztulaj nossá vált volna az ÁV Rt. Ezt azonb . nem fogadták el, így az államnak a J8;^ ben kizárólag a piaci feltételek alapJ1^ lesz módja kivásárolni a 10 százaié» Ami pedig a cégbírósági bejegyzést m ■ a cég budapesti képviselője valanie8 változást a jogszabály által előírt haű8 dobén bejelentette. Sajnos, a Cégbú'0 túlterheltsége miatt az aktuális állap8 , tükröző cégkivonat nem állhat rende ^ zésünkre, hiszen a bíróság erről még nem hozott. Ez ma a helyzet.. •,8 termel, a dolgozók fizetést kapnak, 8 ( lajdonosok és a vezetők pedig min j, megtesznek annak érdekében, hogy 8 K- gári és a katonai termelés mielőbb fe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom