Észak-Magyarország, 1993. október (49. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-03 / 231. szám

14 ÉSZ AK-M AGYARORSZÁG

Regélő

1993. Október 4-, Hétfő

Nobel-díjas

magyarok

Budapest (MTI) - Szent-Györgyi Albert születésének centenáriuma kiváló alkalom arra, hogy a Magyarországról elszármazott Nobel-díjas tudós társai előtt is fejet hajtsunk. Kilenc magyar kutató - Lénárd Fülöp, Bárány Róbert, Zsigmondy Richard, Szent-Györgyi Albert, He- vesy György, Békésy György, Wigner Jenő, Gábor Dénes, Polányi Károly János - részesült a legmagasabb nemzetközi tudományos elismerésben. Most az ő munkásságuk előtt tisztelgünk - mondta Szentágothai János akadémikus a Magyar származású Nobel-díjasok című kiállítás megnyitóján a Magyar Nemzeti Múzeumban. A tárlókban helyet kaptak tanulmányrészletek, fényképek, korabeli újságcikkek. Látható Szent-Györgyi Albert Nobel-díja amelyet a Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek. A tudománytörténeti kiállítás december közepéig tekinthető meg.

*

A magyarok közül elsőként Lénárd Fülöp részesült 1905-ben fizikai Nobel-díjban. Bárány Róbert egyensúlyszervi kutatásaiért és kísérleteiért kapta az elismerést az 1914-es esztendőben. Zsigmondy Richardot a kolloid oldatok természetének magyarázatáért tüntették ki 1925- ben. Szent-Györgyi Albert a biológiai égésfolyamatok terén végzett kutatásaiért kapta az orvosi díjat 1937-ben. Hevesy György az izotópokat állította az orvostudomány szolgálatába. 1943-ban lett a kémia Nobel-díjasa. Békésy György akusztikai kutatásait 1961-ben ismerték el a legmagasabb orvosi kitüntetéssel. Wigner Jenő az atomhéj rejtelmeinek leírásáért 1963-ban megosztott fizikai díjban részesült. Gábor Dénes a holográfia elvének kidolgozásáért az 1971. évi fizikai Nobel-díjat kapta. Polányi Károly János a kémiai elemi folyamatok dinamikája terén végzett munkájával érdemelte ki a díjat 1986-ban.

Kétszáz éves a Capitolium

Washington (MTI) - A washingtoni Capitolium szeptember 18-án töltötte be fennállásának 200. esztendejét. George Washington 1973. szeptember 18-án rakta le az épület alapkövét. Az eredeti Capitoliumot a kongresszus először 1800-ban használta. Korábban üléseit New Yorkban és Philadelphiában tartotta. A palotát felgyújtották és részben lerombolták a britek 1814-ben az Egyesült Államokkal vívott második háborúban. 1819-ben újra megnyitották. Jelenlegi formáját a polgárháború idején kapta, amikor a szenátus és a képviselóház üléstermét, valamint a kupolát felépítették.

Az újklasszicista épület 1,6 hektáron terül el. 540 helyisége és 658 ablaka van. Hat szenátusi és képviselőházi irodaházzal, valamint a kongresszusi könyvtárral alagutak kötik össze, amelyekben kis villanymotoros vonatok közlekednek.

A két ülésterem közül a képviselőházé a nagyobb. Ott mondtak beszédet külföldi vezetők, köztük Erzsébet királynő, Winston Churchill, Charles de Gaulle, Anvar Szadat, az iráni Sah és Borisz Jelcin.

1954-ben három Puerto Ricó-i, aki hazájának függetlenséget követelt, lövöldözni kezdett a képviselőház karzatáról és öt képviselőt megsebesített. Három bomba is robbant a Capitolium- ban, 1915-ben, 1971-ben és 1983-ban, de senki sem sebesült meg.

Az épület bejáratainál most érzékelők működnek. Ennek ellenére ez Washington legnyitottabb kormányzati épülete, ahol évente több mint hétmillió látogató fordul meg.

George Washingtont és feleségét, Mártát a Ca- pitoliumban akarták eltemetni. Á család azonban nem engedélyezte, hogy a koporsókat elszállítsák a virginiai Mount Vemonból, ahol eltemették őket.

Számítógép és televízió van minden irodában és a képviselők elektronikus berendezés segítségével szavaznak. A szenátus üléstermében azonban még mindig varrnak köpőcsészék és tintatartók, s a szenátorok „aye” vagy „no” szavakkal adják le szavazatukat.

Rákóczi

emlékünnepség

Párizs (MTI) - A nagy fejedelem halálának 258. évfordulóján a franciaországi magyarok képviselői a sokéves hagyománynak megfelelően megkoszorúzták II. Rákóczi Ferenc emlékoszlopát, a Párizs közelében lévő Yerres városban. A fejedelem itt töltötte franciaországi száműzetése egy részét. A koszorúzást a Párizsi Kölcsönösen Segélyző Magyar Egylet szervezte, azon részt vettek a magyar nagykövetség és Yerres városa képviselői. A koszorúzás előtt a város Saint-Honest templomában ökumenikus istentiszteletet tartottak, s itt páter Bo- zsóky Gerő katolikus és Drótos Árpád református lelkipásztor emlékezett meg II. Rákóczi Ferencről.

Hol sírjaik domborulnak...

Iglói Gyula *

„Kirabolták a Névtelen Katonát”, közölte a Reggeli Hírlap a meghökkentő hírt, 1934. március 25-én vasárnapi számában. Ez a Washingtonból 1934. március 24-én keltezett hír jutott eszembe néhány napja, amikor a miskolci Hősök temetőjében szemlélődtem. A csaknem hatvanéves cikk ugyanis arról tájékoztatott, hogy „szombatra virradóra a Névtelen Katona síremlékét feltör-; ték és az üvegszekrényből elvitték a rendjeleket, a díszjelvényeket, magát a sírt azonban nem bántották”. Addig-addig emlegették, hogy utol kell érnünk a Nyugatot, amíg egyeseknél ez a szándék már jó ideje - a Hősök temetőjében - tetté változott. Nem is Nyugat-Európát, hanem egyenesen Észak-Amerikát utánozták, noha kétlem, hogy egyáltalán hallottak volna az idézett eseményről. A teljesség igénye nélkül említek néhány jelenséget a hősök sírkertjében tapasztaltakból. Jószerével a teljességre nem is lehetne törekedni, mert ott egy folyamat zajlik. Ami ma még megvan, annak holnapra lába kelhet.

Lopják a temető vasbeton lapokból készített kerítését. A feljárati utak elágazásánál a sarkon lévő kerítésmezőben már csak a legalsó volt meg, látogatásom idején. Akik 1944- ben a vörös csillagos hadsereg tagjaiként haltak meg és a tucatnyi tömegsírok egyikébe kerültek, névtelenekké váltak. Az emlékfalból mind a 12 darab, egyenként kb. 50 x 150 cm-es, bronztáblát ellopták. Ezek a táblák idén májusban még a helyükön voltak, ám augusztus közepére már csak öt tábla volt a falon. Szeptember második felére azt a maradék öt táblát is kiszerelték a falból. Nehogy ideológiai háttere legyen e cselekményeknek, ellopták a bejárat közelében lévő 10-es honvéd-emlékmű díszkerítésének egy részét: láncostól, oszlopostól. Egyik volt 10- es honvéd őrnagy sírjáról már tavaly novemberben hiányzott a svéd márvány síremlék. Ez a sír azóta is úgy van, a tettest máig nem találták meg. E sír környékén több első világ- háborús sírkő látható, helyükről ledöntve és elhurcolva. Ezeket sem „külföldi” haramiák követhették el, nemzetünk iránti ellenszenvből. Kisebb méretű első világháborús sírwMWM

Omladoznak a síremlékek, gondozatlanok a katonasírok

Fotó: Fojtán László

mették a háborús időkben. Megnézték a Sajó utcai első világháborús katonatemetőt. Elképedve látták a bozótból, szemétből kikandikáló sírköveket, a hajdani temetőkápolna romjait. A fővárosi idegenvezetőjük szégyenében kitalálta: azért olyan, mert a halottakat exhumálták. Mindez persze nem igaz. Ez a temető különb minden olasz, német, francia gondozott kegyeleti emlékhelytől, mert - egy sír kivételével - megmaradt eredeti állapotában, immáron 75 éve. Jövőre lesz 80 éve, hogy földjébe az első halottat eltemették. Rendelkezésre áll a halotti anyakönyv, abból tudjuk, hogy Je- katerinburgban, Firenzében született katonák végső nyughelye is itt van a Sajó menti temetőben. Az ön- kormányzat a mintegy 8 ezer négyzetméteres sírkert feléről már eltákövekből kettőt járdalapok között láttam, a típus betonlapok kiegészítéseként. Ezeket az első világháborús síremlékeket jobbára közadakozásból készítette a város.

Időnként magyar küldöttségek mennek Ukrajnába, felkeresni, megjelölni a második világháború magyar katonatemetőit. Láttunk már filmen olyan magyarokat, akik sírok hiányában a hajdani csatamezőre tehették le virágaikat. Valahol, azon a környéken volt szerettük sírja: immár jeltelenül. Ám nemcsak mi magyarok megyünk a hajdani keleti front emlékhelyeire, ide Miskolcra is ellátogatnak más országbeliek. Idén májusban egy német veterán-egylet félszázra menő küldötte sége járta az országunkat: Miskolc- tól Keszthelyig keresve azokat a sírokat, ahol hozzátartozóikat eltevolította a bozótot, amely az 1944 utáni években virág helyett a sírokat beborította.

Az expó helyi, idegenforgalmi látványosságai közé bátran fel lehetne venni e katonatemetó bemutatását. Lehet, hogy a késői leszármazattak között lenne olyan is, aki ide azért zarándokolna el, hogy őse sírjára virágot tegyen. A kápolna is felépülhetne pjból. Tervei és Miskolc város, mint kegyúr megvan. Az alig 50 négyzetméteres kápolnát a betegségből felépült katonák emelték: „a legborzalmasabb háború áldozatainak a kegyelet 1915-ben”. Újjáépítése a mai kor egészséges emberein múlik. Az említett német turistacsoportban volt egy férfi, aki 49 év múlva testvére sírját jött felkeresni a tetemvári Hősök temetőjébe. Amikor megmutattam az általa keresett sírt kiderült, hogy abban nemcsak a fejfán szereplő főhadnagy fekszik, hanem - a korabeli hivatalos értesítés szerint, az ó testvére is. Nemrég az önkormányzat költségére elkészült a sír második „lakóját” megörökítő névtábla. Amikor májusban az említett veterán csoport lerótta kegyeletét a német síroknál, csoportkép felvételére a német sírok közelében lévő hatalmas szovjet obe- liszk tövében gyűltek össze. A déli verófényben találhattak volna a sírkertben más hátteret is emlékképük megörökítéséhez. Természetes dolognak tartották, hogy a hajdani „ellenség” emlékművéhez gyűltek ösz- sze. A halott katona ugyanis már nem ellenség, ók így tartják. Ezekben a kora őszi napokban, októberi nemzeti ünnepünk közeledtén nem lenne érdektelen „nyílt napot” tartani a város két hősi temetőjében. A meghívottak között lehetnének városi képviselők, tisztviselők, bajtársi szövetségek éppúgy, mint közeli, távoli temetőkben lévő hősi halottak hozzátartozói. Megláthatnák, hogy bennünket és a volt szovjet birodalom területeiről idelátogató hozzátartozókat miként fogadják a hősi temetőink. Mert nekik mi vagyunk a Nyugat és nem mindegy, hogy népünkről milyen véleménnyel térnek vissza otthonukba. Bizonyára eszükbe jutna az is, hogy akik fölött Miskolc földje e helyeken domborodik, azok nyolcvan éve, 1913-ban még valahol élő, érző emberek voltak!

Az olimpia hatasa a megyei sportra a két világháború között

Szlaboda István

A húszas években a közel 80 000 lakosú Miskolcon a kiváló vívó tudományokkal rendelkező tisztek megalakították a Tiszti Vadász Egyesületet, a céllövészetben élenjáró hadsereg-állomány tömörülésével és a legősibb helyi sportkörpkkel.f AMis- kolci Atléta Kör, a Miskolci Sport Egyesület (MSE), a Vasgyári Ifjúsági Club, a Diósgyőri Vasgyári Sport Kör (DVTK), a Diósgyőri Atlétikai Club (DAC) és a Miskolci Vasutas Sport Club (MVSC) együtt nagyon aktív sportéletet teremtettek. Trianon után az országban átalakult a sport szervezete és rendszere. A sportági,vezetést 7 kerületre osztották, az Északi Kerület székhelyévé Miskolcot jelölték több sportágban. Miskolcon működött az Atlétikai, a Birkózó, a Labdarúgó, az Úszó és a Vívó Al-Szövetség, melyek sok nívós országos versenyt rendeztek és számos élményt nyújtottak a sportkedvelő publikumnak. Az 1908-ban alapított Miskolci Munkás Torna Egylet (MMTE) több sportágban élre került a város sportéletében a Monarchia széthullása idején.

Bár hazánk nem vett részt a VIII. nyári ohmpián Antwerpenben, de élénk érdeklődéssel keltették fel a figyelmet a helyi újságok a 28 ország vetélkedésére. Megmutatkozott, hogy Miskolc akkor az ország legelső vidéki sportvárosa volt. A húszas évek közepén négy komoly sportlétesítménnyel gazdagodott a város. Az akkori idők legkorszerűbb fut- ballpályáját avatták a Népkertben, majd ugyancsak a kedvelt zöld területen belül korszerű tenisz-paradicsomot üdvözölhetett 1924 szeptemberében a párizsi olimpián szerepelt világhírű Kherling Béla tenisz magyarbajnok. 1926. július 5-én fényes keretek között adták át az MVSC Sajó-parti sportpályáját. Dr.' Hal- may Béla főjegyző, későbbi polgármester ünnepi beszédében a következőket mondotta: „Nem aranyifjúság, hanem acélifjúság az a generáció, mely a testedzést kultiválni fogja ezen az új pályán.” A diósgyőri sport egyesületek a DVTK és a DAC sem maradtak el Miskolc mögött. Ók is a közös futballpálya közelében árnyas fák alatt építették meg teniszpályáikat, ahol a télen korcso- lyázási lehetőséget biztosítottak szakemberek irányítása mellett. 1925. június 6-án Szentpály István dr. polgármester vetette fel egy nagy modem uszoda építésének tervét. Mivel Miskolc „ezen kultúrtényezőt még nélkülözi” a 8 km-re fekvő Gö- römböly-Tapolca fürdőjét kell addig igénybe venni az úszóknak.

1927. június 14-én a Miskolci Napló XXVIII. évfolyam 133. számában adta tudtára a nagyérdemű közönségnek, hogy szombaton este június 11-én avatták fel a Népkerti Sportcsarnokot fényes ünnepségek között. A sportcsarnok épülete kivilágítva, lampionokkal feldíszítve várta a megnyitást. Az ünnepségre meghívták Klébersberg Kunó gróf kultuszminisztert, Csáky Károly gróf honvédelmi minisztert, Molnár Dezső altábornagyot, Felicides Román miniszteri tanácsost és a BTC torna csapatát. A fővárosból jelen volt Hajós Alfréd olimpiai bajnok is, aki a BTC elnökségének tagja. A felavató ünnepséget Kolár Nándor beszéde vezette be, aki hangsúlyozta, hogy a MAK-nak az a kívánsága, hogy ez a székház a szeretet, a testvériség és a szabadság épülete legyen, ahonnan az igaz hazafias érzés jegyében induljon ki az építő munka. Alig múlt el két hét, s Péter- Pál napján felavatták a miskolci uszodát és strandfürdőt. Az új uszoda átadásakor a verseny klasszikus voltát a „Magdeburg „’96” legkiválóbb sprintgárdája és az egri úszók, élükön Bárány Istvánnal, Bitskey Zoltánnal biztosították.

A sokrétű, élénk aktív sportélet kihatással volt a megye városainak sportjára is. Fellendítették Ózd, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs, Tokaj sportéletét. Ezekben az években Miskolc falai között üdvözölhette a magyar sportvilág hírességei közül Somfai Elemért, az olimpiai érmes kiváló atlétát, Kherling Bélát, dr. Halassy Gyula olimpiai aranyérmes galamblövő bajnokot, Gombors Sándor dr, Petschauer Attila, Raj- csányi László, Trestyánszky Ödön, Tary Gizella olimpikonokat a világ vívósportjának legjobbjait. A birkózók sorában megjelent a város legelőkelőbb szállodájában leterített szőnyegen Weisz Richárd, Tasnády József, Magyar Armand, Matura Mihály. S ha az amszterdami olimpiára készülő női tornász válogatott tagjainak nevét leírom már meg is haladta az akkori magyar sportkiválóságok száma a húszat. Mindez annak köszönhető, hogy voltaic nagy tudású sportvezetők, trénerek és gazdag támogatók. Fischer Mór az MLSZ elnökségi tagja, Gerevics Aladár mester az általa vezetett vívóakadémiájával és legidősebb fiával, ki Miskolcról indult a világ legfényesebb sport-pályafutására. A támogatók között szerepelt őrgróf Palavi- chini György szilvásváradi kastélyából és emelték Miskolc hírét az olimpiai edzők Misángyi Ottó, Varga Béla dr. birkózó tréner, Holies Ödön labdarúgó szövetségi tréner.

A kudarc akkor is lehangolta a társadalmat. íme egy részlet a Magyar Jövő 1924. május 31-i számából: „Csütörtökön este, midőn elterjedt a gyászhír Miskolcon, üres, csöndes lett a lengyel-magyar mérkőzés napján oly ujjongóan hangos utca, csöndesek a kávéházak. Még a Korona kártyaszobája is feltűnő csöndes, pedig ott a debreceni és miskolci futballisták banketteztek. Hej! pedig máskor de hangos, jókedves egy futballista bankett. A párisi szégyenteljes kudarc Egyiptom - ma- gyarország 3-0 feletti fájdalom, elkeseredés ott ült mindenki arcán, még azok is átérezték ennek az órának a tragikumát, akik a legkevésbé sem törődtek a sporttal. Egy a trianoni papírosbéke által feldarabolt, letiport nemzet féltő szeretettel, aggódó gyöngédséggel dédelgetett válogatott legénysége szenvedett vereséget egy inferióriás ellenféltől, melynek mindössze 6 akciója volt a 90 perc alatt...”

Az akkori megyei, városi sportvezetők büszkék voltak, ha a Miskolcon szerepelt világklasszis olimpiai érmesek megelégedéssel és szép emlékekkel távoztak városunkból.

*

Dr. Kutassi László egyetemi tanár, a MOA főtitkára 1987. október 30- án írott 1. számú körlevele a Magyar olimpiai kronológiáról többek között tartalmazta a 3. pontban: „Eddig 16 megyéből jelentkeztek olimpiabarátok a megyei olimpiai kronológiák kidolgozására. 3 megyében, így Borsodban is keresik a személyi feltételeket.” Tehát már 6 évvel ezelőtt látszott Borsod megye közönbössége e téma iránt.

10 éves lemaradásunkat kell behozni, hogy a MOB centenáriumára készülő kötetben, mely 1995 szeptemberében jelenik meg, Borsod megye az olimpiai eszme megnyilvánulásáról, az olimpizmus ápolásáról hitet tegyen.

A Megyei Sporttörténész Társaság 1992. november 20-án alakult meg és jelenleg egyetlen célkitűzése a magyar olimpiai kronológia számára 1994. június 30-ig kézbe adni egy olyan díszes könyvet, mely méltó az olimpiai szellem tiszteletadására. Eddig végzett munkánk a kutatás terén igen eredményesnek mutatkozik, nyugtázva az akkori komák újságírói tevékenységét, mely a helyi sajtókból ezer számra ontja a dicső emlékeket.