Észak-Magyarország, 1993. október (49. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-26 / 250. szám

14 ÉSZAK-Magyarország Szólástér 1993. Október 26., KepB Zászlólobogás (Emlékezés 1956. október 23-ra) Mindig új tüzek lobbannak az ünnepi emléke­zésre, és ez így van jól! Minél többen, minél mé­lyebben közelítsük meg azokat a napokat, ame­lyek a XX. század legszebb napjaiként vonultak be történelmi tudatunkba, emlékeinkbe! Ezt se­gítik azok a képek is, amelyek a televízió képer­nyőjén adják tudtul a később felnövő nemzedék­nek, hogy ennyire egységesen és ennyire szaba­don a nemzet semmit nem kívánt, mint éppen október 23-án a saját sorsát saját kezébe venni. Néhány gondolattal kívánom az emlékezés tü­ze mellett azokat a napokat megvilágítani, amelyek célkitűzéseinek a megvalósulása és a megvalósulás mértéke lehet örömünk e jeles napon. Meg kell vallanom, hogy úgy vélem, az örömtüzek fellobbanása pillanatában sokan megpróbáltak értelmet adni saját szemszögük­ből, vagy éppen pártállásuknak, ideológiájuk­nak megfelelően mindannak, ami akkor tör­tént. A gondolkodásunk szabadsága azonban nem jogosít fel arra, hogy azt az összhangot va­lamiféle disszonancia váltsa fel, vagy kakofóni­ának minősítsék, mint tették három és fél évti­zeden át. Mi azt az egységes egyet ünnepeljük, amelyben az ország népe egy volt, különbség nélkül, nem törődve azzal, hogy a másik hon­nanjött. Csak az volt a fontos, hogy merre tart, a közös úton halad velünk! Azok, akik az utcára léptek, valamennyien a magyar piros-fehér-zöld zászlóval léptek az ut­cára. Senki sem jött más színű zászlóval sza­badságunkat, függetlenségünket vallani! 1956. október 23-nak jelvénye is van erről, és ez kíván elmondani a legtöbbet a történelmi események­ből: a gyufával kiégetett, lyukas nemzetiszínű zászló '56 jelvénye! Valamit kiégettek a zászló­ból, és ezért a lyukas zászlóért a barikádok mö­gé álltak, harcoltak, s a Zászló becsületéért, ha kellett, meg is haltak!. Ebbe remegett bele Eu­rópa, e miatt szégyenkezett az egész világ, hogy a hősök meghaltak tiszta ügyükért, s aki meg­maradt, bitófára került, vagy a börtönök mélyé­re, mint a századok szabadságharcai után. Ehhez kellett annyi áldozat? Hiszen a sajtó, a médiák tele voltak annak az állításnak az iga­zolásával, hogy magyarságunk még soha nem volt ennyire szabad, mint a forradalmat mege­lőző időszakban. Ám éppen 1956 viharaiban fo­galmazták a nagy bűnvallást: „hazudtunk reg­gel, hazudtunk délben, hazudtunk a napnak minden órájában”. Ez a vallomás emelte dicső­ségre annak a néhány napnak a rádióadásait, megjelent sajtótermékeit. Tévedne az, aki úgy gondolja, hogy a lyukas zászlóval megoldódott minden probléma. Hi­szen az orosz megszállás nem katonai és átme­neti állapot volt, hanem szellemisége terpesz­kedett magyar szabadságszeretetünk, függet­lenségi vágyunk fölé! Proletárköltőnk, József Attila fogalmazta meg kora számára mondan­dóját, és ez visszhangzott lelkűnkben: „Adj emberséget az embernek, Ádj magyarságot a magyarnak...” Mert nem csupán az lett ellensége a hazának, aki fegyvert fogott ellene, hanem mindazok, akik a világháború után „gyarmatsorsba” taszí­tották. Megvalósult a XX. század kellős köze­pén ezen a földön a gyarmatsorsunk, leigázott nép lettünk. Minden megfogalmazott követe­lésnek az volt a legelső pontja, hogy az orosz csa­patok vonuljanak ki! Mindazok, akik az orosz jelenlét szellemi következményeit munkálták, szembenállók lettek egy másik barikád túlsó ol­dalán. A pedagógia koronázatlan királya, Ma­karenko lett, a mezőgazdaság kötelező filozófi­ája a szovhoz és a kolhoz, iparunkat pedig tel­jesen alárendelték az orosz hadiiparnak, hadi­gépezetnek és érdekeltnek. Közigazgatásunk és belügyi rendszerünk hív másolata volt a totali­tárius bolsevik belső rendnek, és aki csak fog­ható volt, titkos jelentéseket adott szomszédról, saját családjáról, hittestvéreiről, vagy unokái­ról. Ma szinte nem tud róla senki, hogy brosú­rákat írtak az egyházi szolgák számára, a va­sárnapi igehirdetések kötelező témái voltak ezek. Ma ünnep az Ünnepünk! Mert a világhó­dító törekvés megsemmisült, mert szabad lehet népünk, amely annyira szerette szabadságát, hogy minden évszázadban meghozta érte óriá­si véráldozatát. Harcolt függetlenségéért, és a túlerővel szemben sem hátrált élete fogytáig. A nemzet csak önmaga ellensége lehet, ha sza­badságát idegen érdekeknek akarják eladni hitvány fiai, ha függetlenségét csalfa ideológi­ák baál-oltárán áldozzák megvásárolható lelki­ismeretű korcsok. Ez az ünnep csak tiszta lel­kiismereteket enged a lyukas zászlóhoz, csak azok emelhetik magasra '56 glóriáját, akik önérdek nélkül a nemzet sorsáért buzognak, szabadságát és függetlenségét mindennél több­re tartják! Jöhetnek farizeusok, álszentek, az élet szörnyű vámszedői, idegen érdekek kiszol­gálói, önérdekű óriások, mind-mind esetlenül érnek a szent áldozat helyére! Csak a szabad­ságunk és függetlenségünk igaz papjait engedi áldozni népünk, akik méltókká lettek arra, hogy legszentebb szavainkat az ajkukra ve­gyék, lyukas zászlónkat a magasba emeljék. A lelkiismeret zászlólobogás, azt megerőszakolni, hódolásba taszítani nem lehet! Mi szabadsá­gunk és függetlenségünk megvalósulása idő­szakában felemelt fővel ünnepelünk! Bán István ref.lelkipásztor a POFOSZ megyei szervezetének az elnöke Orbán Viktor a költségvetésről (Részletek a képviselő parlamenti beszédének jegyzőkönyvéből) Természetesen ma még senki sem tudhatja, hogy pontosan milyen helyzetben les? 1994 nyarán a ma­gyar gazdaság, milyen állapotban lesz a társadalom. Nem az a feladat, hogy máris részletes határidőkkel ellátott programot állítsunk össze, hanem az, hogy megoldást találjunk ■ a gazdaságpolitika megváltoztatá­sára. A Fidesz gazdaságpolitikájának alapelvei választási lehetőséget te­remtenek az embereknek és alter­natívát állítanak szembe a jelenlegi kormánykoalíció gazdaságpolitiká­jával, mely alternatíva szerint a mai helyzetben gyökeresen más költség- vetésre lenne szükség. A Fidesz parlamenti frakciója nem fogadja el a kormány költségvetési javaslatát, mert ez is folytatja a jövő felélését azzal, hogy kiadásai sokkal nagyobbak, mint bevétele, s a hiányt magas kamatú hitelekből pótolja. Az Antall-kormány 3 év alatt annyi belföldi adósságot halmozott fel, melynek kamatterhe megegyezik a kommunisták 40 év alatt felhalmo­zott külföldi adósságterhével. 1994- ben már 220 milliárd forintot tesz ki a tervezett költségvetési kiadások­ból csak a felhalmozott hitelek ka­mata. (Ez a 220 milliárd forint any- nyi, mint az összes személyi jövede­lemadó befizetés.) Ezen összeg kö­rülbelüli felét a jelenlegi kormány 3 év alatt kibocsátott állampapírjai- nak a kamatterhe teszi ki. Miért növekszik ilyen rohamosan a kamatteher? Mert nincs gazdasági növekedés. A Fidesz szerint a gazdaság jelenle­gi helyzetéből csak úgy lehet kiutat találni, ha a költségvetési politika elősegíti a gazdasági növekedés be­indulását. Ä befizetett költségvetés ezt figyelmen kívül hagyja. S nagy hibája az is, hogy több bevétellel szá­mol, mint amennyit képes lesz be­hajtani. Tervez privatizációból több mint 40 milliárd forintnyi készpénzbevételt, miközben a kárpótlási jegyekkel szemben kellene 150 milliárdot fel­kínálni, és azt sem tudja, hogy mi­lyen vagyont adjon át a társadalom- biztosításnak. A kormány nemcsak a bevételek fel­ültervezésében folytatja az elmúlt években megszokott gyakorlatát, hanem ugyanezt teszi, amikor alul­tervezi a kiadásokat, mert eszükbe sem jut, hogy korábbi intézkedéseik következményei az 1994-es költség- vetést fogják terhelni. Ezen hibák eltörpülnek ahhoz a gaz­daságpolitikai tévedéshez képest, amelyet újabb adók kivetésével akarnak elkövetni. A minimumadó csak sarokba szorított pénzügymi­nisztériumi tisztviselők utolsó ötlete lehetett. A növekedés elősegítésének legfon­tosabb eszközeként javasoljuk a nagyarányú beruházási adókedvez­mények széles körű bevezetését. így a vállalkozóknál kinnmaradó összeg biztosan növelné a beruházásokat! Emellett a magánerős lakásépítés támogatása érdekében javasoljuk az ÁFA-visszatérítés visszaállítását vagy a felvett hitelek terheinek a személyi jövedelemadó-alapból tör­ténő leírhatóságát. Annak érdekében, hogy az ezen in­tézkedések eredményeként a csök­kenő bevételek ne növeljék meg na­gyon a hiányt, javasolunk kiadás- csökkentő lépéseket is:-A kormány szüntesse meg a pazar­lást!- A felesleges állami hivatalokat fel kell számolni!- A presztízs- és politikai célú berU' húzásokat vissza kell szorítani!- Az ország gazdasági teherbíróké­pességével nem állnak arányban a nagylelkű kötelezettségek (például közintézmények által fizetett végki­elégítések). Ezeket a kormány vizs­gálja felül!- Á szociális juttatásokból a vagy0' nosodó polgárokat nem kell támo­gatni, hanem a rászorultaiéra ke® költeni! Nem nyúlhatunk hozzá a szegények számára nyújtott olya** támogatásokhoz, amelyek nélkül képtelenek lennének az alapvető fo­gyasztási javakat megvásárolni. (A2 ilyen célú szociális kiadásokat nem szabad csökkenteni.) Politikai bátorságát ez a kormány már 1990 októberében elvesztettel gazdaságfejlesztési stratégiája P°‘ dig sohasem volt, hanem az iMF-tó* várja a recepteket vagy mumusnak akarja használni a népszerűtlen in­tézkedések bevezetéséhez. Mindez végső bizonyítékát adja an- ; nak, hogy az MDF kormánytól az ál- j tálunk szorgalmazott gazdasági f°r' dulatra nem számíthatunk. Politikai fordulatra van tehat szükség! Időszerű rekviem néhány kisgazdapártért Valamilyen egységért rimánkod- nak. Negyedik-ötödik egyesítő kí­sérlet után újból erőlködnek. Egy a programúk: Torgyánt szidni! Vele nem kívánnak egy akolban lenni. Vezérük lehetne Rajkay, Cseh Sán­dor, Bethlen István, stb., de Torgyán nem! A szakadárok vezér nélkül. (Mind elnök akar lenni!) Legutóbb szomorúan vallották be, hogy ők ugyan nem biztosan, de Torgyánék bekerülnek az új választáskor a Par­lamentbe. Ha nem sikerül nekik, akkor az Tor­gyán miatt van! Nem ők, a szakadá­rok, de Torgyán bontotta meg a kis­gazdák sorait! Mert Torgyán itt, Torgyán ott, Torgyán mindenütt! Ez nem mehet így tovább! Kellene már (újból Torgyánt gucsmoló beszédet tartani a Parlamentben), (Mizsei), újabb közös hatszemélyes bántó nyi­latkozatot megjelentetni az újság­ban (tavalyelőtt az Északban...). Mi­lyen szörnyű a kis pártok sorsa! Tör­vényellenesen, csúsztatással, félre­magyarázással is, de meg kell aka­dályozni a Független Kisgazdapárt frakcióalakítását! S Furcsa helyzet: egyesüljünk, de azért tegyünk ke­resztbe Torgyánéknak! Először a Független Kisgazdapártot kellett szalámizni, mert félő volt, hogy mint a mérleg nyelve, majd sok bajt okoznak. Közben azt vettük észre, hogy a sza­lámizást valószínűleg forszírozó kormánypárt maga is szalámizó- dott! Micsoda istenverés! Talán út­ban volt nekik a Független Kisgaz­dapárt? Az egyik pártvezér kiadta a jelszót: szét kell szedni őket! Oszto­gatni stallumokat, trösztigazgatósá­got, államtitkárságot, parlamenti jegyzőséget és más, jó pénzzel járó tisztségeket, és akkor szétbomlik a kisgazdák ősi pártja. Aki pedig már megkapta a zsíros ál­lást, az majd tovább bomlasztja a kisgazdaegységet, méghozzá be­lülről. Igaz, hogy a Független Kisgazda- párt is keresztyén, demokratikus és jobbközépi párt, de a diktatúra útjá­ban van! Tönkre kell tenni, kiközö­síteni a Parlamentből! Ha nem elég rágalmazni, benyálazni ezt a pártot és Torgyánt 3 éven át, akkor talán majd a negyedik évben sikerül „földbe döngölni”! Égyes gyenge akaratú emberek ug­rottak is az ugrató szóra, de a falvak népe, amelyik már megszenvedte és megszokta a bajkeverést, továbbra is hü maradt ősi pártjához: a Függet­len Kisgazdapárthoz! Időközben megszületett a párt hat­vanoldalas programja is! A szakadár pártocskák most már mintát is ve­hettek! A választási harcban jó fegy­ver lesz még! A megnagyobbodott Független Kis­gazdapárt - a vele szövetséges párt­tal együtt - bátran néz a választás elé, de a szakadások csip-csup pár- tocskái a rostán majd kihullanak és az elfelejtés jutalmával szállnak majd sírba! Iván Géza A „Zeneszümet”-ről „Manapság a komoly zenéből nehe­zen lehet megélni” - úja Dobos Klá­ra az Észak-Magyarország szeptem­ber 4-i számában „Zeneszünet” cím­mel. A kulturális rovat munkatársa azt elemzi, hogy a miskolci szimfoni­kusok elvállalták az Egri Nemzetkö­zi Táncdalfesztivál zenekari kísére­tének szerepét. Azóta keresem az újságban: ugyan valaki reagált-e erre a kritikára? Nem érintett meg senkit ez az „apropó” kommentár, pedig elgon­dolkodtató megyénk első hivatásos nagyhírű együttesének jelenlegi helyzete. Én nem azt fájlalom, hogy a hazai, sőt európai hírüket évtizedek óta megalapozó és fenntartó reprezen­tatív együttes - megyénk büszkesé­ge átváltott (most már másodszor) a könnyűzenei műfaj - táncdalok ze­nekíséretére. Úgy gondolom, a zene­kar vezetője, s illusztris művésztag­jai latolgatták az együttes etikai vé­leményét e kérdésben, de az a he­lyénvaló kitétel: „Manapság a ko­moly zenéből nehezen lehet megél­ni” - elszomorító jelenség, mely or­szágunkban gyűrűzik. 1956-tól a mai napig tartóan komoly hangszereseink nagy többsége el­hagyja az országot, vágyódik mun­kája, művészete után az igazságo­sabb és reálisabb anyagi megbecsü­lésre. Soha nem felejtem el kedves régi barátomat, Balogh Jánost, aki operaházi muzsikus volt, vagy Je- ney Zoltánt, akik elhagyták az or­szágot, megélhetésükért új utat ke- resve.Tudnék több példát is felhoz­ni, de ez a kettő is elég ahhoz, hogy a költő szavait idézzem: „Peregnek a fáról az őszi levelek Kit erre, kit arra kergetnek a szelek Más vidékre száll a csevegő madal' ka...” De másképpen volt ez hajdana- ban.... Néhány évtizeddel ezelőtt élt, (sál' nos önkezével vetett véget életének' Borsod megye tanácselnök-helyetj tes asszonya, Varga Gáborné, ak megyénk fővárosában, s a vidék összes rá érdemes városaiban községeiben hosszú időn kereszti*1 biztosítani tudta az öntevékeny vagy profi zenekaroknak, kórusok riak a működtetési lehetőségét. A kórusmozgalom soha nem lesz nri' gyénkben olyan támogatott, min1 akkor volt. Értette a módját az any0' giak szervezésének, a zenében elf hiszen maga is hangszeres Volt- Minden jótékony gondolatát ism0*' tűk, éveken át Éngi Istvánnal, nk' gyei karnagy barátommal mellen6 dolgoztunk a megyei KOTA szerte' zetben. Kórusvezetői múltam leg®®' gyobb ténykedései közé tartozott amikor Varga Gáborné, a KOTA el' nőké meghívására részt vehette^1 kórusommal a megyei sportcsarnok ban rendezett bemutatókon. . Távol áll tőlem a pártkorsz0^ visszasírása, sőt még a nosztalgia** húrok pengetése is. Annyi azonb0 bizonyos: ha most is volna egy V0*' ga Gáboménk a megye és Misk° _ kulturális vezetésének posztján* vács László Miskolci Szimfonik** zenekar karmesterének nem keik volna frakkját zöld zakóra kiesére nie az egri táncdalfesztiválra. Bakonyi * Szerep nélküli társközség voltunk.. Vámosújfalu összefogással eredményesen halad az önállóság útján Vámosújfalu, az a tokaj-hegyaljai község húsz éven át az elsorvasztás­ra volt ítélve; egyesítették a tsz-ét, elvitték az önálló tanácsát, 'meg­szüntették az iskoláját. Ezért az újonnan választott képvise­lő-testület első feladatának tekin­tette, hogy mindent megtegyen a he­lyi közigazgatás, a helyi iskolázta­tás, a közellátás javítása érdekében. Úgy tűnik, nem eredménytelenül. Az elmúlt évben iskolát avatott a község. Ebben az esztendőben egye­di bútorokat gyártatott az iskola igazgatója és modem berendezéssel és felszerelésekkel várta most már a felsőtagozatosokat is. Az önkormányzat az épületet meg tudta építtetni, az eszközökre nem sajnálta az anyagiakat, de ahhoz, hogy itt és az országban mindenütt az oktatás emberíbrmáló legyen, és a kor színvonalán megálljon annak letéteményese a Vámosújfaluban tanító és nevelő 14 pedagógus. Az önkormányzat igyekszik az isko­la iníf astrale túráját is megteremte­ni, ezért ebben az esztendőben meg­kezdte építtetni a sárospatald PRIDOMINVEST Kft.-vel a napkö­zi ebédlő, konyha és járulékos részei, valamint politechnika terem, könyvtár épületét, mely előrelátha­tólag 6,500.000 forintba kerül. A hé­ten elkészült a faluház külső hom­lokzatának terve is. Ezt az épületet egy nagyméretű, de félbemaradt családi ház átalakítá­sával valósítja meg az önkormány­zat, melyre nagy szüksége van a la­kosságnak rendezvények, iskolai ünnepségek megtartására. A kivitelezés előrelátható költsége ebben az évben 1,678.000 forint. Na­gyon sokan jöttek a nyáron szerve­zett társadalmi munkára a község lakói, hogy a leendő faluház körüli terepet rendezzék, s egy megálmo­dott park legyen belőle reménység szerint a következő esztendőben. A Németországból kapott tűzoltó autónak az egyesület tagjai garázst építenek szabad idejükben. Mások kisebb üzietek kialakításával foglal­koznak, garázsból, lakóházból a jobb ellátás érdekében. Ahhoz viszont, hogy a lakosság szemlélete, gondolkodása, életfelfo­gása megváltozzon, elengedhetetle­nül szükség van az egyházak mun­kájára. Az új iskolában órarendbe beépítet­ten tartja a három felekezet lelki- pásztora a hittanórákat. S szeptembertől az óvodában is meg­indult a gyermekek hitben való ne­velése. S hogy ez a munka ne akadjon meg az iskola elvégzésével, a református egyház - az egyházkerület 500 ezer forintos támogatásával és a hívek je­lentős adományaiból - önkéntes munkával gyülekezeti otthon építé­sét végzi temploma mellett. Jó ta­pasztalni, amikor az országra sok esetben a széthúzás jellemző, itt más felekezetű szakemberek is részt vesznek a gyülekezeti otthon építé­sében úgy, hogy az egyházközség még munkadíjat nem fizetett ki, de az épület tető alatt van. Felemelő érzés tapasztalni, hogy.) egykori, úgynevezett székhely'»0 , ség némely fiatalja és sportszel'0 szakemberei is a két évtized után1 ősszel újra indult - egykor nagy0 jónevű - Vámosújfalui Sport Egy. sülét színeiben játszanak és segiü az itteni egyesületi munkát. Csak elismerés illetheti azokat a j1 lyi lakosokat, akik a tönkrement t**^ ballpálya helyreállításában a sp°L vezetőség és a sportolók melle a* tak. n Hisszük, hogy csakhamar meg}e® volt szerep nélküli társközség0^ mindaz, amit kőből lehet épített* teljes energiával, s az újra itt let® j, pülő vagy bejáró pedagógus érte* : séggel karöltve, ki-ki hite és tud0 szerint szolgálhat hazánk e kiss getén a rábízottakért. <s. Vámosújfalu tehát helyi összeM^j, sál eredményesen halad az 0,1 lóság útján. _ . \Endre Sándor református lelkip0& polgárnő1 .ztof st°r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom