Észak-Magyarország, 1993. október (49. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-23 / 248. szám
VB ÉM-héfvége ÉM - riporf Október 23., Szombat mmmmMMmmmmmmmmmMmmmmmmm Távol vannak, Udvardy József Forró (EM) - A község emlékezete szerint két generációval ezelőtt a helybéli cigányok kora tavasztól késő őszig csak mezítláb jártak, télen pedig zsákvászonba bugyolálták a lábaikat. Hagyományos kézműves mesterségeik mellett a módosabb és a kevésbé tehetősebb gazdáknál vállaltak napszámot. Mint Forrón mondják, akkoriban a szájukat sem merték kinyitni, nemhogy követelőztek volna. Sokan most is azt tartják róluk, jobb lenne, ha csendben maradnának és inkább szorgalmukkal, kitartásukkal bizonyítanának, mint a magyar paraszt, akinek vérében van a munka, a gyarapodás ősi, olthatatlan vágya. A bútort is maga készítette Zsákvászonban toporgó elődeik színvonalához képest az elmúlt évtizedekben hétmérfóldes csizmával haladt előre a forrói cigányság. Igazi putri már a Temetősoron sincsen és a Széchenyi utcában irigylésre méltóan tágas, emeletes házakat építettek. Lakatos Elek otthonában minden helyiség a gazda szorgalmáról tanúskodik. Lakatos Zoltán társaságában beszélgettem vele.- Amikor csak egy résnyi lehetőségem nyílott rá - mondja a 24 éves fiatalember - belevágtam az építkezésbe. Az anyagokat természetesen kölcsönből vásároltam meg, de a munkát már saját tudásunkból és erőnkből végeztük el. Nemcsak falat húztam, vakoltam, festettem, tapétáztam, hanem a bútorok egy részét is a saját kezemmel készítettem.- Asztalos lenne a szakmája ?- Nem. Betanított szigetelőként dolgoztam, amíg lehetetett. A szobabútort mégis a saját kezemmel szabtam ki, ragasztottam össze. Nekünk szerencsés adottságunk a jó kézügyesség. A fogásokat gyorsan ellessük egymástól és van merészségünk belevágni a legnehezebbnek látszó feladatba is. Négy évvel ezelőtt egyébként még 16 ezer forintokat kaptam kézhez. Istenem, még ma is milyen jó lenne az a pénz! Egy miskolci céghez jártunk be nap mint nap. Még az utazási bérletet is kifizették nekünk. Am ahogy tönkrement a gazdaság, úgy zárultak be előttünk is az ajtók. Jött a csődeljárás, mi pedig utcára kerültünk. Amíg járt a munkanélküli segély, csak-csak kibírtuk. Am most már csak az önkormányzat könyörületére vagyunk utalva, illetve a havi 5120 forintos támogatásra. Az a pénz megélhetéshez kevés, az éhenhaláshoz viszont sok. De nem is a szegénység a mi legnagyobb sérelmünk most. Cigányosztály indult- Hanem ?-Az iskolában az elsősökből cigányosztályt szerveztek. Ez nagyon fáj nekünk.- Miért ?- Mert úgy gondoljuk, hogy ez nem más, mint a faji megkülönböztetés egyik megnyilvánulási formája. Egyelőre csak az iskolában különítik el a cigányokat, aztán majd az autóbuszokra sem szállhatunk fel, később kizavarnak a parasztok boltjaiból, szórakozóhelyeiről.- Azért ez már túlzás.- Nem az. Bizonyítékunk is van rá. Visszajutott a fülünkbe, hogy az egyik forrai vendéglátóhelyen a kidobóembereknek megparancsolták, születéstől fogva „barnák” be nem tehetik oda a lábukat.- Maguk talán túlzottan érzékenyek.- A gyerekére minden szülő érzékeny. Tanulatlan, buta ember már most sem jut munkához, nemhogy tíz-tizenöt év múlva, amikor ezek a gyerekek befejezik az iskolát. Már ha egyáltalában sikerül nekik szakmához, végzettséghez jutniuk. Ha most csak a minimumot kapják meg, éppen csak átlökdösik őket egyik osztályból a másikba, hogyan felvételizzenek majd a középiskolába? Velünk szemben ezt a megkülönböztetést még nem éreztették. Itt meg eleve elnyomják őket. Nem akarják, hogy a cigányból orvos, mérnök, tanár legyen. A tanulás, a tudás mindennek az alapja.- Nem lehetséges, hogy a cigányosztályt éppen pedagógiai indokkal hozták létre ?- A hátrányos megkülönböztetésre nem lehet semmilyen ok. Mi ismerjük, mi van az egész ügy hátterében. Az igazgató úr, aki az egészet kitalálta, az egész iskola elcigányodosodásától fél. Attól tart, hogy a gazdagabb parasztok kiveszik a gyereket az iskolából és elviszik őket a városba, Encsre, ami innen csak pár kilométerre van. Ha kevesebb a tanuló, nyilvánvalóan kevesebb pénzt is kap az államtól. Hiába mondja majd, az elszigeteléssel nem segít, csak árt nekünk. Ezért döntöttünk úgy, hogy minden lehetséges eszközzel harcolni fogunk ellene. Én emlékszem rá, milyen erőt adott nekem az iskolában, amikor a magyar gyerekek befogadtak bennünket. Milyen jólesett, hogy a pad- szomszédom úgy beszélt velem, mintha nem is lennék cigány. Mint az arculcsapás Forró 2400 lelket számláló település a. megye legelmaradottabb, leghátrányosabb körzetében, Abaújban. A 3-as főközlekedési út a község gerincét szeli, át. Épülő, többszintes nagy házak, és a szegénység egyaránt jellemzi ezt a falut. A cigánylakosság létszáma körülbelül 800 fő. Az általában alacsony iskolai végzettségű, esetleg tanulatlan cigányok sem a mezőgazdaságban, sem pedig a fejletlen, értékesítési és fennmaradási gondoktól küszködő iparban nem jutnak munkához. Miskolc nem egészen 40 kilométernyire található, de a megyei város is súlyos munkanélküliséggel küszködik. Ha elvétve akad is egy-egy munkaalkalom, a vidéki cigányok még szerencsétlenebb helyzetben vannak, mint városi társaik. Egyetlen munkaadó sem bolond kifizetni a távolsági bérletek immár több ezer forintra rugó árát. A minimumra leszorított bérekből pedig egyszerűen lehetetlen megvásárolni az utazási jegyeket.- Vállalkozásra nem gondoltak?- Persze, hogy gondoltunk, - mondják a Lakatos fivérek. - Hiszen nap mint nap azon gyötrődünk, hogyan változtathatnánk a nyomorgáson. De nincs egyetlen ember sem a széles határban, aki tanácsot adna: a mai világban mire lenne vevő. Teknővájással, kosárfonással pedig nem foglalkozhat minden cigány. Annyi fuvarosra, lókupecre sincs szükség mint korábban. Ha lenne is valamilyen nagy ötletünk, nincs pénzünk az induláshoz. Az OTP nem ad, mert még a ház részleteit sem tudjuk kifizetni, nemhogy garanciát adnánk a kölcsön visszafizetésére.- Marad a kereskedelem.- Sajnos már az sem. Egy időben még vihettünk árut az ócskapiacra. Ha most valakit ipar nélkül elkapnak, egyköny- nyen megbüntetik 50 ezer forintra. Nem meijük megreszkírozni, mert ha lebukunk, mindenünk odavész. Ha nincs A Temetősor nem putrikból áll pénz, jön a végrehajtó, a foglaló határozattal.- Ha esetleg összefognának, szövetkezetét alapítanának?- Pénz nélkül ma már semmibe sem lehet belekezdeni, kölcsönt pedig nem kapunk. A cigányság ugyanúgy kimaradt a kárpótlásból, mint annak idején a földosztásból. Annyi szerencsénk volt, hogy az elmúlt szezonban az Autonómia Alapítványtól pályázattal sikerült 800 ezer forinthoz hozzájutni. A forrai határban béreltünk földet, és ott tér-' meltünk annyi krumplit, terményt, ami a házaknál elfogy. Piacra már nem jutott belőle, s nem azért mert lusták lennénk. A cigányság évszázadokig vándorló nép volt. Bennünk nem öröklődtek generációról generációra a földművelés fogásai. Ha van is akarat bennünk, a szakismeret hiányzik. Tekintélyes, jó vezető emberekre volna szükség, akik megmutatnák, mit hogyan csináljunk és igazságot tennének, ha békétlenség van közöttünk. Évszázadok lemaradását nem lehet egyik napról a másikra behozni, még akkor sem, ha foggal körömmel akarjuk. Csak abban reménykedhettünk, hogy a gyerekeknek legalább van esélyük a felemelkedésre. Ha viszont már az iskolában megkülönböztetik őket, csak a dac nő meg bennük, nem a tudásvágy. Elemi vágyaink arculcsapása a cigány- osztály. Élni sem érdemes Mint az ország bármelyik cigánytelepén, a forrói Temetősoron is a pénzespostás a legszívesebben látott vendég. Más nemigen jön, a családi pótlék minden hónapban pontosan megérkezik. Sok család számára ez a pénz itt a megélhetés egyetlen forrását jelenti. Három gyerek után 11 ezer 200 forint jár. Gulyás Kálmánná 9 gyereket nevel. Nekik havi 32 ezer forint családi pótlékot hoz a postás.- Sokszor a szemembe vágják hogy a gyerekeink tartanak el bennünket. Ha ez igaz is, nem a mi szégyenünk. Nem mink akartunk munkanélküliek lenni. Aki irigyli tőlünk azt a kis családi pótlékot, próbálja csak ki, mit jelent tizenegy embernek csak kenyeret venni naponta! Mit ad kilenc, növésben lévő gyerekre, cipőt, ruhát, iskolaszert kell vásárolni. Minden fillért megfogunk, nem pazarolunk. Mégis kölcsönkéregetésből élünk. Mire a családi pótlék megérkezik, a felével már tartozunk valakinek. A Temetősoron pillanatok alatt összeverődnek az asszonyok, majd megszólal a cigányok kórusa. Ugyanazt hallom tőlük is, mint szerte a megyében :- A segélyt csak hónapok múltán kapjuk meg a „tanácsházáról”. Hiába van nálam a karoniilő gyerek, úgy beszélnek ott velünk, mint a kutyával. A gyerekeknek meg cigányosztályt csináltak az iskolában. Ebben a világban nem érdemes még élni sem.- Akár hiszi, akár nem - válaszol a panaszokra Szunyogh János a forrói általános iskola igazgatója volt olyan cigánygyerek, aki még a ceruzát sem tudta rendesen megfogni. Őket ültessem az olyan gyerekek mellé, akik már az óvodában hozzáfogtak a nyelvtanuláshoz ? Egyikőjüknek sem használna, ha azonos tempóban próbálnának meg haladni. Éppen az válik a javukra, ha képességeikhez mérten lépésről lépésre, araszolgatva haladnak a tananyagban. Bennünket tehát csakis a jószándék vezetett, amikor megindítottuk azt az osztályt. Lakatos Elekéknek egyébként lehetőséget adtam rá, hogy megbeszéljük, mit miért tettünk. Ézért érthetetlennek tartom, hogy az újsághoz fordultak, s nemzetiségi problémát csinálnak abból ami nem az. A cigánygyerekek nem járnak óvodába, iskolaelőkészítőbe. Pedig lehetővé tettük számukra, hogy a délelőtti óvodai foglalkozásokon részt vegyenek, s még tízórait is kaptak volna, ingyen. Nem most kellett volna észrevenni, mennyire elmaradottak a gyerekek. Nem rajtunk kellene számon kérni saját hanyagságukat. A többi vádra pedig egy a válaszom: nem igazak. Hazugság az is, hogy a cigánygyerekek éheznének. Többségüket rendesen felöltöztetik, és elegendő uzsonnát, is hoznak magukkal. Az osztályismétlők, a túlkorosak mégis közülük kerülnek ki. Mi jószándékúan csak a lemaradást akartuk megelőzni. A tehetségesebb, jobban felkészült cigánygyerekeknek pedig természetesen helyük van a magyarok, vagy ahogyan ők mondják, a „parasztok” között is. Ki ltudja, mi van a cigánygyerek fejében? Az isten pénze sem lenne elég Gottfried József, Forró polgármestere nagyot sóhajt:- A cigányoknak az isten pénze sem lenne elég. A fogadóórákon, amelyeket 8-tól 10-ig tartunk, semmi mással nem foglalkozom, csak a segélykérelmekkel. Ha teljesítem a kéréseket, akkor a legjobb ember vagyok. Ha nem, mindennek elmondanak. Hallgatná csak végig, mit kell itt kiállnunk nap mint nap. Lehet, hogy nem volt egészen helyes döntés az elsős cigányosztály indítása. Nem nehéz nálunk hibát véteni, hiszen az általános elszegényedés a közintézményekben csapódik le. Csak a mérget nyeljük, idegeinket rongáljuk. A cigányság aránya egyharmados Forrón. A segélyek kilencven százalékát mégis ők kapják. Minden szempontból kivételezett hely zetet, akarnak maguknak kiharcolni Úgy látom, szerencsés esetben is évtize dek kellenek hozzá, hogy behozzák a la maradásukat. Most olyan távol vannak ők tőlünk, mint mi Amerikától. Fotók: Farkas Maya
