Észak-Magyarország, 1993. október (49. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-20 / 245. szám

14 ESZAKrMagyarország Ez is - Az is 1993« Október 20., Szerda Százesztendős gondok B. Balsai Jolán 1893-ban már 27. évfolyamába lépett a Borsod Miskolczi Értesítő, a csütörtökönként megjele­nő „társadalmi érdekeket képviselő vegyes tar­talmú hetilap, Borsodmegye és a borsodmegyei gazdasági egylet hivatalos közlönye. Az év ele­jén nyugodt magabiztossággal így biztatta az előfizetőket: „amely lap, habár szerény körben és szerény eszközökkel ennyi évet megért, an­nak van létalapja: bizonyos, hogy reá szükség van s méltán kérheti közönségének további pártfogását.” Az év végén az újabb felhívásban már a sajtó közállapotaira is utalnak (számunkra is isme­rősen csengő szavakkal): „Ha valamely lap, amely tartalmának igazságára és komolyságá­ra súlyt fektet, irányában a következetességet szem elől soha nem téveszti és nem igyekszik többnek látszani, mint ami, arra, amit mond, építeni lehet: az a lap a mai világban kétszeres mértékben méltó a reális emberek pártfogásá­ra. Mert mostanság, midőn annyi szélhámos­ság, annyi hűhó, annyi füst szédíti az embere­ket, megbecsülendő az a kevés számú nyilvá­nosságú orgánum, amely, mint a mienk is, sze­rény eszközökkel működik ugyan, de senkit meg nem téveszt, megvilágítja józanul a közü­gyeket, a társadalmat, az eszméket - de nem hamis fényt vet azokra.” Az akkori idők nagy gondja, a társadalmi bajok leglátványosabb kifejezője a kivándorlás volt: „Pusztuló lakok, fogyó népesség mutatják nyo­mát ama közönyös szellem barangolásának, mely tévelyegide s tova, elhiszem jószándékkal keresve az igaz utat, de amely a leghelyeseb­bet meglelni mégsem búja, hogy a népet a ki­vándorlástól visszatartsa, ami pedig oly könnyűnek látszik. Nem merné állítani senki sem, hogy ha jó dolga van itthon a népnek, vagy csak tűrhető dolga is, kivándoroljon. A kiván­dorlás tanújele valamely politikai tekintetben elnyomott helyzetnek, vagy túlnépességnek, vagy rossz gazdasági viszonyoknak. Nálunk a két elsőről szó sem lehet, tehát áll a harmadik.” - Manapság nem annyira az országból, mint Miskolcról és a megyéből tapasztalható a ki(el)vándorlás más megyékbe, városokba... A kölcsön, a hitel kérdése szorító voltáról egy évszázada is panaszkodtak: „...a kamat nagyon magas. Kisbirtokosnak és kisiparosnak az. Rit­ka ember az, aki képes kisajtolni azt a nagy ka­matot abból a vállalatból, amibe fektette. Ez az oka, hogy mai napság egyértelmű a tönkreme- néssel a kisbirtokosnak vagy iparosnak köl­csönhöz való folyamodása. Ott, ahol rendezett hitelviszonyok vannak, a kezdő iparos biztonságosan veheti igénybe hi­telét üzlete megalapítására, vagy a már műkö­désben levő üzleti kiterjesztésére, anélkül, hogy bukástól kellene félnie: mert a kölcsön olcsó ka­matú és nem kell visszafizetni, mielőtt a pénzt gyümölcsözőleg megforgathatta volna... a köl­csönök nagyon rövid lejáratúak. A kölcsön, kü­lönösen a kisbirtokosoknak és iparosoknak úgy ér valamit, ha a visszafizetés akkor veszi kez­detét, amidőn az már gyümölcsözött a kölcsön- vevőnek. Enélkül az nem hasznára, de kárára szolgál.” A gabonatermesztők akkoriban a nyomott ára­kért a tőzsdét okolták: „Sokan tettek már kér­dést aziránt, mi az oka, hogy a gabonaneműek ára soha sincs arányban a termés eredményé­vel. Vagyis bár általában rossz termés van min­denfelé, az árak mégis alacsonyak s a gazdák igényeit egyáltalán ki nem elégítők? Megmond­juk röviden: a tőzsde az oka.” (Nem létező gabo­namennyiségekkel való üzérkedés ellen lép­tek fel). A lapban új pénzintézet alapítását is hirdetik: a Borsodmegyei Takarékpénztár Rt-ét. Alapítói között találunk földbirtokost, kereskedőt, ügy­védet, országgyűlési képviselőt, mérnököt, or­vost, - többnyire miskolciakat. Közlik a vármegye 196 legtöbb adót fizetőjének névsorát is, a fizetett adó összegével együtt. Az élen gr. Szirmay Alfréd szirmabesenyői földbir­tokos állt (6836 Ft), akitől jóval elmaradt a má­sodik és harmadik helyen álló. A többség 400- 1000 Ft közötti összeggel került a listára. A társadalmi élet fejlesztésének egyik módját a lap az asztaltársaságok felélesztésében látta. Ennek célja nem a gasztronómia, hanem a mű­velt társalgás, összekapcsolódás egyletekkel, ösztöndíjakkal biztosítani az oktatást, műve­lődést. Már akkor felfigyeltek arra, hogy az üdülés, s ezen belül is a fürdés, a gyógyüdülés a gazda­ságnak virágzó ága lehet, miként külföldi pél­dákra is hivatkoznak. „Legyen meggyőződve mindenki, hogy bárhány üdülőhely megtalálja a maga közönségét, ha abban a kényelemnek egy bizonyos foka és az üdülés feltételei megta­lálhatók... De a kényelem! Ez a fő kérdés! Ez az, mellyel magyarországi fürdőink még nem ren­delkeznek. Pedig enélkül, ha még oly áldott víz­zel és pompás levegővel bír is valamely fürdő, elveszett, vagy legalábbis nagyot csökkent an­nak értéke.” A miskolci utcák rendezetlensége az akkoriak­nak szemet szúrt. Dr. Kun Tamás kerek perec kijelentette: „Miskolc városából rendezett, a szépészeti s egészségügyi szabályoknak mindenben megfe­lelő város soha sem lesz, mert nem lehet.” — Tény, hogy van még teendő manapság is ezen a téren... Ki kit csapott be Hernádnémetiben? Mindenki a saját igazát és a pénzét keresi Nagy József Hernádnémeti (ÉM) - A talajba süllyesztett gázvezetékekre már régen földet terítettek, de a körü­lötte keletkezett nézeteltéréseket mindmáig nem sikerült tisztázni, elsimítani. Talán azért, mert mos­tanában a legkisebb közösségi sé­relem is elég ahhoz, hogy felborítsa egy utca lakóinak nyugalmát. S most Hernádnémetiben ráadásul nem is csak egy utcában ütötte fel a fejét a békétlenség. Az emberek azt mondják becsapták őket. Évek­kel ezelőtt, amikor megkezdődött a gázvezeték építése a községben, a családokra (portákra) eső költséget utcánként állapították meg. Ott kértek kevesebb beugrót, ahol a többség, majd mindenki az első szóra akarta a szolgáltatást. A megállapodásban az is elhangzott,- többen esküsznek rá, hogy írásban is látták - a később rákapcsolódok befizetéseit azok közt osztják szét, akik részt vettek a községi hálózat kiépítésében. Részint a költségek utólagos, és igazságos megosztása­ként, másrészt az elvégzett jelen­tős kétkezi munka ellenértéke­ként. Amiből a most bekapcsoló- dóknak már egyáltalán nem kell kivenni a részüket. Vajner Sándor a Rákóczi utcai épít­kezések lakossági bizalmija volt, ő így emlékszik vissza a nemrég múltra:- Valóban úgy szólt a megállapo­dás, hogy a kései rácsatlakozások, az utólagos befizetések ellenértéke minket illet. Mostanában újabb családok jelentkeztek bekötésre, a társulási díjat, annak rendje - módja szerint be is fizették, ám az a községháza pénztárában maradt. Felkerestük a polgármestert, aki hajthatatlannak mutatkozott, vi­szont döntése megerősítésére egy törvényt idézett, fellapozta az elu­tasításunkat alátámasztó jogsza­bályokat. Úgy érzik, kétszer fizettek — Ezt az utcabeliekkel sikerült megértetni?-Nem, mert előtte már voltak ilyen visszafizetések. Ezért jogászhoz fordultunk, aki megnyugtatott bennünket mondván csak akkor tarthatná meg a kései befizetése­ket az önkormányzat, ha azt annak idején a tanács előlegként fizette volna be a nehéz helyzetben lévő családok helyett.- Hol tart most a vita, merre lát­szik elbillenni a mérleg nyelve? — A polgármester kitart amellett, hogy nem fizet, az új bekötések dí­jait változatlanul megtartja. Gulyás Ferenc (Kossuth utca): - Mi még tavaly is kaptunk vissza ilyen befizetések után bizonyos összege­ket. Ezt tartom igazságosnak, mert a gerincvezetéket mi hoztuk létre, a társulások eredeti tagjai. A most jelentkezők akkor az újukat sem mozdították, ki ezért, ki azért. Per­sze volt köztük olyan is, akinek egyszerűen nem volt pénze, míg másokat hiába hívtunk, azt mond­ták köszönik, nem kérnek a mun­kából. Mi fizettünk is, dolgoztunk is, tehát ragaszkodunk hozzá: mi kapjuk meg részarányosán a most beérkező forintokat. így vannak ez­zel az emberek a többi utcákban is. Mi mentünk el annak idején az OTP-be is a még hiányzó pénzt fel­venni, nem a tanács. Az egyik lépés szabálytalan Kertész István (Vörösmarty utca):- Tavasszal volt egy falugyűlés és ott már azt kaptuk a polgármester­től, hogy ő nem fizet. Ebben az év­ben a mi utcánkban két rákapcso­lódó család jelentkezett. Megjegy­zem a miénk egy egyoldalas utca, az útnak csak az egyik oldalán van­nak házak emiatt jóval többet is fi­zettünk, családonként úgy 40 ezer forintot. Ennél fogva is jobban ra­gaszkodunk a minket megillető pénzhez. (Némelyik utcában 24 ezer forint is elég volt.) Most az ut­cabeliek engem ostromolnak, de nem tudom megnyugtatni őket. Vajner Sándor: - En már össze­gyűjtöttem az utcabeliek aláírását is a követelésünk nyomatékossá té­tele érdekében. Keressük az iga­zunkat továbbra is, mert az biztos, hogy valamelyik intézkedés sza­bálytalan. A befizetők meg röhög­nek a markukba, mert elegánsan átadják a beugrót, nekünk meg a pénzünkön kívül az erőnkkel is fi­zetni kellett. Kertész István: - Ma ezt már ná­lunk sokkal okosabban intézik a többi faluban. Ha a lakosság több mint 50 százaléka kéri a közmű ki­építését, akkor a költségek min­denkire kivethetők és utólag sem­mi vita sincs. Szilágyi György Hernádnémeti polgármestere jegyzőkönyvek, megállapodások katonás felsora­koztatásával fogad. Mind az omi­nózus ügyről szól, a sor végén a már emlegetett 1969. évi VII. tör­vénnyel. Kezdjük a végén, a törvénnyel, amelyik kimondja, hogy az utóla­gos rákötések esetén befizetendő közműfejlesztési hozzájárulás az önkormányzat fejlesztési számlá­ját illeti meg. Ki kit csapott be? S mit mond a polgármester?- Ezt nem ismertük eddig és így történtek a jogcím nélküli, jóhisze­mű visszafizetések az egyes társu­lásoknak, ott ahol utólagos rákötés történt. A törvény ismeretében ez a továbbiakban már nem eshet meg. Becsaptak minket annak idején, mint állampolgárt engem is. Mint helyi lakos magam is azonosulok a németiek véleményével, ám mint polgármesternek, be kell tarta­nom, tartatnom a törvény előírása­it.- Hány családnak fizettek eddig és mennyit?- Két év alatt 280-300 ezer forintot és ez a lakosság nagyrészét érintet­te. De 1992 júliusától senkinek sem fizettünk vissza.- Nyilvánvaló,'jó szívvel fogadták az addig kapott forintokat a néme­tiek, és legalább annyira nem tet­szik most, hogy ez az apanázs ela­kadt és ha önnél, ön miatt, akkor önre is haragszanak.- Ezeket a törvényeket én nem vizsgáltam,a megválasztásom után utólag felhívták a figyelmem arra, hogy a visszafizetés jogtalan a gáztörvény és a végrehajtási ren­delet értelmében. Utána néztem és leállíttattam minden ilyen kifize­tést. Utólag nyilvánvaló, hogy az önkormányzat károsodott a kifize­tésekkel.- Mi a sorsa ön szerint a kifizetett jelentős pénznek? Kizökkent az idő- Visszakérni, visszakapni már nem lehet, bár a törvény szerint ez az egyetlen megoldás, ám szerin­tem ez ma nálunk járhatatlan út. Azt hiszen ez lesz az ára többek kö­zött annak, hogy elsőként vezettük be a gázt. Mi még nem kaphattuk vissza az áfát sem. Az új országos intézkedéseket a mi példánkat is figyelembe véve hozták meg. Be­széltem az ügyünkbe bekapcsolódó jogásszal is, aki a gáztörvény értel­mezése után úgy nyilatkozott: ak­kor sem kellene visszaadnunk a most befolyó pénzeket a társulások tagjainak, ha arról annak idején írásbeli megállapodás készült vol­na. A magam szerepéről pedig ki­csit patetikusan annyit: kizökkent az idő, óh kárhozat... S hogy kinek kell helyrehozni ezt, arra a főhivatalokban sem sikerült mindkét fél számára elfogadható, egyértelmű választ kapni. Lehet, hogy azért, mert ilyen nincs is. Az ügy természetéből adódóan ugyan­is ki-ki keresheti a maga igazát - a törvény érvényesítését követelve - polgári peres bírósági eljárás kere­tében. Arra viszont senki sem ad előre garanciát, hogy a végén figyelem­be véve a figyelembe vehetőket, merre billen a mérleg Justitia ke­zében. Társasház az űrben együttműködve Washington (MTI) - Miután Clinton elnök elrendelte az évtized végére tervezett nagy, modulokból összeszerelendő Freedom (Szabad­ság) űrállomás 31 milliárd dolláros költségvetésének jelentős lecsök­kentését, a kidolgozott három terv mellett szó esett egy, az oroszokkal közösen létesítendő űrállomásról is. A1 Gore alelnök meghívására jú­lius végén Washingtonban járt orosz delegáció résztvevőivel meg­vizsgálták az orosz berendezések bevonásának lehetőségét. Bár végső döntés még nem szüle­tett az orosz közreműködés mérté­kéről a 10,5 milliárd dollárral le­csökkenteti amerikai űrállomás­programban, a közös terveket már nyilvánosságra hozták. Eszerint amerikai részről a Freedom űrállo­más Alfa-2-nek nevezett karcsúsí­tott változata, orosz részről pedig az 1986 óta a világűrben keringő Mír űrállomást leváltó Mír-2 egy­beépítéséről lenne szó, természete­sen a korábbi szerződéseknek meg­felelően a japán, európai és kana­dai modulokkal együtt. Az űr-társasház létrehozását egy­felől az segíti, hogy mindkét fél 1997-re tervezi a maga űrállomá­sának megépítését, s ugyan a közös megvalósítás vet fel néhány konst­rukciós problémát, de ezek egyez­tetések által és kevés anyagi ráfor­dítással megoldhatóak. Másfelől a közös megvalósítás mind az ameri­kaiak, mind az oroszok számára anyagi előnyöket is hordoz, becslé­sek szerint a nemzetközi űrállomás megépítése az orosz űrkutatás konyhájára hat-hétszáz millió,dol­lárt hozna, míg az Egyesült Álla­mok számára egymilliárd dolláros megtakarítást jelentene. Nem is beszélve arról az időről, amit az űrállomás moduljainak az orosz Proton rakétával történő világűrbe szállításával nyernének, hiszen a NASA-nak erre a feladatra megfe­lelő hordozója nincs. Az űrrepülő­gépek pedig legjobb esetben is csak tizenöt repüléssel, közel két év alatt lennének képesek az Alfa-2 valamennyi szerkezeti elemét a vi­lágűrbe szállítani. És akkor jött a gázóraolvasó autó... Washington (MTI-Panoráma) - A Washingtonban élő tudósító bizony néha átkozódik, hogy naponta ha- lomnyi hirdetést és számlát ont iro­dájának a küszöbére a postás. Eszé­be villan, hogy újabb csekkek tucat­jait kell kitöltenie, aztán postára adnia... Soha nem lesz vége - telefon- és te­lefaxszámlák-, telexvonal- és telexa- dásdíjak, biztosítások és újságelőfi­zetések, víz-, gáz- és villanyszámlák, televízió-előfizetési díjak és hitel­kártya-tartozások. Persze, azért van segítség. Például a Bell Atlantic Scan-Phone szolgáltatása, amely­nek révén telefonon keresztül, meg­felelő kódozással számlák tucatjait lehet kifizetni. Vagy akár árukat- termékeket megrendelni, átutaláso­kat mozgatni... És hát a „mindig elfoglalt” tudósító hajlamos ilyenkor megfeledkezni ar­ról, hogy még nem is látta a gáz­vagy a villanyóra-leolvasókat, pedig nyilvánvalóan erre jártak. De hát hogyan csinálják? lehet, hogy csak felbecsülték a fogyasztást, mert nem tudtak bejutni a házba? Vagy olyan diszkréten csinálják, hogy...? Nos, a rejtély a jövőben nem lesz rejtély. A washingtoni gáztársaság értesítette a fogyasztóit, hogy a kísérleti kipró­bálás után megkezdik az órák felsze­relését azokkal a rádió adóvevőkkel, amelyek nemcsak hogy pontosan mérik a fogyasztást, hanem az óra állását a kijelölt rádiófrekvencián a ház előtt elgördülő cégjelzéses autó fedélzeti számítógépébe táplálják egy szemvillanás alatt. Nincs alkalmatlankodás, nem kell odahaza várni órákon át, míg meg­jön a leolvasó, nincs mérgelődés és perlekedés... Az autó jön, leolvas, az adat pedig bekerül a központi komputerbe, amely majd kiállítja a számlát. Korán-miniatűr Újdelhi (ITAR-TASZSZ) - Indiá­ban található a világ legkisebb Ko­rán-másolata. Aziz U1 Rahim Han a indiai üzletember állítása szerint a magánkönyvtárában őrzött minden muzulmán számára szent könyvecs­ke vastagsága nem éri el az egy cen­timétert, hossza pedig a 3,5 centimé­tert. A Korán-másolat 735 oldalas és tulajdonosa harminc évvel ezelőtt egy barátjától kapta, aki Franciaor­szágból hozta a nem mindennapi ajándékot. Arra a kérdésre, hogy ed­dig miért hallgatott könyviárának különleges darabjáról, az indiai üz­letember úgy nyilatkozott, hogy egy madrászi gyűjtő felháborító nyilat­kozata késztette színvallásra. Hon­fitársa ugyanis azt híresztelte, hogy az ő birtokában van a legkisebb kéz­zel írt Korán-másolat a világon. A két vetélytárs ügyében most a Guin­ness rekordok szakértőire vár a dön­tés, melyikük nevét örökítsék meg a rekordok könyvében. Fizetésemelés a belga királynak Brüsszel (MTI)-Több mint 13 szá­zalékos illetményemelést szavazott meg a belga királynak a brüssze­li. képviselőház. A királyi család más tagjaival is „kegyesen” bánt a parla­ment. A nacionalisták és a flamand szélsőjobboldal túlságosan bőkezű­nek ítélte a döntést „egy gazdasági­lag mindenkitől áldozatot követelő időszakban”. Az augusztusban trón­ra lépett II. Albert évi 224 millió bel­ga frank (7 millió dollár) fizetést kap, 29 millió frankkal többet, mint amennyit elődje és bátyja, a július­ban elhunyt Baldvin. Ä törvényho­zás ezenkívül Fabiola királynénak, Baldvin özvegyének 44 millió fran­kos évi javadalmazást és életjáradé­kot, a királyi pár fiának, a 33 éves Fülöp hercegnek pedig 13 millió frank összegű javadalmazást is megszavazott. Kokain-értekezlet Tokió (MTI) - Kábítószerellenes bűnüldöző szervezetek rendeztek nemzetközi konferenciát a japán fő­városban az együttműködés fokozá­sáról. 23 országból érkeztek szak­emberek a tanácskozásra, amelyen a figyelem főként a kolumbiai maf­fia tevékenységére összpontosult. A kolumbiai kábítószerkartellek szál­lítják jelenleg az Egyesült Államok­ba és az európai országokba kerülő kokain 80 százalékát és újabban a dél-amerikai maffia a heroinüzletbe is bekapcsolódik. A kolumbiai kar­tellek Japánt, a világ következő legí­géretesebb kábítószerpiacának tart­ják és a jelentések szerint már meg is kezdték a kapcsolatépítést a helyi bűnszövetkezetekkel, a jakuzákkal. Ez év januárja és augusztusa között a japán rendőrség 21,8 kiló kokaint foglalt le, ami 16 százalékkal több, mint a tavaly lefoglalt mennyiség. A múlt évben kokainüzletelés miatt 85 embert vettek őrizetbe, ami rekord­nak számít a szigetországban. Első világítótorony Hanoi (Reuter) - Vietnam megépí­tette az első világítótornyot a vita­tott hovatartozású Spratly-szigetek egyikén. A világítótorony, amely a Song Tu Tay nevű szigeten emelke­dik, megkönnyíti a hajózást a kör­nyéken. Egyben alátámasztja Viet­nam álláspontját, amellyel igényt formál a szigetcsoport fölötti felség­jogra. A Dél-kínai-tengeren fekvő, mintegy 60 tagból álló Spratly-szige­tek alatt állítólag gazdag kőolaj-lelő­hely fekszik. A szigetcsoportra rész­ben vagy teljes mértékben igényt tart Vietnam, Kína, Tajvan, Malaj­zia, Brunei és a Fülöp-szigetek. Kö­zülük az első három csapatokat is ál- lomásoztat néhány szigeten. Legrégibb fogoly Kairó (MTI) - Az izraeli hatóságok szabadon engedték kedden a legré­gibb palesztin politikai foglyot. A 44 éves Szelím Haszan ez-Zrei 23 évet töltött börtönben - közölte Ahmed Tibi, a PFSZ vezetőjéhez, Jasszer Arafathoz közelállónak ismert izra­eli arab személyiség. A Fatah-akti- vistát Arafat személyes kérésére en­gedték el. Az autonómia-megállapo­dás végrehajtásáról szóló tárgyalá­sok múlt heti megkezdése óta a pa­lesztin foglyok kiszabadításának ügye központi kérdéssé vált Izrael és a PFSZ érintkezéseiben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom