Észak-Magyarország, 1993. október (49. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-19 / 244. szám

14 ÉSZAK-Magyarország i ..........: Szólástér - Hirdetés ....... ............ 1993. Október 19«, Kedd S zámolni kezdtem A kétségbeesés, az országért való ag­gódás miatt fogtam tollat. Egy Tv- műsor adott arra alkalmat. Én egy. ny. ált. iskolai igazgató va­gyok. - Az adásban meghökkenve hallottam, hogy az Állami Vagyon­ügynökség 4 alkalmazottja egy pár hónapi munkája után - munkahe­lyét felmondva - 60 000 000.- Ft azaz HATVANMILLIÓ forintot kapott végkielégítésként. Az agyam elborult e hír hallatára, majd számolni kezdte, hiszem mate­matika-kémia szakos tanár vagyok. Nyugdíjazásomig 40 év és 6 hónapot dolgoztam. Munkámat szellemi ín­ségmunkásként kezdtem 1935-ben évi 200.- pengő tiszteletdíjért a saúj- helyi megyeházán. 1938-tól 1944 no­vemberéig pedagógusként dolgoz­tam Visken (Máramaros vm.) 100.- P-től 300.- pengőig terjedő havi fize­tésért. -1944 novemberében a Szov­jetunióba deportáltak 500 magyar bajtársammal együtt, ahonnan 1947 júliusában jöttem haza. — 1947-től ismét a pedagógus pályán dolgozva 120.-Ft-ról 3500.-Ft-ra emelkedett a fizetésem 1976-ba tör­tént nyugdíjazásomig. Nyugdíjam 1976-tól 1993 szeptem­beréig 3200.- Ft-ról 15 000.-Ft-ra emelkedett. Ebben a 15 000.-Ft-ban benne van már az elhurcoltatáso- mért járó havi 1200,-Ft kárpótlási díj is. Számításaimnál ezt a 15 000.-Ft-ot úgy veszem, mintha a munkába ál­lásomtól kezdve ezt az illetményt kaptam volna. így egy évi fizetésem 12-szer 15 000.- Ft = 180 OOO.-Ft. A 40 évi fizetésem 40-szer 180 OOO.- Ft =7 200 OOO.-Ft. A17 évi nyugdíjam 17-szer 180 OOO.- Ft = 3 060 OOO.-Ft. Ez összesen 57 év alatti illetm. = 10 260 000.- Ft. azaz TÍZMILLIÓ-KETTÓSZÁZ- HATVANEZER forint. Az én nyugdíjam egy közepes nyug­díjnak tekinthető, melynél több százezren kapnak kevesebbet. De mennyi fizetése lehetett annak, ki egy pár hónapos munkát otthagyva hatvanmillió forintot végkielégítés­ként kapott? Ennyi pénzt csak an­nak az embernek lenne szabad fel­vennie aki Magyarországot felvirá­goztatja, nem pedig nyomorba dön­ti. De ki az az ember aki a magyar ál­lam kasszájából ki mer ennyi pénzt utalni egy pár hónapos jól, vagy in­kább rosszul végzett munka után. És miből?! Vagy a külföldi kölcsönök, melyek egyre emelkednek, az utolsó jelentés szerint már 23,5 milliárd dollár-ar­ra jók, hogy így elherdálják, és a bennfentesek egymás között szét­osszák? Közben pedig az ország fele éhezik, a létminimum alatt tengődik. Itt vannak a pályakezdők. Nem a mun­kahely, hanem az utca várja őket. A szerencsésebbjei még hat hónapig részesülnek 6000.- Ft segélyben, de utána? Az ilyen nagyvonalú osztozkodás el­len sem a minisztériumoknak, sem a honatyáknak nincs kifogásuk? Jó lenne ezekre odafigyelni, és azok­ból a milliókból valamit a szegé­nyeknek is juttatni, mert az elkese­redés nagy. Ha ez így megy tovább, az ország a forradalom felé sodródik- Jó lenne azt elkerülni és valamivel igazságosabb elosztáson gondolkod­ni. Nagy László Sárospatak Mai allatmesek Szólott egy strucc: lehet, hogy c megjegyzésem kissé epés... de melyik strucc tud annyi nyelni, mint a magyar költség vetés Rajz: MT Nyelvtanárok „csendes” eredményei A szándékunkról legelőbb. Amit nem akarunk, az a felesleges híradás, amit szeretnénk, az a teljesség igényének megvalósulása, ha lehet té­nyekkel. Simonfalvi László úrral akkor kerül­tem kapcsolatba, amikor elkértem tőle annak a dolgozatának a kivonatát, amelyért maga az angol királynő is dicsérő szavakra ragadtatta magát. Az ILS Nyelviskola országos hálózattá nőtte ki magát, sőt már az országhatárokon túl is működik. Egy tekintélyes szervezet. Az Észak-Magyarország szeptember 15-i számá­ban „Magániskola és a bürokrácia” címmel megjelent cikket olvasva már nem is tudom, hogy minek nevezzem önmagunkat. Nyelvisko­lának? Nyelvtanfolyamokat szervező gyüleke­zetnek? Elbizonytalanodtam. A Quali-School 1992 márciusában jött létre, azért hogy megfelelő jogi és gazdasági formá­ban folytassa azt, amit szellemi szabadfoglalko­zásúként már 1987-ben elkezdtem. Az angol nyelv tanítását. Egy merész lépés után 1992 ok­tóberében elnyertük a Londoni Egyetem vizs­gaközpontja címét és rangját. Közép-Európá- ban legelőször 1992 júniusában bonyolítottuk le a GRADED TEST írásbeli nyelvvizsgát. Ezt a tényt mi nem tudtuk, a vizsga tisztaságát fel­ügyelő Anne Rickwood, a Londoni Egyetem vizsgabizottságának az elnöke hozta tudomá­sunkra. Akkor a személyes közbenjárásomra az Észak-Magyarország egy rövid tudósítást jelen­tetett meg az eseményről. Máig hálásak va­gyunk érte. Azóta is folytatjuk nyelvoktató és nemzetközi nyelvvizsgát nyújtó tevékenységünket. Csend­ben. Mi és a tanítványaink örülünk annak, hogy a 60 %-ot is meghaladja a sikeres vizsgá­zók aránya. A GRADED TEST olyan nyelvvizs­ga rendszer, amelyik hat tudásszinten ad ki nyelvtudást igazoló bizonyítványt. Olyan tanu­ló is szerezhet nálunk a Londoni Egyetem által kiadott nemzetközileg elismert bizonyítványt, aki kevesebb, mint 100 órai tanulás után sze­retne hivatalos papírhoz jutni, és olyan tanuló is, aki nyugat-európai egyetemeken, főiskolá­kon kívánja felsőfokú tanulmányait megkezde- ni. Az idén nyáron az Állami Nyelvvizsga Bizott­ság évtizedes monopóliumát megkérdőjelezve az eddigi írásbeli vizsgák mellett kísérletként szóbeli vizsgákat is rendeztünk. A Londoni Egyetemről dr. Allan Möller szaktanácsadó ké­pezte ki tanárainkat arra, hogy hogyan kell egy a miénktől merőben más vizsgáztatást elvégez­ni. A dolog pikantériája csak annyi, hogy a ki­képzett tanáraink között ott volt a Miskolci Egyetem Nyelvi Intézetének az egyik tanára, Bátfai István is. A regionális televízió adott hír­adást erről az eseményről. Tudva azt, hogy az európai országok többségében nyelvtanári dip­lomát szerzett kollégáink külföldön is szeren­csét próbálhatnak, állást vállalhatnak, most azon fáradozunk, hogy hasonló helyzethez jut­tassuk a magyar kollégákat is. Az év végén már pontosan tájékoztatni tudjuk az érdeklődőket, akiknek 25 órás kurzussorozatokon kell majd részt venniük, ahhoz, hogy külföldön is tanít­hassanak. Havrán Zoltán angoltanár a QUALI-SCHOOL NYELVISKOLA (?) vezetője Az igazság pillanata — gyakoroljuk a hatalmat! A hosszabb ideje működő demokráciákban a polgárok négyévenként mérik meg pártjaikat. Ekkor van Hemingway szavaival az „igazság pillanata”. Minden párt (a volt kormányzó és az ellenzék is természetesen) ígér, bizonygat és ke­resi a választói kegyeket. Egy nagyon fontos dolgot kell most tudatosíta­ni, hogy hazánkban is el kell menni szavazni, minden egyes szavazó polgárnak megadatik ily módon az a lehetőség, hogy beleszóljon a törté­nelembe és személyesen saját szavazatával meghatározza a következő négy év történéseit. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyalázkodás mellett, ami ennek a jó kis magyar kampány­nak velejárója lesz, próbálják a választópolgá­rok kikényszeríteni a „miből” megjelölést is. Hi­szen lehet nagyszerű dolgokat ígérni, és lehet egy év kormányzás után azt mondani, hogy bo­csánat, az IMF „nem engedi”, a nemzetközi bankvilág „nem engedi”. Igenis, a pártok adjanak olyan programokat, hogy ezzel és ezzel az újabb áldozatvállalással, aminek megint mi leszünk a szenvedő alanyai, 1-3-10 év után ide és ide fogunk eljutni. Tu­dom, szörnyű az adósságteher, lehet megint a kommunistákra mutogatni, de az elmúlt négy évben is vettünk fel hiteleket, privatizáltunk, a kormány kivonult innét-onnét, az országgyűlés nagyszerű törvényeket alkotott, a nép is él va­lahogy ha olykor a fekete gazdaság „áldásait” is használva. De mi természetünknél fogva többet szeret­nénk. Nem akarjuk,,hogy az emberek munka- nélküliek legyenek. Érezzék meg a népfelség le­hetőségét és gyakorolják ha csak négyévenként is ilyen irányú hatalmukat, és minél többen já­ruljanak a szavazó urnák elé. Újhelyiné Győrfi Ibolya Miskolc. „Milyen nagy az Isten állatkertje?” „Isten országa, és az emberek buta­sága határtalan!” - szoktuk monda­ni - tréfás-bosszúsán - ha olyan túl­komplikált probléma merül fel, me­lyet egy kis jóindulattal, toleranciá­val, józan ésszel, játszva meg lehet­ne oldani. De ha a butasághoz még rosszindulat is párosul, akkor ön­kéntelenül kiszalad a szánkon: „Mi­lyen nagy az Isten állatkertje” De miért kell - ha egyáltalán kell - er­ről beszélni? Sajnos, kell! Elmon­dom, miért. Az utóbbi 30-40 évben, a „nagy ipa­ri fellendülés” korszakában, új váro­sok, városrészek épültek, nőttek ki a földből. Mert az ipar munkáskezek­re várt, a munkások lakásra. De honnan jöhetett ez az „utánpótlás?” csakis a környező falvaikból. Miskolc lélekszáma is pár évtized alatt, több, mint duplájára emelkedett. A mező- gazdaságból, faluról felözönlők ma­gukkal hozták a kistelepülések, kis­községek, falvak erkölcsi, és viselke­dési szabályait; és az új helyen nem mindenkinek, és nem azonnal sike­rült megszokni a városi életet, szo­kásokat, így, szaporodtak a problé­mák. Ha sikerült a beolvadás, akkor is egy kis nosztalgia visszamaradt a falusi élet után, de ha nem sikerült városlakóvá válni, akkor a gyökérte- lenség, a sehová nem tartozás tette próbára-évekre, évtizedekre-a be­települtek lelkivilágát. Mondanék erre egy példát. Húsz-egynéhány év­vel ezelőtt, hosszabb ideig Tiszasze­derkényben dolgoztam, így sok is­merősöm él ott. Amikor a „szent ke- resztségben” az akkori „Leninváros” a Tiszaújváros nevet kapta, odau­tazván, néhány volt kollégára reátá­madtam: imigyen. „Miért kellett ez nektek?! A Leninváros nevet nem szégyelltétek, a Tiszaszederkényt meg szégyelh'tik?! Hiszen a tatáijá- rás idején már Szederkény: falu volt! Sőt, 1268-ban már írásban is meg­említették!” - Ne így fogd fel - kért a barátom - így „városlakók” va­gyunk, nem pedig valami falusi prosztók! - Hol laktál te azelőtt? - kérdeztem az egyiket. - Csincseta- nyán, válaszolta. — És te? - kérdez­tem a másikat. - Én Ilonamajqrban - válaszolta. így már minden érthe­tő. Szomorú, de ezek a „városlakók” már lenézik a saját falujukat, a faj­tájukat, nekik azok már „prosztók”, azaz: műveletlen parasztok! „De nagy is az Isten állatkertje!” Még nagyobb a baj, ha elszakadtak ugyan a falutól, de a városban nem tudnak gyökeret ereszteni, még év­tizedek múlva sem. Ilyenkor mit te­hetnek? Bőrünkön tapasztalhatjuk. Mivel nincs a régi, az állandó elfog­laltság, mint a falun, ezért unatkoz­nak. Kora reggel kiülnek - mint a baglyok - a hűvösre, és késő estig megy az „Ámyékszéki Híradó”, azaz: a pletyka. Hogy milyen rend van a lakásukba: az gondolható. Ők rázzák ki az abroszt, a szőnyeget az ablakon át, az alattuk lakók nagy örömére. (Főleg: ha nyitva van az ab­lak!), és dobálnak ki, mindenféle gusztustalan dolgot. Ám ez mégnem elég, igyekeznek - unalmukban - mindenbe belekötni. Kedves ismerősöm, a 82 éves János bácsi a mérnök fia, és a tanárnő me­nye rimánkodására, faluról hozzá­juk költözött. De János bácsi kikö­tötte: csak akkor költözik hozzájuk, ha magával viheti Vackor nevű, 4 éves puli kutyáját is. A „tanár néni” eleinte kicsit húzta az orrát, de a für­detéssel, spray-vel, Vackor szalon­képesség tétetett, hűségével, szere- tetével mindenkit meghódított úgy, hogy a mérnök úr néha így panasz­kodott - persze tréfásan - ismerőse­inek: Jí feleségem lassan többet fog­lalkozik Vackorral, mint velem!” Pár napja találkoztam az öreggel. Hogy van kedves János bátyám? - kérdeztem illedelmesen. — Hadd el édes fiam, - panaszkodott - ez a sok gyüttment, semmi ember, akiknek még mindig fakéssel kell levakarni a térgyirül a tehensz...t, agyon aka- rik ütni a Vackort! Vagy megmérge­zik, aszonták! - De hát miért? - kér­dem elképedve, hiszen Vackor a légynek se vét! Á gyerekeknek meg külön öröm, ha simogathatják dé­delgethetik ezt a kedves kis állatot! „Aszondik _ mondja János bácsi - meg akarja őket harapni! Pedig, ez sokkal finnyásabb! Csomók Jenő Miskolc Már az Óné. Demi továbbra is aondiát viseljük. if Sok ezer ember vásárolt már Ford autót régebben vagy a közelmúltban. Értük és autóikért jött létre és működik Magyaror­szágon a hivatalos Ford márkakereskedők hálózata, mely napról-napra többet nyújt. Lehet, hogy Ön személyesen még nem ismeri a Fordot. Talán használtan vagy nem hivatalos kereskedőtől, esetleg külföl­dön vásárolta az autóját, így még nem járt hivatalos Ford márkakereskedőnél. Mindez nekünk nem számít. Ami fontos, hogy Ön Fordot vezet és mi szeretnénk a gondját viselni, és meg­hívni egy találkozóra hivatalos Ford márka- kereskedőjéhez, hogy megismerje a Ford családot és szolgáltatásainkat. Ezért most hivatalos Ford márkakeres­kedőinknél ingyenes, 27 pontra kiterjedő téli műszaki átvizsgálást kínálunk. Hiszen a tél közeleg. Jönnek az esős napok, hó, sötétség. Fontos, hogy Ön meg­bízhasson Ford autójában. Az ingyenes téli műszaki átvizsgálás október 11 és 22 között tart, és érvényes minden magyarországi Ford autóra, füg­getlenül az autó korától és származási he­lyétől. A lap alján megtalálja hivatalos Ford márkakereskedője címét és telefonszámát. Már várja az Ön jelentkezését és hozzá mindig fordulhat, ha a Ford eladási, alkat­részellátási szervizszolgáltatásaira van szüksége. Most és a jövőben. Mert bár az autó az Öné, mi azért to­vábbra is gondját viseljük. Berniünket Ön vezet. Auto Tester ”M” Kft. 3527 Miskolc József A. u. 45. Tel.: (46) 349-259 Fax:(46) 356-520 Auto Top Kft. 3531 Miskolc Győri kapu u. 53. Tel.: (46) 353-858 Fax(46) 356-085

Next

/
Oldalképek
Tartalom