Észak-Magyarország, 1993. október (49. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-02 / 230. szám

ÉM-Riport Október 2., Szombat ÉM-hétvége V Erzsikéék új hazája Amerika Egy örökbefogadás története - a döntés visszavonhatatlan Nyikes Imre Az ügyeleti telefon csörgése kiverte az álmosságot a szememből. Hát még ami­kor az először ismeretlen telefonáló kö­zölte: „El akarnak rabolni két gyereket a megyéből. Bostonba viszik amerikai­ak, akik már itt is vannak értük. Bővebb felvilágosítást Horváth Elemér adhat Hemádvécsén, a nevelőintézetben...” Az iskola és a nevelőotthon a főút mel­lett van, szemben az önkormányzati hi­vatallal. Horváth Elemér gondnokot ha­mar előkeresik.- Nem engem kell keresniük - mondja, amikor megtudja, miért jöttünk -, ám­bár én is érintett vagyok a dologban. De Erzsikének és Erikának a sógorom, Bi­tó Dezső a nevelőapjuk. Azaz, csak volt- teszi hozzá -, hiszen a két kislányt már elvitték... Itt dolgozik az említett sógor, Bitó De­zső is. Bemegyünk négyesben egy nyu­godt szobába, s ott kezd kikerekedni a tanulságos történet.- A Lakatos kislányokat négy éve hoz­tuk el Abaüjszántóról - kezdi a történe­tet szemmel láthatóan nehéz szívvel. - Nekünk ugyan már volt két gyerme­künk, a most tizenhatodik éves Dezső és a most tizennégy éves Anita, de tudja, hogy van az: ahol kettő van, megfér a többi is. Hamar megkedveltük, megsze­rettük őket, s úgy láttuk, ők is minket. Óvodába is jártak, a nagyobbik most ment volna iskolába. Tavaly december­ben azután az éppen ellenőrző felügye­lőnő szólt, hogy ha akarjuk, örökbe fo­gadhatjuk a lánykákat.- Ekkor léptem közbe én - szólal meg Horváth Elemér. - Azt gyanítva, hogy afféle csalétek az egész. Volt már ilyen. Azt tanácsoltam, egyelőre váljanak.- Vártunk, ez az igazság - folytatja Bi­tó Dezső. - De nem kellett volna, pláne nem olyan sokat. Amikor azután meg­tudtuk, hogy itt vannak az amerikai szülők, rohantunk mi is be Miskolcra, a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetbe, hogy vállaljuk az örökbefogadást, de ak­kor már késő volt. Aztán megjelentek az amerikaiak Halmajon, s kétszer egy- egy napra elvitték Erzsikét és Erikát. Vettek nekik fagylaltot, játékot, a gye­rekek jól érezték magukat velük. Har­madszorra már néhány napra vitték el őket. Már csak az orvosi vizsgálat miatt jöttek a gyerekkel Halmajra. A kislá­nyok akkor már mások voltak, szomo­rúnak láttuk őket. De el kellett búcsúz­nunk tőlük. Volt ott olyan sírás-rívás, amilyet még nem látott az utca. Együtt sírtak velünk az amerikaiak is. A fele­ségem meg azóta egyfolytában beteg, le is fogyott, annyira bántja a dolog. Későn kaptak észbe Halmajon könnyen megtaláljuk a Dan- kó Pi sta utcát. Szívesen igazít útba min­denki. Bitóék többen is Iáknak a környé­ken , de amikor az örökbefogadást említ­jük, egyértelművé válik a dolog. Bitó Dezsőék takaros családi házban laknak. Amikor belépünk, majd ha­nyatt esünk a meglepetéstől. Egy ritka szép, feltűnően tiszta, ízlésesen beren­dezett otthonban találjuk magunkat. Meglehet, Bitóné máskor örülne a dicsé­retnek, most azonban még egy mosolyt se tud erőltetni az arcára. Szótlanul néz maga elé a koránál idősebbnek látszó, komoly Dezső és a szép Anita is, a két itthonlévő gyerek.- Nehéz ezen túltenni magunkat - pa­naszkodik a sorsra Bitóné. — Amikor azon a hétfőn megjöttek az amerikaiak 32 autóval a gyerekek orvosi vizsgálatát elintézni, s megkérdeztem Erzsikét, hogy vannak, hát nem mondott olyan szépeket, mint amikor először elvitték őket. Azt mondta, nem aludtak, csak sírtak. Meg sem fésülték őket rendesen. A harisnya is szét volt szakadva a lábu­kon, a cipó meg feltörte a lábukat. Lát­ta mindenki, hogy össze vannak törve. Akkor facsarodott össze a szívem, akkor jutott csak igazán el a tudatomig, hogy mit tettünk az örökbefogadás elutasítá­sával. — Mi is szerettük őket - szólal meg Ani­ta. - Meg ők is minket. Ma is telefonál­tam nekik, s mondták, hogy jól vannak. Szeretnének látni bennünket, de azt már nem lehet...- Én nem bántom, nem vádolom a Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézetet, hiszen mi hibáztunk - folytatja Bitóné. - Felkínál­ták a lehetőséget, nem is egyszer, hogy fogadjuk örökbe a gyerekeket. Nem tet­tük. De most már bánjuk. Tudják, az a két kislány teljesen azt hitte, hogy mi vagyunk a szüleik. Erzsiké kétéves volt, Erika meg még beszélni se tudott ami­kor idekerültek hozzánk Abaújszántó- ról. Úgy bántunk velük mint a sajátja­inkkal. De most már hiába mondjuk, hogy megbántuk a dolgot, hiába mond­juk, hogy bocsássanak meg nekünk Mis­kolcon, a válasz az, hogy már nem lehet visszacsinálni semmit. Sokba került a repülőjegy, meg a bérelt lakás, és így to­vább. De mi meg egyszerűen nem tu­dunk belenyugodni. A bátyám, Elemér még megpróbálkozik a cigány érdekvé­delmi szervezetnél, aminek ő a képvise­lője itt, hátha azok odafent közbeléphet­nek még. De már abban se nagyon bí­zunk... Már angolul tanulnak Miskolcon a Károly utcai Megyei Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézetben Czikó Benjámin igazgató szívesen vállalja a beszélgetést a vihart kavart ügyiül.- A megyében mintegy ezer kihelyezett gyermek él nevelőszülőknél - mondja. - Ez egyfajta jogviszonyt jelent. A nevelő­szülőkre vonatkoztatva például egye­bek között azt, hogy gondozzák, nevelik a családban a kicsiket, amit mi rendsze­resen ellenőrzünk. A gyámfeladatokat azonban továbbra is mi látjuk el. Ami­kor Lakatosék lemondtak a két kislány­ról, azok állami neveltté váltak. Ilyen­kor következhet az örökbefogadás. Eb­ben az esetben Bitó Dezsőéket elsőbbség illette meg, hiszen a két gyerek már a családjukban élt, nevelőszülői teendői­ket gyakorolták. Ám amikor felszólítot­tuk őket, többször és írásban is, mindig nemmel válaszoltak. A gyerek érdeke ilyenkor az, hogy véglegesen rendeződ­jön a sorsa, lehetőleg családban marad­jon, vagy kerüljön. A szóbanforgó ame­rikai házaspárnak másfél éve volt itt ké­relme nálunk örökbefogadásra.- Mennyire gyakori az ilyen kérelem?- A külföldre történő örökbefogadás meglehetősen szokványos dolog. Mind­járt hadd tegyem azonban hozzá, hogy sem az államnak, sem nekünk semmi­féle anyagi hasznunk nincs ebből. Ez az örökbefogadás akkor jöhet szóba, ha itt­hon is felajánlottuk már, de nem volt, aki éljen a lehetőséggel. A helyzet az, hogy az ilyen gyerekek 90-95 százaléka cigány, s nem nagyon kellenek örökbe­fogadva. Külföldön viszont, különösen Amerikában, nincs jelentősége, hogy a gyerekek, mint a két kislány is, cigá­nyok.- Hogyan zajlik egy ilyen külföldi örök- befogadás?- Az USA-ban igen szigorúak a vonat­kozó elírások, keményebbek, mint ná­lunk. A szülőknek nem csupán különbö­ző engedélyeket kell beszerezniük (pél­dául a Bevándorlási Hivatalét), hanem orvosi alkalmassági vizsgálatoknak is alávetik ókét. Természetesen anyagi helyzetüket is tüzetesen kivizsgálják, hiszen az örökbefogadottakat akár éle­tük végéig el kell tudni tartani adott esetben. Általános tapasztalat, hogy örökbefogadásra többnyire jómódú, gaz­dag házaspárok jelentkeznek az USA-ban. Jól érzik magukat...- Tehát értesítették az amerikai házas­párt...- Először, mint mondtam, Bitóékat és többször is. Miután ők nemet mondtak, attól a pillanattól fogva szerződésünk értelmében kötelesek voltak együttmű­ködni velünk, ha örökbefogadók jelent­keznek. Innen kezdve tudatosan készí­tettük fel őket, hogy a gyerekektől meg kell majd válniuk. Értesítettük az ame­rikai házaspárt, akik meg is érkeztek, s a két családot tolmács jelenlétében be­mutattuk egymásnak. Áz amerikaiakat- akik először szállodában laktak, majd lakást béreltek - hatóságilag meghall­gattuk, jegyzőkönyvben nyilatkoztak, pszichológiai vizsgálaton estek át és így tovább és így tovább. Végül is beindítot­tuk az új anyakönyveztetési eljárást.- Vagyis, Bitóék végképp lemondhat­nak a gyermekekről?- Elvileg, amíg az anyakönyveztetési el­járás le nem zajlik, fellebbezhetnek. De esetükben - noha tudunk mi is Horváth Elemér közbenjárásól a cigány érdekvé­delmi szervezetnél - nem sok, úgyszól­ván semmi remény nincs már arra, hogy a két kislányt visszakapják. Meggyőző­désem, hogy mi a legkorrektebben jár­tunk el velük szemben, de ők nagyot hi­báztak. Nekünk viszont mindenképpen a két kislány érdekeit kellett néznünk. Az amerikai házaspárral szemben sem lenne korrekt eljárás, ha most azt mon­danánk nekik, kár volt a sok ottani és it­teni hercehurcáért, a sok pénzért, men­jenek haza. Tudomásom szerint már meg is szerették egymást a gyerekek­kel. Az apa már sokat tanult magyarul, a gyerekek pedig igen fogékonyak az an­golra. Elhiszem, hogy Bitóéknak fájt és fáj az elválás, de meggyőződésem, hogy a két kislány jól érezi majd magát új csa­ládjukban, új hazájukban. Ritóné halmaii otthonukban a fiatal Dezsővel és Anitával, Erzsiké es Erika fényképet nézegetve Fotók: Farkas Maya A két kislány, a hatéves Erzsiké (balról) és az ötéves Erika A viták nem használtak a piacnak Nagy József Kazincbarcika (ÉM) - A növekvő szegénység a fényes boltokból az ócska­piacokra űzte a vásárlókat, ez a terep hovatovább egyes rétegek kizárólagos beszerzési forrásává nőtte ki magát. Kazincbarcikán a zsibvásár immár ki- türemkedik az utcára, a szomszédos boltok elé. Gyenes Imrét a város alpol­gármesterét a tervezett változásokról kérdeztük. • A képviselő-testület két és fél évvel ezelőtt úgy döntött, hogy a Városgaz­dálkodási Vállalat kezeléséből a piacot kiveszi és magánkézbe adja. Pályá­zatot írtunk ki, amelyik eleve arra épült, hogy a piac kikerül a város szélére a 26-os út mellé, mert itt bent egyre nagyobb helyet foglalt el, sok volt a szemét, a környék színvonala erősen leromlott. A pályázatra többen is je­lentkeztek, volt aki 10 milliós beruházást ígért az új piac kialakításához. Von­zó volt a pályázat mert a már említett okok miatt az ócskapiacot nagy ha­szonnal lehet fenntartani. Ám ahelyett, hogy a testület kihirdette volna a pá­lyázat eredményét, a polgármester úgy döntött, hogy a piac helyben marad, de eiTÓl sem engem, sem a másik alpolgármestert nem tájékoztatott, sőt a testületet sem. Akkor jeleztem, hogy a régi pályázatot le kell zárni és újat kell kiími a megváltozott feltételekkel. De nem írtak ki új pályázatot, viszont a polgármester a piac eredeti területén képzelte el a folytatást, amit a testü­letjóvá is hagyott és ériül értesítette az érdeklődőket. Két vállalkozó maradt végül versenyben, az ő ajánlatukat lehetett érdemben mérlegelni. Dobos Fe- rencét és Földesi Zoltánét. Az utóbbi egyébként képviselő is. Ó felkészülten állt az új feltételek előtt, mondhatnám, helyzeti előnyben volt. Akkor nem láttam ebben még semmi kivetnivalót, mert abból indultam ki, hogy egy he­lyi vállalkozó, aki egyben képviselő is, nem tesz a város ellenében semmit. Ma már tudom, hogy nem így van, mert elsőnek a saját hasznát nézi a város érdekeivel való egyeztetés nélkül. A gazdasági bizottság nem Földesit java­solta üzemeltetőnek, ám a testület a képviselő mellett döntött. Érezni lehe­tett: a szavazás előre „le volt futva”, ki kire voksol. Persze dönthetett így a testület, ehhez joga volt. Ezután a polgármestert felhatalmazta az önkor­mányzat, hogy a pályázat alapján kösse meg a szerződést. A szerződésbe már olyan részletek kerültek, amelyeknek a pályázathoz semmi közük sem volt. Nagyrészt törvénytelen részletek. Olyanok például, hogy a vállalkozó belee­gyezése nélkül a városban semmiféle kirakodó vásárt nem lehet rendezni, vagy például az engedélye nélkül 200 méteres körzetben senkinek sem lehet árusítási engedélyt kiadni stb. □ Ezeket a jogokat miért engedte át a város egy vállalkozónak ? • Azóta — augusztus 31. óta — egy új szerződés is született, és abban már ki- munkáltan ezek is benne foglaltatnak. A testületnek határozata van arra, hogy ha a polgármester szerződést ír alá valakivel, azt két bizottságnak vé­leményezni kell. Ebben az esetben a gazdasági és a jogi bizottságnak. Ezt a szerződést sem a testület, sem a bizottságok nem látták. Nem tudott róla a hivatal jogásza, sőt a jegyző sem. Csakhogy a vállalkozó közben rájött vala- mire. Hiába van monopolhelyzetben a régi piacon, mert ha magas bérleti dí­jakat szed, létesülhet másutt is egy hasonló piac. Ezért azt szerette volna elérni, hogy ilyen engedélyt senki más ne kaphasson, s ezt sikerült is elér­nie. Mert egy új szerződés született a polgármester Ludányi Attila és Földe­si Zoltán között. Ebben kötelezi magát a polgármesteri hivatal: minden tör­vényes eszközzel megakadályozza, hogy a városban más piacot létesíthes­sen. Egyértelműen kedvezőtlen az önkormányzat számára a 10 éves szerző­dés is, amelyben a tízéves bérleti idő szinte automatikusan meghosszabbo­dik újabb tíz évre a jelenlegi, tehát változatlan feltételek mellett. Ludányi Attila polgármesterhez fordultunk magyarázatéit. (Gyenes Imre el­mondta, az ügy nyilvánosságra hozatalától azt reméli, hogy a város így tu­domást szerez a szerződésben foglalt törvénytelenségekről és azt, hogy a tes­tület hallatja végre a hangját.) Az alpolgármester által elmondottakra a következő válasz érkezett a polgár- mestertől: - A képviselő-testület 1993. október 24-ei ülésén foglalkozott a használtcikk-piac kérdésével, és a hivatalos álláspont kialakítása előtt ké­résként elhangzott, hogy lehetőleg mindenki tartózkodjék a vélemény nyil­vánítástól. Bár ez nem döntés, azonban úgy gondolom, a tisztesség megkí­vánja, hogy ne nehezítsük a testület munkáját, ezért az alpolgármester úr által felvetettekkel kapcsolatban véleményem helyett álljanak itt az alábbi tények: Kivonat a Városfejlesztési Bizottság 1991. november 13-i ülésének emlékez­tetőjéből:... „A használtcikk-piac maradjon a jelenlegi helyén és ne kerüljön vállalkozásba adásba.”... Aztán egy önkormányzati határozatból: (dátuma 1991. XI. 15.) a képviselő­testület a használtcikk-piac területének a Szabó Lajos úton lévő régi helyet jelöli ki, bővítve a VGIV Kertészeti Üzemének területével. Felelős: Tanka Zsigmond jegyző, a határidő: 1991. november 30. A Gazdasági Bizottság 1991. december 16-ai üléséről készült, emlékeztető­ből: „A kiírt határidőre 4 pályázat érkezett be. Ezek: Bakos Gyula, Dobos Fe­renc’, Földesi Zoltán, Deák és Deák Kft. A bizottság a pályázatok megtárgya­lása után 2 pályázatot támogatott. Első helyen Dobos Ferenc pályázatát, má­sodik helyen Földesi Zoltánét. A pályázatok kiegészítésére kérte azonban a vállalkozókat az alábbi szempontok szerint: A pénzügyi fedezet biztosítása milyen forrásokból történik (mennyi a saját forrás, mennyi a hitel, illetve egyéb pályázatokból). A beruházás ütemezése. Illetve, hogyan kívánják az önkormányzattal rendezni a befektetést. Ezen felül Dobos Ferenctől referen­ciát is kért a bizottság. Egy' 1991. XII. 20-án kelt önkormányzati határozat­ból: A képviselő-testület a használtcikk-piac üzemeltetésére beérkezett pá­lyázatokat megtárgyalta, legalkalmasabbnak és megvalósíthatónak Földesi Zoltán pályázatát találta.Utasítja a polgármestert, hogy a hasznosításra vo­natkozó szerződést kösse meg. Ennek felelőse a polgármester, a határidő azonnali. A folytatás egy 1992-es novemberi önkormányzati határozatban követhető nyomon. „A képviselő-testület a bemutatott tervrajz alapján, amennyiben az a szakhatósági előírásoknak megfelel, egyetért a használt­cikk-piac beépítéséi tervével.” '93 májusi önk.-határozat: a város képviselő­testülete megtárgyalta a vásártér bővítésének lehetőségét és utasítja a pol­gármesteri hivatalt az Arborétum Kft. képviselőjét és Földesi Zoltán vál­lalkozót, hogy bú-álja fölül az ügyben felvetődött kérdéseket. Ezután 1993. júliusában az önkormányzat úgy' határozott, hogy a Vásártér üzemeltetésére vonatkozó szerződés módosításához hozzájárul úgy, hogy a tulajdoni arány 60 % városi önkormányzat, 40 % a vállalkozóé. A földtulaj­don és a felépítmények jelenlegi állapotának megfelelően 1993. szeptember 1-től kerüljön bejegyzésre az ingatlannyilvántartásba. (Itt már Földesi Zol­tán vállalkozó az üzemeltető. A szerk.) Ehhez még egy adalék - a képvise­lő-testület idei júliusi jegyzőkönyvéből: Az állásfoglalás szerint a Vásártér je­lenlegi területének két oldalán lévő állapotok rendezését a tulajdonosi érde­keket képviselő bizottság hatáskörébe utalja át. A bizottság augusztus vé­gén megtartott ülésének jegyzőkönyvéből: „Jelen vannak:... Gyenes Imre al­polgármester... A polgármesteri válasz további részlete: A 989/3. hrsz. 462 m2 útingatlanra vonatkozó bérleti szerződést elvben jóvá­hagyta, a felvetett részletkérdések tisztázására, ill. a szerződés aláírására a polgármestert felhatalmazta. Szavazati arány: 5 igen, 1 tartózkodás. Az ere­deti használtcikk-piacra vonatkozó szerződés módosítását elvben jóváhagy­ta, a felvetet részletkérdések tisztázására, illetve a szerződés aláírására a polgármestert felhatalmazta. Szavazati arány: 4 igen, 2 nem. A 985/3 hrsz. 1000 m2 terület bérleti szerződését elvben jóváhagyta... Szava­zati arány: 4 igen, 1 nem, 1 tartózkodás. A fenti dokumentumok bárki szá­mára rendelkezésre állnak a polgármesteri hivatal ügyfélszolgálati osztá­lyán, valamint az Egressy Béni Művelődési Központ és Könyvtárba. (Kivé­ve a bizottsági emlékeztetőket, amelyek a Szervezési és Jogi Osztályon ta­lálhatók.) - közölte a város polgármestere Ludányi Attila.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom