Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-14 / 214. szám
4 ÉSZAKtMagyarország Megyei Körkép 1993. Szeptember 14., Kedd —------JEGYZET----------S üllyedünk bele Rábai László Látták a TV-ben azt a híradót? A Boszniával kapcsolatos friss hírek képes aláfestéseként helyszíni felvételt mutattak. Emlékeznek, akik látták? Egy össze-vissza lőtt utcában fegyverüket lóbáló „féligkatonák” mutattak egy nagy koszorút, mely a házfalra volt akasztva. Mintha mondjuk emléktábla lenne ott. Persze csak a lövedékek vertek csipke-szemfedőt a házra. A kamera a koszorúra irányult, és ráközelített. Fura volt az a koszorú, szép nagy temetői alkotás: nekem a honi országútiak jutottak róla eszembe: itt meg itt valaki meghalt. (Ez egy tökéletesen morbid kisiklás.) És akkor bumm! Felrobbant a házfal, talán eltalálta valami, a koszorú a kamerára vetette magát, a naptól átvilágított porfelhőben cikáztak a törmelékdarabok, a kép iszonyúan meglódult. Közben Tárnái Katica, akinek fogyatékosok nevelésével kapcsolatos doktorija van, rendületlenül mondta, mondta még az utolsó mondatot, a kép teljesen megbolondult, mintha a kamera is röpülő törmelék volna az operatőrrel együtt, aztán még egy pillanat és véget ért a hír, s vele a képsor. Tornai Katica pedig, a lendületből ki sem esve, már folytatta is mással. Nem tudom, mi volt az, mert megdermedtünk: az operatőr vagy túlélte, vagy nem... és a többi ember ott körülötte... A hajunk égnek állt. Illedelmesen megtartom magamnak a jó tanácsaimat, hogy hogyan kell híradót csinálni. Biztos csak egy apró félrelépés volt, áh, csak egy operatőr... Én azt a fél másodpercet, a részvét fél másodpercét kérem. Vagy egy kis megbicsaklást Tornai hangjában. Amikor visszanézik a felvételt a műsor készítői, biztos felfedezik majd ezt a kínos pillanatot. Ne sulykolják belém a közönyt, még ne, még érez a szívem. De már csak ennyire: egy fél másodpercre. Na mindegy. Mi a következő hír?----------ÉM-portré----------S zegedi Miklós fafaragó Miskolc (ÉM - F.Z.) - Napjaink rohanó világában mindig érdekes az, aki két kezével keresi kenyerét. Szegedi Miklós erről így vall - „Fafaragó népi iparművész vagyok, immár húsz éve foglalkozom ezzel a szép ősi mesterséggel. Imádom a fát, s minden természetes anyagot. Honnan afafaragás szenvedélye? Egy erdélyi utazás közben Vargyason irigyeltem meg Sütő Józsi bácsi munkáit, aztán visszajártam hozzá, sokat láttam lestem el tőle, s tulajdonképpen az ó szerszámait .koppintottam le.” Egyébként ez a mesterség hobbim, szenvedélyem, de van polgárifoglalkozásom is, műszaki oktatónak tanultam, és jelenleg az MKV-nál vagyok tanműhelyvezető. Az MKV fafaragó szakkörében néhány, barátommal kezdtünk elmélyedni a fa titkainak megismerésében, s ez a kapcsolat jelenleg is tart, ha nagyobb munkába kezdek, mai napig segítségül hívom őket. A rönkbútorok mellett apróbb használati tárgyakat is készítek, leginkább a magam örömére, mert mint oly sok más alkotó ember én is nehezen válók meg „szülötteimtől”. Amit a kiállításra hoztam anyag és munkaigényes darabok, s ennek megfelelően az áruk is megvan. Két fiam Márton és Csanád kisgyermekkoruk óta a műhelyben csámbor- gott, őket is sikerült megfertőznöm a famegmunkálás szeretetével. Lehet, hogy faragó dinasztiát alakítottam...” így kezdődik a faragás Fotó; Laczó József Az élet árnyoldalával foglalkoznak Kovács Judit Miskolc (ÉM) - Hajlamosak vagyunk arra - persze joggal -, hogy amikor a szociális helyzetről beszélünk, elsősorban a munkanélküliek, a kisnyugdíjasok, a szerencsétlen sorsú családok, a hajléktalanok Stb. jutnak eszünkbe. Természetesen, hiszen ma már szinte nincs olyan család, amelyben ne lenne jelen valamelyik probléma. Gyakran elfeledkezünk azonban azokról az emberekről, akik fél életükön át - munkájuk kapcsán - ezeknek a gondoknak a megoldásán de legalábbis enyhítésén fáradoznak. Pedig az ő sorsuk is megérne egy misét. Többek között a polgármesteri hivatalok szociális osztályán dolgozóké. (Talán emlékeznek még arra a szerencsétlenül járt erdőhorváti gyámügyi előadóra, akinek életét egyik „ügyfele” oltotta ki.) Szerencsére az ilyen esetek nem mindennaposak, de nem is lehet figyelmen kívül hagyni fenyegető veszélyüket. Az életszínvonal romlása, az egyre fokozódó elszegényedés olyan feszültségeket szül az emberekben, amelyekkel már nem tudnak megbirkózni, s szinte kivetkőznek emberi mivoltukból. Épp’ azon a helyen, ahol segítő kezet próbálnak nyújtani nekik. Kapják, ami nem nekik jár A miskolci polgármesteri hivatal szociális osztályának dolgozói — főleg lányok, asszonyok - regényt tudnának írni (kemény krimit) azokról a fogadónapokról, amelyeknek hetente háromszor részesei, s amelyeket nem egyszer sírva vagy épp’ jó adag nyugtatóval tudnak csak átvészelni. A Petőfi utcán működő osztály egyik kis irodahelyiségében hirtelenjében összegyűlt hölgykoszorú tagjai, egymás szavába vágva sorolják (hallgatni is szörnyű!) megélt sérelmeiket.- Napirenden vannak az ordítozá- sok, az ocsmányabbnál ocsmányabb szidalmak, vérlázító, nyomdafestéket nem tűrő megjegyzések le- és felmenőinkre - kapkodják a szót már az átéltek felidézésétől is felindult egybegyűltek.- Gyakran meg is fenyegetnek bennünket az agresszívabb ügyfelek, sokszor hazamenni is félünk. Volt olyan eset, amikor kiszúrták az egyik kollégánk autójának kerekeit, a másik gépkocsiját meg ellopták. (Azóta sem került elő.) Gáz-sprayt is szegeztek már egyikünk arca elé, „Reményt a sztómaviselőknek!” a segédeszközök gyártói, vagy a szakemberek hívják fel a sztómások figyelmét az újabb, korszerűbb segédeszközökre. Maguk közül választották meg a klub elnökét, Molnár Bertalannét, aki szinte minden idejét a sorstársak ügyes-bajos dolgainak intézésével tölti. A klubfoglalkozások derűsek, egy kis sütemény, egy kis ital mindig kerül az asztalra. Sajnos elég kevés. Mert hiába nyitottak számlát az OTP-nél, nem találtak szponzorokra. A Máltai Szeretetszolgálattól kaptak egyszer Béres-cseppeket, a Miskolci Likőrgyártól egy kis üdítőitalt. A nyáron szerettek volna eljutni Debrecenbe, meglátogatni az ottani klubot, de nem jött össze a pénz az autóbuszra. Levelezéssel tartják a kapcsolatot az ország többi klubjával és nem merik bevallani, hogy a 17 forintos bélyegekre is alig futja a szerény tagdíjakból. Más városokban támogatókra találtak a klubok. Mindezen anyagi nehézségek ellenére jól érzik magukat együtt, és várják a többi sztómást a megyéből. Október 2.: világnap Az idén először hirdették meg a sztómások világnapját október 2-ára. Céljuk az, hogy felhívják a világ figyelmét a sztómaviselőkre. Ismertetik életkörülményeiket, beilleszkedésük nehézségeit. A világnap jelmondata lesz: „Reményt a világ sztó- ma viselőinek!” Megható, hogy ebből az alkalomból üzennek a műtéten átesettek az egészségeseknek. Felhívják a figyelmet a veszélyre, tanácsokat adnak. A miskolci ILCO klub például az is üzeni, hogy ne féljen senki a szűrővizsgálattól. Menjen el minél több ember a proctológiai szűrővizsgálatra! Hétfőn és szerdán délután 2 és 5 óra között a Semmelweis Kórház rendelőintézetében várják. Miskolc (ÉM - LGY) - Becslések szerint a béldaganatok miatt operáltak száma megközelíti az évi egymilliót a világon. A miskolci Semmelweis Kórházban évente 60-80 ilyen műtét zajlik. Az operáció után a betegek meggyógyulnak és még évtizedekig élnek. Tehát nagyon sok sztómavi- selő ember él, közöttünk. Közösségük megalakította egyesületét, az ILCO klubot, amely érdekvédelmi, utógondozási, segítő feladatokat lát el. Az ILCO-nak az országban már 26 klubja van, ezeket a Magyar ILCO Szövetség fogja össze. Van európai és világszövetségük is. Kockázati tényezők Ä béldaganat, a vastag- és végbélrák gyakorlatilag minden embert fenyeget. Előfordulása, gyakorisága világszerte emelkedik. Az esetek 90 százaléka az ötvenedik életév utánra esik, de sajnos egyre gyakoribb a fiatalabb korosztály megbetegedése is. A betegség kórokát ma még egyértelműen nem tudni, de számos adat utal arra, hogy a táplálkozási tényezők a baj fő okozói. Kiválthatja a rostszegény és a zsírdús ételek túlzott fogyasztása. Egyes vélemények szerint az erősen füstölt húsok is okozhatják. Egyre többször merül fel a gyanú, hogy a kiváltó okok között szerepelhet a műtrágyázott, vegyszerezett növények és a mesterséges tápon tartott állatok húsának a fogyasztása. Nem kizárt a légköri sugárveszély okozta ártalmak szerepe sem. Figyelmet érdemel, hogy akinek a családjában észleltek vastagbél betegséget, a családtagok, utódok szűrővizsgálata indokolt, hiszen a hajlam örökölhető. A korai felismerés Mint minden betegségnél, itt is lényeges a korai felismerés. Ézek a daganatok alattomosan fejlődnek, kezdetben alig okoznak panaszt. Első intő jelzés lehet a széklet véres szennyezettsége. Ezt gyakran megelőzi az állandó, rossz közérzet, fogyás. Étkezés után hasi fájdalmak jelentkeznek, puffadás tapasztalható. Ilyenkor azonnal orvoshoz kell fordulni, mert egy kisebb műtéttel gyógyítható a betegség. Súlyosabb esetekben, később már el kell távolítani a daganatos bélszakaszt és a végbelet In kell vezetni a hasfalra. Az ilyen módon operált embereket nevelik sztómaviselőknek. Ezeket az embereket az operáció nem csak testileg viselte meg, lelkileg is érzékenyebbek lettek. Teljes rehabihtációjukhoz az emberek, valamennyiünk megértésére, támogatására van szükség. Akik már évtizedek óta így élnek, tanúsíthatják, bogy így is lehet teljes életet élni; dolgozni, sportolni, utazni... A teljes rehabilitációhoz vezető utat mindenki másképp éli meg. A Semmelweis Kórházban működő ILCO klubban beszéltem olyan hölggyel, akinek semmilyen társadalmi gondja nincs. Értelmes emberek között él, dolgozik, szórakozik, társaságba jár. De beszéltem olyan úrral, aki elmondta, hogy felbomlott emiatt a korábban harmonikus házassága, a gyerekei is „undorodnak” tőle. Egy asszony telefonon panaszolta, hogy az operációja óta még a piacra sem mer kimenni, gátlásossá vált, anégy fal között, magányosan él. Nem is hallott az ILCO klubról. Sajátos klubélet Miskolcon tavaly májusban alakult meg a klub, most, már mintegy 80 tagja van. Minden hónap első keddjén találkoznak, mára már igen jó kis közösséggé fejlődtek. Megbeszélik a gondokat az orvosokkal, a szto- materápiás nővérrel. Néha eljönnek Vajon akad-e köztük, aki az ügyintézőkre ontja összes keserűsé' gét? Fotó: Farkas Maya mind az ügyfelek. Mert az ügyfelek is panaszkodnak az ügyükkel foglalkozók minősíthetetlen magatartására, a velük szemben használt hangnemre. Sok a konfliktus- Ilyen esetekben - mondja az osztályvezető - általában szembesítem egymással a „sértődötteket” tisztázandó a kérdést, s legtöbbször sikerül lecsillapítani a kedélyeket. Elvem, hogy senki ne távozzon sérelemmel a lelkében tőlünk, mégha az ő támadó magatartása idézte is elő a kialakult konfliktust. Minden alkalommal hangsúlyozom kollégáimnak, hogy amit az ügyfél megengedhet magának, azt mi nem. Nem az a járható út, ha visszasértjük őket, de természetesen a fenyegetéseket, becsületsértő kijelentéseket sem kell eltűrnünk. Határozottan, de udvariasan, végső esetben külső segítség igénybevételével úrrá kell lennünk a helyzeten. Tudomásul kell vennünk, hogy mi az élet árnyoldalával foglalkozunk, amihez sajnos még egy jó darabig az ilyen attrocitások is hozzátartoznak. De jó lenne, ha az ügyfelek is elhinnék, hogy akik itt vannak, azok értük vannak, s ha elutasítanak valamilyen kérelmet, azt a törvény előírásai szerint teszik, s nem szimpátia vagy antipátia alapján. Szerencsére sikerélményünk is van azért bőven - bányássza elő szekrénye mélyéről a gondosan őrzött köszönőleveleket dr. László Zoltán. szerencsére tettlegességre nem került még sor...- Egy börtönből szabadult férfi, régi , jó” ismerősünk odáig ment egyik alkalommal - nem is tudom, mondjam, vagy ne, szabadkozik egyikük —, hogy mérgében, mert valami nem tetszett neld, a nemi szervét vette elő, tettéhez „méltó” szidalmak kíséretében. Mit mondjak? A kint várakozó ügyfelek - közöttük gyermekes anyák, idős asszonyok - majdnem meglincselték.- Nekünk meg van kötve a kezünk, nem tehetünk semmit - így a másik.- Hányszor kértük már, hogy a fogadónapokra legalább egy rendőrt, mondjuk a körzeti megbízottat helyezzék ide szolgálatba. Hiába. Az emberek rajtunk töltik ki tehetetlen mérgüket, pedig mi tényleg segíteni szeretnénk. Jó lenne, ha megértenék - persze sokan vannak ilyenek -, hogy a törvények és a jogszabályok a mi kezünket is megkötik, ha nem jár valamilyen juttatás vagy segély, akkor a legjobb szándék mellett sem tehetünk semmit. Sokszor magunkkal is meghasonlunk, mert érezzük, hogy szerencsétlennek tényleg szüksége van a segélyre, de jövedelme mondjuk tíz forinttal meghaladja a megengedett határt, így - ha a szívünk szakad is meg - nem nem adhatunk neki. Dr. László Zoltán, az osztály vezetője is tisztában van a kialakult — gyakran áldatlan - helyzettel, végső kétségbeesésükben nem egyszer hozzá fordulnak mind az előadók, A megyeháza hírei Miskolc (ÉM - U. J.) - Borsod-Aba- új-Zemplénben a megyei önkormányzat fenntartásában összesen 11 intézmény gondoskodik azokról a fogyatékos, beteg, vagy időskorú emberekről, akik saját maguk ellátására már képtelenek. A férőhelyek száma megközelíti a másfél ezret. Közel teljes a hálózat Az Idősek Gondozóháza Ormosbányán átmeneti ellátást nyújtó intézmény. A házban maximum két hónapig helyezik el a 18. életévüket betöltött, s legalább 67 százalékban munkaképtelen betegeket. Bodrogkeresztúrban, Borsodnádas- don, és Ormosbányán, az Idősek Otthonában azokat helyezik el, akik betegségük miatt önmagukról nem tudnak gondoskodni, és egészségi állapotuk rendszeres gyógyintézeti kezelést nem igényel. Dédestapol- csányban az idősek otthonához hasonló korú, illetve állapotú, de korábban súlyosan alkoholizáló betegeknek nyújtanak intézeti teljeskörű ellátást. Ézek a betegek állapotuk miatt csak intenzívebb gondozás után válnak alkalmassás a közösségi beilleszkedésre. Borsodivánkán, Hejőbábán, és Ri- csén pszichiátriai betegek otthonai működnek. Itt a számottevő pszichiátriai kezelést már nem igénylő, nem veszélyeztető állapotú betegeket helyezik el. Ők már nem rehabilitálhattak, ugyanakkor önálló életvitelre nem képesek, és kórházi gondozás már nem szükséges. A fogyatékosok otthonai Edelényben és Put- nokon látják el a beutaltakat, míg ugyancsak Putnokon működik az értelmi fogyatékosok rehabilitációs intézete. Az igénylés önkéntes A megyei szakosított intézményekbe a betegek önkéntes elhatározásukból juthatnak be. A szociális törvénynek megfelelően a kérelmet az igénylő, vagy törvényes képviselője terjeszti elő állandó lakóhelye szerinti települési önkormányzat polgármesteri hivatalánál. Az ellátást beutaló határozattal, vagy a bíróság ideiglenes intézkedést tartalmazó végzése alapján lehet igényelni. A beutaló határozatot az előírt mellékletekkel együtt meg kell küldeni az érintett intézmény vezetőjének. Az elhelyezés a beérkezés sorrendjében, sürgős esetekben pedig soron kívül történhet meg. Kérelem és adatlap A törvényhez kapcsolódó kormány- rendelet rögzíti, milyen igazolásokat, bizonyítékokat kell beszerezni a szociális ellátások igénybevételéhez. Előírja, illetve meghatározza a tartós bentlakásos intézményei felvételhez szükséges kérelem és adatlap formáját. Rendelkezik arról is> hogy a pszichiátriai betegek otthonába, illetve az értelmi fogyatékosok intézményébe történő felvételhez szakvélemény beszerzése is szükséges. Nálunk a dédestapolcsányi alkoholbeteg gondozó intézménybe a területileg illetékes alkoholgondozó vezetőjének szakvéleményét kell beszerezni. A kölcsönösség alapján Más megye állandó lakosának ellátási igénye elsősorban a kölcsönösség alapján teljesíthető. A megyei önkormányzat javasolja az intézményvezetőknek, hogy az igényt csak akkor teljesítsék, ha ahhoz előzetesen beszerezték és mellékelték a megyei hivatal Szociális és Egészségügyi Osztálynak véleményét. A megyei szakosított intézményekbe az ellátottak védelmének érdekében csak negatív bakterológiai illet" ve tüdőszűrő lelettel lehet bekerülni. A beutaló határozat és a mellékletek szabályszerűségét, teljeskörú- ségét az érintett intézmények vezetője ellenőrizi.
