Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-04 / 206. szám

6 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1993. Szeptember 4., Szombat------------APROPÓ-----------­Zen eszmei Dobos Klára // Őszintén be kell vallanom, már tavaly sem szerettem, hogy a táncdalfesztiválon játsza­nak. Amíg a televíziós közvetítés során ki nem íratott a képernyőre, igazából nem is hittem a szememnek, nem hittem el, hogy az ott, aki vezényel, Kovács László, s akik játszanak, a Miskolci Szimfonikusok. Ké­sőbb persze sokan megvonták a vállukat, a karmester is, miért ne, más műfaj ugyan, de nem árt, ha ebben is otthon vannak a klasszikus zenészek. No meg a pénz mindig jól jön. Mert manapság a komolyzenéből nehezen lehet megélni. Most lehetne vitatkozni, leereszkedés-e, és ha az, mennyire: egy komolyzenésznek könnyűzenét játszani. Még tovább szűkítve a kört: táncdalokat kísérni... A Miskolci Szimfonikus Zenekar tagjai azért kapják a fizetésüket, hogy (ebben az évadban) Bruck- nert, Beethovent, Kodályt, Mendelssohn-t, Berliozt, Csajkovszkijt játszanak. Vagyis azt csinálják - ha nem is sok pénzért ami­re „esküdtek”. De persze nem minden a szel­lemi táplálék. Hallani egyébként operai hangokat is, hogy bizony olyan kevés a fize­tés, hogy a zenészek sorra hagyják el az in­tézményt, akik pedig maradnak, sztrájkról beszélnek, mondván, ha ez marad a tenden­cia, nem lesznek képesek a megszokott szín­vonalon megtartani az előadásokat... Az elmúlt szombaton majdnem botrányba fulladt Egerben a táncdalfesztivál döntője. Két órát csúszott a program. A szervezők ugyanis bejelentették a fesztivál zenekarát alkotó együtteseknek, hogy nem tudnak fizetni. Alit a műsor, míg folyt a vita. Egy táncdalfesztiválon ez még elmegy... Az vi­szont már a zenét alázná meg, ha egy kon­certen, vagy az operagálán is botrány lenne... MOZI Jó zsaru kisebb hibával Volt feleség - volt túsz (ÉM - CsM) - Azt hiszem, Amerikában hama­rosan kihal a bűnözés, de a rendőrgyilkosságok­ról mindenképp leszoknak. Persze nem attól, hogy előjön a lelkiismerete minden bérgyilkos­nak, rablónak, kábítószercsempésznek és mar- kecolónak, hanem mert egy zsaru életéért egy egész banda fizet véres elhalálozással. De a rendőrök nem támadnak orvul: hogy az őket fenyegető veszélyről minden kis- és nagy­stílű elvetemült időben értesüljön, legyártanak egynéhány „magányos hős”-sztorit, amelyben a meggyilkolt nyomozó legjobb barátja vagy volt társa (esetleg mindkettő egy személyben) begőzöl. Begőzölés pedig áll abból, hogy nem fél semmi­től és senkitől, hosszas autózások és beszélge­tések (kacskaringós vagy nagyon is tömör egy­szavas, ám igen kifejező káromkodásözön) kö­zött lelő és leüt és felpofoz, de mindenképp ár­talmatlanná tesz kis, majd nagy halakat. És most senki ne mondja, hogy krimit nem illik el­mesélni, meg poént lelőni. Ugyanis régi filmek­ről írtam a fenti sorokban. Arról pedig igazán nem én tehetek, hogy ez a legújabb is ugyano­lyan, mint a többi. Erdei iskola Zánka (ÉM) - A zánkai Gyermeküdülő-cent­rum a főszezonban közel húszezer fiatal számá­ra nyújtott tartalmas kikapcsolódást. Me­gyénkből is több mint félezer vendéget fogadott az ifjúsági üdülő. A nyári táborok után Zánka az őszi-téli időszakra ígér kellemes napokat vendégei számára. A környék kulturális és tör­ténelmi emlékei tartalmas programok szerve­zésére adnak lehetőséget. A tanévben az ötna­pos Erdei Iskola tábort teljes panziós ellátással kedvező áron igénybe vehetik az általános- és középiskolás diákcsoportok. További informáci­ót a következő címen lehet kérni: Gyermeküdü­lő-centrum, 8250 Zánka. Tel/fax: 87/348-453. Amire az önerőből futja Tanévkezdés a pataki Comenius Tanítóképző Főiskolán Sárospatak (ÉM - FG) - A vasárnapi ünnepi tanévnyitóval megkezdődik a pataki nevelőképzés 463., az önálló tanítóképzés 137. tanéve. Ebből az alkalomból kerestük fel dr. Komá- romy Sándort, a sárospataki Comeni­us Tanítóképző Főiskola főigazgató­ját. • Örömünkre bővül ez a számsor, mert a felvidéki hallgatók részvéte­lével ez alkalommal nyitjuk meg a kassai kihelyezett konzultációs köz­pontunk második tanévét is - foly­tatja a statisztikai adatok sorát a fő­igazgató. - Az 1993-94. tanévben nappali tagozaton 150 tanító szakos hallgató, köztül 7 kárpátaljai, Kas­sán pedig 45 elsőéves kezdi meg ta­nulmányait. Főiskolánk hallgatói összlétszáma több, mint a tavalyi, meghaladja az ötszáz főt. A hallga­tói létszámemelkedést fontosnak tartjuk, akkor is, ha ez szerény mér­tékű, mert itthon és határainkon túl nőtt az érdeklődés a pataki tanító­képző főiskola iránt. S ezt az érdek­lődést szakmai munkánk elismeré­sének is tekintjük. A tanévkezdés legkritikusabb terü­lete hallgatóink kollégiumi elhelye­zése. Mindössze százhúsz kollégiu­mi férőhelyünk van, az igény mint­egy 300 lenne. A hallgatók jogos igé­nyeit nem tudjuk kielégíteni, ugyan­is a régi kollégiumunkat fel kell újí­tani, és ez a helyzet 1995 májusáig tart. A felújítás és egyben bővítés je­lentős pénzt igényel, 162 millióba kerül, melyet a Művelődési Minisz­térium biztosít számunkra. így a tervek szerint 1995 szeptemberében 360 fős korszerű kollégium áll ren­delkezésünkre. □ Az évről évre ismétlődő tanévnyi­tók az állandóság mellett mindig hoznak valami újdonságot is. • Új szakok indításáról most nem szólhatok. Az alapképzés mellett folytatjuk a három éve megkezdett idegennyelv-oktató tanítóképzést, angol, német nyelven. A képzésben amerikai, angol és német lektor is részt vesz. Ebben a tanévben négy év tanulás után adunk ki a pataki fő­iskola történetében először angol nyelvoktató - tanító szakos diplo­mát. Reméljük, végzős hallgatóink régiónkban helyezkednek el, ezzel is Dr. Komáromy Sándor Fotó: Laczó József enyhítjük az általános iskolákban a nyelvoktató szakemberek hiányát. Ami viszont még nem volt: szeptem­bertől egy új kísérletet is beindí­tunk. A magyar Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium és az Amerikai Egyesült Államok washingtoni Környezetvédelmi Hi­vatala megállapodtak egy környe­zetvédelmi modellkísérlet létreho­zásában, amelynek egyik központja a pataki főiskola lesz. Célunk neve­lési módszerek kidolgozása a hazai és az amerikai tapasztalatok integ­rálása és terjesztése. □A második tanévet kezdik meg a fő­iskola kassai konzultációs központ­jában. Tehát már az első év tapasz­talatai után kérdezhetem, eredmé­nyesnek tartja-e ezt a képzési formát? • Jelenleg 110 hallható végzi tanul­mányait - munka mellett - a kassai konzultációs központban. Ez a sajá­tos körülmény az, amely az oktatás módját is meghatározza. Nem má­solhatjuk le pontosan a pataki nap­pali tagozatos képzési modellt, hi­szen nincs folyamatos munkakap­csolat oktató és hallgató között. Tud­juk, a levelező képzési forma kevés­bé hatékony. Érte, éri színvonalát kritika. Az új tanévben a korábbi „levelezés” oktatási mód helyett, esetleg annak hatékonynak bizo­nyult részeit felhasználva a távokta­tás elemeit szeretnénk a kevés hazai és a külföldi tapasztalatok adaptálá­sával szélesebb körben alkalmazni. E képzési módszer a tananyag rend­kívül gondos és színvonalas didakti­kai tervezését követeli meg tőlünk. □ Ha az idei esztendő újdonságairól beszélgetünk, mindenképpen szólni kell az új oktatási törvények hatásá­ról. • Kétségtelen, hogy számunkra az új tanév meghatározó dokumentu­ma a felsőoktatásról és a közokta­tásról szóló törvény. A törvények kapcsán - egyebek mellett - kiemel­ném a pedagógusképzés vonatkozá­sában a képesítési követelménye­ket, amelyben megjelenik a tanító- képzés kétirányú elkötelezettsége: azaz a közoktatás igényeinek és a felsőoktatás értelmiségi képzési funkcióinak optimális összehango­lása. A tanítóképzést érintő kihívás­nak kell tekintenünk a tankötele­zettség tervezett meghosszabbítá­sát, az iskolaszerkezet belső tagolá­sának változásait, az iskolai tantár­gyi rendszer várható módosulását, az alternatívák megerősödését a magyar iskolaügyben, s mindezek következményeként az iskolák munkaerőszükségletének természe­tes változásait. Meggyőződésem, hogy ezeknek a társadalmi elvárá­soknak nem lehet tegnapi gondolko­dással és oktatással megfelelni. Vár­tuk már e törvények elfogadását, hi­szen képzési céljainkat, szakmai mozgásterünket alapvetően megha­tározzák. Mondanak jót és rosszat, okkal és ok nélkül e törvényi szakal­kalmazásról, egy azonban bizonyos: a pataki tanítóképzés szakmai szín­vonala a jövőben olyan lesz, ami­lyenné az oktatói kar és hallgatók te­szik. Nem várunk és nem is várha­tunk /elsőbb” utasításokat, ez a múlté! A pataki tanítóképzésnek szakmailag önerejéből kell megújul­nia. S erre a mai oktatói kar képes, ha mindenki felismeri a saját és in­tézménye érdekeit. Ma főiskolaként működünk, de ezt a státust meg is kell őrizni: szüntelen szakmai önképzéssel, tudományos munkával és példaértékű oktatói munkával. A zenétől az önismeretig Vitéz Ferenc Kocsis Zoltánt sokan még mindig „ka­masz zseniként" tartják számon, mi­közben világhírű zongoraművész­ként öregbíti Magyarország művé­szeti hírnevét. □ Önt nemcsak Magyarországon, de szerte a világon ismerik és elismerik. Az ismertségének előfeltétele a tehet­ség. E kettő milyen terheket ró a mű­vészre, amikor kiáll a közönség elé? • Semmi különöset. Az biztos, hogy minél ismertebb az ember, annál több a vesztenivalója. Ismeretlenül nem nehéz berobbanni, de az elért sikert megtartani azért nehezebb, mert működnek az elvárások és az előítéletek úgy a közönség, mint a kritika részéről. Nekem szerencsém van abból a szempontból, hogy nem a karrierrel, hanem a lényeggel, a zenével foglalkozom. A tudásom­mal, a felkészültségemmel, a pro­dukcióimmal pedig olyan karriert csinálok, amilyet tudok. De a karri­er azon a bizonyos sztárcsináló gépe­zeten is múlik, amely kialakítva egy- egy művész természetes vagy mes­terséges image-ét, valóban működik a szónak abban az értelmében, hogy az a közönség kielégítése felé kell, hogy tartson. Az ember helyett el­végzik ezt a munkát, s én miért tö­rődjem egy olyan dologgal, mármint az önmagáért való karriercsinálás- sal, ami túlzottan nem is szimpati­kus a számomra? Ha a saját karrie­rem érdekelne, akkor talán nem mentem volna komolyzenésznek. □ Mennyire keresik Kocsis Zoltánt a komolyzenei világpiacon? • Ez a piac egyrészt elég széles, ugyanakkor nagyon meg is csappant Nyugaton. Iszonyú nehézségek há­rulnak minden kezdőre, de rettene­tesen nehéz az élvonalban maradni azoknak is, akik már bizonyítottak. Egészen egyszerűen azért, mert ál­landóan csökken az érdeklődés a ko­molyzene iránt. Tényekkel lehet bi­zonyítani hogy milyen nehéz az élvo­nalban maradni még az olyan zene­ileg fogadóképes országokban is, mint Németország vagy Amerika. Ebből a szempontból is szerencsém van, talán azért, mert engem a lé­nyeg érdekel. Tehát olyan reperto­árt játszom és olyan igénnyel, hogy az fennmarad egy bizonyos rostán. Ha arra gondolok, hogy a népszerű művek átlagos előadásai ezen kihul­lanak, akkor mi azzal maradhatunk fenn - s itt néhány kollegámra: Krystyan Zimmermanra, Katsaris- ra, Argerichre s még néhány érde­kes, prominens előadóművészre gondolok-, hogy szeretjük azt, amit csinálunk. Ezáltal feltétlenül újat is tudunk mondani népszerű művek­ről, vagy olyan művek behozatalával színesítjük a repertoárt, amit más esetleg nem merne felvállalni. □ Mennyit segít a zene az önmegis­merésben? • Azt hiszem, hogy nagyon sokat. Nem én találtam ki, de az a kedvenc mondásom, hogy a színpadon lehet a legkevésbé hazudni. A köznapi életben még van esély rá, hogy nem ismerik meg az ember rossz oldala­it, de a leírt hangok borzasztó köve­telményével már a gyakorlás kezde­tén is el lehet bukni, nemhogy kint a színpadon. A tanári praxisomból is jól ismerem ezt az érzést, s feltétle­nül megérzem, ha valaki hazudik. Ilyen értelemben nem tudok jobbat az önmegismerésre sem. Azt hi­szem, hogy magamat is a színpa­di produkció alapján tudom megis­merni. □ Milyen kapcsolatban áll a társmű­vészetekkel, illetve mennyiben lehet például költészet a zene vagy for­dítva? • Ez a kapcsolat feltétlenül létezik. Azt hiszem, hogy manapság már csak azért sem érdemes szakbarbár­nak lenni, mert ezek a művészetek fej-fej mellett haladnak. Örvende­tes, hogy azok a régebben zárt közös­ségek, belteij es csoportosulások, melyeket elsősorban a szakosodásra való törekvés hozott létre, ma már kezdenek felbomlani. Egyre inkább az egyéniség lép előtérbe, és a külön­böző művészeti ágakban alkotó egyéniségek sokkal könnyebben tudnak kapcsolatot teremteni egy­mással, mint a saját művészeti ágá­ban az övétől gyökeresen eltérő sze­mélyiséggel. Téli továbbképzés Miskolc (ÉM) - A Művelődési és Közoktatási Minisztérium tájékoz­tatása alapján az Észak-magyaror­szági Tankerületi Oktatási Központ értesíti Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye pedagógusait az Oszt­rák Szövetségi Oktatási és Művésze­ti Minisztérium 1993/94. évi téli pe­dagógus-továbbképzési programjá­ról. A részvétel fő feltétele társalgá­si szintű német nyelvtudás. A to­vábbképzéseket több témában (iro­dalom, matematika, kémia, fizika, történelem, környezetvédelem stb.) különböző osztrák tartományi peda­gógiai intézetek rendezik. Az érdeklődők bővebb felvilágosítást és jelentkezési lapot a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Észak- Magyarországi Tankerületi Okta­tásügyi Központjában (3525 Mis­kolc, Városház tér 1. sz., tel.: 356-800 vagy 322-011/240) kaphatnak. A részletes tájékoztatást tartalmazó egységcsomagot kérésre postán is megküldik. Mivel a jelentkezési la­pokat október 12-ig közvetlenül az osztrák szervezőknek kell elju ttatni, kérik, hogy az érdeklődők mihama­rabb jelentkezzenek. Tehetségnevelés Miskolc (ÉM) - Az Erdélyi János Tehetségkutató és Tehetségnevelő Alapítvány kuratóriuma 1993-ban a következő pályázóknak adott támo­gatást. Földes Ferenc Gimnázium, Nagy Ferenc tanár, Miskolc: Francia te­hetséggondozó szakkör támogatása, 10.000. - Ft.; Földes Ferenc Gimnázi­um, Dusza Árpád tanár, Miskolc: Egyhetes nyári számítástechnikai tábor az iskola bogácsi üdülőjében, 20.000. - Ft.; Földes Ferenc Gimnázi­um, Neuhauser Béláné tanár, Mis­kolc: Tehetséggondozó szakkör tá­mogatása francia nyelvből, heti két órában (I-II. osztály), 10.000.- Ft.; Földes Ferenc Gimnázium, Neuha­user Béláné tanár, Miskolc: Tehet­séggondozó szakkör támogatása francia nyelvből, heti két órában (III-IV. osztály), 10.000.-Ft.; Váradi Istvánná, 3534 Miskolc, Gagarin u. 4. fsz. 3: Gábor fia idegen nyelv taní­tására anyagi támogatás kérése, 50.000. - Ft.; Könyves Kálmán Álta­lános Iskola, Dósáné Kálmánczhei Katalin tanár, Miskolc: Képességfej­lesztő rajz szakkör kisiskolásoknak, 10.000. - Ft.; Könyves Kálmán Álta­lános Iskola, Almássyné Székely Va­léria tanár, Miskolc: Kisiskolások nyelvoktatása, 10.000.- Ft.; Könyves Kálmán Általános Iskola, Szenczi Zita, Miskolc: Tánc szakkör támo­gatása,, 10.000.- Ft.; Könyves Kál­mán Általános Iskola, Almás­syné Székely Valéria tanár, Mis­kolc: Tehetségfejlesztő program ma­gyar nyelv és irodalom órákon, 10.000. - Ft.; Szoboszlai Sándor szü­lő, Nagykinizs, Kossuth u. 21.: Leá­nya középiskolai tanulmányai­nak anyagi támogatása, 20.000.- Ft.; 14. Sz. Általános Iskola, Závodszky- né Erdélyi Ágnes tanár, Miskolc: Német nyelvoktatás támogatása, 10.000. -Ft.;Földes Ferenc Gimnázi­um, Szabó Kálmán tanár, Miskolc: A matematika lehetséges alkalma­zásának lehetséges bemutatása és elsajátítása a természettudományos tárgyakból tehetséges tanulók szá­mára, 40.000.- Ft.; Földes Ferenc Gimnázium, dr. Kor­mos Vilmos igazgató, Miskolc: Tudo­mányos diákkörök működtetése, te­hetségkutatás, tehetséggondozás, 60.000. - Ft.; Széchenyi I. Szakmun­kásképző és Szakközépiskola, Nyi- kes János műszaki tanár, Mezőkö­vesd: Cad-számítógéppel támoga­tott műszaki rajz diákkör, 10.000.- Ft.; Széchenyi I. Szakmunkásképző és Szakközépiskola, Vályi Nagy Ber­talanná tanár, Mezőkövesd: Szak­kör a továbbtanuló gyerekek számá­ra, 1.0.000.- Ft.; Egészségügyi és Óvónői Szakközépiskola, Monostori Erzsébet tanár, Kazincbarcika: Az óvónői szakközépiskolába járó te­hetséges tanulók felkészítése az or­szágos szakmai tanulmányi ver­senyre, 20.000.- Ft.;, Egészségügyi és Óvónői Szakkö­zépiskola, Danada Jánosné tanár, Ipacs Lászlóné eü. szakoktató, Ka­zincbarcika: Az egészségügyi szak- középiskolába járó tehetséges tanu­lók felkészítése az országos szakmai tanulmányi versenyre, 20.000.- Ft.; Általános Iskola, Tóth Józsefné ta­nár, Szomolya: Komplex természet- tudományos szakkör működtetése, 20.000. -Ft.; (folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom