Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-01 / 203. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1993. Szeptember 1., Szerda-----------APROPÓ-----------­I mage Filip Gabriella Ha az lenne a dolgom, hogy arculatot ter­vezzek, mindjárt a szó magyarításával kez­deném. De jobb híján maradjunk egyelőre az image-nél. Mert nevezhetjük akárminek, azt senki sem vitatja, mennyire fontos: ho­gyan vélekednek rólunk, milyen kép alakul ki másokban egy emberről, egy vállalatról, egy országról. Mindez arról jutott eszembe, hogy felröp­pent a hír: a kormány a kiadások ésszerűsí­tése miatt a mostani tizennégyről kilencre- tízre csökkentené a külföldi magyar kultu­rális intézetek számát. Első hallásra termé­szetesen tiltakozik az ember. Hiszen ha megszüntetjük a magyar kultúra, tudo­mány „kihelyezett” képviseleteit, ugyan mi­re építhetjük külföldi ismertségünket. így is keveset tudnak rólunk a világban. Még mindig tartja magát a korábban kialakult és általánossá vált „pusztaromantika”. De mi is így mutogatjuk magunkat. Azzal per­sze nem is lenne semmi baj, ha „élnénk” a hagyományainkat, ha őriznénk nemzeti sa­játosságainkat. Csak hát, megszabadulva a szovjet mintától, mostanság inkább alpe­si tetők meg amerikai típusú házak épül­nek. Hamarabb találunk keleti vagy nyu­gati ételkülönlegességeket kínáló éttermet, mint magyaros vendéglőt. Népviselet meg csak mutatóban van. A legtöbb a budai vár­ban látható. Lobogó szárú gatyába öltözte­tett fővárosi legények így próbálják becsalo­gatni a külföldi vevőket a kis népművésze­ti boltjaikba. Mindez persze csak a felszín, hiszen a külföldi megítélésünk, a nyugati presztízsünk alapja elsősorban a viszonyla­gos politikai és gazdasági stabilitás. De az országról kialakított képhez mindenképpen hozzátartoznak ezek a külsőségek is. Nem véletlen, hogy minden önmagára adó vál­lalat tudatosan megtervezteti a saját, sen­ki és semmi mással össze nem téveszthető „arcát”. Ugyanígy például az Egyesült Ál­lamok kormánya több mint 400 millió dol­lárt költ évente az ország számára kedvező propaganda megteremtésére. Az eredmény évente kilencven ismeretterjesztőfilm, tu­catnyi magazin, több száz óra rádióadás, természetesen mindez a legkülönbözőbb nyelveken. Mi pedig bezárunk néhány külföldi kultu­rális intézetet - legyinthetnék lemondóan, mert az önmagunk leértékelése, a kishitű­ség is jellemző ránk. Meg a pesszimizmus. Mert lehet, hogy nem a leghatékonyabban működnek ezek a házak, az is lehet, hogy éppen nem azokban az országokban, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk. De bízha­tunk-e abban, hogy a helyettük valami sok­kal jobbat, hatékonyabbat találnak ki?! Kubai iskolakezdés Havanna (MTI) - Egy központilag kezdemé­nyezett kampány segítségével próbálják enyhí­teni a kubai oktatás súlyos anyagi nehézségeit: a szakszervezetek, társadalmi szervezetek, vál­lalatok és intézmények adományai tették lehe­tővé, hogy szeptember elsején egyáltalán elkez­dődjék az iskolaév. A hazai gyűjtés és Kuba-ba- rát külföldi szolidaritási mozgalmak küldemé­nyei eredményeként összesen 300 ezer füzet és másfél millió ceruza gyűlt össze a 2,4 millió ku­bai diák számára, s ezzel, valamint a meglévő szűkös készletekkel biztosítani tudják, hogy va­lamennyi iskolában meginduljon a tanítás. Az illetékes oktatási miniszterhelyettes hétfő esti tévényilatkozatából azonban az is kitűnt, hogy ezzel csupán egy ideig elegendő készletre sike­rült szert tenni; ceruzákból például várhatóan januárig tart ki ez a mennyiség. Irodalmi délután Kazincbarcika (ÉM) - Az Amatőr Költők és írók Szövetsége Kazincbarcikán rendezi meg országos találkozóját szeptember 4-én és 5-én. Ennek keretében az Egressy Béni Művelődési Központ színháztermében szombaton délután négy órától irodalmi zenés délután lesz. A ren­dezvényre meghívták Beregszászi Olga és Kul­csár Imre színművészeket, Sellei Zoltán előadó- művészt, Csoóri Sándor költőt, Dányi Kriszti­ánt, a Színművészeti Főiskola hallgatóját. A műsorban közreműködik: az Egressy Bé­ni Művelődési Központ citerazenekara, a mis­kolci Forrás kamarakórus, a kazincbarcikai Ze­nei Fórum Kulturális Egyesület kamaraegyüt­tese, Bukovinszki Péter (cselló), Bukovinszki Pétemé (zongora). Új iskola — ódon falak „Ojyan ez az iskola, mint egy mesepalota" - átjárófolyosó a két épületszárny között Fotók: Dobos Klára Miskolc (ÉM - CsM) - Ha valaki meglátja a Herman Ottó Gimnázi­um új, TizeShonvéd utcai épületét, rájön, fölöslegessé válik a kérdés, vajon nem sajnálják-e a régi, meg­hitt falakat, lépcsőket, zegzugos fo­lyosókat és ezzel együtt azt a 35 évet, amit az immár újfent a katolikus egyház kezébe adott épületben töl­töttek.- A falak szellemiségét az emberek adják. És a tanárok, a diákok itt van­nak ismét velünk - mondta Kovács Marianna, a gimnázium igazgató­nője. - Egyébként igen nagy szeren­csénk van, hiszen így felújítva mo­dem, kényelmes és szép is az isko­lánk, viszont valójában régi épület, a boltívek, a vastag falak egy kicsit emlékeztetnek arra a hangulatra, amit a Városház téren megszok­tunk. így elkerültük azt a sablont is, amely a legtöbb új építésű iskolát jel­lemzi. Az pedig a kezdetektől világos volt számomra, hogy a Katolikus Gimnázium csak a régi helyén lehet igazán otthon. Már csak a kápolna miatt is, ami még a régi időkből vár­ta őket. így nem vágyódunk vissza, a vártnál sokkal hamarabb meg­szoktuk, sőt megszerettük új ottho­nunkat. Egyedül a gesztenyefák hi­ányoznak. De ültetünk az udva­runkra fákat, és lesz köztük geszte­nye is.Nem csoda, hogy az épület le­vette lábukról új gazdáit. Nemcsak szép, sőt kellemes, de igen tágas is. Ami újdonság annak az iskolának, amely eddig kénytelen volt kollégiu­mi termeket is igénybe venni az ok­tatáshoz. Most minden osztálynak külön terme van, plusz az előadók, a számítástechnikai terem, a gyors- és gépíró terem. És ami igazán új: van végre rajztermük, orvosi rendelőjük, a karbantartóknak külön kis épület jutott, használhatnak egy jól felsze­relt stúdiót, kényelmes olvasóterem­mel bővült a könyvtár, külön kisebb termek várják a fakultációs csopor­tokat, a miniatűr díszterem helyett 200 főt befogadó, fantasztikus han­gulatú termet kaptak, és 600 szemé­lyes konyha szolgálja ki a függönyös ablakú étteremben étkezőket. Azt hiszem, nem kell tovább sörolni. És nem kell csodálkozni azon, hogy a szülők és a gyerekek úgy segítet­tek a költözésben, a takarításban, mintha otthon lennének. Az örömbe persze némi üröm is vegyül. A test­nevelő tanárok otthontalanná váltak. Három intézmény fogadja be őket - főleg nulladik órában -, hogy mozog­ni tudjanak a diákok. A régi helyen sem volt sokkal jobb, szűkölködtek a tornateremben. Most pedig legalább van mire várni, hiszen megvan az új tornacsarnok terve, a helye - szem­ben az iskolával. Csak pénz kellene még rá. A taná­rok így nem is panaszkodnának, hi­szen van remény a jóra, csak ki kell várni. Ők várnak is. Viszont a diá­kok nem várnak, ők elvégzik az is­kolát és elmennek. És nem jó az, ha évek telnek el rendszeres testneve­lés nélkül.-Az új helyzetet természetesen min­denki másképp éli meg-folytatta is­mét az igazgatónő. - Az is, aid az ala­pítástól a Hermanban tanít, az is, aki diákunk volt és később visszajött tanítani, és felsőbb évesek is. De azt hiszem, mindannyiuk nevében mondhatom, nagy dolog, ha egy 60 tagú képviselő-testület belátja, hogy egy adott intézményt meg kell tarta­nia még erőfeszítések árán is. Más városokból - például a „szomszédos” Egerből - bizony nem ilyen híreket hallunk, és ezért külön köszönetét kell mondanom mindenkinek, aki segített nekünk ez alatt az igen ne­héz két év alatt, ami a régi épület visszaigénylésének bejelentésétől egészen mostanáig, a beköltözésig tartott. A beköltözésnél segítettek a diákok is, a képen a biológia előadót készítik fel a holnap már ott tartandó órákra Rekviem a gyermekvédelemért Miskolc (ÉM) - Az augusztus 25. és 28. között Budapesten megrende­zett VI. Neveléstudományi Konfe­rencián részt vett Virágh Gyuláné pedagógus, vagy ahogyan ő nevezi magát „terepi” gyermekvédő. Eddigi tapasztalatai és a konferencián hal­lottak hatására úgy érezte szólnia kell az óvodai és iskola gyermekvé­delemért.- A konferencia szekcióülésein a pe­dagógus kollegák még létezőként említették az óvodai, iskolai gyer­mekvédelmet, pedig a nyári szünet­ben megszületett közoktatási tör­vény már ilyenről nem tud. Van le­hetőség az iskolákban „ifjúsággon­dozó” foglalkoztatására (17 osztály­ra - mintegy 500 gyerekre - 1 főt szánva), továbbá szociálpedagógus is alkalmazható (gondolom, néhány év múltán, ha majd ilyenek íesznek), de az óvodai, iskolai gyermekvéde­lem mint fogalom és tartalom - egy­szerűen megszűnt. Az 1980-as években szervezett Tár­sadalmi Beilleszkedési Zavarok • (TBZ) program kutatásai hiába fi­gyelmeztettek a száguldóan növek­vő ifjúsági devianciákra, a veszé­lyeztetettség megelőzésének fontos­ságára, ezt hiába tapasztaljuk a mindennapokban - most az óvodai, iskolai gyermekvédelem még a fo­galmának eltörlésével a szervezett ifjúságvédelem egy segítő láncszeme kiesésével az országban mintegy 1,5 milliós gyereksereg szervezett segí­tési lehetősége hiúsul meg. Nem tartom megfelelő válasznak er­re dr. Dobos Krisztina helyettes ál­lamtitkár 1993 májusában leírt vé­leményét, mely szerint a változtatá­sokra azért van szükség, mert eddig minden rossz volt. Akik csinálták, rosszul csinálták. Analóg példaként hadd kockáztassam meg: mivel pl. az iskola (is) válsággal küzd, vajon az volna-e a leghelyesebb megoldás, hogy egyszerűen szüntessük meg? Nem hiszem. Nézzük, mennyivel több az ifjúság- védelem, mint az „ifjúsággondozás”? Az utóbbi csak egy esetre válasz­adás. Az ifjúságvédelem már jóval összetettebb fogalom. Mindenek­előtt folyamatában, struktúrájában - egyáltalán létében vagy nem lété­ben értelmezhető. Gyermek- és ifjú­sági érdekű védő-óvó rendszer lété­ben vagy nem létében! Ezernél több ma az országban a különféle gyer­mek- és ifjúsági szervezetek száma. Ez örvendetes dolog. Ugyanakkor az elmúlt években minduntalan válto­zott a gyermek- és ifjúságvédelem gazdája. Évek óta egyik tárcától a másikhoz került. Havonta váltód­nak a kormányszintű felelősei. Min­deközben csak egy dolog rosszabbo­dik: a finanszírozás. Lássunk egy konkrét példát. A Köznevelés 1993. április 30-i száma közli: az előzőek­ben a költségvetésből Magyarorszá­gon az egyetlen legális ifjúsági szer­vezet 1,6 milliárdot kapott az állam­tól. Ma az összes legális, de szétszórt szervezet kap összesen 100 milliót. Mivel e szervezeteknek „működési feltételei támogatására a központi költségvetésből teljes és átfogó mó­don nincs lehetőség.” Valahol itt lenne a ,kutya elásva”? Hisz, ha nincs szervezett megelőző gyermek- és ifjúságvédelem - akár az iskolákban, óvodákban, vagy akár egyáltalán!? - akkor ezt nem is kell az államnak finanszíroznia!? A gyermek- és ifjúságvédelem fel­adatainak állami finanszírozását a századelőn deklarálták. Akkortájt fontos volt a gyermekügy, a gyer­mektanulmányozás. No de a századvégre olyannyira de- humanizálódhatott, hogy a mostam vezetés az ifjúsági érdekű kiadáso­kat már csak radikálisan csökkente­ni tudja?! Szorgalmazzák a gyer­mek- és ifjúságügy társadalmiasítá- sát. Szavakban. De annak államilag finanszírozott rendszerét, bázisát nem teremtik meg.. Csak a szétzú­zást tapasztaljuk. írmagja se ma­radjon a réginek! Viszont emögött szerintem más van - mondom újó­lag: ha nincs szervezett megelőző, ál­talános gyermek- és ifjúságvédelem (mert hisz gyakorlatilag csak az in­tézményes marad meg), akkor a megelőző gyermek- és ifjúságvédel­met nem is kell dotálnia az állam­nak. Az a pénz megmarad. Fordítha­tó másra. De azért legyünk optimisták. Még hátravan a közoktatási törvény vég­rehajtási utasításának kiadása. Hátha addigra valami változik, a köztudatban. Hátha addig az isko­lák, óvodák érzékelik, észlelik, és re­méljük, jelzik majd (elsősorban ta­lán az osztályfőnökök) a szervezett, megelőző, iskolai, óvodai gyermek- és ifjúságvédelem eltörlésével járó problémákat. Jó, ha tudják: az át­szerveződé, megújuló gyermek- és if­júságvédelem szeretne pozitív ha­gyományainak továbbfejlesztésével bekapcsolódni az óvodai, iskolai munkájukba, gyermekérdekből. Hogy egyáltalán: legyen az ország­ban a megelőző gyermek- és ifjúság­védelemnek szervezett bázisa - s ez lehessen az iskolákban, óvodákban: mint óvodai, iskolai gyermek- és if­júságvédelem. Egyesületi évnyitó Miskolc (ÉM)-AMiskolciBölcsész Egyesület 1993. szeptember 9-én délelőtt fél 11-kor tartja tanévnyitó ünnepségét az újgyőri református templomban. Igét hirdet Kovács Im­re lelkész. Ünnepi beszédet tart dr. Végvári Lajos tanszékvezető pro­fesszor. Az elmúlt évet az egyesület elnöke, dr. Gyárfás Ágnes értékeli. Az évnyitóra szeretettel várják a ta­nári kart, a hallgatókat, a szülőket és a bölcsészet barátait. Az oktatás szeptember 10-én kezdő­dik. AII., III., ÍV. évfolyamos hallga­tók szeptember 9-én és 10-én délu­tán 5 óráig iratkozhatnak be a Mind­szent téri elnökségi központban. Görög művészek Miskolc (ÉM) - Stelios Mavroma- tis és Kostas Domboulas görög kép­zőművészek alkotásaiból nyílik lei ál­lítás szeptember 2-án, csütörtökön délután fél ötkor a Mini Galériában (Kossuth u. 11.). A szeptember 11-ig látogatható tár­latot Kishonty Zsolt művészettörté­nész nyitja meg. Miskolc (ÉM - CsM) - Tegnap tar­totta „saját” tanévnyitóját a Fidesz miskolci szervezete. Ragályiné Haj­dú Zsuzsanna, a miskolci önkor­mányzat oktatási bizottságának el­nöke és Juga György frakcióvezető megerősítette a már országos nyil­vánosság előtt is elhangzott véle­ményt: mentsük, ami menthető, mi­nél kevesebb kárt okozzon a szak­mai egyetértés híján elfogadott köz­oktatási törvény. Ha a Fidesz kor­mányközeibe kerül a választások után, úgyis módosítja a most veszé­lyesnek ítélt pontokat. Ilyen szálka a szemükben a 9-10 osztály, amely jelen pillanatban csak parkoltatásra való, hiszen tan­anyagáról még nem is lehet hallani. De sajnos nemcsak e mögül a két osztály mögül hiányzik a tartalmi háttér, hanem a törvény mögül is, hiszen nincs még Nemzeti Alaptan­terv. Ugyanakkor alapjaiban változ­tatják meg az iskolaszerkezetet. A jelenlegi folyamat végzetes is lehet­ne, ha sokáig tartana. Ugyanis a jó képességű gyerekek korai kiválásá­val (6-8 osztályos gimnáziumok) másodlagos szerepbe szorul az álta­lános iskola, a ki nem választott gye­rek megbélyegzett lesz, ami szembe fordíthatja a társadalommal, lehe­tetlenné teszi a polgári magatartás kialakulását. Ezt a folyamatot nem ellensúlyozza a több funkciót ellátó intézmények létrejötte sem. Itt első­sorban a mennyiséggel van baj - hangsúlyozta Juga György. - Le kel­lene egy forma mellett (például 8 plusz 4) tenni a voksot, így a rend­szer színesítésére alkalmas lesz a többi iskolaforma. Most viszont ma­ga a törvény is az „oszlásra” biztat, ennek következményeként a szegre­gációt segíti. A szakképzés is reformra szorulna, hiszen elsősorban az oktatott szak­mák időszerűtlensége okozza a pá­lyakezdő munkánélküliek magas számát. Az iskolaigazgatónak és az önkormányzatnak kell döntenie fel­elősen ebben a kérdésben. A törvény az önkormányzatoknak (a fenntartóknak) komoly anyagi meg­terhelést jelent. Ehhez annyit fűz­tek hozzá, hogy a miskolci önkor­mányzat hatalmas erőfeszítések mellett a következőket tudta tenni az elmúlt évben: felépült a komlós- tetői óvoda, elkészült az új Herman Gimnázium, a tapolcai általános is­kola tornatermet kapott, illetve ed­dig minden évben volt rendkívüli béremelés a pedagógusoknál, tavaly pedig 15 milliót osztottak szét az igen alacsony bérbeállásé iskolák között. Egyébként most Miskolcon átlagosan 80 százalékos a tanárok bérbeállása, hogy ez összegszerűen mennyit jelent, azt viszont még nem tudják. Mindezzel együtt ez az év volt az első ’90 óta, amikor hitellel (300 millió) terhelték meg a költség- vetést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom