Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-29 / 227. szám

ELETMOD Az Észak-Magyarország SZERDAI MELLÉKLETE 1993. SZEPTEMBER 29. „Éretlen Paradicsom” - A fiatalok oldala z Az én slágerlistám íme egy újabb „házi” slágerlista, ezúttal a felsővadászi Ady utcából. B. Lóránt szedte sorba azt a tíz dalt, amely számára a(,top-ot” jelenti. Mi­vel ez már a harmadik „Éretlen Pa­radicsom” (azaz ÉP) slágerlista, kör­vonalazódik, kiknek is fut ma igazán a szekere. Mindhárom listaírónknál szerepelt az Ace of Base, kettőnél Freddie Mercury, D.J. Bobo, a 2 Li­mited, a Culture Beat, a Haddaway és a Cut’n Move. A magyar együtte­sek viszont feltűnően hiányoznak. Az igazi ÉP-lista összeállításához természetesen ez még kevés, ezért is szólunk most újra: küldjétek listát! Sajátodat vagy baráti körödét, eset­leg egy egész osztályét. Lehet írni jeligével, monogrammal, „fél név­vel”, ahogy B. Lóránt tette, de termé­szetesen teljes névvel, lakcímmel, sőt saját fotódat is mellékelheted sa­ját listád mellé. Őszintén megvallva, mi a két utóbbi variációnak örül­nénk a legjobban. A listát a követke­ző címre küldjétek: Észak-Magyar- wszág Szerkesztősége, Miskolc Pf.: 351. A borítékra írjátok rá ÉP - azaz »Éretlen Paradicsom”. A B.L. Top 10 pedig a következő: 1. Luv4 Luv (Robin S) 2. The Key, the Secret (Urban Cookie Collektive) 3. Living On My Own (Freddie Mercury) 4. Give It Up (Cut’n Move) 5. Keep On Dancing (D.J. Bobo) 6- Life (Haddaway) <■ Tribal Dance (2 Unlimited) 8. Wheel of Fortune (Ace of Base) 9- What’s Love (Haddaway) 10. Mr. Beat (Culture Beat) Ha olvasni akarsz... Az egész országra kiteijedő Ifjúsági Könyvklubot szervez az Unió Kiadó. Az Ifjúsági Klub tagjai évente hat al­kalommal kapják kézhez az értesí­tőt, amelyből tetszésük szerint ren­delhetnek. Hogy még teljesebb le­gyen a választék, 1994 őszétől a tan­könyveket is szerepeltetik majd ka­talógusukban. Céljuk az esélyegyen­lőség, tehát hogy akkor se kerülj hát­rányba, ha szüleid éppen nem tehe­tősek, ezért az Ifjúsági Könyvklub az iskoláknak, a könyvtáraknak, az óvodáknak, az iskolai és iskolán kí­vüli ifjúsági szervezeteknek intéz­ményi tagságot biztosít. Te magad a helyi klubvezető útján juthatsz a klub könyveihez. Az október első napjaiban megjelenő színes prospektus részletesen is­merteti a klubtagság feltételeit is amellett, hogy felhívja a figyelmet a tizenkét gyermek és ifjúsági kiadó - köztük az Unió közelmúltban ala­kult ifjúsági szerkesztősége, a Diák- könyvműhely - másfélszáz kiadvá­nyára, iskolabarát sorozataira, új­szerű, korrepetáló könyveire. Londoni Madonna Teljesen fölöslegesen aggódtak a popszakértők amiatt, hogy a hírhedt popsztár nem tudja majd azt nyújtani közönségének, amit elvár­nak tőle. Hogy mi indította őket erre az aggodalomra, nem tudni, az vi­szont már biztos, hogy Madonna hozta szokott formáját múlt héten szombaton a londoni Wembley sta­dionban. A szakemberek izgalma azért is érthetetlen, hiszen Madon­na már időnek előtte felcsigázta ra­jongóinak esetleg lankadó lelkese­dését az új és szokás szerint extra­vagáns ruhakollekcióról kiszivárog­hatott hírekkel. Annyit lehetett előre tudni, hogy eltűnnek a megszokott, tölcsér formájű Madonna-mell­tartók. Nos, a platinaszőke hajú, flitterezett fekete melltartóban és shortban fel- ePö Madonna ismét meghódította azt a mintegy 72 ezres tömeget, fmely összeverődött a „Girlie Show” koncertkörút első állomásán. (Lon­don után a következő állomás Fran- ciaország lesz, majd Izrael, Törökor­szág, Brazília, Mexikó és Ausztrália következik.) A rossz nyelvek szerint tnszont most nem csak Madonnán fűlött a show-koncert sikere, a for- o hangulathoz nagyban hozzájárul­tok a lengén öltözött női és férfi tán- osok is. Aki pedig ezt nem hiszi, az jai3on utána. Találkozás a nyári Mikulással Tamperéi emlékmű. Háttérben Finnország legmagasabb tornya, a Nasinneula Fotó: Pataki Péter Tudjuk, persze, július már régen volt, de a nyár még a szavaké, igazá­ból csak az ősz ad tollat mindenki ke­zébe. Pataki Péter, a miskolci Her­man Ottó Gimnázium diákja kész kisregényt írt az iskola által szerve­zett nyári skandináv útról. Bár szí­vesen megtettük volna, a terjedelmi korlátok megakadályoztak bennün­ket az egész írás közlésében. Így nem volt más hátra, mazsoláztunk. Re­méljük, így is sikerül felidézni élmé­nyeiket. „Június 30.11 óra. Az indulás előtti utolsó percek. Mindenki tele a vára­kozás izgalmával, amit az előttünk álló mintegy 8000 kilométer okozott. Néhány perc múlva beindult a nyu­gati buszokra hasonlító Ikarusunk motorja és elindultunk első állomá­sunk, Gdansk kikötője felé. Onnan a kora délutáni behajózást követően indultunk Helsinkibe. A kompút va­lósággal részegítő volt, az enyhén himbálózó hajó fedélzetén elég inga­tag volt a talaj a lábunk alatt. A na- pozási kedvünket azonban ez sem befolyásolta. Július 2-án este érkez­tünk a finn fővárosba, ahol - hála a fehér éjszakáknak - megnéztük az Olimpiai Stadiont. A Finlandia Pa­lotát és a nagy finn zeneszerző Jean Sibelius emlékművét.” „Ikaalinenben éppen a környékbeli falvak által rendezett folklórfeszti­vál zajlott - nagy örömünkre, ugyanis számos népviseletet és -tán­cot megcsodálhattunk, és ízelítőt kaphattunk a népzenéből is. Kedves finn szokás, hogy az ünnepkor a fa­luba érkező idegenek az önkormány­zat vendégei, így mi is belekóstolhat­tunk néhány igen finom finn sütibe. A délutánt egy jellegzetes szauna kipróbálásával töltöttük. Mindenki nagyon élvezte a kirohanást a forró szaunából a tó jéghideg vizébe. A szaunázást - a helyi hagyományok­nak megfelelően - makkarasütéssel fejeztük be. A következő nap a Tam­perével való ismerkedéssel telt: megnéztük a legmodernebb építé­szeti irányzatot követő Tampere Há­zat és az egyetemet, majd Finnor­szág legmagasabb tornyából, a Na- sinneulából csodáltuk meg a pano­rámát.” „Útban Jyvaskyla felé megcsodál­tunk néhányat a 188 ezer finn tó kö­zül is. Rovaniemi, a Mikulás lakóhe­lye pontosan a sarkkörön fekszik. A Télapó „hivatalának” megtekintése után lehetett ajándékokat vásárolni (sajnos a Mikulás sem olyan gazdag, hogy ingyen adhatná!) A legkapó­sabb a poro, azaz a rénszarvasbőr volt. Miután pénztárcánk derékbő­sége kellőképpen leapadt, indulhat­tunk tovább Kilipisjarvibe, ahol hangulatos gerendaházakban töl­töttük a világos éjszakát.” Másnap Norvégiába indultunk. Gyönyörű fjordok partján haladva értük el túránk legészakibb pontját, Troms városát. Mivel elég sokat időztünk a jég világában, csak éljél érkeztünk a svédországi Umeaba. Útközben azért volt időnk egy rövid hógolyózásra (július 12-én).” „Kora délután érkeztünk Koppen­hágába, ahol a szakadó eső miatt csak egy rövid sétát tudtunk tenni. A következő délelőtt már jobb idő volt, így sétálhattunk a kikötő ódon házai közt, Andersen egykori lakó­helyén, és délben megnézhettük az őrségváltást. Salzburg érkezésünkkor már az ün­nepi játékokra készült, ennek elle­nére zavartalanul megnézhettük a székesegyházat, az érseki palotát, a Mozart-házat, és egy jó kis sétára is futotta időnkből a hangulatos belvá­rosban. Jócskán beesteledett, mire elhagytuk Salzburg vidékét ésekkor már mindenki előtt csak egyetlen cél lebegett: haza! Július 23-án reggel érkezett meg buszunk Miskolcra. A szülök, rokonok, barátok azonnal kérdések tömkelegét zúdították ránk, mi történt ezen a rengeteg él­ményt nyújtó, csodálatos utazáson?” Újra együtt zenél az Excelsior Sokan a második Eddának hitték őket. Azután nem lett belőle semmi. Legalábbis jó ideig, most azonban is­mét együtt az Excelsior. Maguknak tehát már megadták az újrakezdés lehetőségét. Már csak az van hátra, hogy mások is hozzájáruljanak. Pél­dául szponzorok, hiszen pénz nélkül ez sem megy. A közönségben viszont már látatlanban is jobban bízha­tunk, mert régi rajongók biztosan vannak, és remélhetőleg lesznek újak is. Egyébként a pénzhiány egyszer már derékba törte az Excelsior pályáját. A ’86-ban alakult miskolci bandát akkoriban Anderwald György (gi­tár), Szabó Tamás (ének, vokál), Farkas Tamás (billentyűsök), Kázs- mér Kálmán (basszusgitár) és Ba- roch Csaba (dob) alkotta. Már mö­göttük volt egy televíziós fellépés a ’88-as Ki mit tud?-ban, néhány más tehetségkutató vetélkedő, de 1990- re elfogytak a szponzorok. A követ­kező évben még megjelent a kazet­tájuk, azután csend következett. Igaz, nem hagyták el a könnyűműf­ajt, profi előadókat (Hobót, a ZiZi La­bort) hangosítottak, de ez a munka mégiscsak a sötétebbik, nehezebben látható oldala a színpadnak. Tavaly több mint két évi hallgatás után álltak ismét össze. Már új szá­maik is vannak. A szövegíró (dr. So- ós Csaba) ugyanaz, mint régen volt, így a bibliai ihletésű szövegek is megmaradtak, ám zenéjük - saját bevallásuk szerint - letisztult. Egy kettős cserét is végrehajtottak, az új felállásban Grádwohl Érnő ül a do­bok mögött, a basszusgitárt pedig Szabó Norbert pengeti. Mindez ter­mészetesen nem újdonság azoknak, akik hallották őket a Sörfesztiválon vagy a Rock-gödörben. Aki kíváncsi rájuk, az hamarosan meghallgat­hatja őket a miskolci Rónai Sándor Művelődési Házban, aki viszont bi­zalmatlan és nem megy csak úgy ta­lálomra koncertre, annak írunk né­hány szót a megjelent Excelsior ka­zettáról. A zene már az első pillanattól kezd­ve ismerős. A hetvenes évek rockze­néjén felcseperedett nemzedék örömmel fedezheti fel az Eloyt, a Pink Floydot, uram bocsá’ még a bol­dogult emlékezetű Dinamit együt­test is. Nincs meglepő fordulat, min­dent előre meg lehet érezni, a fiúk nagyon megbízhatóan kezelik a nagy elődök által lecsiszolt sab­lonokat. Aki hajlamos arra, hogy ezeket a mondatokat lekicsinylésnek értel­mezze, az bizony téved. Sajnos na­gyon kevés embernek adatik meg, hogy a zenében valami egészen újat, szokatlant produkáljon, ami egyes- egyedül az ó sajátja. Tisztelnünk kell azokat a szorgos mesterembere­ket, akik veszik a fáradtságot, és bö- csülettel fogyaszthatóvá gyúrják össze a birtokukban lévő zenei esz­köztárat. Az Excelsior zenészei egészen elfo­gadható anyagot produkáltak első hanghordozójukon, a nyolc szám mindegyike míves, space-es beütésű white-metal, bár a hangszerelésen imitt-amott még lehetett volna ala­kítani, így nem lenne néha az az ér­zése az embernek, hogy szám köz­ben néhány zenész kimegy a szobá­ból majd pár másodperc múlva visszajön. Az alkimisták királynője 15 éves Még mondja valaki, hogy nem érdemes tanulni és barkácsolni, és a hogy a fiatalok előtt minden kapu zárva! Igaz, történetünk az USA- ban játszódik, de mégiscsak egy tini a főhőse. Egy 15 éves amerikai di­áklánynak egészen egyszerű eszkö­zökkel és módszerrel sikerült létre­hoznia mesterséges gyémántot. Lea Pots is apja garázsában rendez­te be kísérleti műhelyét. Az eljá­rás részleteit természetesen nem hozták nyilvánosságra, de szá­mos kutató laboratóriumban kipró­bálták a módszert és az egyértelmű­en sikeresnek bizonyult. (Tulajdon­képpen az alkimisták régi vágya tel­jesült: közönséges anyagból különle­geset, ha nem is aranyat, ha­nem az annál is értékesebb gyémán­tot sikerült létrehozni.) E mestersé­ges gyémántok ez idő szerint megle­hetősen aprócskák, a karát harmad­részét sem érik el, úgyhogy az éksze­részeknek és a gyémántbányászok­nak nem kell félteniük a jövőjü­ket. Mégis sokan igen nagy jelentő­ségűnek tartják a diáklány felfede­zését, hiszen sokféle alkalmazási területe miatt egy új ipáid forra­dalom lehetősége rejlik a talál­mányban. (A Képes Európa nyomán) Az még nem érdem, ha nem lőttél bálnát Ha nincs is otthon kutyád, macskád, papagá­jod, aranyhörcsögöd, tengerimalacod, vagy egyéb vízi és szárazföldi négy (vagy két, esetleg sok) lábúd, és kizárólag akkor kerülsz közeleb­bi kapcsolatba az állatokkal, mikor nyáron lel­kesen agyoncsapkodod a körülötted zsongó szú­nyogokat, akkor sem árt tudnod, hogy október 4-e az Állatok Világnapja. És ha már egyet ne­kik szenteltek hivatalos szervek az évi 365-ből, foglalkozzunk velük mi is egy kicsit jobban, mint máskor. A „foglalkozás” alatt azonban nem egy melldön­gető jócselekedetet értek. Mert mit is érnénk az­zal, ha például október 4-i reggelinket egy kó­bor kutyának ajándékoznánk - míg más napo­kon esetleg hajlamosak vagyunk arra, hogy mi is kóborrá, azaz otthontalanná tegyünk állato­kat, ha az érdekünk úgy kívánja. És az apró, járdára tévedt rovarokat sem csak ezen az egy napon illik kikerülni. Tudom, a Vörös könyv (a kihalt, veszélyeztetett és védett állatfajokat tartalmazza) vastagsága igazából nem rajtunk múlik. Azt hiszem, közü­lünk még csak kevesen vadásztak bálnát vagy szibériai tigrist, de még túzokot vagy kerecsen- sólymot is. És tudom azt is, hogy nem lehet min­denki olyan fanatikus, mint például Brigitte Bardot, aki nemcsak a pénzét nem sajnálja, de a botránytól sem fél, ha egy állatról van szó; nem szentelheti mindenki a természetnek az életét, mint például Gerard Durell; és még azokkal az állatvédőkkel sem kötelező egyetér­teni, akik kiszabadították a Velencei Biennálé egyik műalkotásába zárt hangyákat. Annyit azonban mindenki megtehet, hogy meg­próbál felelősen gondolkodni. Nem használja ki méret- és erőbeli (sőt technikai) fölényét a ki­szolgáltatott állattal szemben, nem vesz magá­hoz semmilyen kölyköt, csak akkor, ha tudja, hogy akkor is gondozni és szeretni tudja, mikor felnő. Mert ez pontosan az az eset, mint a Kis- hercegé a rózsával: felelősek vagyunk értük. A Gombi kutyáért is, aki halálra idegesít minden­kit, mert teljesen neveletlen, ám gazdája így is imádja. A Picur cicáért is, akit betegen találtak az utcán, megsajnálták, magukhoz vették, ó meg mindenkit megfertőzött a gombájával, mert nem vették időben észre. Elaltathatták volna, de inkább vállalták a pénzkiadást, a gombaellenes ecsetelés minden kínját. Nem csoda, mert az alig tenyérnyi kis csöppség olyan beteg volt, hogy a szemét is alig bírta kinyitni, ám ha meglátta az őt ápoló új gazdit, remegő lábbal odatámolyogott hozzá egy simogatásért. És ez a hála most, egy év után is, teljesen egész­ségesen is megvan Picurban. Szeretni nem kötelező, bántani viszont visszataszító! Fotó: Dobos Kláa Mindenfelől hallani, az Állatok Világnapjára vegyünk ajándékot, egy finom ételt, egy új játé­kot otthoni kedvencünknek. Botorság - mon­dom én. Vegyünk inkább magunknak egy jó szakkönyvet, hogy október 4-e után is a lehető legjobban bánhassunk velük. Hívd a Music TV-t! Ha nem beszélsz angolul, ám mégis be szeret­néd juttatni kedvenc videoklipedet az MTV-be, akkor is nyugodtan telefonálhatsz. A hívott szá­mon ugyanis üzenetrögzítő jelentkezik, tehát beszélgetned nem kell. Tárcsázd tehát a követ­kező számot: 00 44 483 461061. Bejelentkezik az üzenetrögzítő: „Halló, itt Rebecca de Ruvo beszél, és ez a Hívd az MTV-t forróvonal. Két dologra kérlek, hogy válaszolj; először is: melyik a kedvenc videokliped most az MTV-n? (Itt hal­lasz egy sípoló hangot, ezután mondd be a cí­met és előadót). Majd megint az üzenetrögzítő „Koszi! Másodszor: melyik országból hívsz?” (Megint sípoló hang, ajánlott válasz: Hungary). Ezzel kész is, bár az üzenetrögzítő elbúcsúzik. Összeállította: Csörnök Mariann

Next

/
Oldalképek
Tartalom