Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-29 / 227. szám
ELETMOD Az Észak-Magyarország SZERDAI MELLÉKLETE 1993. SZEPTEMBER 29. „Éretlen Paradicsom” - A fiatalok oldala z Az én slágerlistám íme egy újabb „házi” slágerlista, ezúttal a felsővadászi Ady utcából. B. Lóránt szedte sorba azt a tíz dalt, amely számára a(,top-ot” jelenti. Mivel ez már a harmadik „Éretlen Paradicsom” (azaz ÉP) slágerlista, körvonalazódik, kiknek is fut ma igazán a szekere. Mindhárom listaírónknál szerepelt az Ace of Base, kettőnél Freddie Mercury, D.J. Bobo, a 2 Limited, a Culture Beat, a Haddaway és a Cut’n Move. A magyar együttesek viszont feltűnően hiányoznak. Az igazi ÉP-lista összeállításához természetesen ez még kevés, ezért is szólunk most újra: küldjétek listát! Sajátodat vagy baráti körödét, esetleg egy egész osztályét. Lehet írni jeligével, monogrammal, „fél névvel”, ahogy B. Lóránt tette, de természetesen teljes névvel, lakcímmel, sőt saját fotódat is mellékelheted saját listád mellé. Őszintén megvallva, mi a két utóbbi variációnak örülnénk a legjobban. A listát a következő címre küldjétek: Észak-Magyar- wszág Szerkesztősége, Miskolc Pf.: 351. A borítékra írjátok rá ÉP - azaz »Éretlen Paradicsom”. A B.L. Top 10 pedig a következő: 1. Luv4 Luv (Robin S) 2. The Key, the Secret (Urban Cookie Collektive) 3. Living On My Own (Freddie Mercury) 4. Give It Up (Cut’n Move) 5. Keep On Dancing (D.J. Bobo) 6- Life (Haddaway) <■ Tribal Dance (2 Unlimited) 8. Wheel of Fortune (Ace of Base) 9- What’s Love (Haddaway) 10. Mr. Beat (Culture Beat) Ha olvasni akarsz... Az egész országra kiteijedő Ifjúsági Könyvklubot szervez az Unió Kiadó. Az Ifjúsági Klub tagjai évente hat alkalommal kapják kézhez az értesítőt, amelyből tetszésük szerint rendelhetnek. Hogy még teljesebb legyen a választék, 1994 őszétől a tankönyveket is szerepeltetik majd katalógusukban. Céljuk az esélyegyenlőség, tehát hogy akkor se kerülj hátrányba, ha szüleid éppen nem tehetősek, ezért az Ifjúsági Könyvklub az iskoláknak, a könyvtáraknak, az óvodáknak, az iskolai és iskolán kívüli ifjúsági szervezeteknek intézményi tagságot biztosít. Te magad a helyi klubvezető útján juthatsz a klub könyveihez. Az október első napjaiban megjelenő színes prospektus részletesen ismerteti a klubtagság feltételeit is amellett, hogy felhívja a figyelmet a tizenkét gyermek és ifjúsági kiadó - köztük az Unió közelmúltban alakult ifjúsági szerkesztősége, a Diák- könyvműhely - másfélszáz kiadványára, iskolabarát sorozataira, újszerű, korrepetáló könyveire. Londoni Madonna Teljesen fölöslegesen aggódtak a popszakértők amiatt, hogy a hírhedt popsztár nem tudja majd azt nyújtani közönségének, amit elvárnak tőle. Hogy mi indította őket erre az aggodalomra, nem tudni, az viszont már biztos, hogy Madonna hozta szokott formáját múlt héten szombaton a londoni Wembley stadionban. A szakemberek izgalma azért is érthetetlen, hiszen Madonna már időnek előtte felcsigázta rajongóinak esetleg lankadó lelkesedését az új és szokás szerint extravagáns ruhakollekcióról kiszivároghatott hírekkel. Annyit lehetett előre tudni, hogy eltűnnek a megszokott, tölcsér formájű Madonna-melltartók. Nos, a platinaszőke hajú, flitterezett fekete melltartóban és shortban fel- ePö Madonna ismét meghódította azt a mintegy 72 ezres tömeget, fmely összeverődött a „Girlie Show” koncertkörút első állomásán. (London után a következő állomás Fran- ciaország lesz, majd Izrael, Törökország, Brazília, Mexikó és Ausztrália következik.) A rossz nyelvek szerint tnszont most nem csak Madonnán fűlött a show-koncert sikere, a for- o hangulathoz nagyban hozzájárultok a lengén öltözött női és férfi tán- osok is. Aki pedig ezt nem hiszi, az jai3on utána. Találkozás a nyári Mikulással Tamperéi emlékmű. Háttérben Finnország legmagasabb tornya, a Nasinneula Fotó: Pataki Péter Tudjuk, persze, július már régen volt, de a nyár még a szavaké, igazából csak az ősz ad tollat mindenki kezébe. Pataki Péter, a miskolci Herman Ottó Gimnázium diákja kész kisregényt írt az iskola által szervezett nyári skandináv útról. Bár szívesen megtettük volna, a terjedelmi korlátok megakadályoztak bennünket az egész írás közlésében. Így nem volt más hátra, mazsoláztunk. Reméljük, így is sikerül felidézni élményeiket. „Június 30.11 óra. Az indulás előtti utolsó percek. Mindenki tele a várakozás izgalmával, amit az előttünk álló mintegy 8000 kilométer okozott. Néhány perc múlva beindult a nyugati buszokra hasonlító Ikarusunk motorja és elindultunk első állomásunk, Gdansk kikötője felé. Onnan a kora délutáni behajózást követően indultunk Helsinkibe. A kompút valósággal részegítő volt, az enyhén himbálózó hajó fedélzetén elég ingatag volt a talaj a lábunk alatt. A na- pozási kedvünket azonban ez sem befolyásolta. Július 2-án este érkeztünk a finn fővárosba, ahol - hála a fehér éjszakáknak - megnéztük az Olimpiai Stadiont. A Finlandia Palotát és a nagy finn zeneszerző Jean Sibelius emlékművét.” „Ikaalinenben éppen a környékbeli falvak által rendezett folklórfesztivál zajlott - nagy örömünkre, ugyanis számos népviseletet és -táncot megcsodálhattunk, és ízelítőt kaphattunk a népzenéből is. Kedves finn szokás, hogy az ünnepkor a faluba érkező idegenek az önkormányzat vendégei, így mi is belekóstolhattunk néhány igen finom finn sütibe. A délutánt egy jellegzetes szauna kipróbálásával töltöttük. Mindenki nagyon élvezte a kirohanást a forró szaunából a tó jéghideg vizébe. A szaunázást - a helyi hagyományoknak megfelelően - makkarasütéssel fejeztük be. A következő nap a Tamperével való ismerkedéssel telt: megnéztük a legmodernebb építészeti irányzatot követő Tampere Házat és az egyetemet, majd Finnország legmagasabb tornyából, a Na- sinneulából csodáltuk meg a panorámát.” „Útban Jyvaskyla felé megcsodáltunk néhányat a 188 ezer finn tó közül is. Rovaniemi, a Mikulás lakóhelye pontosan a sarkkörön fekszik. A Télapó „hivatalának” megtekintése után lehetett ajándékokat vásárolni (sajnos a Mikulás sem olyan gazdag, hogy ingyen adhatná!) A legkapósabb a poro, azaz a rénszarvasbőr volt. Miután pénztárcánk derékbősége kellőképpen leapadt, indulhattunk tovább Kilipisjarvibe, ahol hangulatos gerendaházakban töltöttük a világos éjszakát.” Másnap Norvégiába indultunk. Gyönyörű fjordok partján haladva értük el túránk legészakibb pontját, Troms városát. Mivel elég sokat időztünk a jég világában, csak éljél érkeztünk a svédországi Umeaba. Útközben azért volt időnk egy rövid hógolyózásra (július 12-én).” „Kora délután érkeztünk Koppenhágába, ahol a szakadó eső miatt csak egy rövid sétát tudtunk tenni. A következő délelőtt már jobb idő volt, így sétálhattunk a kikötő ódon házai közt, Andersen egykori lakóhelyén, és délben megnézhettük az őrségváltást. Salzburg érkezésünkkor már az ünnepi játékokra készült, ennek ellenére zavartalanul megnézhettük a székesegyházat, az érseki palotát, a Mozart-házat, és egy jó kis sétára is futotta időnkből a hangulatos belvárosban. Jócskán beesteledett, mire elhagytuk Salzburg vidékét ésekkor már mindenki előtt csak egyetlen cél lebegett: haza! Július 23-án reggel érkezett meg buszunk Miskolcra. A szülök, rokonok, barátok azonnal kérdések tömkelegét zúdították ránk, mi történt ezen a rengeteg élményt nyújtó, csodálatos utazáson?” Újra együtt zenél az Excelsior Sokan a második Eddának hitték őket. Azután nem lett belőle semmi. Legalábbis jó ideig, most azonban ismét együtt az Excelsior. Maguknak tehát már megadták az újrakezdés lehetőségét. Már csak az van hátra, hogy mások is hozzájáruljanak. Például szponzorok, hiszen pénz nélkül ez sem megy. A közönségben viszont már látatlanban is jobban bízhatunk, mert régi rajongók biztosan vannak, és remélhetőleg lesznek újak is. Egyébként a pénzhiány egyszer már derékba törte az Excelsior pályáját. A ’86-ban alakult miskolci bandát akkoriban Anderwald György (gitár), Szabó Tamás (ének, vokál), Farkas Tamás (billentyűsök), Kázs- mér Kálmán (basszusgitár) és Ba- roch Csaba (dob) alkotta. Már mögöttük volt egy televíziós fellépés a ’88-as Ki mit tud?-ban, néhány más tehetségkutató vetélkedő, de 1990- re elfogytak a szponzorok. A következő évben még megjelent a kazettájuk, azután csend következett. Igaz, nem hagyták el a könnyűműfajt, profi előadókat (Hobót, a ZiZi Labort) hangosítottak, de ez a munka mégiscsak a sötétebbik, nehezebben látható oldala a színpadnak. Tavaly több mint két évi hallgatás után álltak ismét össze. Már új számaik is vannak. A szövegíró (dr. So- ós Csaba) ugyanaz, mint régen volt, így a bibliai ihletésű szövegek is megmaradtak, ám zenéjük - saját bevallásuk szerint - letisztult. Egy kettős cserét is végrehajtottak, az új felállásban Grádwohl Érnő ül a dobok mögött, a basszusgitárt pedig Szabó Norbert pengeti. Mindez természetesen nem újdonság azoknak, akik hallották őket a Sörfesztiválon vagy a Rock-gödörben. Aki kíváncsi rájuk, az hamarosan meghallgathatja őket a miskolci Rónai Sándor Művelődési Házban, aki viszont bizalmatlan és nem megy csak úgy találomra koncertre, annak írunk néhány szót a megjelent Excelsior kazettáról. A zene már az első pillanattól kezdve ismerős. A hetvenes évek rockzenéjén felcseperedett nemzedék örömmel fedezheti fel az Eloyt, a Pink Floydot, uram bocsá’ még a boldogult emlékezetű Dinamit együttest is. Nincs meglepő fordulat, mindent előre meg lehet érezni, a fiúk nagyon megbízhatóan kezelik a nagy elődök által lecsiszolt sablonokat. Aki hajlamos arra, hogy ezeket a mondatokat lekicsinylésnek értelmezze, az bizony téved. Sajnos nagyon kevés embernek adatik meg, hogy a zenében valami egészen újat, szokatlant produkáljon, ami egyes- egyedül az ó sajátja. Tisztelnünk kell azokat a szorgos mesterembereket, akik veszik a fáradtságot, és bö- csülettel fogyaszthatóvá gyúrják össze a birtokukban lévő zenei eszköztárat. Az Excelsior zenészei egészen elfogadható anyagot produkáltak első hanghordozójukon, a nyolc szám mindegyike míves, space-es beütésű white-metal, bár a hangszerelésen imitt-amott még lehetett volna alakítani, így nem lenne néha az az érzése az embernek, hogy szám közben néhány zenész kimegy a szobából majd pár másodperc múlva visszajön. Az alkimisták királynője 15 éves Még mondja valaki, hogy nem érdemes tanulni és barkácsolni, és a hogy a fiatalok előtt minden kapu zárva! Igaz, történetünk az USA- ban játszódik, de mégiscsak egy tini a főhőse. Egy 15 éves amerikai diáklánynak egészen egyszerű eszközökkel és módszerrel sikerült létrehoznia mesterséges gyémántot. Lea Pots is apja garázsában rendezte be kísérleti műhelyét. Az eljárás részleteit természetesen nem hozták nyilvánosságra, de számos kutató laboratóriumban kipróbálták a módszert és az egyértelműen sikeresnek bizonyult. (Tulajdonképpen az alkimisták régi vágya teljesült: közönséges anyagból különlegeset, ha nem is aranyat, hanem az annál is értékesebb gyémántot sikerült létrehozni.) E mesterséges gyémántok ez idő szerint meglehetősen aprócskák, a karát harmadrészét sem érik el, úgyhogy az ékszerészeknek és a gyémántbányászoknak nem kell félteniük a jövőjüket. Mégis sokan igen nagy jelentőségűnek tartják a diáklány felfedezését, hiszen sokféle alkalmazási területe miatt egy új ipáid forradalom lehetősége rejlik a találmányban. (A Képes Európa nyomán) Az még nem érdem, ha nem lőttél bálnát Ha nincs is otthon kutyád, macskád, papagájod, aranyhörcsögöd, tengerimalacod, vagy egyéb vízi és szárazföldi négy (vagy két, esetleg sok) lábúd, és kizárólag akkor kerülsz közelebbi kapcsolatba az állatokkal, mikor nyáron lelkesen agyoncsapkodod a körülötted zsongó szúnyogokat, akkor sem árt tudnod, hogy október 4-e az Állatok Világnapja. És ha már egyet nekik szenteltek hivatalos szervek az évi 365-ből, foglalkozzunk velük mi is egy kicsit jobban, mint máskor. A „foglalkozás” alatt azonban nem egy melldöngető jócselekedetet értek. Mert mit is érnénk azzal, ha például október 4-i reggelinket egy kóbor kutyának ajándékoznánk - míg más napokon esetleg hajlamosak vagyunk arra, hogy mi is kóborrá, azaz otthontalanná tegyünk állatokat, ha az érdekünk úgy kívánja. És az apró, járdára tévedt rovarokat sem csak ezen az egy napon illik kikerülni. Tudom, a Vörös könyv (a kihalt, veszélyeztetett és védett állatfajokat tartalmazza) vastagsága igazából nem rajtunk múlik. Azt hiszem, közülünk még csak kevesen vadásztak bálnát vagy szibériai tigrist, de még túzokot vagy kerecsen- sólymot is. És tudom azt is, hogy nem lehet mindenki olyan fanatikus, mint például Brigitte Bardot, aki nemcsak a pénzét nem sajnálja, de a botránytól sem fél, ha egy állatról van szó; nem szentelheti mindenki a természetnek az életét, mint például Gerard Durell; és még azokkal az állatvédőkkel sem kötelező egyetérteni, akik kiszabadították a Velencei Biennálé egyik műalkotásába zárt hangyákat. Annyit azonban mindenki megtehet, hogy megpróbál felelősen gondolkodni. Nem használja ki méret- és erőbeli (sőt technikai) fölényét a kiszolgáltatott állattal szemben, nem vesz magához semmilyen kölyköt, csak akkor, ha tudja, hogy akkor is gondozni és szeretni tudja, mikor felnő. Mert ez pontosan az az eset, mint a Kis- hercegé a rózsával: felelősek vagyunk értük. A Gombi kutyáért is, aki halálra idegesít mindenkit, mert teljesen neveletlen, ám gazdája így is imádja. A Picur cicáért is, akit betegen találtak az utcán, megsajnálták, magukhoz vették, ó meg mindenkit megfertőzött a gombájával, mert nem vették időben észre. Elaltathatták volna, de inkább vállalták a pénzkiadást, a gombaellenes ecsetelés minden kínját. Nem csoda, mert az alig tenyérnyi kis csöppség olyan beteg volt, hogy a szemét is alig bírta kinyitni, ám ha meglátta az őt ápoló új gazdit, remegő lábbal odatámolyogott hozzá egy simogatásért. És ez a hála most, egy év után is, teljesen egészségesen is megvan Picurban. Szeretni nem kötelező, bántani viszont visszataszító! Fotó: Dobos Kláa Mindenfelől hallani, az Állatok Világnapjára vegyünk ajándékot, egy finom ételt, egy új játékot otthoni kedvencünknek. Botorság - mondom én. Vegyünk inkább magunknak egy jó szakkönyvet, hogy október 4-e után is a lehető legjobban bánhassunk velük. Hívd a Music TV-t! Ha nem beszélsz angolul, ám mégis be szeretnéd juttatni kedvenc videoklipedet az MTV-be, akkor is nyugodtan telefonálhatsz. A hívott számon ugyanis üzenetrögzítő jelentkezik, tehát beszélgetned nem kell. Tárcsázd tehát a következő számot: 00 44 483 461061. Bejelentkezik az üzenetrögzítő: „Halló, itt Rebecca de Ruvo beszél, és ez a Hívd az MTV-t forróvonal. Két dologra kérlek, hogy válaszolj; először is: melyik a kedvenc videokliped most az MTV-n? (Itt hallasz egy sípoló hangot, ezután mondd be a címet és előadót). Majd megint az üzenetrögzítő „Koszi! Másodszor: melyik országból hívsz?” (Megint sípoló hang, ajánlott válasz: Hungary). Ezzel kész is, bár az üzenetrögzítő elbúcsúzik. Összeállította: Csörnök Mariann