Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-29 / 227. szám

4 ÉSZAK'Magyarország Megyei Körkép 1993. Szeptember 29., Szerda------------- JEGYZET------------­A z autó nem minden Brackó István A kereszténydemokrata honatya, Kádár Péter figyelmeztetett arra nemrég, hogy az autó nem minden. Bár a kimutatások jel­zik, hogy hazánkban kétmillió személygép­kocsi fut, s ezzel előkelő helyen állunk a nemzetközi rangsorban, az ország gazda­sági fejlettsége, lakóinak anyagi tehetőssé- ge ezzel nem áll arányban. Nem olyan szép a menyasszony... Emlékszem, húsz évvel ezelőtt a költő Váci Mihály azon meditált, hogy a százezer Trabant országa vagyunk. 0 maga sem tudta eldönteni, hogy a nagy szám miatt dicsekedjen-e, vagy jármű kor­szerűtlensége okán panaszkodjon-e. Azóta sok benzin lefolyt az üzemanyag-csö­veken, a kutaknál hússzorosára emelkedett a tarifa, s a hazai kocsiparkra rá sem lehet ismerni. Minden márka képviselteti ma­gát, s forintért minden vásárlói igény kielé­gíthető. Egy elegáns Mercedes, egy „dögös” Alfa Romeo, egy csatahajónyi Cadillac ma már nem kelt feltűnést. Minden elérhető és hozzáférhető a piacon. S ez így van jól. Ám az autó nem minden, tudva azt, hogy az ál­lomány bizony öregecske, hiszen útjainkon rengeteg, nyugati uraságtól levetett jármű szaladgál. Nem győzzünk infrastruktúrá­val ezt a felemásságában is látványos mo­torizációt. Anyagiak hiányában az autópá­lya építési program megtorpant, s a régiek foltozgatására is alig jut pénzt. Ma is érvé­nyes a korábbi megállapítás: a tegnap út­jain haladunk, a ma gépkocsijával, s a hol­nap sebességével. Erre, valamint a közleke­dési morál alacsony voltára való tekintettel szigorodott a KRESZ, de a javuló tenden­ciák ellenére is évente falunyi ember pusz­tul el közlekedési baleset miatt. A valós képhez tartozik annak tisztázása, hogy 3 millió nyugdíjas, 2,5 millió létmini­mum alatt élő polgár országa elbír-e 2 mil­liószemélygépkocsit... Mondhatnánk, hogy ez magánügy, hiszen senkit sem köteleznek arra, hogy gyakran erőn fölül is vállalva, megtakarított pénzecskéjét az autószalon­ba vigye. Hát éppen ez az, s éppen ezért... Bármennyire is nem luxus ma már, de azért a zsíros kenyéren megkoplalt négyke­rekű bálványimádása még nem tűnt el. Az új korban is kísért a cifra nyomorúság ko­nok pogánysága. Megnyílt a Bürotech Miskolc (ÉM) - Tegnap délelőtt a Miskolci Egyetem sportcsarnokában Szabó György, a Megyei Közgyűlés elnöke ünnepélyesen meg­nyitotta a Bürotech ’93, irodabútor, irodatech­nikai és telekommunikációs kiállítást, illetve szakvásárt. Köszöntőjében utalt a megyeszék­hely több mint százéves vásári múltjára, amely az ÁKF-Mixpo Kft. jóvoltából új alapo­kon folytatódik. A közelmúltban zárt nagysike­rű nyári vásár után íme máris egy szakvásár ad lehetőséget több mint harminc hazai és külföl­di, vagy külföldi érdekeltségű cégnek a bemu­tatkozásra, üzleti kapcsolatok kialakítására. Köztük olyan, már ismerteknek, mint a Minol­ta, a Büro-Ratio, a Matáv, a Westei, a Vertex, a Royal, a Mechanikvek, de sok kisebb, még fel­jövőben lévő vállalkozásnak is. A megnyitón ad­ta át Szabó György, valamint Szabó János, az ÁKF-Mixpo Kft. ügyvezető igazgatója, illetve Bonta Pál vásárigazgató a szakmai zsűri kate­góriánkénti díjait a legszínvonalasabbnak ítélt kiállításokat bemutató cégek vezetőinek. A ser­legek tulajdonosai: Matáv Rt. Miskolci Igazga­tósága, Minolta Kft. miskolci kirendeltsége és az olasz érdekeltségű fővárosi Eurocompo Kft. A közönség is szavazhat a vásár ideje alatt, ezt a különdíjat a zárás napján adják át. A szakvásár október 2-ig naponta 10-től 18 órá­ig tekinthető meg - díjtalanul. Évtizedek a világ tengerein Lévay Györgyi Miskolc (ÉM) - Hegyek, erdők kö­zött nőtt fel, ahol akadályokba ütkö­zik a tekintet. Talán ezért vágyott mindig is a nagy vízre. No és a ka­landos ifjúsági regények az okai még. A vén tengeri medvék hánya- tottan érdekes élete. Amikor katona lett, addig-addig kérvényezett, míg a flottához tették. A Dunán hajóz- gattak akkoriban, nagyon tetszett a hajósinaskodás, a folyó is, de amikor Fiúméban meglátta a tengert, elha­tározta, nem nyugszik addig, míg fel nem jut egy tengeijáróra. • Nem ment az olyan egyszerűen, jó kis kitérő után vettek föl próbaidőre az öreg Balaton fedélzetére. A próba­idő letelte után megkötöttük a Ma- harttal az első ötéves szerződést. Azóta évtizedek teltek el - mondja Kiss László kormányos, fedélzet­mester, aki a nyár eleje óta itthon van, mert eladták alóla a hajót. - Gazdaságtalanná vált az öreg óce­ánjárók üzemeltetése, ezért néhány­tól megvált a cég. A Petőfi Szinga­púrban, az Ady, amelyen legutóbb szolgáltam, Hongkongban talált új gazdát. Repülővel jöttünk haza. Mostanában elég sok magyar tenge­rész kerül szárazra. Túl nagy baj azért nincs, mert most már lehetősé­günk van rá, hogy külföldi hajózó társaságokkal kössünk szerződést, így teszek én is. Rendbe teszem az itthoni dolgaimat és újra hajóra szállók. □ Vonzza ismét a tenger? • Egy idő után életmóddá válik a ha­józás. No és az az igazság, hogy ne­kem nem sikerült gyökeret ereszte­nem itthon. Nem is tudom, hála is­tent mondjak-e, vagy sajnost. Igen sok család hullott szét a szemem lát­tára a folytonos távoliét miatt. Tra­gédiák és tragikomédiák is leját­szódnak az ember szeme előtt. Mert az már igazán tragikomédia, amit az egyik cimborám csinál. Négy felesé­ge hagyta el eddig, most mégis nő­sülni akar. Ötödször. Igaz, valami­kor én is szerettem volna feleséget, gyerekeket... □ Azt mondják a tengerészekre, hogy ahány kikötő, annyi nő várja őket. •Ez vérmérséklet és pénztárca kér­dése. Mondom, a pénztárcáé is, mert nincs olyan szép tengerész, akit a két szép szeméért szeretnének a lá­nyok. QHol élnek a világon a legszebb nők ? • Nem rossz ez a szláwal, germán­nal keveredett magyar típus. Szé­pek még az indonézok a spanyol be­ütésükkel. Aranyosak a vietnamiak, de túl picik, törékenyek. Kétségkí­vül a magyarok a legcsinosabbak. Ezt én mondom, a vén tengeri med­ve, aki bejártam 70 országot, Észak- Európától Délkelet-Ázsiáig, Japá­nig, Óceániáiig... Csak ne lennének olyan hűtlenek! □ Milyen az élet a hajón? • Az a szép benne, hogy változatos. Kiss László A nyárból megyünk a télbe, a télből a nyárba. Volt olyan utunk, nem is egy, hogy négy hét alatt megjártuk mind a négy évszakot. Dolgozunk keményen és szenvedünk az időjá­rástól. Esszük, amit a szakács főz, isszuk, amit be tudunk szerezni a ki­kötőkben, olvassuk, ami a hajó­könyvtárban van. A kikötők aztán sokkal izgalmasabbak. Kirándulá­sokat szoktunk szervezni és bejár­juk a nevezetességeket. □ Milyen emlékeket hozott magával az évek során? • Sok videofilmét. No és kagylót, ko- rallt, lepkegyűjteményt, fafaragást, vázát. És egzotikus virágokat. Még most is él közülük egypár. A termé­szetnek megrögzött rajongója va­gyok. Sört adtam lepkéért, virágért. □A tengerrel, a hajózással együtt jár a veszély. • Átéltem jó pár kritikus napot. Amikor ’68-ban a Földközi-tengeren sirokkóba keveredünk az öreg Bala­tonnal. A sivatag felől port zúdított ránk a szél. Öt napig hánykódtunk. Nyolcvankettőben pedig a Viscaja öbölben éltünk át egy iszonyú vi­hart. Lehetetlenség volt leereszteni a mentőcsónakokat. De átéltem egy trópusi vírusfertőzést is 25 éves ko­romban. A legmegrázóbb emlékem mégis az, amikor ’67-ben egy lezu­hant brit repülőgép utasait mentet­tük Ciprus mellett. Hatvanpégy holttestet emeltünk ki a török hadi- tengerészekkel. Senki sem élte túl a szerencsétlenséget. □ Mi van akkor, ha beteg lesz valaki a hajón? • Az orvosi ellenőrzés behajózáskor nagyon szigorú. Elvileg csak egész­Fotó: Laczó József séges ember juthat föl a hajóra. Még­is megesik a baj. Gyógyszerekkel el vagyunk látva, de orvos nincs a te­herszállító óceánjárókon. Ha part­közeiben vagyunk nincs nagy baj, orvost hívnak. De bárkit érhet pél­dául infarktus. Mint a mi rádiósun­kat. Ha partközeiben ér valakit a baj, a vállalat hazahozatja a holttes­tet, ha az óceán közepén és olyan az időjárás, akkor nyílt tengeri temetés van. Vászonba burkolták a tetemet, felsorakozott a legénység, a kapi­tány búcsúbeszédet mondott. És az Egyenlítő közelében elnyelte a ten­ger a magyar tengerészt. □ Melyek a kedvenc kikötői? •Van egypár. Mindenesetre, ha gaz­dag ember lennék, akkor Dániában élnék és a szabadságomat a déli ten­gereken, moncjj uk a Maldive szige­ten tölteném. Néha eljönnék Mis­kolcra is, mert van itt egy olyan kis­kocsma, az Aranyhordó, amilyen kedves hely nincs még egy a világon. □ Azt mondják, a tengerészek rumot isznak. • Talán régen, a vitorlások idejében. Én a jó kisüsti pálinkára és a vörös­borra szavazok. No, nem vetem meg a tejet, a mangót és az ananászt sem... Most le kell szüretelnem a szőlőmet, ki kell adnom a nyaraló­mat és a lakásomat. Elbúcsúznom a 75 éves édesanyámtól, aki most is ugyanúgy félt, mint amikor először szálltam vízre... Elbúcsúzom a barátaimtól, akik mintha már unnának egy kicsit. De valahogy így vagyok én is. Alig vár­tam, hogy hazajöjjek, most meg már kezd égni a talpam alatt a talaj. eaé&zségUGYES - BAJOS dolgaink ÁLLAMI HéPECésZSÉCOCYf ÉS nsrílOBV^ftOLOAUT Diabetes asztaltársaság i az újhelyi Gyöngyvirágban Sátoraljaújhely (ÉM) - A sátoral­jaújhelyi Városi Kórház II. Belosztá- lyát 1990. december 1-én nyitották meg. Az új osztály megszervezése, a zökkenőmentes betegellátás biztosí­tása, a kezdeti akadályok legyőzése után az osztályvezető főorvos, dr. Molnár Imre és munkatársa dr. Al­bert Attila a cukorbetegek egészség- nevelésében szakítottak a hagyomá­nyos formákkal. Civil körülmények között, a Gyöngyvirág cukrászdá­ban a kórház szakácsának és diétás nővérének segítségével szakszerűen összeállított és kunért uzsonnával várták a cukorbetegeket. Az érdek­lődés egyre nagyobb lett, a vendégek száma lassan meghaladta a félszá­zat is. A találkozókon a cukorbetegség egy- egy érdekesebb kérdését röviden, minél közérthetőbben megtárgyal­ták, majd az egyéni problémák közös megbeszélésére került sor - uzson­na közben. A mérleggel gondosan le­mért, változatos uzsonnával talán könnyebben ráismertek a betegek a saját diétás hibájukra, az étkezé­sükről vallott téves nézeteikre. Baráti társaságot sikerült létrehoz­ni. A lényeg az volt, hogy a szokvá­nyos un. egészségneveléssel, a fehér köpenyben tartott előadással szakít­va orvos és beteg egyaránt kötetle­nül, a közös célt, az egészség javítá­sát szem előtt tartva társalogjanak mindkettőjük aktuálisan legfőbb problémájáról, a cukorbetegségről. A szervezésben segítséget nyújtott a helyi ÁNTSZ, az összejöveteleknek ingyen (fogyasztás nélkül) helyt adó Gyöngyvirág cukrászda, majd pedig a Zemplén szálló, s szponzorként né­hány városi cég. A 60 fő néhány hónappal ezelőtt dön­tött az egyesület megalakítása mel­lett. Ma már bejegyzett a „Zempléni Diabetes Asztaltársaság”. Az elne­vezés nem szorul különösebb ma­gyarázatra: a hagyományos jó érte­lemben vett asztaltársaságról, a saj­nálatos betegségben egymásra talá­ló barátok kompániájáról van szó, ahol a legfontosabb gondolatok az asztal örömei körül forognak. A Tár­saság tagja lett a Magyar Cukorbe­tegek Országos Szövetségének is. Elnökük dr. Kerekes Zoltán orvos a kórházban dolgozik, míg a titkár, Francovszky József civil foglalkozá­sú. A vezetőség harmadik tagja, dr. Csomós Katalin az I. Belosztályon dolgozik, így a két osztály ellátási te­rületén a betegeknek közösen vise­lik gondját. A baráti társaság min­den hónapban a 16-ához legközeleb­bi szerdán délután 3-kor jön össze a Zemplén szálló különtermében. Szá­muk hónapról hónapra növekszik, de ismerve a betegség gyakoriságát tudják, hogy sok sorstársukat kell még invitálni maguk közé. Keresik a kapcsolatot a megye többi cukor- betegségével, s szívesen segítenének tapasztalataik átadásával új egye­sület létrehozásában. Legfontosabb tervük, hogy az aktívabb tagok na­ponta felváltva fogadóórát tartsa­nak, ahol a cukorbetegeket nem csak okosítják betegségükről, a joga­ikról, lehetőségekről, de egyúttal el­végzik az aktuális vércukor ellenőr­zést, vérnyomásmérést. így a gondo­zó orvosához ritkábban járó beteg is tájékozódhat anyagcsere helyzeté­ről. Társaságukban a legfontosabb­nak tartják, hogy szakember vezeté­sével sikerült elszakadni a konven­cionális egészségügytől, s beteg a be­teget ellenőrzi, oktatja a két orvos felügyelete mellett. Dr. Molnár Imre főorvos és dr. Al­bert Attila úttörő kezdeményezése sok örömet hozott a betegeknek, s re­méljük, ók maguk is megelégedetten szemlélik a társaság tevékenységét. A buszmegálló fiatal rémei Miskolc (ÉM - FJ) - Gondtalanul - mi több, mondhatni önfeledten - áll­dogált a négy srác nemrégiben egy miskolci buszmegállóban. Cseveg­tek erről, álmodoztak arról, s való­színűleg eszük ágába se jutott, hogy itt és most bármi bajuk is eshet. Nem úgy annak a három cigány fia­talembernek, akik valamilyen mondvacsinált okkal beléjük kötöt­tek, bántalmazták őket, sőt a rablás­tól sem riadtak vissza. S mindezt nagy nyilvánosság előtt, egy forgal­mas buszmegállóban! A részletekről Vozár Ferenc őrnagy, a Miskolci Rendőrkapitányság tiszt­je tájékoztatta lapunkat. Mint el­mondta, először a fiatalkorú Sz. R. rúgta nyakon áldozataik egyikét, miközben társa, K. A., egy másikuk­tól kezdett pénzt követelni - súlyos ütlegekkel alátámasztva „kérését”. AKT. monogramra hallgató har­madik rabló ugyancsak kivette ré­szét a brutalitásból, ő a későbbi fel­jelentőt, B. Ivánt verte arcul, miköz­ben óráját követelte tőle. Alaposan kijutott tehát mindenkinek a pofo­nokból, nem csoda hát, hogy szinte ellenállás nélkül tűrték, amikor a la­tor-trió lecsatolta kezükről óráikat és elvették mind a 10 (nem tévedés: tíz!) forintjukat, majd felugrottak az éppen beérkező városi buszra. A forrónyomos intézkedés során a nyomozók bravúrosan gyorsan kéz­re kerítettek két csirkefogót, míg a szökésben lévő harmadik társuk el­fogására megtették a szükséges in­tézkedéseket. Drága fényképek Miskolc (ÉM)-Ma, szeptember 29- én délelőtt Miskolc területén mér a traffipax, míg délután kettőtől este tízig Ózd környékén készülhet egy méregdrága felvétel a száguldozók- ról. Kifosztották a szélhámosnőt Miskolc (ÉM - FJ) - Ebül szerzett jószág ebül is vész el - lehetne aláb­bi bűnesetünk mottója. A kárvallott lakástulajdonosban ugyanis nein mást „tisztelhetünk”, mint egy - bi­zonyos alvilági körökben igencsak jó hírnévre szert tett - piaci pirosozó hölgyet. Az ügyes kezű asszonyka épp a Búza téren csalta lépre hiszé­keny ügyfeleit, amikor valakik meg­látogatták felügyelet nélkül hagyott diósgyőri lakását, s onnan 250 ezer forint értékben tulajdonítottak el olyan arany ékszereket, melyeket korábban ő „pirosozott ki” másoktól- A pórul járt nő (hogy mik meg nem történnek!) teljesen önkéntesen ro­hant a rendőrségre bejelentést ten; ni szörnyű tragédiájáról. A betörési alosztály emberei gyorsan megálla­pították, hogy egy miskolci betörő- banda akasztott bajszot „kollé­ganőjükkel”, sőt hamarosan kézre is kerítették a három csirkefogót - V- Gyulát, V. Attilát és V. Sándort -> valamint a többszörösen tisztátalan ékszereket lefoglalták az orgazdák­tól. A trió, bár kisebb eltérések van­nak vallomásaik között (na ja, mind­egyikőjük szívesebben látná a mási­kat elsőrendű vádlottként!), többé- kevésbé beismerik tettüket, így töréses lopás alapos gyanúja miatt folytatódik ellenük az eljárás. Gáz (csak) volt Miskolc (ÉM - FJ) - Gáz volt a gé2 körül a Linde Gáz Puskin utcai tej lephelyén hétfőn. Hogy ez így héber- No jó, akkor kicsit hivatalosabban fogalmazunk: Ismeretlen tettesek szeptember 2«' re virradóan lakatfeszítés módsz®' révei behatoltak a Linde Gáz K2, Puskin utcai telephelyére, s onnan gázpalackokat tulajdonítottak e összesen 837 ezer forint értékben- Ugye, így már világos, hogy azer1 nincs gáz, mert „gáz” volt... Politikai fórum Miskolc (ÉM) - Az Agrárszövetség B.-A.-Z. Megyei Választmánya p°jj' tikai fórumot rendez szeptember 3 án, csütörtökön, 17 órától a Tud mány és Technikai Házában. E n pon az Agrárszövetség elnöke, Tamás országgyűlési képviselő is ®, látogat Miskolcra, s a fórumon va - részvételén kívül megyénk veze személyiségeivel is találkozik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom