Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-03 / 205. szám
10 ESZAK'Magyarország Magyar Múlt/Hirdetés 1993. Szeptember 3., Péntek Holnap temetik Purguly Magdát Gyöngyösi Gábor A holnapi kenderesi temetés, illetve újratemetés körüli felhajtás, egyszerűen kegyeletsértő. Nagyobbrészt azok rendezik, akik roppant érzékenyek tudnak lenni az ilyesmire, s igencsak szőrszálhasogató módon tudnak háborogni rég elhagyott, elhanyagolt temetőkben történő „gyermekcsínyek” felett is. Tévedés ne essék, a gyermekcsínyt nem csak azért tettem idézőjelbe, mert úgy gondolom, hogy egy tizen-, huszonvalahány éves ifjúnak nem kellene felelnie eléggé el nem ítélhető sírés kegyeletgyalázó cselekedeteiért, hanem azért is, mert ezt a Kenderes körüli hisztériát legnagyobbrészt olyan magukat érettfejű felnőtteknek tartó emberek idézik elő, akik ezeket az emlegetett, s minden normálisan gondolkodó ember által elítélt fiatalokat nevelték, vagy nevelniük kellett volna. És ez a vélemény még csak nem is kritika akar lenni egyfajta nevelés csődjére, hanem csupán megindoklása annak, miért tartanánk sokkal egészségesebbnek egy szándékos ferdítésmentes szemléletet nevelési, történelem-tanítási téren is, ama elfogultnál, amely mindig megtalálja a módját annak, hogy minél sötétebb színben tüntesse fel a magyar nép mindenkori múltját. Régi és közelmúltját egyaránt, amelyben - mármint az utóbbiban - épp úgy nem hajlandó megkeresni és felmutatni a valóban megtalálható értékeket, mint ahogy a régebbi múltban sem. Eme szelektív világlátás, elfogult szemlélet és szándékos feledés leng a kenderesi sírok felett is. Kenderesen ugyanis nemcsak Horthy Miklóst a politikai érdekek szerint különbözőképpen értékelhető kormányzót temetik újra az ősi családi birtok földjébe, hanem fiát, a nyilasok és nácik elől szőnyegbe csavartan menekített abszolút brit-barát magyar nagykövetet is, aki a háború legkritikusabb, bűnökkel legterheltebb szakaszában még csak itthon sem tartózkodott, nemhogy bárki ellen bűnt követett volna el, s édesanyját, a kormányzó feleségét, Jószási Purguly Magdát is, akire aztán egyetlen rossz szót sem tud mondani senki. Rosszat nem tud, jót meg nem akar. Tudomásul sem veszi, hogy most, egy hajdani nagyon szép lányt, akit az I. osztályú sorhajóhadnagy, első látásra megszeretett, szintén a kenderesi kripta örök csendjének, s nyugalmának adnak át. Pedig a megismerkedés itt történt tőlünk egy karnyújtásnyira, Hejőbábán, ahova Horthy, sógorával Miskolcról rándult át rövid vendégeskedésre a Melczer családhoz. A háziasszony, Melczemé húga volt Jószási Purguly Magda, aki éppen abban az időben érkezett Aradról nővéréhez Hejőbábára, s itt ismerkedett meg a fiatal, számára teljesen ismeretlen tengerésztiszttel. A megismerkedésből szerelem lett, s még abbém az évben, 1901 .július 22-én, a menyasszony nevenapján házasságot kötöttek Aradon. Az ifjú pár nászúira a Semmeringre ment, mint akármely közönséges monarchiabeli kisbirtokos, majd Pólában telepedtek meg, ahol lakásépítésbe kezdtek, mint akármely fiatal pár abban az időben. Most, a kenderesi temetésen ezt a fiatal párt helyezik örök, s feltehetően végső nyugalomra, fiukkal, az ifjabbik Miklóssal együtt, aki Pólóban, abban a bizonyos családi házban látta meg a napvilágot, 1906. február 14-én. Béke poraikra. Erdélyi helységnevek Bukarest (MTI) - Az Adevarul (Igazság) című nagy példányszámú független bukaresti napilap véleménykutatást végzett a több nemzetiségű erdélyi megyék önkormányzati vezetői között arról, miként vélekednek a többnyelvű feliratozás alkotmányos voltáról, illetve gondot okozna-e vidékükön az ilyen gyakorlat bevezetése. A két székely többségű megyét (Hargita, Kovásznál leszámítva, a legtöbb megyei önkormányzat vezetője jobbára természetes igénynek tartotta az elképzelést. Egyik-másik hangsúlyozta, hogy meglehetősen sok festéket emésztene föl a megvalósítás, mások a helyi önkormányzatok döntésétől tennék függővé a kivitelezést. Csupán a Kolozs és a Maros megyei önkormányzati elnökök kerülték meg a kérdés lényegét, illetve kardoskodtak amellett, hogy Románia hivatalos nyelve a román. A Maros megyei elnök ellenző véleményét arra az 1968-as közigazgatási törvényre alapozza, amely román nyelven hagyta jóvá a romániai helységek névtárát, tehát ez az „egyedüli törvényes változat”. Hargita és Kovászna megyében az 1989-es fordulat óta önhatalmúlag a feliratok román és magyar nyelven vannak kitéve. Erdély Bocskay István alatt Benedek Elek A „császár embere” volt Bocskay István. Kolozsvárt született, 1557-ben, börtönben látta meg a gyéren beszűrődő napvilágot. A Habsburgok pártján voltak a szülei, ezért kerültek börtönbe János Zsigmond idejében. Az ingataglelkű Báthory Zsig- mondot kétszer segítette vissza a fejedelmi székbe; ő volt a vezére annak a seregnek, mely oly fényes győzelmet aratott Szinán basa seregén, a Havasalföldén. Majd szakított Bát- horyval, Rudolf mellé pártolt, ezért elkobozták erdélyi birtokát. Akkor Prágába ment, s ott Rudolfnak tanácsadója volt az erdélyi dolgokban. Visszakapta 1604-ben erdélyi birtokát, s azontúl csöndben éldegélt. Úgy tetszett, hogy a közdolgokkal nem törődik, s német lelkűnek csúfolták ellenségei. És íme, a telhetetlen Belgioso tábornok a „német lelkű” Bocskay birtokaira is ráveti a szemét. A „német lelkű” Bocskay kardjára üt, azzal a nagy elhatározással, hogy véget vet a német világnak. Kitűzi a felkelés zászlaját, s lelkesen szegődnek hozzá a kóbor hajdúk, ezek a „szegénylegények”, kik eddig szerteszét csatangoltak az országban, s versenyt raboltak a német zsoldosokkal. Mindjárt az első ütközetben (1604. október 15.), Ál- mosdnál tönkrevernek egy 3500 főnyi német hadat. Nemesség és polgárság egy most: mind sietnek Bocskay zászlaja alá, harcolni a vallásszabadságért, ami ezúttal a nemzet szabadságával egyet jelentett. A szultán a győzelmek hírére Bocskaynak adta az erdélyi fejedelemséget, s az erdélyi rendek 1605-ben nagy lelkesedéssel választották fejedelmükké a szabadság hősét, aki a székelyeket is a maga részére hódította, felszabadítván a régi szabadságért kesergő népet a jobbágyság alól. Diadalra diadal követte Bocskay zászlaját. Csakhamar övé az egész Felső-Magyaror- szág, Erdély; Dunán innen, Dunán túl nagy területeket foglal el. Országgyűlést tartanak 1605 tavaszán Szerencsen, a református templomban, ott Bocskayt Magyarország felséges fejedelmévé választották, s most már Magyarországnak is, Ér- délynek is törvényes fejedelme volt. Sőt, a szultán Magyarország királyának címezte, koronát is küldött neki. Bocskay, bár elfogadta, nem viselte a koronát: élt a koronás magyar király, s ő különben is nem koronáért harcolt, hanem a nemzet szabadságáért. O békét akart, a békében szabadságot, nemzeti önállóságot a magyarnak, hogy két oldalról ne morzsolhassa össze a török meg a német. Maga a megrémült Rudolf is akarta a békét, de Mátyás főherceg erről hallani sem akart: fegyverrel akarta leverni a „lázadókat”. A leverés nem sikerült. Bocskay azt követelte: iktassák törvénybe a vallásszabadságot, állítsák vissza az önálló magyar kormányzatot, ismerjék el az ő erdélyi fejedelemségét s - leteszi a fegyvert. Kezdetben az udvar hallani sem akart e kívánságok teljesítéséről, de végre is megalázkodott: kétszer is küldött követséget Kassára. Tizenöt pontba foglalta Bocskay a kívánságait. A nemzet kívánságai voltak ezek, a nemzet lelke szólalt meg Bocskay e művében. A vallásszabadság biztosítása mellett követeli a főpapoknak minden világi hivatalból való kizá- ratását, a régi magyar kormányzatnak minden téren való teljes helyre- állítását. A magyar király magyar dolgokban éljen magyar embernek tanácsával, s született magyarokat alkalmazzon minden hivatalban. Az elkobzott jószágokat adják vissza. Hirdessen a király közkegyelmet; a Bocskay által tett birtokadományokat és nemesítéseket, s nevezetesen a hajdúknak Szabolcs és Bihar megyében való letelepülését és nemesítését ismerje el. Kívánta ezenfelül, hogy ne csak ismerje el őt Erdély fejedelmének, de engedje át Erdélyhez a Tiszáig terjedő részeket. A prágai udvar valósággal megbot- ránkozott e természetes és jogos követeléseken. Nem tudták, mint feleljenek. Thurzó György azt tanácsolta, hogy ígérjenek meg most mindent, s ha elmúlt a veszedelem, semmit se tartsanak meg. Ez a tanács nagyon tetszett az udvarinak, hogyne tetszett volna! Közben Rudolf király s Mátyás főherceg teljesen meg- hasonlottak, mivelhogy Rudolf Lápot főherceget szemelte ki utódjául, s erre Mátyás egy nagyot gondolt: megkötötte a békét, a nevezetes bécsi békét Bocskay küldöttjeivel, 1606. április 23-án. A szerződést aláírta Rudolf is, aláírta Bocskay is, s hozzájárult az országgyűlés is. És megtörtént Bocskay közvetítésével a békekötés a király és a szultán közt is. Zsitvatoroki békekötésnek nevezik ezt, mivelhogy Komárom alatt, ott, hol a Zsitva vize a Dunába ömlik, történt meg. Húsz esztendőre kötötték a békét, mely a királyt fel> mentette az évi adófizetés alól, csupán egyszer s mindenkorra 200 ezer forintot kellett fizetnie. Kinek-kinek kezén maradt a terület, mi a békekötés idejében birtokában volt. Bocs- kayé a legkisebb: 1222 négyszögmérföld, a szultán kezén 1859 négyszögmérföld maradt. A békekötés esztendejének alkonyán, december 27-én meghalt Bocskay István! Hosszú betegeskedés előzte meg a nagy férfiú halálát. Általános volt a hit, hogy megmérgezték, s lassú méreg oltotta ki életét. Leírhatatlan volt a magyarság gyásza s megdöbbenése. Bocskay valláskülönbség nélkül egyesíté a magyart szabadságának, jogainak védelmére. Amennyire az akkori nehéz, züllött viszonyok között lehetséges volt, feltámasztotta a magyar nemzeti egységet, de halála megakadályozta, hogy ezt az egységet hosszú időkre megerősítse. A király, a bomlott lelkű Rudolf nem tiszteli a szerződéseket, nádor helyett helytartót küld az ország nyakára. Forgách püspök személyében, holott a bécsi béke szerint főpap világi hivatalt nem viselhet. Egymásra uszítják a katolikus és protestáns magyarokat, a nemeseket és hajdúkat, kiket elűznek Bocskaytól nyert földjükről s lázadásra kényszerítenek. Vagy 20 ezer hajdú indul Kassa ellen: „magyar király kell nekik, nem hódolnak meg a németnek”. Felbomlik a rend Erdélyben is. Ott az öreg Rákóczy Zsigmondot, Bocskay volt kormányzóját választották fejedelemnek, de Rudolf Báthory Gábort nevezi ki, ezt a léha, erkölcstelen embert. Teljesen meg akarja semmisíteni a bécsi és a zsitvatoroki békét, Mátyás főherceget nyíltan megvádolja a békekötések miatt, s nem titkolja abbeli szándékát, hogy más főhercegnek szánta a császári trónt is, a királyit is. Most már Mátyás határozottan felajánlja magát a magyaroknak, szövetkezik Illésházy Istvánnal, aki Bocskay halála után felemelte a szabadság zászlaját, s 20 ezer főnyi, többnyire magyar sereggel indult Prágának. Ez a határozott fellépés teljesen megtörte Rudolfot: leköszönt a magyar királyságról, a szent koronát elküldötte Mátyásnak; az országgyűlés Pozsonyban összeült, s megkoronázták II. Mátyás királyt. Ám a koronázás előtt az országgyűlés 23 cikkbe foglalta a bécsi békét s annak végrehajtását biztosító kívánságait. Ismét van nádora az országnak, mégpedig Illésházy István személyében, visszanyerte önállóságát a magyar nemzet, újult reménnyel, erővel, lelkesedéssel foghat a munkába... Konferencia a nyolcvanas évekről Miskolc (MTI) - „80-as évek” címmel háromnapos rangos konferenciát szervez a miskolci Apollon irodalmi folyóirat és kiadója, a Felsőma- gyarország Irodalmi Alapítvány szeptember 17. és 19. között a Lillafüredi Palotaszállóban. A rendezvény célja, hogy összefoglaló előadások, korreferátumok, viták révén átfogó képet rajzoljanak a magyar és az egyetemes irodalom-, esztétika-, filozófia-, színház-, zene- és filmtörténet 80-as évekbeli helyzetéről, eredményeiről. A konferencia fölött Makk Károly filmrendező, Mészöly Miklós író és Szabó György, a Bor- HIRDETÉS ===== sod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés elnöke vállalt védnökséget. Az előadók listáj án ismert itthon és külföldön élő magyar tudósok, írók és művészek szerepelnek, például Al- mási Miklós, Bacsó Béla, Radnóti Sándor, Heller Ágnes, Fehér Ferenc, Vajda Mihály, Jancsó Miklós, Báron György, Koltai Tamás, Spiró György, Esterházy Péter, Selmeczi György, Fejtő Ferenc, Jeney Zoltán, Kenyeres Zoltán és Ángyalosi Gergely. Az elmúlt évtized „szellemi kondícióját” bemutató tényanyag feldolgozásával, az eltérő nézőpontok ütköztetésével egy várhatóan valamennyire egységes történeti folyamat fázisait, azok különbségeit vizsgálják. A szervezők szükségesnek tartják az alapvető kategóriák, fogalmak pontosítását, rögzítését, a legnagyobb kisugárzású, hatású személyiségek, az újítók és ki teljesítők tevékenységének elemzését, az úgynevezett alapművek, kiemelkedő teljesítmények méltatását. A konferencia teljes anyaga az Apollon 1993 decemberi, második félévkönyvében jelenik meg. Az esemény kísérő rendezvényeiként koncertek, előadóestek színesítik a programot. Építkezéshez, beruházáshoz, felújításhoz az acéláruk legnagyobb választéka a Ferroglobusnál! Viszonteladó telepei megtalálhatók az ország minden pontján! Időt, energiát, pénzt takarít meg, ha az Önhöz LEGKÖZELEBBIT keresi fel! FERROGLOBUS Rt. 3500 Miskolc, József Attila u. 7. Telefon: (46) 349-094 „ABI” KERESKEDELMI Kft. 4001 Debrecen, Diószegi út 36. Telefon: (52) 68-458 68-139 Telefax: (52) 68-318 Telex: 72378 KELET TÜZÉP Rt. 101-sz. telep 5002 Szolnok, Piroskai u. 8. Telefon: (56) 377-303 Telefax: (56) 343-012 Telex: 23318 RENOMÉ KÉR. ÉS SZOLG. Rt. 4400 Nyíregyháza, Orgona u. 26. Telefon: (42) 10-071 Zenével a hídért Pozsony (MTI) - Jótékonysági hangversenyt rendezett Pozsonyban a Szlovák-Magyar Fórum. A Fischer Ádám vezényelte nemzetközi zenekar hangversenyének bevételét a Párkány-Esztergom közti, csonka Mária-Valéria-híd újjáépítésére ajánlották fel. A magyar-szlovák kapcsolatok jobbításáért létrejött fórum alapítója, Rudolf Chmel, volt budapesti szlovák nagykövet a hangverseny előtt megtartott beszédében elmondta, hogy a Duna fölött álló, immár közel fél évszázada csonkán meredő híd felújítását elsősorban azok szorgalmazzák, akik nem csupán a két ország közti közlekedés, de a két nép közti szellemi közeledés jobbítását áhítják. Az írókból, tudósokból, történészekből álló Szlovák-Magyar Fórum három éve alakult. A pozsonyi hangverseny közönségéhez szólva Szent-Iványi István, a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságának titkára arról beszélt, hogy a két nemzetnek semmire nincs ma nagyobb szüksége, mint a hídépítők hitére és optimizmusára. - Énnek a hitnek most nem csak egy folyót kell átívelnie, hanem a félreértések és a gyanakvások szakadékét is. Ez a hit arra az őszinte jóakaratra épül, hogy a két nemzet nem élhet meg egymás nélkül, és semmiképpen sem élhet egymás ellenére - mondta Szent-Iványi. A hangversenyen számos politikus és közéleti személyiség kíséretében jelen volt Michal Kovác szlovák köz- társasági elnök, aki húszezer koronát adományozott a Párkány és Esztergom közt felújítandó híd költségeire. Elhunyt Kaegi Mari (MTI) - Az északrajna-veszt- fáliai Mari. városában hétfőn este 65 éves korában elhunyt Hans Ulrich Kaegi, a Philharmonia Ungarica intendánsa - adta hírül a dpa hírügynökség. Zenei tanulmányainak befejeztével Kaegi különböző operaházaknál tevékenykedett Svájcban és a Német Szövetségi Köztársaságban, majd 1987-ben Mari város vezetőségének színházi referense lett. 1991 március óta állott intendánsként a Philharmonia Ungarica zenekarának élén. Az együttest annak idején Magyarországról elmenekült muzsikusok hozták létre. A mintegy 110 tagú Philharmonia Ungarica tiszteletbeli elnöke a világhírű hegedűművész, Yehudi Menuhin. Mintagazda az iskola névadója Hódmezővásárhely (MTI) - Gre- gus Máté mintagazda nevét vette fel a szerdán tartott névadóünnepségen a hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Szakközépiskola. Az ötéves, általános mezőgazdasági képzéssel foglalkozó, érettségi bizonyítványt, majd technikusi minősítést adó intézmény azért választotta az alig ismert parasztember nevét, mert Gre- gus Máté az 1800-as évek végén kitartó, szívós munkával a semmiből teremtett példát adó korszerű gazdaságot a vásárhelyi pusztán. Az állattenyésztés és az öntözéses növénytermesztés mellett növénynemesítő munkával is foglalkozott. Nevéhez óvoda, iskola, orvosi rendelő és olvasó körök alapítása fűződik. Az intézményben az idén összesen 280 diák kezdi meg tanulmányait. Vaszary János írásai kötetben Tata (MTI) - Régi és/vagy új reneszánsz címmel megjelentette a XX. századi magyar művészet kiemelkedő alkotój ának, Vaszary János festőművésznek összegyűjtött írásait a Komárom-Esztergom Megyei Ön- kormányzat Múzeumainak Igazgatósága. A kiadványban - amelyet Mezei Ottó művészettörténész állított össze, s a tatai önkormányzat, valamint a megyei közgyűlés Kemstok Károly Művészeti Alapítvány támogatásával készült el - most láttak először összegyűjtve napvilágot az 1867 és 1939 között élt művész írásai, tanulmányai, amelyek a Művészet, a Magyarország, a Nyugat, a Pesti Napló és más lapokban, folyóiratokban jelentek meg. A könyv értékét növeli, hogy eddig sem a művészettudomány, sem a művészetelmélet nem tulajdonított különösebb jelentőséget az írásoknak.
