Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-25 / 224. szám
Szeptember 25., Szombat ÉM - riport ÉM-hétvége III Az üzem beszédes hallgatása Udvardy József Kazincbarcika (ÉM) — Csakis a véletlen müve volt, hogy az elmúlt napokban bebocsáttatást kértünk a Borsodi Hőerőműbe. Eszünk ágában sem volt felfordulást kelteni, netán szenzáció után szimatolni, mint azt ott néhányon feltételezték lapunk munkatársáról. Csupán az üzemben működő Munkavállalói Független Demokratikus Szakszervezetről szerettünk volna egy gyorsfényképet készíteni. Ez a szervezet a Liga tömörüléshez csatlakozott, amelynek frissen megválasztott megyei elnöke, Mészáros János Tiborfca- [ouzolt el a kazincbarcikai üzembe. Szintén csupán a véletlennek köszönhettük, hogy az erőmű képzeletbeli ajtaján éppen akkor kopogtattunk, amikor a fizikaiak és a szellemi dolgozók kézhez kapták a kétszázalékos bérkorrekció elosztását követő első fizetési borítékukat. ~ A korrekció szétosztása - mondta az első napon Deiján Já- nosné, a független szakszervezet elnöke - véleményünk szerint az előre többször egyeztetett és elfogadott elveknek megfelelően történt, de a gyakorlati végrehajtásba számos hiba, torzulás csúszott. Mivel az információk ilyenkor minden titkolózás ellenére kiszivárognak, az erőműben pattanásig feszült a helyzet. Az indulatok robbanása várható, mert az emberek egyre nehezebben viselik el az igazságtalanságot. Sündisznóállásbán Ezek a szavak még a fizetésnapot megelőzően hangzottak el, «műkor a szakszervezet megalakulásáról és üzemi pozíciójáról, szerepéről beszélgettünk. ~ 1990. május 9-én - hallottuk Eerján Jánosnétól -17 tag részvételével alakítottuk meg független érdekvédelmi tömörülésünket. Lépésünkkel a hagyományos szakszervezet munkájával szemben érzett elégedetlenségünket kívántuk kifejezni, és Uem tartottuk megfelelőnek az akkori vezetők tevékenységét sem. Úgy éreztük, hozzá kell járulnunk a rendszerváltás helyi folyamatához. Létszámunk az elmúlt három esztendőben 124 főre gyarapodott. Kezdetben számosán igyekeztek gáncsolni a munkánkat. Nem néztek ránk jó szemmel sem a korábbi gazdasági vezetők, sem pedig a Villamosipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének akkori funkcionáriusai. Ugyanakkor a törvényekben előírt szabályok szellemében biztosították számunkra a működés feltételeit. A Borsodi Hőerőműben közel ezren dolgoznak. A mi taglétszámunk a jelenleginél jóval magasabb volna, ha az emberekben nem munkálna folyamatosan a félelem. Joggal tartanak ugyanis attól, ha kinyitják a szájukat, az a munkahely elvesztéséhez vezethet. Ma pedig nincs súlyosabb, Dolgozni hasznosabb, mint beszélni nehezebben elviselhető csapás, mint a munkahely elvesztése. Szaloncukor helyett A független szakszervezetnek kezdetben el kellett fogadtatnia tagságával, hogy az érdekvédelem nem azonos a szociálpolitikával. Hogy nem az önsegélyezési, az üdülőjegyek szétosztását, vagy mondjuk a burgonyavásárlási akció megszervezését tartják a tennivalójuknak, hanem mindazon jogok érvényesítését, amely az ország jelenlegi keserű gazdasági állapotában is megilletik a munkavállalókat. Mint Deiján Jánosné elmondta, a Borsodi Hőerőmű 1991 novemberében beolvadt a Tiszai Erőmű szervezetébe. Az önálló egység egy nagyobb üzembe integrálódott, az átszervezés bizonytalanságaival egyetemben. A részvénytársaság vezetői már nem törekedtek a szakszervezeti jogok csorbítására. Hétről hétre személyesen tárgyalnak az érdekvédelmi vezetőkkel, s véleményüket nemcsak meghallgatják, hanem hasznosítják is munkájukban. Ebben az évben a hosszas egyeztető tárgyalásokat követően a részvénytársasági menedzsment és a szakszervezeti vezetők súlyos kompromisszumok árán 15 plusz 2 százalékos béremelésben állapodtak meg. A nagyobb összeget szabályosan kifizették az év elején. A kétszázalékos maradvány az egyes kategóriákon belüli alacsonyabb bérek korrigálására szolgált volna. A megállapodásnak azonban Deiján Jánosné szerint nem mindenben tettek eleget, mert olyan kategó"Uinkas helyett munkája beszél Derján Jánosné riákban is történt korrekció, ahol az nem volt indokolt. Emellett - állítja - az egyezségben foglaltakkal ellentétesen is osztottak a pénzből. Aránytalanságok is előfordultak a fizikaiak és a szellemiek között. Nos, másnap először a szakszervezeti vezető igazát bizonyították az események. Másnap már reggel négy munkással futottunk össze irodájában, akik bejelentették, hogy új szakszervezetet választanak.- Felvettük a fizetést - mondták teljes inkognitót kérve - s meggyőződtünk róla, ismét csak az kapott a pénzből, aki „dörzsölt” a főnöknél. Azok viszont, akik a poros, egészségtelen területeken a munka javát elvégzik, teljes létszámban kimaradtak. Helyezkedni most is jövedelmezőbb, mint dolgozni. Meggondolták magukat Egy másik műhelybe indultunk, ahol úgy tudtuk, várnak már bennünket, s elmondják, ami a szívüket nyomja. Meglepetésünkre az emberek szinte köddé váltak, s először csak az üres falakat bámultuk. A kínos percek után akadt végre egy villanyszerelő, aki szintén névtelenséget kérve elmondta, reggel valóban megbeszélték, hogy elsorolják panaszaikat, de időközben más belátásra jutottak. A diszpécsernek és a műhely vezetőjének telefonon olyan kérdéseket tettek fel, amelyekből arra következtettek, jobb, ha végül is hallgatnak. Rájuk fogták ugyanis, hogy „kihívattak” egy újságírót, s gyűlést szerveznek a vezetők sarokba szorítására.- A bérkorrekció elosztásáról legalább tucatnyi verzió keringett a műhelyben - mondta az Anonymus. - A bérek között valóban nagy különbségek vannak, s az olló két szára most csak jobban kinyílt. Ekkor lépett a műhely étkezdéjébe az egyik vezető, aki kijelentette: ő valóban nem szólhatott bele a korrekció elosztásába. Véleményére nem volt senki sem kíváncsi. Később megjegyezte: súlya van az emberek hallgatásának. A munkások tele vannak feszültséggel, fájdalommal, aggodalommal és bizonytalansággal. Az elbocsátás Damoklész kardja kimondva-kimondatla- nul mindenki felett ott lóg, s csak egyetlen hajszál tartja. Megérti beosztottait, amikor a félelem lakatot tesz a szájukra A félelem alaptalan? Látleletünk nem lenne teljes, ha nem adnánk teret a munkaadók véleményének. A részvénytársaság kérésünkre telefaxon juttatta el hozzánk álláspontját. Eszerint a Tiszai Erőmű Részvény- társaság a hatékony foglalkoztatást továbbra is fontos tennivalói között tartja számon. Továbbra sem terveznek csoportos elbocsátásokat, hanem az átcsoportosítást, az egyes szolgáltatási funkciók bérbeadását, illetve vállalkozásokba vitelét tartják járható útnak. A Tiszai Erőmű Részvénytársasághoz tartozó hat erőmű közül a Borsodi Hőerőmű jövőképének kidolgozására fordították a legtöbb energiát. A kormány határozata a Tiszai Erőmű Rt. és Lyukóbánya összevonásáról hosszú távon is indokolatlanná teszi a Borsodi Hőerőmű dolgozóinak aggodalmait. Az a tény, hogy - mindezek ellenére - Kazincbarcikán a hangulat bizonytalanabb, mint más erőművekben, nagy valószínűséggel más okokból fakad. Egyrészt ott a térség általános feszültsége jobban megmutatkozik a többi erőműhöz képest, másrészt hozzájárul a vezetőkkel szemben érezhető bizalmatlanság is, amelyet a dolgozók magukban hordoznak az erőművek összevonását megelőző időszakból. A bizalmatlanság számos területen oldódott, de teljes mértékben még nem sikerült a részvénytársaságnak feloldania. Az idén megvalósított szervezetfejlesztés - fejeződik be a telefax - kiszűrte a bizalmatlanságot geijesztő személyeket, és a dolgozók bizalma az újonnan kinevezett vezetőkkel kapcsolatban a jövőben várhatóan a Tiszai Erőmű hagyományaihoz méltóan alakul. A terror(elhárítás) iskolája Feczkó János Miskolc (ÉM) - Bizonyára sokan emlékeznek még arra a néhány héttel ezelőtti írásunkra, melyben a megyei rendőrfőkapitány bűnügyi helyettesének észak-amerikai útjáról számoltunk be. Dr. Ignácz István alezredes akkor egy főként elméleti ismereteket adó tanfolyamon vett részt, ahol a rendkívüli helyzetek tárgyalásos megoldását tanulták meg. Nos, az USA külügyminisztériuma által finanszírozott program tovább folytatódott, s nemrégiben dr. Sárközi Ferenc alezredes, a B.-A.-Z. Megyei Rendör-főkapitányság közbiztonsági helyettese vezetett egy magyar rendőrtisztekből álló delegációt a Louisiana állambeli Baton Rouge rendőrakadémiájára. Csakhogy, míg a korábbi csoportokkal a terrorcselekmények békés úton való megoldhatóságát oktatták, legutóbb a túszok erővel való kiszabadítására képezték ki a magyar zsarukat. □ Alezredes úr, önt korá bban is jeles szakemberként tartották számon honi kommandós-körökben. Hogyan értékeli, sikerült sok újat, a réginél jobban használhatót tanulniuk? • Hajaj, de még mennyit! És ebben semmi szégyenkezni való nincs. Sőt, inkább örülnünk kell, hogy nincs olyan óriási tapasztalatunk e téren, mint az amerikai kollégáknak. Túlzás nélkül állíthatom: a világ legjobb szakemberei oktattak minket. Hogy mást ne mondjak, például a híres-hírhedt Delta Force kommandósai, a falklandi és iraki háború veterán főtisztjei képeztek minket öt héten át. A kollégák úgy néztek föl némelyikükre, mint földreszállt istenekre. □ Gondolom, nem pusztán a hírük miatt. • Természetesen az is közrejátszott, de korántsem csak ezért. Szakmai tudásuk, testi felépítésük, harci felkészültségük, egyáltalán a belső harmóniájuk - szinte tökéletes. Félreértések elkerülése végett: nem valamiféle atomkori Rambók ők, céljuk nem az ellenség megsemmisítése. Minden egyes alkalommal hangsúlyozták, hogy lőni kizárólag végső esetben szabados akkor is csak arra, aki célzásra emeli fegyverét. Ez esetben viszont nagyon gyorsan és pontosan. Egyébként rengeteg lőgyakorlatunk volt különböző helyszíneken. A számomra legérdekesebb a gumiabroncsokból épített úgynevezett lövőház volt, amelyben a zárt helyiségben való harcot gyakoroltuk. Ez egy átlagos családi ház mintájára készült, benne szobákkal, ajtókkal, no meg persze túszejtókkel, vagyis azok életnagyságú portréival, múanyagbábukkal. Behatolni nem volt szabad se túl gyorsan (hiba csúszhat a számításba), sem pedig túl lassan, mert akkor meg minket érhet támadás. No és ahogy említettem, soha nem szabad visszaélni a hatalommal: fegyvertelen, nekünk háttal álló vagy a parancsnak engedelmeskedő emberre TILOS lőni! □ Ez nem veszélyeztetheti a kommandós életét? • Ha jól felkészült, kellően körültekintő: nem. Gondolja, véletlenül erőltették annyira a lövészetet? Ha hiszi, ha nem: a kézifegyvereket egyébként is magas szinten kezelő kollégák mindegyike sokkal magasabb minőséget produkált lókészségből a vizsgákon. De ugyanígy megtanultuk, hogyan lehet épületek tetejére zajtalanul, észrevétlenül feljutni létrán, kötélen, vagy pusztán egymás segítségével, elsajátítottuk a különböző behatolási módszereket lakóházakba, járművekbe, új kézjeleket lestünk el... Mindez pedig keményen fűszerezve éjjeli és rossz látási viszonyok közti lövészetekkel. □ Említette a vizsgát. Az hogy sikerült? • Hál' Istennek remekül. A végén nagy dicséretet kaptunk oktatóinktól. No, de a lényeg: a huszonnégy órás gyakorlat elején egy konkrét vészhelyzetet vázoltak fel, miszerint egy diplomatát két fiával együtt túszul ejtettek, elhurcoltak ismeretlen terroristák. Nálunk beindult a nagyüzem, lázasan készülődtünk, közben az „amik” lassan csepegtették a további információkat. Miután kiderült, hol rejtőztek el, odautaztunk, az épületet bekerítettük, s miután a tárgyalások minden eredmény nélkül zárultak, akcióba léptünk. Kúszva közelítettük meg a házat (alaposan megszenvedtünk a tűzhangyáktól, némelyikünk kaiján még máig ott a nyomuk), és a lehető legutolsó pillanatig rejtve, halálos csendben láttunk a helyiségek átvizsgálásához. Amikor aztán eldördült az első lövés, bedobtuk az ilyenkor szokásos pirotechnikai eszközöket, majd egyszerre rohantunk rájuk. Olyannyira sikerült meglepnünk a „gazokat”, hogy a legcsekélyebb ellenállásra sem futotta idejükből. □ Néhány hónapja volt szerencsém jelen lenni a sátoraljaújhelyi fegyházban tartott túszszabadítási gyakorlatukon, amely ugyan módfólöttjól sikerült, a kérdés mégis kikívánkozik: ha éles helyzet adódna, ma másképp csinálná? • Feltétlenül. Ugye nem haragszik, ha nem részletezem, miért, de nem szeretnék senkinek tippeket adni. Maradjunk annyiban: nincs gond, amíg itthon mindez megmarad a gyakorlatok szintjén. Dr. Sárközi Ferenc a helyi rendőrkapitánnyql. illetve annak sapkájában Fotó: EM-repró
