Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-24 / 223. szám

10 ÉS ZAK-M AGYARORSZÁG Magyar Múlt 1993. Szeptember 24., Péntek A Monarchia széthullása Bécs (MTI) - A mai kelet-közép-európai jelen­ségelmek, a nacionalizmus fellángolásának közvetlen előzménye, hogy a Habsburgok nem tudtak megbirkózni ugyanezzel a problémával, s a soknemzetiségű birodalom 1918-ban fel­bomlott-vélekedik az az alkotógárda, amely az I. Osztrák Köztársaság közelgő 75. születés­napja alkalmából tévéfilmet készített a Monar­chia széthullásáról. A kétrészes sorozat első filmjében - amelyet hétfő este vetített az ORF második csatornája - Gordon Brook-Shepherd angol történész, a Habsburg-korszak kutatója eredeti felvételek­kel mutatja be, hogyan próbálta a Habsburg Monarchia leküzdeni a nacionalizmust és re- publikanizmust, s hogyan vallott kudarcot ez a próbálkozás. A történész az események eredeti helyszínem: Schönbrunnban, a Belvedere-ben, Versailles-ban, St. Germain-ben fűz magyará­zatokat az eseményekhez. Ferenc Ferdinánd meggyilkolása, az első világ­háború, majd Károly békekötési kísérletének kudarca, a forradalmak sora egyenesen veze­tett a Habsburg birodalom széthullásához, ami­nek egyes állomásait a film felidézi. Megismétli az osztrák televízió azt a nagysike­rű történelmi sorozatot, amely Ausztria I., majd később Ausztria II. címmel 24 részben foglalko­zik a Monarchia utáni osztrák történelemmel. A filmből könyv is készült. Legújabb, négykötetes paperback kiadását a napokban az alkotó, az ismert televíziós törté­nész-újságíró, Hugo Portisch mutatta be a saj­tó munkatársainak, azzal a kollázzsal együtt, amelyet a sorozatból készítettek, s amely az 56- os magyarországi menekültek Ausztriába érke­zésével fejeződik be. Portisch a sajtóbemutatón beszélt azokról a párhuzamokról, amelyek a mai helyzet és a vizsgált időszak között fellelhetők, például a menekültek Ausztriába özönlését illetően. Igaz, az eltérés is nyilvánvaló: 1956-ban Ausztria a lehető legtermészetesebb módon nyitotta meg határait a 180 ezer magyar előtt és helyezte el őket. A mai helyzetre inkább az elzárkózás jel­lemző - mondta. A sorozatot egyébként hama­rosan folytatják, és az 1956 utáni önálló élet ki­alakításával újabb hét rész foglalkozik majd. A Monarchia széthullásáról szóló film második részét egy hét múlva, hétfő este vetíti az ORF második csatornája. Az ősi Sumérban is söröztek (MTI-Budapest) - Az utóbbi években nálunk is divatba hozott őszi sörfesztiválok forgatagá­ban kevesen gondolnak arra, hogy a kesernyés nedű nem újkori találmány. A sokak által rokonainknak, helyesebben őse­inknek tartott sumérok már ötezer évvel ezelőtt ismerték és itták ezt az italt, sőt a mai Irán te­rületén fekvő egykori sumér Susában is hason­lóan hódoltak élvezetének. A hatalmas templomvárosokkal, csatornarend­szerrel, jól szervezett közigazgatással rendelke­ző sumér birodalom területén ugyanis német és francia régészek a sörkultúra világos nyomaira bukkantak. Egy földalatti tárolóban Husestán iráni tarto­mány mai területén amforákhoz hasonló agyagedényeket találtak, amelyekben sumér füge- és mézbort hűtöttek egykoron. Az is kide­rült, hogy az ókorban mar szigorú rendeletek­kel szabályozták a sörfőzést. A század elején Susában talált Hammurabi-féle törvénygyűjte­mény a „pancsolókat” saját sörükbe történő be- lefojtással fenyegette. A feltárt sumér sörkimérés, csakúgy mint a ko­rabeli sírokban és az ékírásos leleteken talált utalások érdekes felfedezésekhez vezették Fridrich Georg Höpfhert, egy karlsruhei privát sörfőzde tulajdonosát, aki „nyomozó,, csapatá­val és karlsruhei, valamint berlini régészek be­vonásával hét hónapon keresztül kutatta mi­lyen nyersanyagokat használtak a sumérok, majd később az egyiptomiak az akkoriban még ismeretlen komló helyett. A hiányos tudást a kísérletek pótolták: a mint­egy 25 kísérleti sorból kiválasztott háromban egyebek között a tönkölybúza, datolya, árpa, ánizsmag, fahéj és szegfűszeg keveréke bizo­nyult megfelelőnek az „ókori sör” előállítására. A karlsruhei sörfőzde tulajdonosát természete­sen nem csupán a kíváncsiság hajtotta: kutatá­sai eredményéből profitot akart termelni. Ezért ötszáz bel- és külföldi vendég számára megrendezte a „Susai Éjszakát” amelyen az eredeti ókori serlegek mintájára készített poha­rakban szolgálták fel a sumérok által feltehető­en használt „alapanyagokból” főzött sört. A tör­ténelmi hitelességet hastáncosnők, zsonglőrök, egzotikus büfé és a sörivást kísérő parancsoló szükség megoldására egy hatalmas keleti sá­torban felállított illemhely szolgálta. Az oldalt szerkesztette: Gyöngyösi Gábor Erdély Bethlen Gábor alatt Benedek Elek Csakhamar nyilvánvalóvá lesz, hogy II. Mátyás király (1608-1619) csak kényszerűségből szövetkezett a magyar nemzettel, s amint Rudolf halálával a császári korona is a fejé­re került, megkezdette a harcot a bé­csi béke ellen, melynek ő volt egyik megalkotója. Megkezdette pedig a harcot Erdélyben, melynek fejedel­me, Báthory Gábor protestáns em­ber volt. Könnyű volt belekötni Bát­hory Gáborba: kegyetlen, erőszakos, léha lelkű, erkölcstelen volt ez a kü­lönben nagy tehetségű ifjú. Két ol­dalról támadták meg a gyűlölt feje­delmet: Forgách Zsigmond felsőma­gyarországi kapitány, s Radul ro­mán vajda, kit a szászok segítettek. De a nagy nevű Bethlen Gábor, ki valóképpen ekkor lép a történelem színpadára, török segítséget szerez Báthorynak, Forgáchot is, Radult is kiveri Erdélyből; balul üt ki tehát a király első kísérlete. A kegyetlen Báthory elveszti ugyan a fejedelem­séget, de nem a király, hanem a szul­tán akaratából, aki Bethlen Gábort ülteti a fejedelmi székbe. Nagy lelkesedéssel választják meg Bethlent a medgyesi országgyűlésen (1613-ban) fejedelemmé, a szeren­csétlen Báthoryt pedig orozva ölik meg Várad mellett a király kato­nái... Mert a protestánsok megtöré­se volt a fő cél, világos, hogy a király hallani sem akart Bethlen Gábor fe­jedelemségéről, aki szintén protes­táns volt. Azzal az ürüggyel, hogy a szultán ellen készül háborúra, gyű­lést hívott össze Linzben, hol összes országainak képviselői megjelentek, így a magyarországiak is. Ott meg­vádolta Bethlen Gábort, hogy a szul­tán készséges szolgája, tehát végez­ni kell Erdéllyel s aztán - a törökkel. Ám a király nem kapott sem elegen­dő pénzt, sem elegendő katonát a há­borúra, Bethlen Gábort fejedelem­nek elismerni kénytelen s ugyanek­kor a törökkel is húsz esztendőre a békét meghosszabbítja. Aztán meg­lepi az öregség, a betegség s mert nincs gyermeke, az most a legfőbb gondja, hogy Ferdinánd stíriai fő­hercegnek biztosítsa a magyar koro­nát. Nem bízott abban, hogy a ma­gyar országgyűlés megválassza a protestáns-irtó Ferdinándot: fegyve­res erővel akarták erre rákényszerí­teni. E hallatlan merénylettől mégis visszariadtak s Esztergom nagyne­vű érsekének, Pázmány Péternek köszönheté az udvar, hogy Ferdi­nánd (1619-1637) megválasztása és megkoronázása végre is sikerült. Az új király megerősítette ugyan a bécsi békét, de a nemzet nem bízott benne. Nem is bízhatott. Míg a koro­názó országgyűlés folyt Pozsonyban, azalatt Prágában kitört a forrada­lom a vallásüldözés miatt. Kitört a forradalom, s ezzel megkezdődött a harmincéves háború. Lángba borult Európa nagy része, s ezt II. Ferdinándnak, az ő vak türel­metlenségének köszönhették a nem­zetek. Nagy szerencséje nemzetünk­nek, hogy a Gondviselés épp ebben a veszedelmes időben állította az ese­mények élére Bethlen Gábort, Er­dély nagynevű fejedelmét. A nagye­szű és nagyműveltségű ember mű­veltté akarta tenni népét, mint egy­koron a nagy Mátyás király. Tudó­sok, művészek veszik körül gyulafe­hérvári udvarában, üres idejében velük társalkodik. Seregestől küldi ki a magyar fiúkat külföldi egyete­mekre. Megalapítja a gyulafehérvá­ri, ma nagyenyedi híres kollégiumot. Aranykorát éli Erdély ő alatta, de ő többre, nagyobbra van hivatva, mint hogy egyszerűen Erdély fejedelme legyen; az események a vallási és a nemzeti szabadság védelmére szólít­ják, s ő emberül tölti „be e tisztet, melyre elhivattaték. Ő veszi fel a fegyvert, amely kihullott Bocskay kezéből, harcolni „Isten tisztessége mellett nemzetünk szabadságáért”. Megmozdul Erdély, meg a Felvidék, s Kassán a Felvidék rendei Magyar- ország fejedelmévé választják 1619- ben. így indul a csehek segedelmére. Bécs közelében egyesül a magyar se­reg a csehekkel, vívni kezdette Bé­cset, közben elfoglalta Pozsonyt, bir­tokába jutott a szent korona is s csak azért hagyja félbe Bécs vívását, mert ezalatt meg régi ellensége, Homon- nay György kozák és lengyel hadak­kal betört a Felvidékre. De Magya­rország nagy része már Bethlen Gá­bor kezén volt (Homonnayt is kiver­ték a Felvidékről), s II. Ferdinánd jó­nak látta fegyverszünetet kötni Bethlennel, országgyűlést hívni egy­be, melyet meg is tartottak Beszter­cebányán 1620-ban. Kényszerűség­ből hívta össze ezt az országgyűlést a király, de fel is oszlatta, amint hírt kapott arról, hogy Csehországban feléje fordult a hadiszerencse. Ám a rendek nem oszlottak szét, Bethlen Gábort királyukká választották, aki a címet el is fogadta, de nem enged­te megkoronáztatni magát. Ferdi­nánd egyik serege tönkreverte a cse­heket, egy másik sereg meg Magyar- országba tört: az elbizakodott Dam- pierre vezette ezt. Ostromolni kez­dette Pozsonyt, de a vezér elesik, s a sereg esze nélkül szalad ki az or­szágból. Most már nem fegyverszü­netre, de békekötésre kényszerül a magyarirtásra vállalkozott II. Fer­dinánd. Bethlen is hajlandó a béké­re, mert a hosszú háború kimerítet­te, s megkötik 1622-ben a békét Ni- kolsburgban. Bethlen Gábor lemon­dott a királyi címről, le az elfoglalt területekről, de kapott hét várme­gyét, ezenkívül Oppeln és Ratibor hercegségeket, címet is kapott: a ró­mai szent birodalom fejedelme cí­mét, aztán ígéretet, hogy kap a ki­rálytól 52 000 forint évi segélyt a ke­zén lévő végvárak fenntartására, a király pedig nem üldözi tovább a val­lásszabadságot, nem bántja a ma­gyar alkotmányt. De Ferdinánd csak azért írta alá a szerződést, hogy ne tartsa meg. To­vább folyt a protestánsok üldözése, s a nikolsburgi béke után egy eszten­dőre Bethlen Gábornak újra fegy­vert kellett fognia. Segítséget kapott a töröktől, elfoglalta Nagyszomba­tot, kiverte a császári hadakat az or­szágból, s újabb békére kényszerült Ferdinánd Bethlennel is, a szultán­nal is. Bethlen Gábor első felesége, Károli Zsuzsámra halála után Bran­denburgi Katalint vette feleségül. E házasság révén atyafiságba került Gusztáv Adolffal, a svéd királlyal, a protestáns világ e vezéremberével, s egyszersmind belekerült abba a szö­vetségbe, melyet a protestáns udva­rok alkottak. Még egyszer fegyvert fog 1626-ban, de ez a háború is - utolsó háborúja - békére válik. Hiá­ba biztatják a protestáns szövetsé­ges hatalmak, nem harcol többé. Be­látja, hogy a külföld csak ki akarja ót használni, de segíteni nem segíti ót ott, ahol kellene. És lenyűgözi a betegség is. Mindössze három évet él második házassága után, s örökös nélkül hunyja le szemét (1629). A skorpió és a teknős Síké Lajos A skorpió megkérte a teknősbékát: vigye át a folyón! A teknős, emlékez­tetve, hogy tüskéje halálos mérget tartalmaz, visszautasította. Am a skorpió mégis addig kérlelte, amíg elindultak. Á vég a folyó közepén kö­vetkezett be: a skorpió megszúrta a teknőst. Mi ebből a következtetés? Nem ösztönünkre, hanem értel­münkre kell hallgatnunk! Vagy másképpen, így jár, aki csak az ösz­tönére hallgat! Ezzel a történettel indítja cikkét Du- mitru Tinu, a bukaresti Adevárul - a volt pártlap, a Scinteia (Szikra) utódjának főszerkesztője. S a követ­kező mondatban mindjárt meg is ne­vezi a skorpiót, ami nem más, mint az RMDSZ. Miért skorpió? Azért, mert a Cathe­rine Lalumierenek küldött beadvá­nyában (melyben a romániai nemze­tiségek sérelmeit, a kormány bevál­tatlan ígéreteit sorolja fel), úgy­mond, meg akarja torpedózni Romá­nia felvételét az Európa Tanácsba. A főszerkesztő úr egy szót sem szól ve­zércikkében arról, hogy azért mégis lehetnek a kisebbségeknek jogos kö­vetelései is, inkább az RMDSZ és a magyarság „ármánykodásait” sorol­ja. Végül pedig kerek-perec kimond­ja: a Vacaroiu kormányt semmiféle felelősség nem terheli, ha az orszá­got nem veszik fel az ÉT-be és majd nem jönnek a kölcsönök, a külföldi beruházók. Egyes-egyedül az RMDSZ lesz a hibás mindenért. Egy sorral lentebb még keményebben fo­galmaz: a magyarok! Mert lehet-e egy nagynemzeti román lapban úgy írni az erdélyi magyarságról, hogy Budapestet ne keverjék bele? Több, mint durva és ízléstelen a pél­da: az Adevárul főtollnoka az RMDSZ halálát jósolja vele, mi több, előre vetíti megsemmisülésün­ket, ha nem úgy táncolunk, ahogy neki tetszene. S mindezt teszi az eu­rópaiság nevében, európai normá­kat emlegetve. Talán eszébe se jut, hogy az ilyen hangnem, az ilyen vagdalkozás va­lójában csak balkáni „norma”. Már megszoktuk: ha Románia vala­milyen fontos megméretés előtt áll, akkor az esetleges sikertelenségért jó előre a magyarságot, illetve kép­viselőit kiáltják ki. Az adott helyzetben és az adott kö­rülmények közt az erdélyi magyar­ság helyesli a beadványt, még akkor is, ha irritálja a többségi politikuso­kat és sajtót, hisz a Meciar-példa rémképe ott lebeg előttünk. Meg a román példa is. Két éve, mikor Románia megfigyelő státust kapott az Európa Tanács­ban, egy nap múlva a bukaresti te­levízió amúgy is kevés, heti két és félórás magyar adásának felét áttet­ték a második csatornára, amelyet a magyarok lakta területeken alig le­het fogni. Függetlenül a mostani külügymi­niszteri, Jeszenszky-Melescanu ta­lálkozó eredményétől, a történelmi tapasztalatok nyomán kételkedve fogadunk minden ígéretet vagy ép­pen írásban rögzített megegyezést, még akkor is, ha „európai pecsétet” nyomnak rá. A pecsét Strasbourg- ban van, mi meg itt, a Balkán pere­mén. A memorandum-ügyben legfeljebb abban hibáztatható az RMDSZ, hogy nem tette közé idejében román nyelven is a teljes szövegét, így a bí­rálók hallásból és harmad-negyed- kézből értesülve, többnyire elferdít­ve hi vatkoztak rá. Bizony, tanulság ez az ügy is - de uram, hányadik?! -, hogy a románi­ai többséget időben kell tájékoztatni minden lépésről, ami vele is kapcso­latos, még akkor is, ha ez a lépés so­kaknak ellenszenves. Ami pedig Tinu úr példálózását ille­ti, bármennyire vonzó is számára a teknős bölcsessége, nekünk túl las­sú - balkánian lassú! - a menete és a mocsár se tartozik kedvelt helye­ink közé. Múzeumot alapítanak Pakson Paks (MTI) - Múzeum alapításáról döntött a paksi városi képviselő-tes­tület. Az értékes, gazdag helytörté­neti gyűjtemény a régi városközpont egyik műemlék jellegű épületében kap végleges elhelyezést, miután be­fejezik a ház felújítását, illetve kia­lakítják a múzeumi követelmények­nek megfelelő tereket. Az állandó ki­állítás az őskori régészeti leletektől, illetve a dunai halászat és a szőlő- művelés kezdeteitől az atomerőmű építéséig, sőt napjainkig mutatja majd be Paks történetét. A képviselő-testület döntése értel­mében, az önkormányzat gondosko­dik egy muzeológusnak a városba te­lepítéséről, aki már az előkészüle­teknél irányítja az intézmény kiala­kítását. A képviselők közül többen azon véleményüknek adtak hangot, hogy nem szabad sajnálni a millió­kat, hiszen ez a létesítmény olyan látványossága lehet Paksnak, ami­vel erősítik a város, illetve az atome­rőmű kapcsolódását a világkiállítás programjaihoz. Rejtélyes képek Budapest (MTI) - Enigma címmel különleges hangulatú kiállítás nyí­lik a Stúdió 1900 Galériában. Bada Tibor, Berki Viola, Földi Péter, Gaál Józsefi FeLugossy László, Máriás Béla, Ősi László, Roskó Gábor, Szir­tes János, Újházi Péter, Wahorn András és ef. Zámbó István fogal­mazta képekbe gondolatait a Titok­ról. A kérdésre minden művész a maga lehetősége szerint adta meg a választ. Az alkotók kezét nem kötöt­te meg semmilyen technika és egyet­len stílus sem. A „válaszok”, látha­tók az Új Vizuális Kultúra Alapít­vány és a Stúdió Galéria 1900 vasár­nap nyíló tárlatán. Az új képi látás; módot és értékrendet népszerűsítő társulás bemutatója október 8-áig tekinthető meg a XIII. kerületi He; gedűs Gyula utca 24/b. szám alatti galériában. A Vasarely-per Párizs (MTI) - Charles Debbasch, a Vasarely alapítvány tisztéből bíró­sági ítélettel felfüggesztett igazgató­ja a Le Monde-ban terjedelmes levél­ben cáfolta azt az állítást, hogy visszaélt volna megbízatásával, vagy éppen eltulajdonított, illetve jogtalanul adott volna el rábízott al­kotásokat. A tekintélyes francia lap, amely folyamatosan nagy figyelmet szentel az ügynek, korábban részle­tesen ismertette a művész és család­ja álláspontját. Debbascht, aki ko­rábban Victor Vasarely, vagyis Vá­sárhelyi Győző, a világhírű festőmű­vész barátai közé tartozott, azért függesztették fel megbízatásából, mert a művész és családja szerint hatáskörét túllépve olyan képeket is árúba bocsátott az alapítvány va­gyonából, amelyeknek eladásához a művész nem járult hozzá. Számos képet azért adnak el, hogy az így be­folyó jövedelemből fedezzék az ala­pítvány költségeit, jónéhány képet azonban Vasarely nem eladásra, ha­nem csupán megőrzésre adott át. Magánvádas eljárás tárgya az, hogy a család szerint Debbasch néhány kép ellenértékét egy svájci műkeres­kedővel összejátszva saját számláb' ra utaltatta. A volt igazgató most a művész családját vádolja nyerészke­dési szándékkal, és cáfolja levelé­ben, hogy akár az alapítvány, akár a művész anyagi gondokkal küzdene az ő hibájából. .Bízom abban, hogy az igazságszolgáltatás megállapítja1 az alapítvány igazgatását a közér­dek vezette” - úja a laphoz intézett levelében. Elhunyt Bende Ibolya Budapest (MTI) - Bende Ibolya új­ságíró, a Pesti Riport főmunkatársa szeptember 23-án, rövid betegség után 58 éves korában elhunyt. Sen­de Ibolya évtizedekig az Esti Hírlap' nál, később a Riport című lapnál, majd a Pesti Riportnál dolgozott. A* újságcikkeken kívül több könyve megjelent: A felesége vagyok; a Csa­lók és balekok című riportkötetek, továbbá a Gyengébb nem című alko­tása, amelyben nők vallanak önma­gukról, valamint Az anyós mennye® megy című, önéletrajzi ihletettség11 esszégyűjtemény. Halálra várva cí­mű drámáját tavaly Egerben mutat­ták be. A hajdani szabók bástyája, amely a nagy fejedelem iránti kegye­letből és tiszteletből a Bethlen bástya nevet kapta Kolozsváron Repró: Laczó József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom