Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-21 / 220. szám

8 ÉSZAKIM AGYARORSZÁG Kultúra 1993. Szeptember 21., Kedd i------------APROPÓ-----------­M űsorváltozás Bánhegyi Gábor A közelmúltban esti unalmat elűzendő nyomogattam a tévé távkapcsolóját (erre mondaná néhai Szendrő Józsi bácsi: Na, ne dicsekedjen!) valami jobb műsor remé­nyében. Teljesen véletlenül keveredett a képbe A kvartett muzsikusai című műsor. Már éppen kapcsoltam volna tovább, mert zeneszeretet ide vagy oda, a vonósnégyes nem tartozik rajongásom körébe, de egysze­rűen kénytelen voltam ráragadni a tévére, mert abban a pillanatban Mihály András tűnt fel a képernyőn. Az csak egy dolog, ha valaki nagyszerű muzsikus, ha minden porcikájában érzi a zenét, annak minden rezdülését. A „csak” természetesen többszö­rös idézőjelben értendő, hiszen mint annyi mást, ezt sem lehet megtanulni, erre szület­ni kell. Az viszont egyszerűen lenyűgöző, ha valaki az érzéseit egyszerű szavakba öntve továbbítani tudja nem csak a hozzáértők­nek, de a laikus zenebarátoknak is. Mihály tanár úr ennek az utóbbinak is a birtokában volt, képes volt egy zeneművet a saját szemével láttatni, elhitetni velünk azt, hogy nem is olyan ördöngös, varázslatos dolog ez, ha nem szorít görcsbe minket az J., úgysem értünk mi ehhez”-érzés. Mihály tanár úr pár hónap múlva Handel Messi­ás című művét készült volna bemutatni Miskolcon. Az élet azonban olykor kegyetlen tréfames­terként átírja a műsorfüzeteket. Mihály András tegnapelőtt elhunyt, így ő már nem állhat a miskolci szimfonikusok élén csak­úgy, mint Erdélyi Miklós, az Állami Ope­raház szeptember elején elhalálozott Kos- suth-díjas karmestere, aki szeptember utol­só napján látogatott volna Miskolcra. A koncerteket azért megrendezik, hiszen az élet nem áll meg, de ezen a két hangverse­nyen a taps egy kicsit azt hiszem ennek a két, mára már néhai nagyszerű muzsikus­nak is szól majd.--------------TÉKA--------------­2000 (ÉM-HS) — Miért huhog a saskeselyű? - kér­di Szilágyi Ákos a 2000 legfrissebb számában. Egy ifjú költő (fontos a neve?) versét elemzi, de azon túltekintve egy korjelenséget vetít ki iro­nikusan. „Vannak, akik hetente eltemetik a nemzetet” - hallottam a minap egyik kollegám­tól, s ezt akkor (még) nem értettem, főleg nem értettem egyet vele. Szilágyi Ákos ironikus megvilágításában értelmezhető a jelenség. A tragikus pátosz, a világvége hangulat (kipusz­tulunk, elpusztul a világ stb.) egyfajta önfel­mentés is. Felmentés a gondolkodás és (az ér­telmes) cselekvés alól. A világ valóban nehezen értelmezhető, sőt vannak folyamatok, amelye­ket sem megérteni, sem befolyásolni nem tu­dunk, derül ki a Vámos Tiborral készült inter­júból (Ezredévi beszélgetés), ami azért nem cá­folja Szilágyi Ákos véleményét a humán értel­miség (költők) pánikhangulatáról. Sőt! Hiszen azt is megtudjuk Vámos Tibortól, hogy a kom­putertechnika nem csupán tudományos-techni­kai vívmány, de hat - visszahat a filozófiára, pszichológiára stb., azaz az emberről szerzett, szerezhető ismeretekre is. Másképpen fogal­mazva az EGÉSZet soha nem ismerjük meg, mert az emberi agy befogadóképessége (a tech­nikával együtt is) véges, de mindig többet tu­dunk, mint tegnap, s egy picit értelmesebb, gaz­dagabb, könnyebb (komfortosabb) lehet az éle­tünk, s ez nem kevés. Újszerűségével hat Tom Judit esszéje: A múlt más világ. Ázt a keserves folyamatot elemzi, ahogyan a nyugati és a ke­leti világ túlélte a fasizmust, a második világ­háborút, ahogyan az első felháborodás után (nürnbergi per stb.) egyszerűen a szőnyeg alá söpörte az emberellenes történelmi gyalázatot. Ahogyan egy idő után felmentette a kollaborán- sokat, sőt beépítette a hatalomba magába is. Sok megszívlelendőt mond az 1989 utáni (kelet­európai) fordulatról, azaz rólunk is. Igazságot tenni vagy bosszút állni? De kikkel, s milyen erkölcs nevében, amikor valamilyen szinten mindenki kollaboránsnak tekinthető. Nemcsak a hatalom emberei, de a nép is, amely eltűrte, hogy 600 000 magyar állampolgárt el­hurcoljanak az országból a gázkamrákba, majd a bolsevik uralom alatt elnézte, elviselte, hogy polgártársait a Hortobágyra telepítsék ki, a recski haláltáborba hurcolják. A történelmet persze lehet agyonhallgatni, elferdíteni, de nem lehet meg nem történtté tenni. Az igazság fel­derítésére azonban csak a második, harmadik generáció vállalkozik, s az is váltakozó sikerrel. Most még elfedi a politikai, ideológiai hablaty. Erre mondja Határ Győző, hogy Jkibutulunk a történelemből”, azaz mindent elfeledünk, hogy időnként ,felfedezzük”. Szomorú. Szomorú? Vagy egyszerűen önvédelmi reflex? Svájci diákok a Gépipariban Miskolc (ÉM) - Két évvel ezelőtt a svájci kormány kelet-európai se­gélyprogramjának védőszárnyai alatt indult be az úgynevezett CH-H (Svájc-Magyarország) program. A svájciak elsősorban Magyarország keleti régióját, annak is oktatási in­tézményeit „vették célba”. A kétol­dalú kapcsolatfelvétel első két ala­nyának a BIGA, a Svájci Szövetségi Szakképzési Minisztérium Bem vá­ros Tanműhelyét és a Miskolci Gépi­pari Műszaki Középiskolát szemelte ki. Tavalyelőtt 15 miskolci diák töl­tött két hetet Bemben és ismerke­dett az ottani oktatási feltételekkel, körülményekkel. A viszontlátogatás sem váratott sokáig magára. A kapcsolat azonban nem merül ki a diákcserékben, a Gépipari tanárai közül néhányan hosszabb tovább­képzésen vettek részt Svájcban és ezen felül a BIGA jóvoltából értékes műszerekkel és szoftverekkel bővült a Gépipari eszköztára. A hagyomány folytatásaként idén szeptember 14-én újabb tizenöt sváj­ci diák érkezett Miskolcra tanári kí­sérettel kéthetes tanulmányútra. Majd’ egyhetes tapasztalataikat összegezve a svájci tanárok elmond­ták, a két oktatási intézmény között az elméleti oktatásban nincs lénye­ges különbség, bár Svájcban talán részletesebbek a tankönyvek, az Laborgyakorlat órák jobban előkészítettek. A diá­koknak kevesebbet kell jegyzetelni­ük, sokkal több idejük marad a tan­anyag megbeszélésére. Ami viszont már lényegesebb különbség, hogy a svájci oktatási intézmények gyakor- Iatcentrikusabbak. Már az első évfo­lyamon jóval több időt töltenek a gé­pek mellett mint a magyar diákok, és a második évfolyamtól kezdve megbízás alapján gyáraknak, egyé­ni megrendelőknek gyártanak mű­szereket, CNC-ket. Ezzel azt is elé­Fotó: Dobos Klóra rik, hogy a tanulók megismerked­nek leendő munkahelyükkel, és ar­ra is ösztönzik őket, hogy megrende­léseket szerezzenek az iskola szá­mára. Az eddig eltelt egy hét alatt nem tud­tak eléggé betelni a magyar csalá­dok vendégszeretetével. Vélemé­nyük szerint a magyarok sokkal nyíltabbak, mint a svájciak és Ma­gyarországon majdhogynem isme­retlen fogalom a stressz (bár úgy lenne). Merre tart a felnőttoktatás? Budapest (MTI) - Manapság keveset vagy éppen semmit sem naifunk a fel­nőttoktatásról, nem úgy mint évekkel, évtizedekkel ezelőtt. Talán ezért vélik sokan egy önmagát túlélt formának, ami fölött meghúzták a lélekharan­got. Pedig mintha újjáéledne a felnőt­toktatás, ami eredetileg a tankötele­zettséget meghaladó korúak tanul­mányainak pótlására szolgált. Erről beszélgetünk Sima Ferencnével, a té­ma ismert szakemberével, a főváros egyik legnagyobb felnőttoktatási központjának igazgatójával. • Egy gyakori tévedést kell eloszlat­nom: a felnőttoktatás nem a szocia­lista rendszer „terméke”, vagyis nem rendszerspecifikus. Á háború előtt is volt felnőttoktatás Magyar- országon, mint ahogy a fejlett nyu­gati országokban ma is van. Már csak azért is, mert a fejlett piacgaz­daság természetes velejárója a pá­lyakorrekció - vagyis az, hogy az em­ber felnőttként változtasson pályát, ha a fejlődés új követelményeket ál­lít eléje. A mindenütt növekvő mun­kanélküliség is erre ösztönzi az egyéneket. Alapismeretek és bizonyítványgyártás Itthon a háború után gyors fejlődés­nek indult és tömegessé vált a fel­nőttek tanulása, aminek széleskörű, intézményes keretéit és feltételeit is biztosították. Akkoriban a felnőttok­tatás hiánypótló szerepe került elő­térbe. Csak egy körülményt említek: a kérdéses időben a felnőtt lakosság közel tizenöt százaléka írástudatlan volt. A híres tanítórend, a ciszterci­ták például már 1946-ban indítottak a dolgozók részére gimnáziumi osz­tályokat. □ A korabeli statisztikák szerint a hetvenes évek elejére példátlan lét­számú felnőtt tanuló, 120-150 ezer fő kapott bizonyítványt a dolgozók álta­lános- és középiskoláiban. Mi ma­gyarázta ezt a felfutást? • Alapjában két ok játszott közre: egyrészt az analfabétizmus felszá­molása mellett a nyolc általános is­kolai osztály elvégzésének ösztönzé­se; másrészt bizonyos vadhajtások, amik többek között a számok bűvö­letében fogantak, s a bizonyítvány­gyártásban csúcsosodtak ki. Ami az első kérdéskört illeti: tudvalévő, hogy a háború előtt az alacsonyabb néposztályhoz tartozók iskolázottá sága is alacsony fokon állt, többnyi­re az elemi iskola hat osztályáig ter­jedt. Az írástudatlanságot már em­lítettem. Ezt felszámolandó, illetve az iparosítás munkaerő-bázisát biz­tosítandó az állam messzemenően támogatta a dolgozók alapismereti tanfolyamait, általános és középis­koláit. Ebben az időben nem volt rit­ka, hogy 50-60 éves emberek beülje­nek az iskolapadba: emlékszem egy 64 éves emberre, aki általános isko­lai végzettséget szerzett, egy 62 éves asszony pedig leérettségizett. A sta­tisztikai szemlélet és a számok bű­völete mellett pedig a már említett bizonyítványgyártásban szerepet játszott, az iskolák anyagi érdekelt­sége. Ugyanis a költségvetésből szá­mottevő vizsgadíjakat utaltak az is­koláknak. A dolgozók szintén érde­keltek voltak anyagilag a továbbta­nulásban, mert munkaidókedvez- ményt, ösztöndíjat, tanulmányi sza­badságot adott részükre a vállalat. Természetesen nem akarom kiseb­bíteni sem azok érdemét, akik fel­nőttként, munka után beültek az is­kola padba, sem azokét, akik taní­tották őket, mert ez sem volt könnyű dolog. És végül is a tanulási hullám történelmileg fontos szerepét sem szabad lebecsülni. □ Hogyan és mikor következett be a mai fordulat a felnőttoktatásban? Új forma: ifjúsági tagozatok • A nyolcvanas évek elején új jelen­séggel találtuk szembe magunkat: megcsappant a létszám, az általános iskolai osztályok gyakorlatilag meg­szűntek és egyre fiatalodott az em­beranyag. A vállalatokat már nem érdekelte, hogy a dolgozóik tanul­nak-e, megszűntek a kedvezmények és ma már, amikor két számjegyű a munkanélküliségi ráta, teljességgel illúzió volna bármiféle támogatása azoknak, akik továbbtanulnak. Az utóbbi években a dolgozók gimnázi­umai és szakközépiskolái jelentik a felnőttoktatás kereteit és új jelen­ségként beszélgetünk az esti és leve­lező forma mellett az úgynevezett if­júsági tagozatokról. Ez a tagozat vol­taképpen a demográfiai hullám le­vezetését célozta. Ezelőtt öt évvel in­dult Csepelen, Újpesten és Lágymá­nyoson, ahova vidéki tanulókat is felvettünk. □ Kik járnak ma a dolgozók középis­koláiban működő különböző tagoza­tokra? • A társadalmi, gazdasági változá­sok járulékos funkciókat is életre hívtak a felnőttoktatásban. Az ifjú­sági tagozatokra általában rendes korú tanulókat vettek fel. Egy részü­ket az általános iskola elvégzése után nem vették fel más középisko­lába helyhiány, illetve szerényebb képességük miatt. Vannak, akik már jártak középiskolába, de nem bírták az iramot, kibuktak. És egy tetemes hányad olyan, aki szak­munkás bizonyítvánnyal, gép- és gyorsíró képesítéssel vagy egész­ségügyi szakiskolával rendelkezik. Elhelyezkedni így nem tudnak, ám az érettségi bizonyítvány megszer­zése azt a reményt kelti bennük, hogy előnyösebben startolhatnak az életben. Szembetűnő az érdeklődés az esti és levelező tagozatok iránt. Ebben a tanulási kedv mellett köz­rejátszik, hogy az új rendelkezések értelmében e tagozatokon tanulók szülei is kaphatnak családi pótlékot. Akadnak, akik visszaélnek ezzel. Előfordul, hogy némelyikük csupán beiratkozik az iskolába, de aztán feléje sem néz. MHB a Műszaki Haladásért Alapítvány Miskolc (ÉM) - Az elmúlt héten adták át a Miskolci Egyetemen az MHB a Műszaki Haladásért Alapít­vány díjait. Az Alapítvány célja a te­hetséges, kiemelkedő teljesítményt nyújtó fiatalok támogatása. A kura­tórium minden évben két kategóriá­ban ítél oda díjakat. A hallgatói ka­tegóriában egy pontozási rendszer alapján a tanulmányi munka mel­lett a nyelvtudást, szakmai- és TDK tevékenységet preferálja. Az okta­tói-kutatói kategóriában egy önálló kutatási tevékenység illetve tudo­mányos fokozat megszerzése jelent előnyt. Az Álapítvány már ötödik alkalom­mal ítél oda díjakat. Az öt év során több mint száz hallgató - akiknek egy jelentős része fiatal oktatóként, doktoranduszként dolgozik az egye­temen - valamint ugyanilyen számú 35 év alatt oktató-kutató kapott dí­jat. Az Alapítvány díjazottjai min­den évben szakmai konferencia ke­retében számolnak be munkájukról. Az idei évben 17 hallgató pályázatá­ból 15-öt, 10 oktató pályázata közül 8-at ítélt támogatásra érdemesnek a kuratórium. Az oktatói pályázatok a műszaki élet számos területéről (fi­zikai kutatások, számítástechnika, gyártástechnológia, szervezetelem­zés) érkeztek. Az egyetemi díjkiosztó ünnepségen dr. Cselényi József rektorhelyettes, az Alapítvány Miskolci Egyetemi Bí­ráló bizottságának elnöke ismertet­te a Bizottság munkáját, méltatta a Magyar Hitel Bank Rt. sokrétű tá­mogatásának jelentőségét. Ezt kö­vetően a díjakat dr. Balázs Péter az MHB Kurátor Alap-, és Alapítvány- kezelő Kft. ügyvezető igazgatója, a kuratórium titkára adta át. Él- mondta, hogy az Alapítvány jelentős mértékben támogatja a műszaki fel­sőoktatást, hiszen hasonló díjakat az ország más műszaki intézménye­iben is átadnak, valamint a díjak mellett a hallgatók és a fiatal okta­tók a nemzetközi kapcsolatterem­tésben is további támogatást kap­hattak. Az Alapítvány jól illeszke­dik az MHB alapítványi támogatási rendszerébe, hiszen a „Műszaki Ha­ladásért” mellett, a Magyar Tudo­mányért, a Közgazdászképzésért, a Nyitott Társadalomért, az Egészsé­ges Nemzetért, a Magyar Sajtó és a művészeti alapítványok az oktatás, a tudományos kutatás szinte min­den területét támogatják. Orgonaest Miskolc (ÉM) - Murányi Zsuzsa or­gonaestje lesz a Bartók-teremben ma este 6 órától. A műsorban Bach C-dúr prelúdium és fúga illetve a g-moll partita, Tolják Vilmos: Moza­ik illetve Widor V. orgona szimfónia szerepel. A hangverseny létrejöttét az Eötvös Alapítvány, a Bartók Bé­la Zeneművészeti Szakközépiskola és a Belvárosi Kulturális Menedzser Iroda támogatja. Calcutta a Vasasban Miskolc (ÉM) - A Calcutta Trió ad koncertet szeptember 23-án, csütör­tökön este hét órakor a miskolci Va­sas Művelődési Központban. Az 1976-ban alakult trió az első olyan együttes Magyarországon, amely klasszikus indiai zenét játszik ma­gas fokon, híres indiai zenészektől tanulva a mesterséget. Az előadás szünetében a közönség valódi indiai ízekkel is megismerkedhet. Fotókiállítás Miskolc (ÉM) - Szeptember 22-én, szerdán délután négy órakor nyitja meg a miskolci Szakmunkás Galéri­ában (Ifjúság u. 16-20.) Homoga Jó­zsef fotókiállítását Bíró Tibor, a Mis­kolci Fotóklub vezetője. Szlaukó-tárlat Sárospatak (ÉM) - Szlaukó László iparművész kiállítását szeptember 24-én, pénteken délután hat órakor nyitja meg Ézsiás István szobrász- művész Sárospatakon, a Művelődés Háza galériájában. A tárlat október 15-ig várja a látogatókat. Óvodai névadó Felsőzsolca (ÉM) - A felsőzsolcai 2. számú napköziotthonos óvoda szep­tember 24-én, pénteken veszi fel az első felsőzsolcai óvoda megalapítójá­nak, Platthy Idának a nevét. Á délu­tán négy órakor kezdődő ünnepsé­gen dr. Lénárt Béla, a B.-A.-Z. Me­gyei Közgyűlés oktatási, közművelő­dési és sport bizottságának elnöke mond avató beszédet. Honismereti napok Abaújszántó (ÉM) - Kétnapos ta­nácskozás kezdődik szeptember 23- án Abaújszántón, a polgármesteri hivatal dísztermében. Az első napon rendezik meg az Abaúji Honismere­ti Tanácskozást, amelyen a meghí­vott előadók többek között a helyi tantervekkel, a helytörténeti kuta­tásokkal, a hagyományőrzés, érték- teremtés témaköreivel foglalkoznak majd. Másnap, pénteken Tokaj és Hegyalja címmel rendeznek tudo­mányos tanácskozást Frisnyák Sán­dor kandidátus, tanszékvezető főis­kolai tanár és Nagy Károly törté­nész, nyugalmazott iskolaigazgató vezetésével, ugyancsak az abaúj- szántói polgármesteri hivatalban­Múzeumi hét Miskolc (ÉM) - A Herman Ottó Mú­zeum nyitott múzeumi hetet szervez október 4-e és október 8-a között a város valamennyi általános és kö­zépiskolás diákja számára az alábbi három témakörben: Miskolc város története (dr. Veres László múzeum- igazgató vezetésével a papszeri épü­letben); Régészeti gyűjteményeink (Lovász Emese régész vezetésével ugyancsak a Papszeren); Miskolci Képtár (Goda Gertrúd művészettör­ténész vezetésével a Görgey A. u. 28> szám alatt). A szervezők kérik, hogy igényeikkel a 367-975-ös telefonszámon jelent­kezzenek az érdeklődők. Egy csopor­tot tanári kísérettel óránkénti vál­tásban tudnak fogadni. A bejelen­tett időpontban a kiállítások díjmen­tesen látogathatók. Kossuth-kereső Budapest (ÉM) - 1994-ben, Kos­suth Lajos halálának 100. évfordu­lóján a Kossuth Szövetség és a Kos­suth Alapítvány a Kossuth Emlékév alkalmából találkozót kíván szer­vezni a Magyarországon, valamint a határainkon kívül élő „Kossuth” ne­vet viselők részére. A rendezők vár­ják a „Kossuth”-ok jelentkezését az oldalági származás megjelölésével az alábbi címen: Kossuth Szövetségi 1203 Budapest, Lajtha L. u. 7. szám-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom