Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-02 / 204. szám
14 ÉSZAK'Magyarország Szólástér 1993. Szeptember 2., Csütörtök 40 éve történt Mindjárt helyesbítenem is kell, mert azok az események, amiket most leírok, hivatalosan soha nem voltak nyilvántartva, különben sem köthetők csupán egyetlen naptári naphoz. Ezért a meghatározás úgy a leghelyesebb, hogy körülbelül 40 éve történt.- 1955 tavaszán új berentei munkahelyemen hallottam róla először, majd saját szememmel is meggyőződtem arról, hogy nem sokkal előtte állították le egy hatalmas kokszolómű építését. Már olyan előrehaladott állapotban volt - a Szénosztályozóval átellenben - hogy ki is nevezték a vállalat három vezetőjét. Állítólag csak ekkor merték megmondani Rákosi Mátyásnak, hogy a borsodi szén nem kokszolható. Vagy 10 évig árválkodott a torzója és rozsdásodtak a drága nyugati berendezések az árokparton. Egyedül a „kokszolódnak becézett és nagy népszerűségnek örvendő italmérés üzemelt a tövében. Később részben ennek a helyén épült fel a ma is működő Vegyiüzem. Ugyancsak ezzel párhuzamosan - még a fényes szelek idején - távvezeték épült a diósgyőri kohászat és a Csanyik völgyi krypfongyár között. „M”-cső távvezetéknek hívták. Felajánlások, munkaverseny, állandó sürgetés, feszített munkatempó, téliesítés, kerül amibe kerül, pénz nem számít. Felvirradt végre a műszaki átadás nagy napja. Rendhagyó kivonat a képzeletbeli jegyzőkönyvből:- Egyik illetékes a vezeték egyik végéről: Halvány segéd fogalmunk sincs róla, hogy ki és miért rendelte meg?- Egy másik illetékes a vezeték túlsó végéről: Nekünk erre a vezetékre az ég adta világon semmi szükségünk nincs.- Egy bizonytalan hang: Hát akkor most mitévők legyünk?-?....?...- Hamlet szelleme: Vannak még titkok égen és földön ó Horatio! Epilógus. A vezeték hosszú éveken keresztül csúfította a környezetet. Majd egy lánctalpas munkagép leszaggatta a csöveket, végül az acél traverzeket is eltávolították. Aki nem hiszi, járjon utána. A Csanyik völgy bejáratánál a főközlekedési ütés a kisvasút keresztezése közelében - attól néhány méterre a domboldalban - ma is látható az egyik árválkodó hatalmas betonalap. Feltehetően még jó egy néhány megtalálható a hajdani nyomvonal mentén. Ennyi idő után a legtöbb embernek, akinek véletlenül az útjába kerülnek, már semmit nem mondanak. Pedig így némán is emlékeztetnek egy korszakra, az értelmetlenül felépült JVT- csó távvezetékre, a berentei kokszolóra, a vas és acél országára, a gumi pitypangokra és a virágzó gyapotföldekre, a Duna-Tisza csatornára és Nagy-Marosra, az eocén programra és a félbe hagyott hőerőműre... Mert ezek nem egykönnyen felejthető emlékek, hiszen következményeik még ma is jelen vannak. Kiss József Gyermekeinktől lopjuk el a jövőt! Igen, meglopjuk Őket, mert egy elszennyezett, károsodott, környezetet kapnak majd örökségül, amivel már nem is lehet majd kezdeni semmit, amiben már nem lesz tere az életnek. Az emberiség a tudománnyal túlnőtte önmagát, hiszen a növényvédőszerek, vegyszerek, a felhalmozódott szemét, a szennyezett vizek és levegő elpusztítják az életet, a még létező természeti faunákat. Míg a növényen lévő élősködő bogárka már kifejlesztette ölő szereinkre az ellenállóképességét, addig az emberiség százai pusztulnak el kóros nyavalyákban. Nem vesz- szíik észre a veszélyt, amely állandóan körbefog bennünket. A növényi termésekkel sem a gazdag életerőt, a testünket építő vitaminokat, hanem a vegyszermaradványokat adjuk szervezetünknek. A műanyagvilág szép és nagy korszakát éljük, a bennünket szolgáló precíz csomagolóanyagok a különböző flakonok, zacskók, ellenségeinkké válnak, ha szemétdombjainkról a szél széthordja az erdőkre, mezőkre. Hát erről a látványról igazán elmondhatjuk „nem tájba illő”. Még jó, hogy mi beleülünk abba a tájba, amit alkotunk magunknak. Mikor ébredünk már fel, hogy nem buja tovább a környezet az ellen áramló pusztítást? Hová tegyük a veszélyes hulladékot? Égessük el, vagy tegyük a föld alá? Mindenképpen mi károsodunk, mert ha nem most, a természet évek múlva visszaüthet. Ez így tovább nem mehet! Minél előbb biztos megoldást kell találni! Sújtanak bennünket a természeti katasztrófák példáid savasesők, szárazság, amit legalább észreveszünk. Hogy felfogjuk, mi hogyan sújtjuk magunkat, ahhoz még nem nőttünk fel. Örökségül ezt kaphatják gyermekeink, mert ez a mi nagy alkotásunk, a környezet pusztítása. Az azonban rejtély Ők mit kezdenek majd a szemétdombokkal, a fertőzött levegővel és vizekkel. Újból üzlet lesz a tiszta levegő, a bio világ csak éppen már nem lesz miből előteremteni. Pauleczki Margit Tolcsva Cselekvésre késztető agrárprogramot! Az agrárágazat jelentőségénél fogva messze túlnő a gazdasági kategóriákon. A természeti és a társadalmi folyamatokban létünk alapjainak a hordozója: környezetünk, táplálékaink, munkánk és hobbynk azok a főbb tényezők, amelyek nem tűrik az egyszerű, gazdasági szektorrá leszűkített minősítést. Hazánkban az agrár szektort sajátos helyzetben érte a rendszerváltás. Több szektorú, alapjaiban a nagyüzemi és a kistermelői gazdaságok együttműködésére alapozott gazdálkodás jellemezte az ágazatot, amely jelentős többlettermelésre, exportra volt képes. A figyelemreméltó eredményeket elérő élelmiszergazdaság számos ellentmondással küzdött, amelyek közül döntővé váltak: a hatékonyság problémái, a tulajdonviszonyok következtében fellépő érdektelenség, a határozottságot nélkülöző, korszerűtlen fejlesztéspolitika. Ha valaha okozott a politika igen nagy károkat gazdasági, társadalmi szinten egyaránt, akkor ez most folyamatában, évek során tapasztalható, sorscsapásszerűen. Melyek a jellemzői ennek a sikertelen gazdaságpolitikai akamokságnak? 1. / A falut, a vidéket magára hagyták a pártok, s amelyik nem, az sem az értelmet, hanem az indulatokat lovagolta meg. 2. / Nem kérdezték meg az embereket, hogy tulajdonképpen mit is akarnak, mi a szándékuk az ölükbe hullott demokráciával, hogyan értelmezik a sokszínűséget a gazdasági, a politikai döntésekben, amitől a parlament és a kormány módszeresen igyekezett megfosztani őket a diktátumszerű törvényhozással. 3. / Az országban történelmietlen farmer-gazdálkodás és a farmer gazdaságok piedesztálra helyezése megzavarta és egyúttal keserűvé tette a gazdálkodókat. 4. / Rosszindulat nem tételezhető fel a hatalomra jutott magyar értelmiségről, az úgynevezett felszabadulást követő idegen nyomás sem nehezedik reá oly súllyal, mint a szocializmus alapjainak lerakásakor. De nem becsülték fel azt, hogy müyen csillagászati összegek hiányoznak az általuk politikai rangra emelt átalakuláshoz! 5. /Az ellenzék szerepét sem kísérheti osztatlan elismerés. Programjaikat nem tudták egyeztetni, szembeállítani a kormányzó pártokkal: taktikájuk nem vált be és így nem sikerülhetett megakadályozni a konst- ruktivitást nélkülöző törvényhozást. (agrár terület!) 6. / A politikai játszma szereposztásakor a lehető legrosszabb személyi feltételeket alakították ki a Földművelésügyi Minisztérium vezetésében. Mi ajánlható, javasolható ebben a korántsem lefutott helyzetben, amikor még lehet tenni a további, helyrehozhatatlan deformálódás ellen? 1. / Mindenekelőtt le kell állítani a kisgazda harminchatok kezdeményezését, amellyel a szövetkezetek működő alapjainak gyengítését kívánják elérni, a szövetkezeti törvény megváltoztatásával. 2. / A már eddig is többször módosított törvényeket meg kell szabadítani az ellentmondásoktól, a gazdálkodók véleményét messzemenően figyelembe véve fejeződjön be az agrár ágazat átalakulása. 3. /Építeni lehet arra, hogy az ország egy jóértelemben vett nagy falu, ahol a közeli rokonságban fellelhetők a paraszti kötődések. A föld, a kertészkedés, az állattenyésztés szeretete maradjon fönn, teijedjen tovább a városiak körében is! A kistermelők, a gazdálkodók erősödése teheti lehetővé a Kert-Magyaror- szág eszméjének megvalósulását. 4. / Az említett célt azonban csak a sokszínű, a rugalmasan alkalmazkodó, önfinanszírozásra képes gazdák és gazdálkodó szervezetek tudják elérni. A magántulajdon alapján a szövetkezeti mozgalom, a szövetkezés teijedjen át az agrárágazat teljes vertikumára. 5. / Valós program megfogalmazása, érlelése és elfogadtatása elől nem lehet kitérni. Nehezen születő, alkalmanként fájdalmakkal terhes feladatokat felvállaló lesz ez a program, amelynek más oldalról meg kell állapítania a kitörés irányait is. Váltani kell számos területen:- le kell mondani a területhasznosítás - használat jelenlegi felfogásáról. Nem szabad fenntartani a jelenlegi művelési-ág arányokat; nem érdemes minden talpalatnyi helyen árutermelést folytatni; mind nagyobb teret nyeljenek a környezetvédő gyepek, ligetes erdők, a talaj védő növényformációk. Bővíteni kell a jóléti célokat, a turizmust, az idegenforgalmat kiszolgáló területek arányát és nagyságrendjét - a szántók és a művelésből kivett területek rovására;- nem szabad minden áron termelni. Az önellátásban rugalmas biztonságra érdemes felkészülni, exportra csak kurrens és unikális termékeket szabad előállítani. Rendszeres export-tömegtermelésre csak állami érdek érvényesítésekor és állami támogatás, intervenció mellett szabad vállalkozni;- a tulajdonok, a tulajdonviszonyok átrendeződése közelebb kell hozza egymáshoz a termelőket, a feldolgozókat, az értékesítőket.- megvizsgálandó: koszerű-e még az agrár-ipari komplexum fogalma, illetve korszerűvé tehető-e egy összehangolt, országos gazdaságpolitika kialakításának a keretében. Ez nem jelent mást, mint az agrárszféra primátusának elismerését, támogatását a fejlesztések finanszírozásakor. Az élelmiszeripar, a mezőgazdasági termelést szolgáló eszközök gyártása, a csomagoló anyagok előállítása stb. átmeneti előnyök után (preferenciák) azonos rangot élvez az ipar és más ágazatainak sorában. Ha helyesen értelmezünk, a fogalom még az említettnél is tágabb: átfogja az agrár ágazat, az ipar kapcsolatait és a szekunder, a tercier ágazatok egymásba fonódó, érintkező területeit is. Jelentőségét így értékelve olyan összefüggésekhez jutunk, amelyeknek a kutatása és mélyebb megértése megalapozottabb cselekvésre ösztönöz. L.A. „A mi mindennapi kenyerünket... ” (Lukács ev. II. rész, 2-4 vers) Lezajlottak a Szent István-napi ünnepségek. Állami és egyházi vezetők emlékeztek meg Államalapító Istvánról, aki nemcsak új hazát, új hitet, de a kalandozó magyarokat letelepítve, a szó igaz értelmében, kenyeret is adott a Nemzetnek. Szent István ünnepe - Új Kenyér ünnepe - mind a két elnevezés egyformán kedves a szívünknek. Főleg most, mikor egyre többen (a lakosság jó egynegyede, ha nem több) imádkozzék szorongva: A- nú mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma is.” Hány állampolgárnak van veszélyben a mindennapi kenyere: nem az én dolgom számot adni róla. Ám ez a kérdés annál is fájóbb, mert nemcsak a nyugdíjasok, munkaképtelenek, betegek, rokkantak serege tartozik ebbe a csoportba, hanem a munkabíró, egészséges, dolgozni akaró, de önhibáján kívül nem tudó munkanélküliek többszázezres tábora is. Hogy jutott ide az ország? Ki, kik juttatták ilyen megalázó helyzetbe a munkára váró kezeket? Erről beszélnünk kell, akárhogy fáj is. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy életem során 3 és fél évig német nyelvterületen, az akkori NDK-ban dolgozhattam. Megvallom, eleinte szokatlan volt a kinti munka. Hát persze, mert új technológiával, új szerszámokkal, új munkaszervezéssel kellett megismerkednünk. Ha azt mondom: újra kellett tanulnunk a szakmát, nem túlzóm el az igazságot. Mégjó, hogy volt egy kis „előtréning”. Ugyanis: gyakorlásképpen, a nagy „Polysius” kemencét német mémökök-szerelők irányításával, az „Imperial” szűrőket francia-olasz vezetéssel, míg a dugattyúgyűrű nélküli óriás-kompresszort svájci szakember útmutatásával szereltük, a külföldi vezetőszerelők véleménye szerint: kifogástalanul. Rövid időn belül megtanultuk az új, addig soha nem látott szer- számok-műszerek kezelését, használatát, és sajnálkozhattunk - és még ma is sajnálhatjuk -, hogy mi még mindig nem rendelkezünk olyan .korszerű” gépekkel, eszközökkel, amelyek akkor - jó húsz évvel ezelőtt - „náluk” már akkor is elavultnak számítottak. Felvetődhet a nagy kérdés: ha a magyar munkás tanulékony, szorgalmas, szorgalmasabb, mint bármelyik európai nép, akkor miért lehet az, hogy mégis ide jutottunk? És itt, álljunk meg egy percre! Fia be akarjuk csapni magunkat, akkor beleesünk a „nosztalgiázás” végzetes - öngyilkossággal egyenértékű, de egyes felelőtlen sajtótermékek által divatosan felkapott - súlyos hibájába. Mert, az igaz: „akkor” pozitívabb volt a mezőgazdasági termelés, új ipari létesítmények keletkeztek, megvalósult a GYÉS, biztos volt a munkahely, sok fiatal szerzett diplomát, stb. Ez mind igaz. De az is igaz, hogy az államadósságunk 1980-ban bruttó 11, nettó 7,5 milliárd dollár. 1986-ban bruttó 17, nettó 10,5 milliárd, míg 1988-ban bruttó 19,5, nettó 14 milliárd dollár. (Észak-Magyarország 1993. június 30.) Hová lett ez a rengeteg pénz?! Új gépekre, korszerű technológiára költöttük? Bizony nem! 30-40 éves, vagy még ennél is régebbi gépekkel nem lehet világszínvonalon termelni! Ennyit minden gyerek tud. Aztán: 10-15 évvel ezelőtt Sátrak a Sátor lábánál, Abaúj szántón Könnyebb elviselni az iskolakezdést, ha előszedegetjük tarsolyunkból a nyári élményeket. A sajószent- péteri 4. Sz. Általános Iskola tanulói augusztus 5-től 19-ig Abaújszántón táboroztak. A nagyközség új létesítményének, a Strand Campingnak voltunk első vendégei. Mire van szüksége a gyermeknek, ha nyár van, szünidő és nagyon meleg? Jó levegőre, vízre, mozgásra, jó társaságra és sok-sok szeretetre! A táborozás 15 napja alatt egyikben sem volt hiány. Ábaújszántó ideális hely egy felejthetetlen nyári tábor megszervezésére. A szántóiak nagyon szeretik a gyerekeket. A levegő csodálatosan tiszta. A programlehetőség megszámlálhatatlan: helyi ne- vetességek, műemlékek, strandfürdő, Sátor-hegy, Aranyosi-völgy, Ce- keházi kiserdő. Könnyen elérhető: Telkibánya, Gönc, Regéc, Vizsoly, Erdőbénye, Boldogkőváralja, Gi- bárt, Tállya, Mád, Monok, Szerencs. Hiába készíti el a táborvezető a 2 hét tábori programját, a helyszínen annyi új, aktuális lehetőség kínálkozik, amit nem szabad kihagyni. Tervezéskor nem vettük például figyelembe, hogy péntek 13-án lesz. A táborvezetőség úgy gondolta, hogy ebben a napban hatalmas bohóckodási lehetőség rejlik. Volt is! Hogy mi? Seprűlovaglás, négylevelű lóhere gyűjtése, patkószerzés, boszorkány- mosdatás. Elmondta véleményét a napról a polgármester úr, a rendőrök, a pék és egy biztosítási üzletkötő. Á gyerekek „boszorkánytej”-hez való 13 féle gyógynövényt és helybeli babonákat gyűjtöttek. Jót kacagtak azon a feladaton, amikor 13 csalánlevelet kellett felragasztaniuk egy lapra, ugyanis mindnyájan ismerik a babonát: „Ha viszket a tenyered, pénzt fogsz kapni!” Hát viszkettek is munka közben a kis kezek, de pénzt (amiből soha nincs elég) csak azok a szerencsések kaptak, akiknek éppen látogatójuk volt otthonról. Vagy ki gondolta volna a mádi Geo- produkt Kft. meglátogatásának tervezésekor, hogy olyan nagyszerű élményben lesz részünk, amelyet Mátyás Tibor geológus nyújtott a gyerekeknek. A környezetbarát és egészségvédő ásványok megismerése céljából utaztunk Mádra. Emellett megismerkedhettünk a feldolgozás menetével, a környék kialakulásának történetével, és a lelőhelyen kutathattunk megkövesedett növényi és állati maradványok után. A cekeházi és a golopi kastély megtekintése ábrándozásra késztetett. Gondolatban a felújított falak között jártunk, etettük a hattyúkat a halastó partján, a parkban lovagoltunk. Bárcsak lenne egyszer annyi pénzünk, hogy tényleg a miénk lehetne az egyik! Nem igaz, hogy a gyermekek fantáziáját legjobban a horror és egység szörnyűségek mozgatják meg. Tessék meghallgatni őket egy romos kastély, egy régi vár előtt, vagy éjszakai őrségben, hanyatt fekve, a hullócsillagokat bámulva. Az abaújszántói 15 napról oldalakat lehetne írni, de a szó nem adhat olyan élményt, mint a helyszín bejárása. Ha milliomos lennék, építenék Abaújszántón egy erdei iskolát, vagy egy gyermeküdülőt. Még ez bekövetkezik, gyakran fogom vinni a füstös levegőtől, a betonkockáktól sokat szenvedő gyerekeket a Zempléni hegységbe. Az új Strand Camping nagy értéke - szép fekvése mellett - a vízközelség, az állandó fürdési lehetőség. Aki nem szeret sátorozni, szállást lelhet a kollégiumokban, panziókban. A Plaszkó Laci vendéglője gondoskodik arról, hogy ha - előzetes bejelentésre - gyerekcsoport (vagy feinóttcsoport) érezik, a vezetőnek csali a programra legyen gondja. Nincsenek - mert nem lehetnek- luxusigényeink, de ez nem is baj. A Sa- jószentpéter Város és Alacska Község Önkormányzata már felismerte egy ilyen tábor értékteremtő erejét, és anyagi segítséget nyújtott a tábori célkitűzések megvalósításához. Örömmel mondom el, hogy ez a két képviselőtestület már tudja, hogy a táboroztatáshoz nyújtott segítség olyan befektetés, amely a gyermekek szellemi, erkölcsi változásában, egészségi állapotának javulásában a jövőben sokszorosan meg fog térülni. Ha megtaláljuk a lehetőséget, hogyan lehet kis pénzzel okosan gazdálkodni, a napi 24 órás szolgálatot vállaló, táboroztató pedagógusnak sem fárasztó munka lesz az az egy vagy két hét. A gyermekekkel együtt úgy feltöltődhetnek tisztasággal, szépséggel, emberi értékkel, a csillogó gyerekszemek sugározta szeretettel, amire a tanévkezdéskor nagy szükségük van. Ószintén kívánom ezt a csodát minden pedagógustársamnak. Borosné Zakhar Borbála táborvezető 4. Sz. Általános Iskola Sajószentpéter
