Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-18 / 218. szám
Szeptember 13., Szombat ÉM - riport ÉJVMhétvége SEI Közösen építsetek házat, hazát! Hajdú Imre Előre bocsátom, semmi pénzért nem lennék sem polgármester Abaújlakon, sem Pál Pista Szanticskán! Mert hát ld szereti a hálátlan feladatokat! Ezt most így minden bevezető nélkül kimondani, leszögezni az olvasó szempontjából tudom eléggé szerencsétlen dolog. Az állítás, a kijelentés egy némely eleme ugyanis érthetetlen, vagy legalábbis nem éppen világos sokak előtt, ám mégis... Mégis olyannyira kikívánkozott belőlem e ténynek az elsó- kénti kihangsúlyozása, mint a lelkén könnyítő emberből az igazmondás. Igen, nem lennék például polgármester Abaújlakon, ezen a Miskolciéi földrajzilag még 50 kilométerre sem fekvő településen. Nem, mert ez az 50 kilométer az életlehetőségek, az életesélyek oldaláról nézve bizony már több száz kilométeres távolság! (Pedig Miskolc is messze van az ideális élettértől!?) Hobják Albertné: - A falu bizonyos értelemben önálló lett Szép, szegény vidék ez. Amikor azt mondom szép, ezzel azt is mondom nagyon tetszik, nagyon szeretem. Szeretem az óvón védő domboldalait, a tomá- cos, ámbitusos házait, a sok-sok zöldet, mely részleteiben szőlőlugas, körtefa vagy őszirózsa, de együtt szemet lelket üyugtató természeti közeg. Amikor azt mondom szegény, mindenekelőtt viszonyítok. Például Chyere- Pes Pál főbíró uramra gondolok aki - 1641-ben volt a település „polgármestere” - azt jegyezte fel: „az mi falunkat 3 ízben rablotta megh az Teore- ok”. Nyilván volt mit akkor el vinniük — következtetek a tényekből, no meg arra is gondolok, ha most jönne a török, ügyan mit tudna elvinni, s egyáltalán jönne-e még másodszor. Tulajdonképpen ez az 1317 óta jegyzett település soha nem volt túlságosan gazdag. A ja vakban nem dúskált egyik században sem. De... például a XVII. században még virágzó bortermelő hely volt, ezért külön adót is kivetett rájuk a török. Egy hozzánk sokkal közelebbi időszakot, e századot vizsgálva, pedig azt jegyezték fel a hajdani krónikások, hogy a 30-40-es években itt fejlett állat- tenyésztés dívott, s különösen az abaúj- laki ló volt keresett árucikk a vásárokon. Ma nincsen innen mit elvinni! Lovat hiába keresne itt a lókupec, s egyetlen borivónak nem fordul meg a fejében, hogy ide jöjjön rizlinget vásárolni. A jószágot a baromfi mellett néhány portán még a szarvasmarha jelenti, e családoknak a tejből jön be egy kis plusz bevétel, no meg a nyálból, már annak aki azt is tenyészt. Ilyenek sokan nincsenek, ők is mint például Napi Emil, Gál Béla nem a tapsifülesekből tervezik a jövőt. Panaszolják, hogy a kilónkénti 85 forintból, amit az élőnyúlért kapnak a takarmányár sem jön ki. Akkor pedig hiába a kedv, hiába a szakértelem, bolond ember az aki magának veszteséget termel. Csak hát a bibi az, hogy akkor mi mást csináljon itt az ember! Abaújlakon ma vállalkozni bármivel is, olyasfajta kísérlet, mint hűtőszekrényt eladni az Északi-sarkon. Szóval eléggé reménytelen dolog. Erre a falura éppúgy, mint Abaúj nagyon sok olyan hasonlóan mostoha sorsú településére illik öreg kollégám Gulyás Mihály szlogenje. Ez nem más mint két abaúji falu neve, csak éppen külön írva: Abaúj kér, Abaúj vár. Üres kamrának bolond a gazdasszonya. Mellesleg jó magyar szokás, hogy a nehézség nem összefogásra sarkall, hanem még inkább a széthúzásra. A fűszerboltban a betérő népek vagy azt mondják a „messziről jött embernek”, hogy inkább kérdezzen másokat, magyarán ne szólj szám, nem fáj fejem, vagy pedig azt mondják a bátrabbak: kettészakadt a falu. Mármint a vezetése. A négytagú önkormányzat benne a polgármester asszonnyal megosztott. Kettő ide, kettő oda húz. Ezt mondják többen és még azt is, nagyon sajnálják, amiért ez így van. Abaújlakon akiiekéi ml beszélgettünk - nem válogattuk az embereket - dicsérték a polgármester asszonyt, aki mint megtudtuk munkanélküli segélyen van, és úgymond társadalmi munkában polgármestere a falunak. Az új rendszerben ő már a második. Az elődje is jókat mondott róla. Akadt persze ellenkező vélemény is: eszerint azért nem mondanak róla rosz- szat, mert a férje és annak családja tartja kezében a falut. Nem tisztem állást foglalni, nem tisztem bárki mellé is oda- állni. Erre az újságírónak nincs Jogosítványa”. Arra viszont igen, hogy meghallgassa Hobják Albertné polgár- mester asszonyt arról, mi is történt itt Abaújlakon a rendszerváltás óta.-A falu bizonyos értelemben önálló lett, bár sok vonatkozásban továbbra is kapcsolódik, kötődik a korábbi központhoz. A gyermekeink továbbra is Felsővadászra járnak iskolába, ez 1,1 millió forintot visz el a költségvetésünkből, a körjegyzőség 500 ezer forintunkba kerül, s például idén a közösen, Felsővadászon építtetett orvosi lakásból 744 ezer forint a mi részünk. S gazdálkodunk 4,2 millió forint éves költségvetésből. Abaújlak egy sajátossága az is, hogy a falu része a néhány kilométerre odább fekvő Szanticska. Ennyi pénzből esély nagyon kevés van az előbbre lépésre. Persze azért nem adtuk fel. Pályázunk mindenre, ahol egy kis esélyt is látunk anyagi támogatásra. Én annak ellenére, hogy látom e falu korlátáit nem azért vállaltam el a polgármesterséget, hogy csak úgy legyek, vegetáljak. Amíg itt vagyok minél többet szeretnék e falunak kijárni. Abaújlak az utóbbi években egy nagyon szépen felszerelt klubbal gyarapodott, ahová főleg a fiatalok járnak szívesen, ezenkívül épült egy ravatalozó és elkészült a vízvezeték-hálózat is. Ez utóbbi mindenképpen nagy dolog egy ilyen kis falu életében. Még akkor is, ha e vízvezeték-rendszerhez utólag szükség van egy vastalanító megépítésére, mert csak ezután köthetik be a lakásokba a vizet a helybéliek. Ennek, mármint a vasta- lanítónak a megépítéséhez 50 százalékos támogatást kérve ugyancsak pályázatot adtak be, de ha netán el is utasítanák azt, a létesítményt akkor is megépítik, mert létfontosságú. Alikor persze hitelt vesznek fel rá, ami anyagi terheket jelent majd a falunak. Ha már a vízvezeték, no meg Szanticska is szóba került, ideje, hogy szó essék e mikrofaluról, meg Pál Pistáról. Szanticska Abaújlaktól úgy 2 kilométerre fekszik, egy völgy mélyén, gyönyörű környezetben. A XIX. században a két falu, mivel közigazgatásilag egyesítették őket Újlak-Szanticska néven szerepelt. A mai nevét Abaújlak (Szanticska megnevezése nélkül, de továbbra is együvé tartozva) 1901-ben kapta. Szanticskával, ezzel az alig-falucská- val szemben én mitagadást nagyon elfogult vagyok. Sokat jártam ide, mitagadás sokszor elsirattam, hisz úgy éreztem ez lesz a megyénk első Gyűrűfűje, kihaló faluja. S akkor jött Pál Pista (elnézést, amiért így mondom, de még a haragosai is így hívják), akkor még Le- ninvárosból. Neki ugyanúgy megtetszett ez a gyönyörű táj, ez a temetőbe készülő falu, ám ő ellentétben velem, nem siratta el. Azt mondta: újraéleszti. S az elhatározást tett követte. Nos azóta Szanticska afféle szimbólum. Szimbólum arra, hogy nem törvényszerű a faluhalál, ha nem is régi, de új funkciókkal újra lehet indítani a legkisebb település esetében is a vérkeringést. Szanticska ma afféle üdülőfalu. Legtöbb háza elkelt, gazdái sokfelé laknak az országban, de mindig szívesen jönnek vissza ide. Pál Pistáé a fő érdem, hogy a falufejlesztésért Európa-dí- jat kapott ez az apró település. Pál Istvánnak pedig jogosan járt, ki a Podma- niczky-díj, amit azok kaphatnak meg, .akik építészeti örökségünkért sokat tesznek. S most azt mondják az abaúji boltban az emberek, hogy ellentét van - méghozzá személyes - Pál István és a polgármester asszony között. Szanticskán pedig azt beszélik a nyaralók, üdülők, hogy a polgármester asszony nem szereti Szanticskát. Ezt elsősorban azzal indokolják, hogy ide is kellene a vezetékes víz, ide is kellene egy tisztességes bekötőút, de hát egyik sincs. Ez igaz. Az is hogy egyik sincs, az is, hogy mindkettőre nagy szükség lenne. Csak hát az is igaz, hogy Abaújlak teljes évi költségvetése sem lenne elég ezek megvalósítására.- Kedves Pál István! Nem sokat várnak önök az abaújlaki önkormányzattól?- Nem. Mi azért pörölünk, mert azokat a lépéseket sem lépik meg, amelyek nem kerülnek pénzbe.- Például?- Például az Európa-díj után ígéretet kaptunk a megyei önkormányzattól anyagi támogatásra, de ehhez az ön- kormányzatnak pályázatot kellett volna beadnia. Am a polgármester asszony ezt a fiókjában fektette, így az esély elveszett.- Polgármester asszony! Mi a helyzet a szanticskai vízpályázattal? Most is a fiókjában fekszik?- Nézze, már a második, ezzel kapcsolatos pályázat is az illetékesek kezében van. Az elsőt sajnos elutasították, ugyanis jóhiszeműen Szanticskának kértük meg a vizet, ahol mindössze egy állandóra bejelentett lakos élt akkor. A második pályázatban már Abaújlak- nak, vagyis 135 főre kértük a vízbóví- tést. E kérdésben ezekben a napokban lesz döntés. Szóval ennyit a fiókba fektetett aktákról.- Tudja, hogy egyesek azzal is vádolják az önkormányzatot és személy szerint önt, hogy a pályázat útján nyert mikro- buszuk úgymond éjjel-nappal furikázik. Ennek a vezetője pedig az ön félje.- A féljem a falugondnok. A falu választotta meg erre a feladatra. A jármű mindig akkor megy, ha mennie kell. Ma például Miskolcra vitte be az egyik lakos termését a Gyors étterembe, egy beteg asszonyt ugyancsak Miskolcra vitt a kórházba, de előbb még a fényképészhez is, meg a rendőrségre, mert lejárt a személyije. Visszafelé jövet egy másik idős asszonynak vesz és hoz egy „masinát” szóval tűzhelyet. És így van ez minden nap. Az itt élők ügyében, érdekében fut a kocsi.- Azt beszélik megpályáztak egy másik autót is?- így igaz. Ez a másik 800 ezer forintba kerül. A Népjóléti Minisztériumba adtuk be rá a pályázatot. Hogy ez a másik kocsi mire kellene? Nézze, itt a té- esz ebben a térségben teljesen szétesett. Ki-ki a maga lábán próbál megállni, csak hát itt nagyon sok az idős ember. Ez a kocsi, ha megnyerjük a pályázatot tavasztól őszig a határbéli munkákba segítene be. Például ilyenkor ősszel a termékeket a burgonyát, a kukoricát, a répát szállítaná mindenkinek haza. Tehát az abaújlakiak érdekét lesz hivatva szolgálni. S ha már ez szóba került, hadd mondjam el, hogy másik három településsel együtt (ezek Gadna, Gagyvendégi, Gagybátor) egy úgynevezett kistérségi komplex fejlesztési programra is pályáztunk, méghozzá erő- és munkagépek vásárlására. Ez a 12 milliós pályázat a térség egyetlen adottságának, a mezőgazdaságnak az újraindítását lenne hivatott segíteni. Azt már én teszem hozzá kiegészítésként a táj adottságaihoz, hogy a mező- gazdaság mellett van még egy másik lehetőség is, sőt talán ez az egyetlen lehetőség, esély az előbbre lépésre. Ez pedig az idegenforgalom, az úgynevezett falusi turizmus. Szanticskán az egyik idős bácsi - aki egyébként a Hajdúságban lakik - azt mondta, ő 40 ezer forintért vette a házat nagy portával, néhány évvel ezelőtt. Amikor a polgármester asszonynál voltam éppen telefonált valaki Egerből. Eladó ház iránt érdeklődött. No és az árak iránt. Az árak, az ezrek, mint azt hallottam már nem két számjeggyel kezdődnek, hanem hárommal. Az idegenforgalom vonatkozásában Szanticska az ismertebb. Ám ez a két falu - akár önálló lesz egyszer Szanticska (mert van ilyen törekvés) akár nem - nem fog tudni meglenni egymás nélkül. Egymásra vannak utalva. Én drukkolok nekik. S szerény tanácsom: tegyék félre a személyes ellentéteket, előítéleteket, ha egyáltalán voltak ilyenek, s emelkedjenek felül az emberi kicsinységeken. Pál Pista azt mondta nekem: ők, mármint a szanticskaiak a kompromisszumokat keresik. Egyikükről sem hiszem, hogy tűz és víz lennének, hogy ne tudnának összefogni! Illetve előbb rendezni vitás, de végül is közös dolgaikat. Amikor ott jártunk Abaújlakon és Szanticskán egész nap esett az eső, s szeptember elejéhez képest nagyon hideg volt. Akkor ott azt mondtam: ez az „elmúlást” idéző idő sajnos nagyon illik napjainkban e tájhoz. Ezt mondtam de hát én jól tudom, hogy mennyire szeretem amikor a domboldalra szaladó szanticskai kertekben menyasszonyi ruhába öltöznek a körtefák! Ma még az őszé ez a táj. A tavaszhoz itt is, ott is egy fecske kevés. Ám, ha közel másfél száz fecske egyet (értve), csivitel, közösen épít házat s hazát, akkor jó az esély. Mi több egészen biztos az (évszakváltás. Szóval lehet itt, lesz itt még tavasz! Esély lehet a kitörésre: a falusi turizmus Fotók: Farkas Maya
