Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-14 / 214. szám

2 Ms ItT'Hon 1993. Szeptember 14., Kedd r- NÁLUNK TÖRTÉNT -i Százesztendős JEbben a tanévben ünnepeljük intéz­ményünk alapításának századik évfor­dulóját. A répáshutai iskola létrehozá­sát a helyi elöljáróság határozta el még a múlt század végén. Az építkezés 1892-ben kezdődött el. A tanításhoz rá egy évvel, 1893-ban láttak. Ünnep­ségen emlékezünk meg az iskolaalapí­tásról májusban. Kiállításon mutatjuk be iskolánk történetét. Ott lesz a tár­lókban az intézmény alapító levele is, amelyet a levéltárban sikerült megta­lálni. A diákjaink pedig műsorral mu­tatkoznak be a répáshutaiaknak ezen a napon. Jelenleg 45 gyerek tanul ná­lunk, hét nevelő gondoskodik róluk.” Orlitzki Károly, a répáshutai általános iskola igazgatója Felszentelték Kisgyőr (ÉM) - Az egész település a magáénak érezte a helyi katolikus ká­polna felújításának ügyét - nyilatkoz­ta Kovács Károly, Kisgyőr polgármes­tere. Az itt élő katolikusok mellett a helyi reformátusok is kivették részü­ket a felújításból. Az önkormányzat pedig 300 ezer forinttal támogatta a munkálatokat. Mindennek köszönhe­tően elkészült a kápolna külső-belső felújítása, és kicserélték az épület te­tejét is. A rekonstrukciót követő kápol­na szentelést augusztus 22-én tartot­ták meg, egyebek között a helyi egy­házak képviselőinek részvételével. Javítgatják a focipályát Bükkszentkereszt (ÉM) - Folyama­tosan javítgatják a talajt a bükkszent- kereszti focipályán. A településnek 21 év után idén nyáron lett saját pályá­ja, amit részben pályázaton nyert pénzből alakítottak ki, A helyi össze­fogás nélkül azonban semmi sem lett volna a dologból, mivel több ezer köb­méter földet kellett megmozgatni. Az önkormányzat is támogatta a mun­kálatokat, illetve a focipálya létreho­zását. Az Észak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Felelős szerkesztő: Priska Tibor. Szerkesztő: Bujdos Attila. A Miskolc és környéke melléklet dme: Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky Endre u. 15. Pf: 178. Telefon-. 341-611. Telefax-. 341-817. Honi hírek < Honi hírek t Honi hírek t Honi hírek t Honi hírek > Nem cáfolják a hulladékégetőt Miskolc (ÉM - B.A.) - Veszé­lyes egészségügyi hulladékége­tő építését tervezik Miskolcon. Lapunk információját az illeté­kesek nem cáfolják, ugyanak­kor arra hívják fel a figyelmet, hogy szerintük az ilyesmire szükség van, s az égető nem je­lent veszélyt a környezetre. Mint megtudtuk, a TESCOM Kommunális Kft. vette tervbe az égető létrehozását. A Bese­nyői út 14. alatt építenék fel a megsemmisítőt. Többeket aggodalommal tölt el ez a terv, ám egyelőre még szó sincs az építkezés megkezdésé­ről. A miskolci városháza főépítési hivatalánál ugyanis hivatalo­san még senki sem kért a mun­kálatokra engedélyt. Hogy egyáltalán kérvényezhessék ezt, ehhez különféle engedélye­ket, illetve szakvéleményeket kell beszerezniük. így például a városi tisztiorvosi szolgálat­tól, valamint az Észak-Ma­gyarországi Környezetvédelmi Felügyelőségtől. A felügyelőség vezetőjétől, Ga­vallér Istvántól arról értesül­tünk, hogy az említett cég va­lóban megpróbálja tőlük az en­gedélyezéshez szükséges előze­tes, elvi hozzájárulást megsze­rezni. Beszélgetésünk idején a felügyelőségen még nem dön­töttek arról, hogy ezt megad- ják-e, vagy sem. Gavallér István azt is elmond­ta: ilyen égető jó néhány műkö­dik szerte az országban. Rend­szerint a kórházak területén építik fel ezeket. Márpedig ha a betegek közvetlen közelében engedélyezik a működésüket, ebből arra is lehet következtet­ni, hogy túlzott veszélyt nem je­lent egy ilyen mű, amelyben csak a kórházi hulladékokat semmisíthetik meg. A kórházi hulladékok megsem­misítését máshogy nem lehet megoldani Miskolcon. (Jelenleg kórházközeiben, szabadban tü­zelnek el mindent - tudtuk meg.) Bár a felügyelőség végle­ges álláspontja nem alakult ki a dologban, de Gavallér István szerint a kiszemelt hely nem alkalmatlan. Ipari területen ta­lálható, ráadásul jókora védő- távolságokkal. Ha pozitív len­ne a felügyelőség döntése, az üzemelési engedélyt a működ­tető csak akkor kapná meg, ha az ellenőrzési szabványoknak megfelelne a mű. Az pedig más kérdés, hogy a városháza zöldutat adna-e az építkezéshez. A Heves megyei Nagyúton nép­szavazással mondtak nemet egy olyan kórházi hulladékége­tőre, amit a nagyrédei kazán- király, Morvái Ferenc telepített volna oda. Amivel persze nem azt akarjuk mondani, hogy Miskolcon is népszavazást kel­lene tartani, hanem azt, hogy az emberek érzékenyen reagál­nak a megsemmisítőkkel kap­csolatos tervekre. Kábeli zűrzavar az Avason Egyre főbben vásárolnak parabola-antennát Miskolcon is, hogy mind több tévéállomást foghassanak Fotó: Laczó József Miskolc (ÉM) - Hónapok óta nem lehet élvezhető képet fog­ni az avasi tévéken, az itteni lakótelep lakásainak egy részé­ben. A lakók hiába szaladnak fűhöz-fához, semmi eredménye a dolognak. Mit tud tenni a miskolci polgármesteri hivatal az érdekükben? - kérdezik na­ponta többen is a szerkesztősé­günkben. A válasz nagyon is prózai: egye­lőre semmit. A helyzet az, hogy a panaszosok olyan helyen lak­nak, ahol elvileg a Gelkának kellene gondoskodnia a zavar­talan vételről. A miskolci Gel- kát azonban felszámolják. így kevés idejük jut rá, hogy az ilyen bejelentésekkel foglalkoz­zanak - vélik a városházán. Mivel az antennát a Gelka üze­melteti és nem a helyi ingat­lankezelő vállalat, és a lakók közvetlenül a Gelkával szerződ­tek - azaz a cégnek fizetnek a szolgáltatásért - ezért a polgár- mesteri hivatal és a MIK is te­hetetlen. Vagyis a panaszosok­nak kellene felmondaniuk a szerződést és arra bízni magu­kat, aki zavartalanabb szolgál­tatást ígér és biztosít a szá­mukra - nyilatkozta a városhá­za illetékese. A dolog persze korántsem ilyen egyszerű. Mint arról korábban már az Itt-Hon is beszámolt: az avasi kábelrendszereket felfű­ző, úgynevezett törzskábelt a város megbízásából hozták lét­re annak idején. Csakhogy az akkori gyakorlat szerint a vá­rosi tanács szabadulni akart a működtetés problémáitól. így lett végül a törzskábel a buda­pesti Gelka tulajdona. Ezt a céget is felszámolják. A felszá­molóbiztosuk a Co-Nexus vár­hatóan' arra jut majd, hogy eladja a törzskábel tulajdonjo­gát. Kérdés, hogy ki lesz rá ve­vő. A városházáról, megbízha­tó forrásból származó értesü­lésünk szerint a közgyűlésnek kell majd döntenie ebben az ügyben, ám valószínű, hogy a város vásárlóként lép majd fel éppen azért, hogy tulajdonos­ként végre megnyugtató meg­oldást találjon a kábeli zűrza­varra. 1993. Szeptember 14., Kedd Itt-Hon Ms 7 Volt egyszer egy sportakció Üdvös és egészséges is lenne, ha volna végre folytatás! A miskolciak közül is sokakat magával ragadott és beoltott a fömegsporfakció Fotó: Juhász Emese Kovács A. Gábor Miskolc (ÉM) - Volt egyszer egy emlékezetes tömegsportak­ció Magyarországon. Születése­kor, 15 évvel ezelőtt az „Aranyjelvényesek az olimpiá­ra” nevet viselte. Első hallásra szinte'teljesíthetetlennek tűnő próbákkal próbálta rendszeres testedzésre szoktatni a legszé­lesebb rétegeket: 28 km fütás, 100 km kerékpározás, 70 km evezés, 30 kilométeres téli csúcstúra, 4 km-es Balaton- átúszás... Talán éppen a kihí­vás nehézsége tette igazán von­zóvá és népszerűvé. No és a dí­jazás, hiszen a teljesítők e cél­ra tervezett melegítőt, trikót, sapkát, anorákot kaptak, a leg­szerencsésebb 200 résztvevőt pedig a moszkvai olimpiára is kivitték. Nem akadt korábban olyan sportakció, ami ehhez ha­sonló tömegeket lelkesített és tényleges testmozgásra serken­tett volna! Különböző elnevezésekkel és kisebb-nagyobb módosításokkal azután még több mint egy év­tizeden át tartott a nagy felbuz­dulás, mígnem elfáradt, leült, elvesztette vonzerejét. Tavaly ugyan, mikor a legutolsó 45 szerencsés nyertes a barcelonai olimpiára szervezett jutalomút­ról utazott hazafelé, az OTSH jelenlévő képviselője még meg­ígérte, hogy megpróbálják va­lamilyen formában folytatni, de erről azóta sem hallani. Nem is csoda, hiszen az OTSH ehhez egymagában kevés. An­nak idején is - számos más tá­mogató mellett - akadt egy po­litikai alapon működő ifjúsági szervezet, amelyet ugyan ma nem sikk elismerően emleget­ni, de amely ennek a tömeg­sportakciónak a zászlaját vitte, szervezte és finanszírozta, ami nélkül nem lett volna belőle semmi... Egyik vezetőjük, ami­kor a Velencei-tavat futottuk körbe, mielőtt maga is legyűr­te a 28 km-t, a tömeg élére áll­va kiáltotta: „Utánam!” Nem- debár érzékelhető árnyalatnyi különbség eközött, és a manap­ság unos-untalan harsogott ,JSlőre!”- jelentésű buzdítások között. Az a bizonyos szervezet már megszűnt, alakult viszont egy csomó új, jóval több is a kelle­ténél. De egyetlen egy sincs kö­zöttük, amelyik a szólamokon túl meg is kísérelt volna létre­hozni valami hasonló tömeg­sportakciót. Nincs napjainkban semmi, ami hozzá fogható. Az egymástól független, elkülönült szabadidősport rendezvények szerencsére szaporodnak, de ezek egészen mások. Annak az akciósorozatnak a hatására ugyanis idősebbek és fiatalab­bak százai és ezrei építették be mindennapi életükbe a rend­szeres testmozgást, ahogyan az a követendő példának tartott európai emberekre is jellemző. Rájöttek arra, hogy itt a földi létben a gyarló emberi test alapjában véve materialista alapon funkcionál normálisan. Az élettani törvényszerűségek nincsenek tekintettel vallásra, pártállásra, hatalomra, s noha úgy tartják, pénzért minden kapható, még a vagyonra, a gazdagságra sem. Szigorúan és kizárólag - még a rokonokkal sem kivételezhetően - csakis a szív, a tüdő, a máj, a légzési és keringési rendszer, a gyomor, a belső elválasztásé mirigyek, az idegrendszer, az izomzat, a zsírpárnák vastagsága, egyszó­val az egész szervezet egészsé­gi állapota a döntő, ami viszont elválaszthatatlan összefüggés­ben áll az életmóddal és az ak­tív, rendszeres testedzéssel. S mostanában, amikor a közép­korú és fiatalabb emberek úgy hullanak, mint ősszel a legyek, nem ennek a tendenciának a megállítása lenne az egyik leg­fontosabb? Hegyen-völgyön két keréken Miskolc (ÉM - KAG) - Bármennyir- e is nagyszerű sportág a kerékpározás, mégis csak van egy öreg hibája: erő­sen időjárásfüggő. A miskolci ifjabb Szentpétery László is többet ült már nyeregben, mint széken. Mint az MVSC túrakerékpárosa, ő volt a fő­szervezője a Tek-eró elnevezésű telje­sítménytúrának is:- Tavaly és tavalyelőtt is rekkenő hő­ségben rendeztük meg a Borsod-Aba- új-Zemplén Megyei Természetjáró Szö­vetséggel közösen ezt a sportakciót, ugyanebben az időpontban, augusztus végén. Akkor megsültünk, most meg szinte dideregtünk. így azután nem csoda, ha a remélt százfős mezőny he­lyett csak egy tucat bátor vállalkozó jelent meg a rajtban, a selyemréti ál­talános iskolánál. Hölgy nem is jött egy sem. De akik eljöttek, nem val­lottak szégyent. Néhányan még a 209 kilométeres hosszú túrára is elindul­tak volna. De abban az időben a 145 km is éppen elég volt. A leggyorsab­ban a 22 éves miskolci Bialkó Gábor tette meg ezt a távot, 5 óra 39 perc alatt. A 80 kilométeres rövid túrán ke­rekezett végig többek között a legidő­sebb résztvevő, az 58 esztendős Kovács György, ideje 2 óra 17 perc. Itt a leg­fürgébben a 15 éves felsőzsolcai Bo­ros Barnabás taposta a pedált, csupán 1 és egy háromnegyed órára volt szük­sége. Barnabásról azt is megtudtuk, hogy a hegyikerékpárt szintén mesterien megöli. Kiderült ez a tíz futamból ál­ló országos MTB, azaz hegyikerékpár bajnokság egri fordulóján, ahol korosz­tályában mindenkit megelőzött. Orfiőn pedig, alig másfél kilométerrel a cél előtt, amikor már bő százméteres előnyre tett szert, a sziklás terep ki­vágta a hátsó gumiját, csak emiatt nem győzött. A hegyikerékpározásban bizony nem ritka az ilyesfajta ese­mény. Részt vett az említett MTB-vi- adalokon a Zöld Sportok Clubja sze­nior duatlon bajnoka, Mák József is:- Alig egy éve van hegyikerékpárom, és bár egész télen jártam vele, csak most kezdem érezni a technikáját, és olykor már sikerül kihasználnom, amit a gép tud. Az egri, pontosabban felső- tárkányi futam, ahol először indultam, egyetlen 14 kilométeres körből állt. De az olyan hegy-völgyes, erdős, kemény terepen, hogy hatszor buktam! A hob­bi kategóriában versenyeztem úgy hat- vanadmagammal és a szeniorok között az első helyen végeztem. Orfün a két 7,5 km-es körből álló pálya zöme egy sziklás, de szerencsére kiszáradt pa­takmederben vezetett. A hetven in­dulóból abszolút sorrendben a 12. let­tem, de a szenioroknál megint első. Jö­vőre már a profik között szeretnék in­dulni az MTB OB futamain, ehhez azonban egy teleszkópos hegyikerék­párra lenne szükség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom